Bal oldalon, szinte rögtön egy nagy, kétszárnyú ajtó nyílik, mely mögül finom illatok bírják korgásra a pocakot. Bizony, bizony, itt található az ebédlő. Kerek asztalok vannak, a társaságok, akik egy asztalnál ülnek eltérő korúak és neműek, van, aki például egy héten át mindig másokkal eszik. Persze, ha a barátaiddal szeretnél ülni, annak sincs akadálya, csak gyorsaság kérdése az egész. Az ebédlőben mindig általános a hangzavar, a tanárok és nevelők sokszor a diákokkal együtt esznek, holott nekik külön asztalt biztosított az iskola vezetősége. Az étel a mágustanodából érkezik, azonban tartozik hozzá egy kis konyha, ahol leginkább kávét főzni tudnak a felnőttek, vagy éppen valami meglepetést készíteni a gyerekeknek. Az ebédlő mellett van egy vele közel azonos méretű terem, melyet „Kuckó”-nak neveztek el. A kuckó egy közös tér, melyet ünnepeken vagy születésnapokon használnak. Itt a falak szivacsból vannak, a padló puha, így a gyerekek kedvükre tombolhatnak. Sokszor szerveznek ide a nevelők esti mesét vagy kalandot, hogy a gyerekek részesei tudjanak lenni az előadásoknak. A folyosón a harmadik helyiség a tornaterem. Ez a helyiség a legnagyobb itt, függönnyel akár két részre is lehet választani. Napközben tornaórák vannak, délután sportkörök (mugli sportok) és tánc. Tartozik hozzá két öltöző, egy a fiúknak, egy a lányoknak. Az emelet bal oldali szárnyán találhatók a hálószobák, a tanulószoba, a nevelők szobái. A hálók négy ágyasak, fiú és lány szobák külön találhatóak. A szobákon kis tábla jelzi a lakók nevét és életkorát. A szobákba való beköltözéskor a kicsik döntik el, melyikbe szeretnének lakni. Régebben úgy volt, hogy minden osztályból egy diák, hogy segítsék egymást az évfolyamok, de mostanra már nagyon megváltozott a fiú – lány arány. A hálókban mindenkinek van egy ágya, egy ruhásszekrénye és egy íróasztala. Thomas Alexander Everett munkája
|
|
|
Széphangúúú Konkrétan megijedt, amikor a lány azt hitte, hogy ez valami rossz dolog. Elszúrta a mondatot valahol, ha így jött ki ez az egész. - Nem, ne kérj bocsánatot - intett a kezével is nemet megerősítésképp - Én úgy értettem, hogy sokkal jobb itt. És...elvarázsoltál - próbálkozott újra, hátha így jobban megérti Charlie mit is akart igazából. A furcsa köszönés után beljebb lépett. Eléggé a közepébe vágtak az ismerkedésnél, és hát...le kellett futni a normális köröket is. Kezdve a köszönéssel. Csak úgy itta a lány szavait. Sosem találkozott még ilyen érdekes lánnyal. - Igaza van, tényleg nagyon tehetséges vagy - mosolygott a kisfiú, aztán zavartan felnevetett. Nem szokta meg, hogy a saját közegében van. A nagyokkal könnyű volt. Nem voltak elvárások, csak hogy legyen jól nevelt, de ezt a dajkája már régen megtanította neki. Ezen kívül mindegy volt nekik mit mond, az mindig aranyos és jópofa. Viszont a lánnyal nem így volt a helyzet. - Hát...nem mondanám. Inkább csak...akkor jó, ha értem. Vagy ha érdekel. Amikor kisebb voltam, mindig rákényszerítettek olyan dolgokra, amiket nem akartam. Kirillel most jobb - vont vállat a fiú. - Én mostanság kezdtem el gitáron tanulni, de még nem megy igazán - ült le a lány mellé. - Amúgy semmilyen hangszerhez nem értek... - magyarázkodott. Egy picit még nézte a billentyűket, aztán a lány felé fordult. - Inkább játssz még nekem - kérte. Csak akkor tűnt fel neki, milyen közel vannak egymáshoz. Sose volt senkihez ilyen közel még, és ez kicsit megrémítette. És össze is zavarta.
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon offline RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Írta: 2017. június 20. 21:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=686612#post686612][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.06.20. 21:37[/b][/url] Széphangúúú Konkrétan megijedt, amikor a lány azt hitte, hogy ez valami rossz dolog. Elszúrta a mondatot valahol, ha így jött ki ez az egész. - Nem, ne kérj bocsánatot - intett a kezével is nemet megerősítésképp - Én úgy értettem, hogy sokkal jobb itt. És...elvarázsoltál - próbálkozott újra, hátha így jobban megérti Charlie mit is akart igazából. A furcsa köszönés után beljebb lépett. Eléggé a közepébe vágtak az ismerkedésnél, és hát...le kellett futni a normális köröket is. Kezdve a köszönéssel. Csak úgy itta a lány szavait. Sosem találkozott még ilyen érdekes lánnyal. - Igaza van, tényleg nagyon tehetséges vagy - mosolygott a kisfiú, aztán zavartan felnevetett. Nem szokta meg, hogy a saját közegében van. A nagyokkal könnyű volt. Nem voltak elvárások, csak hogy legyen jól nevelt, de ezt a dajkája már régen megtanította neki. Ezen kívül mindegy volt nekik mit mond, az mindig aranyos és jópofa. Viszont a lánnyal nem így volt a helyzet. - Hát...nem mondanám. Inkább csak...akkor jó, ha értem. Vagy ha érdekel. Amikor kisebb voltam, mindig rákényszerítettek olyan dolgokra, amiket nem akartam. Kirillel most jobb - vont vállat a fiú. - Én mostanság kezdtem el gitáron tanulni, de még nem megy igazán - ült le a lány mellé. - Amúgy semmilyen hangszerhez nem értek... - magyarázkodott. Egy picit még nézte a billentyűket, aztán a lány felé fordult. - Inkább játssz még nekem - kérte. Csak akkor tűnt fel neki, milyen közel vannak egymáshoz. Sose volt senkihez ilyen közel még, és ez kicsit megrémítette. És össze is zavarta.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund INAKTÍV
offline RPG hsz: 133 Összes hsz: 613
|
Írta: 2017. június 21. 19:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=686744#post686744][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2017.06.21. 19:34[/b][/url] Márton?- Tényleg? Hát.... te is engem - mosolygok rá, mert azt hiszem, ilyenkor ilyesmit kell mondani. Ráadásul Marci göndör haja tényleg varázslatos, még apának meg Sebinek se volt ilyen göndör. És biztos vagyok benne, hogy az magától ilyen, nem csinál vele semmit. - Köszönöm, te vagy az első idegen, aki ezt hallotta - zavart mosollyal az arcomon közlöm ezt vele, végigsimítva a zongora billentyűin, csak hogy ne lássa, mennyire zavarban vagyok. Nehéz ez, mert konkrétan ő az első ebben az iskolában, aki észre is vett, és nagyon nem akarom elszúrni, mert lehet, szépen elpletykálja majd, hogy mekkora szerencsétlen vagyok, és akkor itt se lesznek barátaim. Pedig most tényleg szeretnék, mert a család nagyon messze van, nem mehetek haza hozzájuk minden délután, ahogy azt régen tettem. - Te Kirillel laksz? - pislogok rá, mert ez egy érdekes információ, és máris rokonszenvesebbnek érzem, csak mert az ő családtagja is itt tanít. Szerintem neki is szívás lehet, ha rájönnek. A tanár gyerekeket mindig szekálják, mert azt hiszik, velük máshogy bánnak. - Én Thomassal, meg a nagyival... a nagyié a suli - harapok az ajkamba, és csak suttogni merem, mert nem akarom, hogy azt higgye majd, hogy direkt csináltam belőle hülyét, hogy nem mondtam el. Mert tuti, ha a nagyi is bejön ide, nem úszom meg szorongatás nélkül. És nem is igazán akarom, mert egyszerűen imádom azt a nőt. - Az szuper. Azon is tudok játszani, ha szeretnéd szívesen segítek, meg adok pengetőt, meg tippet, hol érdemes húrokat cserélni. Budanekeresden van egy nagyon jó bolt, szerintem Kirill majd szívesen elviszi, ha arra kerül a sor, vagy ha nem, akkor beizzítjuk keresztapát - hirtelen eszembe se jut, hogy ez korai lenne, vagy valami, csak egy szikrázó mosolyt küldök a már mellém ülő Marcinak, mert úgy érzem, hogy máris barátok lettünk. Ez tényleg ilyen gyorsan megy? De kedvelem, mert aranyos velem, és szépen mosolyog. - Figyu? Akkor inkább megmutatom azt - teljesen felpörögve pattanok le a székről, csak hogy elvegyem a gitárt, utána ugyan oda ülök vissza, fel se merül bennem ez a közelség. Csak pengetek párat eleinte, hogy megnézzem, nincs-e elhangolva, aztán játszani kezdek. - Na? - most már kíváncsian vizslatom az arcát, mert tényleg érdekel, tetszett-e neki.
|
- Szeretlek! - Hol? -Mi? -Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon offline RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Írta: 2017. június 28. 00:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=687606#post687606][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.06.28. 00:01[/b][/url] Széphangúúú Teljesen ledöbbent, hogy a lányt ő hallotta elsőként. Persze csak a külsősök közül, mert a család nem számít ilyenkor. - Pedig szerintem mindenkinek hallania kéne. De ha énekes leszel, így is lesz - bólint, mintha ez ilyen egyszerű lenne, és a világ rendjébe tartozna. - Csak addig lakok vele, amíg a szüleim nem jönnek értem. Biztos vagyok benne, hogy egyszer majd eljönnek, és hazavisznek. Csak nem tudom mikor - vont vállat, mintha ez egyáltalán nem lenne fontos. - Biztos jó lehet velük - mondta, mivel számára ez továbbra sem jelentett semmi különöset. Ismerte Thomas igazgató urat, de nem nagyon beszélgetett vele még. Csak akkor amikor elsuhant mellette a folyosón, és ráköszönt. - Azt hiszem arra még nem lesz szükségem - kacagott fel a lány hirtelen fellelkesülésén. - Nemrég kaptam a hangszert a szülinapomra - mosolygott büszkén, mintha az, hogy tizenegy éves, valami nagyobb hatalommal járna. Pedig semmivel nem érzi magát többnek, csak kapott egy rakat menő cuccot a bulin, amit Kirill szervezett neki. Igazából az is jó volt, csak a szüleit hiányolta. De persze biztos fontos dolguk akadt. Ámuldozva hallgatta, ahogy a lány játszott. Nem csak játszott, hanem NEKI játszott. Olyan megtisztelő volt neki, hogy nem csak akkor hallhatja az angyali hangját, amikor belopakodik, mintha valaki azt mondaná neki, hogy ő lehet az első ember, aki szárnyakkal repülhet következmény nélkül. Mert bizony egyszer nagyon szerette volna kipróbálni milyen lehet madárnak lenni. A szám végénél a lány szemébe nézett, és arcáról a megdöbbentség és a féktelen öröm árulkodott. - Gyönyörű volt. Nem is tudom hogy csinálod - ámuldozott. - A hangod, meg a gitár... - felemelte kezét, aztán mint aki nem találja a szavakat, és feladja a küzdelmet, úgy ejtette le. - ...eszméletlen. Már nem is zavarta annyira a kettejük között lévő pici tér. Mintha megszokta volna. Nem feszélyezte a helyzet. A lánnyal pedig mintha máris barátságot kötött volna. Ez boldogsággel töltötte el, és akaratlanul is elmosolyodott a gondolatra. Megszólalt a csöngő. Már csak öt perc volt az órából. - Lassan vissza kéne mennem - szontyolodott el egyből.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|