Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)Az ország legnevesebb és egyik legrégibb mágikus édességboltja, ahol nem tudsz olyat mondani, amit ne tudnának neked elkészíteni! Vannak állandó és szezonális termékek is, valamin olyan specialitások, amik sehol máshol, hiszen ez a konyha forrta ki. Forrócsoki kínálata például páratlan, ahogy sütemény és torta választéka szintén. A cukrászok örömmel fogadják az új ötleteket, szívesen vállalkoznak kívánságaid elkészítésére, de nekik is vannak, így akár te is kérheted, hogy lepjenek meg. Az ajtóval szembe találod a hosszú pultot, melyet egy kis beugró szakít meg, ahol vár téged mosolyogva az eladó, akinél végül fizetni fogsz. A pult mögött is legalább hárman sündörögnek, folyamatosan elhelyezve a friss süteményeket. Az ajtótól jobbra megpihenhetnek azok, akik itt szeretnék elfogyasztani a finomságokat, de csak addig ugrottak be. Kis asztalok, pár székkel körülvéve ezen a részen. Ha valaki az oszlopok között hátrébb sétál kis, beülős boxok vannak, világos színekben amik nappal és este is nagyon hangulatosak hosszabb megbeszélésekhez, randevúkhoz vagy akár egy családi rendezvény idejére. Végignézheted a pultban is tüzetesen, hogy mit szeretnél, vagy az étel és – italkínálatot rejtő menüből is választhatsz. A süteményedet természetesen kiviszik az asztalodhoz, neked nincs más dolgod, csak lehuppanni a kényelmes székekre, vagy a kanapék egyikére. A mosdó a székektől balra, egy kis ajtó mögött helyezkedik el. A hideg, tisztán csillogó kőlapokra néha lecsöppenő édességfoltok azon nyomban eltűnnek, így hát elmondható, hogy Bogolyfalva legtisztább és legkiválóbb cukrászdája páratlan kényelmet és kellemes légkört áraszt. Munkatársaink fele szakképzett cukrászokból, pincérekből áll, míg másik fele iskolai diákokból, akik szeretnének egy kis plusz pénzt keresni. Négy, nyolc és tizenkét órás műszakokban dolgoznak, hogy a diákok és a rendes dolgozók mind-mind megfelelő beosztást kaphassanak. Várunk szeretettel, ha finom falatokra vágysz! Nyitva tartás: H – Cs: 7:00 – 20:00 P – Szo: 7:00 – 22:00 V: 7:00 – 19:00 Executive chef - Széles VeronikaŐ áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg. Head chef - Harriet O. WallaceMivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét. Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. WallaceTulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára. Patissier (cukrász) - Hazel Shaw A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina LunaAzon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek. Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András DoriánAz ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait. Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett ConroyAz az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén. Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett MirtillAzon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.
|
|
|
Molly Jefkins INAKTÍV
sok nyelven beszélő, zenész :D offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 25
|
Írta: 2012. november 10. 19:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=12977#post12977][b]Molly Jefkins - 2012.11.10. 19:06[/b][/url] Park Min WooAz utóbbi időben nem nagyon éltem társasági életet. Az órákra mindig elmentem, de az edzésekre csak ritkán. Futni sem voltam, és bár nem híztam, érzem magamon, hogy nem vagyok túl jó formában. Hosszú hetekig a szobába bezárkózva tanulni és csak fetrengeni… nem túl jó. De nem tudtam mást csinálni. Borzalmasan éreztem magam. Mindig rosszul voltam, és a térdeim is feldagadtak. Előbbinek a miértjét nem tudom, nem mentem le a gyengélkedőre. Utóbbira van néhány ötletem. Egy időben többet edzettem, mint a megszokott –minden nap futottam, volt hogy több órát, hasizomgyakorlatokat csináltam, guggolásokat meg mindenféle gyakorlatokat. Ennek az előnye, hogy még hajlékonyabb és gyorsabb lettem, hátránya, hogy mint kiderült a térdeim nem bírták a hírtelen változást és ezért háromszor akkorák lettek, mint normális állapotban. Nem nézett ki túl jól. Egy csomó tubus sportkrémet meg jégzselét meg mindenféle krémet használtam, mindig be volt fáslizva a lábam, de így is csak pár hónap alatt lett újra olyan, mint régen. Gondoltam, hogy nem szabad erőltetnem, de heti egyszer- kétszer azért elmentem futni, igaz csak kisebb távolságokat. A has-, és karizom erősítő gyakorlatokat nem hagytam abba. Azoknak semmi közük a térdemhez. Épp ezért a hasamon kicsit jobban látszódnak a kockák, és a karom is vastagabb lett. Persze ez még a normális kategóriába tartozik. Nem akarok nagyon vastag karokat, mert nagyon vékony vagyok, és az úgy furán nézne ki. Most, hogy a térdem újra „szép” elmehet futni, hogy a lábizmaimat is erősítsem. Időközben nagyon lehűlt a levegő. Ezért hosszú adidas melegítő nadrágot vettem fel, és a melegítő felsőre egy dzsekit. Sapka, sál, kesztyű és sportcipő. Futás után be szoktam menni a faluba, és mivel ott nem akarok melegítő ruhában mászkálni, a táskámba betettem egy farmert, a téli magas szárú fekete cipőmet, egy pulóvert, és még pár dolgot. Amikor mindezzel elkészültem felvettem a vállamra a táskám, és elindultam. A sétányra mentem. Ott már van egy megszokott helyem, ahova el tudom dugni a táskám. Nem rég fedeztem fel a fában egy lyukat, ami elég nagy ahhoz, hogy be tudjam tenni a táskám, és ne vegyék észre. Így mielőtt elkezdtem volna futni, elraktam a táskám. A fáról leugorva futni kezdtem. Jó érzés volt újra mozogni. Kábé egy órája indultam el, amikor visszaértem a fához. Ennyi elsőre elég volt. Remélem, hogy nem fog újra feldagadni a térdem. Kivettem a lyukból a táskám, aztán elindultam a cukrászda felé. Ott először a mosdóba mentem, hogy átöltözhessek. A hajamat is kiengedtem, és egy rózsaszín virágos csatot tűztem bele. A cuccokat visszatettem a táskámba, a kabátomat a kezemre terítettem, és kiléptem. Kicsit szokatlan volt újra emberek között lenni, de nagyon jó érzés volt. Beálltam a sorba. Szerencsére csak ketten álltak előttem, így hamar sorra jutottam. Egy szelet snickers tortát kértem, és egy szénsavas ásványvizet. Azt mondták, hogy majd kihozzák, ezért bólintottam, és elindultam helyet keresni. Elég sokan voltak itt, így üres asztal nem nagyon volt. Megláttam egy fiút, aki egyedül ült és a fal mellett bőrönd volt. Gondolom most jött, mert még nem láttam itt. Vagy ez lehet, hogy azért van, mert mostanában nem mozdultam ki. Úgy döntöttem oda ülök hozzá, persze csak ha engedi. Elindultam felé, és csak az asztalnál álltam meg. Megvártam, míg felnéz, aztán megszólaltam. - Szia! Molly vagyok. Leülhetek?
|
|
|
|
Molly Jefkins INAKTÍV
sok nyelven beszélő, zenész :D offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 25
|
Írta: 2012. november 10. 22:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=13176#post13176][b]Molly Jefkins - 2012.11.10. 22:19[/b][/url] Park Min WooA futás miatt kicsit fáradt vagyok, ezért amíg a fiú válaszát várom egyik lábamról a másikra állak. Vajon miért nem válaszolt még? Az oké, hogy gondolkodik, hogy igent mondjon-e, de ennyi ideig? Figyelem őt, ahogy a szeme végig jár a helyiségen, aztán végre felnéz. Halványan elmosolyodok. Remélem, hogy egy egyszerű „igen” lesz a válasza, de nem. Ehelyett egy kicsit fura választ ad, mégis igaza van. Miből gondolom, hogy ő nem egy pedofil? Nem tudhatom, hiszen nem ismerem, még sose láttam. Csak egy egyszerű megérzés volt, hogy mellé üljek. Ő volt a legszimpatikusabb, és egyáltalán nem tűnik olyan embernek, aki megerőszakolhatna, vagy bármi. Az utolsó szaván meglepődök. Mi vagy én? Kutya? Ez azért kicsit fájt. Mégis mosolyt erőltetek az arcomra, és leülök. - Köszönöm! Futni voltam, és kicsit elfáradtam. –Nézek rá mosolyogva. Nem kérdezte, hogy miért akartam leülni, de gondoltam elmondom. Hátha ezzel meg tudom magyarázni, hogy miért akartam ide ülni. A fiú nem válaszolt. Teljesen belemerült a krémesébe. Ezen kicsit csodálkoztam. Miért nem válaszol? Attól, hogy nem rám figyel még hallja, amit mondok. Biztos csak nem tud rá mit mondani, vagy nem érdekli. Egy pincér állt meg az asztalnál és tette le elém a rendelt sütit és vizet. Megköszöntöm, aztán ő elment. Már nagyon szomjas voltam, így az üveg egy harmadát leittam. Közelebb húztam a tányérom. Ettem egy falatot, aztán a fiúra néztem. - Új vagy itt? –Néztem rá, de nem reagált. Még mindig a sütijét figyelte. Ennyire nem akar beszélgetni? De hiszen a bevezetőjéből azt vettem le, hogy valamilyen szinten meg fogunk ismerkedni. Akkor miért nem válaszol semmire? - Ömm… Szereted a kviddicset? –Próbálkoztam újra. Valamivel csak felhívom magamra a figyelmét. Vagy lehet, legközelebb megfogadom Austin tanácsát, és nem ismerkedek így idegenekkel. De nem tehetek róla, ilyen vagyok. Mivel még mindig nem érkezett válasz, csöndben gondolkodtam, hogy mi legyen. Menjek el, vagy próbálkozzak még? Úgy tűnik, hogy ő nem enged csak úgy közel magához bárkit. De ha mégis kicsit közelebb engedne magához, lehet hogy jó barátok lehetnénk. Azt biztos, hogy ő nagyon jó barát. Bár csak sikerülne valahogy beszédbe elegyedni vele!
|
|
|
|
Molly Jefkins INAKTÍV
sok nyelven beszélő, zenész :D offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 25
|
Írta: 2012. november 11. 15:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=13452#post13452][b]Molly Jefkins - 2012.11.11. 15:09[/b][/url] Park Min WooAz asztalnál ülve próbáltam beszélgetést kezdeményezni, de a fiú nem figyelt rám. A sütijével foglalkozott. Először arra gondoltam, hogy azért nem válaszol, mert néma. De aztán rájöttem, hogy ez nem lehet, mert amikor idejöttem, beszélt. Oké, hogy nem ismerjük egymást, de ez pont tökéletes alkalom arra, hogy megismerkedjünk. Vagy legalább ne üljünk csöndben magányosan. Mégis csak jobb, ha van társaságunk. Kis időre abbahagytam a próbálkozást. Eközben érkezik meg a pincér és teszi le elém a tortát. Még felteszek egy kérdést, miután a fiú felnéz. Nem válaszol, csak néz. Aztán leteszi a villáját és mutogatni kezd valamit. A második jel után rájövök, hogy mit csinál. Jelbeszéd. Akkor ezért nem válaszolt. Mert süket és nem hallotta. Összehúzott szemekkel figyelem a jeleket, próbálok emlékezni, hogy melyik mit is jelent. Az árvaházban, ahol éltem volt egy süket- néma kislány. Ő tanította meg nekem a jelbeszédet. Az elején mindig elrontottam, de aztán belejöttem. Viszont már öt éve nem mutattam egy jelet sem. Tíz éves voltam, amikor a nevelők megelégelték, hogy az a szegény lány egy varázslóval játsszon, ezért elvitték őt egy másik folyosóra, távol tőlem. Az udvaron sem lehettünk együtt, és az ebédlőben sem ülhettünk egymás mellé. Ha megpróbáltunk titokban találkozni, és lebuktunk akkor mindkettőnket megszidták és büntetést kaptunk. Néha távolról próbáltunk jeleket mutatni, de ez így már más volt. Aztán amikor ő tizenegy éves lett elvitték egy másik városba, ahol más süket-némákkal együtt tanulhatott. Azóta nem hallottam felőle. Az első két jelet nem tudtam lefordítani, mert annyira csodálkoztam, hogy mit csinál, hogy nem értettem meg. A többit viszont értettem, bár volt, aminek a jelentését kétszer át kellett gondolnom. Viszont sikerült megértenem. Bólintottam egyet, aztán én is jelelni kezdtem. Nem volt máshol hely, és láttam, hogy valami baj van. Gondoltam keresek –megráztam a fejem, mert elrontottam- segítek, ha tudok. Feleltem neki. Most biztos megleptem. Nem hiszem, hogy számított rá, hogy tudok én is jelelni. Arcomon egy kedves mosoly jelent meg. A legtöbben, akik valamilyen testi betegséggel rendelkeznek, nem szeretik, ha sajnálják őket. A fiún is ezt láttam. Beszélni tud, ezért valószínű, hogy nem születése óta süket, így még rosszabb és nehezebb lehet neki. Sajnáltam. Nagyon. De nem akartam, hogy ezzel felelevenítsem az emlékeit, hogy még szomorúbb legyen.
|
|
|
|
Molly Jefkins INAKTÍV
sok nyelven beszélő, zenész :D offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 25
|
Írta: 2012. november 11. 20:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=13648#post13648][b]Molly Jefkins - 2012.11.11. 20:30[/b][/url] Min WooVolt egy olyan érzésem, hogy a fiú el akar ijeszteni a jeleléssel, de ez nem sikerült. Én is megleptem őt. Látszott rajta, hogy nem számított rá, hogy én is tudom a jelbeszédet. De amikor felnézett, elmosolyodott. Én pedig megkönnyebbültem. - Igen, tudok. Árvaházban éltem, mielőtt idejöttem, és ott volt egy lány, aki megtanított erre. De már nagyon régen használtam. – Feleltem mosolyogva. Régen mindig azt hittem, hogy aki süket az nem tud beszélni. Ezért is volt kicsit fura, hogy ő most rendesen beszélve kérdezett engem, nem pedig jelelve. Biztos nem akarja, hogy félreértsek valamit. Ez kedves tőle. Így már nem is tűnik annyira ellenségesnek, mint eddig gondoltam. Az előző mondatomban említettem, hogy valami baja lehet. Most már tudom, hogy van is. - Bocsáss meg, nem úgy értettem! –Néztem rá félénken. Hangom kicsit könyörgő volt, de ezt ő nem hallhatta. Elég undokul felelt, de megértem őt. Nem akartam megbántani, vagy valami. De legalább már tudom, hogy melyik témát kell kerülnöm. Pedig meg szerettem volna tudni, hogyan süketült meg. De úgy tűnik, erre még várnom kell. Nem fogom ezzel piszkálni, hogy mondja el. Majd ha akarja, akkor elmondja. Gondolom. Láttam rajta, hogy hezitál. Biztos azon gondolkodott, hogy elküldjön-e. A tortám már elfogyott, szóval, ha elküld, mennem kell. Végül megszólalt, én pedig megnyugodtam. Nem küldött el, hanem bemutatkozott. Elmosolyodtam. - Szájról olvasni vagy jelelni szeretsz jobban? –Kérdeztem. Nekem végül is mindegy, hogy melyiket használjuk. Hamar belejövök a jelelésbe, és akkor könnyen tudunk beszélni. Én sokszor próbálkoztam a szájról olvasással, de sose ment. Nem tudom megkülönböztetni a betűket. Majd egyszer talán megtanulom, de előtte még meg tanulok spanyolul beszélni. Már így is beszélek öt nyelven, plusz a jelbeszéd, ezek mellé, ha megtanulok spanyolul és szájról olvasni is… Úgyis van érzékem nyelvekhez, mert az összeset egyedül, önszántamból tanultam meg. Az árvaházban töltött unalmas délutánok tökéletes alkalmak voltak a nyelvtanulásra. Itt már nincs annyi szabadidőm, de ha esténként csak egy fél órát erre szánok gyorsan meg tudok tanulni spanyolul. Legalább meg van a következő életcélom. A lehető legtöbb nyelven megtanulni. - Hol éltél mielőtt ide jöttél? –Kérdeztem mosolyogva.
|
|
|
|
Molly Jefkins INAKTÍV
sok nyelven beszélő, zenész :D offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 25
|
Írta: 2012. november 13. 18:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=14456#post14456][b]Molly Jefkins - 2012.11.13. 18:50[/b][/url] Min Woo
Kicsit elmerültem a gondolataimban. Elképzeltem, hogy milyen lehet süketnek lenni. Az biztos, hogy nagyon rossz. Nekem már –és szinte mindenkinek- az élete egyik legfontosabb része, hogy hallja, hogy mi folyik körülötte. Azt mondják, a csend megnyugtató. Biztos nem a süketekre gondoltak. Hallani a zenét, a madarak csiripelését, vagy bármit az egyik legjobb része az életnek. Az én életemben is a legmeghatározóbb dolog hangszeren játszani, énekelni és táncolni. Ha nem hallanék, és nem tudnám ezeket csinálni… - Én szeretném vele tartani a kapcsolatot! Csak... az árvaházban ő volt az egyetlen barátom. Amikor megtudták, hogy varázsló vagyok, mindenki elment mellőlem, mert féltek tőlem. Csak ő maradt velem. De a nevelők nem örültek annak, hogy ő a barátom, ezért megtiltották, hogy vele játsszak. Mi mindig megpróbáltunk átszökni a másikhoz, hogy beszélgethessünk, de ha lebuktunk büntetést kaptunk. Aztán öt éve elvitték őt az ország másik végébe, egy olyan iskolába, ahol mindenki olyan, mint ő. És a nevelők nem mondták meg, hogy hova vitték. Még mindig reménykedek, hogy egyszer megtalálom őt! –fejeztem be a kicsit hosszúra sikerült gondolatom. Miközben beszéltem, olyan emlékeket mondtam el, ami miatt elszomorodtam. Öt éve próbálom kinyomozni, hogy hol lehet. Ha ennyi idő alatt nem sikerült, akkor mennyi az esélye, hogy most sikerül? Elég kevés. De nem adom fel. Az emlékek hatására könny szökött a szemembe. Oldalra fordultam, és gyorsan letöröltem. Vettem egy mély levegőt, aztán visszafordultam. A könnyek helyett egy halvány mosoly került az arcomra. A következő kérdésemre kicsit később kapom a választ. Biztos elgondolkodott valamin. Végül is én ráérek, miért siettetném!? A válasz mellé egy kérdést is kapok. - Németországban, egy apró faluban –feleltem. Más biztos visszakérdezne, hogy akkor hogy lehet, hogy ilyen folyékonyan beszélem a magyart. Könnyen. Van érzékem a nyelvtanuláshoz. Meg abban a faluban szinte csak magyarok éltek. Az árvaházban is mindenki magyarul beszélt, és négy éves korunktól kezdve tanítottak németül. Így már majdnem tökéletesen beszélem. De nem szeretem. A magyar és a francia szép, sokkal jobban szeretek ezeken, vagy a többi beszélt nyelven kommunikálni.
|
|
|
|