Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Kérlek, ne simogasd senkinek a lelkét. Lehet a fordítóm fordított valamit fére, de ez nagyon bizarrul hangzik - megborzongok, még a gondolattól is feláll a hátamon a szőr, hogy a belsőségeim között matat.
- Ilyenkor gondolj a bizalmam poharára. Hiába kísért a kíváncsiság, hogy vajon Misi bácsi hogyan akar megbüntetni mert rossz kislány voltam, gondolj arra, hogy akkor összetörik a pohár és nagyon szomorú leszek - próbálok neki tanácsokat adni. Nem szeretném, hogy pusztán a kíváncsiság miatt nekem pár héten belül ki kelljen találnom valami giga nagy büntetést, hogy lássa mennyire összetörte a szívemet, pláne így, hogy a vizsgaidőszak is itt lesz nemsokára, amikor a könyvtárak úgy csurig vannak töltve, mint cunami idején a...nem ezt nem mondom ki, azért ez már mégiscsak morbid humor.
Felajánlok neki egy jutalmazó rendszert is, hátha ez jobban beválik, cukrot a farkasnak kampányom pedig úgy tűnik nyitott fülekre talál.
- Igen, feltétlen fogok szólni a tanári gárdának, hogy sózza...adjanak neked valami szép dalocskát az évnyitón illetve évzárón. Azonban én nem ilyesmire gondoltam, hogy barátkozz. Nem akarok rád erőltetni semmiféle emberi kapcsolatot amit nem akarsz.  Szerezz pontokat. 20 pont, egy tény. Ne verekedj, minden hónap ami verekedés illetve veszekedés vagy balhé nélkül telik még egy tény. Na, így megfelel? -előre dőlök a székemben, kezem feléje nyújtom, hogy ha nincs kifogása ellene megkössük ezt a nagyon felnőttes egyezményt. Nem tűnik elsőre annak a bunyózós, mindenkibe belekötős embernek, ha pedig azért üt vissza, mert valaki piszkálta akkor...az is baj khm igen az is baj. Azt hiszem a magyar elvek szerint az, de majd még átlapozom újra az erről szóló könyvem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Kérlek - mély nevetésemből szarkazmus érződik ki. Semmi hasonlót nem várok el tőle, azonban azt sem merném kijelenteni, hogy nem élvezném, ha mondjuk egy napig a sarkamban loholna. Elképzelni azt a néhány arcot, aki komoly beszélgetésbe próbálna lebonyolítani velem. A ház ügyeiről próbálna összemakogni valamit, aminek fele nem is értelmes, mert azt figyeli csak, hogy ahogy én helyet változtatok Min Jong is mögöttem. Rémes orosz humor.
Helyet foglalok a kávém javát kiittam bögrémből. Kicsit félreteszem pihentetni a maradékot, aztán figyelmem a másik könyvtárosnak adom.
Hümmögve hallgatom végig a történetet. Nem szólok bele, akkor sem, mikor szünetet tart néhány pillanat erejéig. A könyvesbolt más téma, kellemes, de nem szívesen űzném, mert akkor sok remek könyvtől kéne naponta búcsút intenem. Ami mindig szomorú számomra. Egy újabb elvesztett történet, egy újabb elvesztett lélekdarab.
- Szóval egy kvibli - jegyzem meg nyersen. Nincs bennem ellenszenv velük kapcsolatban, nem ők tehetnek arról, hogy a mágia nem fogant meg testükben.
- Miért maradtál a varázsvilágban? Nem fáj ránézni nap mint nap arra, hogy mit tehetnél meg, ha szerencsésebb lettél volna? - kérdezek rá, kíváncsiságom nem rejtem véka alá. Még nem volt alkalmam kviblivelel leülni beszélgetni, a kérdés pedig régóta újra meg újra felmerült bennem, ha valakiről kiderült, hogy mi. Ideje már végre válaszokat kapni.
- Kéred az enyémet? Még maradt - ajánlom fel, ha bólint átengedem. Neki jobban kell, legalábbis így érzem.
- Lényegében nem szakmát váltottam csak iskolát, egy ideje már könyvtáros vagyok. Szeretem a könyveket, szeretem a munka nyugodtabb oldalát. Nincs nagy indoka - vonom meg a vállam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Felvonom szemöldököm. Kicsit túl konkrét nekem ez a kérdés. Zavart érzek az erőben, nem látszik rajta, hogy viccelne. Ha viccelne is miért viccelne ennyire részletekbe menően. Arcomon nem ül ki a gyanakvás. Inkább értetlenség, hogy miért beszél badarságokat a lány.
- Mit akarna egy diák mások aktáival? Ha esti mese kell, mert nem tudsz aludni olvas Egri csillagokat - rázom meg a fejem mélyet sóhajtva. - A meleg tejnél is biztosabb altatóbomba.
Valószínűleg a túlmagyarázás miatt ilyen a regény, vagy csak az ízlések mások, a kor pedig már változott azóta jócskán. Akárhogy is van, azt egészen biztosra ki merem állítani, hogy diák ezt a művet élvezni nem tudja. Kivéve néhány mazohista Levitást.
- A kiadó gyermeknevelde is lett? - döbbenek meg, pláne, hogy a műbalhék tényleg komoly pénzeket is hozhatnának a konyhára. Persze ha Angyalkám édesem üt először, akkor meg sokat bukhatnak, ez olyan lutri, amit úgy tűnik nem kockáztatnak meg.
- Oh igen, jó is, hogy mondod. Nem kellene rá tanulnod? Már az ajtón kopogtat a rengeteg üres lap, amiből akár titkokat is kihozhat, ha ügyesen írja meg - ez magamnak is figyelmeztetés, a vizsgaidőszak nem csak a diákok számára jelent változást. Házvezetőként jobban oda kell majd figyelnem rájuk, nem akarom, hogy bárki túlterhelje magát. Illetve a meglepetések is kiosztásra kellene, hogy kerüljenek lassan, nem hoznak szerencsét, ha nincs a diákok tulajdonában.
- Van még kérdés?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A hasonló csínyeket komolyan kell venni. Megértem azt, hogy ilyen korban a viccelődést visszafojtani nehezebb mint a fingást. Én sem voltam jó gyerek. Azonban a cselekedetet mindig következmények követik.
Nem kellett sok, hogy néhány csiripelő kismadár megtaláljon engem és Tányát, így elég hamar elkezdhettük a felelősök felkutatását, most pedig az első gyanúsította várunk. Máriának már elküldtük a baglyot, hogy haladéktalanul jöjjön ebbe a terembe pontosan ebben az időpontban.
Mi Tányával már nagyjából öt perce várunk. Kicsit előbb érkeztünk, úgy tűnik egyikünk sem az a típus, aki ilyenkor megül a fenekén. Az én kezemben a szokásos napi adag kávé. Míg bele-belekortyolok oroszlán köreimet járom a terem egyik végétől a másikig.
- Egy levitás képes lenne ilyesmire? Azt hittem nyugodtabb személyiségek - gondolkodok fennhangon. Néha fejem az ajtóra téved, aztán az órára. Minden pillanatban megérkezhet. Nem szabad megijesztenünk, mert akkor talán megapad a beszélőke. Nekünk pedig minél előbb kellenek azok az információk. Hogy valakivel nap végére már felnyalathassuk a fürdőszobai padlót büntetésből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Tánya szavaira mordulok egyet. Igaza van, ez alapján nem ítélhetek, ahogy az alapján se feltétlen, hogy van híre a tanáriban. Ez a szomorú a könyvtáros posztban, hogy nem hallok pletykákat, amik ott lézengenek, esetleg néha egyet-egyet a helyettesemtől, de csak akkor, ha az nagyon odavág egy témához, ami engem is érint.
A lány késik, de épp egy kicsit.
- De légy szíves gyorsan - mordulok oda. Ez azért mégsem teadélután. Akkor sem az, ha láthatólag Tányának erről halvány lila gőze sincsen. Úgy mamáskodik a megszeppent lány körül, mint valami tyúkanyó. Nem akarom ráhozni a frászt a lányra, csak azért a valóság hálóin belül tartani. Érezze, hogy bajban van.
Átengedem a kicsikét Tányának. Hátratett kézzel megállok mögötte. Szigorú tekintetem Márián nyugtázom. Nem fogok kedveskedni neki, amúgy is ahogy látom kedves helyettesem a jó zsaru szerepét játszani, vagyis én vagyok akkor a rossz. Így enyhén rá is játszok arra, hogy nagy, ijesztő bácsi vagyok, aki képes reggelire gyerekcombot enni rántottával és bacennel. Még a kávémat is hangos koppanással leteszem az asztalra, hogy ez már annyira komoly úgy, hogy szürcsölgetni sem érek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Az animágiát a még tanuló diákok csak így szabadon használhatják - kérdezek rá meglepődve. Persze benne van a pakliban, hogy igen, ezért sem úgy mondom, mint aki valamit számon kér, csak úgy mellékesen érdeklődik. Azután jön a többi kérdés, csakhogy valami szemet szúr nálam. Tánya úgy kérdezi ki Máriát, mint egy szemtanút. De Mária jelenleg nem szemtanú. Mária A gyanúsított.
- Elég - mordulok fel - jelen esetben Mária nem úgy áll a szénád, mint egy enyhe bűnt elkövetett szemtanúé. Tisztában vagy vele, hogy mi történt a navinében ma reggel?  - kérdezek rá közelebb lépve egy lépést. Kit izgat, hogy mikor ment le vacsorázni? Hát előtte is szétpakolászhatta a rúnákat. Akár majom formába is, hiszen azoknak a lényeknek még kezük is van hozzá. Míg várok a válaszra szigorú tekintettel nézek rá. Amúgy is én vagyok a rossz zsaru. Ideje egy kicsit annak is tettetnem magam és nem csak szigorú apukának.
- Honnan tudjuk, hogy nem te követted el azt? - a reakcióját akartam látni, a jeleket az arcán, az enyhe rezdüléseket, amik képesek árulkodni akkor is, ha az illető néma marad mindvégig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Szerencsémre Tánya érti, hogy mit művelek. Legszívesebben elvigyorognék, de akkor lebuktatnám magamat. Nem nekem most a nagyon mérges, nagyon harapós rossz zsarut kell játszanom.
- Így is sok mindenért kaphatna már büntetést, talán ha fél évig kellene minden áldott szombaton a könyvtár padjai alól rágógumit kapargatnia megtanulná a leckét - jegyzem meg. Nem mintha olyan sok rágó ragadna a padok aljára, de ha csak ezen múlik én ismerek egy könyvtárost, aki ezért nagyon szívesen vesz pár csomag rágógumit és kiosztja a nép között.
- Tudnunk kell, hogy te voltál-e! Ha most derül ki még jobban ki tudsz jönni, mintha később derülne rá fény. Én a helyedbe minél előbb bevallanám. Persze, amennyiben te voltál - teszem még hozzá, mert azért mégse fair akár színjáték akár nem. Nem emelem fel a hangom, azonban higgadtan is van olyan fenyegető mintha más kiabálna. Pláne az orosz akcentus miatt. Szerencsére az a hangnak elég sok élet és keménységet ad. Valószínűleg mert az agy összekapcsolja a gengszterek hangjával, a filmek és könyvek történetei miatt. Akárhogy is, nekem ez pont kapóra jön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Arra még visszatérünk, ne aggódj - rázom meg a fejem. Véletlenül sem akarom, hogy azt érezze túl van a nehezén, bekerült a biztonsági zónába. Amúgy is fog kapni valamit, kiindulva abból, hogy a Navine falai között kószált engedély nélkül.
Mikor Tánya is felemeli a hangját alig bírom visszatartatni vigyorom. Annyira édes. Mint egy kölyökkutya aki úgy akar vonyítani mint egy oroszlán, de csak úgy sikerül, mint egy köröm végighúzása a táblán. Igaz az sem kellemes a fülnek.
- Büntetéssel mindenképp számolnod kell. Méghozzá elég keménnyel, arra pedig külön rákérdezek, hogy szabad-e neked állati alakban mászkálnod. Viszont lásd mennyire kedves bácsi vagyok a büntetésedet úgy szabom ki, hogy közben azt tehesd amit eddig is tettél. Egy teljes hétig majomalakba. Nincs semmi átváltozás, nincs semmi felmentés. A teendőidet el kell látnod, órákra járni, házit írni. A vizsgaidőszak után jelentkezz nálam és kerítünk neked egy csinos nyakláncot ami segít megtartani az alakot - annyira nem vészes feladat. Belegondolva, hogy a majom már majdnem egy kicsi, leegyszerűsített ember. Tehát akkora világrombolóan szigorú dolgot nem tettem, a fecsegést meg meg tudja oldani majd valahogyan biztos. Kreatívak a fiatalok. Túlságosan is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Igen, végül is a legtöbb dolgot megcsinálni egy pálcasuhintással borzalmasan nagy teher - bólintok vigyorogva - bár az tény, hogy hiába tud az ember nyusziból poharat eszkábálni, azért kávéval megtölteni a semmiből nehézkesen lehet csak- ismerem el. Hiszen a semmiből nem lehet mindent teremteni, kivéve, ha az ember illúziómágus. Igaz, a tény ott is fennáll, de annyi engedmény van, hogy legalább a másik azt hiheti, hogy mi olyan fenegyerekek vagyunk, hogy tudunk a semmiből olyan jó kávét csinálni, amihez csak egy kiöregedett, harminc év tapasztalatos barista.
- Iskola terén, ne haragudj, állíts le ha sok, csak a kíváncsiságom már kóros, varázssuliba végeztél? Elméletet tanultál csak? - nem tudom megállni, hogy ne feszegessem a témát. Szeretek információkat gyűjteni. A könyvekből pedig, pedig isten lássa lelkem, nagyon szeretem őket, nem mindig lehet ugyanolyan benyomást kapni,mint élő kontakt útján.
Másrészt erre is vonatkozik a szadomazo alapszabály. Ha piros lámpát mond én megállok. Általában.
- Valóban? Voltál már diliházban? Felüdülő lehet úgy kimondani egy mondatot, hogy nincs súlya - mélázok el, majd legyintek. Ne is vegyen komolyan. Elvégre egészen más kép van az én és az ő fejében, ha elmegyógyintézetről beszélünk. Amerika és Európa nem csak abban különbözik, hogy az egyik E a másik A betűvel kezdődik.
- Ha szeretnél varázsolni, tárgyat felemelni csak szólj. Megkapod a pálcám és csinálhatsz úgy, az illúziómágiámnak köszönhetően pedig működni is fog -Nem egészen vagyok benne biztos, hogy ez bunkó vagy kedves gesztus. Nem tudom mennyire vágyik rá. Talán a szíve csak még jobban összefacsarodna. De ha szórakozni akar egy jót, arra az esetre tényleg segítő kezet tudok nyújtani. Akárhogy is, a kávé felajánlás betalál.
- Tudom, hogy nem illik, sajnálom amiért illetlen vagyok, de idd már meg -  leteszem elé az asztalra, közben bólogatok biztató arccal. Mintha csak azt mondanám, hogy de hidd el, jó dolog, tedd meg haver, nem vagy részeg, tudsz vezetni.
- Jólvan Pudwig - biccentek, boldogan. A fajtanevet kicsit oroszos akcentussal teljesen félreejtem, de néha én is belefáradhatok a sok helyes szóba amit a fordítóm kikorrigál nekem.
A kérdésen sokáig gondolkodok. Hümmögök.
- Azt hiszem az eddigi legnagyobb benyomást Tolsztoj váltotta ki belőlem az Ivan Iljics halála című könyvel. Íróm igazából nincs, vagy inkább túl sok. Műfaj pedig a filozófiai könyvek illetve a krimik, neked? Úgy minden amit kérdeztél? - kérdezek vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az, hogy a diliház szótól ennyire kinyílik kis kávéfanatikus barátom szeme, annak tudom be, hogy neki ez kellemetlen. Vannak Magyarországon sztereotípiák ezzel kapcsolatban, betudom ennek és megyek is tovább.
A felajánlásom nem hozza lázba abban a formában. Erre félig számítottam, így annyira nem lep meg. Az viszont igen,hogy tengerpartot szeretne helyette. Felvonom a szemöldököm. Pedig az elérhető cél. Jó, az itteni fizetésekkel kicsit kuporgatni kell, de már Horvátországba is lehet látni homokot meg pálmafákat.
- Na várj, majd akkor jönnek a kéréseim, ha gyerekeket kell elcsitítani, vagy esetleg egy okoskodót leállítani - mosolyodom el. Vannak érdekes gyerkőcök, akikhez ugyan van türelmem általában, de ha valaki felajánlja, hogy viszi helyetted a krumpliszsákot, miért vennéd a válladra?
- Bizony - értek vele egyet az orosz irodalomról. Nagyon régóta nem élek Oroszországban, sőt, ezer éve a határait sem léptem át. Azelőtt is kedveltem az orosz írókat, de utána még nagyobb értéke lett számomra,hogy hazai terméket olvasok.
- Az érdekes könyv volt. Komolyan? Egyszer megnézhetem? De csak szemmel, nem érnék hozzá, esküszöm - ezek a régi könyvek izgalmasak. Az illatukkal, a -jó ezt nem fogom összefogdosni-, de a tapintásukkal, meg csak úgy a puszta jelenlétükkel mítikus hatást keltenek bennem amitől jó értelemben libabőrös leszek.  
- Ja igen a tengerpart, na jól van - a férfi felé koncentrálok. Mély levegőt veszek és belekezdek.
Szép, lassú az átmenet. A valóság hullámozni kezd, halványulni aztán egészen eltűnni. Helyét átveszi a nap. Ez az első, ami fényességével kisüti az ember retináját. Magasan áll, talán dél körül is meglehet. Igaz nincs az a hülye, aki ilyenkor napozik, de az itt lényegtelen. A melegét is átadom. A férfi úgy érzi bőrét simogatják a fénynyalábok, legyen bármennyire is beöltözve. Azután megjelenik a tenger. Előbb a hang, ahogy a homokot súrolja, majd a ringó víz, a hófehér habbal. Figyelek rá, hogy ritmusa legyen, mikor húzódzkodik vissza, s mikor nyúl ki a partra, egy oda felépített homokvárat fenyegetve.
Lehet, hogy Min Jong ül, a lába mégis úgy érzi belesüpped a homokba. Lábai akármennyire is cipősek a könyvtárba, itt csupaszok mint a legcsupaszabb tengerimalac. Ujjai közé a finom szemcsék bekúsznak. Érzi a bizsergést.
Végül ott a két, egymás felé hajló pálmafa. Árnyékot ad a nap ellen. Távolban a horizont körül néhány apróbb sziget, rajta szintén fák, talán azoknak integetnek, az enyhe szellőben, ami csak annyira elég, hogy felborzolja a kedélyeket. Kecsegtetve a hűvösséggel a kánikula ellen. De az ígéret puszta légből kapott hazugság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Oh de király, ezt a varázslatot nekem is használnom kellene. A legjobb könyveimet már rongyosra téptem a sok forgatás végett - nevetek zavartan. Hiába, az ember amit szeret azt gyakran olvassa. A harmadik után pedig már az oldalakat is tudja. Onnantól meg már akkor is kinyitja, hacsak egy mondatot akar előidézni belőle ami olyan szépen csengett anno.
Ahogy kéri, hamar előrukkolok neki egy pofás kis látképpel. Pont olyan, mint amit Malibun lehet látni, mert ez az. A saját akkori emlékeim. Kivéve a szigetek. Azok saját szülemények, csak a hatás kedvéért. Addig tartom fenn, ameddig Min Jong kéri. Nem okoz problémát. Talán ha fél óráig akarná nézegetni, akkor már igen. Mert az terheli az agyat rendesen. Viszont ilyen hosszú időre nincs gond. Még akár a vízbe is mehet egyet pacsálni.
Meglepődök az arcán, mikor felém néz. Azonnal elengedem az illúziót, újra a könyvtárban vagyunk.
- Minden rendben? - kérdezek rá, hangom együtt érző. Enyhe bűntudat hasít belém. Talán mégsem kellett volna. Lehet valami olyat mutattam amit nem lett volna szabad. Lehet a két sziget emlékeztette az exe melleire vagy olyan illatot érzett, amit egy másnaposság után már hányással tud tolerálni?
- Nézd én nem akartam fájdalmat okozni ha mármivel... tudod megbántottalak bocsánat - próbálom gyors leszögezni, hogy tényleg nem rosszmájúság volt az előbbi látomás. Zavartan hajamba túrok, kicsit totyogok, nem tudom menjek e közelebb vagy maradjak ahol vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Igen! Várj, majd hozok mindjárt egy jegyzetfüzetet is, hogy leírjam. Nehéz beismerni, de öregszem és az agyam se a régi - magyarázom mélyet sóhajtva. Kicsit rosszul tűröm amúgy ezt az egészet, valahogy egyszerre érzem magam öregnek és fiatalnak. Az öregség talán csak azért van, mert már nincs mellettem a nejem. Lehet ha itt lenne az elsősökkel hógolyóznék az udvaron a legtűzőbb hőségben.
Az illúzióm után azonban teljesen másmilyen irányba sodródik el a beszélgetés. Látom az arcán, hogy gond van. Akkor is látom, ha nem lennék jó az arcokban való olvasásban, annyira egyértelmű érzelem ül rajta.
Ahogy hallgatom a részleteket úgy vonom össze szemöldököm. Nem gondoltam volna, hogy ennyire, tragikus múlttal rendelkezik. Hiszen annyira szeleburdinak és naivnak tűnt. Nem szólok semmit, csak megértően a vállára teszem a kezemet, és megveregetem.
- És milyen az élet Damfírként? - a másik részét nem akarom firtatni, de erre talán nyitottabb. Azonban ha úgy látom, hogy mégsem, hamar véget fogok vetni a beszélgetésnek. Nem akarok kierőszakolni senkiből semmit sem. A kávéra biccentek és elkiáltom magam, az egyik házimanó nevét rivallva. Jó azért nem ennyire drámaian, s mikor bekocog aprócska lábacskáin kérek tőle egy adag kávét. Mást nem. Bár kísértésbe esem, hogy valami süteményt is rendeljek, úgy érzem az nem lenne fair. A végén tényleg mázsás malacként fogok kullogni a szék alattam pedig összedől, mintha csak piszkafából állt volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ugyanolyan átlagos nap, mint a többi. A diákok jönnek mennek, tanulgatnak, olvasgatnak.Mindenki teszi a maga dolgát, egyedül egy valami nem változik. A csend állandó. Kellemesen rátelepszik a helyiségre, ellepi a polcokat, bebújik az ember ruhái alá. Elégedetten nézek végig territóriumomon. Aztán felkapom bögrém, a baileys és a kávé tökéletes harmóniájából egy kortyot magamba hörpintve. Csajos cucc, tudom jól. Nem csíp, nem üt ki, még csak nem is hánytat meg. Valószínűleg durvább titokként kezelem, mint, hogy Darya a lányom, mert még tőle is vállalhatatlanabb.
Aztán habár a csend marad, a nyugalom az ablakon ugrik ki, fejest ugrova a mélybe. Az ajtó előtt ugyanis ott van Bercel, teljes valójában hülyét téve magából mindenki szeme láttára. Egy megszeppent elsős meglepetten pillog, a benn lévők nem különben, aztán ahogy várható volt röhögőhullám seper végig az egész könyvtáron. Mint egy kisebb hurrikán. Rájuk szólhattam volna, de nem tettem, addig lapozgattam a könyvem, míg oda nem ballagott hozzám a legényke.
- Köszönöm, hogy úgy döntöttél magadat égeted le - rosszallással a hangomban lapozok egyet. Pár perc néma csend következik, ha a másik úgy nem dönt, hogy ezt megtöri. Akárhogy is végül leteszem a könyvet, figyelmem teljesen neki áldozom.
- Jól van, akkor azt mondja neked büntetés kell...mit is...mit is...- körbenézek hümmögve, aztán megakad a szemem egy borítékon - ez jó is lesz.Tessék, fogd. Vidd el az asszonynak  - nyomom a kezébe a fehér levelet. Rajta kicsit ciriles betűkkel Edit teljes neve áll, semmi más.
- Mielőtt félreértés születne belőle, ő Dana, ő pedig Edith - Bercelre koncentrálok, illúziót vonva köré. A két lány megjelenik egy-egy pillanatra tőle jobb és baloldalt. Mosolyognak, mocorognak, aztán semmivé lesznek.
- Napnyugtáig legyél itt a válasszal -azzal ha nincs több kérdése útjára engedem. Ha van, azt pedig úgyis megválaszolom neki, le se lehetne vakarni nélküle.
Akárhogy is, mikor végeztünk közömbösen visszaemelem ölembe a könyvet, megvárom, míg elindul az ajtó felé, akkor szólok csak utána.
- Ja, még csak annyi, hogy ha nem érsz vissza a válasszal napnyugtáig, egy egész hétre az egyik házimanó feladatait fogod ellátni. Csókoltatom Editkét - azzal visszasüppedek könyvem kalandos világába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Miután megrendelem az italt a manócskától újra Min Jongra tudok koncentrálni. Nem válaszol túl hosszan. Talán nem kéne firtatni, talán be kéne fognom a pofámat és nem nyúzni szerencsétlen, kávéfüggő barátomat.
- És mi a jó a dologban? - nyilván nem tudom megállni. A szavak már kinn is voltak, mielőtt elkaphattam volna őket. Közben a manó is megérkezik. Fürge jószág, úgyhogy meg is köszönöm neki külön, hogy ennyire gyors volt, azután engedem is dolgára, biztos van még mit csinálnia.
- Cheers! - vigyorodok és koccintok társammal. A kezembe hirtelen jelenik meg egy bögre kávé. Nekem már igazi nem igen kell, mert nem szeretném, ha bepörögne tőle a szívem. Elég egy, aztán majd délután jöhet a következő. Amint lerakom az illúzió szertefoszlik, újra bögrementes emberré válok.
- Oh apropó a varázslat! - kapok észbe. Előkotrok egy jegyzetfüzetet aztán egy tollat és ránézek a másikra.
- Oké, diktálhatod! - biccentek. Nagyon elkel ez a varázslat, sőt bármilyen más könyves varázslat, hiszen egy könyvtárat kell elvezessek. Igaz vannak itt még társaim, mint mondjuk Min Jong, de nem mindig vagyunk többen műszakban, így jobb ha mindent tudok én is, amivel egy gyönyörű, idő illatú könyvecskét meg lehet menteni a végítélettől.
- Talán ki is kellene próbálni, az elmélet sosem egyelő a gyakorlattal - vetem fel és körbenézek, hogy melyik könyv lenne rá érdemes. Valószínűleg mindegyik valamilyen szinten, de most csak egy kell. Ki legyen a kiválasztott?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A helyesbítésen felnevetek azon a mély, öblös hangomon, ami a szomszédos folyosókra is elér. Nem zavartatom magam. Szerencsémre van egy olyan aduászom, amit egy egyszerű prefektus nem tud leleplezni.
- Nem, tényleg nem. Pláne, mert az neked tilos ha jól tudom. A zenélgetés miatt. Azonban dicséretes. Szeretnél róla beszélni? - nem nézek rá. Nem látnék belőle semmit. A fény gyér, ráadásul a folyosó felől jön, ami eljut idáig, azt megfogja az én testem, árnyékot vetve rá. Egyedül a hold süthet arcára. Ezüstös csíkokban mutatva meg őt. De félek odapillantani. Rettegek attól, amit ott láthatnék. Azokon az édes, gömbölyű almácskákon amelyeket kiemel az ezüstös csillanás megleshetnék valamit amitől esetleg érzelmek fognának el. Öreg a szívem, de akkor sem tudja levetkőzni régi gyengéit. Én is úgy működök, mint az összes többi férfi. Ha sírni látok egy nőt, a világból is kifutok.
- Valóban az lett volna a tippem - ismerem be. Mindenkit ez szokott foglalkoztatni. Miért nincsen senkim, lassan tizenöt éve? Meleg vagyok? Fura vagyok? Remekül titkolom az egy-éjszakás kalandjaim? Meglepő, hogy itt nem kapott szárnyra még semmi. Talán azért, mert hébe-hóba látni egy-egy hölggyel az oldalamon. Pláne Tányával. Furcsálltam is, hogy még soha nem akart megverni Várffy. Látszik, hogy semmi orosz mentalitás nincs benne.
- Na jól van. Nos, Moszkvába születtem 45 évvel ezelőtt. Nagyon rossz gyerek voltam. Mondjuk egy időben azzal szórakoztam, hogy amikor jött a postás úgy tettem mint egy kutya. Először elmeséltem neki, hogy mekkora házőrzőt vettünk. Vadat, hegyes fogakkal, meg, hogy a mara az államig ér. Aztán mikor becsuktam az ajtót és ő elindult elkezdtem ugatni. Először halkan, aztán a nagypapámtól elcsent tölcsérrel egyre hangosabban. Mintha valahogy kiszökött volna az állat. A szerencsétlen küldönc meg gizda ember volt, roppantul rettegett mindentől. Folyton ordított és szaladt, akárhányszor eljátszottam a szituációt. Talán egy hónap után eltörte menekülés közben a lábát a lépcsőn. Akkor abbahagytam. Rendesen ki is kaptam. Apám úgy elporolt, hogy ülni nem tudtam egy álló hétig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Csak a lányomra kell gondolni és máris bólogatni kezdek. Nos igen, van egy-két ember, aki nem fér be a tűrőhatáraimba.
- Milyen bájon tancinéni lehet - hümmögök. Aztán jön a másik oldal is. Édes, általában ezt a részt el szokták hallgatni. Méltányolom, hogy Odett ebből sem hagy ki.
- Milyen bájos tini popsztár vérfarkas lány lehet - hümmögök, akárcsak az előző hölgyike említése után. Közben magamban mosolygok. Kicsit cukkolom a lányt, bár van egy olyan érzésem, hogy inkább ő is csatlakozni fog a mosolygáshoz mintsem oldalba csapni, hogy " Na de Kazi bá!".
- Megértem. Az ember nem mindig akarja megosztani a gondjait, akkor sem, ha odanyújtják mások a vállukat, hogy átvegyenek egy kis terhet. Csináld csak magad, Angyalkám, állj ki azért, ha egyedül akarod végigvinni. Viszont, ne felejtsd el, hogy van segítség, ha rászorulsz - teszem hozzá. Nincs semmi értelme szenvedni, ha létezik kéz, ami kihúzzon a vízből. Ha meg jó a kicsit úszkálni, akkor a kéz remek helyen van ott, ahol van.
Ezután belekezdek a jutalommesébe. Ahogy egyre mélyebbre jutok a történetben, úgy érzem Odett jókedve is nő. Ez melegséggel tölti el a bensőm. Talán tényleg szeretem a gyerkőcöket, mindenkiét, az enyémen kívül.
- óh, dehogy - rázom a fejem nevetve - mindig kitaláltam valamit, amivel szórakoztattam magam, meg a körülöttem élőket. Például volt, amikor elhitettem az alattam élő férfival, hogy szellem lakik a lakásába. Azt hiszem valami állata hunyt el. Talán egy macska vagy aranyhal. Nem is tudom, viszont azt tudom, hogy akkor nagyon divatos, nagy képernyős tévéje volt, ami senki másnak a házban. Tudod egyáltalán mi az? - tartok szünetet, rátekintve. Folyton megfeledkezem arról, hogy nem muglik között vagyok, hogy még egy egyszerű zseblámpa is tud sokkolni valakit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Choi szeret csevegni, ezért tudom, hogy édes lányom keddenként jár be a könyvtárba, amikor én egész nap távol vagyok. Néhány hónapja még kiváló ötletnek találtam volna, hiszen ez tökéletes stratégia arra, hogy még véletlenül se kerüljünk egy helyiségbe. De a levelek felnyitották a szemem. Azok, amiket Tánya bontatott fel velem, mert nem volt jobb dolga, mint az öreget pesztrálni. Nyilván, ilyenek a nők.
MJ belement, hogy műszakot cseréljünk. Egyszeri alkalomról volt szó, úgy voltam vele, hogy a mostani próba lesz az első és az utolsó. Ha kosarat kapok akkor ennyi. Elfogadom a vereséget.
Ahogy belépek intek Barkóczynak, ő már indulásra kész, tehát pillanatok választanak csak el attól, hogy egyeduralkodóvá váljak a könyvtáron belül. A lányom sincs túl messze, ugyan nekem háttal ül, de azért annyira nem vagyok szerencsétlen, hogy ebből a szögből ne jöjjek rá, hogy ő az. Mégsem megyek egyenesen hozzá. Kicsit megállok. A pultnak dőlök, kezem a papírt markolja, ami érkezésem óta nálam van.
Néha azt kívánom bárcsak Odett lenne a lányom. Vele nem kell semmi hasonló kínosság, ő jön és körbeugrál, én pedig ésszerű keretek között próbálom olyan útra terelni, hogy egy nap ne csak híres legyen de boldog is. Bár lehet, ha ő lenne a lányom, nem lenne ilyen a kapcsolat kettőnk között, tény, hogy ez a titulus nálam inkább hátránnyal indít mintsem előnnyel. Mély levegőt veszek, aztán megindulok az asztal felé.
Néhány nagyobb lépés és már ott is vagyok, hogy le tudjam tenni az könyv mellé, amit olvas egy fényképet. Egy fényképet az anyjáról. Nagyjából annyi idős itt a nő, mint most Darya. Talán picit fiatalabb, de nagyon hasonlítanak. Ha nem lenne a cirkuszi ruha meg a fekete-fehér kivitelezés, talán azt lehetne mondani, hogy ő az.
- Mesélhetek róla, ha szeretnéd... - kezdem zavartan. Nem ülök le, sőt fel vagyok készülve az elküldésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Látom arcán az értetlenséget. Tudom, megértem. Én sem tudnám hová tenni ellenkező helyzetben. Tányára gondolok. Aztán Katyara. Most már tényleg ideje, hogy szembe szálljak a félelmeimmel, a legnagyobb pedig ez a bogárszemű kölyök. Arrébb csúszik a székkel, talán azt akarja, hogy maradjak.
- Ez a kép egy fellépés után készült anyádról - kezdtem bele, megfogva a fotót.
- Nagyon boldognak tűnik, pedig nagyon hosszú nap állt mögötte. Tél volt, de rohadt hideg tél. Azoknak a napoknak az egyike, amikor még az orosz ember se akar lemenni a kocsmába inni. Valószínűleg ezért sem sikerült túl sok jegyet eladni az esti előadásra. Az a pletyka járta, hogy el is marad, mert nincs értelme megtartani. Anyád viszont hallani sem akart arról, mert aznap mutattuk be az első közös előadásunkat, amibe csak mi ketten szerepeltünk. Hónapok óta gyakoroltunk, hogy tökéletes legyen. Ezért fogta és bement a legközelebbi városba, ami három vagy négy kilométerre volt. A hóvihar kellős közepén. Nem egészen tudom mit csinált, de az összes jegyet eladta és elhozatta magát egy vendég házaspárral visszafelé.
Én nem voltam ott, néhány nappal azelőtt elutaztam, hogy leérettségizzek, nyolc körül érkeztem csak meg este, tehát én is úgy hallottam, mit csinált. Gondolhatod mennyire haragudtam rá, hogy ilyen veszélyes dolgot művelt, de ő csak nevetett, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy fennakadjunk valamin, ami "veszélyesnek" van titulálva -  megrázva a fejem.
- Anyád volt a világ leg...legvadabb nőszemélye. Ha azt hitted eddig, hogy én voltam kettőnk közül a kemény, nos, anyádra ütöttél nem rám, amikor fogtad magad és eljöttél a gyáva papához. - fejezem be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem állít le és nem is vág közbe. A kezdet nehéz, de ahogy lassan egyre tovább megyek magam is belemerülök az emlékbe. Annyira régóta eltemettem magamban mindent ami Katya. Hűséges voltam hozzá. Beszéltem hozzá, de nem akartam emlékezni a vele töltött időkre. Most átszakadt a gát. Talán azt se venném észre, ha mellettem a lány sírógörcsöt kapna vagy elmenne. Nem is meséltem a végére, hanem újra átéltem és közben narráltam a történéseket.
Csak mikor befejezem nézek rá. Csillog a szemem,úgyhogy túl sokáig nem időzök rajta, nem akarom, hogy tudja.
- Nos - tartok egy kis szünetet. Tekintetem a plafont figyeli. Ott egy folt. Hogy a fenébe sikerült nekik felkenniük az oda? Mélyet sóhajtok.
- Szóval amikor összeszólalkoztunk a Naviba, éjjel felbontottam azokat a leveleket amiket a nagyanyád küldött rólad Tánya biztatására. Csak néhányba néztem bele, de a hatás ugyanaz volt - lelkiismeretfurdalás. De ezt nem mondom ki, valószínűleg úgyis rájön ha néma marad a szó.
- Tudtam, hogy előbb vagy utóbb beszélnem kell veled. Rendezni azt a kapcsolatot ami jelenleg nincs közöttünk - rápillantok szomorúan, önkéntelenül Katya fényképét babrálva. Olyan nagyon nehéz ez az egész.
- Végül a legnagyobb lökést akaratlanul is Odett tette. Nem tudom milyen pletykák szállnak fel a kastély falai között. Azzal ugyanis tisztában vagyok, hogy elég rossznyelvű ez az iskola. A lényeg az, hogy régóta érik valami kettőnk között, ami akkor bontakozott ki, amikor eltűnt és én a karjaimban cipelve hoztam vissza, miután egy egész délelőttöt bolyongtam az erdőben üvöltözve a nevét - még a gondolat is rossz, hogy ez megtörtént vele. Nem tudom mihez kezdtem volna ha akkor nem lelem meg.
- Ahogy ott feküdt a karjaim között, te jutottál róla eszembe. Szegény lány, se apja, se anyja, mindenki átokként fogja fel a létezését.Pont mint nálad. Elveszett és hiába próbál erős lenni, kell, hogy legyen valaki aki biztatja és támogatja az úton. Ahogy téged is. Kedvelem Odettet. Már-már lányomként, de te fontosabb vagy számomra. Nem akarom, hogy egy vadidegen negyvenéves fószer cipeljen haza amikor kábult vagy és félmeztelen! Vigyázni akarok rád - az utolsó szavak valahogy szokatlanul erősnek és élesnek tűntek. Azonban igazak voltak. Darya előbb vagy utóbb találna magának egy apapótlékot ahogy Odett is tette. Odettnek szerencséje volt, de Darya akár rosszul is kijöhet a dologból. Annyi borzalmas ember van a világon.
- Hogy vannak? - kérdezek rá. Sok emléket idéz a cirkusz bennem. Régen kellemesnek neveztem volna, de Katya halála után csak keserű az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem egészen vagyok tisztában azzal amit az előbb mondtam. Annyira hevesen daráltam le, hogy nem egészen vagyok tudatába minden egyes szavamnak amit zavaromba elhebegtem. Ahogy vége csend áll be közénk. Nem felel. Talán még fel kell dolgoznia az információkat. Aztán sírni kezd. Megdöbbenve hőkölök hátra. Nem tudom mire számítottam. Odáig nem gondoltam át, hogy mi lesz a reakciója. Vagy az enyém ha sírni kezd. Öleljem meg? Veregessem meg a vállát. Fussak el? Annyi de annyi rossz válasz van amik közül ha megmoccanok biztos az egyiket bejátszanám. Ezért csak ülök. Várok, hátha abbahagyja, vagy kommunikálva jelzi, hogy melyik vigasztaló opció lenne számára a legalkalmasabb.
Végül a cirkusz felé tereli a beszélgetést. Arra, hogy régi barátom vodkára vár elmosolyodom.
- Az volt a cirkusz rémálma, amikor mi ketten leültünk vodkázni. A két legtöbbet bíró férfi. Mindig sok kellett ahhoz, hogy hatni kezdjen, aztán szedhettek össze minket az erdőben. Valamiért részegen mindig nyulat akartunk fogni, mert Ivan elhitte, hogy puszta kézzel el tud egyet kapni - bolond félnótás volt mindig is. Ezért találtunk egymásra annyira hamar és tartott olyan sokáig a barátságunk. De Katya halálát ez a kapcsolat sem bírta ki, ugyanúgy félbetört mind minden Oroszországi szál.
A következő kérés meglep. Arcomon teljes páni félelem uralkodik el.
- A cirkuszba? - kérdezek rá. - Én nem tudom...visszamenni...én...nem hiszem...hogy ez jó ötlet lenne... - hebegek-habogok értelmes mondatnak még a közelében sem vagyok feltehetőleg.
- Még nem...nem állok készen visszamnni - próbálom kicsit értelmesebben kinyögni a dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Imádom a navinés lánykákat. Azokat az igazi, ízig-vérig sárga gyerkőcöket,akik úgy aggódnak házukból való társukért, hogy mint a pipik rohannak hozzám, körbefogva, ha bármi rosszat sejtető ügy történni készül. Mintha éreznék. Egy lát valamit, másik csekkol, harmadik már fut oda hozzám, hogy aztán pironkodva, ruhát markolászva mondja el, mi nyomja gyermeki szívét s mi botránkoztatja meg érzékeny, tiszta lelkecskéjét. Mindig hálás vagyok az ilyen közbelépésekért, mert így időben tudok cselekedni, mielőtt tényleg történne valami olyan, ami után én is sírni fogok, meg az elveszett bárányka is.
Jelen esetben nem egy hölgy után kajtató kaszanovát vagy órákat mulasztó csibészt kell fülön csípnem. Egy hercegről van szó, aki úgy tűnik elszökött a kastélyából. Az eső esik, drámai időt választott a gyermek. Azonban ha csak erre kellett, kérhette volna tőlem is illúzióba, akkor nem ázok bőrig, amíg rohanok végig a faluba vezető úton. Nyilván a pálcámat használhattam volna. Nyilván... csak nem jutott eszembe. A varázsvilág csak akkor marha hasznos, ha gondolsz rá, hogy használd.
A terv fejemben már teljesen kész. Első a vasútállomás. Hiszen aki bőrönddel távozik, annál esélyes ez a csodaremek helyecske. Ezután a tereket, közterületek. Azután a vendéglátó részleg. Bárok, kocsmák. Végül a szülőket értesíteni,ha szükséges átadni az ügyet az arra kijelölt egységnek.
Szerencsémre nem kell végignyálazni egész Bogolyfalvát. A szőke fiú ott ül a peron melletti padon. Megnyugodok, első ránézésre épségben van, nincs nyoma testi sérülésnek. Veszek néhány mély lélegzetet, összeszedem magam, öreg derekam kicsit megmozgatom, aztán majd komótosan sétálok oda hozzá és ülök le mellé a padra.
- Vacak idő - jegyzem meg mély, dörmögő hangon. Azonban alapszigorúság mellett, nincs megrovó él. Minthacsak itt hozott volna minket össze az Isten teljesen véletlenül és nem lenne szó maratonfutásról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Felnevetek halkan mikor velem együtt mondja ki a sztori csattanóját.
- Úgy tűnik nem tudok neked újat mondani - rázom meg a fejem mosolyogva. Talán ez így is van rendjén, ki tudja még mi mindent hallott rólam és az anyjáról, meg a cirkuszi életünkről.
A következő kérdése meglep és jó alaposan meg is rémiszt. Én nem vagyok ilyesmire felkészülve, ebben teljes egészében biztos vagyok. Túl sok fájdalmas emlék zúdulna egyszerre a nyakamba.
Szerencsére Darya sem ezt akarja. Ahogy elkezd magyarázkodni megvilágosodom, aztán jön is a zavart vöröslés, hogy mekkora hülye voltam amiért teljesen mást feltételeztem, mint a valóság. Nyilván nem menne haza Oroszhonba most. Tök random, év közben.
- Igen, elég sok dolgom van, mióta házvezető lettem - bólintok mélyet sóhajtva. De azért verjenek meg, imádom amit csinálok, pláne Tánya mellett. Sikerült egymásra találnunk valahogy, igaz az eleje nem volt túl fényes kapcsolatunknak, mostanra viszont már teljesen jól tudunk együtt dolgozni.
- Viszont szerintem nincs annyi, hogy ne tudnék elmenni megnézni téged - elvégre bőven spóroltam rá időt azzal, hogy tizennyolc évig egy fellépését sem láttam. Annyiba, hogy mostantól néhányra elmegyek nem fogok belehalni. Sőt, kifejezetten kíváncsi vagyok, hogy Dashenka mennyire ütött ránk. Bár ha táncos lett és cirkuszos...valószínűleg eléggé.
- Most... most már igazán mennem kell, itt hagyom a képet, nézegesd csak. Majd, majd üljünk le valamikor egy teára vagy valami - állok fel, letéve az asztalra a képet. Nekem van másik, több is, igaz azért valamikor majd szertném visszakapni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ahogy az eső koppan a peron szélén, az egész atmoszféra fekete és fehér. Akár egy régi filmben, ami alatt melankolikus zenét képzelek el. Csendes hegedű szót, balladát éneklő zongorát.
Talán ezért is vártam olyan nagyon valamiféle eltúlzott reakcióra, ami kiszínezi a napomat. Tudom is én, csak a szokásosat, elkerekedő szemek, összerezzenés, sírás, sikoltozás, esetleg üvöltve elrohanás, mondván, hogy " Soha nem kap el élve!". Azonban ez a fiú sem szívbajos. Enyhe csalódás fut végig arcomon. Én tényleg akartam, hogy legyen valami remek kis műsor. Bár talán legközelebb eridonosra kell vadásznom ahhoz, hogy ilyet láthassak.
- Nem, és remélem te is csak azért ücsörögsz itt, mert elkapott az eső - tekintek a hátizsákra. Ez nem bőrönd. Valamelyik fruska kicsit túlzott, vagy talán az a pápaszemes mondta? Jaj szegénykém őt aztán igazán nem vehetem ezért elő, mert olyan vaksi, hogy csoda, hogy Domonkost be tudta azonosítani.
Ámbár akárhogy is van, az, hogy az állomáson kapom el, nem hiszem, hogy véletlen.
Jól tudom a gyermek sorsát. Hallottam ezt meg azt. A tanári épp ugyanolyan lepcses szájú mint a diákság bármely közösségi tere. Ha nem jobban. Viszont akármennyire is sajnálom nem nézhetek el neki mindent a gyász miatt. Nem volna fair a többiekkel szemben. Sőt, vele szemben sem.
Így is sok mindent nem hozok fel. A cigarettát, amiért Tánya megbüntette már, a engedély nélküli hétköznapi sétafikát a kastélyon kívül és még biztos találnék valamit ha nagyon akarnám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Megjött a váltás, a műszakomnak ezennel vége. Mélyet sóhajtok, pedig egész kellemes délután volt ez is, a könyv amit forgattam remek, a diákok csendesek. A vizsgaidőszak mindenkit megemberel, még ha csak egy teszt erejéig is.
Bárcsak minden hónapban lenne egy vizsgahét. Jaj de utálnának a gyerkőcök ha ezt hangosan is kimondanám magamban. Elmosolyodom ezen a gondolaton, aztán szedelődzködni kezdek. Nincs sok holmim, A bögrémet hamar kiöblítem, hogy a holnapi kávé ízét ne rontsa el a beleszáradt zacc, aztán néhány papírt magamhoz veszek. Néhány kérelem, egy-két lány máshol szeretne aludni, mert összeveszett ezzel, vagy azzal. Illetve van itt szünetet kérő is, aki valami családi hétre kéredzkedne el. Ezeket majd aláfirkantom a naviba. Aztán körbenézek, mindenki megvan-e, s ha amarra sincs már dolgom lecammogok a kis lakásomba, hogy visszamélyedhessek a könyvem izgalmas világába. Apropó, azt is sietve felkapom. Intek a könyvtárosbácsiknak, aztán kilépek az ajtón. A folyosón gyér a fény, ma borús nap van, a felhők elzárják a nap útját. Egy nagyobb csoport halad el mellettem, hangosan köszönnek, én mosolyogva intek nekik. Aztán ott egy magában ácsorgó leányka is. Bizonyosan szedi össze a bátorságát, hogy bemenjen a könyvtárba tanulni. Na igen, ahhoz régen nekem is győzködnöm kellett önmagamat. A fizikai része mindennek könnyedén ment, ám az elmélet, nos, az olyan iránti érdeklődésem lényegében harmincéves korom után kezdett kialakulni. Most már egész sokat tudok ülni a fenekemen és magolni, csakúgy, hobbiból. Hihetetlen, az ember mennyit változik élete során.
- Jó napot! - köszönök oda mikor elhaladok a magányosan ácsorgó mellett, aztán robogok is tovább, a komótos, de mások számára talán kicsit gyorsabb tempómban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem volt túl jó napom. A házvezetés ritkán jár stresszel, a sárga ház gyerekei általában jók, a papírmunkát Tánya szokta intézni, a lelki támogatásokkal járó beszélgetések pedig nem fáradságnak tekinthető dolgok. Ez a hétfő a kivétel. A ritka pillanat, amikor a gyufa kikerül a skatulyából. Egyik diák átkot kapott egy másiktól, ami miatt nem képes kilépni a wc fülkéből. Elvileg egész éjjel ott volt, kihűlt a mezítelen lábai miatt és feltehetőleg egy ideig nem fog merni bemenni a női mosdóba egyedül. Tányával azon pörgünk, hogy kiderítsük ki tette. De harminc vagy negyven diák közül kikaparni épp azt az egyet nem könnyű.
Legalább a magány, amiben ülök kedvez. Kávét ugyan nem sikerült még szereznem, a csend mégis lecsillapít kicsit, megnyugtat, hogy ne akarjam megfojtani a tettest. Épp csak pár pillanatig élvezhetem magányomat, az ajtó nyílik, rajta ídes lányom fordul be. Ugyan egy diákokkal teli aktát olvasok épp, szemem sarkából jól látom, ahogy ráérősen masírozik az asztalok között rutinosan, míg el nem jut a könyvekkel megpakolt helyemig, amin egyetlen kis képkeretecske díszelgett, rajta Katya és én az esküvőnk napján, még mielőtt felöltöztünk volna. Nézegetni nem igazán szoktam, általában inkább le is takarom, ha nincsenek benn mások, most is épp úgy hever. Lefektetve, képpel az asztallap felé. Inkább azért tartom itt, mert így közel érzem magamhoz a nőt. Vannak időszakok amikor jobban hiányzik, ilyenkor segít picit.
- Szervusz Dashenka. Ki vele, mi az, ami annyira fontos, hogy az órádat is kihagyhatónak találod. Újfent. - Igen hallottam róla, hogy mostanában nincs a toppon a lány. Az az átkozott kölyök lehet az oka. Elcsavarta a fejét aztán bűnözőnek, rossz diáknak állt ez a bolond fruska. Apai szigor az egyetlen gyógymód rá, mert ha abbahagyja a tanulást, teherbe esik és örökösen pincérnő lesz valamelyik zs kategóriás kávézóba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A lány azonnal levágja, hogy tudok mindenről, bár ez várható is volt. Egy dolgozó vagyok abban az iskolában, ahol ő diák. Nyilván mindenki akinek gondja van az elkanászodott fruskával az az orosz apához jön panaszkodni, hiszen senki se tudja, mennyire törékeny a mi kapcsolatunk. Senki sem realizálta, hogy lényegében két idegen vagyunk megegyező génekkel.
- Tánya a jobb kezem. Naponta több órát vagyok mellette vagy a közvetlen közelébe, ezért várható volt, hogy ha az ő óráján rendetlenkedtek arról én is szinte azonnal tudni fogok - Sült is a képem rendesen. Tányához állok a legközelebb az iskolában, hiszen együtt vezetünk egy egész házat, s azzal, hogy a gyerek pont az ő óráját rombolja le még égőbb.
- Szegény az ilyesmit mindig a szívére veszi. Érzékeny nő. Bocsánatot kell kérned tőle, és összeszedned magad. A jövődet el akarod rontani holmi románc miatt? Az a fiú még gyerek ahogy te is. Mind a kettőtök fenekén ott van a tojáshéj. Az ilyen tinirománcok a könyvek lapjaira valók és nem a való életbe. És mi lesz ha majd meg akar csókolni? Nem is, te tisztában vagy vele, hogy az ilyen idős kölykökben mennyi tesztoszteron gyűlik fel? A hormonok csak úgy rohangálnak fel és alá benne, azt fogja akarni. Nem engedem, hogy azt csináljátok, az apád vagyok és megtiltom, hogy bárki is esküvő előtt hozzád érjen!  - Kicsit bele lendültem, olyannyira, hogy már fel is álltam a székemből valamikor út közbe. Talán a hangomat is feljebb emeltem. Nem akartam de úgy tűnik ez sokkal jobban felzaklat, mint elsőre gondoltam. Amit magamban tartottam és ami miatt fortyogtam napok óta elég durván látott most napvilágot.
- A jegyeid is rohamosan romlottak. És most még óráról is lógsz. Levitás vagy az ég szerelmére. Óriásit csalódtam benned!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem ma jöttem a falvédőről és tudom, hogy mit szoktak csinálni a huszonévesek egy párkapcsolatba. Nem csak most, húsz éve is így volt. Katya és én is talán már tizenöt-tizenhat évesen kipróbáltuk a dolgot. Mégis az, hogy a lányomnak is van szexuális élete valahogy felkorbácsolt. Számomra még mindig kölyök. Az a négy éves csupa vigyor gyerkőc aki ott ugrál a fél méter magas gerendán és azt játssza ő is egy cirkuszi fellépő. Legszívesebben elkapnám Somogyi nyakát és ráüvöltenék, hogy még csak egy kislány.
Az első amit megkapok az, hogy eddig nem voltam apa. Összeszorítom ajkamat. Erre nem szólok vissza. Ezt életem végéig megfogom kapni bizonyos időközönként, ez már realizálódott bennem. Le kell nyelni, de most sem bántam meg, hogy akkor elmentem. Nekem kellett az az idő.
- Igenis az én felelősségem. A lányom vagy és most nekem kell vigyáznom rád így, hogy a nagyanyádék 5000 kilométerre vannak innen. Én megértem, hogy úgy érzed szereted, de pasit fogni magadnak bőven lesz még időd. És mi van ha becsúszik egy gyerek? Kettétöri a karriered, elveszi a fiatalságodat, aztán csak nézhetsz, ha karriert akarsz, táncolni vagy a cirkuszba beállni akkor szedd össze magad és hagyd a tinirománcokat és tanulj rendesen. Ne hanyagolt a bagolykövet se attól még, hogy művészetibe is jársz. Te vállaltad mind a kettőt hát akkor csináld is végig becsülettel, azután harmincéves korod után majd keresel magadnak egy derék legényt! Egy nem félőset. - szögezem le. Különben is felesleges túl korán kezdeni a szerelmet neki, legyen még szingli, a maga és az én egészségem végett is. Ne akarja, hogy itt gyilkossággal bevarjanak. Amerikába házon belül ölni még önvédelemnek betudható dolog, de itt nincs önösigazságszolgáltatás.