A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=679965#post679965][b]Hannah Schwarz - 2017.05.09. 12:44[/b][/url]

Felhagytam az engem jól jellemző bökdöséssel, elengedtem magam mellett a tényt, hogy nem irányíthatok mindent és már éppen kitartott az a kedvesség is bennem, amit egyébként bár ritkán, de képes vagyok előhúzni magamból. Aztán csak minden megtörtént. Mondhatnám, hogy pontosan lekövetve az eseményeket máshogy cselekednék, de nincs így. Egyszerűen még mindig munkált bennem a kislány felé valami harag, düh és még talán némi bántási szándék is, de amilyen buta, megérdemli hogy ezzel együtt kelljen élnie. Mindezekhez pedig hozzájött az, hogy képtelen vagyok kezelni az ilyen helyzeteket, mintha sosem tanultam volna, pedig az eszemre nem lehetett soha panasz. Nem sóhajtoztam, nem méregettem őt, magamat és a mozdulataimat figyelve egyszerűen csendben tűrtem, hogy végül én jussak a konklúzióra, amit előbb-utóbb ki kellett mondani: jelenleg nincs itt keresni valóm. Ha akarom, ha nem. Talán még fel sem fogtam mindent teljesen, a kérdéseket, amiket feltettem, annak ellenére, hogy máskor előre tudom a várt válaszokat, most inkább sötétben tapogatózásnak szántam. Sikertelenül.
Bólintottam, egészen aprót, miközben felálltam a megerősítésére. Még figyeltem a széttárt karokat, alig láthatóan megráztam a fejem, majd a táskámba kapaszkodtam. Ehhez nekem tér kell. Nem hagynám annyiban, nem akarnám, hogy ezzel elvágódjon tőlem bárki, aki igenis számít, ennek ellenére szívesség vagy sem, én lépek ki innen és azt hiszem ez az egyetlen amit tehetek. Ha ő nem beszél, én sem tudok mit mondani. Ördögi kör.
- Sosem kértem tőled ilyet, sosem tettem volna, és ezután se tenném.
Fogalmam sem volt róla, hogy milyen elvárásaim vannak, mait teljesít, mert mi más módon értelmezhettem volna ezt a kifakadást? Egy szóval sem kértem tőle soha többet annál, amit kértem volna attól, aki nekem is fontos. Most mégis még bennem hagy rossz érzést, ez valami új, valami pocsék új dolog.
Kikívánkozott volna a sajnálom, de miért mondanék ilyet? Határozott léptekkel kivonultam az ajtón, hátra sem nézve csapódik-e az, avagy sem. Nem kellett sokáig távolodnom, ahogy megfelelő távolságba értem és magamra maradtam, egyből elhoppanáltam, ekkor már nem törődtem azzal mi maradt mögöttem, bár éppen azzal sem, mi várt rám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=685935#post685935][b]Hannah Schwarz - 2017.06.16. 17:23[/b][/url]

Nem tudtam nem imádni, ahogy megláttam a rémületet a mosolyomra, vagy inkább a mondanivalómra adott reakciójában. Nem, a kislányt még mindig hasonlóan nehezen viseltem, ennek ellenére nagyon jól esett a lelkemnek, hogy a jelek szerint kicsit sem jöttem még ki a gyakorlatából az emberek rettegésben tartását tekintve. Szerettem nyomást gyakorolni és kifejezetten jól is ment, mi tagadás, most jó cél érdekében is tettem ki a lábamat Európán belül. Mondjuk úgy, hogy az erősen ajánlott tanácsaim sikerült egész nap alaposan a fejébe verni, így némi büszkeséggel vettem tudomásul, hogy a végére egészen ráérzett merre érdemes magának válogatnia. Persze azért még lett volna mit csiszolni, de Róma sem egy nap alatt épült fel ugyebár.
- Helyesebben melyik, és pontosabban melyik kettő.
Nem bírtam ki, hogy ne tegyem helyre a szavait, a szemem is megforgattam kicsit, de végül csak mosolyogva elfordultam, hogy egy teremmel arrébb menjünk. Ott az egész rész maga egy különleges próbaterem, volt már szerencsém hozzá párszor. Amíg pedig azt a két meglepetésemet megnézzük, addig minden mást össze is csomagolnak nekünk.
- Egy nő szekrénye üres a tökéletes alkalmi ruha nélkül. - Vezettem be a dolgot, mire a meglepően egyszerű, de a maga nemében csodaszép fekete darab mellé léptem, ami a próbababán pihent. Végigsimítottam az anyagon, az előtte pihenő fekete körömcipőre nézve és a kipakolt kiegészítőkre. Aztán pedig a lány mögötti kis kanapéra mutattam.
- De mégis csak kislány vagy még, vettem a célzást a kiszórt darabokból…
Igen, valóban nagyot kellett nyelnem, hogy az a becsomagolt doboz is hozzám köthető, de az eladóhölgy meggyőzött, hogy ez is a lehető legjobb, sokan jönnek kisgyerekkel vásárolni, fel vannak készülve. Innen a nyáriruha, amin azok a bizonyos unikornisok is felbukkannak. Ezt azért majd letagadom a későbbiekben.
- Azt hiszem, ha ezeket is összecsomagolják, lassan indulhatunk is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=691406#post691406][b]Hannah Schwarz - 2017.07.18. 17:36[/b][/url]

Sosem voltam a jótékony szeretetemről és kedvességemről híres, ez a mai nappal sem fog megváltozni, aki egy kicsit is odafigyelt a szavaimra, hangsúlyomra vagy a felröppenő pletykákra az életemből, ezt igazán jól tudta. A legtöbb próbálkozó csúfos kudarcot ért el, és azt hiszem félretéve az aktuális empátiahiányomat, nem Viktória lesz az, aki ebben sikert ér el. Azt hiszem, hogy a gyerekeken kívül, akiket tanítok, és a szűk, állandó baráti köröm kivételével nem nagyon lesz ember ehhez soha. Egyszerűen nem tartom érdemesnek ezeket a két lábra kapaszkodott szerencsétleneket, hogy engedjek kihasználásnak. Lehet túl sok paraszttal hozott össze önhibámból az élet és ezért, de működik a taktika. Minek változtassak? És kit áltatnék, imádok ennyire lekezelő és kritikus lenni egyszerre. Már majdnem szomorú.
Egyénileg eredményes napnak tudom le ezt, hiszen elhárítottam egy katasztrófát, megint elvertem egy csomó pénzt, ami kapcsán délután dobhatom a kimutatást a kis csoportos üzinkbe és megkapom a válsimimet, valamint viszonylag büszke lehetek magamra, kibírtam a nap nagyrészét ezzel a kislánnyal. Az ajándékom bármilyen néven is veszi tőlem, már megtörtént, ha nem tetszene neki is az övé, innentől nekem nem lenne rá gondom, de aztán…
- Arra még van időnk úgy gondolom.
Elégedett és őszinte mosoly kúszik az ajkaimra, összefonom a karjaim magam elé, a csípőm oldalra billentve állok meg és nézek a lány arcára, majd végig rajta, aztán a szemeibe. Minden nőben ezt kellene egyszer elültetni. Nem képlékeny emberekbe kell beleszeretni, hanem valami olyanba, amivel saját magát kezdi el kellően értékelni. Mint egy a szó minden értelmében tökéletes ruha.
- Ez határozottan kellemes csalódás - jegyzem meg neki a reakciójára. Még próbált viszonylag türelmesen vártam, és elintéztem a kártyámmal, amit kellett, szóltak is hogy minden készen is áll és a kijáratnál vár minket. Visszafordultam a navinés lányhoz, elégedetten mértem végig már a fekete ruhában, aztán hümmögve ráncoltam a homlokom. Tudtam, hogy remek döntés, de képtelen voltam megadni az azonnali örömöt neki, hogy igen, ez nagyon rendben van.
- Azt hiszem ez elég egyértelmű…
Halvány mosollyal jártam őt körbe, aztán hagytam, hogy kicsodálja magát, mielőtt vége szakadna a pillanatának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=691487#post691487][b]Hannah Schwarz - 2017.07.18. 22:04[/b][/url]

Mostanában nehéz volna azt mondanom, hogy mindent uralok, ami velem történik és teszek, mert egyáltalán nem így volt. Az elmúlt hónapokban hol kicsúszott a kezeim közül a legtöbb dolog, hol már görcsösen ragadtam meg és keserves lett ettől az egész. Az utóbbi hetekben a munka pont ettől minden volt, csak nem pihentető, a szülinapomat leszámítva, amit előbb szűken, majd rendesen a legjobbakkal, köztük a Pandácskával is, megtartottam legalább emelt ezen a negatív dolgon valamit. Az utóbbi napokban pedig legalább a kedvem visszatért, így otthon a lakásban járkálva a telefonomon gyorsan átpörgettem a kedvenc helyeim listáját, amikor belefutottam, hogy ma valami különleges masszázs és új, privát pezsgőfürdőket avatnak az egyik legjobb Spaban. Több sem kellett, vigyorogva dobtam egy képet, majd egy üzenetet Sebbynek, hogy nagyjából egy óra, és ott vagyok előtte kocsival, szedje szépen össze magát. Ha nekem kell felmenni érte, morcos leszek. Ezután nekiálltam összekészülni én is. Nem estem túlzásba, de hogy néztem volna ki hálóruhában? Nem éppen oda jutottam volna, ahova tervezek menni.
Viszonylag teljesíthető időn belül, úgy negyven perc alatt újra elégedett voltam magammal, ahogy a volán mögött még a tükörben magamra kacsintottam. Hátra dobtam a fürdőruhámat és holmiim rejtő táskát, majd elindultam a Pandáért. Isten tudja mióta nem voltunk ilyen könnyedén bárhol komolyabb gondok és problémák nélkül. Azt hiszem szükségünk van rá, nekem meg rá, bármennyire is próbáltam ezt máshogy értelmezni.
- Ajánlom, hogy készen legyél, szépfiú - hadartam a telefonba, majd letéve azt türelmetlenül pillogtam ki az utasülés felett az ablakon, persze szépen mosolyogtam és még a kékjeimmel is őt kerestem ignorálva az utca embereit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=691515#post691515][b]Hannah Schwarz - 2017.07.19. 02:10[/b][/url]

A pandák határozottan sokat segítettek, legalábbis kezdem ezt érezni. Előbb a kis promós plüss, akit adtam neki, miután hazamenekítettem a kastélyból, majd az igazik ott, a romlás földjén. Már egészen fontolgattam, mikor pár napja Párizsban jártam, hogy hozok neki egy hatalmas harcos vagy milyen pandát, tudom, hogy valamelyik meséből van, de nem voltam elég kiművelt a dologban, kilencéves koromtól elvesztem abból a világból. Mindenesetre aranyosnak tűnt, és gondoltam is rá, de egyelőre most ez a közös délután lesz az első lépés, amin a bankszámlám szeretném apasztani, túl rég fordítottam ilyenre.
- És mi baj az ősz hajjal?
Én csak meregettem a szemeim ki a szélvédőn értetlenül, és mivel letette, azt sem tudom hallotta-e, de végül elengedtem a dolgot. Egy jó fodrász bármin tud segíteni, és nem mintha nem ismernénk olyat. Türelmetlenül doboltam a kormányon, mire nyílt az ajtó, én pedig a legszebb és egyben legkellemetlenebb vigyorommal vártam. Aztán megkaptam a puszim és az üdvözlésem és menten helyreálltam. Még a kérdése közben a biztonságiövem visszacsatoltam, aztán elintézve a zenét és a napszemüvegem válaszoltam neki.
- Mint aki napi negyvennyolc órát dolgozott heti tíz napban. Csak a szokásos… és veled mi a helyzet? Csapat? Edzések? Van már valami tervben újra?
Apa pár napja lelkendezett, az edzőtábor miatt, meg morgott is, bár nem figyeltem rá miért. Mondtam neki, hogy tudom, hogy ott volt Sebby is, amire hirtelen meglepően lelkes lett. Ilyenkor a fejem verném a falba legszívesebben. Szóval fel sem hoztam egyelőre, ő most őrlődik, mi meg nem segítünk sokat rajta. Egyébként is fura, hogy a kviddicsről így érdeklődöm, de hát a pandáért mindent. Különben feltűnően jó kedvem van és még a kérdéseimben sincs semmi hiszti, azt hiszem fejlődöm, vagy csak a lelkem éppen máshol tart.
- Szóval… A partvisos csaj ideköltözött? Végleg?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=692260#post692260][b]Hannah Schwarz - 2017.07.22. 23:42[/b][/url]

Még várakoztam elég komikus jelenetként néztem végig valahol a képzeletemben, ahogy a panda éppen virágot szed, teljesen ősz hajjal és azzal a hatalmas, jóllakott ovis vigyorával. Egyszerre volt a kép reális és szürreális. Annyira bele is vesztem, hogy a tekintetemen kívül különösebb háborgást nem is mutattam, amiért várakoznom kellett. De csak én jöttem szokatlanul korán, mert ma jól ment a napkezdés, azt hiszem ez igazán belefér a keretbe.
- Ah, de most csak három céggel dolgozom, butus, ez nem is megterhelő annyira - forgattam meg a szemem, hogy aztán elbűvölő mosollyal figyeljem őt kicsit, de ezután kénytelen voltam az utat. Érthetetlen okból nem kedvelik a mellettem ülök ha beszélek és rájuk nézek helyette, pedig jó sofőr vagyok, csak a sebességkorlátozás az ellenségem és az idióta jogosítvánnyal rendelkező tuskók.
- Próbálkozott, de éppen túl sok volt benne a seprű, gurkó, kvaff, kviddics, edzés, taktika szó hozzá, hogy figyelni is akarjak rá, meg tőletek mindig jobb hallani. Nem kérdeztek hülyeséget, mint a „miért érdekel most?” és a „mégis foglalkozol vele?” - szűrtem a fogaim közt sziszegve. Mindketten ismerjük apámat, vannak furcsa dolgai, persze én szeretem őt ezekkel együtt, de azért van egy határ, mikor jól érzem magam a heti egy apás nappal és kommunikációval. Bár éppen nagyobb problémája Sebby és én, amit nem rest minden második mondatban felhozni, na, ezért sem figyeltem rá. - Ó, és kicsit megkésve, de a hét elején beugrottam hozzá az ajándékomért, ha már ragaszkodott hozzá. Te tudtál erről? - pillantottam rá oldalra érdeklődve és próbálva valamit leolvasni az arcáról. Az ilyen nagylelkű figyelmességeiből édesapámnak tudom, hogy mennyire nincs fiúgyermeke. Ennek ellenére egyébként be kell vallanom, értékeltem a szettet, amit kaptam. Bár biztos vagyok benne, hogy ezt inkább a baráti körében tudnák még nagyon díjazni.
- Óóóó, valaki fodrásznál volt - jegyeztem meg nagy lelkesen, magam elé vigyorogva. Látok ám mindent. És még egyelőre az a bevándorló se szegte a kedvem. Majdnem kibukott egyből belőlem, hogy és vele akarnál leélni egy életet? De nem tettem, megígértem, hogy visszafogom magam és letojom a körülöttünk felmerülő problémákat, ha megoldani nem tudom. De utóbbi is remélem csak idő kérdése, tényleg egyre jobban frusztrált, pláne a tény, hogy már ő is itt volt. A pandáról volt szó. A pandámról.
- Akkor jót fog tenni ez a tisztulás, van mit eltüntetni. És mi a terv a jövőben, hogy-hogy itt van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=700801#post700801][b]Hannah Schwarz - 2017.09.12. 17:52[/b][/url]

Hitetlen, én mondom, a pandácska még csak előadni se tudja, hogy megérti, mondjuk nem hibáztatom. Ezt az életmódot az emberek 99%-a bizonyosan vagy utálná, vagy megpusztulna benne, én sem azért vagyok 1%-ba való, mert olyan szuper vagyok. Csak bennem ott az akarás és a kitartás, ami sokakban nincs meg, sőt, a motivációjuk teljes hiányában élnek. Igen kellemetlen lehet.
- Én azt csak mutogatni szoktam - kacsintottam rá oldalra pillantva, hogy aztán nevetve megrázzam a fejem. Igazság szerint a kviddics nézésével nekem sem volt gondom, sőt, az ő meccseiken nem feltétlen mindig kötelességből ültem csak kint, érdekelt mi lesz ezzel a két dollárbébivel, akikkel összefújt a sors. A szöszinél talán kicsit jobban, hogy nem-e töri ki a nyakát, de hála az égnek, ilyennel még nem futottam össze, bár voltak elég durva eseteik. Csodálom, hogy belül még nem műanyag, sebészes játékból lopott alkatrészeik vannak. De sokkal kellemesebb ehelyett mondjuk a szülinapomról beszélgetni, így még ugyan én elkalandoztam vezetés közben, neki nem hagytam nyugodalmat. Amúgy is sokat fecsegek.
- AZ ajándék. Igaz, az alsó részből be kellett venni pár centit, de egészen tökéletes volt. Ja, mert ugye már ellenőriztette, milyen egészben, rajtam. Sőt, megkaptam a feladatot a jövő szerdai apus napra hogyan jelenjek meg. - Nem tudtam, hogy ők beszéltek-e meg valamit, avagy sem, nem szokott apámnak gondot okozni, ha éppen ott is vagyok, hogy Sebbyvel közbeszervezzen, vagy éppen hozzánk. Azt hiszem azt az egy-két hónapot, ami szerencsére már mögöttünk van, nem számolva, sosem volt ebből probléma.
- Ó, igen, az új frizura mindig segít - mondanám még hozzá, hogy én már csak tudom, de éppen hazudnék. Amióta bizonyos szerződések kikötik, hogy csak az adott fodrász változtathat nagy mértékben, valószínűleg instant perelés lenne, ha rövid vörös hajjal jelennék meg valahol. Az ügyvédem erre mondaná, hogy nem kellene hisztiznem, vagyis, nem, ezt az előző mondta, a mostani csak annyit szokott kérdezni, mekkora keret van elsimítani a dolgot. Bár hasonlóan egyszerű lenne a menyasszonya kérdése is, de leginkább csak kelletlenül húztam a szám a tényen, hogy akkor ez nem csak egy-két nap. Egyre jobban frusztrált a dolog, de nem különösebben akartam ennek hangot adni.
- Ahham. Biztosan, na de, csillagom, megjöttünk - szögeztem le, miután behajtottam a parkolóba egy ezerwattos vigyorral. Lassan összeszedtem magam leparkolva, előre húztam a táskám és beleszórva a holmim nyitottam ki az ajtót, de addig sem állt be a szám.  - Képzeld, az egyik cég eléggé ráállt az állat témára és a fotósuk „állati” új kollekciót akar, a színeken lesz a hangsúly, de mindegyik egy védett állatot fog szimbolizálni. Tippelj, ki csapott le a pandára?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703305#post703305][b]Hannah Schwarz - 2017.09.22. 12:00[/b][/url]

Nem szoktam magam sosem zavartatni, ez volt az első, amit a kifutóra kerülésem előtt kineveltek belőlem a felkészítő tanfolyamokon. Talán olyan nyolc évesen, mikor még csak a szereplési vágy dolgozott bennem egyszer mondtam, hogy én sosem szeretnék olyan bikinis lány lenni, mint a fura nénik, akikből a szépségversenyek bemondói lettek. Most meg… hát nem tagadom, én élvezem, amit csinálok, a bikiniken meg túlléptem. Egészen a fehérneműig.
- Iiigen, az öregdiák bandával. A felével együtt végzett, a másik felét valami kviddicses körökben kukázta össze, de hamar megvolt az a közös nézőpont, nem is értem néha miért panaszkodik, hogy nincsenek mellette kitartó emberek. Van aki még az első feleségét is ismerte! Akit még én sem…
Szeretek néha látványosan háborogni, ha apáról van szó de egy-egy esetet leszámítva nincs ebben soha komoly indíttatás. A mostohaanyajelölteim a legtöbbször kerülöm, a jelenlegire szót sem vesztegetnék, de az anyám ugyan ez. Azt hiszem a magánéletét a családunkban korábban mindenki egyedül viselte, aztán lettem én, és már egyből úgy érzi az édesapukám, hogy neki ezt el kell rendeznie jól.
- Pedig már éppen gondolkodtam hogy felnyíratom, levágjuk bubifrizurára, és besötétítem. Mit szólsz? - Sütött rólam, mennyire is komoly a dolog, úgy semennyire. Ennek ellenére igaza volt, mindketten tudtuk. Ennek nem csak a munka és a kötelességek voltak az okai, hanem a tény is, hogy imádom a hajam úgy, ahogy van. Közben előszedtem a táskám parkolás után, aztán kiszálltam, hogy együtt elinduljunk befelé.
- Szerintem mindig elfelejti út közben milyen betű jön és újrakezdi k-tól - közöltem felnevetve, nem mindenkivel voltam kifejezetten kedves vagy mézesmázas, de ezt Sebby pontosan tudta. Sok lányt, akikkel együtt dolgoztam nem tartottam sokra, mert tényleg csak abból éltek, ahogy sikerült kinézni. Többüknek egy interjúját is négy embernek kellett összetenni, az utómunkákról nem is beszélve. Vannak fekete foltok a szakmában, már úgy szó szerint is.
Beérve a szokásos köszöntő után már ott is termett a hölgy, aki mindig, hogy eligazítson minket, megkapjuk a kis szekrényeink kulcsait, a füzetecskét mit és hol vehetünk igénybe.
- Hol kezdünk, életem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703708#post703708][b]Hannah Schwarz - 2017.09.24. 14:48[/b][/url]

Apám életét sosem akartam sem én, sem a húgom követni, tudni, élni. Ennek ellenére én bőven bevatottnak számítottam, mert az anyám utáni házasságakor kellően nagy balhét csaptam, hogy neki azért van két lány, igazán jó lenne, ha legalább mi tudnánk róla, éppen ki viseli a nevét, meg vinné a fél vagyonát. Mert hát nem volt mentes sosem az aranyásóktól, aki vevő ezekre és a fiatalokra bukik. Sebby viszont jól tudta és látta a dolgokat, vele nevettem és rosszallóan ráztam mellé a fejem.
- Valahogy úgy, bár hidd el, ha lehetséges lenne, anyám is ezt az opciót választaná, ő szereti letagadni nála mennyi is volt az annyi - tettem hozzá forgatva a szemem. Ő sem volt semmi, azt hiszem náluk ez a minél fiatalabban belekezdeni az ex férjek és feleségek gyűjtésébe valami versenyszámba ment. Talán ezért is van az, hogy én nem rajongtam soha a meggondolatlan belerohanásért egy komoly kapcsolatba. Adtam már vissza gyűrűt, egyenesen az ékszerészig is hajítottam vissza. Csak nem. Se nem a jó idő, se nem a jó ember volt.
- Nem tudom, még nem látom magam előtt a külsőt, de valahogy jobban szeretem a jelenlegit. Meg ezzel vagyok jó a piacon, az üzlet az üzlet - vontam vállat. Na nem mintha lelki törés lenne, hogy nem szeretnék, hogy változtassak, én így voltam elégedett magammal, jobban is, mint sokan mások.
Közben már befelé araszoltunk és még Nikki is szóba került. Ha már buta lányok, lenne még milyen listát felsorakozzak hasonlóan „erős” kvalitásokkal. Közben látványosan tátottam el a számat még grimaszolva is, hogy ez aztán most mennyire meglepett. Nem, sajnos nem.
- Van egy új lány, ha minden igaz főkifutós lesz, a neve valami Lora vagy Lara… elkezdte vasalni a haját… nem volt bedugva a hajvasaló. És nem vette észre. Húsz percig néztem röhögve, mire rám fintorgott és kitopogott. Még akkor sem értette - meséltem neki, hasonlóan kitörő nevetéssel, mint akkor. Tudom, a káröröm a legszebb, de nem illene, ettől még jó. Közben a tekintetem a mutogatás felé siklott, még el is döntöttem a fejem, hogy méregessem a vízesést.
- Ez valami új cucc lehet. Hm, szerintem fussunk neki egy pezsgőfürdőnek, aztán masszázs vagy szauna. Hm? Mit szólsz? Mit mondtak különben, mennyi idő, mire megint visszamehetsz apám keze alá abba a mészárszékbe?
Igaz, hogy szóba került már, hogy belekezdett és halad, de semmi pontosról nem tudok, pedig egyébként érdekel. És még csak nem is túloztam annál a csapatnál az edzők és vezetők terén nagy gond lehet néha fejben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704313#post704313][b]Hannah Schwarz - 2017.09.29. 16:04[/b][/url]

- Az enyémek külön se próbálkoznak nem azok lenni. Bár emberfüggő, veled apám sem szeret és akar az lenni, de nézd meg azt a terelőtöket, őt nem igen kedveli.
A családomban a házasság kérdése mindig presztízs és üzlet volt. Anya egy darabig a cég partneri kapcsolatainak erősítéséért művelte, hiszen, ha exférj is valaki, már ott a név és a pénz az egészben. Kénytelen-kelletlen el kellett viselni ezen férfiaknak, hogy anyámnak több esze van, mint hiszik. Innen a fene nagy üzleti kénszeresség, még a tekintély az inkább apám számláján gyűlt. Ő nem azért talált újabb és újabb nőt, inkább lányt - már ha a kort nézem -, mert szüksége lett volna rá, hanem mert így volt hírértéke, maradt köztudatban és volt képes megmutatni, hogy igen, nem csak pénze és tehetsége van, de máshol is remekül ért a „gólokhoz”. Ennek a keverékének születtem, aztán mégsem tettem még tönkre az életem teljesen. A statisztikák alapján a harmadik férjemnél kéne minimum tartanom, valahol a válás küszöbén. Gyakorlatilag egy meg is volt. Hali, Bojarski.
- Tesz vagy sem, néha meg kell lépni, hogy előrébb legyenek, mint a többi. Csak azokkal ellentétben én nem megyek ki a divatból - vigyorogtam rá, majd még dobtam is egyet a hajamon, jelezve, hogy abszurd lenne azt hinni, hogy szükségem van változásra. Nem, egyáltalán nincs itt ennek az ideje és vélhetően nem is lesz. Túlságosan elégedett vagyok magammal. Ellenben az új lányokkal úgy általában. Kevés kap a külseje miatt nagy lehetőséget szinte azonnal, most viszont valami babahullám lehet, vagy isten tudja, de a legjobbak felére csökkentek, és kell az utánpótlás. Így már csak a külső paraméterekkel be lehet jutni, közben meg a fejük gyakorlatilag héliummal van feltöltve.
- Most mélységesen elszomorodtam. Hogy fogom én ezt kiheverni? Most vigasztalj meg - bigyesztettem le a szám, ahogy a kékjeim meresztettem rá nagy csalódottan. Mindketten tudtuk, ha én a melóban barátkozom, annak marha jó oka kell legyen, de ilyen ritkán van. Szomorkodhatnék jobban is, de nem menne.
- Akkor vetkőzz. Én is megyek, 5 perc múlva a pezsinél? - A fejem jobbra és balra forgattam a helyen, mert ugyan nagy változások nem voltak, de láthatóan az öltözők lejáratai elvándoroltak, viszont megleltem azt is elég hamar. - De gondolom azért hiányzik, nem? Mármint én nem bírnám ilyen kötelező szabin túl sokáig, érted…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705382#post705382][b]Hannah Schwarz - 2017.10.10. 15:46[/b][/url]

Pont Sebby volt az, akinek apát be se kellett mutatni, bár egymás családjait elég jól ismertük, már legalábbis a stikkeket bőven. Ennek ellenére mertem volna a sajátom hülye döntéseinek magasabb százalékarányára nagy téteket tenni, mert bizony az évek csak többszörözték az idiótizmust a családban. Persze ez nem feltétlenül reprezentálja apám döntéseit a csapatnál vagy az emberek kapcsán mindig. Ha valaki mindent elkövet, hogy ne kedvelje, akkor azt gyorsan száműzi olyan zónába, ahova még holtan se szeretnél kerülni. Bólogattam csak a szőke megállapításán, tudom én, hogy nem egyszerű, ettől még hiszem, ha egyik napról a másikra Sebby behisztizne, apám vele ettől még elnézőbb lenne, mint bárkivel. Vegyük csak figyelembe, hogy reagált, mikor szabit kért ő, vagy mikor Bojarski. Még az is ég és föld.
De velük ellentétben, nekem ez a kivételezés a legtöbb esetben és helyen megjárt, amit nem is mindig élveztem, voltak szakemberek, akikkel még így sem dolgoztam szívesen, ráadásul bármilyen meglepő egy idő után, ha nincs elég elvárás és küzdelmi lehetőség bele lehetne fásulni és teljes motiválatlaságba zuhanni.
- Hé, ehhez a pofihoz bizony egy szike csillanás se fog soha érni, nem még kisebbíteni. Pont ideális, az orrom az egyik legkeresettebb az arckozmetikumpiacon. Látnád azt az ázsiai lányt, valami J betűs neve van, akkora orra van, a cikesz elveszne út közben az elejétől a végéig - közöltem minden átéléssel. Egyébként talán ő az egyetlen, akinél hajlandó vagyok belemenni a sport témába úgy igazán. Sosem állítottam, hogy nem érdekel. Egyszerűen a játék tényével apám nyomást helyezett rám, amit sosem kértem és mindig is tudtam, hogy én nem szeretném csinálni. A szurkolás más kategória. Közben kifejtettem sértettségem, ami amúgy nem létezett, a kérdésre pedig csak széles vigyorral rebegtettem rá a pilláim. Nem hiszem, hogy bonyolult lenne megbékélnem, ó, ugyan.
- Meglátjuk azt még.
Megbeszéltük hogyan is tovább, én még gyorsan azért rákérdeztem arra, ami érdekelt, aztán mielőtt elvesztem volna az ajtó mögött még a tenyerembe csókoltam, majd kinyújtva azt fújtam felé a puszit kacsintva egyet. El is tűntem az öltözők forgatagába. Nem siettem el a készülődést, de azért nem kellett rám órákat várni még átöltöztem az egyik nem olyan régen kapott bikinibe, megigazítottam, megkötöttem, majd túlesve mindenen a törülközőt szorongatva sétáltam ki mosolyogva tudomásul véve, hogy már csak én hiányzom onnan, szóval hamar a vízbe keveredtem aztán egy nyújtózkodás után óvatosan siklottam a vízben mellé, a szélének döntve a hátam és a fejem hátra döntve a peremnek.
- Túl régen csináltunk ilyet együtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705905#post705905][b]Hannah Schwarz - 2017.10.17. 14:59[/b][/url]

Bármennyire szeretem önmagam és tisztában is vagyok az erősségeimmel, a mondandóm lényege eredetileg nem én lettem volna, aztán látjuk, hogy sült el. Nem különösebben szoktam a számra féket tenni se baráti körben, se a munkában, ha meg a pandáról van szó, pláne. Azt hiszem bőven többet tudott rólam, mint bárki és jobban is ismert már. Nem kellett attól tartanom, hogy félreértene vagy elítélne a véleményemért. Na nem mintha különösebben érdekelt volna, mikor más próbál érte megróni. Jaj nekem, mert mi lesz? Két újságíró megpróbál valami kamu rosszhírkeltőt írni? Újabb esetleg?
- Ez csak a személyes varázsom, tuuudod - kacsintottam rá, majd el is nevettem magam. Nem hiszem, hogy szemétség lenne mondjuk a tények közlése, lehet tálalhatnám finomabban, ettől még nem hazudok, csak őszintén véleményezek. Sokak szerint az nagyon pozitív dolog. Na ők sem beszélgettek még velem például.
A látszat sértettségem nem tartott sokáig és a kiengesztelés is maradt a levegőben lógva. Talán kicsit direkt, talán nem. De inkább mindketten az öltözőkbe vetettük magunkat. Ugyan még két-három alkalommal meg kellett igazítanom a felsőm, meg a hajam is, mer nem mindegy hogyan is áll, de csak kiértem és nem evett meg egyik szekrény sem.
A pezsgőfürdőhöz érve én is a vízbe szálltam, majd mellé helyezkedve kényelmesedtem el, ahogy beszéltem előbb csak felfelé meredtem, majd a kékjeim rá emeltem. Bólogattam a megállapítására, mert így volt, nem is tetszett különösebben a dolog, de valami nem igazán hagyta, hogy akár csak próbálkozzunk. A pandalesés volt talán az egyetlen, amikor igazán megerőltettem magam, de akkor tényleg próbálkoztam, senkinek nem lehetett egy rossz szava sem, pedig nem is mások érdekeltek, csak a szőke.
- Nem szabad lennie, hiányzott - jegyeztem meg halvány mosollyal, hogy aztán a lábaim mozgatva a víz alatt magam mellé eresszem le a kezeim is. - De ez nem csak rajtam múlik.
Nem tudom, hogy ez mennyire volt egyszerű kijelentés, vagy tőlem szokatlan bújtatott kérés, de az biztos, hogy kint voltak a szavak és nem is különösebben zavart. Mellette nem feltétlenül maradtam mindig az agresszív és törtető szőke, nem volt szükség rá, itt nem a túlélésért kellett küzdeni. Bár egy ideig, miután kiderült a menyasszonymizéria volt erre is gyanúm.
- Képzeld, a múlt héten voltam az egyik barátnőmnél, tudod, az a szőke, aki magasabb nálam, Magda - azonosítottam be, hogy talán rájöjjön melyikükre gondolok, de nem ez volt a fontos. - Beszélgettünk róla, és rájöttem, hogy nem szeretek egyedül lenni, szóval ez nem maradhat így - ejtettem ki a szavakat minden szünet vagy különösebb kivárás nélkül, aztán a víztükörről ismét rá néztem, ahogy az ujjaim között szűrtem a vizet.
- Szerintem lesz egy kutyám...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707937#post707937][b]Hannah Schwarz - 2017.11.12. 00:11[/b][/url]

Hiába van ősz, az időjárás, főleg a hullámok verdeste part mentén kifejezetten télies. Össze is húzom a kabátot magamon, ahogy ballagok előre, egészen kicsiket, és magamhoz képest szokatlanul ütemteleneket lépek. Most már elég rég volt, hogy a pár napos kis jószággal találkoztam, majd mikor elég erős és nagy lett el is hoztam, hogy kéz a mancsban éljünk tovább. A testvérei a barátnőminél vannak, így gyakorlatilag egy szavába kerülne, vagy ugatásába, ha arra lenne igénye. Furcsa belegondolnom, hogy én lesem valaki kívánságait, hogy érdekel mit szeretne, és kicsit jobban is aggódom, talán úgy, mint a szőke pandáért szoktam. Az első héten, mikor fellépésekre mentem és nem vihettem még akármilyen országba, folyamatosan gyomorgörccsel hívogattam apámat, aki addig figyelt rá, ő se akarta elhinni. Talán én sem. Most is csak sóhajtok egyet, ahogy a remegő, farokcsóváló mini rettenet éppen nagyban morog egy kukára, édes a maga módján, de azért féltem a cipőimet.
Ahogy lépdelünk felles, én meg le rá, de semmit nem hoztam most a dolgaiból, nem kifejezetten erre készültem, de nem hagyhattam egyedül így kisebb könyörgéssel lebeszéltem a kis klubbal, hogy lesz egy plusz fő, csini kendővel a nyakában. Na meg itt volt a pillanat, hogy összeismerkedjen valakivel… Láttam, hogy kicsit tétován toporog, majd meg is áll, én pedig leguggoltam hozzá a kabátot összehúzva magamon, miközben a kikötő eldugottabb részébe húzódtunk. Ő már apró vakkantással tudta mi jön, mert a hetekben elég sokat kísérleteztem szegényen, és már így negyedik napja próbálkozunk pálca nélkül szórakoztatni magunkat. Lassan kezdek koncentrálni az igékre, arra, mit is szeretnék kihozni, fejben jóval egyszerűbb összerakni, mint bárki gondolná, mégis annyi hibalehetőség rejtőzik benne. A tenyereim és az ujjaim lassan görbülnek össze, mintha labdát fognék, ezzel egy időben kezd el egy fényfoszlányokból kirajzolódó labdaszerű forma megjelenni a kis mancsos előtt. Többször próbál a mancsával rálépni, de csak átcsúszik rajta. Egy-két perc után szerte is foszlik a művem, ám aztán újra megteszem, még mozgatni is próbálom a sötét és világos tónusok változtatásával, aminek köszönhetően a picike körbe is ugrálja azt. Ez sem tart sajnos túl sokáig, de addig éppen, mire indulnunk kell arra a találkozóra, így most már nem pórázon, hanem az ölembe kapva a kis vacogóst indulok el a sétány felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707942#post707942][b]Hannah Schwarz - 2017.11.12. 01:13[/b][/url]

Ahogy guggoltam a konténerek és a kis sikátor takarásában, talán pár pillanatra a gyakorlottnak nem mondható mancsok bénázásán el is mosolyodtam, de ez csak kettőnknek szólt ott. Ahogy a kis játékunk megszakadt, és a második illúziómorzsám is lassan szertefoszlott apró fényfoszlányokat, majd foltokat, végül űrt hagyva maga mögött, a kis foltosért nyúltam, hogy az összehúzott kabátom felül szétgomboljam. A fejét a kabátom belső feléhez tolta, úgy húzódott a karjaim közé, ahogy elindultunk a már megbeszélt helyre. Öt perccel érkeztem előbb, de így sem voltam biztos benne, hogy várakoznom kell, avagy sem. Ha az ilyen alkalmakról volt szó, mindenkit jellemzett az, amit apával úgy szeretünk: a precízió.
Lassan lépdeltem, mivel nem tűsarkún topogtam, így viszonylag feltűnés és nagy koppanások mentesen is, mikor paranoiásan néztem körül kavicsokat hallva, mintha valaki szétrúgta volna őket. Elég bután meredtem előre, aztán megvakargattam a nyüszögő ebet, mielőtt tovább mentem volna, de ott megálltam. Illetve ebben semmi önszándék nem volt. Az arcom szigorú grimaszba csúszott, a torkomnak szegezett pálcával egy időben indult volna el a könyököm nagyjából a mögöttem álló gyomorszája irányába, mire meghallottam a hangot. Nagyon jól ismertem, talán túl jól is. Egyszerre éreztem az adrenalinlöketet az előző után, és terült el valami örömteli mosoly az arcomon. Valószínűleg nem túl épeszű megmozdulásnak titulálnák.
- Már éppen hiányoztál, Liebling - mondtam, de éppen közbe nyüszített a négylábú az ölemben. - Nincs baj, Schatzi. Most nézd meg, megijeszted a kicsit…
A fejem ingatva hajoltam el a pálcától egy nagyobb sóhajjal, de nem léptem el előle, a szabad kezemmel a derekamra fonódott karját még magamhoz szorítottam egy pillanatra, mielőtt oldalasan pislogtam volna hátra, mert ugye nem tudta, hogy ketten is jövünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707945#post707945][b]Hannah Schwarz - 2017.11.12. 02:03[/b][/url]

Abban a pillanatban, ahogy éreztem azt a szellőt, amit inkább valami okoz, nem a természet, sejtettem, hogy nem vagyok egyedül, a kavicsok csikorgásából pedig nyilvánvalóvá is vált. Ha ösztönösebb vagyok, és nem az eszem meg a feltörő kíváncsiságom él, ki sem várom a beköszönését, de azt hiszem mindkettőnk jobban járt így. Neki most több olyan ponton lenne igen kellemetlen, amit nem szeretne, én meg utána most ápolónő lennék. Na nem mintha… mindegy is. Mindketten megúsztuk és még csak társaságunk sem akadt, így volt a legbiztosabb. Aprót szorítottam a magából melegséget dobó kutyuson, aki a simogatásom után a nyüszítést is abbahagyta.
- Már negyven órája, az majdnem két nap - nem mintha számolnám. Egyszerűen csak igen jó az időérzékem, és annál kevésbé kedvelem a menedzsmentem, de a fejek nem ma fognak hullani. Majd csak jövő héten, egyelőre remekül lefoglal minden más, bár eléggé idegesítő, hogy egy cseszett ütemtervhez képtelenek tartani magukat, aztán én állok ott és szívom meg. - Valahogy úgy, be akartalak mutatni, ha már kisebb harc után, és némi autentikus kiegészítőt követően belement apánk is, hogy jöjjön. Nem most terveztem…
Valójában úgy gondoltam, majd a napokban úgyis jön hozzám is és elég egyértelmű lesz neki, mi is a helyzet. Valahogy eleinte nem akartam szólni, mert úgy voltam vele a saját felelősségem, miért kellene? Aztán meg ott voltam, hogy amennyit együtt vagyunk, gyakorlatilag nincs, amiről ne tudna, ez pedig nem is titkolandó, egyszerűen még én sem tudtam, mennyire gondoltam komolyan az egészet. Lewy szavaival élve a gyerekvállalást. Ahogy a kezét elhúzta én felé fordultam igazítva egyet a kabáton, a négylábút pedig már nem szorongattam úgy a pórázát fogva le is tettem, hogy aztán tipegjen a szép piros, mintás sáljával megszagolgatni Sebby lábát.
- Ez volt a minimum a kis szívesség után, meg valljuk be, nem is olyan rossz - sosem mondtam, hogy az. Egyszerűen nem akartam teljesen alárendelni magam apámnak, most meg pontról pontra azt teszem, amit jó, bár legalább saját gondolatból. Többnyire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707991#post707991][b]Hannah Schwarz - 2017.11.12. 15:10[/b][/url]

Egyelőre a kis akciója nem tudtam eldönteni, hogy felpörgetett minket, vagy csak utólag fog lecsapódni, hogy csúnyán nézzek rá, mindenesetre ő eltette azt a vacakot, én pedig a szabad kezem elemelve az övéről keresztül nyúltam magam előtt, hogy az ujjammal jó szokásomhoz híven az orrára koppintsak egészen finoman.
- Butus, annak a kiszámolására ott a telefon, fut a háttérben a számláló - csóválom a fejem is, mintha annyira komolyan venném. Pedig amúgy valódi, de erről úgy érzem én nem akarok beszélni, ő sem hinném. Valamiért néha megnő az erről inkább nem kommunikálunk témák száma, mint csökkenne. Talán a stressz, az elmúlt hónapok. Fogalmam sincs. Valahogy elkezdtek helyükre kerülni a kockák, vagy legalábbis én élveztem, ő is, és örültem, mikor nem szomorú volt, hanem éppen ellenkezőleg. Szerettem mosolyogni és boldognak látni. De nem tudtam én sem túllépni a tényeken, hogy neki van valahova egy ígérete, amit nagyon rosszul is viseltem. Még akkor is, mikor nem álltunk úgy, ahogy a szülinapja óta.
- Tudod jól, milyen. De, khm, bemutatlak az új lakótársunknak - egy pillanatra teljesen leplezetlenül néztem a szemébe a szóhasználatom miatt, de annyit voltunk együtt, hogy gyakorlatilag nem mondtam újat, mégis furcsa volt, így inkább csak felé tartottam a kis szőrmókot, majd a földre került a tappancsos. - Dolfi ő Sebby, Liebling ő itt Dolfi.
Nem mondhatnám, hogy nem emeltem ki a kis becézett megnevezést egy hamiskás mosollyal, elfojtva a nevetési kényszerem. A sapira csak bólintottam pár aprót, értem a hiányérzetét és a kis jack russelnek még jól is állt volna. De most siettünk, így is beilleszkedik bővel azt hiszem.
- Régen jártunk itt így, együtt - jegyeztem meg rá pillantva, ahogy a tappancsok húzására elindultam a víz közelebb, figyelve, hogy túl közel azért ne menjen. Nem kellenek a balesetek, nem is tudom mit csinálnék. Viszont nem voltam pontos tudatában, miért, csak sejtéseim voltak így oldalra döntve a fejem ráztam meg kicsit, hogy akkor avasson be, mi is a helyzet. Közben a kezem kihúztam a kabát zsebéből felé nyújtva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708822#post708822][b]Hannah Schwarz - 2017.11.24. 22:58[/b][/url]

A ki és mit kell számoljon témánkon szerencsére elég okos megoldással túllendültünk most is, ahogy mindig. Erre voltak a kis kütyük a legjobbak, meg sem kellett magam erőltetni, pedig ami azt illeti elég jó voltam, ha kellett, ebben is. Hozzám hasonló maximalista és eléggé számító pedig nem csak egy jutott a családba, ugyanis édesapámra is elég jellemző volt, hogy mindent pontosan és precízen kell a kezében tartson. Olykor ebbe beleértve az életem egyes mozzanatait is.
- Bizony, és túl gyorsan lopta be magát még az én nem létező szívembe is - közöltem kelletlenül, mintha annyira problémás lennék ebben, holott igazából ellenkezőleg, tényleg könnyen belebolondulok dolgokba, emberekbe és a jelek szerint állatokba is. Egészen egyszerűen ezt nem szeretem a tudomásukra hozni, mert ki tudja kitart-e, vagy rosszabb, kaptam már pofont, nem állok sorba újra érte. Ha mást nem, az elmúlt pár évben ezt elég jól megtanultam.
- Határozottan, de van egy rossz híre is, de arról majd később… - pillogtam rá pont azzal az arckifejezéssel, amivel, ha esetleg eszembe is jut, bocsánatot szoktam kérni, pedig csupán csak a nálam felejtett ingét magához vette a tappancsos alvókának, meg a szőke szépfiú helyén aludt a múlt éjjel. Helyén, ezt azért furcsa lenne kimondani.
Igyekeztem minden figyelmem neki szentelni, a helyről volt elég emlékünk, hogy tudjam oka van, de nem akartam magamban kombinálni, jobb szerettem a tiszta tényeket és ha ő árulja el, mi is a helyzet, éppen ezért a kezem nyújtva vártam ki, még elő nem került az ékszer. Pár pillanatig a gyűrűre meredtem, talán picit össze is kellett szorítanom a szám ki ne üljön az a túlságosan is elégedett vigyor az arcomra. A mosoly azért így is sikerült.
- Visszaadta? - érdeklődtem, ahogy a tenyerem az övébe csúsztatva a víz felé indultam. Nem éreztem úgy, hogy számon kéne kérnem, vagy faggatnom kellene a mikorról, igazából megértettem valahol. Gyakorlatilag én is benne voltam ebben az egész parádénak is rossz eljegyzéselőzményben, biztos voltam benne, hogy időre lehetett szüksége. Szükségünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709540#post709540][b]Hannah Schwarz - 2017.12.09. 03:40[/b][/url]

Ha nem a pandáról lenne szó, biztosan lenne okom magyarázkodni, hogy vagyok képes így babusgatni, vagy eleve megtűrni bármilyen lelket magamon kívül. Mégis a jelek szerint működik, legalábbis úgy néz ki a négylábúval határozottan kölcsönös a rajongásunk, meg még azt is meg merem kockáztatni, hogy az ízlésünk is, amit látok, meg tapasztaltam éppen az elmúlt időben, még végleg hozzám költözött.
- Mein Gott, dehogy, még csak az kellene - pillogtam döbbenten és talán felháborodva is egy percre. Egyrészt, azok szentek és sérthetetlenek, ezt meg kell értenie Dolfinak is, másfelől ő egy nagyon okos kutya, ezt már most látom, szóval ilyet feltételezni sem szabad, még ötleteket merít és elveszti az éles eszű státuszát. Végül csak hamiskás mosollyal pillogtam rá. - Inkább kisajátított dolgokat és helyeket a lakásomban.
Egyelőre nem bonyolódtam jobban bele, nem is volt éppen szükség rá mert egy jóval fontosabb dolog került elő, ami gyakorlatilag az ittlétünket is egyből megmagyarázza. Lehet, hogy kíváncsi lettem volna, sőt, bizonyosan, és ami azt illeti, az is maradok, mert sajnos ennél több önuralom és megfontoltság szorult belém. Ezért is hagytam annyiban és csupán annyit engedtem meg magamnak, hogy azt megtudjam, ki volt ennek az egésznek a kezdeményezője. Kicsit talán belül ezt a választ reméltem, nem csak most, korábban is, éppen ezért akaratlanul is megkönnyebbültem, ahogy a kezére szorítottam finoman.
- Jól döntöttél, Liebling - pillantottam rá, és igazából most leginkább miatta gondoltam ezt, semmint magam vagy kettőnk helyzetét nézve. Nagyon nem tett neki ez az egész jót, és már azon a nagyobb mosolyszünetünkön éreztem, hogy túl mélyen van a kezem benne abba, hogy ennyire boldogtalan, egyszerűen akkor még én sem tudtam mit akarok vagy mennyire.
Mikor megálltunk, azt hiszem tudtam mi jön, éppen ezért csak csendesen kivártam, hagyva, hogy Dolfi addig is a vizet figyelje távolról, teljesen belefeledkezve, a fenekét egy fűcsomón pihentetve. Nagyon aranyos teremtés, és azt hiszem ő és Sebby ébresztett rá arra, hogy tényleg nem volt jó nekem ez az egyedüllét és menekülés mindentől.
- Ezer örömmel - szélesedett ki a mosolyom, már majdnem vigyorrá, valahogy ez egy olyan ajánlat volt, pláne az elmúlt egy évünket nézve, ami visszautasíthatatlan. Figyeltem egy arabig a tenyerében a gyűrűt, még egy grimasz is kicsúszott, szinte biztos voltam benne, hogy ezt nem Ő választotta egyedül, nagy gonddal. Túl jól ismerem. Aztán elvettem, majd a hullámok felé fordultam.
- Készen állsz hogy ez is a többi szerencsétlen sorsára jusson?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=711488#post711488][b]Hannah Schwarz - 2018.01.10. 23:04[/b][/url]

Azt hiszem nagyon meglátszik rajtam, hogy abban az időben, mikor hercegnős meséken, hercegkergetésen, buta sminkek próbálgatásán és fura tinibandákon kellett volna függenem én már dolgoztam. Azt hiszem olyan hét éves voltam, talán majdnem nyolc, mikor utoljára volt, hogy nem volt hétvégén verseny, vagy nem volt valami próba, hogy ügyességet fejlesztessen rajtam anya, esetleg nem vásárolni mentünk nekem fotózásokra. Sosem kapott el igazán a mesék felé a rajongás, ismertem őket, de nem voltak az életem szerves részei. Mi volt? Azt hiszem én voltam magam körül az egyetlen állandó elem, legalábbis 15 éves koromig biztosan. Sokat olvastam, már az eredeti történeteket, és a leendő pályám miatt sem ártott volna képben lennem. Ellenben vannak dolgok, amikre úgy érzem a világért sem lehet túl sokszor rávenni: na ilyen például az is, hogy bármilyen disney szülte műre kétszer egymás után beüljek a moziba. Vagy két különbözőre, de rövid időn belül. Nem csábító, kicsit sem. Ha azon múlik, utcu neki bárki, most is itt vagyok, mert a szőke szépszeműm meg az első férjem asszonykája - valid, hagyjuk is - szerették volna. Én meg jó keresztanyuka lévén ott ültem Lewy másik oldalán és inkább egész idő alatt az alvó Klara kezét simogattam. Bár mikor néha rám nézett a hármas fogat valamelyik tagja erősen úgy tettem, mint aki a mesét nézi. Meg nem babázik. Néha igen imidzsromboló vagyok. Amúgy a mesének meg voltak tűrhető részei.
De nem mentem újabb kört, erre a Panda és Majácska jelentkeztek előszeretettel, miután orvosolta az anyuka a picilány igényeit. Szóval őket elhagytuk még másfél órára, én pedig feldobtam Lewynek ha már itt vagyunk, megint ketten. Illetve hárman, mi lenne, ha csinálnánk, amihez nagyon értünk. Egyébként is terveztem már ezt feldobni neki, de tudtam, hogy akkor lesznek kérdései. Nála már érthető a bővítés. Én még nem tudtam, hogy is állok az életem bővülésével. De bántja a szemem, hogy éppen nem ugyan úgy néz ki a lakásunk.
- Elza néni, ha minden igaz, költözik végre, ma bent van az ingatlanos nő. Elég családcentrikus vevőket keres a környék miatt… Egy újabb balhé, Schnucki? - néztem a lengyelre, majd a kislányra mosolyogtam, aki még éppen ébren volt az apukájánál. Amíg nem mondott semmit egyelőre csak a zsebemben forgattam a kis tokot, amiben az én gyűrűm hevert.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=711584#post711584][b]Hannah Schwarz - 2018.01.11. 21:46[/b][/url]

Nem terveztem sunyi módon keríteni a dolgokat, de most hogy néz az ki, ha az ember azzal kezdi, hogy amúgy Dolfi beköltözött hozzám éjjel, már velem is alszik, nem csak lakik. Ja meg egyébként lopkod ruhákat, de nem az enyémeket. Cirip? Nehéz dolog ez, alapvetően abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a lehető legokosabb módon és alaposan átgondoltam még korábban, hogy nekem ő kell. Bár abban az vagyok, hogy szükségem volt erre és azt hiszem be is válunk egymásnak, már ha van ilyen opció.
- Tudod, volt az az új csapatmelegítőd, amit nálunk, vagyis nálam hagytál… szerinte is kényelmes, főleg a nagyágyban - vigyorodtam el a kutyára pillantva, majd aztán vissza Sebbyre. Nem igazán tudtam egyelőre elképzelni, hogyan fognak egymással állni, de a kutyusnak nem volt ellenére a Panda, ez már egész biztos. Nekem viszont sok dolog volt fura. Például mikor egy szőkére emlékeztető illatba borult kutya nyalogatta az arcom reggel ébresztőként. Ez nem volt a megegyezésünkben a tappancsossal, mikor beengedtem a szobába. És nem, elsősorban nem az arcon nyalásra gondoltam, de azért is csúnyán néztem rá.
Annak ellenére, hogy ez a találkozó egyszerre volt szokásos és szokatlan viszonylag hamar kiderült, miért is vagyunk itt. El is akartam és tudtam hinni, amit mondott, de jól meg kellett őt nézzem, mielőtt bármit mondtam volna. Azt hiszem egy éve azt sem hittem volna, hogy az esküvőnek nem fog végül nekiszaladni, utólag nézve eléggé bűntudatom lenne érte. És nem csak egyikünk miatt.
- Szokásom ilyenben csalódást okozni? - kérdeztem ezer wattos vigyort villantva, ahogy már elvettem tőle az ékszert és nézegettem kicsit, majd aztán a vizet. Túl sok rossz döntés bizonyítéka hever már ennek fenekén, remélhetőleg örökre ott is maradva. Ez a hely mindig hozott némi megkönnyebbülést, valami mást. Lehet erre már szükségünk is volt, a gyűrű ide vagy oda. Felé fordultam, a bólintás után pedig a szabad kezemmel a korlátba kapaszkodtam majd kicsit feltolva magam hajoltam előre. Lendült a kezem az apró ékszer pedig már repült is előre, talán magasabban is, mint gondoltam volna.
- Vártam a tűzijátékot…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=711620#post711620][b]Hannah Schwarz - 2018.01.12. 15:53[/b][/url]

Ha valakinek be kellett volna vállalni az ünneprontó szerepét, akkor biztos én lettem volna, mert, ha Lewy nem is kezd el érvelni és nincs ott a baba, akkor sem vagyok biztos benne, hogy bírom a Panda és Maja tempóját. Mondjuk azt, egy kicsit mást képviselünk, ami nem igazán zavart, valahogy a négyesünkben mindenki megtalálta mindenhez a párját, ha arról volt szó, és most valahogy hála a rajzfilmes rajongói brigádnak, összeállt a duónk a lengyellel. Ez nem mindig jelentett jót a múltban. Csak ne kérjék ki azokat az erkölcsi bizonyítványokat és rendben leszünk.
- Nem értem mire gondolsz… - közöltem ártatlanul meresztve a kékjeim, hogy aztán dobjak egyet a hajamon még megigazítottam a kabátom. Feléjük pillantottam, nem kellett kimondanom, hogy a néni külön motivált lett, bár lehet, hogy erről már tudott is a sztárkviddicses. A kis baráti körünkben nagy a szája sokaknak.
Örültem neki, nekik. Azt hiszem bármennyit is piszkáltam, kicsit talán úgy, mint az irritáló testvérek is szokták a másikat, én boldog voltam attól, hogy megtalálta az örömét. De az tény, hogy nem kicsit döbbentett le két éve Maja tényével, aztán meg, hogy ő bizony apuka akar lenni. Felfordult a világ Bojarskinál, de kínos lenne bevallani, hogy nem csak nála.
- Esetleg… sosem hittem volna, hogy egy esetleg leszek. Most biztos beadnám a válópert - néztem rá rosszallóan még a fejem is megráztam, aztán Klarara pillantottam, ahogy vártunk az utca egyik felén a gyalogátkelőnél. - Az apukád rettenetesen próbál ellenállni a sorsának… Igen, az ügyvédem megnézte az előző adásvételi alapján. Hát… eltelt mennyi is… 2 vagy 3 év? Novemberben már megvolt, nem? - pillantottam rá, ahogy elgondolkodtam. Nyilván csak az első mondatfoszlányt nem hozzá intéztem, de annyi ingatlan körül fordultunk meg 18 és 24 éves korunk között, nem emlékszem mindegyik évfordulójára. Ki emlékezne? Egyébként i talán kettőt használ mindegyikünk, az összes többi inkább üzleti bevétel. Bár én a helyében, amit megjárt a japcsi csaj, azt eladnám, még van értéke és keresnék mást.
- Azt mondtam neki, hogy szabadtéri, kellemes esküvőt tervezünk, sok virággal. Szóval minimum tavasszal kellett legyen, vagy nyáron utána. Azt hiszem csak a nászéjszaka után köszöntött be, szóval nem kellett túl sokat gyónnunk előtte…
Megálltam egy kirakat előtt, amiben jobban megnéztem magam még végig is simítva az oldalamon, hogy aztán elégedetten vigyorogjak magamra, majd vissza a lengyelre.
- Most nézd meg, egyetlenem, milyen szépen visszanyertem három hónap alatt az alakom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=711823#post711823][b]Hannah Schwarz - 2018.01.14. 21:59[/b][/url]

Idő kérdése volt, hogy kiderüljön, miért is nem voltak fennakadások a tappancsos és köztem. Tény, hogy biztos már valami tréner dolgozna Dolfival, ha nem viselkedne és belőlem kiindulva el lenne tiltva a kedvenc dolgaitól. Azt hiszem ez nem jó jel, anyám engem is így próbált a legtöbb dologra rávenni és régen megfogadtam, hogy én nem leszek ilyen. Erre már éppen ott volt a gondolataimban, jobb is hogy nincs szükség rá, hogy bármi nevelést elkövessek, a példák, amikből dolgozhatnék mindennek mondhatók, csak követendőnek nem.
- Pasi, mit vártál? Olyat keresett, ami nem rózsaszín vagy tüllös, gondolom - jegyeztem meg szórakozottan, ne nem mintha ne lett volna ilyen más a lakásban. Neki is vannak dolgai. Szép kendők többnyire, meg még ilyen kis pici egy hám is. Ez a ruha dolog, bármennyire is élném a dolgot, szerintem még az én szokásaimhoz is túl nagy pucc. Bár lenne olyan szett, amit azt hiszem elnézegetnénk rajta. - Majd megtárgyaljátok, ha esetleg nem enged az ágyba.
Nem tartottam attól, hogy ne lenne valahogy kutyásan is, egészen jól kezdtek ugyanis a dolgaink alakulni. Már az elmúlt pár hétben is azt éreztem, hogy most valami jóba kezdtünk és hogy nem akarok ennek véget vetni. Nyugalom volt és ezt el bírtam volna hosszútávon is viselni, pedig azt hinné az ember én a pezsgést élem. Azt hiszem neki a gyűrű távozása, nekem maga a helyzet okozta azt a fellélegző megkönnyebbülést, amit túl rég tartogattunk.
- Ah, ne is firtassuk - ingattam a fejem, jobb úgy mindenkinek. Szánt szándékkal nem szeretem a hozzám közelállókat bántani, pláne nem akarok csalódást okozni, így, ha történt is én szeretném a legkevésbé, ha fel lenne emlegetve. Végül azonban a kis ékszerre figyeltem, majd az nagy lendületesen szállt és talált. Újabban egyre többet csillogtatom akaratomon kívül a lövős készségeim. Tényleg lehet benne valami, hogy apám lánya vagyok. Csak ezt ő ne tudja meg.
- Hoppá? - néztem rá összepréselt ajkakkal, próbálva sajnálni, de a grimaszomból végül nevetés lett, hát, hogy lehetne ezt komolyan venni. Amúgy sem fájt a szívem a tollasért. Talán Dolfié igen, mert megugatta, azon a még vékonyka hangján. Bár erre nem sokáig tudtam koncentrálni, mert mire eszméltem, már egészen közel hajolt a szőke én pedig elmosolyodtam, ami egyre csak szélesedett egészen a csókig, amit finoman viszonoztam, ahogy az egyik kezem a nyakához húztam és megcirógattam a tarkóját.
- Nem, már határozottan nem. Egyébként… apa még nem kapott el az Oktoberfestes képek óta?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=712972#post712972][b]Hannah Schwarz - 2018.01.26. 00:24[/b][/url]

- Pontosan, és maradjunk is ennél. - Lezártnak tekintettem, mert még a felvetés is sértő volt. Közöm hozzá? Ugyan. Kizárólag közvetetten, nem piszkolom be a formás kezeim, mert az ügynököm letépné a fejemet, hogy eladhatatlanná váltak. Pedig van cég, aki ölne ezekért a gyönyörűségekért. Megértem őket, bár azt nem miért olyan nagy gond nekik, hogy nem vagyok hajlandó jegygyűrűreklámra.
Nem voltam egy kifejezetten szülős alkat, vagyis ezt állították. Nyilvánosan abban is kételkedtek, hogy egy állattal képes vagyok bensőségesebb viszonyt kialakítani, a kapcsolataimról meg pláne megvolt a véleményük. Volt egy idő, mikor rengeteget voltunk a lengyellel címlapon, mint megjósolt álompár, amin mi jót röhögtünk. Bár néha azért kapóra tudott jönni egy-egy háttérsztorihoz.
- Szerintem az ügyvédeink nagy pártolói lennének, ha csak értékbecslésenként 2% jutalékot nézel ki nekik az úgy - vágtam elgondolkodó fejet, majd rá pillantottam. - Nem kellene többet dolgoznia.
Ahogy ácsorogtunk a lámpánál furcsa érzés volt, ez az egész év elég bizarr eddig. Itt állt Lewy, házas volt és gyereke, itt voltam én, aki éppen lakást készül bővíteni… magának. Apám, aki, ha jobban képben lenne, éppen pezsgőben fürdene és a jövőt tervezgetné. Csak megéreztük, hogy már bőven túlestünk a negyed évszázadon és több mint tíz éve indultunk először el valami miatt együtt. Szerencsére varázslók lakta, elszigeteltebb környék ez már, így nem annyira zavartattam magam, most sem. Ahogy a kezeim felemelve kezdtem az ujjaimmal a kislány felé inteni, ahogy lassan egy zöldes fénnyel megtörő buborék, majd alatta apróbbak jelentek meg előtte. Mikor hozzáért a kinyúló keze egyhez, én azt szerte foszlattam, mint ami kipukkant. A hang valahogy nem érkezett hozzá, pedig én esküszöm utána olvasgattam és pálcával, hátha úgy erősebb, próbáltam is. Egyelőre még nem. Alapvetően mikor elkezdtem az illúziómágiát, komolyan is gondoltam. De ahhoz, hogy eljussak oda, ahova akarok, ezek az apróságok is kellenek. Lehet csak túl precíz akarok lenni.
- Igen, ez pontosnak tűnik. Akkor stimmel az elképzelés a nyár eleji esküvőről, látod, neked csak élménybeszámoló lesz! Remélem élvezted az esküvőnket…
Ha szemmel lehetne szúrni, néha megtenném, de jelen esetben inkább a megszokott piszkálódás volt ez csak. Ahogy a kislányra pillantottam, rá kellett jönnöm, hogy az, mikor kiadtuk magunkat leendő családnak még semmi volt egy igazihoz képest.
- Kétlem, hogy bármilyen bolygón működnénk, de ha mégis, biztos rendes lenne. Irritálnak az elcseszett emberi kapcsolatok. - Pont eleget tudtunk egymás családi hátteréből ehhez, hogy egyikünk se vágyjon elrontott és nem elvárt formákra.
Idő közben egy kirakatos nézelődést beiktattam, a dicséretre meg csak rákacsintottam, hogy pár méterrel később betérjünk a kis utcába, ami a zöldövezet bejáratához vitt minket, ahol vár majd az ingatlanos.
- Elméletileg egy viszonylag friss házas, harmincas pasi, aki új. Szóval nem ismer minket, de a nevünk után biztos mondtak ezt-azt…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713528#post713528][b]Hannah Schwarz - 2018.02.04. 18:04[/b][/url]

Dolfi és Basti nem hiszem, hogy különösebben rosszul indítottak volna egymásnál, bár tény, hogy megejthettem volna korábban is már ezt a találkozott, mert én is látogattam a picit, mikor még nem lehetett elválasztani az anyakutyától. Meglepő, mi? Én is megleptem magam, de érdekelt, ő volt az egyetlen fiú az alomban, és nem is volt valami aktív eleinte, talán láttam benne mégis valamit. Tudtam, hogy majd mi segítünk egymásnak, ő pont olyan kutya lesz, mint kell, én pedig nem leszek addig sem egyedül, amikor muszáj lenne. Az évek alatt sok volt ez, mert, ha elméletben voltak is mellettem, ez a gyakorlatban maximum Lewyt jelentette, pár éve pedig Sebbyt. Nem valami fényes karrier.
- Azt én is, az egyik vendégszobát úgy is újra rendeztettem, kapott pár klassz holmit, ami elvileg majd jól elfoglalja… remélem. - Pontosan tudom, hogy legtöbben csak rám akarnak jó borsos áron sózni minden haszontalan cuccot is, így nem féltem a dologgal megkeresni Lucát elsődlegesen, aztán meg kikérni erről-arról szokásosan Lewy véleményét. Nem mindegy mibe fektet az ember.
Örültem, hogy túllendültünk a csalódás dolgon, nem voltam tőle túl boldog, hogy ilyen is akadt az életemben, de én legalább nem pottyantam a vízbe, mint a sirály. Neki ennyi volt mára. Inkább átkaroltam a hajtót és közel vonva magamhoz viszonoztam a csókját, könnyedén és természetesen, mintha ez sosem lett volna másmilyen. Pedig aztán…
- Akkor ezt még nem ma kezdjük el. Azt mondta vagy egy órát késni fog a csoportos találkáról, szóval… úgy egy óra múlva leléphetnénk enni - javasoltam, ahogy a kezeimmel az övéi után nyúltam, majd összefűzve az ujjainkat magamhoz intettem Dolfit, aki kicsit ugrálva és kacskaringósan de mellénk ért. Visszakapcsoltam a pórázát is lassan, majd bólintottam egyet, hogy aztán a hatalmas konténerek közt elveszve nyomunk se legyen a gyűrűnyelte, hideg víznél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713540#post713540][b]Hannah Schwarz - 2018.02.04. 23:07[/b][/url]

Sejtettem, hogy is nézhetünk ki így hárman kívülről, de ahhoz képest, néha mennyire problémás vagyok, kicsit sem zavart. Jó volt így látni, valahogy megtalálta azt, amiben élni akar, ennek pedig örültem. Családja volt, olyan, ami nem tartalmazza azt a sok szemetet, amit mindketten a nyakunkba kaptunk, együtt is ezen dolgoztunk, még ha sosem jött is tervbe, hogy ezt együtt tegyük, de azt valahol tudni lehetett, hogy ott leszünk a másik mellett. A támogató árnyék.
- Ugyan, a felmentési idejükben lennének már a per alatt - legyintettem és még el is nevettem magam, amire a kislány is felfigyelt, és mintha a száját tátogatva valamit gügyögött is volna vidáman. Valószínűleg csak éli a hangos és ismerős hangokat, de azért egészen édes. Ezért is kapta a várakozás alatt a kis bubikat, amik láthatóan sikert arattak, én meg ennek, így különösebb szó nélkül elégedett mosolyt adtam válaszul.
- Iiigen, egész jól állok. Belefér a fotózások üresjárataiba, az egyetem idén úgyis tudjuk milyen - vontam meg a vállam, mert sok dolog volt jellemző a csapatra mostanság, de Maxot kivéve az, hogy erősen oda is koncentrálnánk a vizsgaidőszak közeledtére, az nem. A válaszára csak elvigyorodtam, ha úgy vesszük itt már tényleg csak én vagyok, aki teljesen szerepet játszik. Ő csak éppen nem az igazi felesége mellett áll. Azt hiszem nekem ezért is nem volt furcsa az esküvője óta sem, hogy gyűrű van az ujján. Megesett az korábban is. Én megcsodáltam magam, ők meg bevártak, hogy aztán együtt érkezzünk meg az utcánkba. Rájuk pillantottam, aztán lassan kezdtem bólogatni és a lakópark bejáratánál meg is torpantam.
- Pontosan. És milyen csodaszép… elég bajban lennénk, ha nem szürkés lenne a szeme most - mondtam felnevetve, mert hogy is magyaráznék ki egy barna szemű kislányt. Akkor jöhetne is az a válás, már, ha komolyan vennénk a dolgokat. - Na, gyere, operáljuk fel, még van 10 percünk beérni.
Arrébb álltam, hogy elfordulhasson és előszedjük a kengurut, aztán elkezdtem segíteni Klarat beletenni és rácsatolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713745#post713745][b]Hannah Schwarz - 2018.02.07. 13:03[/b][/url]

Hazudnék, ha azt állítanám, nem lett minden legalább egy kicsit más. Felnőttünk, egy úton megyünk, de közben mindenki máshol tart. Én boldog voltam, hogy rendben mennek a dolgai, ő meg támogatta még tavaly is, hogy úgy csesszem el a sajátom, ahogy akarom. De ha nem is mondta, a jelen helyzetet azt hiszem jobban éli ő is. Nem csak mert furcsa lenne keresztszülőket darabokban érni.
- Szerintem a svájci villákon is forogna az agyuk, pénzügyileg a végkielégítésükre is gondolniuk kell, amit el kell úgy helyezni, hogy még az unokáiknak is elég legyen minimálisan majd dolgozni. A tiédnek vagy az enyémnek van az a fia? - pillantottam rá elgondolkodva, mert bár tök irreleváns volt, egy ilyen helyzetben igen csak lényeges. Az ügyvéd akkor már nyilván a család miatt is megszedné magát.
Közben várakoztunk, én meg kihasználva az időt gyakorlásra - mondtam ezt magamnak, de azért élveztem a kislány szórakoztatását is - kicsit játszottam a lehetőségeimmel. A buborékok eléggé sikeresnek tűntek, majd legközelebb valami még jobbat kitalálok, de egyelőre ennyire futotta. Rövid volt az idő, a gondolataim meg a tanulást ignorálva akartak átsiklani a szakdolgozat szón. Hiába.
- Nekem idén kellene, de azt hiszem ezúttal én halasztok… - vontam meg a vállam, nem különösebben érdekelt. Ha nem idén kapom meg azt az első oklevelet, akkor nem. Senkit nem fog érdekelni, pláne, ha nem kezdek el vele dolgozni. A gyakorlati helyem amúgy is igényt tart rám, akkor hol itt a gond?
- Én is. Már persze a te helyedben, természetesen monogám házasságban élnék még én is, hova gondolsz - ráztam meg rosszallóan a fejem, ahogy még kicsit Klarat figyeltem mielőtt lassan megérkeztünk volna, de előbb feladat volt. Felnevettem, de tudtam milyen komolyan gondolja, szóval csak tettem a dolgom és előszedtem a kengut, majd adtam egy fél kezet a kislány tartásához is, ahogy ő vetkőzött. Szerencsére a felrakás és a visszaöltözés már könnyebb volt.
- Nagyon gyönyörűek vagytok - mosolyodtam el, aztán a porta felé indultam, ahol a férfinek lelkesen intve egyből el is indultam a belső udvarra, onnan pedig a lakásba a lengyellel, meg a kis lengyelessel. Pedig apám remélte, hogy ha már ott születik nálunk, kap egy kicsit még Lewy gyerekéből is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717664#post717664][b]Hannah Schwarz - 2018.03.22. 14:52[/b][/url]

Tudtam értékelni a mások felé mutatott lelkesedését, hasonlóan élek a legtöbbször, sőt, kinek hazudnánk, nagyon sok dologban teljesen egyforma a szemléletünk. Amiben meg nem, ott igyekszünk a másikra hagyni, hogy tégy ahogy akarsz, de azért maradj életben. Ez sarkalatos pontja a barátságunknak, bár jóformán inkább testvérek vagyunk. Ebben az egyetlen szomorú az, hogy bár nekem jutott saját, Lewy sokkal inkább volt az az évek alatt.
- Nem? Ó, már kezdem érteni Maja minek kereset fülvédőt a törpének meccsre. Mert apu nem beszél csúnyán - emeltem ki, a hangsúlyt az utolsó mondatrészre téve, hogy aztán elfojtsam a kikívánkozó nevetést. Elég jól ismertem már, hogy ne tartsam túl valószínűnek, hogy innentől élete végéig virágnyelven éljen, akár csak a gyerekei előtt, de biztos igyekszik.
Nem kifejezetten sokszor beszélek vagy hozakodok elő bármivel, ami nem a közvetlen közös életünk része - ha házasok lennénk, szarban is, mert sok dolgot nem véltünk már az évek alatt fontos közlendőnek. Az illúzióval is ez volt a helyzet, tudott róla, de nem különösebben foltunk bele egy csevegésbe, de én élveztem a dolgot és az előkészítős osztályomból kiindulva a gyerekek is, túlságosan is adta magát. Ha már a szorgalmunk nem annyira.
- Ráér, nem sietünk sehova - vontam meg a vállam, mert mindketten tudtuk, hogy rajtunk senki nem fog diplomát keresni. Hitetlenné fogja tenni az embereket meg jól mutat majd nyilatkozatokban, hogy igen, nekünk ilyen is van, de gyakorlati haszna azon túl, hogy emeli a mostani gyakorlatis tanári fizunkat - amire szükségünk sincs - nem lesz.
- Iiiigen, talán ott, jobban tetszik ez a felállás - bólintottam nagyokat, nem működtünk másként, ez tény volt. De nem is bántam, jó volt ez így, sokkal inkább tudtunk bizalmasok lenni, és azt hiszem segíteni se tudtuk volna a nehezebb időkben a másikat, ha elcsesszük ezt bármivel.
Kisegítettem a hordozóval és a ruhával, cserébe meg pont időben is voltunk, szóval nagy léptekkel indultam el a porta felé, ahol már intett is a fejével nekünk, merre várnak minket. Ekkor megálltam, hogy bevárjam a férjem és a lányom. Nehéz volt ezt kimondani, na! És nem miattuk, inkább a tények.
- Tényleg, azt hittem tiszta, hogy attól, mert most az vagy, nem hazudok - pillogtam felé, aztán a kezem nyújtottam, hogy akkor kéz a kézben fussunk neki ennek az üzletnek, talán utoljára, de ugyan olyan lelkesen, mint bármikor.
- Áh, a kiscsalád. - köszönt is ránk a férfi, én pedig mosolyogva nyújtottam kezet neki, elővéve a legkecsesebb mosolyom, mert muszáj, ezt erre találták ki. Aztán megelőzve Lewy agybaját és Klara taperolását a kezem a kislány felé nyújtottam így a férfi visszahúzta a sajátját.
- Ahogy láttam, már otthon vannak itt. Hogy-hogy újabb ingatlanrészt néznek? Nem elégedettek a jelenlegivel? Mehetünk körüljárni?