29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mikhail Sergejevics Kazanov összes RPG hozzászólása (64 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. október 15. 22:28 Ugrás a poszthoz

Vanessza


Lassan úgy érzi, kezdi kiismeri ezt az iskolát. Ugyan nincs egy hete, hogy elkezdődött a tanév, Misha minden erejét arra próbálta szentelni, hogy tájékozott legyen, mint az épület struktúrájával kapcsolatban, mint a tanárokkal és diákokkal egyaránt. Ehhez pedig minden információ megtalálható a könyvtárban. Ami nem írásos verzióban, azt hallás alapján.
Azonban ő maga még nem kezdett bele az ismerkedésbe. Nem igazán létesített kapcsolatot senkivel sem, ezért is lepte meg, hogy Vanessza felkereste őt, ám mikor megtudta az indokot egyszerre töltötte el mérhetetlen öröm és kaotikus kétségbeesés.
Az illúziómágiája nagyon hatalmas volt Katya idejében. Most is az, csak már nem érzi úgy a férfi, hogy lenne kiért használnia. De azért mégsem mondott nemet a nőnek. A kíváncsisága miatt. Az vezette ehhez a szobához. Rég találkozott már Illúziómágussal. Jó lesz megint valakivel úgy elbeszélgetni, hogy érzi azt, amit ő érez.
Nem tétovázott belépés előtt, amint odaért már nyúlt is a kilincsért, lenyomta és határozottan belépett.
- Üdv - mosolyodott el, majd tekintete a kanapén heverő tárgyra siklott - Hűha, mugli eszköz egy varázsló kezében?
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. november 3. 22:48 Ugrás a poszthoz

Min Jong


A reggeleim általában egyhangúan ugyanúgy teltek. Felkeltem, megvakartam a sejhajom, aztán elmentem intézni az ügyeimet és közben elkezdtem az aznapi rejtvényemet. Ebben társam no meg írnokom az a penne, amit még anno Katya bűvölt meg nekem. Bizony, ilyen kis lélektöredékekkel tele van zsúfolva a lakás, amitől olyan érzésem támad folyton, mintha egy kísértettel laknék együtt, aki csak úgy tébolyog fel és le, néha otthagyva illatát az egyik életében megfogott tárgyon.
Ha minden megvolt odabenn, elmélkedésemből kiszakadva,kikerültem onnan és nyugodtabban elindultam felöltözni, közben repült utánam újság, toll, hogy nehogy otthagyjam őket. Miután a ruha rajtam nyugodott, Bobon volt a sor, mert éhes ám a lakótárs, szóval amellett, hogy magamnak összedobtam egy tojást, ő is kapott abból a haleledelből amit akciósan vettem. Tehát lehet új Bobot is kell lassan vennem.
Az egész procedúra úgy nagyjából fél óra, kicsivel több, ha lassabban készülődök, ám még így is viszonylag korán szoktam megérkezni a könyvtárba, út közben megkapva a napi kávémat az egyik arra lefizetett manócskától. Míg sétáltam addig a kis flaskából a Baileys is belekerült, hogy legyen egy kis íze a dolognak.
Így léptem be azon a nagy, cikornyás ajtón aznap reggel, hónom alatt a rejtvénnyel, utána repülve a tollal, kezemben meg a kávéval, mikor is az egyik könyvtáros kollégám furcsa fogadtatásába ütköztem.
- Tessék? - meglepődve léptem ki az ajtón ellenőrizni, hogy jó helyen voltam-e, de azt írta " könyvtár " nem pedig " eldugottkávézóamiolyanmintakönyvtárajtódetökrenemaz ". Szóval megnyugodva léptem vissza a helységbe behúzva magam mögött az ajtót. Kettőnk közül ő van rossz helyen ha itt vár a kávéjára, úgyhogy én cammogva elindultam az asztalom felé, közben jót mosolyogva rajta.
- Tudok főzni ami azt illeti, de mondok neked valami jobbat barátocskám. Ez itt a kezemben egy még forró, gőzölgő kávéval teletöltött fél literes pohár.  - leteszem az asztalra az újságot, hogy aztán le tudjam csavarni a kupakot és meg tudjam mutatni bizonyíték gyanánt, hogy mennyire gőzölgő a cucc. Sőt az illúziómágiámmal kicsit rá is játszottam, mert ha kacsa akkor már legyen kövér.
- Bizony, hogy azok vagyunk. Mikhail vagyok, de inkább csak Misha. Szóval van bögréd? - Kérdem miután kezet rázok vele, ugyan a hajlásra csak biccentek. Tiszteletben tartom a szokásait azonban nem követem őket.
Utoljára módosította:Mikhail Sergejevics Kazanov, 2019. november 3. 22:49
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. november 10. 13:57 Ugrás a poszthoz

Lena Felagund


Ez is egy olyan átlagos nap, mint a legtöbb másik. Most már kezdek belerázódni a hétköznapokba, kezdem kiismerni a kastély mindennapjait. A kávésbögrémnek már látszik az alja, annyira jár az idő, hogy lassan keressek valami délutáni nassolni valót a konyhán. Míg a cirkuszban voltam erre különösen figyelnem kellett, hogy semmi olyat ne egyek amire nincs szükségem, meg kordában kellett tartani a testem és hasonló akkor fontos bolondságok. De azóta élvezem minden felesleges kilómat és minden túlcukrozott falatot a számban.
A könyvtárban csend honol, elégedetten körbenézek, majd bólintva mélyedek vissza a könyvembe. Izgalmas kalandregény, nem mondom, hogy egyedi gondolatmenet fut benne, de néha szeretek tömegcikkeket olvasni, amin nem kell gondolkodni, izgulni.
Még tíz oldal van hátra a következő fejezetig, az a célom. Ott tartok majd egy kis pihenőt. Ezen elmélkedve először csak a furcsa, túlzottan magas hőt érzékelem, majd meglátom a betűk között futó lángokat is.
Döbbenten engedem, hogy a könyv koppanjon az íróasztalon majd felkapom fejem, hogy lássam melyik kölyköt kell fenéken billenteni amiért felgyújtott egy középkategóriás könyvet. Mert ugyebár magától az ilyesmi nem lángol, tehát csakis valami csíny állhat e mögött.
Nem esik nehezemre kiszúrni a feltehetőleges elkövetőt, mert egy kislány eléggé errefelé koncentrál. Ekkor fordul meg a fejemben először, hogy talán nem igazi tűzről van szó, hanem esetleg...Elgondolkodva köhintek egyet, ha eddig nem vette volna észre, hogy kiszúrtam, majd mutató ujjammal intek, hogy jöjjön csak közelebb.
 
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. november 11. 00:02 Ugrás a poszthoz

Lena Felagund


Szerencsémre engedelmes a lány, nem rohan el, mert biztos nem indulnék utána, helyette szépen odabattyog hozzám és még mosolyog is kedélyesen.
Sőt, mielőtt szólhatnék a csészém is teletölti. Nem vagyok én semminek az elrontója, szóval ajkamhoz emelem és nagyot kortyolok belőle, majd visszateszem a helyére.
- Az én ízlésemet nem találta el, túl cukros hozzá, de az állaga elég kellemes, még egy kis gyakorlás és egészen el is lehet hinni, hogy nem a levegőt itatja ki velem a bögrémből - mosolyodom el, majd intek neki, hogy üljön le egy székre ami ott van tőle pár lépésre, csak errébb kell húzni.
- Ez milyen varázslat volt, pici devushka? Illúziót próbálgatja? - kérdezek rá kíváncsian, majd a könyvre csak legyintek.
- Égetni ugyan nem érdemes, mert mégiscsak olvasmány, de az agyat nem indítja be a története. - Fejtem ki röviden a véleményemet, mert úgy érzem erre több szót kár is pazarolni. Nem ilyenekből fog az ember nagyobb kedvet kapni a könyvekhez.
Így hát félre is teszem, miután gondosan belehelyezek egy papír könyvjelzőt, ami leginkább olyan, mintha egy cirkuszi sátor volna belehajtogatva. Hiába noh, egészen nem tudok elszakadni tőle, akármennyire is rossz emlékeket is idéz bennem. A múlt az múlt. Nem lehet lerázni mint a telefonos rátukmálókat.
Utoljára módosította:Mikhail Sergejevics Kazanov, 2019. november 11. 00:03
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. november 11. 19:37 Ugrás a poszthoz

Lena Felagund


- Fontos tanulság akkor ez, hogy ha máson alkalmazod az illúziót előbb gondolj bele, hogy milyen az ő ízlése. Úgy sokkal hitelesebb. Nézd meg a kiállását, modorát, arcvonásait, ruházatát, ebből sokszor az alapvető ízlését el venni - jegyzem meg okítás céljából, mielőtt újabb kortyot öntök le torkomon. Ez már sokkal ízesebb, a banán kellemesen előjön benne, de mint hozzá nem értő és az ízekre annyira nem figyelő a fahéjat már nem tudom kivenni belőle.
Azon hogy illúziómágus csak biccentek, ám legbelül örömmel tölt el mindig, ha találkozok eggyel. Még akkor is, ha az csak egy ebihal akinek épp kinőtt a lába, de még ott a popóján az úszó.
- Banánt és keserűt, ezt már jobban eltalálta - dicsérem meg, letéve a csészém. Vajon most kiittam belőle a maradék kávét, vagy azt még az előző alkalommal?
Elmosolyodok erre a nagy kérdésáradatra. Mennyire lányka szokás ez, csak azok tudják ennyire a fecsegésre használni a nyelvüket. Ebből aztán régen volt bőven részem nekem is.
Felagund név ismerősen cseng, az egyik tanárkollégát is így hívják, így rögtön rokonságot kötök kettejük között.
- Mint az öregebb Felagund? - kérdezek rá, majd ha igenezik akkor csak biccentek. Ezzel ő nincs előrébb, se hátrébb, csak az én képzeletbeli tudásfámat gyarapítja egy újabb vonallal.
- Huha, hát nem is tudom. Itt bácsizni szoktak? Vagy urazni? - zavartan vakarom meg a fejem, mert eddig még a diákok ilyen kérdéssel nemigen jöttek elő, de aztán csak legyintek és a legegyszerűbbet adom meg.
-Az igazi nevem Mikhail Sergejevics Kazanov. Szólíts ez alapján úgy, ahogy a többi dolgozót is szoktad - hagyom rá a meló nehezét és rázom meg mosolyogva a pici kezét. Milyen érdekes, hogy gyermeknél is kezet kell fogni itt.
- Igen, az vagyok - biccentek büszkén, mert jó a szívemnek, aztán a kérdésre csak jót mulatok.
- Hát az te vagy, csak az én nyelvemen. Lányka. Devuska.
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. november 14. 14:14 Ugrás a poszthoz

Lena Felagund


- Tudom, hogy nehéz, de ha sokat gyakorlod nemsokára már egy pillantással fel tudsz mérni valakit - bólintok. Tudom milyenek a gyermekek, ha nem is lenne sajátom a cirkuszban rengeteg volt, elvégre oda aki csak tudta a dolgozók közül is behozta a porontyot, s onnantól amolyan közös óvoda is voltunk. De soha nem zavart ez.
- Fahéj - konstatálom, hogy mit nem vettem észre. Ezt inkább a saját számlámra írom mint az övére, érzékeim ízek terén eléggé elhanyagoltak. A kérdésre elmosolyodok.
- Nos, az tőled függ. Ha azt akarod, hogy kávémérgezésem legyen illúzióval el tudod érni, s amíg fenn tartod addig azom lesz, de ezt fenntartani több órákig nehéz lesz. Viszont ha megszakítod az illúziót semmi utóhatása nem marad, hacsak nem esik el közben az illető és veri be valamiét - felelek vigyorogva, majd gyorsan odateszem felemelt mutatóujjal - de azt nem szabad direkt csinálni, hogy valakit megsebezz - szívesen odatenném hozzá, hogy ha bántani akar valakit, akkor menjen ökölre, mert akkor maximum büntetést kap, meg amúgy is ez a legferebb módja a nézetkülönbségeknek, de úgy látom Magyarországon nem ezek az elvek dominálnak, úgyhogy inkább csendben maradok.
Ezután a bemutatkozásra kerül a sor, s csakugyan rokon lyányka.
- Köszönöm - biccentek az ajánlatra, bár szinte biztos vagyok benne, hogy ha kellene valami inkább a felnőttel beszélném meg, hogy ne vesszen el hitelességem.
- Az biztos, semmi baj, nem számítottam rá, hogy bárki tudni fogja utána a nevem - nyugtatom meg, mert látom, hogy kicsit zavarban van, ezt pedig nem akarom, hogy így maradjon, hiszen nem neheztelek azért, amiért valaki nem jegyezte meg elsőre a nevem. Így aki megjegyezte az majd értékesebb lesz.
- Jó a könyvtáros is, a Kazanov úr is de akár a Misha bá is, ha lazábbra akarod fogni. - legyintek, elvégre ez az urazás annyira atyai, hogy ha lehet akkor inkább kerülném.
- Hoho, valaki ingyen munkás akar lenni, ennek hogy mondhatnék nemet? - mosolyodok el, s megdörzsölöm a kezemet.
- De előbb tudnom kell, hogy hol tartasz tanulmányaidban. Mi volt a legnagyobb dolog, ami sikerült is?
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. november 14. 14:39 Ugrás a poszthoz



Mint általában, ha nem kéri senki a segítségem, vagy nincs pakolni valóm, most is egy regényt bújtam. Ez a munka kezd egy álommá válni, hiszen még fizetést is adnak azért, amiért építgetem a könyvbirodalmam, olvasgatok és beszélgetek azokkal a vándorokkal akik szomjasak a tudásra.
~ Mintha a világ legmenőbb regényének főhőse lennék ~ állapítom meg marha elégedetten, s kortyolnék egy kortyot a kávémból, amikor rájövök, hogy már két órája üresen áll a csésze.
~ Akkor most már jöhet a süti is ~gondolom elégedetten. Ekkor hallom meg a köszönést. Feltekintek és kedélyesen elmosolyodok.
- Szép napot magának is Strakhova tanárnő -üdvözlöm, s bár sejtem, hogy ő nem tudja az én nevem, én már az első héten megtanultam az iskola tanárainak nevét és a legtöbb fontos dolgozóét. A többi dolgozó neve még tanulás alatt van.De eddig elég jó vagyok, mert még nem üdvözölt olyan felnőtt, akinek ne tudnám a nevét csípőből.
- Hát hogyne ezért vagyok - állok fel és teszem le a könyvet az asztalra, de szigorúan csak azután, hogy gondosan beleteszem a könyvjelzőt, mert az ilyen oldalszámokban már a memóriám koránt sem annyira kimagasló, s az eszem megőrülne, ha félórákat kellene kutatnom, hogy ugyan hol is tartottam, csak azért, mert nem tettem meg egy ilyen csekély dolgot.
- Szóval mit keres? - így, hogy már állok feltűnik, hogy milyen alacsony nő is. Elmosolyodom, szinte már aranyos. Közben azonban ráeszmélek, hogy az ingem nem igazítottam meg, tehát ezt hamar orvosolom, mert ha benne hagyom a ráncokat az baj, mert megráncosodik, estig meg még van egy csomó idő, s gyűrött inggel mégsem szeretnék mászkacsászkálni.
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. november 14. 15:10 Ugrás a poszthoz

Vanessza



- Hát, szeretnék szerénykedni, de azért ez volt a munkám jó pár évig, szóval - hátrasimítom hajam és visszajön az a kamaszkori vigyor, ami mostanában elég ritka vendég, mert ez már túl vad hozzám. De néha, mikor a múlt feljön, ez is felidéződik az izmaim rándulásában.
A hirtelen kérdéssorozat kicsit meglep, mármint, megszoktam, hogy a nők csacsogók meg lényegre törően csacsogók, de ez néhány pillanatra ledöbbentett.
- Szentpéterváron tanítottak, a mesterem Alexej Konstantinovics Volkov volt, elég remek a szakmában, a gyakorlatomat egy másik orosz cirkusztársulat illúziómágusánál töltöttem Natashának hívták a nőt. Volkov régebbi tanítványa volt. - Felelem, remélve, hogy nem hagyok ki semmi fontos információt.
- Nekem tökéletesen megfelel - mosolyodok el, s összedörzsölöm tenyerem. Ezután nem is tétovázom tovább, a nőre koncentrálok és pillanatok előtt szemei előtt már ott is az őserdő.
Az az őserdő, amit két hete olvastam az egyik képes, tudományos könyvben.
A föld mocsaras, ha megpróbál lépni, kicsit megsüllyed benne. Körülötte az erdő fái úgy hajlanak, mintha elnyelni készülnének, több fajta is, pálmáktól kezdve páfrányon át megtalálható minden, s néhány helyen liánok lógnak le, máshol egy nagyobb törzs egyik ágán ott lapul néhány pettye orchidea.
A légkör párás, szinte fuldokló, s ezen az sem segít, hogy nincs még csak enyhe szellő se, mert a fák mindent felfognak.
Ezután jönnek az illatok is, amik csak fél pillanattal maradnak le a kép előtt. Lehet érezni a zöldet, a mocsár szagát. Az állatok ázott bundáját és az eső utáni illatot is. Ennek lesz egy furcsa keveréke, ami enyhén megtölti a nő orrát.
S a hangok sem maradnak át. A távolban majmok hangjai hallatszódnak, halkan, szinte elhanyagolhatóan. A levelek körülötte néha meg-megzizzennek, mintha egy állat suhanna át közöttük, folytatva útját dolga felé. A legjobban észrevehető hang azonban egy csermely csordogálásának hangja, ahogy átgörgetnek néhány kövecskét az útjukból.
Adok időt körbenézni a kollégának, úgy két percet, majd hatalmas dörrenés, a majmok hangja elcsitul és hirtelen óriási záport zúdítok a nyakába. Direkt felerősítem az ázottság érzését benne, s ezzel együtt kicsit elhomályosítom számára a dzsungel négy-öt lépésnél távolabbi látványát. Az illatokat pedig teljesen megszüntetem, márcsak a sár szagát engedem vele éreztetni.
- Jaj vigyázzon, gyorsan változik itt az időjárás - komiszkodom vele.
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. november 14. 16:54 Ugrás a poszthoz



- Köszönöm, ma cirfa ing napot tartok épp - bólintok bezsebelve a dicséretet, s mikor meghallom a sóhajt halványan elmosolyodok.
- De ha akarja néha kölcsönadom magának is - ajánlom, mert az a sóhaj nagyon úgy hangzott, mint aki megirigyelte az ingem. Nos igen, ezek az ingek nagyon mókásak bár elsősorban magam szórakoztatására veszem fel ezeket. Azért, hogy mikor tükörbe nézek úgy lássam magam mint egy bohóc. És akkor ha úgy látom magam, már nincs is olyan távol tőlem a cirkusz, akkor már a honvágyam is csitul.
A nő magyarázatára megvakarom a fejemet. Már elkezdtem a teljes leltározást, de még korántsem néztem át mindent, azonban ezen elbeszélés alapján nekem nagyon gyanús, hogy nem itt lapulnak. De ki tudja, ez a könyvtár óriási.
- Esetleg a hölgy nevét nem tudja? A legjobb a teljes lenne, de egy kereszt vagy vezetéknév is hasznosabb a semminél - közben intek hogy kövessen és elindulok hátra.
- Néhány dokumentumot a raktárban tárolunk, nem tudtam őket átnézni teljesen, de volt egy-két önálló jegyzet, ami hasonlít, így talán ha itt vannak, bár sajnos erre sok esélyt nem látok, akkor csak és kizárólag itt tudom elképzelni őket. Kivéve ha a hölgy eldugta őket. Mert akkor ha ide is rejtette bármelyik ritkán olvasott könyvben lapulhatnak, nem beszélve a titkos fakkokról, amikből még az elején vagyok a felfedezéseknek. - világosítom fel, s kicsit izgatott leszek ettől. Kicsit úgy hangzik ez mint egy rejtély.
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. november 14. 20:53 Ugrás a poszthoz

Lena Felagund


- Még akkor sem ha Felagund - idézem a lányka utolsó szavait majd megrázom a fejem. - Nem, nem pici devuska, hiába kulcs ez a vezetéknév sok mindenhez, ebben bizony olyan lényegtelen, minthogy milyen pulóver van rajtad. - Szelíden és mosolyogva mondom, hogy ne érezze úgy, hogy kioktatom, mert egyáltalán nem ez a szándékom, pusztán figyelmeztetni, nehogy emiatt akadályokba ütközzön.
A lányka szavaira szélesen elvigyorodom. Egy orosznak próbálja ezt magyarázni, egy orosznak. De azért csak bólintok. Annyira bájos és tüneményes. Egy pillanatra nem is Lénának látom hanem a kicsi Daryanak. Valószínűleg ő is hasonló korú most.
- Remélem ha bajba keveredek majd megvédesz engem - vigyorom mosollyá halványul - és akkor cserébe nem oltom be magam a védőoltással ellened - próbálok egyességet kötni szelíden mosolyogva.
Kicsit felhúzom szemöldököm azon, hogy ő dobja fel a hétköznapjaim. Nagyon tüneményes lány, de az én napjaimat a kávé, a könyv és a kalandok dobják fel. Azok a kalandok amik miatt ide jöttem. Amikbe ha belekezdek nem lesz megállás. Csak még egy kicsit várnom kell. Csak még egy keveset.
Bólintok a felsorolásra. Ez hasznos, mert tudom, hogy így nagyjából milyen feladatokat kell adnom majd neki, miket kell csináltassak vele.
- Nagyon lényegre törő vagy. Levettél a lábamról, leszek a mentorod, ha neked is megfelel - mosolyodok el, s felállok a székemből.
- Én most elmegyek a konyhába egy jó nagy darab dobostortáért. Azonban van egy faladatom számodra. Ha majd bajba keveredem megvédsz. Szegény védtelen öregember vagyok, nekem ilyenekre nem futja. És tessék nem könyvet égetni a könyvtáramban. Nekik is van lelkük. AKkor már inkább más haját gyújtogassa. Majd beszélek Perge tanárnővel erről és akkor jelenlen meg hétvégén itt a könyvtárban. Addig van ideje gondolkodni, hogy biztos bevállal-é egy orosz tanítót - rákacsintok, úgy igazából és profin, majd megfogva könyvemet amit lángoltatott a kisasszony elindulok a konyha felé.
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. november 14. 21:10 Ugrás a poszthoz



- Bizony jól állna - bólintok illedelmesen, aztán inkább erről tovább nem beszélek, már látom, hogy mennyire zavarja jött és kellemetlenséget nem akarok, se félreértést, se semmi egyebet.
Szerencsémre ezen nem is kell aggódnom, mert hamar elkezdjük a feljegyzéseket rejtélyét felgöngyölni. Az információk kielégítőek, biccentek egyet, minden plusz tudásnál, s agyamban el is raktározom, mert itt aztán lesz kutatás.
- Hát ez elég kellemetlen hír - állok meg az ajtó előtt, belenyúlva zsebembe - mert odabenn több a por, mint a dosszijék és dokumentumok. Nincs rá gyógyszere, bűbája - kérdezek rá, miközben előhalászom pálcámat és elmormolom a megfelelő varázsigét, hogy kinyissam a raktár ajtaját.
Itt egészen vegyes a felhozatal, így igaz nem tiltott szekció, szóval aki onnan akar infót, az jön és kapja, de azért mégiscsak több óvatosságot igényel, mint a kinti könyvek, mert ezek nem bekötött dolgok, hanem dosszijékban pihenő iratok, esetleg csak úgy, szakszerűtlenül bekötöttek, nem kemény borítóval.
Amint kinyitom az ajtót előre engedem, ha már fel van készülve, ha kér pár pillanatot akkor inkább én megyek előre.
- Nincsenek megcímkézve, se abc sorrendbe téve, de időszerűleg nagyjából be tudom lőni őket, szóval csak egy falfelületet kell átnézni, de az egy kisebb tanterem nagyságú - világosítom fel.
- Különben miért fontos ez neked?  - kérdezek rá, mert kíváncsi lélek vagyok és én mindent szeretek tudni.
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. november 16. 13:48 Ugrás a poszthoz



- Ez sem rossz, de én úgy vagyok vele, hogy ha már van, akkor arra is azt használom, hogyha a falon mászik egy bogár - mondom a másikkal szinte egészen ellentétes álláspontomat, bár az is igaz, hogy engem a nyolc éves korom óta körbeleng a varázsvilág lila mágiája. Legalábbis én mindig lilának képzeltem el, pici rózsaszínnel és kékkel. Mint a világűr. Csak sokkal légneműbben.
Biccentek és mivel ő még megáll varázsolni így én lépek be előbb a helyiségbe. Pálcámmal fényt teremtek, aztán körbenézek. Ez nagy meló lesz, de remélhetőleg nem fog átnyúlni egy másik napba.
-Bizony nem kicsi - biccentek, majd a vacsora említésére elmosolyodok. - Ennyire szereted a tejberizst? De akkor próbálok sietni, nehogy lekésd - jelentem ki, s elindulok balról jobbra, hogy valahol majd középtájt találkozzunk. Letérdelek, de csak miután a ruhámat bevonom egy réteg varázslattal, ami megvédi a kosztól és a portól. Jobb ha nem kenem össze az ingem, mert nagyrészt fehér, ott pedig iszonyatmód rikít minden nem oda való.
- De hisz a varázsvilágba hosszhatóak mugli kütyük nem? Perge kisasszonnyal is mikor találkoztam nyomkodta a telefonját - emlékszem vissza meglepetten. Erről a részről igazából nem sokat tudok, sőt a muglikról úgy ámblokk keveset. Hiába szeretek mindentudó lenni, általában azok után olvasok amik közvetlenül az életemhez kapcsolódnak, ilyenben pedig még nem volt részem.
- Tetszik ez a szenvedély amit benned látok. Magamra emlékeztet - nem nézek rá, csak magamban mosolygok miközben az egyik dossziét lapozom át és aztán teszem vissza a helyére.
 - Apukád miatt pedig részvétem. - Teszem hozzá, bár saját bőrön tapasztalva úgy hiszem, hogy ettől a szótól nem lesz jobb semmi. Sőt, csak még rosszabb, mert érzed benne mások sajnálatát.
- Tehát ha jól értelmezem, akkor abba a naplóba vagy feljegyzésekbe amit most keresünk a műszív varázsvilág beli párjának leírása szerepel? - kérdezek rá, tovább bogarászva, de még csak hasonló nevet sem találok és a névsor se stimmel, se a fajták, se a keletkezési dátum, semmi sincs sorrendben. Minden úgy össze vissza egy bő harminc éven belül. Rendet kell tennem. Vagy ami jobb, rendet kellene tetetnem egy megbüntetett diákkal.
Utoljára módosította:Mikhail Sergejevics Kazanov, 2019. november 16. 13:48
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. november 20. 20:26 Ugrás a poszthoz




- Vagy úgy - bólintok visszatéve egy könyvet és egy újabb másik kettőt lekapva, mert rájöttem, hogy jobb lenne inkább többesével levenni és átnézegetni, úgy talán kicsit gyorsabban megy.
- Tehát nem befolyásolja a varázsvilág a mugli tárgyakat csak áram nélkül lemerülnek - vonom le a következtetést, ezt jó tudni. Közbe megint pakolászok, mert egyik sem az, amilyen nevet keresek.
- Értem, értem - mondom, miután végighallgattam a nőt, s hevesen bólogatok is egy notesz nagyságú lila könyvecskének.
- De ha ez ennyire egyedülálló és értékes információ, miért porosodik itt? Miért nincs napvilágra hozva és bevezetve? - kérdezek rá, miközben a noteszt is átbogarászom.
Nincs benne semmi, nem is női napló, hanem inkább valami használati utasítás lehet az egyik varázsszekrényhez. Legalábbis a " Helyezzük be és koppintsunk rá háromszor a pálcánkkal " leírásból úgy vélem nem a beteg fején kell kopácsolni.
- Nem ismersz esetleg valakit aki konkrét kapcsolatban volt a hölggyel? Hagyatékban is lehet az a napló. Vagy egy falba rejtve. Ha olyan kedves a tanárnő, hogy el akarja titkolni a fontos infót - morgolódom, miután megint egy köteg könyvet pakolok át egyik oldalról a másikra, csak mert nem az volt, amit kerestünk.
Utoljára módosította:Mikhail Sergejevics Kazanov, 2019. november 21. 23:07
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. november 21. 23:05 Ugrás a poszthoz



- Ez remek ötlet, több szem többet lát alapon mindenképp érdemes csoportmunkában gondolkodni - bólintok helyeslően, bár lehet ezt a nézőpontot csak a cirkusz aggatta rám, de én azért eléggé görcsösen ragaszkodom ehhez, mert az élet legtöbb részén úgy láttam, hogy igaz és hasznos.
- Úgy véli? Szerintem nem. A házasság a világ legszebb és legszentebb dolga. A két félnek pedig soha nem lehet titka egymás előtt. Még akkor sem, ha ez valami kegyes hazugság akar lenni. A feleség és a férj egy lélek és szív. Ha nem osztanak meg mindent egymással, akkor semmi értelme. - Kicsit elkomorodom, ami bizonyára arcomra is kiül, mert az érzelmeim mindig kiülnek, nem szoktam leplezni őket, kivéve ha nincs rá indokom, de most mi lett volna?
Ezzel a kicsit mogorvább, sötétebb hangulattal babrálom tovább a könyveket, egyiket le a polcról, másikat vissza, s a por közben úgy táncol körülöttem, mint hastáncos a szultán kegyeiért küzdve.
Kicsit bele is merülök ebbe, magamba. A gondolataimba. Katya is felidéződik, porból bőr lesz, sötét lyukakból pedig rikító, kék szemek.
Ezért is ér hirtelen a kiáltozás és aztán a belém csapódó test. A padlón ülök, látszólag egész masszív tartásban, mégis a hirtelenség és meglepettség miatt szó szerint levesz a nő a lábamról és hanyatt vágódom a padlón.  Ha pedig nem vigyáz, valószínűleg rá is ez a sors vár.
A szavaihoz kell egy kis idő, míg összeállnak fejemben.
- Meg...megvan? - dadogok és tényleg kicsit lesokkolt a dolog. Mármint én nagyon reméltem, hogy itt lesz, de azért nem gondoltam volna, hogy itt lesz. Mert ez egy könyvtár, nem egy holmimegőrző.
- Jaj, ahj, ne sírj, ne sírj - visszamászok a lábamra és ha kell neki is segítek. - Nem bírom mikor egy nő sír. Mindig feljön bennem a késztetés, hogy megcsináljam amit akar csak, hogy abbahagyja - makogok. Azt hiszem ezt a rossz berögződést még a lányom ültette belém pici korában.
- Azonban van itt még valami - felállok és leporolom magam, bár a varázslat megóvja a ruhám azért jobb nem kísérteni a sorsot- A könyvet nem viheted el örökre, mivel félhivatalosan a könyvtár tulajdona, még akkor is, ha nincs címkézve. Vagy kint leülsz az egyik asztalhoz és kibogarászod, ami kell belőle, vagy egy papír aláírásával három napig nálad lehet, ha pedig mindenképp örökösen akarod akkor abban a három napban fordulj az igazgatóhoz. Szerintem gond nélkül át fogja neked engedni. Ha pedig bemutatod a beleegyezését ki is húzom a rendszerből a kölcsönzésed. - magyarázom el neki a dolog hivatalos részét, mert hiába nagy az öröm és a bódottság, azért ilyesmivel is számolni kell.
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. november 25. 21:50 Ugrás a poszthoz



A nő megilletődve pityereg rajtam a napló megtalálásának mámorától, én pedig igazából hagyom, mert tudom milyen jó szájízzel boldognak lenni és nem akarom elvenni tőle ezt a pillanatot.
-Ugyan dehogy csináltál - nyugtatom meg szelíd hangon - édes ahogy ennyire őszinte az örömöd, hogy könnyed is kicsordult - teszem még hozzá, hogy tényleg lássa nem csak úgy mondom, hogy nem égette le magát, hanem úgy is gondolom, hogy ilyesmi még belefér. Ha mondjuk örömében összevizeli magát, az már más kérdés lenne.
Ezután már sikerül mind a kettőnek előbb-utóbb talpra állni, úgy folytatjuk a beszélgetést.
- Megnézhetjük együtt. Nem tudom mennyire leszek a hasznodra, hasonló témájú könyvek nem igen fordulnak meg egy ilyen könyvtárban. De körbenézek a kedvedért. - Biccentek. Tényleg érdekel a téma és kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek a vége. Igaz egyenlőre nem érzem úgy, hogy sokat tudnék neki segíteni, mert ezekhez a témákhoz nem volt még szerencsém, tudást sem sikerült szereznem ilyen téren, de az ember holtáig tanul, nem igaz?
- Biztos vagy benne, hogy itt hagyod? -  döbbenek meg, lenézve a kis könyvre. Nem számítok erre, mert annyira úgy láttam, hogy pillanatokon belül hozzá nőtt, hogy azt hittem, hogy most egy bő hétig ezzel is megy aludni mint a kölykök mikor új plüssmacit kapnak.
Végül, mikor látom, hogy elhatározása végleges biccentek és átveszem a könyvet.
- Bezárom az itteni fiókomba. Ott biztonságban lesz, amíg vissza nem jössz - ígérem meg neki és ha nincs egyéb mondandója el is indulok, hogy elhelyezzem a fiókba a naplót és kétszer rá is fordítsam a kulcsot.
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. november 26. 18:20 Ugrás a poszthoz

Lena Felagund


Már itt vagyok pár hónapja és ami a legbosszantóbb, hogy még mindig akad olyan könyv, amit nem ismerek az épületen belül. Jó az, hogy megfogjam az összeset csak-csak elenyésző érdek, mert az még egy olyan megszállottnak mint én is be kell látni, hogy több évi meló. Viszont, hogy fogalmam se legyen néhány sorról, szekrényről, kupacról, hogy a fajtájuk körülbelül miféle, az már vérlázító. S, hogy tudjam fokozni ebből akad egy könyvtárnyi, mert ennek az iskolának mint kiderült nem egy hanem egyenesen kettő könyvtára van. A titkosabbat már megtaláltam egy ideje és már több alkalommal is meglátogattam, de inkább felmérés céljából ólálkodtam a sorok között. Most viszont egész más szándékom van. Fel akarom címkézni az összes sort. Tudni akarom mi hol van, milyen témákat feszeget a ritkább könyveket pedig ki akarom emeli.
Ehhez viszont egyedül kevés lennék. Ezért is próbálok összepécézni néhány büntire váró diákot, azonban míg ennek híján vagyok addig is itt van egy, aki elvállata, hogy segédkezni fog.
Én már a folyosón ácsorgok a portré mellett, várom a lánykát. Aki csakhamar be is fordul az egyik sarkon. Már amikor megpillantom felszökik a szemöldököm. Nem értem, hogy mi a fenéért öltözött a gyermek bohócnak, s kicsit össze is szűkítem szemem, mert gyanakvóvá válok. Csak nem megtudta, hogy cirkuszban voltam és most ezzel akar ingerelni? Kicsit talán sikerül is felhúznia mire odaér elém.
Lenézek rá és a ruhájára mutatok.
- Jelmezbálba készül? Megmondtam, hogy takarítani és leltárazni fogunk. Nem kisgyerekeket ijesztgetni az utcán - rázom meg a fejem majd rábámulok a felém nyújtott sapkára. Aztán Lenára.
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. november 26. 19:22 Ugrás a poszthoz

Lena Felagund


Felnevetek megrázva a fejem a kérdésre.
- Fenéket, pontosan - ránézek az órámra, ami bizony kicsit meggárgyult. - Pontsan két órát késett - mondom végül, komolyan. Persze tudom, hogy nagyjából tizenöt max húsz percet késett, mert azért én is rá-ránéztem az órámra, hogy hol van már ez a gyerkőc, de hát szeretek nagyzolni. S, hogy ne csak a szám járjon a lány lábán álló kis, fehér nyuszi is ezt igazolja. " 2 órát késtél, 2 órát késtél " kántálja. Miközben vörös bársony mellénykéjéből kihúzott arany zsebórán nézi a pontos időt, majd a negyedik figyelmeztetés után elszalad jobbra. Illetve ha Lena meg akarja érinteni, akkor is.
- Nem veszem fel na, azért szamarat mégsem csinálhatsz belőlem. Különben is. Azt hittem a levitások komolyak és tanulásra éhes - próbálom nógatni, de már röhög is, hahotája az egész folyosót betölti, s falán visszhangot ver, hogy még ezer és ezer Lena kacaja rohanja le egyszerre fülem.
- Azt hiszem a lekváros kenyér a kedvencem, sok porcukorral és mézzel...na mit néz így? - lepődök meg a gyanakvó pillantásokon, mert fogalmam sincs, hogy mi játszódik le a kislány szájában.
- Na gyere, menjünk be - invitálom, mielőtt még több badarsággal bepróbálkozna. Odahajolok a festményhez és nevét a fülébe suttogom amitől az felemelkedik s megjelenik előttünk a sötét folyosó.
- Szóval annyit kell tudni mielőtt berohan, hogy gömböz nem érni, se könyvvel se nélküle, mert akkor Misi bá' nagyon mérges lesz - kezdem el okítani, mert jaj nekem ha elnyeli az egyik könyv, akkor aztán leshetem, hogy mikor lesz segítségem, dolgozhatok egyedül, ami dupla annyi munka lenne, mint megosztva.
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. november 29. 21:25 Ugrás a poszthoz

Lena Felagund


- Nem tudom miről beszélsz, láttál valamit? - kérdezem, mintha mi sem történt volna és csak ő hallucinálta volna be az édes hapsifülest. Közben persze a vigyorom már tör is elő, szóval gyorsan megfordulok, nehogy ez buktasson le, bár sejtem, hogy azért még az utolsó pillanatban el lehetett csípni az a jókedvű görbét.
- Ennyit bevállalok cserébe, hogy ne viseljem az a ronda sapkát - legyintek mosolyogva. Elvégre mit is zavar engem, ha ma hajat kell mosnom. Az a maximum öt perc még a zuhany alatt inkább üdítő, mintsem kínszenvedés. Pláne ennyire hideg időben, már egészen szibériai nyárvégét szimulál a hőmérő.
Ezután az édességre kerül a hangsúly, bár a mazsola szó hallatán nem tudom elrejteni grimaszomat.
- A szőlőnek ezer sokkal jobb felhasználási módja is van, mintsem, hogy hagyják azt megaszalódni - osztom meg fele személyes álláspontomat, habár azt külön nem fejtem ki, hogy mégis mire gondolhatok, mert az ilyesmi egyértelmű, pláne, hogy Magyarország pont az az ország, ahol a lakosság 60%-nak szombat este már nem volna szabad vezetnie.
Ezután végre elindulunk befelé, én előre, nehogy esetleg Lena valamibe belenyúljon, lépjen, essen, szagoljon, elrontson. Nem mintha erre esélye volna. De ismerem a gyerekeket. Nekik a lehetetlen egy olyan kis papírfecni az ajtósarkon, amit jókedvűen letépnek, félredobnak aztán trappolnak tovább.
- Nem nyúlhatsz hozzá - kötöm ki. - Ha hozzáérsz betesz egy könyvbe, ami marha izgalmas tudom, tudom, de nekem most a valós világban van rád szükségem, nem pedig Jancsi és Juliskában morzsát szedegetni. - jegyzem meg. Remélem, hogy azzal, hogy nem fedi többet homályos titokzatosság a gömböt, már kevésbé lesz vonzó a lányka számára. Elvégre minden csak addig izgi, amíg nem lehet tudni a következményeket. Ilyen a sex és az utána születő gond is.
- Csokibéka? Ez nagyon kedves Lena. Majd mindenképp egy jó tea vagy kávé mellé megeszegetem - ígérem meg és ha engedi megsimogatom a buksiját. Nem tudom egészen pontosan,hogy honnantól öreg egy gyerek ehhez. Én úgy huszonöt éves kort saccolok, vagy az a nászéjszaka után.
- Azt hiszem először csak jegyzetelni kéne, hogy mi van itt - előhúzok egy jegyzetfüzetet és a kezébe adom - írd fel a költőket és írókat akiknek a nevét látod. A sorrend mindegy és ha sikerül örülnék ha azt is a szerző mellé tudnád írni hány könyvét látod. Elég csak regulázni, majd a pontos számokat a szobámban összeadom utána - adom ki a feladatot és mellé egy csinos, ezüst örökírót is a lány felé nyújtok.
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. december 3. 19:13 Ugrás a poszthoz

Lena Felagund


Kicsit mintha elszaladt volna Lenával a ló, nagyon gyermekessé és szeleburdivá avanzsálódott át, pedig a levitás lánykák azt hittem a korukat megelőzően komolyak. De amikor megkapom a megjegyzést a felvilágosításra kezdem úgy érezni, mint egy bébiszitter.
- Bízom abban, hogy már benőtt a fejed lágya ahhoz, hogy megértsd most nem ezért vagy itt. Máskor bármikor visszajöhetsz és beleugorhatsz akármelyik könyvbe, azonban most segíteni hívtalak ide. - megpróbálom emlékeztetni, enyhén és szelíden, hogy viselkedjen. Nem vagyok én semmiféle nevelőnője, csak egy egyszerű könyvtáros aki megbízott egy kislányban, akiről az volt a véleménye, hogy komoly és elhivatott. Bármikor szabadon csalódást okozhat. Ez minden embernek gyakorolható joga.
- A kávém? - lepődök meg, s elhúzom a számat. A ménkő ebbe a gyerekbe. De a te hibád öreg Misha, ha magad jössz, százszor gyorsabban megoldottad volna.
Nem törődöm az elrohant lánnyal, persze nem felejtek alapon, de el tudok tekinteni a segítségétől, s ezért máris munkához látok. A könyveket érdeklődve veszem le, nézegetem meg őket, a címeiket felirkálom az állapotukat leellenőrzöm és ha mindent rendben találtam visszateszem őket a becses kis helyükre.
Épp egy Jane Austen könyvet teszek vissza a helyére, mikor berobog Lena.
- Ma egyáltalán nem vagy komoly - szembesítem a véleményemmel most már egyenesen és nyíltan. Nem most jöttem le a falvédőről ezért tudom, hogy miben mesterkedik és a felmutatott könyv sem segít. Mély csalódással sóhajtok és közben ingatom a kezem, majd leveszem az egyik könyvet és a kezébe nyomom.
- Menj, tapizd meg ezzel azt az istenverte gömböt, legalább megtanulod, hogy vannak nagyobb illúziómágiák is a tiédnél. - A választásom nem véletlen.  A grim mesék rengeteg gyermeknek segítettek már a felnőtté válásban azzal, hogy félelmeket tápláltak beléjük. Lena pedig nem kislány. Ezeket már biztos ismeri, csak olvasni és átélni nem egy és ugyanaz.
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. december 3. 20:54 Ugrás a poszthoz


Charlotte E Felagund



Azért már nem most kezdődött az év, meg azért már én se vagyok az a fiatal pályakezdő csitri, aki nem ért semmihez. És ez bizony előnyökkel jár. Számos előnnyel, meg némi hátránnyal. Például, hogy azért bizony-bizony reggelente korán kell kelni, és ne jöjjön senki a kávéval, azért az sem csodaszer. Inkább nevezném kötszernek a sebre, mintsem zöld poitons-nek ami instant sebeket forraszt.
És persze a diákok sem mindig a pozitív oldalon vannak ha pro és kontra listát kell írnom. Mert azért a legtöbben még nagyon picik. Hibába itt idősebben kezdik az oskolát, egy tizennégy éves gyerkőc még nagyon értetlen, hangoskodó és oktondi. Ahogy nőnek, úgy persze a gond is kevesebb lesz velük, - már ami a könyvtárat illeti - mert akkor a jó diákok elcsendesednek, a rosszak meg inkább elkerülik a helyet.
Viszont, ugyan a negatívokkal kezdtem, azért a könyvtárosi élet pozitív felében úszkálok én leginkább. Mert könyvtárosnak lenni jó. Épp kellemes, de ha akarom izgalmas, ha pedig akarom, akkor várat építhetek a könyvekből. És persze ott vannak azok azok a dolgok, amik a tapasztalatra épülnek.
Nos, az egyik ilyen, hogy ha valaki belép az ajtón nagy lendülettel, aztán három lépés után eltátja a száját és hápog mint a kacsa, s az arcára nemhogy a megszeppenés ül ki, hanem egyenesen a halálra vált rémület, akkor annak segítség kell. Vannak akik ezt hamar be is látják, eltotyognak hozzám és elmakogják, hogy mi a gondjuk-bajuk, amit remélik, hogy rögvest orvosolni is tudok. Meg vannak azok, akik olyanok mint a szőke lány, aki épp csak, hogy bele nem szédül abba, hogy áll ott középen és épp megszeppen. Mert ez nem egy pillanat nála, hanem egy cselekedet ahogy elnézem. Egy elég hosszú cselekedet, ha meg nem szakítom, így hát elejét véve, hogy a könyvtárban bárki is olvasás helyett szeppenjen, odalépek hozzá és kedvesen intek neki. Ami remélem nem olyan, mint mikor marslakónak integet a farmer, hogy hé, hol a tehén?
- Üdv. Tudok valamiben segíteni? Úgy látom kicsit...elakadt - mosolyom marad és hangom is szelíd, isten őrizz, hogy bárkit is el akarjak innen ijeszteni.
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. december 3. 21:07 Ugrás a poszthoz

Lena Felagund


Kicsit meglepődöm, mikor megissza a kávém, mert az lehet kicsit erős lesz neki, de a pocakja majd eldönti, hogy akar-e égi tőle vagy sem, vagy, hogy az agya fenn akar-e maradni egész éjjel vagy sem.
Ezután pedig még inkább meglep, hogy hirtelen zokszó nélkül kezd dolgozni a lányka. Egy pillanatra meg is esik rajta a szívem, olyan szépen dolgozik, hogy kedvem lenne mellé szegődni és csinálni a dolgom.
De nem, nem, nem engedek a csábításnak. Megfogom az épp kezében tartott könyvet és visszateszem a polcra, majd újra odaadom neki az előbb kapott mesekönyvet.
- Szép próbálkozás, de ezt nem úszod meg. Na gyerünk a gömbhöz. Egy kettő - intek neki a gömb felé, mutatva, hogy tessen menni. Ha elindul én is vele tartok, azért mégiscsak felügyelni kell mert nem egészen tudom, hogyan működik a gömb. Van-e benne fizikai sebződés, és ha igen mennyire súlyos az. Tehát ha valami megsérti akkor jobb ha mondjuk egy sárkánytól már inkább megvédem, nehogy az állásomba kerüljön az aznapi gyíklakoma.
- Na érintsd meg a gömböt- buzdítom, ha már ott vagyunk a közvetlen közelébe a tárgynak.
- Gyerünk devuska ne légy félős - teszem még hozzá, ajkamat félmosolyra húzva. Hiába ez az egyik legkihívóbb mondat. Mikor gyermek voltam és ilyet hallottam mindenképp meg akartam csinálni, amit mondtak, csak, hogy bebizonyítsam, mennyire nem félek. Még akkor is, ha amúgy rettegtem. S ezt valahogy felnőttkorban sem lehet igazán kinőni. A késztetés megmarad benned, talán az emberi hiúság magvából eredően.
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. december 3. 21:43 Ugrás a poszthoz

Charlotte E Felagund


Kicsit felvonom szemöldököm amikor a nevemen szólít. Mert ezt úgy nem szokták tudni. Arra csak-csak emlékeznek, hogy hát igen volt egy új bácsi az évnyitón, de a név ritkán marad meg a buksikban.
- Életedben először? Elég nagyra nőtt elsős vagy - jegyzem meg inkább kicsit poénosabbra véve a hangulatot, mintsem komolyan gondolva a dolgot, elvégre azért látszik rajta, hogy nem tizennégy. Vagy ha igen kicsit túlérett tizennégyes.
- Ki a húgica? - kérdezek rá szórakozottan, de már a következő mondatán kattogok, miszerint a VAV-hoz lenne szüksége némi segítségre. Tudom, mi az, de azt nem tudom, hogy mi van benne. Mert amikor én azt megírtam, akkor magántanulóként tengődtem Oroszországban és pont nem érdekelt, mindenfélét csak összehordtam, hogy meglegyen a kettes. Nem akartam belemerülni a tanulásba, nem is volt időm az edzések és Katya mellett. S ha még az orosz követelményekre emlékeznék is, ami abszolút de kizárt, akkor sem vagyok benne biztos, hogy az megegyezik a Magyar mágiaügyi minisztérium által kiadott itteni tesztlap tartalmával.
- Hát tudod a követelménylistát? - kérdezek rá, hátha legalább lesz egy kis reménynyaláb amibe kapaszkodhatunk.
- Így van, sokkal jobb mintha soha nem jöttél volna be - bólogatok helyesen elvégre ebben igaza van. Hiába kicsit gázos, hogy eddig be se  tette a lábát a könyvtárba, még mindig sokkal jobb, hogy most meg merte lépni ezt, mintha nem tette volna.
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. december 3. 22:30 Ugrás a poszthoz

Lena Felagund


- Miféle kísérlet? Már a jóból se kérsz ha kézzel hozzád vágnák akkor se? -Hát én nem egészen értem a mostani generációt. Egyszer akarja, aztán már nem. Pedig biztos voltam benn, hogy a sok bohóckodás mind arra ment ki. Erre olyan képet vág, mintha a világ végére küldtem volna el, mezítláb. Nyilván nem fogom erőltetni, ha nem akarja. Azonban arra nem számítok, -és ez már a sokadik a mai napon, a szemöldököm csak úgy jojózgat- hogy néhány perc múlva Lena összerogy.
- Mi történt? - azonnal előkapom a pálcámat és egy fájdalomcsillapító varázslatot küldök a lány felé. Ebben jó vagyok, ezt rengetegszer használtam, bár valószínűleg a legtöbben így vannak a showműsor világában.
-Hiszen az előbb összeestél, mond mit ettél? Vagy a kávétól van? Ennyire gyenge a pocid? Vigyelek le a gyengélkedőbe? - leguggolok hozzá, most már nem szabad, hogy annyira fájjon neki,erről a bűbáj gondoskodik, azonban azért ha a görcsök nem múlnak azt meg kell, hogy érezze. Még ha nem is feltétlen fájdalomként érzi, vagy ha igen, akkor meg enyheként. Mégsem komolyan kell venni minden ilyesmit, akkor is, ha csak egyszerű vaklárma. Elvégre ki tudja, hogy mikor ez és mikor az.
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. december 3. 23:13 Ugrás a poszthoz

Charlotte E Felagund


- Oh igen, Lenát ismerem, nagyon édes teremtés, ő készül illúziómágusnak - bólogatok. De azért magamban mosolyogva megjegyzem, hogy ezek a Felagundok mindenhol ott vannak.
- Semmi sem reménytelen - szólok közbe gyorsan, hogy azért na ilyen nincs, ha valamit nagyon akar az ember, akkor azt azért valahogy csak-csak megoldja. Viszont a következő kérdése már nem volt ennyire szimpatikus, mint az előző. Elvégre az egyikben úgy érzem, hogy egy törött szárnyú kismadarat istápolok, a másikban pedig, hogy kukac helyett az ujjamat akarja leharapni csontostól.
- Esélytelen, hogy ilyesfajta galád tettekkel segítsek neked a jobb jegy megszerzésében - rázom meg a fejem szigorúan. Nem olyan fából faragtak, hogy erre a jófejségre, vagy inkább egyszerű kihasználásra vevő legyek.
- Azonban, van egy jóhírem. Minden amit az elmúlt öt évben tanítottak neked az itt van ebben a könyvtárban. Bájitaltan, bűbájtan és még sok meg sok tudományról szóló könyv. - kezdek bele, s pont jól jön, hogy megkéri vezessem körbe mert bólintva elindulok és intek, hogy kövessen.
- Vannak ilyen basic összefoglalások egyes tantárgyakról. Azok elég hasznosak arra, hogy feljöjjenek az emlékek az áttekintéskor. Melyik tantárgyból vagy a legrosszabb? Én a helyedben azzal kezdeném - megállok egy polcnál ahonnan kezdődnek az iskolai tantárgyakhoz köthető könyvek. Persze ez is elég tág, mert sok az anyag, sok a tudomány ez még csak az Á betű, vagyis az átváltoztatásról szóló könyvek polca.
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. december 5. 23:28 Ugrás a poszthoz

Lena Felagund


Nem gondoltam volna, hogy a mai gyermekek ennyire érzékenyek. De lehet csak azért gondolom így, mert Oroszországban nevelkedtem, ahol a gének olyan kiválóak, hogy nincs gyenge láncszem.
Persze ezért nem Lenát hibáztatom, meg szívem se lenne tovább nézni, ahogy szenved. És mellékesen megjegyezném azt is, hogy valószínűleg nem is lenne legális ha hagynám. De ez nagyon mellékes, tényleg nem ilyesmi gondolatok vezettek, mikor kimondtam a bűbájt.
-Badarságokat fecsegsz - közölöm összevonva szemöldököm és ráncolva homlokom, mikor megnevezi a saját véleménye szerinti bajforrást, ami valószínűleg nagyon nem az. Hacsak nem volt valami mutáns vírussal bekenve a könyv borítója, olyan alaposan, hogy biztosan megfertőzze azt, aki csak egy ujjal is hozzáért, s a vírus tulajdonságai között van a gyors felszívódás akár bőrön át is. Ha ilyesmiről van szó. Akkor azonban holnapra a fél Bagolykő jobb esetbe a gyengélkedőn lesz. Rosszabban a sírban. Szóval remélem, hogy nem a könyv a baj forrása, hanem a gyenge gyermek gyomor.
- persze, akár ölbe is veszlek ha úgy igényled - ajánlom fel. Talán van benne egy kicsiny hátsó szándék is. Mármint elképzelni egy nyöszörgő, nyafogó Lenát ahogy végig kell kísérnem a déli szárnyból a nyugatiba. Plussz, még egy emelettel feljebb is kellene mennünk. Tehát még egy emeletnyi lépcsőt is le kell küzdenünk. Ezzel szemben az, hogy csak felkapom a lánykát és hipphopp átszelem ezt a távod, semmi támogatás vagy megállogatás, kötelezően lerótt sajnálkozó szavak nélkül, negyed annyi idő alatt, sokkal jobban hangzik. De amit dönt. Csak döntse ezt.
Épp segítek neki felállni, húzom fel, már nyúlok oda a másik kezemmel, hogy felemeljem. Amikor kicsit meginog a láb. Ha másképp lett volna, nem is bántam volna, mert ez plussz ok arra, hogy vigyem és talán egészen csend is legyen az út alatt és nem jajgató gyermeki sóhajtások, ha nem a gömb lett volna, amibe épp úgy gondolja, hogy kiváló ötlet megkapaszkodni. Ahha, tényleg az. Felmordulok, de még csak egy hangos vagy megrovó szót sem tudok elsütni, máris érzem azt a szippantást, ami beragadja az embert ebbe a varázstárgyba.
Néhány pillanatig úgy érzem, mint a mosott ruha, amit először kivasalnak aztán élére is hajtogatnak. De aztán csak egyenesben és viszonylag eddigi állapotban érkezem meg. A landolás kicsit kemény, de mikor körülnézek, nem is lepődök meg rajta. Egy jégpalotában találom magam. A ruhám is megváltozott. Minden csupa fehér és kaptam egy bundaszegélyes köpenyt is. Azonban az a legmeglepőbb, hogy mikor megfordulok szemben velem ott magaslik egy fenséges, jégből faragott trónszék. Kíváncsian nézek körül, hogy vajon hol van, akinek itt kéne ülnie, mikor berobog egy törpe. Zavartan lekapja vörös sapkáját és meghajol előttem.
- Uram, korán kelt - suttogja mintha valamiféle dorgálástól félne.
- Hol vagyok, ki vagyok? - nincs kedvem játszadozni és azt a szerencsétlen Lenát se találom sehol. De a mese eldobhatott minket két különböző helyre is.
- A birodalmában felséges uram.
- Ez remekül hangzik, mi is a neve?
- Narnia - Kicsit meghökkenek. De aztán biccentek egyet a fejemmel. Tehát most én vagyok a fehér boszorkány...mester? De Lena még mindig sehol. Bárhol lehet, akár még lehet, hogy a ruhásszekrénybe se lépett be. Remek. Örülök neki. Kiválóan fog mutatni könyvtárosi önéletrajzomban. De mondjuk egy birodalmon való uralkodás biztos enyhíti majd.
- Készítsd elő a hintót, kimegyek - utasítom. Gyereket kell keresnem és török csemegével tömnöm minél előbb. Akkor valószínűleg Lena is előkerül.


Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. december 9. 21:24 Ugrás a poszthoz

Charlotte E Felagund



-De, esküszöm ismerem - kicsit még zavarba is hoz a megkérdőjelezése, szinte mintha kicsit le lennék szidva. Mindjárt magyarázatot is kitalálok, de azért nem, ennyire nem viszem el a témát.
- Köszönöm, de sebaj, itt ülök nullahuszonnégy a könyvtárba, könnyen vissza fog találni - legyintek, mert nyilván ezt is magamra veszem, bár nyilván sejtem, hogy egyik sem hozzám köthető, sokkal szórakoztatóbb azt játszani, hogy igen. Elvégre egyéb esetbe csak két unott bólintás lenne. Akkor pedig már semmiben sem különböznék egy vénszűz kisasszonytól aki a könyvtárba kényszerült behúzódzkodni.
- Nézd, tudom, hogy ezt még nem érted, de az, hogy most nem segítek neked a csalásban a te érdekedet szolgálja - valószínűleg ezt ezerszer elmondták már neki. De én még nem. És ezt szeretném vele tisztázni, hogy ugyanazon az állásponton vagyok mint a többiek, akik ezt hajtogatják, mert nekem is ezt hajtogatták amikor ennyi idős voltam. Én is bemutattam nekik és aztán én is beláttam, hogy igazuk volt ezért hajtogatni kezdtem.
- Hidd el, ha ezt le tudod tenni önhatalommal, akkor utána irtó büszke leszel magadra. Használjátok még ezt a szót? Irtó? Az én időmben nagyon menőnek számított - kicsit elkalandozok a nagy hegyi beszédem közepén, és ezzel már el is hessegetem a további bölcs mondásokat és tanácsokat.
- Jaj dehogy, dehogy - legyintek gyorsan - itt vannak a betűcskék oldalt látod? - mutatok a nagy nyomtatott A betűre ami a sor elején egy vastag, fehér kartonra van nyomtatva. Még táncol is. Minimálisan.
- Ilyen táncikáló bohóc Bélából kell keresned azokat a betűket, amikkel a tantárgyaid kezdődnek. A leggyengébbet javasolnám először. Mert azzal sok idő fog elmenni.
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. december 9. 21:44 Ugrás a poszthoz

Lena Felagund


Az egész olyan, mint amilyennek le van írva. Tudom, ez kicsit furcsán hangzik elsőre, de ha belegondol az ember, hogy néha mennyire részletesek a könyvleírások, akkor azért van alapja a meglepettségemnek. Annyi részletre ügyelt a varázslat, amire emberi szem nem volna képes, csak, hogy két fajankónak aki teljesen véletlen ugrott bele az egyik mesébe tökéletes élménye legyen.
Ahogy kilépek a kastélyból egy pillanatra körbenézek. Hideg tél van, faggyal, hóval és a pelyheket keringető széllel, mégsem fázok. Nem tudom, hogy azért, mert én vagyok a történetben a fehér boszor..kánymester(?), aki mindezekre immúnis, vagy a varázslat kímél meg a didergéstől. Akármelyik is legyen, nekem nincs bajom azzal, hogy nem fagy be a popólyukam.
Lena persze sehol. Bár nem is számítottam másra, mármint túl könnyű lett volna, ha itt építene hóembert a kastélyom előtt vagy hógolyózna egy vakondokkal.
- Uram - ugrik oda a törpe. Ősz szakállával játszik, tekintete kerüli az enyémet. Fél. Sőt, retteg. Egy pillanatra megesik rajta a szívem, így élni minden nap korai elhalálozáshoz is vezethet. A stressz nem játék. Még egy játékfilmben sem.
- Most szóltak, hogy elkapták a faunt. Nemsokára kihallgatják - erre a szemem is elkerekedik a felfedezéstől.
- A faun hát persze! - kiáltok fel. A törpe összerezzen, tekintete félelemtől áztatva villan most először rám, aztán rögtön el is kapja rólam és csizmáját kezdi tanulmányozni.
De már megint a törpénél vagyok és nem Lenánál. Pedig lehetnének egy és ugyanaz. Lena majdnem törpe. Kéne neki még egy álszakáll, de aztán már tényleg ideális lenne a feladatra. Viszont amiben egészen biztos vagyok, hogy meglett a lány. A faun. Egészen egyszerűen minden összevág. Ahogy a lány kinéz, ahogy egy faun kiknéz, ahogy megnézném kecskelábbakkal, ahogy a sors bosszút áll rajta amiért belerángatta kedves, jó könyvtárosát egy mesébe, illetve ezek mellett ha jól rémlik még talán a valóságban is van egy piros sála.
- Megnézem magamnak azt a faunt! Kocsis, vigyél oda. Ja, ja igen te vagy az is, bocsánat. - zavartan legyintek és ülök a kemény, csupa jég hintómba. Most már nem kell félned tökmag. Jön a bácsi aki majd megment. Vagy inkább megakadályozza, hogy csináljon a csemete valami orbitális hibát, ami miatt itt hagyja a fogát ez is meg az is.
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. december 21. 14:36 Ugrás a poszthoz

Lena Felagund


Kicsi kocsikázás és Narniai látképnézés után, végre megérkeztünk a kihallgató valamihez. Nem vagyok egészen tisztában ezzel, meg igazából túlságosan komolyan sem tudom venni. Tehát mikor elmondják a fejleményeket csak bólintok, meg bólintok, mintha tényleg lenyűgözne, amit ez a sok farkas hordott össze nekem. De igazat megvallva inkább az tetszik, hogy mozog a szájuk, viszont az állkapcsuk miatt egy csomó hangot nem tudnának megformázni a nyelvükkel, így azokat csak tátogással helyettesítik. Nagyon mókás.
- Igen, igen látni szeretném a lá...a szatírt - egyezek bele és elindulok a farkasok után. Egész érdekes kis központot hoztak létre. De vajon hogyan? Illik egyáltalán az ilyesmit megkérdezni?
Ekkor megállunk és áttekintve az egyoldalról belátó tükör mögé meglátom végre Lenát a vörös sálban.
- há, tudtam, hogy ő a kis faun - mosolyodom el, bár azt nem értem, hogy a másik akkor miért hasonlít jobban a faunra, mint a lány. Talán kettő van belőle.
Legszívesebben bekopognék és mikor észrevesz lelkesen integetnék mint a szülők a fociedzésen szokták, de az lehet, hogy kicsit feltűnő lenne a mesebeli CC-knek, szóval csak megköszörülöm a torkom és helyet foglalok.
- Majd ha végeztek a kihallgatással beszélni akarok a faunnal - már majdnem magyarázat is elhagyja számat, de aztán rájövök, hogy itt én vagyok a főnök, szóval nem kell ilyesmivel erőlködnöm. Tehát elhelyezkedem kényelmesen, hátradobom palástom, s várok, mert már sokkal nyugodtabb vagyok, hogy megtaláltam Lenát.
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. december 27. 18:46 Ugrás a poszthoz

Lena Felagund


Míg várok addig nem tűnik fel, hogy rosszul választottam embert, csak, mikor bekísértek végre a kihallgató szobába. Ugyanis a lány addigra már elment. Egy kicsit összezavarodva torpanok meg. Általában jól tippelek, és Lénán volt a piros sál is. Azonban hamar beismerem magamban vereségemet. Lena valószínűleg a kihallgató tiszt volt. Akit újból meg kell keresnem. Ez pedig rettentően bosszant. Mert ez olyan érzés, mint amikor megragadod a labdát, amit feléd dobnak, de utána féletlen elejted.
Azonban most, hogy már itt állok, egy rémült faunnal farkasszemet nézve nem rohanhatok Lena nevét üvöltözve, akármennyire is lenne hatásos a módszer. Előbb le kell rendeznem a vádlottat.
- Az ügyét végig figyelemmel követtem Tomnus, a faun- szólok, kihúzva magam. Mégiscsak tiszteletet parancsolónak kell lennie a megjelenésemnek, bár erről a ruha és a hírnév nyilván már előre intézkedett.
- Szerettem volna, ha tévednek embereim, szerettem volna, ha nem lett volna igaz, hogy ellenem szövetkezel - szomorúságot színlelek hangomban. Miközben próbálok időt nyerni, hogy visszaemlékezzek, mégis mi történt a könyvben. Már nagyon rég olvastam és nehéz minden jelenetet tisztán felidézni.
- De aki elárul, azt nem tudom tovább oltalmazni - kinyújtom kezem felé és bízom benne, hogy az történik amire számítok és nem a nagy büdös semmi. Kicsit izgulok is, mert végül is ha felsülök az elég kellemetlen,de szerencsémre  a faun jéggé dermed, mintha soha nem is élt volna.
Elégedetten vigyorodom el.
- Most pedig a lány. A hintómnál várom azt aki kihallgatta ezt a faunt. Ezt meg vigyétek a kertbe a többi közé - és itt már elégedetten el is indultam kifelé.
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



RPG hsz: 102
Összes hsz: 340
Írta: 2019. december 29. 00:54 Ugrás a poszthoz

Scarlett



Igazából ebben az elmúlt négy hónapban egészen elfeledkeztem arról, hogy miért is jöttem ide. Az első hónapban talán még volt is rá indokom. Elhelyezkedni. Megszokni. Beilleszkedni. Ezekkel magyaráztam. Aztán valahogy ebből elkényelmesedés lett. Abból pedig megszokás, végül megfeledkezés. Nemrég vettem csak észre azt a levelet, ami az asztalom sarkán porosodott. North utolsó levelét, amiben felszólít, hogy az első nyom egy személy. Akinek van a birtokában - jobb esetben az ujján - egy gyűrű. Ezt elég részletesen jellemezte, így habár képet nem küldött róla, azért felismerném ha látnám. A probléma pedig itt gyökerezett ki. Egyelőre nem láttam a könyvtári látogatok kezén ilyen gyűrűt, sétáim közepette sem sikerült összefutnom senki hasonlót hordó emberrel. Ami azért volt furcsa, mert nekem éppen ezért kellett szeptember óta egy kötést hordanom a csuklóm körül karkötőre kötve, hogy a másik fél is megismerjen. Amolyan vakrandi, csak úgy tűnik az egyik fél egészen megvakult, a másik meg nem lát.
Már meg is fordult a fejemben, hogy január környékén küldök egy baglyot bujdosó barátomnak, hogy adjon kicsit nagyobb segítséget, mert a másik fél nem együttműködő,v agy borzasztóan rosszul játszunk egy csapatban, mikoris egy napon mégiscsak feltűnt az a gyűrű.
Ugyanolyan munkanap volt, mint az összes többi. Diákok lézengtek a sorok között és szorgos tanulók falták a könyveket az asztaloknál a halovány gyertyafényben. Én épp néhány visszahozott kötetet lebegtettem magam mögött, keresgélve a helyüket. Erre is van bűbáj, de sokkal jobban szeretek saját kézzel gondoskodni rólunk. S akkor megvillant. Először csak egy pillanatra láttam meg a könyvlyuk helyén, ahogy elsuhant. Néhány pillanatot tétováztam, nem voltam teljesen megbizonyosodva abban, hogy tényleg felismertem a tárgyat vagy csak a képzeletem játszott velem. Azonban ezt legjobban megtudni úgy lehet, ha utána jár az ember. Hamar átrobogtam a másik sorba, ahol egy szőke lány forgatott épp egy könyvet a kezében.
- Elnézést - köszörültem meg a torkom. Aztán viszont nem egészen jutott eszembe semmi, amit úgy odamondhatnék neki. Mégsem akartam azzal letámadni, hogy North és gyűrű, mert ha tévedek akkor ő azzal fog letámadni, hogy bolond és perverz.
Megvakartam hát kínomban a tarkómat, majd ráböktem a kezében tartott könyvre.
- Amúgy az egy nagyon szép könyv egy gyűrűvel eljegyzett lányról - fingom nem volt arról, mit tart a kezében - a férfi elszökött mert üldözték és a nőnek csak jeleket hagyott hátra, meg egy segítőt - folytattam. Ha nem is ő az aki, mert innen se látom a gyűrűt annyira nagyon, akkor legalább csak azt hiheti, hogy egy hirtelen könyvajánlást kapott egy flúgos könyvtárostól.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mikhail Sergejevics Kazanov összes RPG hozzászólása (64 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel