A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703099#post703099][b]Sebastian Sieger - 2017.09.20. 23:44[/b][/url]

München, Németország | kinézetecske

Ugyan ő csak mutogatni szokta, de abban elég jó. Persze, ezt nem nyomom az orra alá, hiszen ő is épp elég jól tudja, nem szorul a segítségemre. Még kacsintott is, meg minden. Kicsit olyan volt, mint az a fura néni, aki Roger nyúlra mászott rá. Vagy az két külön mese volt? Mindegy is, a lényeg, hogy fura volt, de jól állt neki.
Az ajándék meg sem lepett, mert hát, Helmut gyakran ki szokta kérni a véleményemet, szóval erről is kicsit korábban tudtam, mint a szöszi, de ugye, bőven más témáink voltak, így nem akart kirobbanni belőlem az infó. Most pedig, olyan kellemes volt minden és túl voltunk ezen is.
- Igen, azt is tudom, valami ebédet akar szervezni pár ismerőssel. Benne volt a meghívó a fekete outfitem zsebében, amit visszahoztam a tisztítóból.
Nem egészen értettem a dolgot - nevettem fel röviden, kissé keményen is, mert ezeken a partykon sosem voltam a panda. Pedig fekete-fehér voltam, de ugye kiállás, modor, stílus... egy ruha sok dologra mély befolyással lehet.
- Mintha te olyan radikális váltásokat produkálnál... - jegyeztem meg kissé piszkálódva, de puszta szeretetből. A haja nem sokat változott, mióta ismertem. Nem is kellett, így is csodás volt, mármint, a legtöbb pasi képes lenne színlelni, hogy meleg, csak azért, hogy a közelében lehessen.
Megpróbált beszélni velem Haruról, én pedig ezt teljes mértékben ignoráltam, mert vele nem szívesen beszéltem a japánról és fordítva. Szomorú, de legalább fair. Végre megjöttünk, én pedig szikrázó mosolyt villantottam, mert hát, anno megcsinálta a fogorvos, igazán belefér a keretbe. Nekem csak a hátizsákom volt, így azt megszereztem, majd készültem kimászni, de neki ugye be nem állt a csipogója.
- Uuuu, lennének ötleteim. Biztosan Nikki! Miért két k-val írja a nevét? - tettem fel a kérdést, ami már elég hosszú ideje emésztette a lelkem. Nem is igazi név ez!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703547#post703547][b]Sebastian Sieger - 2017.09.23. 16:30[/b][/url]

Azt hiszem, mondhatjuk azt, hogy az utóbbi pár hétben az életem rendeződni látszott. Lassan ismét elkezdhettem edzeni, Lewyék bejelentették, hogy kit szeretnének keresztapának - te jó ég, még mindig nem hiszem el, hogy ennek az embernek gyereke lesz -, és hát, mi is elég sok időt töltöttünk el Hannahval együtt. Már az idei cuccom is megvolt az oktoberfestre, gyakorlatilag holnap terveztünk oda is indulni, előtte viszont még volt egy dolog, amit le kellett tudnom. Méghozzá, minél előbb, ha nem akarok megint leukoplast áztató szerencsétlen hülyegyerek lenni. Így vettem egy mély levegőt, felvettem a bőrkabátomat, majd kb egy tizenöt perc kocogás után álltam meg a ház előtt, a szakadó esőben, felfelé hunyorogva, hogy ugyan már, csak itthon van. Nem igazán volt szükségem plusz időre, hogy mérlegeljek, a kezem már a kapucsengőt nyomkodta, mintha éppen atomtámadást szeretnék indítani valaki ellen. Egy ingerült mozdulattal túrtam hátra a homlokomba lógó nedves tincseket, majd ismét felsandítottam.
- Az isten szerelmére, vedd már fel... - motyogtam magam elé, még én is alig értettem, de nem is ezen volt a hangsúly.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703638#post703638][b]Sebastian Sieger - 2017.09.23. 22:14[/b][/url]

München, Németország | kinézetecske

Elég rémisztő volt a gondolat, hogy volt olyan, aki tényleg találkozott az elsővel. A nő olyan volt a számomra, mint a Molyember. Mindig, mindenki beszél róla, de soha, senki nem találkozott még vele és ez jól is van így. Addig van nyugi, ameddig ez megmarad.
- Nekem senki nem magyarázza meg, hogy az a nő nem egy fiktív személy volt. Helmutnak nem volt első felesége, csak második. Tudom, hogy ez lehetetlen, de így van - tört ki belőlem a nevetés a végére és inkább a tenyerembe temettem az arcomat. Csak kellene rám egy szűrő, ami nem engedi ki a hülyeségeket a számon. Bár akkor feltelne vele a fejem és akkora lenne, mint egy lufi. Vagy 99.
Nem is csodálkoztam Hannah jól megjátszott háborgásán, az az ember nagyon furcsa, sőt, néha egészen ijesztő is tud lenni, talán emiatt is kötöttem ki a szellőzőben. Biztosan az adrenalin, különben nem tudtam volna felhúzni magamat a rácson.
- Biiztosan vadítóan néznél ki, de azért arra az esetre készítem a parókát, mert nem ismernélek meg sehol. Teljesen elvesznék a tömegben, akkor meg kiabálni és hadonászni kell - horkantam fel, mert legutóbb, mikor ilyesmi történt, engem le akartak csukni, rá meg rázta a mutatóujját a rendőrbácsi és megadta neki a telefonszámát. Gyanítom, hogy nem azért, hogy a gyerekére vigyázzon. Hannah nem az a bébiszitter típus, ezt mindenki be kell lássa.
Aztán végre megérkeztünk, én pedig felszabtam az ajtót és kivetettem magamat a kocsiból, a táskám társaságában, be is csuktam magam után, de aztán csak vártam Hannahra.
- Hát amilyen okos az a nő, még csak meg sem lepne. Múltkor megkérdezte én zümmögök-e. A minibár volt - pislogtam magam elé. Jó, én sem voltam egy észlény, sőt, a számokhoz semmi eszem nem volt, de ez már teljesen új távlat.
Nem voltunk már újak itt, ezért nem is nagyon figyeltem oda a bevezető mondókára, csak bámultam a nagyszabású hall plafonját és a lelógó növényeket. Az a vízesés a múltkor is ott volt? Hannahra néztem, meg is bökdöstem kicsit, mielőtt a képződményre mutattam, megrántva a vállamat.
- Nem  tudom, hol szeretnél, Engelchen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704061#post704061][b]Sebastian Sieger - 2017.09.26. 18:43[/b][/url]

München, Németország | kinézetecske

Nem teljesen értettem, hogy az emberek nagy része miért menekül egyik házasságból a másikba. Elvileg ez egy örök kapocs lenne, ami összetartja őket jóban-rosszban. De nincsen olyan, hogy egy ember még a hatodik házasság után is azt gondolja, hogy ez majd örökké tart. Vagy csak a vagyonát akarja csendesen, feltűnés nélkül osztogatni?
- Nem is értem a szüleidet. Az enyémek legalább együtt próbálnak nem seggfejek lenni - nevettem el magamat halkan, holott igazából nem különösebben érdekeltek anyámék. Közöltem, hogy többé nem megyek haza és ehhez eddig nagyon jól tartottam is magamat.
A külsejével nem volt gond, én szerettem a mostanit, ahogyan az ügynöksége és a német férfiak nagy része is.
- Nem, figyelj, a brandeknek nem tesz jót a hirtelen arculatváltás. Lehet modernizálni, de azt is csak lassan, fokozatosan... - bólogattam aprókat, de nekem így is bejött, szóval én nem voltam a változás híve. Meg legalább neki volt is a fejében valami, ellentétben Nikkivel, akinek az volt a maximum teljesítménye, hogy nem vette fel kifordítva a melltartóját.
Közben Hannah elkezdett sztorizni az új lányról, akit elvileg egyből a mélyvízbe dobnak, meg hogy elkezdte a haját vasalni a hideg fémmel, én pedig egy pár pillanatig csak masszíroztam az orrnyergemet tanácstalanul, azon filozofálva, miért történik velem mindez.
- Vele már nem lesztek öribarik, elszúrtad, egyetlenem  - sóhajtottam fel drámaian, még egy kézmozdulatot is téve, hogy na fuccs neki. Hannah nevetése azért egy kis vigyort odabiggyesztett a szám szélére, de azért csalódott voltam a sorsban.
Szerinte sem volt itt legutóbb a vízesés, nem is értettem, mi célt szolgált, de legalább mondhatták rá, hogy menő. Az is több, mint a semmi. Gyalogkakukk se volt okos, csak bip-bip.
- Jó, nekem jó tervnek tűnik. Öm... már edzeni? A könnyítettben már részt kell vennem a héten, és hirtelen azt is ő akarta tartani, szóval... - grimaszoltam kicsit, mert tényleg nem volt egyszerű mostanság terelni a témát rólunk. Az öreg mindig, mindent tudni akart.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704074#post704074][b]Sebastian Sieger - 2017.09.26. 20:24[/b][/url]

Nem így terveztem a mai napomat, nem akartam az esőben futni, bőrig ázni, majd tüdőgyulladást kapni, mert Helmut még nem elég dühös rám, az ihlet csak úgy jött. Mire kettőt pislogtam, már kint is voltam az ajtón és hátra sem néztem, csak egy pálcamozdulattal bezártam.
Tizenöt percet vett el az életemből, hogy odáig elkocogtam, majd megtorpanva körbenéztem, nem követett-e senki, mielőtt erőteljesen elkezdtem volna üzemeltetni a csengőt. Még kulcsom is lett volna a lakáshoz, de beengedni magamat meg aztán végképp bunkó lett volna. A hajamba túrtam, mielőtt ismét felfelé sasoltam.
Nagyjából ekkor vágott be elém egy nő, én meg kissé ingerülten sóhajtottam fel, mielőtt észrevettem volna, hogy ja, amúgy ez csak haru, nem kell egyből felkapni a vizet. Lassan leszálltam a csengőről és kissé megigazítottam a cuccaim.
- Hö... öö... Nem... csak pár perce, nem vészes - vontam meg a vállamat, lazán, mint egy utcagyerek, bár igazából nem élveztem az ácsorgást, ha őszinték akarunk lenni. Ő közben beslisszolt a cuccaival, ami nem volt kevés, én meg kissé összevont szemöldökkel figyeltem, mielőtt beléptem volna.
- Megy egyedül, vagy segítsek? - kérdeztem, letolva a csukját a fejemről és eltúrtam a loccsvizes hajamat a homlokomból, ismét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704828#post704828][b]Sebastian Sieger - 2017.10.04. 10:44[/b][/url]

Teljesen bőrig voltam mostanra már ázva, ha ilyen lehetséges a bőrkabát alatt. Az biztos, hogy kirázott a hideg, ahogyan a hajamból az esőcseppek lassan, jeges kis gömbökként leszáguldottak a hátamon. Kissé összerezzentem, de igyekeztem megőrizni a lazaságomat, amennyire lehetett, előre is engedve, hogy az alapanyagnak kinéző fakupaccal bevonuljon a folyosóra. A neveltetésem akkor is előre tessékelte volna, ha csak egy retikül van nála.
- Nem, értettem. Csak hagyd - legyintettem, jelezve, hogy én emiatt nem zavartatom magam és egy kis vizet facsartam ki a szőke tincsekből, valamennyire előrehajolva, hogy ne magamra csavargassam. Leginkább csak a kabátomra.
- Ahogy érzed - tartottam fel megadóan a kezeimet, mert nem akartam én semmit erőltetni, ha úgy érzi, hogy nem boldogul, gondolom majd úgyis szól. Vagy látszani fog abból, ahogy szerencsétlenkedik a kupaccal.
Lassan a lakás ajtajához mászkáltunk, mint valami hatékonytalan karaván, de nem bántam, csak vártam, hogy sikerüljön megoldania egyedül is, mert ő ugyebár már nagylány.
- Nem tudom, nem túl hosszú. Vennem kellett egy új inget, a tavalyi kék-fehér kockásom látott már szebb napokat is - vontam meg a vállamat, mert mégsem reklámozhattam, hogy Lewy sikeresen lehányta, miután Kevével kimentek cigizni. - Neked?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705169#post705169][b]Sebastian Sieger - 2017.10.08. 04:54[/b][/url]

München, Németország | kinézetecske

Tudtam, hogy Helmut sokkal inkább próbálkozik nem morogni velem, mint amennyire ez a csapat többi tagjára igaz volt. De a legtöbben már tudták, hogy nekem nem csak a főnököm, nem mellesleg amolyan apafigura is volt a számomra.
- Jó, de őt nagyon sokan nem, mert egy s-fej - közöltem felhorkanva, mert hát, szegény srác sok inden volt, de népszerű az igen csak bajosan. Helmut talán nem genyózott volna vele, ha nem szól be az egyik edzés elején, hogy ő nem fog bemelegítőköröket futni. Így lehet, hogy még én is odavágtam volna neki, hogy lassan csak kussoljon el, ha lehetséges.
Tény, voltak olyan égek, amiknek kellett a modernizálás időről-időre, különben elavultak és fuccs a vevőkörnek is, csak az elfogultak maradtak meg, mert azok már megszokták. Hannah nem ilyen volt.
- Jó, tudjuk, hogy te ilyen Überfrau vagy, de azért néha igazán kisebbre vehetnéd az arcod! - Csak a szokásos piszkálás volt, nem zavart a stílusa, különben nem maradtunk volna meg egymás mellett, de szerintem ezt tudta ő is.
Elmesélte a butácska újoncot, én pedig elég gonoszan, de rávilágítottam, hogy vele már sosem lesznek legjobb barátnők. Elmélázó fejet vágtam egy pár pillanatig, az ajkamat ütögetve kicsit a mutatóujjammal, majd ismét rápillantottam.
- És mégis hogy vigasztaljalak meg, szöszi? - érdeklődtem, talán egy kicsit provokáló mosollyal az arcomon. Mostanság lettek volna ötleteim rá, de azt hiszem, hogy nem pont azért jöttünk ide, hogy meghökkentsük a személyzetet.
A lejáratok eléggé elkeveredtek, de nem különösebben bántam, kicsit jobban el voltak így választva az öltözők. Bólogattam a kérdésre, hogy nekem az megfelel, mint találkozó-pont. Kicsit elgondolkoztam, majd rántottam egyet a vállamon.
- Igazából, igen, de ez a kis szünet már nagyon kellett nekem - láttam be, majd még vetettem a szöszire egy pillantást és elügettem a férfiak öltözője felé. Elég hamar megszabadultam a cuccaimtól, amiket bezártam a szekrénybe, túl estem  a kötelező 20 másodperces zuhin, majd  a törölközőt a derekam köré csavarva slattyogtam fel a pezsgőfürdőhöz. A puha anyagot biztonságba helyeztem és nem sokkal később már el is mélyedtem a habokban, Hannaht várva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705460#post705460][b]Sebastian Sieger - 2017.10.11. 22:05[/b][/url]

Megszabadultam a víz egy részétől, aztán csak oldalra fésültem az ujjaimmal, hogy legalább útban ne legyen, ha már úgy nem akar állni, ahogyan azt én akarom. Helmutnak biztosan tetszett volna ez a fazon, de ő most nem volt itt, hogy megdicsérjen. Szerencsémre, azt hiszem.  
Még azt is megemlítettem, hogy vásárolni voltam, mert hát, holnap ki akarok menni az Oktfestre, oda pedig nem fogok kockás ing nélkül. A tavalyit már aznap kidobtam, mert undorodtam tőle, így nem volt más választásom.
- Majdnem ugyanolyat vettem, meg egy ugyanolyat pirosban is, de még nem tudom, melyiket veszem majd fel - rántottam egyet a vállamon, szinte már olyan gyerekesen szendén, mert hát, ötletem sem volt. Talán kicsit attól is függött, a társaságom milyen ruhában jön. Azért értékeltem, hogy megjegyezte, talán egy félmosolyt még meg is engedtem magamnak.
Az új seprű említésére kicsit megint olyan lettem, mint a prérifarkas. Az arcvonásaimért folyó küzdelmet az értelem elvesztette, 1-0 a zavarodottság javára.
- Öm, persze, természetesen. Biztos találsz, érdemes az akadémiásokkal beszélni Münchenben, ha gondolod majd adok egy telefonszámot, vagy címet, vagy akármit... - intettem, hogy ganz egal, részemről mindegy, melyikre van szüksége, abba a részbe már nem akartam belefolyni.
Ugyan bementem én is a lakásba, de a cipőm, meg a kabátom levételével voltam elfoglalva, így nem mentem egyből utána. Sőt, még vissza is mentem a folyosóra, hogy kifacsarjam az ingemet.
A találkoztam egy férfival kezdetű mondatokat nem igazán tőle vártam, de aztán nem akadtam fent rajta különösebben.
- Igazán? Ééés mi történt? - érdeklődtem, miközben a ruhám megigazítva beljebb indultam.
Még megvártam a válaszát és csak a rövid elbeszélés után éreztem úgy, hogy a döntésem helyes volt. Nem kellett ez senkinek, így hát az eredeti szándékom szerint, kevés idő elteltével és a gyűrűvel a zsebemben távoztam, úgy,
ahogyan érkeztem. Viharosan és elszántan. Az út hazáig még életemben nem volt ennyire hosszú.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705516#post705516][b]Sebastian Sieger - 2017.10.12. 19:41[/b][/url]

München, Németország | kinézetecske

Nem igazán értettem hozzá, hogy milyen orr is kell a kozmetikusoknak, de nem is zavartattam magam rajta. Ha ő azt mondja, akkor biztosan így van, én meg majd csak bólogatok, mint a rajzfilm-figurák. Annyit tudtam biztosan, hogy szerintem nagyon szép nő, mások pedig ezzel bőszen egyetértenek, vagy sipákolnak, mert ők nem azok.
- Nagyon szemét tudsz lenni, tudod? - nevettem fel kissé, de tény, vannak olyanok is a modell szakmában, akiknek alapvetően semmi keresnivalójuk nem lenne ott. Vagy csontkollekciók, amik zörögnek minden lépésre, aztán teleaggatják őket smukkokkal, hátha akkor azt hiszik, az ékszer zörög és nem a nő bordái ütköznek össze a csípőjével.
Nem úgy nézett ki, mint aki komolyan meg van sértődve, de ugye én egy labrador-panda keverék vagyok, hát egyből felajánlottam, hogy nagyon szívesen kárpótolom, ha úgy érzi. Azt nem árulta el, hogy mégis hogyan. Tipikus Hannah.
- Hát, ha te mondod... - sóhajtottam fel, aztán a felém hajított csók láttán elmosolyodtam, csak aztán szedtem a lábaim, hogy átöltözzek. A női öltözővel ellentétben itt nem volt sor, meg tolongás a tükör előtt, szóval a hiú hajlamaim ellenére is előbb kötöttem ki a pezsgőfürdőben, mint Hannah. A csuklóm még mindig heges volt, nem is hiszem, hogy külön főzet nélkül valaha is elmúlna, de nem zavart.
Aztán megjelent a szőkeség, én pedig érdeklődve figyeltem, ameddig be nem mászott a vízbe, hogy tőlem nem messze elterüljön, a fejét hátradöntve kissé.
- Hát, kicsit hosszabb időt hagytunk ki, mint ahogyan azt illik, igen - biccentettem, aztán finoman oldalba böktem. - De nem lesz több ilyen,
 ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707934#post707934][b]Sebastian Sieger - 2017.11.11. 23:52[/b][/url]

München, Németország | kinézetecske

- Mindig. Csak ez lehet a rajongásom oka - kacsintottam rá egy széles vigyor kíséretében, de aztán beharaptam az ajkamat, hogy eltüntessem az arcomról gyorsan. Nem kellett volna annyira nevetni ezen, elvégre sokan megmondták, hogy borzasztó emberi lény vagyok. Csak mosolyogtam egy temetésen, what then? Ő sem szerette volna, ha sírnak utána, mindig is vidám ember volt.
Nem sokkal később már a pezsgőfürdőben ültünk, mert a wellness, ugye nagyon fontos, minden egyes formájában. Nem ebben első sorban, de így is nagyon tudtam értékelni, főleg akkor, ha nem voltam egyedül. Ha tagadni is próbálom és vannak néha kis kitéréseim is, attól még ugyanúgy társasági lény voltam. A bölcs emberek mindig is érezték, hogy az egység az erőben van.
- Hát nekem is... - mosolyodtam el, kissé szomorkásabban, mint ahogyan azt eredetileg terveztem, de nem bántam a dolgot. Vannak érzéseim, és akkor mi van? Attól még nem leszek olyan, mint azok a furcsa rajzolt, sírós nyuszik a facebookon.
Nem sokat kellett ecsetelnie, hogy Magda melyik, igazából jobban is ismertem a baráti körét, mint ahogyan azt illett volna, de azt hiszem, hogy túl sok időt is töltöttem a részeként, ahhoz, hogy ne ismerjem őket. Magdát talán egy kicsit közelebbről is, mint ahogyan azt illett volna. Ki gondolta volna, hogy szupermodellek rapidrandikra járnak?
- Te is tudod, hogy ameddig kellek, én itt leszek. Dee tudod, hogy támogatom a kutyás ötletet. Igazából minden baromságot, hisz ez a dolgom. De iigen. A kutyát is - kissé elmosolyodtam, mielőtt a vizet tapizó keze után nyúltam volna, hogy kissé megszorítsam. Szükségem volt rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707940#post707940][b]Sebastian Sieger - 2017.11.12. 00:43[/b][/url]

Hamburg, Németország

A jobb kezem a bal csuklómra kulcsolódott a hátam mögött, ahogyan a csizmáim sarka összekoccant, miközben megálltam a víz partján. Alattam a víz hangosan nyaldosta a betont, néha sós permettel szórva be a levegőt. A sirályok még most is fülsüketítően rikácsoltak néha, pedig az ember azt hinné, hogy ilyenkor már van sokkal jobb dolguk is. Mély levegőt vettem, mielőtt még ellazítottam volna a vállaimat, hogy kis sóhajjal lazábbra vegyem a tartásom is. Korán érkeztem, túl korán is, ha azt vesszük, hogy az utóbbi... években? mennyire szórakozottan vettem az odaéérést. Most viszont itt álltam, jóval korábban is a kelleténél, a dokk egy olyan részén, ahol jó esetben a kutya sem járt.
Ha járt volna, most alighanem, nagy bajban lennék. Semmi keresnivalóm nem volt itt, pláne nem ilyenkor és így. Hát csak szusszanva leporoltam pár harmatcseppet a kabátom fekete anyagáról és a korlátnak dőltem kissé. Nem ma volt már az az omniózus este, sokat vártam, mielőtt elmondtam volna a szőkének. Ez olyasmi volt, amit nem lehet csak úgy leírni a messengeren, pláne nem bagolyban, amit akárki elfoghat.  
De azért az éberség megvolt, így mikor lépéseket hallottam, szinte azonnal megpördültem a tengelyem körül és tettem egy lépést oldalra, így a konténer takarásába kerülve. A kezem az oldalzsebemben nyugvó pálcára kulcsolódott, kissé még el is mosolyodtam, olyan westernfilmes jellege volt a jelenetnek, csak a helyszín és a ruhák nem stimmeltek, ahogy a pálca hegyét a szőke nyakának nyomtam, a derekát átkarolva hátulról szorosan.
- Helló drágám- súgtam a fülébe, most már széles vigyorral az arcomon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707943#post707943][b]Sebastian Sieger - 2017.11.12. 01:29[/b][/url]

Hamburg, Németország

A korai érkezés vagy a Helmuttal töltött túl sok idő margójára volt írható, vagy ha fontos időpontról volt szó, nem szerettem a helyszínen történő váratlan fordulatokat. Legyen az mondjuk helyben lévő fotós, rajongó, járókelő, tolókocsis néni, vagy acme gyártotta csapdákkal kísérletező prérifarkas. Szóval már ott voltam egy ideje, a lehető legnagyobb lelki nyugalommal bámulva a háborgó, jeges vizet, mikor a lépteket először hallottam meg.
Az lenne a legpontosabb, ha azt mondanám, hogy az ösztön diktálta, hogy rögtön hátrébb húzódjak, olyan pontjára a dokknak, ahol nem volt rám jó a kilátás, én viszont mindössze egy apró kipillantással azonosítottam a szőke közeledő alakját. A sörfesztivál után szerintem egy teljesen elhomályosított kép alapján is felismertem volna, pusztán a sziluettből. A többi már csak a pillanat varázsa volt, vártam volna a paprikasprayt vagy a gyomorszájon-vágást, de egyik sem jött, helyette csak ledermedt kissé. Hogy a halk nyüszítés nem hozzá tartozott, ebben egészen biztos voltam. Azért még tartottam a mozdulatot egy pár pillanatig, mielőtt a pálca visszakerült volna az eredeti helyére.
- Képzelem mennyire, legalább másfél napja nem láttál, Engelchen - jegyeztem meg kissé cinikusan, a szemem megforgatva, de az a vigyor ott maradt továbbra is az arcomon, ahogyan a tenyere a karomra simult. - Csak nem társasággal érkeztél?
Kissé oldalra billentettem a fejemet, mielőtt egy röpke cirógatást követően elengedtem volna a derekát. Még egy lépést tettem is hátra, a cipőm talpa pedig fülsértő hangon csikordult egyet a néhány, elszórt kavicson, amint a betonnak préselődtek.
- Fess vagy ma, nem is mondtad, hogy ünnepiben jössz - fojtottam el egy mosolyt, megköszörülve kicsit a torkomat, majd egy ideges mozdulattal simítottam oldalra egy, a homlokomba hulló szőke tincset. Annak most nem ott volt a helye.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707949#post707949][b]Sebastian Sieger - 2017.11.12. 02:53[/b][/url]

Hamburg, Németország

Nagyon csúnyán is végződhetett volna az eset, de azt hiszem, egy részem tudta, hogy nem fog, mert különben nagyobb lett volna az élni akarásom és eleve hozzá sem érek a nőhöz, csak diszkréten toporgok ott a konténer árnyékában, míg biztos nem vagyok benne, hogy észrevett.
Így viszont kicsit izgisebb is volt a dolog, már, ha a nyüszítést nem számoljuk, ami egyértelműen kissé lelombozó volt. Meg egyáltalán, miből jött? Vannak már hasnyüszítők is? És én nem tudok olyat?
- Oh, elllnézést, már kezdem azt hinni, hogy számolod a perceket nélkülem - horkantam fel egy pillanatra, de éreztem a késztetést, hogy  gyorsan tegyek is egy lépést hátra, hogy azért kartávolságon kívülre kerüljek. Valahogy nem volt kedvem ma egy fogamat sem visszarakatni, pedig tuti kapnék a dokinőtől nyalókát, meg minden. - Még abba is beleszólt, hogy kivel jöhetsz a velem való találkára? Ejnye apuka!
Még elismerően füttyentettem is egyet, hogy jelezzem, mennyire kirúgott a hámból az öreg. Azt hiszem, hogy kicsit feldobta a gondolat, hogy van esély arra, hogy a családon belül maradok és nem kell megölesse a szüleimet hozzá.
Végül csak léptem egyet hátra, Hannah pedig nem sokkal később lepakolta a kis szőrpamacsot. Ő is kitett magáért, a nyüszítés pedig értelmet nyert, ahogy lassan közelebb topogott és vadul szaglászni kezdte a cipőm orrát.
- Mondjuk iiigaz, tényleg nem olyan rossz, bár hiányolom a hozzá illő sapit. De az nekem is otthon maradt, szóval rossz szavam se lehet. Legfeljebb megfázunk - rántottam egyet a vállamon, mielőtt még ismét a kis tappancsosra pillantottam volna. - Tudod, hogy miért éppen ide hívtalak?
Ez már korábban is érdekelt, de azt hiszem, hogy a válasz legfeljebb egy vielleicht lehetett volna. Régen voltunk itt utoljára, nem volt közel az otthonhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708815#post708815][b]Sebastian Sieger - 2017.11.24. 19:20[/b][/url]

Hamburg, Németország

Igaza volt abban, hogy a telefonon a háttérben fut a számláló, nekem is volt, meg anno Lewynek is, talán éppen ezért tudta, hány nap is telt el úgy, hogy nem nyúlt nőhöz. Nekem is volt, a szőkének is, csak kicsit más téma miatt, mint amiért a lengyel anno futtatta azt.
Valóban ismertem már Helmutot, meg sem lepett volna, ha mondjuk megmondja Hannahnak, hogy hova és kivel menjen. Vagy, legalábbis, ha megpróbálja megmondani.
- Új lakótárs? - vontam fel a szemöldökömet értetlenül, mert nem igazán számítottam plusz emberre. Talán meg kellett volna lepődnöm már azon is, hogy lakótársunk, de nem történt meg a dolog. Szemem sem rebbent, csak kissé elmosolyodva pillantottam a földön lassan felém óvakodó négylábúra. Alapvetően nagyon aranyos volt, de nem számítottam rá, hogy ma Hannah egy kutyával állít be. - Micsoda stílusos kis lény.
Igaza volt abban, hogy nem jártunk itt egy ideje. Legalábbis, együtt biztosan nem. Amikor a duónk ide benézett legutóbb, akkor az ő gyűrűjével véletlenül sikerült agyondobni egy sirályt. Hatalmasat sikoltott és belezuhant a vízbe, de éppen senkit nem érdekelt, betegre röhögtük magunkat, holott semmi humoros nem volt a helyzetben.
A fejét enyhén oldalra biccentette majd a kezét kihúzva a kabátból felém nyújtotta. Az ajkam kissé megrágcsáltam, a tekintetem a kezén tartva, majd előhúztam a gyűrűt a kabátom zsebéből, felmutatva.
- Akartam szólni korábban is, de valahogy nem találta meg a megfelelő alkalmat - mosolyodtam el, a szabad kezemmel megfogva az övét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709465#post709465][b]Sebastian Sieger - 2017.12.06. 12:48[/b][/url]

Hamburg, Németország

Hannahnak igenis volt szíve, még ha nagyon jól tudta ezt leplezni, akkor is. Én szerettem, a maga  néha egészen kiállhatatlan, önző és nem éppen tapintatos módján is. Más kérdés, hogy a nagyérdemű közönség ezt mennyire tolerálta jól. Megint más, hogy engem ez mennyire érdekelt. A kis tappancsos közben ismét közelebb óvakodott, majd lelkes szaglászásba kezdett, mintha csak rég nem látott ismerősök lennénk.
- Rossz hír? Belepisilt a kedvenc cipődbe? - horkantam fel kissé, mert ennél nagyobb problémát nem tudtam elképzelni Hannah szemszögéből nézve. Jó, esetleg azt, hogy elveszek feleségül egy ázsiai lányt, akivel még mutatóban sem vagyok boldog, de ennek a veszélye egy ideje már nem állt fent.  
Végül csak megfogtam a kezét, vonakodva kissé, de ugye, hogy vesz elő az ember egy jegygyűrűt úgy, hogy az ne legyen félreérthető, pláne, ha esetleg még a nő szép is, meg fogod a kezét is...
A kérdésre megköszörültem a torkomat, majd megingattam a fejemet. Mert hát, nem mondhatnánk, hogy túl lelkesen nyújtogatta volna, vagy hogy olyan szívesen adta vissza. Az nem volt egy szép beszélgetés és azt hiszem, hogy azóta már vissza is költözött japánba. Hupsz?
- Ami azt illeti, visszakértem - jelentettem ki, most már rezzenéstelen hangon. Azt hiszem,mondhatjuk, hogy legalább egy kicsit sikerült összeszednem magamat, ha nem is nagyon. Tettem pár lépést vele a víz felé, a hullámzást hallgatva, a tekintetem néha akaratlanul is a kis tappancsosra tévedt. Anno én dobtam el az ő gyűrűjét, azt hiszem, illett volna most fordítva legyen. Mások talán eladták volna vagy visszaváltják. Elárvereztethettem volna Helmuttal, de teljes lezárást szerettem volna, nem pedig egy részmegoldást, amivel egy időre megszabadulok. Az a pénz annyira nem volt fontos.
- Megtennéd, hogy...? - tartottam felé ismét a gyűrűt, most már a tenyeremen. Még a fejemmel is a víz felé biccentettem, hogy véletlenül se tudj a dolgot félreértelmezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=711546#post711546][b]Sebastian Sieger - 2018.01.11. 14:51[/b][/url]

Hamburg, Németország

Jó, Hannah még mindig a régi, nincsen semmi baj. A frissen szerzett lakótársa sem tett komoly kárt semmi fontosban a jelek szerint, így talán zökkenőmentes lehet a kapcsolatunk. A mosoly viszont nem sok jót sugallt, így a szemöldököm felvonva hajoltam kissé előrébb.
- Milyen dolgokat?
Elég hamar áttértünk erről arra, hogy miért is jöttünk el, ide, az isten háta mögé. Mert nem szoktam azért indokolatlanul Németország teljesen másik felére átrendelni, még akkor sem, ha éppen olyan nap volt, mikor nagyon is kedvemre való volt a fekete. Már korábban is akartam neki szólni róla, hogy szabad vagyok, de sosem találtam a megfelelő pillanatot, lehet, hogy így kellett lennie.
- Tudom. - És ebben a kijelentésben nem volt semmi egoista vagy önimádó, egész egyszerűen csak tudtam, hogy ez így volt jó. Kedveltem Harut, de nem úgy, ahogy egy barátnőt szokás, egy feleségről nem is beszélve. Abban a kapcsolatban senki nem lett volna boldog.
A pillantásom nekem is a vízre tapadt egy pár pillanatig, majd a mancsosra, aki ott csücsült egy fűcsomón és figyelte a vizet. Gondolom nem volt még a tengernél, azért lehetett új neki, nem mintha ez magától értetődő lenne Hannah mellett. Kinyújtott tenyérrel nyújtottam a szőke felé a gyűrűt. Szép darab volt, ezüst, de egyetlen egy boldog emlék sem kötött hozzá.
- Reménykedtem ebben a válaszban - mosolyodtam el, a kezem visszaejtve magam mellé, mert ha most túl közel lennék hozzá, biztos vagyok benne, hogy igen durván orrba könyökölne.
Már nem is akartam számolni, hányat temettünk el itt az utóbbi években csoportosan, így csak összepréseltem az ajkaim kicsit, mielőtt bólintottam volna.
- Csináljuk - léptem a korláthoz és biztosítottam a dobszólót a művelethez, hogy azért legyünk már egy kicsit stílusosak. Egy szar korszak lezárásán veszünk épp részt, emberek!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=711755#post711755][b]Sebastian Sieger - 2018.01.14. 09:40[/b][/url]

Hamburg, Németország

Nem különösebben értettem, hogy mi is történt, ami miatt a kicsi Dolfi annyira rossz lehet. Elvégre, elmondása szerint egyetlen egy cipő sem sérült rágási sérülést, ami alapvetően jó, nem? Nekem legalábbis biztosan, mert Hannah igen el tud kattanni, ha a cipőiről van szó. Aztán szépen lassan eljutott odáig, hogy felvilágosítson, hogy lehet, hogy nem is egészen az ő dolgait gyűjtötte be. Hát így már természetes, hogy nem mérges.
- Tessék? Most komolyan lenyúlta a melegítőmet? - néztem szemrehányó pillantással a többnyire fehér foltosra, de aztán elmosolyodtam kicsit. - Nem baj csak... fura?
Egy ideig kellett szobroznom azzal a gyűrűvel, mire olyan választ kaptam, amilyenben reménykedtem. De akkor eluralkodott bennem tényleg az a rendes, teljes megkönnyebbülés, amit akkor érzel, mikor tényleg úgy alakul minden, ahogyan azt te szeretnéd. Ez mostanság egyre többször volt, ellentétben az év közepével, mikor az életem romokban hevert.
- Talán mondhatjuk, hogy nem - vontam meg a vállamat, majd leporoltam egy pár vízcseppet a zakómról. Ha másért nem is, azért a mosolyért megérte idejönni. Szóval végül a korláthoz léptem és elkezdtem dobolni rajta, hogy felvezessem vele a nagy dobást, amivel megszabadulunk attól a rémes, cseresznyevirágos smukktól.
Hannah hatalmasat lendített, majd repült is a gyűrű, aztán egy hatalmas sikítás és zuhant a vízbe egy nagy, fehér folttal együtt.
- Azt hiszem, sikerült agyondobnod egy sirályt... - jegyeztem meg kissé hunyorgatva, de aztán not bad-grimaszt vágtam, aprókat bólogatva. Mert az azért elég menő, nem? A kérdésre megfordultam, a hátam kissé a hideg korlátnak döntve és érdeklődve pillantottam rá.
- Hiányérzeted van? - kérdeztem, majd közelebb hajoltam, végigsimítva az állán és megcsókoltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713498#post713498][b]Sebastian Sieger - 2018.02.04. 01:48[/b][/url]

Hamburg, Németország

A dolgok olyan furák voltak köztünk az utóbbi időben, persze, mindenképpen a jó értelemben. Bár, nem tudtam, hogyan is viszonyuljak a négylábúhoz, Hannah kedvelheti, ha ezt a nevet kapta és még a ruhákat is szabad egy kicsit csócsálnia, így igyekeztem a lehető legpozitívabban nyitni a kisállat felé. Amiben lássuk be, igen jó voltam, az ismerősi körömben talán a legjobb, ameddig nem a saját dolgaimról volt szó.
- Jó, ez mondjuk elég érthető, én sem akarnék a helyében tüllön aludni. Nem is kényelmes anyag - jegyeztem meg kissé fintorogva, mert volt már vele élményem, mikor a lány nem tudta ledobálni a cuccait az ágyról. Bénaság. Attól mondjuk nem féltem, hogy a csöpp négylábú majd kitúr engem az ágyból, ha nagyon agresszív, legfeljebb arrébb rakom. - Remélem erre nem kerül sor.
Nem akartam komolyabban belemenni ebbe az egész csalódásos sztoriba, nem hiszem, hogy ő bárkinek azt okozott volna. Kivéve Lewynek, még azon a télen, amikor fogta magát és eltűnt, itt meg szarban volt a haza. De az nem most volt és ott volt a furcsazümcsilány, hogy rendbe tegye a dolgokat a lengyel háza táján, így minden rendben volt.
A szőke egy lendületes dobással elhajította a gyűrűt, ami eltalált egy madarat is, aki erre sikítva zuhant a mélybe. Szerintem vége volt, de nem akartam túlragozni, csak tudatni vele.
- Upsz! - vágtam rá, Dolfi pedig hangos ugatásba kezdett, meglepően vékony hangon, miközben a vizet figyelte. Azt hiszem, ő nem annyira örült neki, hogy a szárnyasnak vége lett. Végül kissé közelebb hajoltam, hogy megcsókolhassam, amit viszonzott is. Most már nem volt annyira furcsa és nagy dolog, mint a pandalátogatás előtt. Sőt.
- Azt hiszem, hogy keresett, de valahogy mindig sürgős dolgom akadt... micsoda kár - biggyesztettem le az ajkaimat kissé, mielőtt még a a pillantásom az égre függesztettem volna. - Azt hiszem esni fog... nem kéne lassan mennünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714403#post714403][b]Sebastian Sieger - 2018.02.15. 01:54[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

A reggel viszonylag hamar eltelt, Hannah le is lépett otthonról. Szóval Dolfival kettesben költöttük el a reggelinket, aki mindig bele-belemart a neki dobott falatkákba. Hol lelkesebben, hol csúnyán nézve rám, hogy mi van szőke, csak ennyit tudsz nekem nyújtani? Kísérteties.
Az edzést két részre bontottuk és noha én a délelőttiben lettem volna, Lewy kivinnyogta magának, hogy mégis csak hadd legyen ő délelőtt és hát. Ember, igen meggyőző tud lenni, ha akar!
Szóval levittem egy körre a tappancsost sétálni, még otthoni cuccban, kócosan és kissé gyűrötten is, mikor a telefon megcsörrent a zsebemben és az első gondolatom az volt: már megint csörög a seggem. A másik kezembe fogtam az eb pórázát, majd felkaptam, anélkül, hogy megnéztem volna, hogy ki volt az. Azt hiszem hiba volt, mert igen meglepett a tény, hogy Maja hív. Szokott, persze, de legtöbbször vagy délután, mikor valami jó mese van, vagy ha nincs Lewy.
A karamellásra kicsit bólogattam.
- Nem tudom, sose csináltam még, de biztos nehéz. Én egyszer majdnem felgyújtottam a kolit egy mirelit gombóccal. Durva volt - ecseteltem egész laza hangnemben, visszagondolva a kívül szenes, belül jeges gombóckákra. Aztán kis fáziskéséssel esett le, hogy igen, lehet, hogy nem ezért hívott fel.
- Persze, szívesen átmegyek. - Majd apró hatásszünet következett, míg az információ feldolgozás alá került. Aztán asszem kiégett a rendszerem, mert csak álltam ott, gondolkozva, hogy minek neki a zwei csíkos izé. - Maja... Te terhes vagy?!
Mire Dolfi letehette volna a lábát a pisilésből, már száguldottunk is ki a parkból, ez olyasmi, ami nem várhat soká.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714414#post714414][b]Sebastian Sieger - 2018.02.15. 12:50[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

Nem sokáig tartott a nagy nyugalom a séta közepette. Máskor sem szokott, mert vagy a paparazzik tolják túl a stalkolást, mint vén néni a banyatankot, vagy jön valami vészhelyzet, én meg mászhatok a dolgomra. Most csak a telefon csörgött, ma már a sokadik alkalommal, ha Helmut, Lewy, Hannah, Max és Müller is számít. Ez utóbbinak fogalmam sincs hogy hogyan és mikor lett telefonos készüléke, de kétségkívül rendelkezett vele.
Aztán Maja volt az, mint kiderült, sírt nekem egy kört arról, hogy sehogy nem megy neki ez a karamella dolog, én pedig aprókat bólogattam, pedig tudtam, hogy nem látja. De ez olyasmi lehet, mint mikor Lewy lehalkítja a zenét tolatáskor, hogy jobban lásson.
- Az is volt, de hősies vagyok és túléltem - nyomatékosítottam egy bólintással a dolgot. Persze, ez megint csak nekem volt fontos, nem neki, de olyan vagyok, mint Pavlov kutyája, akaratlanul is nonstop gesztikulálok. Nem való nekem a hanghívás. Kicsit meg is lepett, hogy Maja áthív, mert nem volt szokása az ilyesmi, de aztán megértettem és mélységes sokkot kaptam, mint mikor elkezdik tekerni a légiriadós szirénát. - És Lewy tudja?
Azt hiszem, kivirultam, de el is akartam mondani mindenkinek is a környéken, így csak felmarkoltam a mancsost és szedtem gyorsan a lábaim a közeli patikához. Két nénit még az ajtóban odébb toltam, ahogyan beszáguldottam a helyiségbe.
- Öt perc! - Azzal le is tettem a telefont és a nénivel legalább három percet vitatkoztam rajta, milyen legyen. Végül vettem legalább négy fajtát, volt, ami kiírta, ami csíkozott, meg smileyzott, meg máshogy csíkozott, meg egy, aminek egy cuki nyuszi volt a dobozán, ez aljas marketingfogás! Majd Dolfival együtt hoppanáltunk és már ott is voltam. Nem lehet ilyenkor a müncheni forgalomra hagyatkozni. Szóval nem sokkal később már kopogtam is az ajtón. Legalább a légzésem rendeződik, míg nem vagyok bent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714602#post714602][b]Sebastian Sieger - 2018.02.18. 03:19[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

Majával azt hiszem azóta voltunk meg tényleg jobban, hogy Lewyvel ide költöztek Münchenbe. Mikor nekem volt túl sok időm, vagy neki akkor néha összefutottunk, vagy csak telefonon megbeszéltük az éppen aktuális témát. Én például elpanaszoltam neki, hogy nem elég, hogy a Trónok Harca undorító és erkölcstelen, még unalmas is. Ki hitte volna?
- Sietek, szedem a lábam, ahogy tudom! - közöltem, majd nem sokkal később le is tettük, hogy a gyógyszertártól már ölben cipeljem a kis jószágomat. Mert ugye oda nem vihettem volna be másként, mert nem lenne steril így sem örültek neki túlzottan. De én sem örültem neki, hogy megvettem egy tesztet csak azért, mert volt rajta egy nyomorult nyúl! De nem adtam fel, hősiesen útra keltem, hogy Maját megsegítsem ebben a nehéz helyzetben. Nem mertem taxira várni, helyette inkább hoppanáltam. Kellett egy pár perc a jelzés után, mire a lány odaért, de nem hibáztatom, baba és kutya van nála.
- Szia kiscsillag - mosolyodtam el, még meg is simiztem egy kicsit a karját, majd lerúgtam a cipőmet és a nappali felé is csoszogtam, nyomomban a sereglettel. Itt letettem Dolfit, majd a kabátomtól is megszabadultam nagy nehézkesen. Ő persze egyből rohant nagy csóválva Volthoz, akivel lelkesen el is szaladtak.
- Tessék - nyújtottam át neki a kis szatyrot, tele a tesztekkel, minden mennyiségben. - Hoztam több fajtát, nem tudtam, milyet akartál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714665#post714665][b]Sebastian Sieger - 2018.02.19. 04:18[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

Akárhogy is alakult ki köztünk ez a dolog Majával, jól jött és jókor is. Nem különösebben szerettem az egyedüllétet, ahogyan ő sem, így mikor Lewy vagy Hannah nem ért rá, legalább volt kivel beszélnünk. Pláne, ha mondjuk mind a kettő eltűnt, mint a gyalogkakukk, heves bip-bipekkel bele a nagyvilágba.
Most sem volt meg egyik sem, ahogy a tesztekkel teli zacsit a kezemben szorongatva haladtam a nappali felé. Volt heves támadásokat intézett a hegyes orrával a farmerom ellen, egészen addig, míg Dolfit le nem tettem és el nem rohanhattak lelkesen. Én a lány felé fordultam, aki éppen az ujjait tördelte, értetlenül is néztem, mint Prérifarkas a made in China feliratra. Felé nyújtottam a kis szatyrot, teljesen komoly fejjel, ebben nem volt semmi kínos.
- Hát, akkor most majd vigyázunk, hogy azt ne rágcsálja szét - vállaltam magamra a felelősséget, hogy ha kell, én odébb tologatom a lelkesedő nagytestvér orrát az útból, mikor éppen kell. - Ha szeretnéd, persze. Neked is könnyebb, ha nem kell mindenre figyelni egyszerre.
A tekintetem egyből Klarara siklott, majd onnan a fiúkra, akik közös erővel cipeltek ki egyre több puha, zenélő, sípoló játékot egy nagy kupacra. Kissé mókásan festettek, főleg, hogy nem nagyon voltak egy súlycsoportban.
- Jól van, menj csak, és ne aggódj, majd addig figyelek én a gyerkőcökre - közöltem, elkacsmarva a pultról egy muffint és az üdítőmet, majd vissza is siettem, hogy biztosan ne maradjak le semmiről. Klara az öklét tömködte a szájába, amit finoman elhúztam onnan, Dolfi pedig felmászott a játékhalom tetejére és ráfeküdt. Volt értetlenül döntötte a fejét jobbra majd balra, hogy mi történik itt. Én csak leültem Klaratól nem messze és figyelgettem mindenkire egyszerre, várva az eseményeket, hogy akkor hogy is tovább. Lewy megint apa lesz?! El fogok ájulni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714788#post714788][b]Sebastian Sieger - 2018.02.22. 10:37[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

Nem féltem tőle, hogy Volt és Dolfi ne jönnének ki, elég jól elpörögtek körbe a lakásban. Nem tudom honnan van ennyi energiájuk, de nagyon édesek voltak, szerettem őket nézni ilyenkor. Persze, én is sokat futottam, de a térdem nem volt érte oda különösebben.
- Nem lesz baj, majd figyelek! - mondtam halványan elmosolyodva, meg is dörgöltem kicsit Volt fejét, aki egy pillanatra odadugta az orrát, azt hiszem, hogy leginkább köszönni szeretett volna.
Összességében azt hiszem, hogy Maja nem szerette volna egyedül megnézni azokat a teszteket. Lewyvel sem, mert egy esetleges negatív eredmény őt egész biztosan lehangolná, sokkal jobban lelkesedett ez iránt az egész iránt, mint azt bárki gondolta volna.
- Jóó, figyelni fogok, nem vernek át! - nevettem el és a kutyára néztem, aki egy plüss nyulat szorongatott éppen. Akartam hinni nekik, de pláne ezután a felszólítás után már nem igazán lehetett. Még Maja is rájuk szól! Azért elsőre nem volt gond, minden a legnagyobb rendben ment, ha azt nem vesszük, hogy Dolfi az összes plüsst ki akarta sajátítani, egyszerre mindezt. Aztán Volt nem adhatta oda a plüssrépát a kislánynak, aki erre aztán keserves sírásban tört ki. Nem akartam elhinni, hogy ez éppen megtörténik, Volt úgy is döntött, nyálba fojt, Maja még épp időben jött mindenkit megmenteni.
- Persze, érthető, összeraktam a képet azóta én is fejben. Nem jó, főleg, mert szomorúság lenne, ha esetleg mondjuk... tudod, egy vonal van azon az izékén. - hadonásztam, mielőtt még Volt az ölembe ült volna, én pedig megilletődve néztem rá. - Ő is a keresztgyerekem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715081#post715081][b]Sebastian Sieger - 2018.02.26. 05:23[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

Aranyosak voltak a fiúk is, ahogyan együtt játszottak, meg a keresztlányom is olyan volt, hogy menten hozom a zsírkrétát és glóriát rajzolok neki. De Maja figyelmeztetett, hogy nem szabad játékokon osztozniuk, ez pedig alapvetően egy elég szomorú hír. De így a helyes, mert nem hiányzik, hogy a picitotyogós beteg legyen, vagy Volt megegyen valami olyat, amit nem szabadott volna.
- Képzelem! - a szemem előtt meg már pörögtek is le a rémképek, ahogyan a baba pakol ki egy ACME feliratú dobozból, miközben a kutya egy plüssel rohan, azt ordibálva, bip-bip. Ijesztően hatott rám még az elképzelés is, így inkább határozottan bámultam a babára.
Hallottam, hogy Maja a fürdőben zörög, de nem akartam siettetni, ha akar, majd úgyis jönni fog. Ez a pillanat pedig akkor következett be, hogy a kislány első jajszava felhallatszott, mert nem rághatta ő is a plüssrépát.
- Akkor csalódott lenne és ezért te is. Gondolom erre akartunk kilyukadni... - fejeztem be a gondolatmenetet az én elképzeléseim szerint. Mert nagyon édesen tudtak dolgoknak együtt örülni, de Lewy igen könnyen el is keseredik. Olyankor meg olyan nyomorult és vigasztalhatatlan napokig, a kajáját is csak piszkálgatni szokta, aztán akkor Helmut üvölt vele. Mert ugye a kalóriadeficit nem olyasmi, amit bárki kondija támogat a csapaton belül.
Volt az ölembe ült, míg Maja a kislánnyal táncikált nagy lelkesen, meg egyezkedtek, hogy hoz neki olyan kis fura állatokat és minden jó lesz.
- Én is szeretlek, nagy melák - ölelgettem meg lelkesen, de aztán odébb toltam a fejét, mert a szőrtengertől nem kaptam rendesen levegőt. - Nekik is van kutyájuk, nem? Vagy rosszul tudom? Volt ilyen ábrád asszem, azon mintha ki lett volna pipálva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715388#post715388][b]Sebastian Sieger - 2018.03.03. 01:41[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

Maja gyorsabban visszatért, mint gondoltam volna, de nem bántam, mert még nem voltam valami nagy expert ebben az egész baba dologban. Nagyon aranyos, de én kicsit félek tőle. Mármint... néha indokolatlanul elkezdenek sírni, meg olyan kis törékenyek, nem is tudom, hogy vigyázzak rá a legjobban. Szóval most ő volt a Wonderwoman, aki megmentett engem.
- Tudod, hogy itt vagyok egy köpésre, ha bármi van, szólhatsz nekem - kezdtem egy plüsst nyomorgatni, mert hát, Maja a barátom volt, nem csak azért, mert Lewyvel jóban voltunk. Jó, nyilván emiatt ismertem meg, de az előző... "barátnőit" nem különösebben részesítettem figyelemben. Fölösleges volt, akadt, amelyiknek már be sem mutatkoztam, mert a lengyel arcából láttam, hogy nem maradandó vendég.
Kicsit a fehéret dögönyöztem, aki erre elégedetten dünnyögött, de lefoglalta, hogy hatalmas szemeket meresszen a babára. Aztán miután egy kicsit jobban megölelgettem, odébb is toltam a szőrmókos fejet. Maja közben megszerezte a kis pálcikákat, nekem pedig meg kellett állapítanom, hogy a nyúl tényleg csak marketingfogás volt. Nagyon köcsög húzás.
- Kevének soha, semmihez nincsen köze, nem tudom, feltűnt-e már - horkantam fel kissé. Bírtam őt is, de kezdtem érteni, miért is ment az agyára Lewynek az utóbbi három évem. Pedig ez még jobb helyzet is volt.
- Nem hiszem, hogy attól jobb lesz, ha ezen aggódsz - böktem az állammal a tesztek felé, majd a kezem nyújtottam értük. - Nézzem őket én?
Te terhes vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=716944#post716944][b]Sebastian Sieger - 2018.03.17. 20:24[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

Maja és a picibaba úgy fészkelődtek, hogy meg tudják vakargászni a kutyákat, aminek a tappancsosok nagyon örültek. Miért ne tették volna? Dolfi is nagyon szerette a figyelmet, a nagy fehérről nem is beszélve, aki jóformán az első gyerekük volt, viselkedésre is. A sáros lábával nagyon szívesen húzott csíkokat a betonra, gondolom anyutól tanulta.
- Szerintem már neki is feltűnt, hogy valami nem oké, azért morgott veled. Maxi is folyton piszkálja, hogy sose küld a csoportba képet a lányokról, akiket összeszed és biztos nem is szed. - Nem akartam ebben az egészben állást foglalni, mert egyrészt nagyon idegesített a felállás, olyan deja vum volt tőle, másrészt meg nekem sem segített, hogy folyamatosan szívattak vele. Ezért inkább nem másztam bele.
Azt hiszem, tényleg szerették volna ők ezt a második gyereket, ez meg tök jó érzés lehet, mármint, örülök neki, hogy ennyire megtalálták a közös hangot és boldogság van náluk.
- Persze, értem én. Tudod, mondtam, hogy hívj, ha bármi van. Itt is vagyok. - Nem mintha ezzel bármit bizonyítanom kéne, de Maja legalább annyira volt a barátom, mint Lewy vagy Maxi. Aztán odaadta nekem az igen-nemes pálcikát, meg a nyuszisat is, amiket kicsit fixíroztam, mielőtt visszanéztem volna rá.
- Jó - bólintottam, hagyva, hogy kicsit közelebb csússzon, aztán a csipogásig nem is igen mondtam semmit. Nem rajtam volt most a hangsúly, nem amiatt jöttem. Két apró pííp, aztán a kijelzőre néztem és elmosolyodtam.
- Van. Pozitív. - A második szónál már gyakorlatilag fülig ért a szám és ezzel egy időben állítottam a telefonom repülő üzemmódba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717257#post717257][b]Sebastian Sieger - 2018.03.19. 12:00[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

Maja senkit nem akart bántani és szerintem ezt mindenki tudta róla, aki egy egész kicsit is ismerte. Meg voltak a buta insta-fanok, akik nem szerették, mert Lewyvel volt, mert szerette és ez kölcsönös volt. De velük nem szabadott foglalkozni és akkor minden rendben volt.
- Persze, szerintem Keve is tudja, hogy te nem akarod bántani. Igazából senki, csak mindenki mást tart jónak - vontam meg a vállamat, mert Max se volt alapban rosszindulatú a teamen belül, de úgy gondolta, az úgy jó, ha nem jön össze senkivel.
Örültem, hogy tudja, hogy jövök, ha kell, ez meg nagyon megtisztelő, de ugyanakkor nagy teher is. Mert ugye, ameddig Lewy nem ér haza és meg nem tudja, nekem csendben kell lennem, sőt, talán még utána is, a titoktartásban pedig nem voltam jó, ezért kapcsoltam a mobilomat repülő üzemmódba.
Én voltam az első, aki a kis tesztre mert nézni és nagyon széles mosollyal kellett kijelentenem, hogy bizony a kis pálcika jó napját élte.
Hagytam, hogy megöleljen, sőt, én is megszorongatta őket kicsit, velük örömködve annak, hogy a kicsi babának lesz egy tesója is.
- Ez nagyon szuper, jaj gratulálok, nagylány - nyomtam puszit a hajába, majd megsimogattam kicsit Klarat is. - Cserkészbecsszó, nem mondom el senkinek!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719796#post719796][b]Sebastian Sieger - 2018.04.07. 18:11[/b][/url]

A ceremónia előtt nem sokkal | Bastibaba

Azt hittem, hogy ide sem fogok érni. Most úgy hangozhat, mintha direkt vadásznék a drámára, de semmi ilyesmi, egyszerűen nem akart vége lenni a délelőtti szeánsznak. Mert hogy még az utolsó beszélgetéseket meg kellett ejtenem a válogatott orvosaival is, statisztikákkal és tesztekkel bizonyítva, hogy semmi bajom nincs, jól vagyok és hagyjanak már békén. Kicsit úgy éreztem magam, mint a gyalog kakukk. Mindenképpen ki akartak csinálni a rohadékok.
De most itt voltam és az öltöző előtt még tudtam egy kicsit beszélni Lewyvel is, meg ráköszöntem Myrára, ha már egyszer válogatott játékos lett. Mik nincsenek?
Egyelőre úgy tűnt, csak a talárt vesszük fel a pulcsi fölé, semmiféle védőfelszerelésünk nem lesz, hiszen ma még nem voltak meccsek. Mivel még volt időm, az órára pillantottam, majd a táskámat a helyemen hagyva igyekeztem ki a lelátóra, hogy megkeressem Willt. Őt is mintha ezer és egy éve nem láttam volna. Durva, nem? Az arénában körbe zászlók lógtak, ezekkel jelezve egyes szurkolói zónák kezdetét és végét, a könnyebb tájékozódás és felesleges konfliktusok elkerülése végett. És ha valaki kettős állampolgár? Olyankor mi van? Nem valami tapintatosak. Már vagy negyedszer kellett megállnom az öltöző folyosója óta, hogy egy-egy aláírást vagy képet megejtsek, mire megláttam Willt.
- Hé! Gizmo! - emeltem mind a két kezem a levegőbe, kicsit mé nyújtózkodva is, hogy jobban magamra vonjam a figyelmét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719799#post719799][b]Sebastian Sieger - 2018.04.07. 19:04[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

- Vagy látja, csak nem köti az orrodra - korrigáltam, összepréselve kicsit az ajkaim, mert rólam is gyakran hitték, hogy fogalmam sincs, mit csinálok, meg miért hajkurászok nőket kötöttség nélkül, pedig meg volt annak a maga oka.
Kicsit nehéznek éreztem ezt a terhet, amit rám rótt azzal, hogy elküldött a boltba a tesztért, mert tudom, hogy ha egyszer kiderül és esetleg pozitív, rajtam lesz a vágy, a kényszer, hogy megosszam az első emberrel, aki szembe jön. Meg a másodikkal. Meg az utána következő ötvennel, mire lehiggadok. Vagy csak teleküldöm a csoportot dollárjelekkel és kidobom a mobilomat az ablakon, valamelyik a kettő közül.
Klara és Maja is iszonyatosan örültek a hírnek, hogy lesz még egy brekijük, ami amúgy tök jó volt, mert legalább neki lesz kivel játszani. Vagy nem kap hisztigörcsöt, olyan vörös fejjel és ordítva, mikor később csúszik be egy baba, hogy anya vigye vissza a gólyának, mert ő nem akarja itt látni.
- Jaj ne sírjál, mer jönnnek ilyen nagy krokodilok, szívószállakkal és mérgesek lesznek, mert nem tudnak pislogni. Azt hiszem - rántottam elő egy zsepit, mint a nyulat szokás a kalapból és kicsit pacsmagoltam vele Maja arcáról a könnyeket. Nem kell pityeregni, ő nem teve. Amúgy is feszélyeztek a síró nők, mindig hozni akartam valamit nekik, amitől felvidulnak. Akármit.
- Majd igyekszem. Én ne tudnám? Az én időpontomat nyúlta le, hogy hamarabb itthon legyen. Ha minden igaz fél egykor, de akkor kihagyta az ebédet a fiúkkal. - raktam odébb az időközben megérkezett Dolfit is, hogy legyen szíves és ne tegye már folyton láb alá magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=724260#post724260][b]Sebastian Sieger - 2018.05.28. 23:47[/b][/url]

Gizmó és Gizmóné
A ceremónia előtt nem sokkal | Bastibaba

Talán egy egészen kicsit lehettem volna visszafogottabb és akkor nem tűnik fel mindenki másnak is Willen kívül, hogy itt vagyok, de nemrég ittam meg egy kávét és nagyon nagyon túlpörögtem, szóval azt hiszem, hogy ez nem volt opció. Helyette csak ott ágaskodtam, a kezeimmel a magasban, mint egy kviddicses Woodstockon és lelkesen kalimpáltam, hogy helló, én itt vagyok, figyelj rám mondjuk úgy... most!
Közelebb kerülve lepacsiztunk, majd megveregette a helyet maga mellett a srác, mire felszusszantam kicsit és le is dobtam magamat sürgősen.
- Még jó, hogy fel akartál, hát már mióta elindultam én is hozzád! Más kérdés, hogy lassú vagyok, mint egy féldöglött csiga a sivatagban, de én elindultam! A szándék a fontos.
Még meggyőzően, lassan és szaggatott mozgással bólogattam is párat, hogy ez bizony így van. A tekintetem pár pillanatig a lelátót pásztázta, nem én voltam az egyetlen, aki kijött az öltözőből, szóval kicsit úgy megnyugodott a lelkem.
- Hát, olyan nem sok minden. Kiadtam a lakásomat, szóval ha beüt a krach Hannahval csöves leszek beláthatatlan időre. Csak fúj. Iiigen, bár még csesztettek egy sort az alkalmasságin és egy csomó ilyen meg olyan nyilatkozatot alá kellett írnom, hogy saját felelősségre lépek pályára, de amúgy minden oké - mosolyodtam el, aztán mikor megláttam Norinát, fel is keltem, hogy megölelhessem, óvatosan, de azért határozottan.
- Sziiaaa nekedis. Szintén, csinos vagy. Nincs panasz rá, ugye? - mutattam gyanakvó pillantással a mellettem ülőre, mikor visszahuppantam végre a székre.