A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Tüdüpptüdüdüpp. Nagy táncikálással és énekléssel motyogtam vissza Klaranak, aki már nyújtózkodott felcsücsülve a kiságyból, hogy szeretne kiszállni. Korán volt még, de úgy látszik, hogy nálunk mindenki szereti a reggeleket. Ez mondjuk rám nem volt olyan igaz az előző hétvégén például, eléggé nem akart összejönni az az ébredés, meg nem is éreztem jól magam. Fájt a fejem és a derekam is, nem beszélve, hogy kicsit szédelgősen futottam neki a napnak is. Előtte a picilánykánk se aludt, gondoltam attól. De aztán ott volt az a fura érzés is, mint mikor jön a nagylányos időszak. Várható lett volna, már nagyon, de aztán nem történt a mai napig semmi. Ez pedig… több volt már, mint furcsa, és pláne nem ismeretlen. Ma reggelre kezdett úgy tudatosulni bennem Lewy ajándékát pakolgatva, hogy talán…. Talán. Az arcomra odacsücsült egy nagy mosoly, ahogy a konyhapulton bámultam az edényt, amiben felkészítettem a meglepit. Újra. Ekkor felsírt a picilány, mert peluscsere nézett ki, Volt meg a nyálas Némó kölcsönadását vélte megoldásnak. Aranyosak voltak, vigyorogva vettem ölbe a brekikét a tappancsosunk fejét megsimizve, aztán orvosoltam a problémát. De mire visszaértem, olyan szag volt, mint mikor a nagyi elaludt a bejgli sütése közben. Semmi jót nem sejtettem. Szaladtunk hármasban, de leginkább olyan volt az edény, mint amibe valaki sarat hordott. Undi és büdös. Kicsit hányingerem is lett tőle, ekkor döntöttem el, hogy ez így nem lesz jó. A babu álmos volt, szóval lecsücsültünk a kanapéra én meg felhívtam a szőkét, és ötször elmesélve, hogy nem tudok karamellát csinálni.
- De meg akarom csinálni, csak... Nem baj. Megkérdezem anyáékat, de azért átjössz? Meg... hoznál nekem kettő... ilyen tudod, csíkosat. Tesztet. Babára. Be tudsz ugrani a patikába? - kérdeztem, hogy végül kibökjem majd, hogy jöjjön át, nagyon szeretném, mert fontos lenne és hozzon a boltból nekem kettő darab ilyen pálcikaizét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714399#post714399][b]Maja Bojarska - 2018.02.15. 00:39[/b][/url]

Tüdüpptüdüdüpp. Nagy táncikálással és énekléssel motyogtam vissza Klaranak, aki már nyújtózkodott felcsücsülve a kiságyból, hogy szeretne kiszállni. Korán volt még, de úgy látszik, hogy nálunk mindenki szereti a reggeleket. Ez mondjuk rám nem volt olyan igaz az előző hétvégén például, eléggé nem akart összejönni az az ébredés, meg nem is éreztem jól magam. Fájt a fejem és a derekam is, nem beszélve, hogy kicsit szédelgősen futottam neki a napnak is. Előtte a picilánykánk se aludt, gondoltam attól. De aztán ott volt az a fura érzés is, mint mikor jön a nagylányos időszak. Várható lett volna, már nagyon, de aztán nem történt a mai napig semmi. Ez pedig… több volt már, mint furcsa, és pláne nem ismeretlen. Ma reggelre kezdett úgy tudatosulni bennem Lewy ajándékát pakolgatva, hogy talán…. Talán. Az arcomra odacsücsült egy nagy mosoly, ahogy a konyhapulton bámultam az edényt, amiben felkészítettem a meglepit. Újra. Ekkor felsírt a picilány, mert peluscsere nézett ki, Volt meg a nyálas Némó kölcsönadását vélte megoldásnak. Aranyosak voltak, vigyorogva vettem ölbe a brekikét a tappancsosunk fejét megsimizve, aztán orvosoltam a problémát. De mire visszaértem, olyan szag volt, mint mikor a nagyi elaludt a bejgli sütése közben. Semmi jót nem sejtettem. Szaladtunk hármasban, de leginkább olyan volt az edény, mint amibe valaki sarat hordott. Undi és büdös. Kicsit hányingerem is lett tőle, ekkor döntöttem el, hogy ez így nem lesz jó. A babu álmos volt, szóval lecsücsültünk a kanapéra én meg felhívtam a szőkét, és ötször elmesélve, hogy nem tudok karamellát csinálni.
- De meg akarom csinálni, csak... Nem baj. Megkérdezem anyáékat, de azért átjössz? Meg... hoznál nekem kettő... ilyen tudod, csíkosat. Tesztet. Babára. Be tudsz ugrani a patikába? - kérdeztem, hogy végül kibökjem majd, hogy jöjjön át, nagyon szeretném, mert fontos lenne és hozzon a boltból nekem kettő darab ilyen pálcikaizét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714403#post714403][b]Sebastian Sieger - 2018.02.15. 01:54[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

A reggel viszonylag hamar eltelt, Hannah le is lépett otthonról. Szóval Dolfival kettesben költöttük el a reggelinket, aki mindig bele-belemart a neki dobott falatkákba. Hol lelkesebben, hol csúnyán nézve rám, hogy mi van szőke, csak ennyit tudsz nekem nyújtani? Kísérteties.
Az edzést két részre bontottuk és noha én a délelőttiben lettem volna, Lewy kivinnyogta magának, hogy mégis csak hadd legyen ő délelőtt és hát. Ember, igen meggyőző tud lenni, ha akar!
Szóval levittem egy körre a tappancsost sétálni, még otthoni cuccban, kócosan és kissé gyűrötten is, mikor a telefon megcsörrent a zsebemben és az első gondolatom az volt: már megint csörög a seggem. A másik kezembe fogtam az eb pórázát, majd felkaptam, anélkül, hogy megnéztem volna, hogy ki volt az. Azt hiszem hiba volt, mert igen meglepett a tény, hogy Maja hív. Szokott, persze, de legtöbbször vagy délután, mikor valami jó mese van, vagy ha nincs Lewy.
A karamellásra kicsit bólogattam.
- Nem tudom, sose csináltam még, de biztos nehéz. Én egyszer majdnem felgyújtottam a kolit egy mirelit gombóccal. Durva volt - ecseteltem egész laza hangnemben, visszagondolva a kívül szenes, belül jeges gombóckákra. Aztán kis fáziskéséssel esett le, hogy igen, lehet, hogy nem ezért hívott fel.
- Persze, szívesen átmegyek. - Majd apró hatásszünet következett, míg az információ feldolgozás alá került. Aztán asszem kiégett a rendszerem, mert csak álltam ott, gondolkozva, hogy minek neki a zwei csíkos izé. - Maja... Te terhes vagy?!
Mire Dolfi letehette volna a lábát a pisilésből, már száguldottunk is ki a parkból, ez olyasmi, ami nem várhat soká.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714404#post714404][b]Maja Bojarska - 2018.02.15. 02:21[/b][/url]

Bár egyedül kellett túlélnem a délelőttöt, eleinte nem gondoltam, hogy baj lesz belőle. Elterveztem a kis ajándékos, gumicukros dobozt, hogy majd jól megcsinálom, ha végeztem a karamellával, de ugye semmi nem egyszerű. Máj majdnem sírtam, ha őszinte akarok lenni, mikor a második adag is odakozmált a cukorból nagyon-nagyon csúnyán. Elkeseredtem, a szám is lebiggyedt sírósan és azt hiszem ezt az apróságaim is érezták. Klara nagyon bújt a nyakamba, Volt meg a lábamhoz dörgölőzött. Nem volt ez boldogságos, pedig szerettem volna, sok dolgot egyszerre éppen. Vettem pár nagy levegőt, ahogy a második szenes adagos edény is ment a mosogatógép helyett áztatásra, majd mérgesen lecsaptam a laptop tetejét és bevonultam a telefonnal a nappaliba. Kicsit hezitáltam, de végül már azon eszméltem, hogy a kicsilányom laposakat pislog, Sebby meg gombócokról beszél.
- Uh, az veszélyes lehetett - mondtam egy szisszegés mellett, aztán végül eljutottam addig, hogy áthívjam őt. Elég jól kivehető, hogy nem vagyok nagy társasági lény, ugyanis szerintem egy-két emberen túl, sosem hívtam át magunkhoz senkit. A szőkéékkel is mindig Lewy beszéli meg, vagy együtt, esetleg meglepi lesz.
- Köszönöm, Sebby - mondtam még, mielőtt a csíkok és a babás tesztek dolog elhagyta volna a szám. - Shhh… Hát..öhm.. én… lehet. Nem tudom. Azt hiszem.
Egyre halkabb és bizonytalanabb voltam, pláne telefonba, még l is pisszegtem, nehogy valaki meghallja. Nem lett volna túl jó. Erőt vettem magamon és a nagy hallgatáson, mikor meghallottam az ő mancsosuk ugatását, ekkor még sikerült össze is legózni a mondandóim.
- Ezért lenne jó, ha tudnál hozni kettőt…. Az megmondja - dörmögtem a telefonba, még mielőtt letettük volna, hogy aztán én Klara altatásába fogjak, még percenként az ajtó felé néztem, hogy jön-e vagy sem Nem mintha Superman lenne, és ennyi idő elég lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714414#post714414][b]Sebastian Sieger - 2018.02.15. 12:50[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

Nem sokáig tartott a nagy nyugalom a séta közepette. Máskor sem szokott, mert vagy a paparazzik tolják túl a stalkolást, mint vén néni a banyatankot, vagy jön valami vészhelyzet, én meg mászhatok a dolgomra. Most csak a telefon csörgött, ma már a sokadik alkalommal, ha Helmut, Lewy, Hannah, Max és Müller is számít. Ez utóbbinak fogalmam sincs hogy hogyan és mikor lett telefonos készüléke, de kétségkívül rendelkezett vele.
Aztán Maja volt az, mint kiderült, sírt nekem egy kört arról, hogy sehogy nem megy neki ez a karamella dolog, én pedig aprókat bólogattam, pedig tudtam, hogy nem látja. De ez olyasmi lehet, mint mikor Lewy lehalkítja a zenét tolatáskor, hogy jobban lásson.
- Az is volt, de hősies vagyok és túléltem - nyomatékosítottam egy bólintással a dolgot. Persze, ez megint csak nekem volt fontos, nem neki, de olyan vagyok, mint Pavlov kutyája, akaratlanul is nonstop gesztikulálok. Nem való nekem a hanghívás. Kicsit meg is lepett, hogy Maja áthív, mert nem volt szokása az ilyesmi, de aztán megértettem és mélységes sokkot kaptam, mint mikor elkezdik tekerni a légiriadós szirénát. - És Lewy tudja?
Azt hiszem, kivirultam, de el is akartam mondani mindenkinek is a környéken, így csak felmarkoltam a mancsost és szedtem gyorsan a lábaim a közeli patikához. Két nénit még az ajtóban odébb toltam, ahogyan beszáguldottam a helyiségbe.
- Öt perc! - Azzal le is tettem a telefont és a nénivel legalább három percet vitatkoztam rajta, milyen legyen. Végül vettem legalább négy fajtát, volt, ami kiírta, ami csíkozott, meg smileyzott, meg máshogy csíkozott, meg egy, aminek egy cuki nyuszi volt a dobozán, ez aljas marketingfogás! Majd Dolfival együtt hoppanáltunk és már ott is voltam. Nem lehet ilyenkor a müncheni forgalomra hagyatkozni. Szóval nem sokkal később már kopogtam is az ajtón. Legalább a légzésem rendeződik, míg nem vagyok bent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714436#post714436][b]Maja Bojarska - 2018.02.15. 21:11[/b][/url]

Ahhoz már hozzászoktam, ha beszélgetés közben, mikor hívjuk a szőkééket ketten maradunk Sebbyvel, akkor mindig tök jó dolgokról beszélünk, mint a lassan jövő új mesék vagy éppen kivesézzük a közös sorozatainkat. Sok időm volt itthon rájuk, na, senki nem fog szerintem hibáztatni, mikor a nyolcadik hónapban egy görögdinnyével, mikor Lewynek dolga van én csak ültem és TV-t néztem. Most meg? Tartogatom a pici csodámat, Volt a lábam dörgöli és egyszer csak már nem az a téma, mennyire bénák vagyunk a konyhában, hanem hogy van-e új pocaklakóm. Nyeltem egy nagyobbat, ahogy a hátammal a pultnak dőltem, mert nem bírtam a kanapén lenni. Már bejártam kétszer a konyhát, mire elmotyogtam.
- Szerintem nem is sejti… - mondtam végül kicsit nagyobb sóhajjal. Ez nem tudtam hirtelen jó-e vagy sem. Mármint én örültem volna, ha ezt mondjuk neki mondhatom el legeslegeslegelsőre, de mi van, ha tévedek? Közben Sebby letette én meg álltam ott a babámmal a lakás közepén és majdnem sírtam, nem is tudom miért. Ha bután össze meg vissza gondoltam egy kis megfázást, és semmi bajom azon túl. Ha ezeken a csíkok magányosak maradnak. Itt ülnénk és se boldogság, se öröm nem lenne. Tudom, hogy senkinél. Ez picit ijesztő is és nagyon nagyot dobbant a szívemen egyszerre.
Majd megszólalt a csengő. Klara éles hangon visított fel örömében, Volt meg ugatva rontott neki a bejáratnak. Én nekem kellett két perc, mire rájöttem, hogy menni kéne.
- Sziasztok. - Eljutottam addig, hogy beengedtem Sebbyt egy mosolyt is magamra erőltettem, örültem neki, hogy itt van. Elálltam az útból, hogy bejöjjenek, aztán az ajtót becsukva a nappaliba mentem a bandával együtt. Klarat beletettem a kis mozgó-játszós ágyikóizéba, ott a kutyik heves játéka se bántja, ha rákezdenek én meg néztem a Pandára.
- Tudtál hozni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714602#post714602][b]Sebastian Sieger - 2018.02.18. 03:19[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

Majával azt hiszem azóta voltunk meg tényleg jobban, hogy Lewyvel ide költöztek Münchenbe. Mikor nekem volt túl sok időm, vagy neki akkor néha összefutottunk, vagy csak telefonon megbeszéltük az éppen aktuális témát. Én például elpanaszoltam neki, hogy nem elég, hogy a Trónok Harca undorító és erkölcstelen, még unalmas is. Ki hitte volna?
- Sietek, szedem a lábam, ahogy tudom! - közöltem, majd nem sokkal később le is tettük, hogy a gyógyszertártól már ölben cipeljem a kis jószágomat. Mert ugye oda nem vihettem volna be másként, mert nem lenne steril így sem örültek neki túlzottan. De én sem örültem neki, hogy megvettem egy tesztet csak azért, mert volt rajta egy nyomorult nyúl! De nem adtam fel, hősiesen útra keltem, hogy Maját megsegítsem ebben a nehéz helyzetben. Nem mertem taxira várni, helyette inkább hoppanáltam. Kellett egy pár perc a jelzés után, mire a lány odaért, de nem hibáztatom, baba és kutya van nála.
- Szia kiscsillag - mosolyodtam el, még meg is simiztem egy kicsit a karját, majd lerúgtam a cipőmet és a nappali felé is csoszogtam, nyomomban a sereglettel. Itt letettem Dolfit, majd a kabátomtól is megszabadultam nagy nehézkesen. Ő persze egyből rohant nagy csóválva Volthoz, akivel lelkesen el is szaladtak.
- Tessék - nyújtottam át neki a kis szatyrot, tele a tesztekkel, minden mennyiségben. - Hoztam több fajtát, nem tudtam, milyet akartál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714619#post714619][b]Maja Bojarska - 2018.02.18. 16:29[/b][/url]

Sosem voltak olyan barátaim, vagyis eleve barátaim, akikre számíthattam. A suliban Alízzal találtunk úgy igazán össze, ott volt Riri, na meg már elég régről Keve. De ennyi, a lányok messze voltak, és egyidősek velem vagy fiatalabbak, sok dologban ilyen szempontból nem nagyon jutottam volna náluk dűlőre. Keve meg… ő tudom, hogy bármiben segítene, de nem igazán van itt kéznél. Szóval azt hiszem ezért is örültem én annyira, mikor nem csak megismertem a férjecske barátait, de ők is megkedveltek, vagy legalábbis úgy tűnt. A Panda pedig…. Hát vele elég jól meg is vagyok, szeretem őt, nem is gondolkodtam azon, kit hívhatnék ilyen helyzetben, csak fogtam a telefonom és már ki is csenget. Szó szót követett, most meg itt álltunk éppen a nappalink felé tartva.
- Gügügü…iigen, itt van Sebby bácsi meg Dolfi - erősítettem meg a picilány örömködését, ahogy becsatoltam, nem kellenek ide balesetek. Bár nem nagyon értékelte. Belekapaszkodott a csatba és kalimpált, én meg már vártam, hogy elszontyolodik én meg szomorú leszek, hogy miattam lett rossz kedve. De nem volt időm erre, mert már a szőkéhez is fordultam az ujjaim tördelve magam előtt. Elvettem a szatyrot kinyitva.
- Nyuszis… azt legutóbb megette Volt, nem is tudom mit írt ki - jegyeztem meg, kicsit el is mosolyodtam, bár elég feszült voltam most éppen. Aztán kicsit kutakodva kivettem azt, meg kettő másikat, amik feliratosok. - Én sem, csak mondja meg… itt maradsz addig, ugye?
A kérdésemkor rá pillantottam, aztán a picilányra, meg a felbukkant kutyákra, akik az összes létező plüssét meg csipogós cuccát Voltnak szájjal hordták a nappali közepére. Nem zavart, cukik voltak, el is vigyorodtam, azt hiszem most kezdet kicsit az a sok „ha” kiillanni a fejemből, és már csak izgultam.
- Töltöttem neked ki inni, ott van a pulton, meg van muffin… az jó lett, az nem buta karamella… én meg… megcsinálom addig - mondtam, aztán el is indultam a mosdóba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714665#post714665][b]Sebastian Sieger - 2018.02.19. 04:18[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

Akárhogy is alakult ki köztünk ez a dolog Majával, jól jött és jókor is. Nem különösebben szerettem az egyedüllétet, ahogyan ő sem, így mikor Lewy vagy Hannah nem ért rá, legalább volt kivel beszélnünk. Pláne, ha mondjuk mind a kettő eltűnt, mint a gyalogkakukk, heves bip-bipekkel bele a nagyvilágba.
Most sem volt meg egyik sem, ahogy a tesztekkel teli zacsit a kezemben szorongatva haladtam a nappali felé. Volt heves támadásokat intézett a hegyes orrával a farmerom ellen, egészen addig, míg Dolfit le nem tettem és el nem rohanhattak lelkesen. Én a lány felé fordultam, aki éppen az ujjait tördelte, értetlenül is néztem, mint Prérifarkas a made in China feliratra. Felé nyújtottam a kis szatyrot, teljesen komoly fejjel, ebben nem volt semmi kínos.
- Hát, akkor most majd vigyázunk, hogy azt ne rágcsálja szét - vállaltam magamra a felelősséget, hogy ha kell, én odébb tologatom a lelkesedő nagytestvér orrát az útból, mikor éppen kell. - Ha szeretnéd, persze. Neked is könnyebb, ha nem kell mindenre figyelni egyszerre.
A tekintetem egyből Klarara siklott, majd onnan a fiúkra, akik közös erővel cipeltek ki egyre több puha, zenélő, sípoló játékot egy nagy kupacra. Kissé mókásan festettek, főleg, hogy nem nagyon voltak egy súlycsoportban.
- Jól van, menj csak, és ne aggódj, majd addig figyelek én a gyerkőcökre - közöltem, elkacsmarva a pultról egy muffint és az üdítőmet, majd vissza is siettem, hogy biztosan ne maradjak le semmiről. Klara az öklét tömködte a szájába, amit finoman elhúztam onnan, Dolfi pedig felmászott a játékhalom tetejére és ráfeküdt. Volt értetlenül döntötte a fejét jobbra majd balra, hogy mi történik itt. Én csak leültem Klaratól nem messze és figyelgettem mindenkire egyszerre, várva az eseményeket, hogy akkor hogy is tovább. Lewy megint apa lesz?! El fogok ájulni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714681#post714681][b]Maja Bojarska - 2018.02.19. 18:33[/b][/url]

- Most elfoglalta magát Dolfival, biztos nem lesz baj… legutóbb jobban akarta, hogy vele játsszak, meg kicsit nem figyeltem és nyitva maradt az ajtó.
Nem sokszor tudom rejtegetni, ha izgatott vagyok, esetleg kicsit aggodalmas vagy bármi más érzelmet, most sem volt így. Bár tény, nem is nagyon próbáltam, talán csak addig, míg éppen Klaraval próbáltam beszélgetni. Azt nem szerettem volna, ha ő bármit érez abból a kis feszültségből, ami éppen bennem dúlt. Nem is tudtam, hogy lehet attól is így tartani, hogy mi van, ha nem. Most már két napja éltem a gyanúval és forgolódtam az ágyikóban gondolkodva, igyekezve senkit nem felkelteni. Nem mertem eddig lépni, hátha meggyőzöm magam róla, tévedek, és nem majd egy teszt fogja ezt mondani. Azt hiszem éreztem előre, az milyen hatást keltene. Elkeserednék.
- Lehet, de csak… szeretném, hogy maradj, ha már átjöttél - mondtam neki a tesztek között válogatva. Igazándiból jól elvoltam, egészen belejöttem, hogy mindenkire tudjak figyelni, semmi baleset se történt, pedig, ha nem is mondták ki, mindenki várta, mikor robban fel itthon valami, vagy szaladok sírva másokhoz. Talán csak Lewy nem… vagyis ő bízott bennem, nekem meg az elég volt.
- Ha Volt lecsapja a fél fülét, és Klara is mutogat neki, ne akarj hinni nekik, át akarnak verni, nincs közös játék… - jegyeztem meg még kicsit kapkodósan, ahogy már félig a csapnál álltam, majd becsuktam az ajtót. Igazából pár percig csak néztem a tükörbe, aztán szépen kibontottam a teszteket, hogy túlessünk rajta.
- Mindjárt ott vagyok minike! - Éppen eljutottam odáig, hogy mindegyik már csak arra várt, hogy leteljen az ideje, megmostam a kezem, amikor sírást hallottam, és a szokott Villám McQueent fénykorában megszégyenítő tempómmal robogtam a nappaliba. Felvettem a törpikémet a kezembe, miközben a kutyák a szőkét próbálták ostrom alá venni. Én picit táncikáltam közben a kislánnyal.
- Én csak nem akartam fölöslegesen szólni… - fordultam a Pandához, igazából csak a férjecskén járt az eszem. Akartam említeni, hogy így vagy úgy érzem magam, de… csak fura lett volna. Azt hiszem. És már csak percekre voltunk attól, hogy előrébb legyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714788#post714788][b]Sebastian Sieger - 2018.02.22. 10:37[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

Nem féltem tőle, hogy Volt és Dolfi ne jönnének ki, elég jól elpörögtek körbe a lakásban. Nem tudom honnan van ennyi energiájuk, de nagyon édesek voltak, szerettem őket nézni ilyenkor. Persze, én is sokat futottam, de a térdem nem volt érte oda különösebben.
- Nem lesz baj, majd figyelek! - mondtam halványan elmosolyodva, meg is dörgöltem kicsit Volt fejét, aki egy pillanatra odadugta az orrát, azt hiszem, hogy leginkább köszönni szeretett volna.
Összességében azt hiszem, hogy Maja nem szerette volna egyedül megnézni azokat a teszteket. Lewyvel sem, mert egy esetleges negatív eredmény őt egész biztosan lehangolná, sokkal jobban lelkesedett ez iránt az egész iránt, mint azt bárki gondolta volna.
- Jóó, figyelni fogok, nem vernek át! - nevettem el és a kutyára néztem, aki egy plüss nyulat szorongatott éppen. Akartam hinni nekik, de pláne ezután a felszólítás után már nem igazán lehetett. Még Maja is rájuk szól! Azért elsőre nem volt gond, minden a legnagyobb rendben ment, ha azt nem vesszük, hogy Dolfi az összes plüsst ki akarta sajátítani, egyszerre mindezt. Aztán Volt nem adhatta oda a plüssrépát a kislánynak, aki erre aztán keserves sírásban tört ki. Nem akartam elhinni, hogy ez éppen megtörténik, Volt úgy is döntött, nyálba fojt, Maja még épp időben jött mindenkit megmenteni.
- Persze, érthető, összeraktam a képet azóta én is fejben. Nem jó, főleg, mert szomorúság lenne, ha esetleg mondjuk... tudod, egy vonal van azon az izékén. - hadonásztam, mielőtt még Volt az ölembe ült volna, én pedig megilletődve néztem rá. - Ő is a keresztgyerekem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714791#post714791][b]Maja Bojarska - 2018.02.22. 17:52[/b][/url]

Én bíztam Sebbyben és próbálkoztam a két rosszcsontban is, ahogy bármikor, meg kell vallani, nem szerettem róluk rosszat gondolni, de mióta itt volt a breki, pláne hogy kis önálló próbált lenni és kúszott, meg mintha mászott is volna, azóta jobban aggódtam. Én is tudtam, hogy okos nagytesó Volt, de néha azért féltem, hogy a heves örülésben nem a saját mancsán jár, hanem majd egy babakézen vagy hasonló. Furcsa volt, mikor velem játszott az sem zavart, ha éppen erősebben harapdál, de aztán megjött Klara... Végül elmeséltem, mi szokott műsoron lenni, pedig igyekszem nem sok esetben beleszólni a játsziba, majd el is indultam.
- Tuudom, de cselesek - tettem még hozzá, egész picit el is mosolyodva, bár azok a pillangók megint túltolták az aktivitást a hasamban és egy kicsit hányingerem is volt. Szerintem ennek most nem sok köze volt ahhoz, hogy van-e odabent valaki lassan vagy sem, inkább ahhoz, hogy eléggé izgultam és kavargott bennem mindenhol és minden. Remegett a kezem, ahogy a dobozt bontogattam, és még akkor is, mikor már megcsinálva a kupakot visszacsúsztattam amelyikre kellett. kipakoltam a kis polcra a dobozokat, arra pedig a teszteket, majd vészjelző hívószavára, mint Batman a denevérre, én a babum sírására üzembe helyeztem magam és mentem megmenteni a kinti hangulatot.
- Valami olyasmi, nagyon szerettem volna pedig vele beszélgetni, de ha csak tévedek... És nem jön kistesó, csak valami más... - pillantottam a németre, aztán vissza sz ölemben lévő csöppre, akivel táncikáltunk, ami úgy tűnt, hat.
- Shhh... mindjárt keresek neked egy szép tsum tsumot, jó? Pici, puhát - nyugtatgattam a hátát simogatva a piciánykát végül, közben észrevéve, hogy fél pár zokni hiányában vagyunk. Egyből Voltra néztem, aki mint a világ legjobb fiúja trónolt Sebbyn éppen. A plüssök között turkálva a babajátékosba kiszedtem kettőt, aztán leültünk a szőkéék mellé, szembe fordítottam magammal a kis szépséget, elé rakva a puhikat, aztán néztem csak a fiúkra.
- Igen, szerintem igen, bár ő csak szereti, ha szeretitek. Lucára is rá szokott, ő el is tűnik alatta rendesen, meg Kevére, de vele múltkor összevesztek valamint. Lehet valami másik kutyát érzett, akit nem ismer - vontam picit a vállamon. Nem volt elképzelhetetlen, és értelmet nyerne a csúnya fejvágása is Kevura.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715081#post715081][b]Sebastian Sieger - 2018.02.26. 05:23[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

Aranyosak voltak a fiúk is, ahogyan együtt játszottak, meg a keresztlányom is olyan volt, hogy menten hozom a zsírkrétát és glóriát rajzolok neki. De Maja figyelmeztetett, hogy nem szabad játékokon osztozniuk, ez pedig alapvetően egy elég szomorú hír. De így a helyes, mert nem hiányzik, hogy a picitotyogós beteg legyen, vagy Volt megegyen valami olyat, amit nem szabadott volna.
- Képzelem! - a szemem előtt meg már pörögtek is le a rémképek, ahogyan a baba pakol ki egy ACME feliratú dobozból, miközben a kutya egy plüssel rohan, azt ordibálva, bip-bip. Ijesztően hatott rám még az elképzelés is, így inkább határozottan bámultam a babára.
Hallottam, hogy Maja a fürdőben zörög, de nem akartam siettetni, ha akar, majd úgyis jönni fog. Ez a pillanat pedig akkor következett be, hogy a kislány első jajszava felhallatszott, mert nem rághatta ő is a plüssrépát.
- Akkor csalódott lenne és ezért te is. Gondolom erre akartunk kilyukadni... - fejeztem be a gondolatmenetet az én elképzeléseim szerint. Mert nagyon édesen tudtak dolgoknak együtt örülni, de Lewy igen könnyen el is keseredik. Olyankor meg olyan nyomorult és vigasztalhatatlan napokig, a kajáját is csak piszkálgatni szokta, aztán akkor Helmut üvölt vele. Mert ugye a kalóriadeficit nem olyasmi, amit bárki kondija támogat a csapaton belül.
Volt az ölembe ült, míg Maja a kislánnyal táncikált nagy lelkesen, meg egyezkedtek, hogy hoz neki olyan kis fura állatokat és minden jó lesz.
- Én is szeretlek, nagy melák - ölelgettem meg lelkesen, de aztán odébb toltam a fejét, mert a szőrtengertől nem kaptam rendesen levegőt. - Nekik is van kutyájuk, nem? Vagy rosszul tudom? Volt ilyen ábrád asszem, azon mintha ki lett volna pipálva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715101#post715101][b]Maja Bojarska - 2018.02.26. 16:00[/b][/url]

Sosem akartam én semmit, senkinek megtiltani, pláne nem a brekikének és a tappancsosunknak, főleg, ha közös játék a téma. Én voltam a legboldogabb attól, hogy ennyire szerették egymást, Volt vigyázott a picurira, sőt, sokszor jobban oda is figyelt még nálam is. Legutóbb, mikor elszundított a hercilányka, hozta a fehérke a plédet és kicsit komótosan, de betakargatta a játszókájában őt. A fürdőben ácsorogva a tesztek felett viszont biztos voltam, hogy most nem ilyen cuki dolog zajlik, mert nyögdécselést követően sírni kezdett Klara, én meg a tettek mezejére lépve keveregtem vissza hozzájuk őt az ölembe is véve. Levendula már párszor leszúrt ezért, szerinte el lesz kényeztetve és nem szabad minden síró szóra így reagálni, mert hozzászokik, hogy akkor bármit lehet. Vagy hasonló, nem mindig szoktam rá meg anyára figyelni, ha éppen arról társalognak ezek szerint, valamit mennyire nem jól csinálok.
- Ühhüm. Szomorúak lennénk… - mondtam ki végül még kicsit a szám is lebiggyesztve, ahogy a fejem a picikéének döntöttem és a hátát simiztem. A sírás ugyan csírájában el lett fojtva, a kutyusok láthatóan ennek ellenére akarták volna tovább, mert Volt Sebbyn tehénkedve tolta felém az orrát, Dolfi pedig rajtállásban volt felénk szaladni. Vettem egy nagyobb levegőt, aztán még a fiúk megszerették egymást visszatopogtam a fürdőbe és kihoztam a három tesztet, úgy csücsültem le a kanapéra a fiúk közé Klaracskát elfektetve az ölemben.
- Igen, van, ezért gondoltam. Bár Keve szeret úgy nyilatkozni, hogy neki nincs is ahhoz köze. Kééépzelem mennyire nincs - forgattam meg a szemem aztán bólogattam. Jól ismeri Sebby is a ragasztott és rajzolt ábráim. Az övüké állt a legjobban.
- Még egy-két perc azt hiszem - motyogtam félkézzel Klara popója alatt szorongatva a műanyagokat. Csiga lassan teltek a percek, de én csak a kijelzőket lestem, és a nyuszison a kis kört, amiben plusz jelnek kellene lennie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715388#post715388][b]Sebastian Sieger - 2018.03.03. 01:41[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

Maja gyorsabban visszatért, mint gondoltam volna, de nem bántam, mert még nem voltam valami nagy expert ebben az egész baba dologban. Nagyon aranyos, de én kicsit félek tőle. Mármint... néha indokolatlanul elkezdenek sírni, meg olyan kis törékenyek, nem is tudom, hogy vigyázzak rá a legjobban. Szóval most ő volt a Wonderwoman, aki megmentett engem.
- Tudod, hogy itt vagyok egy köpésre, ha bármi van, szólhatsz nekem - kezdtem egy plüsst nyomorgatni, mert hát, Maja a barátom volt, nem csak azért, mert Lewyvel jóban voltunk. Jó, nyilván emiatt ismertem meg, de az előző... "barátnőit" nem különösebben részesítettem figyelemben. Fölösleges volt, akadt, amelyiknek már be sem mutatkoztam, mert a lengyel arcából láttam, hogy nem maradandó vendég.
Kicsit a fehéret dögönyöztem, aki erre elégedetten dünnyögött, de lefoglalta, hogy hatalmas szemeket meresszen a babára. Aztán miután egy kicsit jobban megölelgettem, odébb is toltam a szőrmókos fejet. Maja közben megszerezte a kis pálcikákat, nekem pedig meg kellett állapítanom, hogy a nyúl tényleg csak marketingfogás volt. Nagyon köcsög húzás.
- Kevének soha, semmihez nincsen köze, nem tudom, feltűnt-e már - horkantam fel kissé. Bírtam őt is, de kezdtem érteni, miért is ment az agyára Lewynek az utóbbi három évem. Pedig ez még jobb helyzet is volt.
- Nem hiszem, hogy attól jobb lesz, ha ezen aggódsz - böktem az állammal a tesztek felé, majd a kezem nyújtottam értük. - Nézzem őket én?
Te terhes vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715425#post715425][b]Maja Bojarska - 2018.03.03. 16:50[/b][/url]

A szomorúság egy dolog, az érzés, ami jött volna a másik. Pont olyanok lennénk, mint az az emoji-fej a ruhámon. Kihalósan egykedvűek vagy ennyire elkeseredettek, nem is tudom eldönteni. De sehogy sem tetszett ez a jövőkép. Ahogy a kislányom pityergése sem, de valahogy nagyon eltört a mécses, mert még könnyek is gördültek a pofiján. Azt gyorsan letöröltem róla, majd bólintottam párat, hogy tudom, itt van ő is, a másik szőke is, ha kell. Meg igazából Keve is elmondta, hogy ha kell, jön nem hosszú idő, bárhol van. De azért illene azt hiszem egyedül is megbirkóznom a dolgokkal.
A fehérke szeretetigénye lassan kielégülni látszott, utána meg Dolfi kapott rohamot a figyelemigényével, szóval el voltunk látva bújós kutyákkal bőven. Meg is vakargattam a kicsi kutya füle tövét félkézzel, aztán Klara is szerette volna, szóval kis helyezkedéssel Sebbyék mellett teremtünk, ő meg kifelé fordítva csücsült az ölemben, hogy a kutyabuksikat tapogathassa, ha idenyújtják neki.
- Tudom, szeretem Kevut, de valami nem stimmel vele. Múltkor is tök csúnyán nézett, mikor azt kérdeztem, hogy van Grace… felháborodott honnan kéne tudnia. De aztán elmesélte, hogy van. Tökre összezavart - néztem bután magam elé, de igyekeztem azóta a januári muri óta legalább én nem piszkálni az egyik legjobb barátom. Éreztem, hogy rosszul esnek neki dolgok, nem akartam én is ezt neki.
- Nem aggódom… csak… azt hiszem tudom mit szeretnék rajta látni, és ha más lesz, nehéz lesz utána csendben maradni és csak várni tovább - vontam meg a vállam, aztán a heteket számolósat megtartva, a pluszos nyuszit és az igen-nem feliratosat átadtam neki. Elméletileg az egyik csippan is, ha készen van. Mindjárt.
- Nézzük együtt… - mondtam neki, aztán a tappancsosok eltávolodtak én meg a brekikét átkarolva tartottam magunk elé a villogó képernyőjű kis műanyagot, várva mi lesz rajta. Ő a kezem piszkálta és gügyögött ezért adtam is neki egy nagy puszit a feje búbjára. Aztán valami csipogott.
- Az? Van plusz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=716944#post716944][b]Sebastian Sieger - 2018.03.17. 20:24[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

Maja és a picibaba úgy fészkelődtek, hogy meg tudják vakargászni a kutyákat, aminek a tappancsosok nagyon örültek. Miért ne tették volna? Dolfi is nagyon szerette a figyelmet, a nagy fehérről nem is beszélve, aki jóformán az első gyerekük volt, viselkedésre is. A sáros lábával nagyon szívesen húzott csíkokat a betonra, gondolom anyutól tanulta.
- Szerintem már neki is feltűnt, hogy valami nem oké, azért morgott veled. Maxi is folyton piszkálja, hogy sose küld a csoportba képet a lányokról, akiket összeszed és biztos nem is szed. - Nem akartam ebben az egészben állást foglalni, mert egyrészt nagyon idegesített a felállás, olyan deja vum volt tőle, másrészt meg nekem sem segített, hogy folyamatosan szívattak vele. Ezért inkább nem másztam bele.
Azt hiszem, tényleg szerették volna ők ezt a második gyereket, ez meg tök jó érzés lehet, mármint, örülök neki, hogy ennyire megtalálták a közös hangot és boldogság van náluk.
- Persze, értem én. Tudod, mondtam, hogy hívj, ha bármi van. Itt is vagyok. - Nem mintha ezzel bármit bizonyítanom kéne, de Maja legalább annyira volt a barátom, mint Lewy vagy Maxi. Aztán odaadta nekem az igen-nemes pálcikát, meg a nyuszisat is, amiket kicsit fixíroztam, mielőtt visszanéztem volna rá.
- Jó - bólintottam, hagyva, hogy kicsit közelebb csússzon, aztán a csipogásig nem is igen mondtam semmit. Nem rajtam volt most a hangsúly, nem amiatt jöttem. Két apró pííp, aztán a kijelzőre néztem és elmosolyodtam.
- Van. Pozitív. - A második szónál már gyakorlatilag fülig ért a szám és ezzel egy időben állítottam a telefonom repülő üzemmódba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717084#post717084][b]Maja Bojarska - 2018.03.18. 13:04[/b][/url]

Eléggé jellemző ránk Klaraval, hogy nem nagyon tudunk nyugiban csücsülni, ez pedig most eléggé ki is domborodott. Miután ismét nálam volt már a brekike, sokkal jobban éreztem magam, csak izgultam. A fészkelődésben sikerült megtalálni azért a helyünket, de a buksim már rég inkább hol nagyon le volt lombozva a gondolattól, mi van akkor, ha nem lesznek csíkjaim, hol meg már csak vinnyogni tudtam volna, hogy lehet előttem lesz pár mindjárt. Rossz volt és jó egyszerre, valami olyan, mint Keve egész jelen élete, amire csak bután pislogtam.
- Nem tudom, de nem volt valami jó érzés, én nem akartam bántani, csak jót akarok neki - vontam meg a vállam picit, ahogy sóhajtva Sebbyre pillantottam. Bár ő pontosan tudja ezt, ettől még Maxiék se így értik sokszor, amit mesélek vagy kérdezek tőlük. Ez nem túl nagy öröm, de azért remélem egyszer nekik is meglesz a sokpipás ohana. Sok mancs meg topogó és boldogság, nem is értem, aki nem ilyenben gondolkodik.
- Ühhüm, tudom - bólintottam is mellé, mert hát most is ezért volt itt, addig nézegettem a telefont még összeszedve magam felhívtam őt. Aztán már itt ülünk, és csak arra várok, hogy tudjam, mi is a helyzet. Egy kicsit azt érzem, most már bármi jöhet, csak derüljön ki, pedig tudom, mitől nem lennék valami vidám. Erősen szorongattam is a brekikém, aki a kezeim fogdosva viselte ezt. Lassan meg jött a csipogás is, én meg csak vártam, mit ír ki a nálam maradt, de az még csak villogott, mikor Sebby megszólalt. Rá néztem, aztán vinnyogva vigyorodtam el, mielőtt felemeltem a picilány és magamhoz ölelve őt, már szemben velem szét szeretgettem, meg aztán mentünk a pandához is bújva. Akkor csippant a sajátom is, amin azt írta ki, hogy két-három hét.
- Van, mindegyiken is van - erősítettem meg fáziskéséssel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717257#post717257][b]Sebastian Sieger - 2018.03.19. 12:00[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

Maja senkit nem akart bántani és szerintem ezt mindenki tudta róla, aki egy egész kicsit is ismerte. Meg voltak a buta insta-fanok, akik nem szerették, mert Lewyvel volt, mert szerette és ez kölcsönös volt. De velük nem szabadott foglalkozni és akkor minden rendben volt.
- Persze, szerintem Keve is tudja, hogy te nem akarod bántani. Igazából senki, csak mindenki mást tart jónak - vontam meg a vállamat, mert Max se volt alapban rosszindulatú a teamen belül, de úgy gondolta, az úgy jó, ha nem jön össze senkivel.
Örültem, hogy tudja, hogy jövök, ha kell, ez meg nagyon megtisztelő, de ugyanakkor nagy teher is. Mert ugye, ameddig Lewy nem ér haza és meg nem tudja, nekem csendben kell lennem, sőt, talán még utána is, a titoktartásban pedig nem voltam jó, ezért kapcsoltam a mobilomat repülő üzemmódba.
Én voltam az első, aki a kis tesztre mert nézni és nagyon széles mosollyal kellett kijelentenem, hogy bizony a kis pálcika jó napját élte.
Hagytam, hogy megöleljen, sőt, én is megszorongatta őket kicsit, velük örömködve annak, hogy a kicsi babának lesz egy tesója is.
- Ez nagyon szuper, jaj gratulálok, nagylány - nyomtam puszit a hajába, majd megsimogattam kicsit Klarat is. - Cserkészbecsszó, nem mondom el senkinek!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717600#post717600][b]Maja Bojarska - 2018.03.21. 13:10[/b][/url]

- De szerintem ő nem látja be, mi is a jó - ingattam meg kicsit a fejem, mert én meg voltam győzve arról, hogy fogalma sincs Kevunak róla, mi is lenne neki nagyon-nagyon jó. Arról meg nekem nem volt, mire fel ez a nagy ellenkezés. Keve eléggé nehéz dió volt, ha azt veszem, hogy nagyon szeretett ellenkezni a jóval. Ez mondjuk tényleg szó szerint igaz volt, sokat rosszalkodott, meg néha a lányokkal se volt kedves és rendes, de én ebbe sosem folytam bele, tudtam, hogy egyik se a nagybetűs boojibooja, így jobb is volt mindenkinek. De most nagyon furcsi, nem csak azért, mert egyre nagyobbak a gyerekei, meg már mondogatják lassan, hogy apu vagy apa - esetleg már meg is történt, csak erről szeret elfelejteni szólni -, hanem mert, ha Grace kerül szóba, elkezd rendesen tikk-takkolni, mint a bombák robbanás előtt, én meg sose tudom melyik vezetékkel lehet megszakítani.
- Jajjajaj, tudod mi leszel, tudod? Nagytesó - gügyögtem a pindukának, aki szerintem a hangomra és a mosolyomra viháncolt inkább, mint a hírre, de én tudom, hogy annak is örül velünk. Magamhoz szorítva örvendtünk aztán tovább a pandával együtt, én meg még egy kicsit pityeregtem a dolgot. - Igen, köszönöm… jaj, megint piici breki lesz. - Nem nagyon sikerült még túllépnem rajta, azt hiszem ezért kellett mindent is mondogatnom, de csak járt a tekintetem Klaran és Sebbyn, aztán a kanapéra felpattant Volton, aki éppen lenyalta az arcom. Biztos kicsit sós volt még a könnyektől.
- Tudom, hogy nem fogod, bízom benned. Te tudod, mikor végez Lewy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719799#post719799][b]Sebastian Sieger - 2018.04.07. 19:04[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

- Vagy látja, csak nem köti az orrodra - korrigáltam, összepréselve kicsit az ajkaim, mert rólam is gyakran hitték, hogy fogalmam sincs, mit csinálok, meg miért hajkurászok nőket kötöttség nélkül, pedig meg volt annak a maga oka.
Kicsit nehéznek éreztem ezt a terhet, amit rám rótt azzal, hogy elküldött a boltba a tesztért, mert tudom, hogy ha egyszer kiderül és esetleg pozitív, rajtam lesz a vágy, a kényszer, hogy megosszam az első emberrel, aki szembe jön. Meg a másodikkal. Meg az utána következő ötvennel, mire lehiggadok. Vagy csak teleküldöm a csoportot dollárjelekkel és kidobom a mobilomat az ablakon, valamelyik a kettő közül.
Klara és Maja is iszonyatosan örültek a hírnek, hogy lesz még egy brekijük, ami amúgy tök jó volt, mert legalább neki lesz kivel játszani. Vagy nem kap hisztigörcsöt, olyan vörös fejjel és ordítva, mikor később csúszik be egy baba, hogy anya vigye vissza a gólyának, mert ő nem akarja itt látni.
- Jaj ne sírjál, mer jönnnek ilyen nagy krokodilok, szívószállakkal és mérgesek lesznek, mert nem tudnak pislogni. Azt hiszem - rántottam elő egy zsepit, mint a nyulat szokás a kalapból és kicsit pacsmagoltam vele Maja arcáról a könnyeket. Nem kell pityeregni, ő nem teve. Amúgy is feszélyeztek a síró nők, mindig hozni akartam valamit nekik, amitől felvidulnak. Akármit.
- Majd igyekszem. Én ne tudnám? Az én időpontomat nyúlta le, hogy hamarabb itthon legyen. Ha minden igaz fél egykor, de akkor kihagyta az ebédet a fiúkkal. - raktam odébb az időközben megérkezett Dolfit is, hogy legyen szíves és ne tegye már folyton láb alá magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=720803#post720803][b]Maja Bojarska - 2018.04.17. 15:10[/b][/url]

- De ha nem jó neki, miért szenved - tettem fel a kérdést egyet sóhajtva is mellé. Nem hittem, hogy ilyen tragikus szenvedgetést művelne, lehet kicsit túloztam, ettől még nem tett boldoggá az, hogy nem hagyja, hogy az ohanacsoda vele is megtörténjen. Olyan fura volt, mert csak velünk ellenkezett, meg a sorsával is. Keve egyre túlnagyfiúsabb, nem tetszik ez nekem. Szerintem beszélgetnie kéne vele valakinek, mondjuk nem Maxnak, abban nem vagyok biztos, hogy sokat segítene.
Az a helyzet, hogy az agyam nem úgy ment ma már, mint kéne. Amúgy is kicsit takarékosan tud működgélni, de mióta ott volt a görcs a pocimba, hogy bizony meg kéne tudni, van-e valami brekisztikus avagy se velem. Ki is derült, hogy bizony, nem is kicsit szupermega dolog van, annyira, hogy egyszerre akartam sírni, örülni, szorítani a pinduri meglévő brekim, Voltom és a Pandát, meg már itthon tudni Lewyt és és még ki tudja mi mindent. Boldog lettem, rettenetesen és annál is jobban.
- A krokodilok pislognak? - jött elő belőlem az arcom törölgetve az egyetlen kérdés, amire eljutottam a mondandójából. Mosolyogtam nagyon és szélesen, ahogy a kislánykám keze az arcomon taperolt nézegetve a maga ujjait, mitől lett vizes. Illetve könnyes. De Volt jött takarítani a nyelvecskéjével.
- Én nem tudom kibírjuk-e addig - mondtam és a többesszámot inkább arra értettem, hogy addig ne piszkálgassam Klaraval együtt a férjecskét üzenetekben furi jelekkel és üzikkel meg képekkel. Babatalpakról, például. DE lehet, hogy ez a szőkére is igaz, mindenre is. Kicsit összekapva magam közelebb is csúsztunk és a pandának borulva fél kézzel őt is átkaroltam Klarat picit magunk közé préselve. Ő is ohana, nagy ohanánk van és még ki tudja mekkora lesz!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726144#post726144][b]Sebastian Sieger - 2018.06.22. 19:27[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

- Mert fiú, szerintem ez benne van a pakliban. Majd előbb vagy utóbb ő is összeszedi magát és akkor ő is ohanázik majd rendesen. Gondolom - vontam meg a vállamat. Magunkat Hannahval például nem igazán láttam olyan családosan. Persze, most is azok voltunk, meg ott volt Dolfi is, de ettől még nem akartunk gyereket, mert nem olyan volt a kapcsolatunk, amiben az ember ilyesmin gondolkozik. Mikor mégis, akkor meg elvittük a keresztlányunk játszani. Tschüss.
- Nem tudom, de megpróbálnák! - lelkendeztem, ölelgetve a nőt, hiszen most velem tudott örülni, Lewy meg nem tudott semmit és ah, ez az egész annyira izgi! Én nem sírok, te sírsz!
- Biztos vagyok benne, hogy ki! Egy-kettőre itt lesz és sokkal személyesebb, mint ha elmondod neki üzenetben... vagy telefonon. Így csak lemaradnál az arcról amit vág! - háborodtam fel kicsit, hiszen tuti, hogy kihagyhatatlan a sokk, ami kiül rá. Meg most a terhesség asszem nem egy olyan téma, amit amúgy is csak így a közösségi médián kéne megosztanod életed párjával. Az már nagyon kocka dolog, leginkább Kevéékből nézem ki, hogy képesek lennének ilyenre. De nekik nem lesz gyerekük!
Szóval inkább megöleltem Maját meg a keresztlányom, jó szorosan, hogy minden rendben lesz itt, csak semmi pánik.
- Gratulálok, zümi!

//danke sehr*-*//