Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az a pont amikor már az ember nem tudja leállítani magát. Amikor átlép egy határt és képtelen befogni a száját. Minden előtör, az is, amit mélyen eltemetett magában és az is, amiről talán még ő maga sem tudott. Daryanak pedig van érzéke ahhoz, hogy ilyen helyzetbe hozza az embert. Talán mert túlságosan is hasonlítunk egymásra. Nem számít, hogy mennyire az anyja vonásait örökölte külsőleg, belül teljesen olyan mint én. Akár ha egy tükörrel kiabálnék. Valószínűleg ezért is tudok annyira kifordulni magamból.
- Persze mert abortuszra mennél? Tudod milyen veszettül nehéz valami olyasmi? Egy olyan bájitalt meginni ami elhajtja a gyereket? - tárom szét a karom, elfeledkezve róla, hogy lényegében róla beszélek. Annyira elszállt az eszem, hogy nem fogtam fel, milyen ütések lehetnek ez az egy szem lányomra nézve, hogy olyasmit tiltok neki, amiből az ő élete létre jöhetett.
- Nekem nem kell egy tökéletes gyerek, nekem soha nem arra volt szükségem, hogy tökéletes legyél, nekem az anyád kell. Életem szerelme, akit elvettél tőlem mikor azért a hülye babáért bőgtél és a halálba küldted őt. Megölted a saját anyád! Amikor rád néztem ez jutott eszembe. Ha ott maradok valamelyikünknek bántódása esett volna hát nem érted? - olyan hangos voltam, hogy lehet az egész folyosó hallotta volna, ha nem tanórák lennének, aztán hirtelen néma csend, ahogy végre eljutott elmémig az, amit kimondtam a számon. Elkerekedett a tekintetem a dühöm pedig zavartsággá változott.
- Dashenka én...nem úgy értettem - makogtam. Egy dolog, hogy ezt éreztem, de rá zúdítani soha nem terveztem. Meg akartam tartani a kellő távolságot és ennyi. De ahogyan Katya úgy Darya is ért a tervek felrúgásához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Tudom, hogy túl messzire mentem. Abban a pillanatban tudtam, amint elhagyták a szavak a számat. Én voltam a felnőtt, aki vádaskodott mint egy ötéves óvodás ezzel más embereket sebezve meg csak azért mert igazságtalannak érzi a veszteségeit. Azonban a világ összes illúziómágiája sem tudná visszaforgatni az időt, hogy megakadályozzam ezt. Csak álltam ott, bambán és némán. Akartam valamit mondani, akartam valamit szólni, de annyira nehéz volt akármerre is elindulni. Néhány nem így értettem csúszik csak ki. Gyenge próbálkozás majdnem annyira mint lángoló házat megkísérelni fújogatással eloltani. Láttam ahogy arca szép lassan megváltozik. Ahogy lerombolódik benne minden.
- Darya...én.... - előbb volt képes mozdulni. Az utolsó mondataira elhúztam a számat. Ez lett volna a monológom lényege végül is, de nem ilyen módon akartam a tudtára adni.
- Darya, kérlek beszéljük meg... - próbálkoztam, de utána nem tudtam menni. Nem vittek a lábaim. Kiabálni se voltam képes. Szavaim alig ütötték meg a normál szintet. Aztán kilépett az ajtón. Vége. Nem láttam már, mégis valahogy továbbforgott bennem a kép. Elképzeltem ahogy sír, ahogy zokog azon az idióta kölyök vállán. Lerogytam a székembe. Életem egyik legszarabb napja volt, az is teljesen biztos. Fogalmam sem volt, hogyan tehetném jóvá. Egyáltalán jóvá tehetném-e vagy jóvá kell-e tennem. Annyi de annyi gyereket pátyolgatok nap mint nap. Beszélgetek velük, hogy lássam a fejlődésüket, elmondhassák a gondjukat, apjuk helyett apjuk lehessek. Az egy szem valódi lányomnak pedig képtelen vagyok megadni csak egyetlen őszinte apai pillanatot is. Ő az egyetlen ebben a nyüves iskolában, aki nem tud rám támaszkodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Ардаи Танья
Проблемы

Amióta visszazuhantam az asztalomra, azóta ott feküdtem a lapján, mint a rossz diákok egy unalmas órán. Óriási lelkiismeret furdalásom volt a kimondott szavak miatt, illetve ami meglepőbb, hogy megkönnyebbültnek is éreztem magam. Amitől csak az előbbi érzelmem még inkább nőtt bennem. Nem volt helyes így éreznem és pláne nem minden gyászomat és haragomat Daryara kiengednem, csak azért, mert kiabált velem. Hiába vádoltam már őt évek óta ezzel, soha nem lett volna szabad megtudnia.
Hallottam ahogy kinyílt az ajtó. Morcosan felültem, a gondolataim csak úgy kavarogtam bennem és valaki azzal, hogy bejött gátat szabott annak, hogy teljes mértékbe azokra koncentráljak. Talán ideje volna hazamenni. Kivenni pár nap szabadságot. Elmenni valahová, esetleg egy másik országba valami hülye ürüggyel. Hiába volt fenn a fejem és nyitva a szemem, nem figyeltem arra ki jött be, míg a hang meg nem ütötte fülem. Így egy fokkal jobb, hogy csak Tánya jött. A találgatás azonnal elkezdődött, bár sokkal pitibb dolgokra tippelt. Bárcsak az lenne a gond, hisz azt néhány szóval, pár beírással, megrovó tekintettel meg lehetne oldani. De Daryás ügy után lehet soha többet nem fog szóba állni velem a saját lányom.
- Azt mondtam Dashenkának, hogy megölte a saját anyját - minek kerteljek. Azonnal a közepén kezdtem a történetet, ahonnan a bonyodalmak születtek. Ezután visszaengedtem fejem az asztallapra, mint aki lezártnak is tekinti a beszélgetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Odett amint kinyögte, hogy mi történt valahogy az idő egyszerre gyorsult fel és lassult. Úgy éreztem magam mint tizenöt évvel ezelőtt. Az alkonyi este is stimmel, az ajtóban állva hátulról a meleg, elölről a hideg, az is éppen ugyan az. Egyedül Odett nem hasonlít egy rendőrre. Túl nőies. A pánik elhatalmasodott rajtam, nem veszíthettem el őt is. Ez az érzés eddig ismeretlen volt, pedig szinte olyan volt mintha soha nem is lett volna. De így, hogy baleset teljesen kivoltam. Sikerül egy eldugottabb sikátorba hopponálnunk, néhány sarokra a kórháztól. Addig el is hoztam Odettet, utána rajta múlik, hogy tudja e tartani a lépést vagy sem, én futottam. Amúgy is mekkora baromság már, hogy egy mugli kórházba hozták be. Semmit nem tudnak ezek a hülye emberek, csak élősködni bolha mód a földön.
Veszekedek egy sort a recepción, mire elmagyarázom ki meg mi vagyok, aztán fellökve néhány dolgozót robogok tovább a megadott szobáig. Fel sem fogom, hogy mi történik körülöttem, ha valaki haragosan szól, azt meg se hallom, de ha Odett a nyomomban van azt sem észlelem. Az ajtóba torpantam csak meg és a sietős tempó hirtelen zavart lett. Akar egyáltalán látni? Hiszen valószínűleg jogosan gyűlöl. De másrészről meg én akarom látni, és ez különben sem kívánságműsör az apja vagyok és akkor is le fogom csekkolni, hogy jól van-e ha üvöltözni kezd. Ha szerencsém van meg se tud szólalni. Ne legyen baja, csak, ha véletlen elharapta volna a nyelvét...a morcos szemekkel jobban meg tudnék bírkozni.
Ahogy benyitok ledöbbenek. Az a... az a...fránya gyerek. Az egész hely hirtelen beborul, ahogy a kölyökre tekintek, az illúziómágiám miatt. Mintha egy óriási viharfelhő tornyosulna a kórház felé.
- MI A FÉSZKES FENE TÖRTÉNIK ITT?!! ÁSZ FEL TE!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Éppen hazafelé tartok. Ez a nap is hosszú volt, bár a vizsgák miatt a könyvtárba járók száma megháromszorozódott és ilyenkor a fegyelem is gyengül. A máskor a tanulást nem választóak beözönlenek, aztán csivitelnek meg kacarásznak. Ezzel semmi baj nem volna, ha nem a könyvtárba tennék, másokat zavarva, így viszont öt percenként csitt-egnem kellett és pisszegnem, mint egy levegőt engedő lufinak. Csoda, hogy a tüdőmbe maradt még valamennyi.
Már tényleg elhittem, hogy mára végeztem, mikor meghallom Odett kiáltását. Az egyik ablakból hajol ki, s az a legnagyobb probléma, hogy egyenesen rám néz. Miután eltűnik elgondolkodok, hogy úgy teszek, mintha nem vettem volna észre. Csendesen eloldalgok, hátha nem támad hátba. Talán kicsit túl későn indulok meg, ha kevesebbet hezitáltam volna, esetleg megúszom, de így azt nem tudom, hogy az ördögbe de már lenn is van és nagy erőkkel rohan felém. Magassarkúban. Hogy? Akkor most el kéne ugranom? Nem úgy néz ki mint aki meg akar állni? Ez suhan át agyamon, ám már ott is van jó nagyot fejelve a mellkasomba. Az első, hogy megpróbálom eltolni magamtól, legalább annyira, hogy az arcát lássam, azonban mégis a pólója jobban leköt.
- Én most...egészen összezavarodtam, de az biztos, hogy fehér bőrűre sápadt iskolánk fekete bőrű kisasszonya. Csak nem elütött valakit a folyosón, mondtam már ezerszer, hogy ne menjen százzal a folyosón mert akkor kisodródhat a kanyarba? - jelentem ki, poénomon nagy büszkén el is mosolyodva. Hiszen hé, ez egy egészen jó kis vicc volt. A következő esetleg majd az lesz, hogy a prefektusok küldik majd a bírságot, vagy jó tanács hogy a vigadófreskó folyosóján radaroznak éppen.
Sok jelentőséget különben nem tulajdonítok ennek a nagy hévnek, mert Odett olyan mint egy tornádó, nincsen nála átmeneti fuvallat, ezért akár egy egyszerű kis probléma is lehet, amiért levadászott. Vagy csak valami engedély.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az a nyamvadt kölyök még csak egy jónapotot se köpött ki, amiért legszívesebben kihajítanám az emeletről, bár lényegében ha csak állna a szoba sarkába is ugyan ezt tenném vele. A lány szavai rángatnak vissza a fiú gyűlöléséből. Azok a keserű, rideg szavak, amik nem úgy hangzottak, ahogy eddig megszoktam. Összevontam szemöldököm, aztán néhány pillanat után kapcsoltam. Nem lehet rajta a fordító...hát...ékszere. Most valószínűleg rajtam kívül senki más nem érti őt, ami nem is baj. Megfogom és a saját nyakamból is letépem a nyakláncot mielőtt megszólalnék.
-Это не смешно. Я пришел, потому что волновался!Что делаешь?не вставай!Ez nem vicces. Azért jöttem, mert aggódtam érted. Mit csinálsz? Ne kelj fel!- Kinyújtom kezem, de mivel az ajtóba toporgok a mozdulatnak semmi jelentősége, csak reflex. Somogyi van hozzá a legközelebb, ezért mielőtt meggondolhattam volna, már oda is szóltam hozzá.
-Kölyök fiú, tart már a ágyhoz - valamennyi magyar tudásom van, de nem túl sok. Az a probléma, hogy hiába élek már harmadik éve itt a fordító bűbáj miatt ellustultam és sokkal kevesebbet tanulom a nyelvet, mint eleinte tettem. A szavakból egy alapom van, csak azok a baromi bonyolult, fránya ragok.
- Дарья, Одетт знает, что я плохой отец.Вся школа знает, что я плохой отец. Я здесь, потому что схожу с ума, если потеряю тебя тоже. Darya, Odett is tudja, hogy rossz apa vagyok Az egész iskola tudja, hogy az vagyok. Azért vagyok itt, mert megőrülök, ha téged is elveszítelek.- világosítom fel. Nem akarom a mintaapát játszani. Soha sem akartam, ha ezt nem vette volna észre. De úgy tűnik nem sikerül meggyőznöm. Végül is erre számítok, ő is egy Kazanov akárcsak én. Mélyet sóhajtok. Még csak az kellene, hogy tovább idegesítsem őt.
-Хотел бы я умереть в тот день вместо твоей матери.Так было бы лучше для всех.мне жаль. Bárcsak aznap én haltam volna meg az édesanyád helyett. Mindenkinek jobb lett volna úgy.Sajnálom - motyogom keserűen. Annyiszor gondoltam már erre az opcióra is. Daryanak lenne most családja, Katya valószínűleg talált volna helyettem mást, én meg nem lennék magányos, mert többé nem léteznék. Mindenki csak nyert volna az ügyön. Nincs is többé értelme annak, hogy itt legyek.
- Elmenni - jelentem ki, hogy a többiek is értsék, aztán elhagyom a szobát. Jobb lesz neki nélkülem. Ezt már tizenöt éve is tudtam, csak mostanában kicsit meginogtam. Ennyi az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudom miért sikerülnek Daryaval a beszélgetéseink ennyire hevesre általában, amikor mind a ketten őszinték vagyunk a másikhoz. Talán mert túl sok sérülés van bennünk és egyedül akarjuk leistápolni ezeket. Vagy csak én akarom egyedül neki meg már elege van ebből. Hallom az utolsó, mormolt szavait. Belém hasít a fájdalom, de akkor is kimegyek az ajtón.
A folyosóra kilépve a nyakamba kötöm a nyakláncomat. A kapocs tropa lett a tépés miatt, de csomóra kötve fenn marad addig, amíg egy nyugodtabb helyen meg nem csinálom.
Legalább az megnyugtat, hogy feltehetőleg se Somogyi se Odett nem értették, amit beszéltünk, megérte ezért beáldozni a kis ékszert. Nem akartam, hogy még ők is hallják azokat, amiket egymáshoz vágunk.
Az, hogy valaki utánam jön meglep, pláne, hogy Viktor. Odettre előbb számítottam volna.
- Daryanak nyugalomra van szüksége és ha én a közelébe vagyok attól feszült lesz, láttad, hogy reagált az előbb is. Az ilyesmi nem tesz jót egy betegnek - ingatom meg a fejem meg sem állva.
- És egy rendes kórházra. Ezekben a magyar intézményekben szörnyű állapotok uralkodnak és tele van koronás beteggel. Így Dashenkát is el fogják hanyagolni, vagy gyorsan kiteszik az utcára. Intézek neki rendes helyet. - Én értem, hogy a mugli világba épp járvány van, de ez nem tartozik ránk, így ha Daryanak a következményeiből hátránya származik azt nem fogom szó nélkül hagyni.
- Amúgy meg a lánykérést előbb az apával szokás lebeszélni - most először nézek rá, tekintetemben túl sok kedvesség nincsen. - Ne legyetek hülyék. A házasság nagy falat, fiatalok vagytok, felesleges sietni. - szögezem le. Mind a ketten iskolások. Sohasem laktak még együtt. Nincs tapasztalatuk abban, milyen is az. Beleugrani valamibe a hév miatt meg nem biztos, hogy jó ötlet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vissza tudom fogni magam. Darya miatti feldúltságomat nem vetítem rá teljesen a gyerekre, így nagyjából olyan hangélt hallhat tőlem, amit akkor is, ha ép lenne a lányom és nem lenne közöttünk vagy nyolcvan verszta hosszú, fene se tudja milyen mély szakadék.
- Na most akkor visszatáncolsz a házassági ajánlattól?! Akkor fenének kérted meg... - mordulok fel - Mondhatom szép... Mi a baj a lányommal? Nem elég szép? Láttad volna az anyját, ez a kis bogár még őt is lepipálja. Meg az összes foga is megvan. Az esze se rossz, csak vad egy kicsit, meg olyan szabad szellemű, hogy a fene vigye el, hogy ilyeneket bezzeg tudott örökölni tőlem. - mormogom a kis megjegyzéseket, de aztán csak összefoglalom.
- Szóval összeteheted a két kezed ha ilyen orosz megyecskét kapsz! - azt, hogy miért nem akar házasodni igazából meg se hallom, onnantól, hogy azokat kiejtette a számon már az érvek forogtak a fejembe, hogy megvédjem a lányom. Szegény lyány, egyik pillanatban még édes hét éves aztán a másikba meg már az oltárnál hagyják. Zártam volna toronyba? De kirúgta volna az ablakát.
- Nem iszol? - igen ez a reakció miután azt mondta a kölyök, hogy szereti a lányomat furcsa lehet, de muszáj kicsit ráhoznom a frászt, csak azért is. Egy lányom van, túl sok vőjelöltet nem terrorizálhatok. - Hát akkor igazán tényleg nincs miért aggódnom a büdös életbe nem kerülsz be a családba. - legyintek, aztán azért megkönyörülök rajta.
- Darya azt mondta amikor beléptem, hogy YA tebya lyublyu vagyis szeretlek. A fiatalok szívek még elég bizonytalanok. Gyakran jönnek össze és vállnak el, hogy rájöjjenek mit is akarnak igazából. Nem hiszem, hogy minden veszve volna, ha a lányom ilyeneket mond neked. De jól jegyezd meg, hiába vagyok a navine házvezetője ízig vérig rellonos személyiség vagyok. Ne akard látni a kígyó fogát - veregetem meg a hátát. Ez már amolyan fél áldás. Megfoghatja a lány kezét. Ezzel most elégedjen meg az elkövetkező öt-hat évre, utána gyötörjön további ötletekkel csak. Azt pedig, hogy melyik házba tartoznék, nos ki tudja, igazából hova osztana be a süveg.
Odettnek átadni az intézkedést nem jelent gondot, sőt teljes mértékben igazat adok ebben a gyereknek. Az a lány szervezés terén verhetetlen. A következő mondatra is csak bólintok.
- Igazad van. Kell egy fordító - újból letépem a nyakláncot a nyakamból, szegény újból nyekkenve szakad le. - Majd beszélek Odettel, ezt vedd fel, akkor érted majd Daryat. Sok sikert, úgy látom már be is ment az orvos - azzal átpasszolom neki, esélyt sem adva a válaszra. Úgyis csak de meg de meg deee... lenne.
- Sietni mert baj lesz - indítom meg őt egy jó nagy hátba veréssel, hogy biztos megmozduljon aztán tovább robogok a folyosón elfelé.
- Túl sok nem jövök - intek neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Úgy tűnik egy viszonylag sikeres beszélgetésen vagyok túl a gyerekkel. Meg is értem én, hogy miért rohant utánam, de csak úgy akkor sem mehettem vissza Daryahoz. Azt akarom, hogy ülepedjen kicsit bennem is meg benne is a dolog, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek a kórház büféjébe venni néhány fánkot. Ha szerencsém van mire visszaérek már alszik, vagy legalábbis a fájdalomcsillapítók kiütik úgy, hogy ne tudjon újból rám támadni, ha csak szavakkal is.
Szerencsémre volt nálam még egy fordító eszköz, egy másik nyaklánc amit vésztartalékba szoktam magammal vinni. Az a helyzet, hogy egyszer sikeresen elhagytam az egyiket és miután három napig activityt kellett játszanom mindenkivel, úgy döntöttem, hogy ha végre szerezni tudok, akkor mindjárt kettőt is veszek. Úgy tűnik ez -mint általában a tartalékok -egy jó befektetés volt.
A következő probléma a büfénél ér. Vannak fánkok. Több ízben is. Pénzem is van rá. Minden klappol mindaddig, míg rá nem jövök, hogy csak Odett kedvenc ízét tudom. Ha egyedül abból veszek és Darya is tudja a lány kedvenc ízét kiakad. Talán semleges ízt kéne választanom. De mi van ha azt meg senki nem szereti. Azon se tudok kiindulni anno mit szeretett a lány. Gyerek volt, az nem számított mi, csak édes legyen aztán már tömték is magukba.
Végül a lehető legjobbnak ígérkező döntést hoztam meg. Mindegyikből vettem egyet. Így hát tizenkét darabbal caflattam felfele és egy halk kopogtatás után léptem be a szobába.
- Jó napot - köszönök az orvosnak is. Nem tudom mi van itt épp, sőt azt sem, hogy mi a mugli protokoll az ilyen helyzetekre. Pláne rendkívüli időkben. - Hoztam fánkot - jelentem ki. Talán segít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Igen, Mikhail Sergejevics Kazanov vagyok - nyújtom kezem az orvos felé. Nem számítottam arra, hogy még itt találom, azt hittem a kölyök lerendezte már és én csak a meghitt hármasba sétálok majd bele. Ehhez képest se Odettet se Rómeó-t nem látom sehol sem.
A kérdése lesokkol. Bulémia? Úgy érzem mindjárt kicsúszik alólam a föld ha nem ülök le. A lányomnak mentális betegségei vannak én pedig a fejéhez vágtam, hogy megölte az anyját. Nem, hogy semmi támogatást nem kapott tőlem, de még csak fel sem tűnt, hogy baja lenne. Talán akkor a tanáriba is ezért jött be, hogy elmondja. Segíthettem volna és akkor nem lennénk itt. Egyszerre akarok üvölteni, megfojtani azt a rohadékot aki a folyosón még bizonygatta, hogy szereti, de nekem nem mondta el, hogy beteg, és sírni, amiért képtelen voltam látni a bajt. Csak állok az orvossal szemben, fejemben cikázó gondolataim nem ülnek ki arcomra. Nem engedem. Egy kicsi illúziómágiával rásegítek, hogy hiteles legyen. Hogy vicsorgásom, amit ki tudok erőltetni magamból egy halvány, zavart mosoly legyen csupán. Tekintetem belefúrom az övéibe, hogy ott tartsam őket. Nem engedhetem, hogy másfelé pillantson, mert az öklöm már kifehéredett a szorítástól.
- Igen, tudok róla - hazudom. Nem tehetem meg, hogy emiatt pszichiátriára küldjék, legalábbis nem most, nem itt egy mugli kórházba.
- Igaz én sem olyan régóta, de elkezdtük a gyógyulás felé vezető lépéseket - biztosítom, s ekkor tekintek rá Daryara aggódó mosollyal. Őrá nem haragszom, csak mindenki másra.
Ahogy Odett hangját meghallom odakapom tekintetem, legalább jó hírrel érkezett. Nem csalódtam benne, mikor a dobozért nyúlt. Ekkor vettem csak észre, hogy bal kezem még mindig ökölbe van szorulva, jobban pedig jól behorpasztottam a dobozt.
- A jobb alsó a tiéd, de a többiből próbálj néhány falatot adni Daryanak is, biztos nem evett ma még semmit sem.ó - teszem hozzá, miközben útjára engedem a dobozzal együtt. Édesek így ketten együtt, mintha Dashenka kapott volna maga mellé egy testvért. Csak akkor kerekedik el a szemem mikor be is mászik mellé az ágyba. A doktornőre sandítok. Nem túl boldog, de szólni nem tud, én gyorsabb vagyok.
- Odett olyan mintha a lányom lenne és nagyon jó hatással tud lenni Daryara. Néha el is feledkezem róla, hogy ők nem is testvérek. Szavak nélkül is erős kötelék jött köztük létere - halkan beszéltem, nem tudom Odett mennyire hallotta meg, sőt azt se egészen tudom, hogy minek örülnék jobban, ha hallja vagy ha nem. Talán ezek után örök életemre apucizni fog csak, hogy cukkoljon vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyik baj letudva akkor máris jön a másik, majdnem fel is lökve az előző gondot. Nem is váratja magát, hamar belecsap a lecsóba, pedig nekem is lenne mit mondanom neki. Biztos vagyok, hogy tudott Darya evési zavarairól. Ahogy feltételezem Odett is.
Az önmegalázás, kampányolás és hülye ötletek összehordása közben csendben állok. Nem szólok bele. Annyi tisztelet mindenkit megillet, hogy ne szakítsa félbe valaki a mondandója közben. Bár igazán nem úgy érzem, hogy ez rám tartozna. Nehéz Darya életében is részt venni, vagy legalábbis elfogadni, hogy már benne vagyok. A fiúk, magánélet és az, hogy szinte felnőtt, egy egészen más tészta. A végénél csúsztam bele az életébe, amikor egy apának az elengedést kell megtanulnia. Igaz, ki más csinálhatná még ezt is elbaszottan, ha nem én?
- Aszongya kilencvenöt - forgatom meg a szemem, de ha rám néz csak megrántom a vállaimat, hogy nincs mondandóm csak megjegyeztem.  
Az összeköltözés felvetése az ami az egészben a legkevésbé lelkesített. Szemöldököm felszalad, tiltakozásra nyitnám a számat, aztán rájövök, hogy nincs igazából közöm hozzá, vagy jogom megakadályozni. Amennyit én tettem ezért a szerencsétlen lányért, az apa titulus is nevetségesen hangzik.
Mégis nagy kő esik le a szívemről, mikor Darya nemet mond. Az eddig benn tartott levegő mély sóhaj közepette jön ki. Nem érdekel, ha hallják, tényleg megkönnyebbültem.
A lemondások rész újra felhozza a bulémia emlékét, ami néhány pillanatra háttérbe szorult a hős szerelmes miatt. Ez egy gyakori betegség a balettosoknál. A cirkuszban is volt néhány, mindnek rossz vége lett. Katyát és engem nem érintett, örömmel zabáltuk fel a fél konyhát ha végre hazabukhattunk egy hosszú nap után amit keményen végiggyakoroltunk. A legjobb lenne ha Darya soha többet nem állna színpadon, akkor talán helyre jöhetne és minden más sanyargatástól, amit a testével tenne később, attól is megóvná magát és minket. Aki erre hajlamos az bármi másra is.
Azonban mikor az előadására gondolok, amit megnéztem, elszorul a szívem, ha soha többet nem láthatnám úgy.
- Ha ennek vége beszédem van kettőtökkel - jegyzem meg Odettre és Somogyira pillantva. - Úgy sem ártana pihenni hagyni Daryat. Az átszállítás meg fogja terhelni, örülnék ha a lehető legjobb állapotba lenne addigra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Ардаи Танья
Проблемы

A kijelentés után azonnal jött is a tanárnőhöz illő leszidás. Teljesen úgy éreztem magam, mint egy kisdiák, aki valami nagyon komoly bajt csinált és ez csak még inkább arra sarkalt, hogy soha ne akarjak felkelni az székből vagy felemelni a fejem az asztallapról. Megérdemlem, hogy kioktassanak. Minden szót megérdemlek, amit fájón hozzám lehet vágni. Ismerem a lehetséges következményeket. Bármelyik is fog bekövetkezni, nem lesz kisebbik rossz csak nagyobbik.
Meglepett, hogy viszonylag gyorsan abba maradt a hegyi beszéd. Hát ilyen engedékeny a diákokkal is? Nem csoda, hogy mindenki mindent könnyen megúszik. Azért az italt elfogadtam, ugyan az megkérdőjelezhető, itt és ilyen időbe mennyire szabadna inni. Valószínűleg semennyire, úgyhogy inkább gyors lehúztam. - Le akartam szidni, amiért romlottak a jegyei, meg amiért több tanár is panaszkodott rá. Ő meg visszakiabált és ahogy így egymásnak passzolgattuk a magas labdákat valahogy kicsúszott a számon. Én nem akartam, hogy erről tudjon. Vannak gondolatok, amiknek soha nem szabad napvilágot látniuk. - mélyet sóhajtottam, ahogy ránéztem a nőre, hogy lássam arcán mire gondolt.
- Ugye soha nem fog már velem beszélni? Talán így is lesz a legjobb. Nem vagyok egy apuka típus, amúgy is egy vicc volt amit itt lejátszottunk. Igazi cirkusz - kezdtem beletörődni ebbe az egészbe. - Talán visszamegy Oroszországba. Azt hiszem, az volna a legjobb. Ott sokan szeretik. Kellő távolságra lesz tőlem, boldogan élhet és már az apját se kell kutatnia, mert tudja, hol van és mekkora egy gyökér. - vontam meg a vállam.
- Önts még egy kicsit - toltam oda a poharat- Lehet haza kellene menni. Kivenni pár napot.  Addigra talán ő is elköltözik a kastélyból. - akkor úgy tehetnék, mintha nem történt volna semmi. Minden sokkal könnyebb lenne, ha úgy tehetnék. Nem kéne megoldást találni, csak elfelejteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Ардаи Танья
Проблемы

- Nem tudom, azt hiszem. Az agyam tudja, hogy egy kétéves gyereket hibáztatni marhaság, a szívem...nem - vallottam be őszintén. Gondolkodnom se kellett rajta, azonnal rávágtam. Eleget gondolkodtam rajta a baleset óta és szörnyülködtem azon, hogy akármennyire is ostobaságnak hangzott a vádolás, sosem tudtam kiirtani a fejemből.
A megállapításra csak mordultam egyet. Poénnak éreztem, amin akkor nem tudtam nevetni.
- Igaz. Bár még így is én vagyok a szigorúbb kettőnk közül, de mindegyik sárgaságot nagyon szeretem. És ott van Odett és Hayden, akikkel annyira könnyen képes vagyok lelkizni, meg mellettük állni ha kell ha nem. Ott nem érzem ezt kötelességnek, Daryanal igen. Pedig ő is megérdemelné, hogy pátyolgassák. Jött is, én meg mint a zsémbes mackó elkergettem. - ráztam a fejem. Sajnáltam őt, annyira nagyon. Ha egy diákom lenne és más volna az apja, valószínűleg már rég felkerestem volna a kedves papát és felvilágosítottam volna, mekkora egy retek ember.
- De mit kezdjek fele? Mármint, verjem meg a barátját? Hát kirúgnának - pillogtam a nőre, mert ez tűnt a legésszerűbb megoldásnak.
 -Olyan, mintha egy ötévesnek lenne barátja, de nem tekerhetem ki a nyakát, mert megharagudna Dashenka. Mondjuk ennél jobban valószínűleg már úgysem tudna - azért az állásomat még jó lenne megtartani, amit egy diák fejére ülés után valószínűleg elég nehéz lenne.
A tanácsa nem volt rossz. Megkeresni mielőtt megutálna túlzottan. Tervnek nem rossz, azonban vannak kérdőjeles pontok benne.
- És mit mondjak neki? Boccs, hogy hangosan is kimondtam amit gondoltam? - volt egy olyan sejtésem, hogy ez nem lett volna az igazi. Elhúzva a szám húztam meg az újratöltött poharamat. Mi van, ha csak még jobban elmélyíteném kettőnk között a távolságot ha újra megkeresném? Benne van a pakliban, sőt, amilyenek az eddigi beszélgetéseink voltak elég nagy eséllyel megtörténhet a dolog. Nem szerettem volna még több kárt okozni, amit lelkében kell viselnie élete végéig Daryanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nézem azt a néma cirkuszt amit a hörcsögpofis leányzó és Rómeó  vittek végbe. Aztán mikor Odett felállt és elsőnek jelentkezik. Akarok szólni, de ő folytatja is, amire csak pislogok párat.
- Én is sok mindent szeretnék és mivel itt én vagyok a legfelnőttebb felnőtt az én szavam a mérvadó - jelentem ki és gyűlölöm, hogy mindenki felnőtt és nem mondhatom azt, hogy én vagyok itt az egyetlen. Pláne, hogy az érvelésem olyan gyerekesnek számít mint aki még a bilit se tanulta meg használni. A lány kinyújtott kezét megfogom, de nem indulok el.
- Somogyi, velünk jössz - húzom vissza Odettet ha túl messzire akar menni, aztán egy olyan hangot veszek fel, amit valószínűleg egyikük sem hallott még tőlem.
- Mert ha ő tud róla - mutatok a szőkére- akkor te is tudsz róla - most Somogyira - és ha te is tudsz róla, akkor ő is tud róla, és ha kiderül, hogy akármelyikőtök tudott róla én esküszöm, hogy koholt vádakkal de elintézem, hogy fél évig annyi iskola utáni feladatot kapjatok, hogy az ágyba esetleg lerogyni legyen kedvetek de semmi mást se csinálni, a szabadidő pedig ismeretlen fogalommá válik, szóval mozgás. Most - hangom nem emelem fel, sőt halkabb mint előtte, Daryaig alig jut el, mégis fenyegető és dühös. Az a navinés kedves bácsi, aki általában szoktam lenni eltűnt, csak az a higgadt orosz marad lángoló szemekkel, aki halálnyugodtan töri ki egyetlen mozdulattal a másik nyakát és megy el meginni egy Unikumot a hideg ellen amit a test elásása közben érzett.
Itt talán már nyilvánvalóvá vállt mindkettejüknek az is, hogy nem a mostani kis vallomásról akarok beszélni. Hiszen izgat is az engem, Darya azt mondta nem költözik, akkor nem lehet olyan komoly a dolog, meg amúgy is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Ардаи Танья
Проблемы

Nem számítottam arra, hogy Tánya ennyire harciassá válik és füzettel kezd el csapkodni. Először megrezzentem, rátekintve, hogy mi a fene van, aztán csak beletörődve hagytam, hogy folytassa amíg meg nem unta. Ezzel úgysem tud megölni, maximum ha lenyomja a torkomon.
- Hát épp ez az - rázom meg a fejem, megvárva, hogy abbahagyja, csak utána szólalok meg - igaz ennek semmi köze a hibáztatáshoz, de rátesz egy lapáttal. Amikor kicsiként is volt hasonlóság, mára meg szinte az arcát viseli. Katya de mégsem Katya, mint egy hamisítvány, aki az emberek szemét becsapja, és ha meglátom, mindig arra emlékeztet, akit soha többé nem karolhatok át. Mint mikor leég a házad és naponta a pofádba nyomnának róla egy képet, hogy nézd mit vesztettél, nézzed! - gesztikulálásom kicsit talán túlzás volt, ahogy mindent szóról szóra mellé el is mutogattam.
- Orosz? - lepődtem meg a kijelentését. Fejemet oldalra billentettem, nem tudtam, hogy a kijelentésem melyik része volt " Annyira orosz ". Tánya Daryaért kampányolt, teljesen érthetően. Én voltam az öregebb, nekem kellett volna félretennem a sérelmeimet, hogy segíthessek a lányomon, mégis...
- Annyira nehéz félretenni a sérelmeidet...továbblépni. Nálam tíz éve megállt az idő, amiket te mondasz az mind szép és jó, csak nem tudom megtenni, vagy lassan, vagy nem tudom   - homlokomat újra a padra érintettem. Nem tudtam, hogyan kellene elmagyaráznom neki, hogy mennyire idegen számomra játszani a szerepemet, mintha mi sem történt volna. Katya halála után a boldog családot játszani őt kihagyva, árulás lett volna.
- Tudom, hogy nem ötéves, de az ember a saját gyerekét nem tudom mikor fogja felnőttnek látni, de nem huszonévesen az is biztos - kértem ki magamnak sértődött hangéllel. Vágtam, hogy hány éves, tisztában voltam vele, hogy valószínűleg Somogyival ők, hát igen. Bár ez a rész nem tetszett. Egyáltalán nem tetszett. Mégis, mindennek ellenére, hiába karcsú a csípője, meg formás a melle, meg tudjam is én mik szoktak lenni a felnőtt nők jellemzői, az én szememben egy kislány macival a kezébe, felkötött kikákkal, vigyorában hiányzó fogakkal.
A következő két kérdés után sokáig csend telepedett közénk. Gondolkodtam. Mindig úgy voltam vele, hogy ha Katya lenne a helyebe, minden szép volna és jó, de hogy Katya mit szólna ehhez a kapcsolathoz...
- Azt hiszem olyasmit mondana mint te csak oroszul, meg  füzet helyett valami fájdalmasabb fegyvert választott volna. Talán azt, hogy ha készen állok menjek és beszéljek vele

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Amúgy sem volt jó kedvem. Ritkán húzódom fel iskolai ügyek miatt, általában Tányával mind a ketten teljes nyugalommal vesszük az akadályokat, amiket a diákok elénk állítanak. Ma azonban olyasmi történt a könyvtárban ami egyszerre megbotránkoztató, dühítő és kétségbeejtő volt. A gyermeki ártatlanság helyét átvette a tinédzserkori borzadalom, néhány sorral lejjebb a nyugodtan olvasó diákoktól. Rémes, rettentő, felháborító. Pedig nem volt tavasz, nagyon nem. Igazán abba lehetne hagyni ezt a rózsaszín ködös hülyeségeket.
Mintha csak az ég küldte volna elém, jelent meg a folyosón a kölyök, akit szívem szerint megfojtottam volna. Én nem figyeltem merre léptem, úgy tűnt ezzel ő is így volt, néhány centin múlt csak, hogy össze ne ütközzünk.
- Lám, lám, a Somogyi gyerek - valószínűleg goromba tekintetemből levette, hogy nem voltam éppen a legjobb hangulatomban, de ha mégsem, hát dörmögő hangom mindenképp kellő tájékoztatást adott.
- Remélem nem Dashenka felé igyekszel. Amúgy sem értem miért mennél te oda. Szereted a lányomat igaz? Hiszen ezt mondtad. Akkor miért nem hagyod békén? Nem rád van szüksége, hanem egy rendes férfira aki meg tudja menteni, ha szüksége van rá. - gúnyosra vettem a hangsúlyt, mégis minden kitett szó halál komolyan csengett. Úgy is gondoltam. Mit ér a szerelem, ha nincs mögötte semmi bátorság, tökösség, férfiasság. Hiába mondja, hogy szereti, mit ér, mikor haldoklik egy szó, ami mögött nincsenek tettek. Semmit, talán még annál is kevesebbet. Sőt, inkább ront a helyzeten, rosszabb mint a magány, mert van valaki, aki még sincsen. Biztos voltam benne, hogy ha újból baj lenne, elfordítaná a fejét megint. Ezért nem örültem, hogy ennyit legyeskedik körülötte. Darya nem látta amit én, mert fiatal. Az érzelmei irányítják, a józan esze helyett. Egyszer megfog jönni az esze, el fogja hagyni ezt a nyikhaj anyámasszonykatonáját, csak nem akartam, hogy ez túl későn történjen meg, harminc évesen, két gyerekkel és zokogjon, hogy tönkretette az életét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- A levita hálókörlete tudtommal nem koedukált, megoldható az elkerülés - vontam vállat hidegen hagyva a célozgatását. Oh értettem én, hogy mit akar nekem szegezni. De ez nem erről szólt. Mit én tettem a lánnyal, az az élete megmentése volt, amit ő, az a biztos halál végignézése a távolból.
A kijelentésére elkerekedett a szemem.
- Komolyan nem tudod? Fingod sincs róla? Amnéziát szenvedtél a kórház óta? - vonom fel a szemöldököm, azt hiszem ezzel a kijelentésével tökéletesen bebizonyította, hogy nem alkalmas Darya mellé.
-Na ide figyelj te kölyök - nem emeltem fel a hangom, azonban testtartásom és hanghordozásom megváltozott. Eddig volt játék az egész. Közelebb léptem hozzá.
- Nem mástól kell megvédened Daryát, hanem saját magától. Azt hiszed jól van? Komolyan azt gondolod, hogy ennyi, kész, meggyógyult mint egy náthából? Tudod a cirkuszba ez egy elég gyakori betegség volt. Aki elkapta, annak jobb esetbe a karrierje végét jelentette. Sokan belehaltak. Felfedezték a bajt, rehabilitálták őket, aztán néhány év múlva visszaestek. Sokan nem fogadják el, hogy a test korlátokhoz van kötve. Darya nem különösen nem enged ilyesfajta gyengeségeknek. Lehet tünetmentes az illető, de mindig ott lesz a fejében az a kis gondolat, hogy túl sok a kiló. Hogy nem felel meg. Ezt pedig a szavaid nem fogják elmulasztani. Kivághatod az ablakon a mérleget, az sem fog segíteni. Fel vagy készülve erre? Felfogtad ennek a súlyát? Darya nem fogja abbahagyni a sportot, valószínűleg keres majd más szenvedélyt. Mi van, ha ott is problémákba ütközik mert nem megfelelő az alakja? Attól is eltiltod? Hány ütőkártyád lesz? Ki fog tartani egy életre? Vagy mi lesz, ha tényleg sikerül teherbe ejtened? Szerinted könnyedén fel fogja dolgozni a plusz kilókat? Az anyja vagy tizenöt-húsz kilót hízott vele, soha nem lett olyan, amilyen előtte. Még őt is bántotta, pedig Katya aztán tényleg vékony volt. Gondolod ebbe bele tudna Darya törődni? Ugye az anyai örömök majd elmulasztják, és ha szülés utáni depresszió tör rá? Valószínűleg hajlamos rá, de cseszni fog szólni róla. Nem hajtaná magát a kimerültségik? Mi lesz, ha ez visszalöki őt? Honnan veszed, hogy nem fog soha többet ez a probléma jelentkezni?
Egyszer már elbasztad. Befogtad a pofádat, amikor tudtad, hogy baj van. Legalább nekem szóltál volna, vagy egy tanárának, bánom is én kinek, csak nyitottad volna ki a szádat. Nem akartad elárulni igaz? Tudod elég közel volt a végkimerüléshez Viktor. Szerinted képes lenne még egyszer visszatáncolni a halál torkából? Szerinted képes lennél visszahúzni onnan? Darya nagyon erős személyiség. Nálam is erősebb, pedig azt hittem tőlem örökölte, de rajtam is túltett. Képes leszel szembeszállni vele és minden nap megnyerni a csatát ellene, hogy ne ártson magának, de közbe elérni hogy ne is utáljon meg? Szerintem nem leszel képes rá. Ezért nem akarom, hogy vele legyél. Rövid életű lesz ez a párkapcsolat. Minden csak a civakodásról szól, hallom én a tanáriba, hogy miket műveltek. Ha már most nem tudtok összefogni, mi lesz később? Ez a diszharmonikus kapcsolat előbb vagy utóbb mind a kettőtöket tönkre fog tenni. A gyűlöletből soha nem lesz igazi szerelem, maximum fellángolt szenvedély, de az sose tart túl hosszú ideig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az idő esőre állt. Zihálva lassított, az órákig tartó erőltetett menetet habár elméje nem fogta fel, teste kimerült benne. Egy ébenfa lombaji alatt járt, onnan tekintett fel. Villám szántotta végig az eget, egy pillanatra fehérre varázsolva a körülötte lappangó szürkeséget. Elhúzta száját. Így már hallotta, hogy mennyire néma a táj. Nem szólt se madár, se vad, az erdő összes lakója mintha eltűnt volna. Tudta, hogy azok is érezték, amit ő, sőt, már rég cselekedtek, míg a férfi csak állt néhány szágópálma között zavartan. De hisz ilyen az ember, nem igaz? Kinevetné bármelyik állat, ha még a fán ülne, s talán nevet is, mert látja, csak rejtekéből kémlelve. Elvörösödött arca, felkiáltott dühödten.
- Hallgass! - a földről egy tenyérnyi széles követ nyalábolt,mit nyomban  egy közeli tíkfa törzsének hajított. Rajta senki sem mulathatott. Néhány pillanatig lihegve várt valamit. Ő sem tudta mit. Aztán, hogy nem jött, dühödten felkiáltott. Hangja már-már állatias üvöltésbe fordult, arca beletorzult a hangba néhány pillanat erejéig. Odaát megrezzent néhány bokor, felreppent pár madár. Hát mégis volt közönsége. Talán tényleg rajta derültek idáig.
- Hitvány álnok nép, hogy enne meg titeket valami, valami egészen nagy és rémes - átkozódott. Feje felett megdörrent az ég, aztán újra csend telepedett köré. Dühe sem volt már meg, helyét kétségbeesés vette át. Elméje szép lassan megbomlott. Az őrület határát súrolta lassacskán. Heves hangulatingadozása épp ennek volt előfutára.
- Tommy kölyök, hát mégsem jössz el értem, igaz? - halkan motyogta orra elé. Tudta ő is, hogy sorsa megpecsételődött. A hajó százhatvankét napja elsüllyedt, a lakatlan szigeten két nappal kevesebb ideje volt jelen. Nem bírta tovább, nem tűrhette többé, hogy ne szóljon senkihez, vagy éljen emberként. Meg fog halni, futott át agyán. Hamarosan feldobja a talpát itt, a semmi közepén. A felesége új férjet talál, fiai elfelejtik majd apjuk arcát. Hát ez lesz az ő sorsa? Éhen dögleni egy nyomorult szigeten?
Megrezzent az avar. A férfi felocsúdott letargikus gondolataiból, s körbekémlelt, de hiába fordult volna, elkésett. A vállába éles nyilallás hasított. Testét egy ember nagyságú dárda szegezte a földhöz. Nyöszörögve, hanyatt feküdt. Fel se fogta egészen. Sok láb zaját hallotta. Közeledtek felé. Szíve vadul kalapált, képén értetlenség ült. Mégsem volt lakatlan a sziget? Tévedett? Érezte a talajon a talpak csapódását a földbe, aztán valaki fölé hajolt és...


Nevemre összeráncolt homlokkal feltekintek. Az első pár másodpercben össze kell raknom, mégis hol vagyok? Milyen nap van? Ki is vagyok én? A könyvtár nyugodtsága, a kihűlt kávé illata. Hát persze. Most azonban ráncolt homlokkal nézek az ismeretlenre, aki megzavart. Míg bemutatkozik hamar könyvjelzőt helyezek a könyvbe és leteszem magam mellé. Megvár, csak győzzem én is kivárni. Végigmérem, szóval tanár. Nocsak, hiszen még majdhogynem gyermek. Látszik arcán, akkor is ha benőtte már a szőr. Elmosolyodom, felállok és kezet nyújtok neki. Ha elfogadja erősen megszorítom, ahogy egy orosztól illik.
- Üdvözlöm, remélem örömét fogja lelni az itteni években - aztán kitekintek mögé, hogy az említett könyveket is szemügyre vegyem.
- Úgy látom szorgalomból nincs hiány, nem sok tanár járkál erre, a saját órai könyveit sózva az emberre - És ami azt illeti nem is keveset hozott, hanem több ládányi motyót. De hisz ez máris izgalmas kezd lenni.
- Nem lesz probléma kerítek neki gyorsan helyet. Kap majd egy szép saját polcot is, vagy inkább négyet - próbálom megsaccolni.