36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 28 ... 36 37 [38] 39 40 ... 48 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 16. 13:48 | Link



- Ez sem rossz, de én úgy vagyok vele, hogy ha már van, akkor arra is azt használom, hogyha a falon mászik egy bogár - mondom a másikkal szinte egészen ellentétes álláspontomat, bár az is igaz, hogy engem a nyolc éves korom óta körbeleng a varázsvilág lila mágiája. Legalábbis én mindig lilának képzeltem el, pici rózsaszínnel és kékkel. Mint a világűr. Csak sokkal légneműbben.
Biccentek és mivel ő még megáll varázsolni így én lépek be előbb a helyiségbe. Pálcámmal fényt teremtek, aztán körbenézek. Ez nagy meló lesz, de remélhetőleg nem fog átnyúlni egy másik napba.
-Bizony nem kicsi - biccentek, majd a vacsora említésére elmosolyodok. - Ennyire szereted a tejberizst? De akkor próbálok sietni, nehogy lekésd - jelentem ki, s elindulok balról jobbra, hogy valahol majd középtájt találkozzunk. Letérdelek, de csak miután a ruhámat bevonom egy réteg varázslattal, ami megvédi a kosztól és a portól. Jobb ha nem kenem össze az ingem, mert nagyrészt fehér, ott pedig iszonyatmód rikít minden nem oda való.
- De hisz a varázsvilágba hosszhatóak mugli kütyük nem? Perge kisasszonnyal is mikor találkoztam nyomkodta a telefonját - emlékszem vissza meglepetten. Erről a részről igazából nem sokat tudok, sőt a muglikról úgy ámblokk keveset. Hiába szeretek mindentudó lenni, általában azok után olvasok amik közvetlenül az életemhez kapcsolódnak, ilyenben pedig még nem volt részem.
- Tetszik ez a szenvedély amit benned látok. Magamra emlékeztet - nem nézek rá, csak magamban mosolygok miközben az egyik dossziét lapozom át és aztán teszem vissza a helyére.
 - Apukád miatt pedig részvétem. - Teszem hozzá, bár saját bőrön tapasztalva úgy hiszem, hogy ettől a szótól nem lesz jobb semmi. Sőt, csak még rosszabb, mert érzed benne mások sajnálatát.
- Tehát ha jól értelmezem, akkor abba a naplóba vagy feljegyzésekbe amit most keresünk a műszív varázsvilág beli párjának leírása szerepel? - kérdezek rá, tovább bogarászva, de még csak hasonló nevet sem találok és a névsor se stimmel, se a fajták, se a keletkezési dátum, semmi sincs sorrendben. Minden úgy össze vissza egy bő harminc éven belül. Rendet kell tennem. Vagy ami jobb, rendet kellene tetetnem egy megbüntetett diákkal.
Utoljára módosította:Mikhail Sergejevics Kazanov, 2019. november 16. 13:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2019. november 18. 23:02 | Link

A Könyvtáros


 A por problémájára pontot tettem így most nem zavar, hogy a fellapozott iratok miatt lassan úgy gomolyog körülöttünk, akár a köd egy hűvös őszi hajnalon. A férfi kérdésére a tejberizs kapcsán hevesen és szélesen mosolyogva bólogatok. Szavak nélkül is érteni fogja válaszomat, ebben biztos vagyok. Egyelőre hasztalan kutatunk a megannyi irat között, de én nem vagyok az a fajta, aki feladja és ahogy elnézem a velem szemben lévő férfi sem erről híres. Szerencsém van vele és nem csak ebben. - Jól tudod, működnek a mugli dolgok. De egy műszív kicsit azért komolyabb szerkezet, mint egy mobil - szólalok meg kissé elfogultan - Ezeknek is több fajtája van persze. Egy részük rendszeres elektromos árammal való feltöltést igényel és míg tart a töltöttség a beteg szabadon mozoghat. Viszont itt ugye az nem menne egykönnyen. Már a töltés és a feszültség szerkezetben tartása. Erre találták ki a rúnázást, de az meg nem megbízható, legalább is ilyen komoly műszerek esetében nem - hogy az alsó sorokat kényelmesen elérjem leülök a földre és ölembe fektetem az átnézendő papírokat, míg a már megvizsgáltakat rögtön vissza is teszem a polcra, így tartva rendet és ütemet - Ezért én egy olyan szerkezetet szeretnék létrehozni, aminek áram helyett a töltést nemes kövek adják, de csak itt a varázs világban, tehát az eszköz valójában kétéltű lenne. Tartós és visszakontrollálható volna nálunk, ezáltal biztonságosan alkalmazhatnák bárkinél - egy kicsi, rubinvörös, bőrkötéses könyvecske fekszik az ölemben, de még nem nyúlok hozzá, inkább tovább folytatom a magyarázatot - Ennek a hölgynek egy ilyen részben nemeskő akkumulátorú ritmusszabályzója volt és elvileg a naplójában leírta a tapasztalatait, feltevéseit és mindent, ami annak működésével kapcsolatos volt - révedek el egy kicsit, ahogy elképzelem a tablón látott kép alapján a nőt - Nekem pedig ezek a felbecsülhetetlenül értékes információk nagyon sokat segítenének - ismét jó adag por száll fel egy dossziéból, amit felcsapok. Úgy érzem jó lenne tudni miként élte meg ezt az egészet a professzornő. Látni az ő szemével egészen más és új megvilágításba helyezné mindazt, amit eddig megtudtam. Kezembe veszek egy újabb adag iratot, és valamiért teljesen megfeledkezem a kötetről az ölemben. Közben a könyvek kedves őre megdicséri szenvedélyemet és a magáéhoz hasonlítja, ami igazán nagy elismerés nekem. Általában nem néznek ki belőlem sokat. Az angyali külsőm okán butácskának hisznek vagy olyannak, akiben nincs kurázsi és kitartás. Aztán általában csalódnak. Kik így kik úgy. De én magamban ilyen téren sohasem.
Utoljára módosította:Anastasia Strakhova, 2019. november 21. 14:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 20. 20:26 | Link




- Vagy úgy - bólintok visszatéve egy könyvet és egy újabb másik kettőt lekapva, mert rájöttem, hogy jobb lenne inkább többesével levenni és átnézegetni, úgy talán kicsit gyorsabban megy.
- Tehát nem befolyásolja a varázsvilág a mugli tárgyakat csak áram nélkül lemerülnek - vonom le a következtetést, ezt jó tudni. Közbe megint pakolászok, mert egyik sem az, amilyen nevet keresek.
- Értem, értem - mondom, miután végighallgattam a nőt, s hevesen bólogatok is egy notesz nagyságú lila könyvecskének.
- De ha ez ennyire egyedülálló és értékes információ, miért porosodik itt? Miért nincs napvilágra hozva és bevezetve? - kérdezek rá, miközben a noteszt is átbogarászom.
Nincs benne semmi, nem is női napló, hanem inkább valami használati utasítás lehet az egyik varázsszekrényhez. Legalábbis a " Helyezzük be és koppintsunk rá háromszor a pálcánkkal " leírásból úgy vélem nem a beteg fején kell kopácsolni.
- Nem ismersz esetleg valakit aki konkrét kapcsolatban volt a hölggyel? Hagyatékban is lehet az a napló. Vagy egy falba rejtve. Ha olyan kedves a tanárnő, hogy el akarja titkolni a fontos infót - morgolódom, miután megint egy köteg könyvet pakolok át egyik oldalról a másikra, csak mert nem az volt, amit kerestünk.
Utoljára módosította:Mikhail Sergejevics Kazanov, 2019. november 21. 23:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2019. november 21. 14:04 | Link

A Könyvtáros


Látom érdekli a férfit a téma. Mosolyogva hallgatom amiket mond. Minél jobban belemerültem engem is annál jobban magával ragadott az egész. Mert ez nem csak varázslat, gemmológia és nem csak mugli orvostudomány, hanem ezek olyan szimbiózisa, ami valami újat és csodásat hozhat létre. Valami olyasmit, ami életeket menthet és tehet sokkal jobbá. - Bevallom mindent én sem értek még abból, hogy miként és hogyan viszonyulnak egymáshoz a mágia és az emberi világ vívmányai - bólintok magyarázón és egy halom papírt pakolok le magam elé a polcsorról - De ha kicsit is haladok majd a kutatásommal, akkor fel fogok keresni olyan szakértő kollégákat, akikkel tovább folytathatom - eltökélten lapozgatok tovább, felverve pár csendhez és sötétséghez szokott álmos pókot - Jó kérdés, hogy miért nem publikálta - gondolkozom el a kérdésen - Beszéltem az özvegyével, de ő sem tudott róla semmit. Már a jegyzetekről. Azt mondta nem emlékszik, hogy a felesége valaha is írt volna efféle beszámolót. Lehet nem akarta, hogy a férje aggódjon, vagy azt higgye romlik az állapota. Azt olvastam, hogy sok nehézségen mentek keresztül. Így talán valahol érthető is a nő részéről ez a fajta titkolózás - kezembe veszem a kis vörös könyvecskét, ami eddig az ölemben feküdt és kinyitom. A belső borítón egy monogram áll szálkás, kusza, ritmustalan betűkkel írva. - A.D.R.M...A.D.R...Egek! Egek! A! D! R! M! - kiáltom, miközben talpra szökkenek és ugrálni kezdek kacagva, körbe-körbe forogva magam körül - Ez az! Te jó ég! Megtaláltuk! - odaszökkenek a könyvek kedves őréhez. A nyakába ugrok és ölelgetni kezdem gyermekien ártatlan boldogsággal - Köszönöm! Köszönöm! - sikongatom a fülébe és még a könnyem is elered, pedig még bele sem lapoztam a naplóba. Érzem, hogy rátaláltunk. Olyan boldog vagyok, hogy ki sem tudom fejezni így csak szipogok és közben őszinte örömmel nevetek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várszegi Gábor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 10
Írta: 2019. november 21. 16:02 | Link

Bossányi Karola


Az elmúlt napok teljesen kikezdték Gábor ingerküszöbét. Folyamatosan új élmények, tapasztalások, érzések érték őt, amelyeket igyekszik is teljes lényével megélni, de ez egy idő után iszonyú fárasztóvá vált. A kastély még mindig átláthatatlan számára, ezért folyton elkésik minden órájáról, ezt azonban nem bánja annyira… Mivel a szorgalmi időszak közben érkezett, minden tárgyból le van maradva, és így, hogy egész gyerekkorában semmi köze nem volt a mágiához, még az alapvető tudása sincsen meg, ami segíteni a tanulásban.
Épp ezért úgy döntött, hogy a mai napját arra szenteli, hogy felkeresi a könyvtárat, és addig nyomja magába a tudományt, amíg le nem esik a székről.
Szerencséjére a könyvtár nem volt messze az Eridontól, és már ő is többször elment mellette, így kivételesen nem kellett attól tartania, hogy hosszú percekig kell bolyongnia a kastély falai között kétségbeesetten keresgélve a háztársai által (szerintük) érthetően elmagyarázott útvonalakat.
Reggeli után visszamászott a hálókörletükbe, ahol kicsit rendbe szedte magát, majd leszaladt a klubhelyiségbe, intett az ott ücsörgő fiúknak-lányoknak, és már rohant is ki a folyosóra. Irány az első emelet! Elszáguldott a nagyterem mellett, és már meg is érkezett a könyvtár díszes kapuja elé. Ahogy belépett, egyből megérezte az ismerős hangulatot. Ez pont olyan, mint a mugli könyvtárakban, ugyanolyan illat, ugyanolyan érzés.
- Jó napot kívánok!- köszönt a könyvtárosnak, aki kedvesen mosolygott felé és várakozó tekintettel figyelte, hátha kérdése akad a fiúnak.
Gábor viszont túlságosan el volt bűvölve az érdekesebbnél érdekesebb könyvek láttán, és egy perc alatt el is tűnt a hosszú sorok között.
Utoljára módosította:Várszegi Gábor, 2019. november 21. 16:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2019. november 21. 21:48 | Link

Gábor

Az elmúlt időszakban több könyvet is sikerült kiolvasnom, szabadidőmben szinte faltam a könyveket, s már a kölcsönkért köteteken is túl voltam, így nem maradt más hátra, mint hogy meglátogassam a könyvtárat, hátha ott is akad majd kedvemre való a különféle tananyagok és enciklopédiák közt. S bár általában szívesen vettem a kezem közé varázslattal kapcsolatos, tudás-bázisú írásokat is, ezúttal inkább a szórakozás érdekelt, s valami izgalmas, könnyed olvasmányra vágytam.
Időben érkeztem, s be is vetettem magam a szórakoztató irodalommal megpakolt könyvek közé, ott kutattam, míg nem rá nem leltem egy igen érdekesnek tűnő irományra. Nem is akartam tovább várakozni, meg kedvem sem volt elmászni semerre, így inkább a könyvtár egyik hátsó szegletét választottam magamnak, ahol a sarokban megtelepedtem a földön, s hátamat a polcnak vetve kezdtem olvasgatni a romantikus irodalmat. Hogy miért is épp ezt választottam az egyéb művek közül, talán az lehetett a magyarázat, hogy az elmúlt időszakban egyre több barátom mesélt a kapcsolatairól, amihez őszintén szólva nem tudtam túl sok véleményt fűzni tapasztalatok hiányában. Emiatt gondoltam azt, hogy talán egy könyv segíthet, s abból jobban megismerem a párkapcsolatokat. Pechemre azonban sikerült olyan könyvet beválasztanom, ami szörnyen vonatott volt, s rendkívül unalmasnak tűnt. Nem akartam feladni, hisz nem voltam olyan típus, aki az első néhány oldal után félreteszi a könyvet, ehelyett inkább esélyt adtam a darabnak, hogy talán majd egy kicsit később indul be a történet, s talán majd érdekes lesz. Tévedtem.
Azt hiszem, sikerült bealudnom a könyv felett, sőt szinte biztos, mert arra kaptam fel a fejem, hogy a kötet kicsúszott a kezeim közül, s kemény hátlapjával koppant a padlón. Erre fel is riadtam, majd egy fiút is észrevettem ott bóklászni.
- Uh, szia! Nem tudod, hogy...mennyi az idő? - fogalmam sem volt arról, hogy mégis hány óra lehet, csak azt tudtam, hogy amikor idetévedtem, akkor még világos volt, most pedig már sötét. Legalábbis odakint. De ahogy feltettem a kérdésemet, hirtelen a fények is kialudtak a könyvtárszobában, s a bejárat felől mintha egy kattanás hallatszott volna.
- Öhm...Lumos! - előhúzva a pálcámat, a sötétben próbáltam fényt csiholni a pálcám végéből, ez sikerült is, közben feltápászkodtam a földről és a fiúra világítottam.
- Mi történt? Mi ez a sötét?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 21. 23:05 | Link



- Ez remek ötlet, több szem többet lát alapon mindenképp érdemes csoportmunkában gondolkodni - bólintok helyeslően, bár lehet ezt a nézőpontot csak a cirkusz aggatta rám, de én azért eléggé görcsösen ragaszkodom ehhez, mert az élet legtöbb részén úgy láttam, hogy igaz és hasznos.
- Úgy véli? Szerintem nem. A házasság a világ legszebb és legszentebb dolga. A két félnek pedig soha nem lehet titka egymás előtt. Még akkor sem, ha ez valami kegyes hazugság akar lenni. A feleség és a férj egy lélek és szív. Ha nem osztanak meg mindent egymással, akkor semmi értelme. - Kicsit elkomorodom, ami bizonyára arcomra is kiül, mert az érzelmeim mindig kiülnek, nem szoktam leplezni őket, kivéve ha nincs rá indokom, de most mi lett volna?
Ezzel a kicsit mogorvább, sötétebb hangulattal babrálom tovább a könyveket, egyiket le a polcról, másikat vissza, s a por közben úgy táncol körülöttem, mint hastáncos a szultán kegyeiért küzdve.
Kicsit bele is merülök ebbe, magamba. A gondolataimba. Katya is felidéződik, porból bőr lesz, sötét lyukakból pedig rikító, kék szemek.
Ezért is ér hirtelen a kiáltozás és aztán a belém csapódó test. A padlón ülök, látszólag egész masszív tartásban, mégis a hirtelenség és meglepettség miatt szó szerint levesz a nő a lábamról és hanyatt vágódom a padlón.  Ha pedig nem vigyáz, valószínűleg rá is ez a sors vár.
A szavaihoz kell egy kis idő, míg összeállnak fejemben.
- Meg...megvan? - dadogok és tényleg kicsit lesokkolt a dolog. Mármint én nagyon reméltem, hogy itt lesz, de azért nem gondoltam volna, hogy itt lesz. Mert ez egy könyvtár, nem egy holmimegőrző.
- Jaj, ahj, ne sírj, ne sírj - visszamászok a lábamra és ha kell neki is segítek. - Nem bírom mikor egy nő sír. Mindig feljön bennem a késztetés, hogy megcsináljam amit akar csak, hogy abbahagyja - makogok. Azt hiszem ezt a rossz berögződést még a lányom ültette belém pici korában.
- Azonban van itt még valami - felállok és leporolom magam, bár a varázslat megóvja a ruhám azért jobb nem kísérteni a sorsot- A könyvet nem viheted el örökre, mivel félhivatalosan a könyvtár tulajdona, még akkor is, ha nincs címkézve. Vagy kint leülsz az egyik asztalhoz és kibogarászod, ami kell belőle, vagy egy papír aláírásával három napig nálad lehet, ha pedig mindenképp örökösen akarod akkor abban a három napban fordulj az igazgatóhoz. Szerintem gond nélkül át fogja neked engedni. Ha pedig bemutatod a beleegyezését ki is húzom a rendszerből a kölcsönzésed. - magyarázom el neki a dolog hivatalos részét, mert hiába nagy az öröm és a bódottság, azért ilyesmivel is számolni kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várszegi Gábor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 10
Írta: 2019. november 21. 23:26 | Link

Bossányi Karola

Gábor pillanatok alatt teljesen otthon érezte magát a hatalmas könyvrengetegben. Nem tudott betelni a látvánnyal, és megállás nélkül pakolta egymás tetejére az érdekesebbnél érdekesebb köteteket, amiket a következő hetekben szándékozott "elfogyasztani". Minden tantrgyból talált olyan olvasmányt, amit elengedhetetlennek érzett az alapműveltség megszerzéséhez, na meg a vizsgákhoz sem fog rosszul jönni.
Az órák észrevétlenül röppentek el, miközben a fiú a sorokat járta, és valószínűleg ki sem zökkent volna még egy darabig ebből az állapotból, de a mellette üldögélő lány ezt nem tudhatta, és egy ártatlan kérdéssel visszarángatta Gébort a földre.
- Ó, szia! Hát... őszintén, fogalmam sincs. De már elég késő lehet... Kicsit elvesztettem az időérzékem... És te, hogyhogy...- eddig jutott a mondatban, mert egyszr csak teljes sötétség árasztotta el a termet, és már csak egy baljósló hangot hallott az ajtó felől.
- Őőő....Azt hiszem bezártak minket.- Gáborban egyből felszökött az adrenalin szintje, és félig-meddig aggódva, de inkább kalandvágyóan pillantott a pálcáját szorongató lányra.
- Történt már ilyen veled? Vagy valamelyik ismerősöddel? -
A fiú igyekezett bekapcsolni a kreatív gondolkodását, és kiötölni egy lehetséges menekülési útvonalat. Hallott róla, hogy van itt egy tiltott részleg, aminek folyton változik az ajtajának helyszíne... Talán azon keresztül megpróbálhatnának kijutni.
- Egyébként Gábor vagyok.-Kedvesen rámosolygott a lányra, majd kinyújtotta felé a kezét.
Utoljára módosította:Várszegi Gábor, 2019. november 21. 23:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2019. november 22. 12:50 | Link

A Könyvtáros


Van egy olyan hol jó, hol rossz tulajdonságom, hogy mindenkit meg tudok érteni. Így éppannyira értem meg a férfit, ahogy azt mondja a házasságban két fél az egy egész és köztük nincs helye titkoknak, mint a hölgyet, aki ismervén betegségének árnyoldalát inkább rejtve írta meg a naplóját és úgy intézte gondolom, hogy ide kerüljön. Ezért csak egyetértőn bólintok az elhangzottakra. Ezután némi csend áll be, majd legnagyobb meglepetésemre megtalálom a naplót. A könyvek kedves őrét legalább úgy meglepi ez a tény mint engem. Az meg pláne, hogy örömömben hatalmas lendülettel a nyakába vetem magam. Mindketten a padlón kötünk ki, illetve ha helyesen szeretném leírni helyzetünket akkor ő a padlón én meg rajta. - Oh, nem is tudom mit kellene tenned, hogy abbahagyjam - mondom még mindig a sírás és a nevetés boldog keverékével átszőtt hangon - Azt hiszem most kicsit bolondot csináltam magamból - pironkodom miközben hagyom, hogy előbb ő felkászálódjon, majd engem is felsegítsen. Letörlöm az arcom a talárom ujjával ezzel a mozdulattal egyben szép kis harci díszeket húzva porból magamra. A könyvecskét még mindig a másik kezemben tartom és igyekszem felfogni, hogy tényleg megtaláltuk. A férfi szavai józanítólag hatnak rám, amire bizony szükségem is van. Megrészegített a helyzet és el is ragadtattam magam jócskán. - El fogok menni az Igazgatóhoz, de mit szólnál, ha együtt néznénk át először? - vetem fel majd még mielőtt válaszolna kiegészítem a mondatot - Úgy vettem észre, hogy érdekel a téma és te, mint ennek a sok iratnak a szakértője biztosan tudnál segíteni, ha háttéranyagokra vagy további könyvekre volna még szükségem - átnyújtom neki a kis, rubinvörös bőrbe kötött kincset - Míg egyeztetek Antonnal legyen nálad. Jobb kezekben nem is lehetne. Amikor pedig megkapom az engedélyt együtt olvassuk el mi áll benne. Kérlek gondold át, rendben? - nézek rá nagy kék szemeimben elszánt csillogással és ajkaimra bájos mosoly húzódik. Nincs nehezebb annál, mint megválnom a naplótól most, hogy rátaláltam, de a higgadtság és megfontolt türelem még körültekintőbbé fog tenni, amikor elkezdem vele a munkát. Vacsora után fel is keresem Antont. Mielőbb tudatom vele szándékomat, annál hamarabb engedélyezheti a napló ideiglenes megtartását. Ugyanis miután végeztem vele és feldolgoztam a benne található információkat szándékomban áll eljuttatni a hölgy özvegyének, hiszen őt illeti. Viszont most vacsorakor olyan örömmel fogom megenni a sült tejberizsemet, mint egy jutalmat a szorgos munkámért. A gondolatra gyomrom egyetértően megkordul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2019. november 23. 23:12 | Link

Gábor

Azt nagyjából sikerült megtudnom a fiútól, hogy valószínűleg már beesteledhetett, mielőtt azonban folytattuk volna a csevegést, hirtelen lett sötét a könyvtárban, mely nem csak engem, de úgy tűnt, hogy a srácot is váratlanul érintette. Közben azért csak feltápászkodtam, hogy még se ücsörögjek tovább a földön, s miután a pálcámmal megvilágítottam a teret, már nem is volt annyira parás a helyzet.
- Bezártak? Az nem lehet, a könyvtáros szinte mindig itt van...hacsak, lehet hogy ki kellett szaladnia a mosdóba, és azért zárta ránk. Vagy lehet, hogy még sem vette észre az ittlétünket? - Ez azért különös volt, mert a könyvtárosok alapvetően odafigyeltek a rendre, s mindig körbenéztek, mielőtt bezártak volna, de ki tudja, hogy ezúttal mi jöhetett közbe. Bármi megtörténhet, ezen már kár lett volna agyalnunk, sokkal inkább az érdekelt, hogy majd hogyan jutunk ki innen.
- Nem, még nem történt velem itt ilyen, de nyugodjunk meg. Biztos visszajön és kinyitja, vagy...vagy talán mi is ki tudjuk nyitni - gondolkodtam, csak épp az nem jutott az eszembe, hogy kulcs nélkül mégis mihez kezdhetnénk.
- Szia Gábor, el is felejtkeztem bemutatkozni, én meg Karola, örvendek! Nem tűnsz ismerősnek, új vagy? - némi fáziskéséssel jutottam el addig, hogy bemutatkozzam, az ismeretlen srácnak, akit egyelőre csak a pálcám segítségével tudtam megvilágítani. Nem tűnt ijesztőnek, így kezet is fogtam Gáborral.
- Esetleg megnézhetnénk, hogy ki tudunk-e menni a főbejáraton. Nézzük meg, ha az még sem nyílik, akkor nem is tudom...olvashatunk reggelig - jegyeztem meg nevetve.
- Amúgy..ciki, de azt hiszem, hogy elaludtam - vallottam be, mert mintha erre kérdezett volna rá, mielőtt elment az áram.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 25. 21:50 | Link



A nő megilletődve pityereg rajtam a napló megtalálásának mámorától, én pedig igazából hagyom, mert tudom milyen jó szájízzel boldognak lenni és nem akarom elvenni tőle ezt a pillanatot.
-Ugyan dehogy csináltál - nyugtatom meg szelíd hangon - édes ahogy ennyire őszinte az örömöd, hogy könnyed is kicsordult - teszem még hozzá, hogy tényleg lássa nem csak úgy mondom, hogy nem égette le magát, hanem úgy is gondolom, hogy ilyesmi még belefér. Ha mondjuk örömében összevizeli magát, az már más kérdés lenne.
Ezután már sikerül mind a kettőnek előbb-utóbb talpra állni, úgy folytatjuk a beszélgetést.
- Megnézhetjük együtt. Nem tudom mennyire leszek a hasznodra, hasonló témájú könyvek nem igen fordulnak meg egy ilyen könyvtárban. De körbenézek a kedvedért. - Biccentek. Tényleg érdekel a téma és kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek a vége. Igaz egyenlőre nem érzem úgy, hogy sokat tudnék neki segíteni, mert ezekhez a témákhoz nem volt még szerencsém, tudást sem sikerült szereznem ilyen téren, de az ember holtáig tanul, nem igaz?
- Biztos vagy benne, hogy itt hagyod? -  döbbenek meg, lenézve a kis könyvre. Nem számítok erre, mert annyira úgy láttam, hogy pillanatokon belül hozzá nőtt, hogy azt hittem, hogy most egy bő hétig ezzel is megy aludni mint a kölykök mikor új plüssmacit kapnak.
Végül, mikor látom, hogy elhatározása végleges biccentek és átveszem a könyvet.
- Bezárom az itteni fiókomba. Ott biztonságban lesz, amíg vissza nem jössz - ígérem meg neki és ha nincs egyéb mondandója el is indulok, hogy elhelyezzem a fiókba a naplót és kétszer rá is fordítsam a kulcsot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várszegi Gábor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 10
Írta: 2019. november 25. 23:48 | Link

Karola


Gábor épp belemerült a legújabb könyvei tanulmányozásába, amikor a leányzó kizökkentette őt a gondolatmenetéből. Bár ez amúgy sem tartott volna sokáig, mert pillanatokon belül teljes sötétség borult a könyvtárra, ami láthatóan ugyanúgy megijesztette iskolatársát is, mint őt magát. Karola azonban már gyakorlottabb varázsló volt, és egy szempillantás alatt megvilágította a termet pálcájával.
- Respect! Ezt hogy csináltad? - kérdezi Gábor őszinte elismeréssel. Valószínűleg ezzel a varázsigével már neki is tisztában kéne lennie, de bűbájtanból igazán le van maradva, és nagyjából azt sem tudja, hogyan kezdjen neki.
-Remélem igazad lesz, és csak a mosdós sztori történik velünk, bár akkor is észre kellett volna vegyen... Na meg talán egy mosdó miatt nem kapcsolná le az összes fényt. Hiszen itt minden mágiával működik... akkor még azt sem mondhatjuk, hogy hiperszuper környezettudatos, és emiatt tette volna... - A fiú hangosan gondolkodik, miközben fel-alá járkál a szűk foyosón.
- Igen, mindenképp meg kellene próbálnunk. Úgy gondolom, hogy ajtóberugásban nem lehetek olyan rossz, bár a könyvtáré több száz kilósnak tűnik, úgyhogy azt talán mégsem kellene megkockáztatnom... De persze, ha ezt kívánod tőlem, akkor már megyek is! - Huncut mosollyal a szája sarkában kacsint a lány felé, hogy oldja kicsit a helyzetet. Nagyon kellemetlen, hogy itt ragadtak, de Karola kedves lánynak tűik, úgyhogy ki tudja... Talán még jól is alakulhat ez a délután.
- Én is örvendek, Karola! Igen, a héten érkeztem, szóval abszolút friss hús vagyok. Te már régóta jársz ide? Mondhatnál egy-két jó tippet, hogy mit érdemes itt megnézni! Van kedvenc helyed? -
Nem tűnik idősebbnek nála a lány, de ezt sosem lehet tudni, és Gábor is inkább biztosra megy, mint hogy így vagy úgy megsértse őt.
-Benne vagyok! Bár a reggelig olvasással van némi problémám, de még tárgyalhatunk ezügyben! Nekem jobban tetszene, ha hajnalig "Felelsz vagy mersz?"-eznénk, vagy lemennénk a tiltott részlegbe kideríteni, hogy mi is olyan tiltott benne.- Ő is visszamosolyog a lányra, majd elindul a bejárati ajtó felé, bízva benne, hogy Karola követi őt kezében az égő fénysugárral.
- Áá! Akkor már értem, hogy mit kerestél ott a földön. Van valami különös oka a fáradtságodnak, vagy csak úgy rád tört?-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 3. 19:44 | Link

Mr. Kazanov

Ez egy olyan bakancslistás dolog nekem. Belépni a helyre - megtalálni se volt semmi -, amit az itt töltött időm alatt sikerült elkerülnöm. Mentségemre legyen mondva, életem szerves része csupán egy évvel jár felettem, így egészen idáig megleheteősen könnyű dolgom volt.
Most viszont... most viszont a létező összes támaszom magamra hagyott, mondván a VAV az enyém. Magamnak kell megírnom és magamtól. Persze, aláírom én, hogy ez tényleg egy nagy dolog, és megalapozná a jövőm, ha nem alapozta volna már meg valami más már nagyon régen.
És se a művészetin, se a zenekarban nem tartják fontosnak ezt. Mármint, nem sokat érsz a VAV-val egy művészet központú világban, ahol a tehetség számít... meg a kitartás, mint utólag kiderült. És áldom anyám, hogy tőle bőven eleget örököltem, mert most csupán a végkimerülés látszik rajtam. És semmi, ami azt suggalná, feladom.. végeztem, pedig ilyenkor szokott az történni.
Végre megtaláltam az utam, nincsenek bennem kérdőjelek, és el tudom hinni, hogy igenis erre születtem. Kellett az a pár év, hogy visszatalőáljak a zenéhez, hogy próbálgassam a szárnyaim máshol is.
Most pedig kell a nyamvadt vizsga, hogy végre magam mögött tudjam ezt az időszakot. Nem voltam jó diák soha, vagy csaltam, vagy a nevem juttatott át a vizsgákon, amiknek még csak komolyabb tétje sem volt.
Most viszont nem csalhatok, főleg mert valószínűleg nem is tudnék, és a minisztérium embereit, akik majd felügyelnek, szerintem pont nem fogja érdekelni, hogy Felagund vagyok.
Határozottan lépek be most először a könyvtárba, hogy aztán valahol középtájt meg is torpanjak. Asztalok... könyvek... rengeteg könyv. Olyan, mintha a polcoknak soha nem lenne vége, és a bátorságom el is száll. Nem, a megütközött tekintetek se segítenek, amivel engem vizslatnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. december 3. 20:54 | Link


Charlotte E Felagund



Azért már nem most kezdődött az év, meg azért már én se vagyok az a fiatal pályakezdő csitri, aki nem ért semmihez. És ez bizony előnyökkel jár. Számos előnnyel, meg némi hátránnyal. Például, hogy azért bizony-bizony reggelente korán kell kelni, és ne jöjjön senki a kávéval, azért az sem csodaszer. Inkább nevezném kötszernek a sebre, mintsem zöld poitons-nek ami instant sebeket forraszt.
És persze a diákok sem mindig a pozitív oldalon vannak ha pro és kontra listát kell írnom. Mert azért a legtöbben még nagyon picik. Hibába itt idősebben kezdik az oskolát, egy tizennégy éves gyerkőc még nagyon értetlen, hangoskodó és oktondi. Ahogy nőnek, úgy persze a gond is kevesebb lesz velük, - már ami a könyvtárat illeti - mert akkor a jó diákok elcsendesednek, a rosszak meg inkább elkerülik a helyet.
Viszont, ugyan a negatívokkal kezdtem, azért a könyvtárosi élet pozitív felében úszkálok én leginkább. Mert könyvtárosnak lenni jó. Épp kellemes, de ha akarom izgalmas, ha pedig akarom, akkor várat építhetek a könyvekből. És persze ott vannak azok azok a dolgok, amik a tapasztalatra épülnek.
Nos, az egyik ilyen, hogy ha valaki belép az ajtón nagy lendülettel, aztán három lépés után eltátja a száját és hápog mint a kacsa, s az arcára nemhogy a megszeppenés ül ki, hanem egyenesen a halálra vált rémület, akkor annak segítség kell. Vannak akik ezt hamar be is látják, eltotyognak hozzám és elmakogják, hogy mi a gondjuk-bajuk, amit remélik, hogy rögvest orvosolni is tudok. Meg vannak azok, akik olyanok mint a szőke lány, aki épp csak, hogy bele nem szédül abba, hogy áll ott középen és épp megszeppen. Mert ez nem egy pillanat nála, hanem egy cselekedet ahogy elnézem. Egy elég hosszú cselekedet, ha meg nem szakítom, így hát elejét véve, hogy a könyvtárban bárki is olvasás helyett szeppenjen, odalépek hozzá és kedvesen intek neki. Ami remélem nem olyan, mint mikor marslakónak integet a farmer, hogy hé, hol a tehén?
- Üdv. Tudok valamiben segíteni? Úgy látom kicsit...elakadt - mosolyom marad és hangom is szelíd, isten őrizz, hogy bárkit is el akarjak innen ijeszteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 3. 21:06 | Link

Mr. Kazanov

Könyv könyv hátán. Én meg már-már beleszédülök ebbe a látványba. Ha nem én lennék, most jönne el a pillanat, mikor hátraarcot vágok, és közlöm, hogy ottrohadjonmeganyamvadtvizsga, de Merlin mentsen meg attól, hogy bárki is szemtanúja legyen egy ilyen attitűdömnek.
- Üdv Mr. Kazanov - mert bár nem vagyok szerves része a kastélynak, és nem is vagyok non stop fellelhető, azért képben vagyok a változásokkal, mint páldául, hogy egy auror lett az igazgató, és a könyvtárosok névsora is nőtt. Megnézem magamnak a férfit azért, de csak kíváncsiságból, semminemű hátsószándék nem lappang bennem. Akik ismernek, tudják, hogy nem rendelkezem véget nem érő pasilajstrommal. Mily' kár.
- Életemben először vagyok itt, szóval - kecsesen vonom meg a vállam, nagy szemeimmel pislogva rá.
- A húgom tapasztaltabb, de ő épp nem ér rá, nekem meg most akadt némi időm a VAV-ra készülni, épp csak... túl sok a könyv - szinte suttogom, ahogy újra végignézek a szinte végtelennek tűnő sorokon.
- Szóval mit ajánl? Hogyan kezdjek hozzá? - mert értelemszerű, hogy egy Felagundnak nem kell segítség... sose kell segítség, de az ajánlatot hajlamos vagyok megfontolni.
- Igen, tudom.... jobb később, mint soha, nemde? - még a fejem is oldalra döntöm kissé, a szemöldököm is felvonom, csak hogy elejét vegyem a kérdéseknek, vagy az esetleges szemrehányásnak.
Utoljára módosította:Charlotte Elisabeth Felagund, 2019. december 3. 21:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. december 3. 21:43 | Link

Charlotte E Felagund


Kicsit felvonom szemöldököm amikor a nevemen szólít. Mert ezt úgy nem szokták tudni. Arra csak-csak emlékeznek, hogy hát igen volt egy új bácsi az évnyitón, de a név ritkán marad meg a buksikban.
- Életedben először? Elég nagyra nőtt elsős vagy - jegyzem meg inkább kicsit poénosabbra véve a hangulatot, mintsem komolyan gondolva a dolgot, elvégre azért látszik rajta, hogy nem tizennégy. Vagy ha igen kicsit túlérett tizennégyes.
- Ki a húgica? - kérdezek rá szórakozottan, de már a következő mondatán kattogok, miszerint a VAV-hoz lenne szüksége némi segítségre. Tudom, mi az, de azt nem tudom, hogy mi van benne. Mert amikor én azt megírtam, akkor magántanulóként tengődtem Oroszországban és pont nem érdekelt, mindenfélét csak összehordtam, hogy meglegyen a kettes. Nem akartam belemerülni a tanulásba, nem is volt időm az edzések és Katya mellett. S ha még az orosz követelményekre emlékeznék is, ami abszolút de kizárt, akkor sem vagyok benne biztos, hogy az megegyezik a Magyar mágiaügyi minisztérium által kiadott itteni tesztlap tartalmával.
- Hát tudod a követelménylistát? - kérdezek rá, hátha legalább lesz egy kis reménynyaláb amibe kapaszkodhatunk.
- Így van, sokkal jobb mintha soha nem jöttél volna be - bólogatok helyesen elvégre ebben igaza van. Hiába kicsit gázos, hogy eddig be se  tette a lábát a könyvtárba, még mindig sokkal jobb, hogy most meg merte lépni ezt, mintha nem tette volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 3. 21:55 | Link

Mr. Kazanov

- Köszönöm szépen, de tizenkilenc vagyok. Ráérünk még az efajta bókokkal - mosolygok rá, felvéve azt a halványka poénszálat.
- Lena Felagund... ekkora - mutatok itt a kezemmel, illusztrálva, hogy nekem akkor is csak egy törpe, ha soha nem volt -, szőke haj, Levitás, tuti látta már - megforgatom a szemem. Neki a törzshelye nyilván, de azért lassan ideje lenne elbeszélgetnem vele, hisz nem tud átverni, látom, mikor sunyul.
- Konkrétan az elmúlt ötév anyaga az itt tanított összes tárgyból. Ebből válogatnak ki úgy tíz-húsz kérdést... reménytelen, mi? - húzom el a szám, miután az én szemem előtt is felvázolódott a helyzet.
- Bár Ön meg tudná oldani ezt az aprócska problémát. Mint iskolai dolgozó, bejárása van a tanáriba is, nem? Engem nem szívesen látnak, nagyapám tett róla... na jó, főleg én - hogy mennyire bölcs dolog az első adandó alkalommal ilyesmire kérni valakit, az attól függ, mennyire és mire kapható a férfi.
- Körbevezet, vagy ilyesmi? Ha már itt vagyok - meg mégse ácsorogjunk már csak úgy itt..
Utoljára módosította:Charlotte Elisabeth Felagund, 2019. december 3. 22:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. december 3. 23:13 | Link

Charlotte E Felagund


- Oh igen, Lenát ismerem, nagyon édes teremtés, ő készül illúziómágusnak - bólogatok. De azért magamban mosolyogva megjegyzem, hogy ezek a Felagundok mindenhol ott vannak.
- Semmi sem reménytelen - szólok közbe gyorsan, hogy azért na ilyen nincs, ha valamit nagyon akar az ember, akkor azt azért valahogy csak-csak megoldja. Viszont a következő kérdése már nem volt ennyire szimpatikus, mint az előző. Elvégre az egyikben úgy érzem, hogy egy törött szárnyú kismadarat istápolok, a másikban pedig, hogy kukac helyett az ujjamat akarja leharapni csontostól.
- Esélytelen, hogy ilyesfajta galád tettekkel segítsek neked a jobb jegy megszerzésében - rázom meg a fejem szigorúan. Nem olyan fából faragtak, hogy erre a jófejségre, vagy inkább egyszerű kihasználásra vevő legyek.
- Azonban, van egy jóhírem. Minden amit az elmúlt öt évben tanítottak neked az itt van ebben a könyvtárban. Bájitaltan, bűbájtan és még sok meg sok tudományról szóló könyv. - kezdek bele, s pont jól jön, hogy megkéri vezessem körbe mert bólintva elindulok és intek, hogy kövessen.
- Vannak ilyen basic összefoglalások egyes tantárgyakról. Azok elég hasznosak arra, hogy feljöjjenek az emlékek az áttekintéskor. Melyik tantárgyból vagy a legrosszabb? Én a helyedben azzal kezdeném - megállok egy polcnál ahonnan kezdődnek az iskolai tantárgyakhoz köthető könyvek. Persze ez is elég tág, mert sok az anyag, sok a tudomány ez még csak az Á betű, vagyis az átváltoztatásról szóló könyvek polca.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 6. 21:43 | Link

Mr. Kazanov

- Ezt most nem mondja komolyan? - elég érdekes arcot vághatok, mert bár a húgomról van szó, ez az információ nekem teljesen új.
- Elment az esze - vonom le a konklúziót, egy fejcsóválás közepette. Rosszul kellene éreznem magam, csak mert egy idegentől hallok új információt, de mi - vagyis én ilyen vagyok -, nem csüggünk egymás nyakán, én meg kimondottan ügyelek arra, hogy a többieknek is meglegyen a saját kis élete. Nekem se fogta senki a kezem, mikor idejöttem. Lehet, ez volt a gond.
- Valahogy sejtettem - húzom el a szám. Hol vannak azok a tanárok, akik apu idejében tanítottak? Itt mindenki ennyire karót nyelt, és... na mindegy, pár hét és vége.
- Önismeret, Legendás lények, meg az a köves. Vicces, mindenki azt hiszi, hogy a bájital az, de... nem - megvonom a vállam, azt inkább nem ecsetelem, hogy mennyire nem.
- És merre vannak azok a könyvek? Vagy ezt az egészet végig kell itt járnom? - mert akkor felejtős. Hajlamos vagyok erőfeszítéseket tenni, de csak bizonyos mértékig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. december 9. 21:24 | Link

Charlotte E Felagund



-De, esküszöm ismerem - kicsit még zavarba is hoz a megkérdőjelezése, szinte mintha kicsit le lennék szidva. Mindjárt magyarázatot is kitalálok, de azért nem, ennyire nem viszem el a témát.
- Köszönöm, de sebaj, itt ülök nullahuszonnégy a könyvtárba, könnyen vissza fog találni - legyintek, mert nyilván ezt is magamra veszem, bár nyilván sejtem, hogy egyik sem hozzám köthető, sokkal szórakoztatóbb azt játszani, hogy igen. Elvégre egyéb esetbe csak két unott bólintás lenne. Akkor pedig már semmiben sem különböznék egy vénszűz kisasszonytól aki a könyvtárba kényszerült behúzódzkodni.
- Nézd, tudom, hogy ezt még nem érted, de az, hogy most nem segítek neked a csalásban a te érdekedet szolgálja - valószínűleg ezt ezerszer elmondták már neki. De én még nem. És ezt szeretném vele tisztázni, hogy ugyanazon az állásponton vagyok mint a többiek, akik ezt hajtogatják, mert nekem is ezt hajtogatták amikor ennyi idős voltam. Én is bemutattam nekik és aztán én is beláttam, hogy igazuk volt ezért hajtogatni kezdtem.
- Hidd el, ha ezt le tudod tenni önhatalommal, akkor utána irtó büszke leszel magadra. Használjátok még ezt a szót? Irtó? Az én időmben nagyon menőnek számított - kicsit elkalandozok a nagy hegyi beszédem közepén, és ezzel már el is hessegetem a további bölcs mondásokat és tanácsokat.
- Jaj dehogy, dehogy - legyintek gyorsan - itt vannak a betűcskék oldalt látod? - mutatok a nagy nyomtatott A betűre ami a sor elején egy vastag, fehér kartonra van nyomtatva. Még táncol is. Minimálisan.
- Ilyen táncikáló bohóc Bélából kell keresned azokat a betűket, amikkel a tantárgyaid kezdődnek. A leggyengébbet javasolnám először. Mert azzal sok idő fog elmenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. december 16. 21:20 | Link

Belián


Nyelvem hegyét kidugva néhány percen belül vagy tizedszer nedvesítem meg alsó és felső ajkam egy részét, hogy aztán azokat összepréselve nedvesítsem meg a teljes területet, amit a számnak nevezek. Szemeimmel követem a sorokat, de amióta itt van, nem nagyon tudok koncentrálni. Érzem, hogy izzad a tenyerem, ég az arcom alsó része, és hihetetlenül melegem van. Hiába fogom balommal a könyv lapjait, míg jobbomat a füzetemen tartja, ujjaim között forgatom a tollat. Tanulnom kellene, hiszen közelednek a vizsgák, és az utóbbi időben némiképp romlott a tanulmányi átlagom, mégsem tudok koncentrálni.
Ez innentől nem véletlen. Az elmúlt hetekben ez az arc mindenhol ott volt, még az álmaimba is beférkőzött, és nagyon nehéz úgy gondolni a csónakháznál történtekre, hogy új szereplő is csatlakozik hozzánk. Vajon már akkor is ott volt, és figyelt? Mert figyel, ehhez kétség sem fér. Ráadásul ez egy hatalmas kastély, én a faluban lakom, szóval semmi okom nem volt ma itt lenni, mégis, amikor bejöttem, alig fél perccel később ő is megjelent, és pont úgy ült le ahhoz az asztalhoz, hogy lásson engem.
A Halál ezer arca? Nem vicces. Nekem tetszik a saját halálom, már megszoktam a jelenlétét, sőt, ennél egészen biztos, hogy többet érzek nála, ami azt hiszem, egészségtelen, de nekem egészen megfelel. Hiányzik, szívesen látnám újra, és újra. Nem feltétlenül szeretnék meghalni, de szívesen lennék vele. Oké, elismerem, hogy ez totálisan egészségtelen. Szóval akárki is ez a másik srác, ő nem kell nekem. Próbálok úgy csinálni, mint aki nem vesz róla tudomást, de ha nem vennék róla tudomást, akkor tudnék tanulni, és őszinte leszek, azt se tudom, hogy milyen könyvet nyitottam ki.
~ De tényleg... mi ez? ~
Zavartan nézek a füzetemre, majd hajtom be a könyvet, és olvasom el a borítón található címet. Óóó, szóval okkultizmus. A tantárgy, ami a legtávolabb áll tőlem, mégis a legjobban érdekel. Kiváló. Oké. Feladom. Esélyem nincs így tanulni, így letéve a tollat felkelek, és úgy csinálok mintha a könyvespolchoz mennék, de a fiúval szembe ülök le,, karjaimat az asztallapon összefonva magam előtt, zöld szemeimmel a tekintetét keresem.
- Te egy olyan perverz vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. december 17. 22:07 | Link

-de nagyon csúnyán lebuktam.
𝕃𝕠𝕣𝕚𝕟


Mert ő meg a szavai. Végtére is, kimondta, ezek után meg nincs mese, az ő lelki becsülete olyan, amely nem enged sumákolást, bár annak idején könnyebb volt elengedni és mást tenni, mára azonban már bőven más és ha már itt van, akkor... nem az, hogy legyen értelme, hanem legalább egy embernek okoz nyugalmat, egész megéri. Meg ott a jelvénye is, elvileg mindenkit figyelnie kell, annyi szeme azonban nincs és nem is kívánja, így marad meg abban, hogy figyel mindenre, meg rá is, próbálkozik, aztán majd lesz belőle valami. Eddig minden nyugalmas.
Viszont, nem ártana arra is, amely miatt itt van. Még a végén annyit korzózik, hogy aztán a tanulmányait dobhatja a kukába és akkor már végképp azt mondhatja, hogy örök vesztes és idióta, a harmadik alkalmat bukná, így totál hivatalos. Az meg nem tenne jót amúgy is hullámzó kedvének és persze a lelkének sem. Így talán lazítani kéne és tanulni. Mégse viszi rá a lélek, ugyanúgy jár egyet, mielőtt visszamenne a faluba és láss csodát, megint beleütközik abba, amelyről nemrég szó volt. Hogy ő a jó őrző-védő. Már-már nevetnie kell, és a sors iróniája a könyvtár, ahova betér. Pedig nem követte, csak állt és végignézte. Végtére is, nem ártalmas hely, mostanság alapból többet jár ide és tanul, újabban megint elővette a mágiatörténelmes, sőt, még egy alapkönyvet is átnyálazott arról, egyáltalán mi és hogyan működik, csak belezavarodott. Nehéz hely ez.
Apró biccentéssel köszönt a könyvtáros felé, majd már lépdel is a polcok felé. Legyen akkor valami új is és régi is, kettőt kerül ujjai köré, bájitalok és növények, kéz a kézben, magának kedvez, bár mindkettővel foglalkozik, előbbivel nem oly hivatalosan, de erről sem kell senkinek tudnia, miért ül be azon órákra. A helyválasztás már viszont direkt, lepakolva foglal helyet és lapozza fel a bájitalos kötetet, sőt, még füzetet is tol mellé, jegyzetelni, mert az sosem árt. Ki akarja élesben próbálni, bár gyakorlatra még nem mászott be, ütközik az alappal, de... megoldja. Elvileg nem kell hozzá a spiritusz, szóval neki is menni fog. Az viszont biztos, hogy a szabad ég alatt fogja művelni és akkor nem ég le semmi.
Néha felpillant, a sorok gyűlnek, aztán a figyelme is osztódik vele együtt. Elmerül végül, így azt nem észleli, hogy a lány mozdul, ha most kimenne, csak pislogna, hogy mikor tette és milyen gyorsan. Azt viszont már nagyon is érzékeli, ahogy leülnek hozzá, így pillant fel rá és találja szembe magát pont azzal az arccal, amelyet jól ismer, de egy szót se nagyon váltottak. Talán a zavart pislogás is ennek az oka, a kérdés viszont megakasztja végleg. Saját nyálát nyeli fére, miközben köhög, és hátradőlve csap saját mellkasára.
- Hogy mi? - perverz. A könyvekre tekint, azokban semmi olyan, aztán rá. Ó, most van lebukott, vagy... Bakker. Kínos vigyort ejt, de ezzel biztos csak ront, szóval marad az ártatlan kék íriszek.
- Nem értem a kérdésed, őszintén.
Utoljára módosította:Helvey Belián Balázs, 2019. december 22. 14:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. december 21. 09:36 | Link

Belián


- Azt kérdeztem, hogy perverz vagy-e? Kukkoló vagy erőszaktevő?
Még hogy nem érti a kérdést. Nem hiszek neki, hiszen, ahogy én, úgy ő is pontosan tudja, hogy az utóbbi napokban mindenhol ott volt, ahol én voltam. A folyosón, az étkezőben, az udvaron, a faluban, egyszerűen, mintha ugyanakkor lenne órája és ugyanott, mint nekem, aztán a tanítás végeztével ugyanakkor indulna vissza, és szinte a házig kísér, biztos vagyok benne, hogy valami furcsa perverz...vagy... levitás.
- Hm.
Cath mesélt róla, hogy a házak és jellemek megmutatják azt is, hogy ki hogyan randizik, hogyan hív el egy lányt vagy hogyan mond igent a randira. Például a navinések, vagyis én is, annyira aranyosnak gondoljuk az elhívás gesztusát, hogy nem is gondolunk bele abba, hogy akár egy perverz sorozatgyilkos is lehet, még akkor sem, ha az egész ruhája csatakokban úszik a vértől, mi akkor is csak a szép szemét látjuk, és örömmel mondjunk igent. Ezzel szemben a levitás fiúk nehezen hívnak el lányokat randizni, mert aggódnak, hogy a lány kineveti őket. Mondjuk nem egy navinés, inkább egy eridonos vagy egy rellonos. Cath azt mondta, hogy az eridonos lányokba ne nagyon bízzak. Azt hiszem elég érdekes tanácsot adott, tekintve, hogy az életem rajta múlik. Szó szerint.
- Tetszem neked?
Tetszem fel a következő kérdést, mert ha igen, akkor megspórolhatunk ám egy csomó kört, mert szívesen elmegyek vele randizni, meg megismerem. Persze el kell neki mesélnem, hogy egy kicsit a halálomon vagyok - megint csak szó szerint -, de általános tapasztalat, hogy az emberek ezt jobban viselik, mint azt a tényt, hogy egy kicsi Brightmore vagyok.
- Mert ha igen, akkor elmehetünk randizni.
Ja igen, és tegnap megnézették velem az igazából szerelmet, szóval most nagyon karácsonyi és nagyon kezdeményező hangulatomban vagyok. Aztán lehet persze, hogy a testvérem simán megöli, de remélem, hogy nem. Vagy nem nagyon. Igazából elég aranyosnak tűnik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. december 22. 14:34 | Link

-de nagyon csúnyán lebuktam.
𝕃𝕠𝕣𝕚𝕟


Talán még mindig nem érti, de most már jól kifejtette, így nem tettetheti magát végképp süketnek és ostobának sem, aki nem ért magyarul sem. Jobb lenne most erre kenni, de hát, nem. Te jó ég. Egyszerre rökönyödik meg a kérdésen és kezdene el nevetni a dolgon, mert valljuk be, ezt eddig nemigen kapta meg. Ennyire agresszor feje lenne, vagy valami más? Megtapogatja a saját arcát, annyira még kiált borotváért sem, hogy úgy nézzen ki, mint a rosszarcú kamionosok, akik pont az ilyen lányokra vadásznak, gátlástalanul. Ő meg nem is vadászik, kezét megereszti és aprót fúj.
- Egyik sem vagyok, erről megnyugtatlak. Persze, tudom, mint ezt mondja, de tényleg – tartja fel a kezeit, hogy tényleg, ő ártatlan és még a fejében sem fordult meg ilyesmi. Nyugodtan bele lehet túrni, bár fogalma sincs, az ilyenre mindenki képes vagy csak ritka, nem foglalkozott a dologgal még ha tudatán kívül már többet esett át rajta, mint fogászati kezelésen egész életében. És nincs sok ideje itt sem. Aztán kezeit leengedi, ismét, becsukja a könyveket, majd maximum hazaviszi és összekulcsolt ujjait a fedlapra helyezi. Figyel rá, mert így illik, nem azért mert... perverz.
- Hmm? - ráncolódik kissé a homloka, hogy most min is töri a fejét, de talán el kellene engednie. Meg innen kimenni, ez már így is tök kellemetlen és fura, kicsit idegesen jár a lába az asztal alatt, ő tök diszkréten akarta a dolgot Denis-nek intézni, ha már ígérte, de hát... elcseszte. Sosem csinált ilyet, benne volt a pakliban, remélte, kicsit később lepleződik le és lesz ideje értelmes indokot kitalálni az egészre, az igazságon kívül, mert az kész, csak nem mindig a legszebb. Hallani sem. Mindegy.
Bár aztán mire most bármit is mondhatna, megint beelőzi. Nagyokat pislog a kérdésre, aztán a másik mondatra is. Oké, oké, oké, lefújva. Nagyon másfelé csúszott el a dolog és lehet nem ez a jó irány. Egyik sem. Rázni kezdi a fejét, hátradől a széken.
- Jaj, jaj, félreértesz, nagyon félre – szusszan egyet és barátságos hangnemet meg arcot keres. Ezt tisztázni kell, mert nagyon félrement a dolog.
- Nagyon aranyos tőled, köszönöm. Elkísérlek én szívesen, csak nem randiként. Nem kívánok a bátyád ellensége lenni, túl közel van, hogy megfojtson egy ilyenért álmomban, meg amúgy is... - legyint. Persze, lehet ennek most egy része csak túlzás, lehet nem, de azt már most lefektette, ismeri, ismeri őt is, oké, ez lehet így baromi ijesztő. Pont úgy néz ki, mint aki stalkol.
- Bocsánat, ha ijesztőnek vagy tapadósnak tűntem. Csak néha akartam rád pillantani, hogy minden oké-e, szerintem te is tudod, kinek ígértem meg. De ha ez téged zavar, abbahagyom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. december 23. 20:49 | Link

Belián

- Igen, ezt mondják.
Én is mondhatom, hogy nem vagyok Brightmore, attól még de, nagyon is az vagyok, és hiába mondok mást, nem moshatom le magamról. Nem mintha le akarnám, bár néha jó lenne úgy élni, hogy nem én vagyok én, és ez a gondolat menet hamarosan nagyon is aktuális lesz, még én sem sejtem, hogy mennyire.
- Közel?
Nem nagyon értem, hogy mire gondol, de kicsit megemelkedve nézek körbe, mert bár tudom, hogy Denis nem lehet itt, mégis azt érzem, hogy itt van, hogy valami különös módon a köztünk lévő apró térbe férkőzve ott van. Hát persze, mint mondtam, néha szeretném, ha nem én lennék én, mert ha nem én lennék én, akkor nem rettegnének a fiúk azért, mert Brightmore vagyok. Mert Denis a testvérem, hogy pontos legyek.
- Várj. Várj. Várj. Várj. Várj.
Emelem fel a jobb kezem, a tenyeremet felé tartva, behunyt szemmel, hogy megemésszem azt, amit mondott. Eközben persze rámpisszegnek, hogy ez egy könyvtár, és vissza is pisszegnék, ha nem pont a könyvtáros pisszegetne itt. Jó, hát neki azért igaza van. Zöld szemeimet újra a velem szembe ülőre emelem, szemöldökeimet összehúzva, ajkaimmal csücsörítve, miközben különböző kínzások futnak végig az agyamon, és azon gondolkozom, hogy mi fájna a legjobban Denisnek. Oké, egyértelműen az, ha bejelenteném, hogy úgy döntöttem egy Payne felesége leszek, és segítsen kiválasztani, hogy Jason, Chris vagy Milan illik-e jobban hozzám, mert szeretnék egy igazán jó házasságot kötni. Még a vállát is megveregetném, hogy "tudod, így megy ez, te elvettél egy Payne-t, adnod kell egy jövendőbeli Payne-t, hogy a szám állandó legyen." Nem hiszem, hogy nevetne, sőt, tényleg kiakadna. Talán túlzás lenne.
- Szóval ha jól értem, a bátyám, vagyis, a hamarosan szörnyű kínok között elhalálozó bátyám rávett téged, hogy kövess engem és jelents neki, hogy mit csinálok?
Ezt szeretnéd Denis? Hát akkor ezt kapod. Megtudhatod, hogy mit csinálok, te kis bizalmatlan. Hátradőlve a széken, karba fonom a kezeimet, hogy végiggondolhassam, hogy ez a nyilván alapból kedves gesztus zavar-e. Jó, persze, hogy zavar, de nyilván nem fogja hagyni, hogy ne csinálja tovább. A háború áldozatokkal jár, és bár kedvesnek tűnik szegény, de ő lesz most az áldozat, és ezzel el is döntöttem, hogy mit csinálok, hirtelen, szinte előreugrok, és mielőtt még megérthetné, hogy mi is történik, szájon csókolom, nem szenvedélyesen, mert köztünk van egy asztal, ami így is beleállt már a combomba, és baromira zavar, valahogy elszámítottam magam, és hát ez nem egy film, nem lehet romantikusan tökéletes a dolog. Visszaülve szusszanok egyet.
- Nem zavar, de ha Denis így játszik, akkor én is. Remélem élvezi majd a műsort.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. december 23. 22:17 | Link

-de nagyon csúnyán lebuktam.
𝕃𝕠𝕣𝕚𝕟


Mondják hát, de azok olyanok is, ő meg nem, hát azért tényleg nem annyira katasztrófa, lehet, illene lecsippenteni már a hajából egy keveset és sűrűbben fogni a borotvát, de na. Nem veszélyes ez. Vagyis a helyzet de, ő meg nem.
- Aha. De nem, nem így. Nincs az iskolában – tudomása szerint, hiszen már nem ide jár. Múltkor is az iskola kapujában futottak össze, szóval, nem, nincs itt, még ha ennyire körbe is néz. Hozzá van közel, mint lakótárs, egy ajtó nem választ el attól senkit, ha idegben van és nyakat kell tekerni. Már csak saját tapasztalat, bár nem rúgott ajtót senkire, de képes lett volna rá annak idején. Így inkább tisztázni kezdi a saját dolgait, a helyzetét, úgy a legkönnyebb, ha kicsit kitálal és akkor már legalább a perverz része alól mentesül kicsit, vagy nagyon, ez a lány döntése. Lehet, mégis túl sokat mondott?
- Oooké – akad meg, lehet még kiegészítette volna, de nem, csendben marad és vár. Pislogva figyeli kicsit, ahogy vélhetően kicsit kusza szavait is kibogozza, lehet, hogy nem volt teljesen egyértelmű abban, amit akart mondani és ahogy, de mivel meglepte, megesik. Nem tudja eldönteni, hogy haragra, hisztire vagy épp megértésre számítson, így egy kicsit mindenből is felkészíti magát, lesz ami lesz alapon, úgy a könnyebb.
Mégsem.
- Elhalálozó? Ó jaj, erre semmi szükség nincs! Nem is az, hogy mit csinálsz, hanem hogy inkább... hogy vagy, meg ilyenek. Tudod, aggódik, mint minden testvér és nem, nem ve... Mi? - rökönyödik meg, ahogy elrugaszkodik szinte, át az asztalon, és mire kettőt szólhatna, a puha ajkakat érzi sajátján és már ott sincs. Mered rá, úgy, ahogy volt, a szék háttámlájának préselt háttal és őszintén, nem így gondolta volna, hogy annyi év után, majd pont ebben a helyzetben és pont ő fog az ajkaihoz érni. És basszus...
- Jó, ez... baromira meglepett – köhint egyet, nem hal bele, tény és amúgy is, ez inkább amolyan „csakazértis” dolog, a nők értik ezt, nagyon. Még valamikor a kréta korban, hasonlót átélt, csak hát... kicsit komolyabban beleélte magát. Az másik ember volt.
- Nem játszom ilyet, hé – kicsit talán még fel is háborodik. A tudat mellett, hogy ha belemegy, ha mondjuk akár egy igazi csókba is, mehet az utcára, de előtte még biztos felkoncolják. Nem, amúgy sem ilyen, de csak a gondolat. Már fut a hátán a (h)ideg.
- A műsort én kapnám, a fejemre. Ne, nem kéne. Amúgy is, nem ő vett rá, mint ahogy akartam mondani. Beszéltünk rólad és mivel én itt vagyok, felajánlottam. Mivel vele élek, kapóra jött. Neki is kényelmes, neked is, ennyi.
Utoljára módosította:Helvey Belián Balázs, 2019. december 23. 22:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. december 23. 23:54 | Link

Belián


Aggódik. Persze, nyilván aggódik is, de én ezt most nem tudom aggódásnak felfogni. Sokkal inkább hiszem azt, hogy szemmel akar tartani, nehogy valami hülyeséget csináljak. Mintha kötelezően burokba kellene tartania, csak azért, hogy ne legyen lehetőségem olyan dolgokat tenni, amiket a korombeliek. Félt? Talán, hiszen ismeri a világot, tudja, hogy nem csak a jó van, és tudja az én képességeimet is. Tudja, hogy képes lennék a rossz irányba fordulni, hiszen befolyásolható vagyok. De kell nekem is tapasztalnom. Kellene...
A csók tényleg nem nagy dolog, nem olyan, mint amilyet az ember szeretne, de most a legrövidebb utat kellett választanom azért, hogy megtörténjen. Hogy ezzel felmérgesítem Denist, hát legyen, képes vagyok úgy játszani, ahogy ő, mert Brightmore vagyok, és ha felbosszantanak, akkor elveszítem a fejem. Talán nekem is vannak démonjaim, talán én is kitörök, mint ő? Nem hiszem, de elgondolkodtató ez a lehetőség. Elgondolkodtató, hogy mennyiben is különbözünk. Talán semmiben.
- Engem is meglepett.
Felelem neki csendesen, mert még mindig nem tértem napirendre afelett, hogy ezt komolyan képes volt Denis meglépni, hogy komolyan képes figyeltetni. Annyira haragszom rá ezért, hogy azt nem tudom elmondani. Komolyan, fel sem fogtam még igazán, hogy valóban ezt tette velem. Csak azt tudom, hogy ez megtörtént, hogy tényleg létezik az a tény, hogy figyeltetett engem. Nagyon haragszom, nagyon mérges vagyok, és lepillantva a gyűrűmre, azon gondolkozom, hogy vajon a párja jelez-e valamit Cathnek, hogy aggódik-e már miattam, és csak remélni tudom, hogy nem, felesleges volna. Nem, nem fog elmúlni, de ez az én meccsem Denis-szel.
- És mit mesélt a bátyám, hogy felajánlottad ezt neki?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. december 25. 13:32 | Link

-de nagyon csúnyán lebuktam.
𝕃𝕠𝕣𝕚𝕟


Megérthető, fordított esetben lehet neki sem tetszene, de hát ahhoz már elég vén, hogy ne kelljen utána figyelő szemeket küldeni, most már hivatalosan sem, még ha azt a részét megszokta, sőt, be nem vallja, de kicsit még hiányolja is. Persze, menni kell néha, hogy merre és hogy áll, vagy épp a karkötőt, ha érdekel bárkit is, kezdi úgy érezni, hogy annyi év után meglazult a póráz és elengedték. Csak épp nem mindenbe lett bevezetve, így most aztán botladozik, de menetel. Valamerre. Kiderül, hogy hol lesz a vége és reméli, nem valami puha falú szobában.
De persze, a lánynak nem kellemes. Kinek lenne az. Nem botrányos, amit eddig látott, semmi olyat nem tesz, amit a korabeliek ne tennének, talán még kevesebbet is. Elvonatkoztat attól, hogy mit mondott még, hogy hogyan is van és amúgy is, úgy néz rá, mint bárki másra. Nincs tekintetében mély szomorúság, vagy akármi, tudja, nagyon jól tudja, mennyire zavaró, ha valaki úgy néz rá, mint aki már... mindegy.
Persze, azért van benne meglepettség, sőt, bőven, miután ajkaival is találkozik és most ezt a gondolatot kell megtanulni nagyon, nagyon mélyre ásni, mert Denis a fejébe lát és nem, nem akarja tudni, hogy friss lakótársa mit tenne, ha hazamegy, elkezd valamiről beszélni és közben ez bukkan fel a fejében, miközben amúgy totálisan úgy kezeli, hogy csak megtörtént. Nem néz ferde szemmel, nem néz sehogy, csak bambán. Majd sóhajt.
- Persze, már csak azért is megtetted, hogy felbosszantsd. Így nem ő halálozik el, hanem én – fájdalmas képet vág, talán reméli, hogy ha meghallgatja, vagy kinézi, hogy hogyan is történt, az enyhítő körülmény. Megrázza a fejét. Ő nem haragszik, nem szomorú, csak nehezen kezeli a helyzetet. Mint mindegyiket persze. Nem készült fel arra, hogy testvérek között áll, hogy egyre több arc kúszik be piciny életterébe. Semmire sem és egyelőre kényelmetlenül érzi magát. A széken is mocorog, feszeng, akaratlanul piszkálja a könyv borítóját. Most mit kéne tennie? Ebből kéne könyvet keresnie...
- Semmit – tér vissza a valóságba, hát akkor próbálkozik magától. Még barátságos arcot is varázsol, nem olyat, aki legszívesebben kifutna innen. - Nekem is van húgom, láttam, hogy aggódik, az ilyen apró dolog meg csak jó, nyugalmasabb. Nem besúgó vagyok, csak akkor terveztem szólni, ha valami gázos és én nem tudom megoldani. Minden más nem tartozik rám, hát tudom mi az a magánszféra – menti a menthetőt, kikerülve, hogy miket tud még, vagyis csak épp eleget és kész. Könnyebb így, talán kicsit megnyugszik, mert nem akarta felidegesíteni. Ehh. De nehéz ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2019. december 27. 17:29 | Link

Misha

  A gyűrű megtalálása után - ami természetesen kicsit sem volt kellemes élmény - első dolga volt a könyvtár meglátogatása. Minthogy North nem hagyott hátra pontosabbat annál, hogy irány a könyvtár, így először a Bogolyfalván található kis helyet kutatta át a szöszi. Ez viszont sokkal kisebbnek bizonyult, mint a nagy, ami Bagolykőn található, így rövid úton rájött, hogy semmi olyan könyv nem található benne, ami hozzásegítené a rejtély megfejtésének.
  Következő dolga volt hogy reptessek egy baglyot drága jó Kolosának, hogy minél gyorsabban juttassa be az iskola falai közé. Persze azt nem kötötte a lány az orrára, hogy minek kell neki odamennie, hiszen tudta mennyire ellenséges a két férfi viszonya. Még a végén Kolos közölte volna vele, hogy nem engedi, hogy North után kajtasson. Ami tökéletesen megfelelt volna Scar első reakciójával, de nem a mostanival. Nem akarta, hogy erre menjen rá a barátságuk, így erről inkább hallgatott.
  Kolos pedig csak hamar vissza is írt neki. Felkapta bőrdzsekiét, kényelmes cipőjét, a gyűrűt pedig az ujjára húzta. Nem volt nehéz bejutni, és pár szót még tudtak is váltani Kolossal, ami az utóbbi időben szinte lehetetlennek bizonyult.
  Szíve szerint először a titkos szekciót nézte volna végig Northból kiindulva, de végül erről lebeszélte magát. Így is illegálisan tartózkodott bent - habár ez a mostani mestertanoncok után fel sem tűnt senkinek. Elkezdte a mágikus tárgyakról szóló könyvek között kutakodni, és azokat egyesével felnyitva nézte meg a tartalmát. Ha nem volt benne említés gyűrűről, akkor került is vissza. Ha igen, letette a lába mellé későbbi olvasásra.
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2019. december 29. 18:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. december 27. 17:46 | Link

Belián


Annyira nagyon mérges vagyok, hogy azt elmondani se tudom, és érzem, ahogy a szívem mérgességemben egyre hevesebben vagy, ahogy egy kicsit kezdem nem jól érezni magam, és érzem, ahogy egy apró izzadságcsepp megjelenik a bal halántékomon, és bármennyire is próbálok nem tudomást venni róla, ott van, és szépen, lassan elkezd lefelé szánkázni. Morcosan törlöm le, mielőtt a szemem magasságát elhagyná, és tudom, hogy nagy valószínűség szerint a gyűrűm párja már elkezdett riasztani, hogy baj van. Nincs baj, nem szabad bajnak lennie, mert azzal pontosan azt támasztom alá, amit Denis állít, hogy nekem felügyeletre van szükségem. Nincs. Nem akarom, hogy legyen.
- Hidd el, hogy ő fog, mert ha megtalálom, meggyilkolom.
Hosszan, fájdalmasan, úgy, hogy érezze, mennyire rossz az, amit csinál. Komolyan képes volt rám állítani valakit, ő meg még meg is csinálja neki. Hát nem az alvilág feje Denis Brightmore, hogy itt pattognia kelljen mindenkinek, ahogy ő fütyül. És akkor az ember így ne kívánja, hogy elhalálozzon, minél előbb.
- Ugyan már, ő is csak egy ember, nem jobb, mint mások.
Sőt, most ezzel a húzásával nagyon elrontotta itt a "kedvenc báty" státuszát, mert pont ezt nem akartam, hogy csinálja, hogy mindenki elkerüljön, mert jaj mi lesz, ha Denis megtudja, hogy beszéltünk. Lányból vagyok, és érdeklődöm a fiúk iránt, és szeretném, ha ők is érdeklődnének irántam. Hát mindjárt írok Zlatannak, hogy minden este randizzunk, mert ez így nem állapot.
- Ez nem mentség arra, amit tett. Mi a gáz szint? Mert akkor ezek szerint, ha megcsókolok egy fiút, az már a páros máglyahalál kártya.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 28 ... 36 37 [38] 39 40 ... 48 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet