Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Hercegh Kriszpin

 A férfi nagyon megnyugtató jelenség. Ahogy odaér azonnal érdeklődik az eseményekről és óvni igyekszik. - Fogalmam sincs, odafenn aludtam és arra ébredtem, hogy betört az ablak - mesélem és odalépek mellé úgy, hogy meg ne sérüljek. - Persze, csak nyugodtan, az enyém úgyis épp reparálják - adok magyarázatot arra miért épp egy sarlót szorongatok pálca helyett.

Evena Noxen
éjjel a patikánál

Hercegh Kriszpin

Az ablak rendben van így, majd reggel kezdek vele valamit, már úgyis tervezem egy ideje, hogy a hálószobámhoz hasonló üvegfestéses technikával kidekorálom. - Nagyon köszönöm a segítségét, de most már nyugodtan útjára engedhetem - mosolygok a férfira, majd beljebb megyek félig az ajtó takarásában állva búcsúzom - Jó éjt! Remélem legközelebb nyugodtabb körülmények közt tudunk szót váltani. Azt hiszem volna miről beszélnünk - utalok arra a bizonyos cikkre az Ediktumban. De ennek nem most és nem itt van az ideje. Miután ő is elköszönt visszatérek szobám magányába és eltöprengek, vajon mitől törhetett be az ablakom, mert azt hiszem nem a huzat a bűnös.

Evena Noxen
délután a patikában

Hercegh Kriszpin

 Körbeleng a bermagot illata, akárha Earl Gray teát főznék. Tömören áll a levegőben a masszázshoz használható olaj aromája. Selva az egyik szekrény tetejéről néz le rám. Őt leszámítva magam vagyok ebben az órában így nyugodtan merek énekelni munka közben. Akkor veszem csak észre, hogy jött valaki amikor az illető rámköszön, ám épp olyan műveletet végzek mely miatt hátra fordulni nem tudok. - Jó napot! - köszönök vissza.

Evena Noxen
délután a patikánál

Hercegh Kriszpin

 Az olaj elkészült, a lepárlás folyamata befejeződött, így már meg tudok fordulni. Velem szemben az igazgató áll és nézelődik. Kacér kihívó mosoly fut ajkamra. Most lesz a napja, hogy tőlem a leszúrást megkapja. - Tetszik amit lát? - érdeklődöm, miközben előveszem az Edictum októberi számát és kiteszem az asztalra, majd nőies járással közel sétálok hozzá.

Evena Noxen
délután a patikánál

Herceg(h)em

 Olyan szelíden és talán kicsit naívan fejezi ki magát, hogy megesik rajta a szívem, s vérem déli tüzét lemérséklem. Bölcsebb nem rázúdítani érzéseimet. - Igen. Olvastam - mondom, majd odalépek az asztalhoz és kezembe veszem a lapot. - A nekrológot láttam előbb. Szerencsére... - csendesedem el. Nem tudom ő mit gondol a pletykáról. Mely akár hízelgő is lehetne.

Evena Noxen
délután a patikánál

Herceg(h)em

 Csak bólintok szavaira a búcsúbeszédről, ám a másik cikkel kapcsolatban kicsit már szélesebb érzelmi skálát mutat ő is. Emiatt engem is jobban felélénkít. - A portrék és a diákok is csak akkor engedik el ennyire a képzeletüket, ha arra jeleket látnak - jegyzem meg sokatmondóan - Te nem vagy dühös? - kezdek el fel alá járkálni, egyre hevülő arccal, miközben hangom is telítődik erővel - Téged nem is zavar?- emelem rá izzó-hideg eltérő szín szemeimet.

Evena Noxen
délután a patikánál

Herceg(h)em

 Szavaira észbekapok, letegeztem. Ez csak akkor fordul elő velem, ha haragom vöröslő köde elborítja elmémet. Mélyeket lélegzem, hogy lehiggadjak. Engem ugyanis rosszul érint, hogy ez a cikk megszületett. Azért is mert szeretett rokonomtól búcsúznak pár oldallal odébb, és mert a legutóbbi férfi akire neméhez hűen tekintettem és tetszés jelét mutattam felé.. Nos a másik csapatban játszik. Ez kikészített kissé. - Bocsánat. Igen engem zavar. - nézek rá bocsánatkérőn - Nem ön miatt, hiszen bárki szívesen lenne az ön neje, de... - érzem ebből nem jövök ki jól, az biztos.

Evena Noxen
délután a patikánál

Herceg(h)em

 Igen elnéző hevességemből adódó udvariatlanságommal kapcsolatban és jól esik, hogy nyugtatni próbál, még ha hasztalanul teszi is mindezt. - Ön túl jóságos, nemes és nyugodt jellem, akihez nem való egy magamfajta nő. Ráadásul előttem egy olyan szerelem példája áll, mely még a halált is legyőzte - teszem szívem a férfi elé és csak remélni tudom megért. - A legutóbbi férfi aki tetszett..nos legyen annyi elég, hogy nem viszonozta rokonszenvemet - mondom csalódott szomorúsággal.

Evena Noxen
délután a patikánál

Herceg(h)em

 Előtte is állnak példák, mondja, s én elhiszem neki. Sokféle szerelem létezik. Van mi édes, van mi bús, mi soká izzó parázs, vagy hirtelen heves lángolás, ám nekem egyikből sem jutott az évek során. - Nos, miután nem hevernek a lábaim előtt garmadával a jelentkezők, így tudom örülnöm kellene, hogy pont egy olyan férfival boronáltak össze mint ön, de.. - folytatom vallomásom szomorkásan, és nem tudom hogyan valljam be, hogy azért zavar a cikk mert nem igaz. Mert nem vagyok boldog feleség, csak egy magányos doktornő.

Evena Noxen
délután a patikánál

Herceg(h)em

 Azok, akik hevernek nem azt keresik bennem, amit én bennük. Társ helyett csinos biodíszletet vagy más egyebet, amit inkább ki sem fejtek. - Az bánt, hogy...hogy nem igaz - mondom ki végül nagy nehezen. - Azért fáj mert nem valóság, hogy nem vagyok menyasszony, ara, társa egy embernek, akit szeretek - hangom nem panaszos, inkább beletörődő.

Evena Noxen
délután a patikánál

Herceg(h)em

 Lágy mosolyra futja csupán szavaira reakció gyanánt. Tudom, hogy igaza van, ám az a kontraszt melyre az újság lapjai rádöbbentettek, úgy nyomta napjaimra bélyegét, mint nehéz súly a mérleget - Persze - mondom elodázó hangon.

Evena Noxen
délután a patikánál

Hercegh Kriszpin

 Nehezen jön vissza a jókedvem, de jó úton haladok. Nem sokat segít, hogy eleve kicsit negatív a lelkivilágom, már a mélye. De sokkal keményebben próbálok belenyugodni a helyzetembe. Van erőm és önállóságom a nyugodt élethez, a választott magányhoz. - Kerülni nem fogom, de keresni sem. Nem adok alapot a további pletykáknak - mondom és az újságot a dolgozóasztal egyik fiókjába rejtem, hogy majd onnan felvigyem a hálószobámba.

Evena Noxen
délután a patikánál

Hercegh Kriszpin

 Nem mások véleménye az ami vezérel, inkább önvédelem. A praxisomnak sem tesz jót ha alig az ideköltözésem után már a pletykák kereszttüzébe kerülök. - Igen már megcsináltam. Pipacsokat festettem rá - nézek én is az ablakra de szemem sarkából látom menni készül. Nem tudom tartóztassam-e vagy hagyjam távozni.

Evena Noxen
délután a patikánál

Hercegh Kriszpin

 Udvarias volt, illendőn köszönt el, mégis azt hiszem megbántottam. Nem akartam, de a döntéseim által válok azzá aki vagyok, és most úgy döntöttem, hogy elejét veszem a későbbi bajoknak. Szomorúan nézek a férfi és kutyája után, a kirakaton túlra, majd átfordítom a táblát és bezárok. Előszedem a lapot és Selvával a nyomomban visszavonulok hálószobám rejtekébe.

::Evena

Néhány nem épp tartalmas napot tudhatok magam mögött, és bár úgy tűnik, hogy még az idő is ellenem van, azért én akarok ez ellen tenni. Igaz, hogy először semmi nem jut eszembe, ezért elég sok idő elmegy arra, hogy egy kicsit jobban összeálljon a kép, de abban már az elejétől biztos vagyok, hogy ki akarok menni. Nem nagy sétákra gondoltam, aztán meg tüdőgyulladásra, hiszem épp most lettem csak jobban, de olyan nincs is hogy a faluban ne tudnék mit kezdeni magammal.
Sokszor merülök el nagyon mélyen a gondolataimba, most is valami ilyen történt amíg leértem a Fő utcára, mert mintha csak kiesett volna az egész út, arra eszmélek, hogy már itt vagyok. Nem is megyek tovább, tudom, hogy nekem be kell ülnöm a pillangóba. Semmi olyan nincs a háttérben, hogy már most agyon akarnék fagyni, csak úgy érzem. Na meg, ha iszok valami cukrosat a további program kigondolása is jobban fog menni reményeim szerint.
Miután belépek nem is agyalok sokat, az első szimpatikusnak tűnő, pulthoz közeli asztalhoz ülök le. Kihasználva azt a rövid időt amíg odaérek, leveszem a kabátomat és aligha nőiesen lehuppanok a székre, gondolkozom azon, mit is szeretnék fogyasztani, szóval mire a pincérlány kiér hozzám teljesen biztos vagyok benne, hogy forrócsokit fogok kérni, amit aztán persze meg is teszek. Elég kis lépésekben haladok afelé, hogy legyen valami élet a napjaimban, de egyelőre ennyi is elég lesz.

Jeanette

 Szürke őszi nap, sok gondolat kavarog bennem. Legutolsó látogatásomkor a kastélyban átnéztem a bútorokat és unokanővérem éjjeliszekrényében rátaláltam a egy levélre. A dátum szerint az előtt írta, mielőtt azt a végzetesnek bizonyuló idegösszeomlást kapta. Élek a gyanúperrel, hogy a fehér francia borítékban leírtak talán hozzá is járultak. Azóta magammal hordom, de mivel nem az én nevemre szól, ki nem bontotta, hogy megbizonyosodjam igazamról. Míg a falu utcáit rovom ezen gondolkozom, s orromat megcsapja egy jellegzetes illat. Odapillantok de szabad hely csak egy van. - Jó napot! Megengedi, hogy ide üljek? - kérdezem a fiatal lánytól, aki az üres szék mellett foglal helyet.

::Evena

Ahogy üldögélek és nézelődök csak arra jutok, hogy bizony így is pont ugyanannyira unatkozom, mintha csak a szobámban ülnék az ágy szélén. Ott is megtalálnának ugyanazok a gondolatok, ugyanolyan mély tanácstalanságot éreznék mindennel kapcsolatban. Holott ez az, amit mindenáron el akarok kerülni, de semmi nem foglal le igazán. Pláne nem egyedül, belebambulva a tömegbe. Sokan csak egy kávéra, vagy épp teára értek be, vagyis úgy tűnnek, mint akiknek ennél különösebb céljaik nincsenek, de legalább nem egyedül. Engem pedig csak egy női hang zökkent ki a letargiába való átcsúszásból.
- Jó napot! Persze, nyugodtan!
Egy kedves mosolyt is hozzáerőltetek, nem akarok úgy tűnni, mint aki csak muszájból és illemből engedi ideülni. Tényleg nem bánom a társaságát, csak hirtelen ért.
Közben megérkezik a várt forrócsokim, én pedig ahogy magamhoz veszem azt, továbbra is a nőt figyelem, végül is ismerős, csak azt nem tudom honnan. Letámadni meg nem akarom, tehát csak még egy már sokkal természetesebb mosolyt eresztek meg felé. Nem tudom mit mondhatnék, és lehet, hogy egyáltalán nem is akar beszélni velem, csak egyedül itt volt hely..