A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726144#post726144][b]Sebastian Sieger - 2018.06.22. 19:27[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

- Mert fiú, szerintem ez benne van a pakliban. Majd előbb vagy utóbb ő is összeszedi magát és akkor ő is ohanázik majd rendesen. Gondolom - vontam meg a vállamat. Magunkat Hannahval például nem igazán láttam olyan családosan. Persze, most is azok voltunk, meg ott volt Dolfi is, de ettől még nem akartunk gyereket, mert nem olyan volt a kapcsolatunk, amiben az ember ilyesmin gondolkozik. Mikor mégis, akkor meg elvittük a keresztlányunk játszani. Tschüss.
- Nem tudom, de megpróbálnák! - lelkendeztem, ölelgetve a nőt, hiszen most velem tudott örülni, Lewy meg nem tudott semmit és ah, ez az egész annyira izgi! Én nem sírok, te sírsz!
- Biztos vagyok benne, hogy ki! Egy-kettőre itt lesz és sokkal személyesebb, mint ha elmondod neki üzenetben... vagy telefonon. Így csak lemaradnál az arcról amit vág! - háborodtam fel kicsit, hiszen tuti, hogy kihagyhatatlan a sokk, ami kiül rá. Meg most a terhesség asszem nem egy olyan téma, amit amúgy is csak így a közösségi médián kéne megosztanod életed párjával. Az már nagyon kocka dolog, leginkább Kevéékből nézem ki, hogy képesek lennének ilyenre. De nekik nem lesz gyerekük!
Szóval inkább megöleltem Maját meg a keresztlányom, jó szorosan, hogy minden rendben lesz itt, csak semmi pánik.
- Gratulálok, zümi!

//danke sehr*-*//

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726166#post726166][b]Sebastian Sieger - 2018.06.22. 21:31[/b][/url]

Gizmó és Gizmóné
A ceremónia előtt nem sokkal | Bastibaba

- Hát, amilyen rendes vagyok, még be is szállnék a költségekbe, de remélhetőleg nem lesz rá szükség - nevettem el magamat, majd rántottam egyet a vállamon. Nem különösebben voltam oda azért, amikor túl nagy rajtam a nyomás, mert még a végén kipukkadok, mint egy lufi, amire megpróbáltak rárakni egy ötévest.
- Ugyan, én örülök, hogy végre sikerült rendesen találkozni. Az utóbbi pár hetem kész rémálom, volt olyan nap, mikor kávézni sem volt időm! - újságoltam el neki a horrort, amivé az életemet tette a világbajnokság. Mert bizony, ha a napi kávéadagom kisebb, mint ahogy én azt megszoktam, nagyon nyűgös és elviselhetetlen tudok lenni. Az meg nem jó senkinek.
Kicsit a vállamra szorított, amire felvontam a szemöldökömet, de nem tettem fel kérdést, mint hogy 'most amputálni fogod a karomat?'. Mert ugye a barátom, nem akarna megnyomorítani a világbajnokság előtt.
- Tudom, mert rohadtul nagyszerű emberek vagytok és hálás vagyok a legutóbbi segítségetekért is, nem tudom eléggé meghálálni. De tudod, hogy nem szeretek mások nyakán lógni - grimaszoltam, kicsit összeráncolva a homlokom, majd megingattam a fejemet. - Szegény pandák.
Közben megérkezett Norina is, akit nagy örömmel üdvözöltem, még meg is öleltem, meg minden.
- Nem, anyádra. Persze, hogy rád. Remélem is, teljesen naprakésztelen vagyok Payne-ékkel kapcsolatban... van ilyen szó? - néztem kissé zavarodottan egyikről a másikra, majd vontam egyet a vállamon. Végül is, teljesen mindegy. Megkérdezték, melyik nap is leszünk, mire elgondolkodtam pár pillanatig, meredve a stadion szemközti lelátójára. - 22-én. Jöttök valamelyik meccset megnézni?