32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Czukorvarázs Cukrászda - Park Min Woo hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Park Min Woo
INAKTÍV


Hallj a szemeddel érezd a ritmust a kezeddel...
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 296
Írta: 2012. november 10. 18:31 | Link

Molly Jefkins


*Új iskola új élet kezdete. Mindig ezt mondják, bár ennek meg van az oka. Akinek eddig rossz volt az élete, az jót akar, akinek jó az pedig jobbat. Kár, hogy ezt csak szeretnék. Én nem hiszek ebben a hülyeségben. Ugyanaz az az ember maradok, így nem lehet annyira más. Lehet, hogy megismerek pár új embert, de azok sem térhetnek el annyira,  hogy a mostani életemből egy jót csináljanak.
Ezért ültem unottan végig a vonat utat. Becsuktam a szemem és csak aludtam. Így legalább nem érzékelek semmit a külvilágból. Hogy miért nem? Mert egy óriási butaság miatt elszúrtam az egész életem. Én tettem ezt magammal és sosem fogom megbocsátani. Megsüketültem egy baleset folytán. Ritkán tudok örülni, hogy nem hallok semmit. Ha kérnek tőlem valamit, akkor hivatkozhatok arra, hogy nem hallottam és nem várnak el annyit tőlem. A legrosszabb az egészben, hogy nem hallom a zenét, ami sokat jelentett nekem. A sportot is abba kellett hagynom emiatt.
A vonat lelassulása és megállása alatt, leveszem a bőröndömet és a fejemre húzom a kapucnit. Egy kék farmer van rajtam, egy fekete pólóval és egy szürke vastag pulcsival.
A vonatról leszállva érzem, hogy mindenki engem bámul, tudják, hogy valami nem stimmel velem. A szemebe húzom a kapucnit és így indulok el az egyik utcán. Nem a kastély felé, mert oda még nem szeretnék bemenni. El kellene intéznem rengeteg dolgot, hogy minden rendben legyen a beiratkozásommal, de ehhez semmi kedvem sincsen.
Most kezdem csak el érezni a hideget. Nem gondoltam, hogy ennyire rossz lenne az idő, így  a kabátomat a táskában hagytam. Hogy azt előhalásszam ki kéne nyitnom és mindent felforgatnom. Nem.*
~Egy melegebb helyet kell keresnem~
*Gondolom, majd hirtelen megállok. Valaki mögülem belém jön. Egy káromkodást olvasok le a szájáról, amit örülök, hogy nem hallottam. Nem kérek bocsánatot, mert ő nem figyelt jobban.  Bal oldalamon van a Posta jobb oldalamon meg, valamilyen Hangszerbolt. Jó illatokat kezdek el érezni és ahonnan az jön ott biztosan meleg van. Elindulok a megfelelő irányba. Egy cukrászda előtt találom magamat, halványan elmosolyodok és benyitok az ajtón. Tényleg meleg van, csak egy kicsit sokan vannak. Leveszem a kapucnimat és megszemlélem a helyet. Jobb oldalon van a pult, ahol most is elég sokan állnak sorba, a többi helyen pedig asztalok. Nincs túl nagy asztal, csak párszemélyesek. Fontolóra veszem a helyzetet. Vagy csak leülök az egyik sarokba és üldögélek egy kicsit, de akkor valaki biztos oda fog jönni és megkérdezi, hogy miért vagyok itt, ha nem is eszek semmit. A második pedig a gyors vásárlás és utána azt csinálom, amit akarok. A korgó gyomrom megmondja a választ. Beállok a sorba. Hét perc múlva már csak egy ember van előttem. Kinézem az egyik legrövidebb nevű süteményt. Kiáll az előttem lévő a sorból így én következek. A pultos szájáról egy köszönést olvasok le.*
- Napot! Egy krémest kérnék!*Ezzel be is fejeztem. Mivel nem hallom a hangomat nem nagyon szeretek idegenekkel beszélni. Csak azok előtt nyílok meg, akiket ismerek és biztos vagyok benne, hogy nem csúfolnak ki. Azt mondják, hogy majd kihozzák, emiatt én gyorsan kifizetem, majd elindulok egy távolabbi asztal felé. A legtöbb ember nem szeret sokat sétálni, így a közelebbiket foglalják el.
A bőröndömet a falnak támasztom és megfigyelem az embereket. A szájról olvasásnak az az előnye, hogy tudom mit mondanak a másik végén ülő emberek is, amit normálisan nem hallanék. Egy rossz mégis van, ha háttal ül az egyik fél csak a felét értem. Pár iskolás lány valamilyen Yaristáról beszél, a fiúk meg valamilyen Amiráról. Népszerű téma, hogy egy lány elájult a folyosón és szakított valamilyen elválaszthatatlan sztárpár.*
Utoljára módosította:Park Min Woo, 2012. november 10. 18:32

Park Min Woo
INAKTÍV


Hallj a szemeddel érezd a ritmust a kezeddel...
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 296
Írta: 2012. november 10. 19:57 | Link

Molly Jefkins


*Soha nem volt sok barátom. Talán még mielőtt a baleset történt pér számjeggyel több lehetett, de akkor sem túl sok. Akkor azért nem szerettek velem lenni, mert ázsiai vagyok. Mikor kicsi voltam, emlékszem, hogy egyszer sírva mentem haza iskolából, mert annyira kicsúfoltak. Erre édesanyám azt mondta, hogy ők meg vakok, ha nem olyannak látnak amilyen belül vagy. Talán ez a rosszul bánás pecsételte meg a mostani életemet is. Ha akkor azért csúfoltak, mert másképp néztem ki, akkor hogyan viszonyulnak egy süket ázsiai sráchoz. Emiatt lettem zárkózott és agy kicsit paranoiás. Kevés embert engedek közel magamhoz.Ahhoz a kevés emberhez tartozik az egyetlen igaz barátom, Norbi. Ő ismert engem már kisiskolás koromban és a történteknél is ott volt. Azt sajnálom, hogy utána ellöktem magamtól két évre. Ő sem tehetett semmit ez ellen én meg magányos lettem és teljesen magamba zuhantam. Azt a két évet legszívesebben kivágnám az életemből, de ezt nem tehetem meg. A másik ilyen ember a bátyám. Nagyon közel állok hozzá. Nem csak a bátyám, hanem egy kicsit olyanom is, mint egy lelki társ. Nem, nem vagyok meleg és vérfertőzést sem szeretnék, csak ő az az ember akinek tényleg mindent elmondok. Vagy inkább elmutogatok. Otthon inkább jelbeszéddel kommunikálok, mert azt biztos nem rontom el. A jelbeszéddel egy probléma van, hogy máshol nem nagyon tudom használni, mert nem értik meg az emberek, így marad a szájról olvasás.
A pincér megérkezik és kihozza rendelt Krémest. Mugli étel, de nagyon finom és egyszerű. Belekezdek az evésbe, így nem nagyon figyelem a körülöttem lévőket. Elvagyok a Krémessel és a tányér mintázatával. Akkor valaki megáll az asztal előtt. Felnézek rá. Szép lány és ápolt. Aranyos mosoly ül az arcán. Sportruhában van és agy kicsit piros az arca a kinti hidegtől. Leolvasom a szájáról a mondatot és egy kicsit elcsodálkozok.
~Miért akar mellém ülni? És egyáltalán miért mutatkozott be? Molly. Én biztos nem tenném. Ha megtudja mi a bajom, biztos sajnálkozva fog rám nézni.~
Ezek a gondolatok járnak a fejembe. Nem tűnik gonosznak, de a bájos gyerekek is tudnak azok lenni. Hezitálok. Körbenézek, hogy találjak neki egy szabad asztalt, de nem járok sikerrel. Akkor ezért akart mellém ülni. Kezd kínossá válni a csend. Bár ez tőlem furcsán hangzik.
- Hogyha egy perverz alak lennék azzal, hogy elárultad a neved, kiadnád magad. Először bizonyosodj meg róla, hogy nem egy ilyennel találkoztál. Ülj! *Megpróbálom rövidre fogni, de valami szúrós magjegyzést muszáj volt bedobni. A társalgás helyett belemélyedek a krémesbe, vagyis csak akkor veszem észre, hogy beszél, ha kéri, hogy nézzek fel.*
Utoljára módosította:Park Min Woo, 2012. november 10. 19:59

Park Min Woo
INAKTÍV


Hallj a szemeddel érezd a ritmust a kezeddel...
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 296
Írta: 2012. november 11. 14:44 | Link

Molly Jefkins

*Ahhoz képest, hogy csak a krémest alibinek használtam eléggé jól elvoltam vele. A tetejéről lesöpörtem a porcukrot, amiből ábrákat készítettem. Megpróbáltam minél kisebb darabokat levágni és a krémet szétolvasztani a számban. Egy kicsit gyerekes, de hát még csak 14 éves vagyok, akkor még javában kicsi vagyok. Anyám alig akart elengedni. Mindig féltett, de a baleset óta a kapuig is el akar kísérni. Nagyon szeretem őt, de ez egy kicsit már túlzás tőle. Apa néha mellém áll, hogy nem lesznek mindig ott nekem, ezért engedjék el a kezemet. Na ebből kezdődnek a veszekedések, hogy az egész az apám hibája volt. Ilyenkor megyek be a szobába és bezárom az ajtót. Ha kopognak én azt nem hallom így ellehetek egy kis ideig egyedül, majd mikor megunom csak akkor hagyom el a szobát. Bocsánatot kérek tőlük és újra szent a béke, általában. Csak Norbival meg a testvéreimmel szoktak elengedni valahova, bár nagyon mással nem is tudnak. Norbival tudok normálisan elleni, mintha semmi sem történt volna. Az ő egyik szülője is varázsló családból származik, de már az sem örökölte a varázsló géneket, így Norbert sem tud varázsolni. Pedig milyen jó lett volna közösen jönni ebbe a suliba. Testvéreim sem jártak ebbe az iskolába. Legidősebb a Roxfortba járt, mert már befejezte. A nővérem a Koreaiba, ahonnan alig jön haza. A kisebbik bátyám pedig nem akart járni egyikbe sem. Ő jobban szereti a muglikat. Szerinte a varázslók elvannak szállva maguktól. Tud pár alap varázslatot, de azt még úgy sem használhatja. Egy mugli középiskolába jár biológia szakra. Orvos szeretne lenni, aminek minden esélye megvan.
Tudtam, hogy a lány beszél hozzám, mert láttam a kezén a mocorgást, hogy nem érti miért nem szólok hozzá. Nem volt sok kedvem jó pofizni. Úgy sem értene meg, akkor meg minek ismerjem meg. Csak csalódnék benne. Egy pincér áll meg előttünk és egy tortát rak le Molly elé. Az ételeknél jó szeme van, a torta nagyon jól néz ki. Ránézek egy kicsit, hogy lássam az arcát. Egy kicsit kétségbeesett arcot vág. *
~Pontosan ezt akartam elérni, őrültnek hisz!~
*Ekkor eszembe jut még valami, amitől még hülyébbnek hinne. Lerakom a villát, hogy szabad legyen mind a két kezem. Nem nézek fel, hanem a kezemet figyelem. Elkezdek jeleket formálni vele. Aki nem érti ezeket, azt hiszi megbolondultam, aki meg érti ezt olvashatja ki: Nem értem miért ültél le, nem látod, hogy egyedül szeretnék lenni? *
Utoljára módosította:Park Min Woo, 2012. november 11. 14:44

Park Min Woo
INAKTÍV


Hallj a szemeddel érezd a ritmust a kezeddel...
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 296
Írta: 2012. november 11. 16:44 | Link

Molly Jefkins


*A sütemény lassan elfogyott. Nem tudom miért gondoltam azt, hogy soha nem fog elfogyni és egyszer majd elmegy a lány ha nem rá figyelek. Sajnos, nem lett igazam. Még mindig ott ült a tortájával és a vizével velem szemeben, kétségbeesett arccal. Nem értem miért próbálkozik még mindig beszédbe elegyedni velem, ha látja, hogy nem akarok. Egyik kérdését sem olvastam le a szájáról. Kezd kínos lenni számomra, hogy még mindig itt van. Emiatt vetem be az utolsó fegyveremet, ami elriaszthatja.
A jelbeszéd egy remek tudomány, mert nem kell hozzá hang, hogy értsük egymást. Ráadásul a jeleket annyira nem nehéz elsajátítani, mert sok a kötődésük a szó jelentéséhez. Ezt tanultam meg először és csak utána a szájról olvasást. Azt is csak azért mert az emberek kilencven százaléka nem érti a jeleket.
Ezért döbbentem meg teljesen mikor Molly elkezdte mozgatni a kezét, amiből egy mondatot lehetett kiolvasni. Nem néztem ki belőle, hogy tudná csinálni, kellemesen csalódtam benne. Látszott, hogy már rég csinálta, a végét el is rontotta, de jelelt. Felnézek rá és elmosolyodok.*
- Te tudsz jelelni? *Kérdezem, mert nem akarom, hogy ne értse. Eztán belegondolok, hogy mit jelzett az előbb. Segítséget akar nekem nyújtani, mert látta, hogy baj van. Az örömöt csalódás váltja fel, ő is csak egy szerencsétlennek hisz, akinek segítség kell. Sok ilyen emberrel találkoztam már, bár azok nem tudtak jelelni. Azokat az embereket teljesen elítélem, mert nem tudják milyen az én helyzetem. Segítség. Elboldogulok én magam is.*
- Nem kell segítség! *Mondom undokan. Túlságosan kedveskedőnek tűnik. Most jön az a helyzet, hogy maradjak és próbáljam megismerni, vagy menjek el. Lehet, hogy csak kicsúszott a száján az az egy mondat, de jobb lett volna, ha nem mondta volna oda. Végül az előbbit választom.*
- MinWoo vagyok!

Park Min Woo
INAKTÍV


Hallj a szemeddel érezd a ritmust a kezeddel...
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 296
Írta: 2012. november 12. 18:02 | Link

Molly


Az árvaházat biztos azért mondta, hogy tudja mit érzek. Csak sajnos nem értheti. Míg nem éli át azt a csöndet, amibe én vagyok, nem értheti. Egész nap úgy menni, hogy nem hallom az állatokat, nem hallom ahogy esik az eső, vagy fúj a szél. Nem hallhatom a testvéreim mostani hangját, mert biztos vagyok benne, hogy már megváltozott mindegyiküknek. Nem veszem észre, ha valaki mögém lopakodik, mert nem hallom a lépteit. Nagyon rossz így élni, de ezt kaptam, legyek így teljes. Én meg azt nem tudom elképzelni, milyen lehet család nélkül élni. Nehéz lehet az biztos, de neki biztosan vannak barátai. Az a néma lány is a barátja lehet.
- Most már nem tartod vele a kapcsolatot? Biztos sok szeretettre lenne szüksége, ne vedd el tőle. * Mondom még mindig egy kicsit mogorván, de most már kezdem megkedvelni. A segítség nyújtást azonnal visszautasítom, mert nincsen nekem szükségem rá. Azonnal mentegetőzni kezd. Visszatartok még egy gonosz megjegyzést, mert eléggé megbántottam az előbb is. Hogy lehet másképp érteni azt a mondatot, amit mondott. Ez most nem egy plusz pont tőle, de hát csak jót akar nekem. Elfogy a tortája így már csak beszélgetni tudunk. A kérdése meglep, mert ahogy az előbb leoltottam, mert segíteni akart a sérülésem miatt, most mégis azzal kapcsolatban hoz fel témát. Én biztos másra tereltem volna a szót a helyében, még is díjazom egy kicsit a kérdést.*
- Jelelni, de most beszélgessünk, mert a Kastélyba csak azt fogom nagyobb időben csinálni. *Válaszolom. Most megkérdezhetném, hogy ő melyiket, de ez egy eléggé hülye kérdés lenne tőlem, amire azonnal tudom is választ. Gondolkozom, hogy rendeljek e még egy édességet, de végül a nemnél maradok. Nem hiszem, hogy nagyon sokáig maradok még itt, mert még be kell iratkoznom. Nem nagyon nézhetek máshova, mert a következő kérdés már érkezik is. A válasz egyszerű, de nem tudom, hogy beengedjem e ennyire magamhoz, mert még nem nagyon ismerem, de ő nagyon szeretne közelíteni hozzám. Akkor próbáljunk meg barátok lenni.*
- Budapesten lakok a családommal. Te merről jöttél?

Czukorvarázs Cukrászda - Park Min Woo hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed