36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. november 12. 00:11 | Link


- Kikötő, Hamburg, Németország -
négytopogós-modellem


Hiába van ősz, az időjárás, főleg a hullámok verdeste part mentén kifejezetten télies. Össze is húzom a kabátot magamon, ahogy ballagok előre, egészen kicsiket, és magamhoz képest szokatlanul ütemteleneket lépek. Most már elég rég volt, hogy a pár napos kis jószággal találkoztam, majd mikor elég erős és nagy lett el is hoztam, hogy kéz a mancsban éljünk tovább. A testvérei a barátnőminél vannak, így gyakorlatilag egy szavába kerülne, vagy ugatásába, ha arra lenne igénye. Furcsa belegondolnom, hogy én lesem valaki kívánságait, hogy érdekel mit szeretne, és kicsit jobban is aggódom, talán úgy, mint a szőke pandáért szoktam. Az első héten, mikor fellépésekre mentem és nem vihettem még akármilyen országba, folyamatosan gyomorgörccsel hívogattam apámat, aki addig figyelt rá, ő se akarta elhinni. Talán én sem. Most is csak sóhajtok egyet, ahogy a remegő, farokcsóváló mini rettenet éppen nagyban morog egy kukára, édes a maga módján, de azért féltem a cipőimet.
Ahogy lépdelünk felles, én meg le rá, de semmit nem hoztam most a dolgaiból, nem kifejezetten erre készültem, de nem hagyhattam egyedül így kisebb könyörgéssel lebeszéltem a kis klubbal, hogy lesz egy plusz fő, csini kendővel a nyakában. Na meg itt volt a pillanat, hogy összeismerkedjen valakivel… Láttam, hogy kicsit tétován toporog, majd meg is áll, én pedig leguggoltam hozzá a kabátot összehúzva magamon, miközben a kikötő eldugottabb részébe húzódtunk. Ő már apró vakkantással tudta mi jön, mert a hetekben elég sokat kísérleteztem szegényen, és már így negyedik napja próbálkozunk pálca nélkül szórakoztatni magunkat. Lassan kezdek koncentrálni az igékre, arra, mit is szeretnék kihozni, fejben jóval egyszerűbb összerakni, mint bárki gondolná, mégis annyi hibalehetőség rejtőzik benne. A tenyereim és az ujjaim lassan görbülnek össze, mintha labdát fognék, ezzel egy időben kezd el egy fényfoszlányokból kirajzolódó labdaszerű forma megjelenni a kis mancsos előtt. Többször próbál a mancsával rálépni, de csak átcsúszik rajta. Egy-két perc után szerte is foszlik a művem, ám aztán újra megteszem, még mozgatni is próbálom a sötét és világos tónusok változtatásával, aminek köszönhetően a picike körbe is ugrálja azt. Ez sem tart sajnos túl sokáig, de addig éppen, mire indulnunk kell arra a találkozóra, így most már nem pórázon, hanem az ölembe kapva a kis vacogóst indulok el a sétány felé.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. november 12. 00:43 | Link


Hamburg, Németország


A jobb kezem a bal csuklómra kulcsolódott a hátam mögött, ahogyan a csizmáim sarka összekoccant, miközben megálltam a víz partján. Alattam a víz hangosan nyaldosta a betont, néha sós permettel szórva be a levegőt. A sirályok még most is fülsüketítően rikácsoltak néha, pedig az ember azt hinné, hogy ilyenkor már van sokkal jobb dolguk is. Mély levegőt vettem, mielőtt még ellazítottam volna a vállaimat, hogy kis sóhajjal lazábbra vegyem a tartásom is. Korán érkeztem, túl korán is, ha azt vesszük, hogy az utóbbi... években? mennyire szórakozottan vettem az odaéérést. Most viszont itt álltam, jóval korábban is a kelleténél, a dokk egy olyan részén, ahol jó esetben a kutya sem járt.
Ha járt volna, most alighanem, nagy bajban lennék. Semmi keresnivalóm nem volt itt, pláne nem ilyenkor és így. Hát csak szusszanva leporoltam pár harmatcseppet a kabátom fekete anyagáról és a korlátnak dőltem kissé. Nem ma volt már az az omniózus este, sokat vártam, mielőtt elmondtam volna a szőkének. Ez olyasmi volt, amit nem lehet csak úgy leírni a messengeren, pláne nem bagolyban, amit akárki elfoghat.  
De azért az éberség megvolt, így mikor lépéseket hallottam, szinte azonnal megpördültem a tengelyem körül és tettem egy lépést oldalra, így a konténer takarásába kerülve. A kezem az oldalzsebemben nyugvó pálcára kulcsolódott, kissé még el is mosolyodtam, olyan westernfilmes jellege volt a jelenetnek, csak a helyszín és a ruhák nem stimmeltek, ahogy a pálca hegyét a szőke nyakának nyomtam, a derekát átkarolva hátulról szorosan.
- Helló drágám- súgtam a fülébe, most már széles vigyorral az arcomon.
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. november 12. 01:13 | Link


- Kikötő, Hamburg, Németország -
négytopogós-modellem


Ahogy guggoltam a konténerek és a kis sikátor takarásában, talán pár pillanatra a gyakorlottnak nem mondható mancsok bénázásán el is mosolyodtam, de ez csak kettőnknek szólt ott. Ahogy a kis játékunk megszakadt, és a második illúziómorzsám is lassan szertefoszlott apró fényfoszlányokat, majd foltokat, végül űrt hagyva maga mögött, a kis foltosért nyúltam, hogy az összehúzott kabátom felül szétgomboljam. A fejét a kabátom belső feléhez tolta, úgy húzódott a karjaim közé, ahogy elindultunk a már megbeszélt helyre. Öt perccel érkeztem előbb, de így sem voltam biztos benne, hogy várakoznom kell, avagy sem. Ha az ilyen alkalmakról volt szó, mindenkit jellemzett az, amit apával úgy szeretünk: a precízió.
Lassan lépdeltem, mivel nem tűsarkún topogtam, így viszonylag feltűnés és nagy koppanások mentesen is, mikor paranoiásan néztem körül kavicsokat hallva, mintha valaki szétrúgta volna őket. Elég bután meredtem előre, aztán megvakargattam a nyüszögő ebet, mielőtt tovább mentem volna, de ott megálltam. Illetve ebben semmi önszándék nem volt. Az arcom szigorú grimaszba csúszott, a torkomnak szegezett pálcával egy időben indult volna el a könyököm nagyjából a mögöttem álló gyomorszája irányába, mire meghallottam a hangot. Nagyon jól ismertem, talán túl jól is. Egyszerre éreztem az adrenalinlöketet az előző után, és terült el valami örömteli mosoly az arcomon. Valószínűleg nem túl épeszű megmozdulásnak titulálnák.
- Már éppen hiányoztál, Liebling - mondtam, de éppen közbe nyüszített a négylábú az ölemben. - Nincs baj, Schatzi. Most nézd meg, megijeszted a kicsit…
A fejem ingatva hajoltam el a pálcától egy nagyobb sóhajjal, de nem léptem el előle, a szabad kezemmel a derekamra fonódott karját még magamhoz szorítottam egy pillanatra, mielőtt oldalasan pislogtam volna hátra, mert ugye nem tudta, hogy ketten is jövünk.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. november 12. 01:29 | Link


Hamburg, Németország


A korai érkezés vagy a Helmuttal töltött túl sok idő margójára volt írható, vagy ha fontos időpontról volt szó, nem szerettem a helyszínen történő váratlan fordulatokat. Legyen az mondjuk helyben lévő fotós, rajongó, járókelő, tolókocsis néni, vagy acme gyártotta csapdákkal kísérletező prérifarkas. Szóval már ott voltam egy ideje, a lehető legnagyobb lelki nyugalommal bámulva a háborgó, jeges vizet, mikor a lépteket először hallottam meg.
Az lenne a legpontosabb, ha azt mondanám, hogy az ösztön diktálta, hogy rögtön hátrébb húzódjak, olyan pontjára a dokknak, ahol nem volt rám jó a kilátás, én viszont mindössze egy apró kipillantással azonosítottam a szőke közeledő alakját. A sörfesztivál után szerintem egy teljesen elhomályosított kép alapján is felismertem volna, pusztán a sziluettből. A többi már csak a pillanat varázsa volt, vártam volna a paprikasprayt vagy a gyomorszájon-vágást, de egyik sem jött, helyette csak ledermedt kissé. Hogy a halk nyüszítés nem hozzá tartozott, ebben egészen biztos voltam. Azért még tartottam a mozdulatot egy pár pillanatig, mielőtt a pálca visszakerült volna az eredeti helyére.
- Képzelem mennyire, legalább másfél napja nem láttál, Engelchen - jegyeztem meg kissé cinikusan, a szemem megforgatva, de az a vigyor ott maradt továbbra is az arcomon, ahogyan a tenyere a karomra simult. - Csak nem társasággal érkeztél?
Kissé oldalra billentettem a fejemet, mielőtt egy röpke cirógatást követően elengedtem volna a derekát. Még egy lépést tettem is hátra, a cipőm talpa pedig fülsértő hangon csikordult egyet a néhány, elszórt kavicson, amint a betonnak préselődtek.
- Fess vagy ma, nem is mondtad, hogy ünnepiben jössz - fojtottam el egy mosolyt, megköszörülve kicsit a torkomat, majd egy ideges mozdulattal simítottam oldalra egy, a homlokomba hulló szőke tincset. Annak most nem ott volt a helye.
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. november 12. 02:03 | Link


- Kikötő, Hamburg, Németország -
négytopogós-modellem



Abban a pillanatban, ahogy éreztem azt a szellőt, amit inkább valami okoz, nem a természet, sejtettem, hogy nem vagyok egyedül, a kavicsok csikorgásából pedig nyilvánvalóvá is vált. Ha ösztönösebb vagyok, és nem az eszem meg a feltörő kíváncsiságom él, ki sem várom a beköszönését, de azt hiszem mindkettőnk jobban járt így. Neki most több olyan ponton lenne igen kellemetlen, amit nem szeretne, én meg utána most ápolónő lennék. Na nem mintha… mindegy is. Mindketten megúsztuk és még csak társaságunk sem akadt, így volt a legbiztosabb. Aprót szorítottam a magából melegséget dobó kutyuson, aki a simogatásom után a nyüszítést is abbahagyta.
- Már negyven órája, az majdnem két nap - nem mintha számolnám. Egyszerűen csak igen jó az időérzékem, és annál kevésbé kedvelem a menedzsmentem, de a fejek nem ma fognak hullani. Majd csak jövő héten, egyelőre remekül lefoglal minden más, bár eléggé idegesítő, hogy egy cseszett ütemtervhez képtelenek tartani magukat, aztán én állok ott és szívom meg. - Valahogy úgy, be akartalak mutatni, ha már kisebb harc után, és némi autentikus kiegészítőt követően belement apánk is, hogy jöjjön. Nem most terveztem…
Valójában úgy gondoltam, majd a napokban úgyis jön hozzám is és elég egyértelmű lesz neki, mi is a helyzet. Valahogy eleinte nem akartam szólni, mert úgy voltam vele a saját felelősségem, miért kellene? Aztán meg ott voltam, hogy amennyit együtt vagyunk, gyakorlatilag nincs, amiről ne tudna, ez pedig nem is titkolandó, egyszerűen még én sem tudtam, mennyire gondoltam komolyan az egészet. Lewy szavaival élve a gyerekvállalást. Ahogy a kezét elhúzta én felé fordultam igazítva egyet a kabáton, a négylábút pedig már nem szorongattam úgy a pórázát fogva le is tettem, hogy aztán tipegjen a szép piros, mintás sáljával megszagolgatni Sebby lábát.
- Ez volt a minimum a kis szívesség után, meg valljuk be, nem is olyan rossz - sosem mondtam, hogy az. Egyszerűen nem akartam teljesen alárendelni magam apámnak, most meg pontról pontra azt teszem, amit jó, bár legalább saját gondolatból. Többnyire.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. november 12. 02:53 | Link


Hamburg, Németország


Nagyon csúnyán is végződhetett volna az eset, de azt hiszem, egy részem tudta, hogy nem fog, mert különben nagyobb lett volna az élni akarásom és eleve hozzá sem érek a nőhöz, csak diszkréten toporgok ott a konténer árnyékában, míg biztos nem vagyok benne, hogy észrevett.
Így viszont kicsit izgisebb is volt a dolog, már, ha a nyüszítést nem számoljuk, ami egyértelműen kissé lelombozó volt. Meg egyáltalán, miből jött? Vannak már hasnyüszítők is? És én nem tudok olyat?
- Oh, elllnézést, már kezdem azt hinni, hogy számolod a perceket nélkülem - horkantam fel egy pillanatra, de éreztem a késztetést, hogy  gyorsan tegyek is egy lépést hátra, hogy azért kartávolságon kívülre kerüljek. Valahogy nem volt kedvem ma egy fogamat sem visszarakatni, pedig tuti kapnék a dokinőtől nyalókát, meg minden. - Még abba is beleszólt, hogy kivel jöhetsz a velem való találkára? Ejnye apuka!
Még elismerően füttyentettem is egyet, hogy jelezzem, mennyire kirúgott a hámból az öreg. Azt hiszem, hogy kicsit feldobta a gondolat, hogy van esély arra, hogy a családon belül maradok és nem kell megölesse a szüleimet hozzá.
Végül csak léptem egyet hátra, Hannah pedig nem sokkal később lepakolta a kis szőrpamacsot. Ő is kitett magáért, a nyüszítés pedig értelmet nyert, ahogy lassan közelebb topogott és vadul szaglászni kezdte a cipőm orrát.
- Mondjuk iiigaz, tényleg nem olyan rossz, bár hiányolom a hozzá illő sapit. De az nekem is otthon maradt, szóval rossz szavam se lehet. Legfeljebb megfázunk - rántottam egyet a vállamon, mielőtt még ismét a kis tappancsosra pillantottam volna. - Tudod, hogy miért éppen ide hívtalak?
Ez már korábban is érdekelt, de azt hiszem, hogy a válasz legfeljebb egy vielleicht lehetett volna. Régen voltunk itt utoljára, nem volt közel az otthonhoz.
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. november 12. 15:10 | Link


- Kikötő, Hamburg, Németország -
négytopogós-modellem


Egyelőre a kis akciója nem tudtam eldönteni, hogy felpörgetett minket, vagy csak utólag fog lecsapódni, hogy csúnyán nézzek rá, mindenesetre ő eltette azt a vacakot, én pedig a szabad kezem elemelve az övéről keresztül nyúltam magam előtt, hogy az ujjammal jó szokásomhoz híven az orrára koppintsak egészen finoman.
- Butus, annak a kiszámolására ott a telefon, fut a háttérben a számláló - csóválom a fejem is, mintha annyira komolyan venném. Pedig amúgy valódi, de erről úgy érzem én nem akarok beszélni, ő sem hinném. Valamiért néha megnő az erről inkább nem kommunikálunk témák száma, mint csökkenne. Talán a stressz, az elmúlt hónapok. Fogalmam sincs. Valahogy elkezdtek helyükre kerülni a kockák, vagy legalábbis én élveztem, ő is, és örültem, mikor nem szomorú volt, hanem éppen ellenkezőleg. Szerettem mosolyogni és boldognak látni. De nem tudtam én sem túllépni a tényeken, hogy neki van valahova egy ígérete, amit nagyon rosszul is viseltem. Még akkor is, mikor nem álltunk úgy, ahogy a szülinapja óta.
- Tudod jól, milyen. De, khm, bemutatlak az új lakótársunknak - egy pillanatra teljesen leplezetlenül néztem a szemébe a szóhasználatom miatt, de annyit voltunk együtt, hogy gyakorlatilag nem mondtam újat, mégis furcsa volt, így inkább csak felé tartottam a kis szőrmókot, majd a földre került a tappancsos. - Dolfi ő Sebby, Liebling ő itt Dolfi.
Nem mondhatnám, hogy nem emeltem ki a kis becézett megnevezést egy hamiskás mosollyal, elfojtva a nevetési kényszerem. A sapira csak bólintottam pár aprót, értem a hiányérzetét és a kis jack russelnek még jól is állt volna. De most siettünk, így is beilleszkedik bővel azt hiszem.
- Régen jártunk itt így, együtt - jegyeztem meg rá pillantva, ahogy a tappancsok húzására elindultam a víz közelebb, figyelve, hogy túl közel azért ne menjen. Nem kellenek a balesetek, nem is tudom mit csinálnék. Viszont nem voltam pontos tudatában, miért, csak sejtéseim voltak így oldalra döntve a fejem ráztam meg kicsit, hogy akkor avasson be, mi is a helyzet. Közben a kezem kihúztam a kabát zsebéből felé nyújtva.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. november 24. 19:20 | Link


Hamburg, Németország


Igaza volt abban, hogy a telefonon a háttérben fut a számláló, nekem is volt, meg anno Lewynek is, talán éppen ezért tudta, hány nap is telt el úgy, hogy nem nyúlt nőhöz. Nekem is volt, a szőkének is, csak kicsit más téma miatt, mint amiért a lengyel anno futtatta azt.
Valóban ismertem már Helmutot, meg sem lepett volna, ha mondjuk megmondja Hannahnak, hogy hova és kivel menjen. Vagy, legalábbis, ha megpróbálja megmondani.
- Új lakótárs? - vontam fel a szemöldökömet értetlenül, mert nem igazán számítottam plusz emberre. Talán meg kellett volna lepődnöm már azon is, hogy lakótársunk, de nem történt meg a dolog. Szemem sem rebbent, csak kissé elmosolyodva pillantottam a földön lassan felém óvakodó négylábúra. Alapvetően nagyon aranyos volt, de nem számítottam rá, hogy ma Hannah egy kutyával állít be. - Micsoda stílusos kis lény.
Igaza volt abban, hogy nem jártunk itt egy ideje. Legalábbis, együtt biztosan nem. Amikor a duónk ide benézett legutóbb, akkor az ő gyűrűjével véletlenül sikerült agyondobni egy sirályt. Hatalmasat sikoltott és belezuhant a vízbe, de éppen senkit nem érdekelt, betegre röhögtük magunkat, holott semmi humoros nem volt a helyzetben.
A fejét enyhén oldalra biccentette majd a kezét kihúzva a kabátból felém nyújtotta. Az ajkam kissé megrágcsáltam, a tekintetem a kezén tartva, majd előhúztam a gyűrűt a kabátom zsebéből, felmutatva.
- Akartam szólni korábban is, de valahogy nem találta meg a megfelelő alkalmat - mosolyodtam el, a szabad kezemmel megfogva az övét.
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. november 24. 22:58 | Link


- Kikötő, Hamburg, Németország -
négytopogós-modellem


A ki és mit kell számoljon témánkon szerencsére elég okos megoldással túllendültünk most is, ahogy mindig. Erre voltak a kis kütyük a legjobbak, meg sem kellett magam erőltetni, pedig ami azt illeti elég jó voltam, ha kellett, ebben is. Hozzám hasonló maximalista és eléggé számító pedig nem csak egy jutott a családba, ugyanis édesapámra is elég jellemző volt, hogy mindent pontosan és precízen kell a kezében tartson. Olykor ebbe beleértve az életem egyes mozzanatait is.
- Bizony, és túl gyorsan lopta be magát még az én nem létező szívembe is - közöltem kelletlenül, mintha annyira problémás lennék ebben, holott igazából ellenkezőleg, tényleg könnyen belebolondulok dolgokba, emberekbe és a jelek szerint állatokba is. Egészen egyszerűen ezt nem szeretem a tudomásukra hozni, mert ki tudja kitart-e, vagy rosszabb, kaptam már pofont, nem állok sorba újra érte. Ha mást nem, az elmúlt pár évben ezt elég jól megtanultam.
- Határozottan, de van egy rossz híre is, de arról majd később… - pillogtam rá pont azzal az arckifejezéssel, amivel, ha esetleg eszembe is jut, bocsánatot szoktam kérni, pedig csupán csak a nálam felejtett ingét magához vette a tappancsos alvókának, meg a szőke szépfiú helyén aludt a múlt éjjel. Helyén, ezt azért furcsa lenne kimondani.
Igyekeztem minden figyelmem neki szentelni, a helyről volt elég emlékünk, hogy tudjam oka van, de nem akartam magamban kombinálni, jobb szerettem a tiszta tényeket és ha ő árulja el, mi is a helyzet, éppen ezért a kezem nyújtva vártam ki, még elő nem került az ékszer. Pár pillanatig a gyűrűre meredtem, talán picit össze is kellett szorítanom a szám ki ne üljön az a túlságosan is elégedett vigyor az arcomra. A mosoly azért így is sikerült.
- Visszaadta? - érdeklődtem, ahogy a tenyerem az övébe csúsztatva a víz felé indultam. Nem éreztem úgy, hogy számon kéne kérnem, vagy faggatnom kellene a mikorról, igazából megértettem valahol. Gyakorlatilag én is benne voltam ebben az egész parádénak is rossz eljegyzéselőzményben, biztos voltam benne, hogy időre lehetett szüksége. Szükségünk.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. december 6. 12:48 | Link


Hamburg, Németország


Hannahnak igenis volt szíve, még ha nagyon jól tudta ezt leplezni, akkor is. Én szerettem, a maga  néha egészen kiállhatatlan, önző és nem éppen tapintatos módján is. Más kérdés, hogy a nagyérdemű közönség ezt mennyire tolerálta jól. Megint más, hogy engem ez mennyire érdekelt. A kis tappancsos közben ismét közelebb óvakodott, majd lelkes szaglászásba kezdett, mintha csak rég nem látott ismerősök lennénk.
- Rossz hír? Belepisilt a kedvenc cipődbe? - horkantam fel kissé, mert ennél nagyobb problémát nem tudtam elképzelni Hannah szemszögéből nézve. Jó, esetleg azt, hogy elveszek feleségül egy ázsiai lányt, akivel még mutatóban sem vagyok boldog, de ennek a veszélye egy ideje már nem állt fent.  
Végül csak megfogtam a kezét, vonakodva kissé, de ugye, hogy vesz elő az ember egy jegygyűrűt úgy, hogy az ne legyen félreérthető, pláne, ha esetleg még a nő szép is, meg fogod a kezét is...
A kérdésre megköszörültem a torkomat, majd megingattam a fejemet. Mert hát, nem mondhatnánk, hogy túl lelkesen nyújtogatta volna, vagy hogy olyan szívesen adta vissza. Az nem volt egy szép beszélgetés és azt hiszem, hogy azóta már vissza is költözött japánba. Hupsz?
- Ami azt illeti, visszakértem - jelentettem ki, most már rezzenéstelen hangon. Azt hiszem,mondhatjuk, hogy legalább egy kicsit sikerült összeszednem magamat, ha nem is nagyon. Tettem pár lépést vele a víz felé, a hullámzást hallgatva, a tekintetem néha akaratlanul is a kis tappancsosra tévedt. Anno én dobtam el az ő gyűrűjét, azt hiszem, illett volna most fordítva legyen. Mások talán eladták volna vagy visszaváltják. Elárvereztethettem volna Helmuttal, de teljes lezárást szerettem volna, nem pedig egy részmegoldást, amivel egy időre megszabadulok. Az a pénz annyira nem volt fontos.
- Megtennéd, hogy...? - tartottam felé ismét a gyűrűt, most már a tenyeremen. Még a fejemmel is a víz felé biccentettem, hogy véletlenül se tudj a dolgot félreértelmezni.
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. december 9. 03:40 | Link


- Kikötő, Hamburg, Németország -
négytopogós-modellem


Ha nem a pandáról lenne szó, biztosan lenne okom magyarázkodni, hogy vagyok képes így babusgatni, vagy eleve megtűrni bármilyen lelket magamon kívül. Mégis a jelek szerint működik, legalábbis úgy néz ki a négylábúval határozottan kölcsönös a rajongásunk, meg még azt is meg merem kockáztatni, hogy az ízlésünk is, amit látok, meg tapasztaltam éppen az elmúlt időben, még végleg hozzám költözött.
- Mein Gott, dehogy, még csak az kellene - pillogtam döbbenten és talán felháborodva is egy percre. Egyrészt, azok szentek és sérthetetlenek, ezt meg kell értenie Dolfinak is, másfelől ő egy nagyon okos kutya, ezt már most látom, szóval ilyet feltételezni sem szabad, még ötleteket merít és elveszti az éles eszű státuszát. Végül csak hamiskás mosollyal pillogtam rá. - Inkább kisajátított dolgokat és helyeket a lakásomban.
Egyelőre nem bonyolódtam jobban bele, nem is volt éppen szükség rá mert egy jóval fontosabb dolog került elő, ami gyakorlatilag az ittlétünket is egyből megmagyarázza. Lehet, hogy kíváncsi lettem volna, sőt, bizonyosan, és ami azt illeti, az is maradok, mert sajnos ennél több önuralom és megfontoltság szorult belém. Ezért is hagytam annyiban és csupán annyit engedtem meg magamnak, hogy azt megtudjam, ki volt ennek az egésznek a kezdeményezője. Kicsit talán belül ezt a választ reméltem, nem csak most, korábban is, éppen ezért akaratlanul is megkönnyebbültem, ahogy a kezére szorítottam finoman.
- Jól döntöttél, Liebling - pillantottam rá, és igazából most leginkább miatta gondoltam ezt, semmint magam vagy kettőnk helyzetét nézve. Nagyon nem tett neki ez az egész jót, és már azon a nagyobb mosolyszünetünkön éreztem, hogy túl mélyen van a kezem benne abba, hogy ennyire boldogtalan, egyszerűen akkor még én sem tudtam mit akarok vagy mennyire.
Mikor megálltunk, azt hiszem tudtam mi jön, éppen ezért csak csendesen kivártam, hagyva, hogy Dolfi addig is a vizet figyelje távolról, teljesen belefeledkezve, a fenekét egy fűcsomón pihentetve. Nagyon aranyos teremtés, és azt hiszem ő és Sebby ébresztett rá arra, hogy tényleg nem volt jó nekem ez az egyedüllét és menekülés mindentől.
- Ezer örömmel - szélesedett ki a mosolyom, már majdnem vigyorrá, valahogy ez egy olyan ajánlat volt, pláne az elmúlt egy évünket nézve, ami visszautasíthatatlan. Figyeltem egy arabig a tenyerében a gyűrűt, még egy grimasz is kicsúszott, szinte biztos voltam benne, hogy ezt nem Ő választotta egyedül, nagy gonddal. Túl jól ismerem. Aztán elvettem, majd a hullámok felé fordultam.
- Készen állsz hogy ez is a többi szerencsétlen sorsára jusson?
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2018. január 11. 14:51 | Link


Hamburg, Németország


Jó, Hannah még mindig a régi, nincsen semmi baj. A frissen szerzett lakótársa sem tett komoly kárt semmi fontosban a jelek szerint, így talán zökkenőmentes lehet a kapcsolatunk. A mosoly viszont nem sok jót sugallt, így a szemöldököm felvonva hajoltam kissé előrébb.
- Milyen dolgokat?
Elég hamar áttértünk erről arra, hogy miért is jöttünk el, ide, az isten háta mögé. Mert nem szoktam azért indokolatlanul Németország teljesen másik felére átrendelni, még akkor sem, ha éppen olyan nap volt, mikor nagyon is kedvemre való volt a fekete. Már korábban is akartam neki szólni róla, hogy szabad vagyok, de sosem találtam a megfelelő pillanatot, lehet, hogy így kellett lennie.
- Tudom. - És ebben a kijelentésben nem volt semmi egoista vagy önimádó, egész egyszerűen csak tudtam, hogy ez így volt jó. Kedveltem Harut, de nem úgy, ahogy egy barátnőt szokás, egy feleségről nem is beszélve. Abban a kapcsolatban senki nem lett volna boldog.
A pillantásom nekem is a vízre tapadt egy pár pillanatig, majd a mancsosra, aki ott csücsült egy fűcsomón és figyelte a vizet. Gondolom nem volt még a tengernél, azért lehetett új neki, nem mintha ez magától értetődő lenne Hannah mellett. Kinyújtott tenyérrel nyújtottam a szőke felé a gyűrűt. Szép darab volt, ezüst, de egyetlen egy boldog emlék sem kötött hozzá.
- Reménykedtem ebben a válaszban - mosolyodtam el, a kezem visszaejtve magam mellé, mert ha most túl közel lennék hozzá, biztos vagyok benne, hogy igen durván orrba könyökölne.
Már nem is akartam számolni, hányat temettünk el itt az utóbbi években csoportosan, így csak összepréseltem az ajkaim kicsit, mielőtt bólintottam volna.
- Csináljuk - léptem a korláthoz és biztosítottam a dobszólót a művelethez, hogy azért legyünk már egy kicsit stílusosak. Egy szar korszak lezárásán veszünk épp részt, emberek!
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2018. január 11. 21:46 | Link


- Kikötő, Hamburg, Németország -
négytopogós-modellem


Nem terveztem sunyi módon keríteni a dolgokat, de most hogy néz az ki, ha az ember azzal kezdi, hogy amúgy Dolfi beköltözött hozzám éjjel, már velem is alszik, nem csak lakik. Ja meg egyébként lopkod ruhákat, de nem az enyémeket. Cirip? Nehéz dolog ez, alapvetően abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a lehető legokosabb módon és alaposan átgondoltam még korábban, hogy nekem ő kell. Bár abban az vagyok, hogy szükségem volt erre és azt hiszem be is válunk egymásnak, már ha van ilyen opció.
- Tudod, volt az az új csapatmelegítőd, amit nálunk, vagyis nálam hagytál… szerinte is kényelmes, főleg a nagyágyban - vigyorodtam el a kutyára pillantva, majd aztán vissza Sebbyre. Nem igazán tudtam egyelőre elképzelni, hogyan fognak egymással állni, de a kutyusnak nem volt ellenére a Panda, ez már egész biztos. Nekem viszont sok dolog volt fura. Például mikor egy szőkére emlékeztető illatba borult kutya nyalogatta az arcom reggel ébresztőként. Ez nem volt a megegyezésünkben a tappancsossal, mikor beengedtem a szobába. És nem, elsősorban nem az arcon nyalásra gondoltam, de azért is csúnyán néztem rá.
Annak ellenére, hogy ez a találkozó egyszerre volt szokásos és szokatlan viszonylag hamar kiderült, miért is vagyunk itt. El is akartam és tudtam hinni, amit mondott, de jól meg kellett őt nézzem, mielőtt bármit mondtam volna. Azt hiszem egy éve azt sem hittem volna, hogy az esküvőnek nem fog végül nekiszaladni, utólag nézve eléggé bűntudatom lenne érte. És nem csak egyikünk miatt.
- Szokásom ilyenben csalódást okozni? - kérdeztem ezer wattos vigyort villantva, ahogy már elvettem tőle az ékszert és nézegettem kicsit, majd aztán a vizet. Túl sok rossz döntés bizonyítéka hever már ennek fenekén, remélhetőleg örökre ott is maradva. Ez a hely mindig hozott némi megkönnyebbülést, valami mást. Lehet erre már szükségünk is volt, a gyűrű ide vagy oda. Felé fordultam, a bólintás után pedig a szabad kezemmel a korlátba kapaszkodtam majd kicsit feltolva magam hajoltam előre. Lendült a kezem az apró ékszer pedig már repült is előre, talán magasabban is, mint gondoltam volna.
- Vártam a tűzijátékot…
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2018. január 14. 09:40 | Link


Hamburg, Németország


Nem különösebben értettem, hogy mi is történt, ami miatt a kicsi Dolfi annyira rossz lehet. Elvégre, elmondása szerint egyetlen egy cipő sem sérült rágási sérülést, ami alapvetően jó, nem? Nekem legalábbis biztosan, mert Hannah igen el tud kattanni, ha a cipőiről van szó. Aztán szépen lassan eljutott odáig, hogy felvilágosítson, hogy lehet, hogy nem is egészen az ő dolgait gyűjtötte be. Hát így már természetes, hogy nem mérges.
- Tessék? Most komolyan lenyúlta a melegítőmet? - néztem szemrehányó pillantással a többnyire fehér foltosra, de aztán elmosolyodtam kicsit. - Nem baj csak... fura?
Egy ideig kellett szobroznom azzal a gyűrűvel, mire olyan választ kaptam, amilyenben reménykedtem. De akkor eluralkodott bennem tényleg az a rendes, teljes megkönnyebbülés, amit akkor érzel, mikor tényleg úgy alakul minden, ahogyan azt te szeretnéd. Ez mostanság egyre többször volt, ellentétben az év közepével, mikor az életem romokban hevert.
- Talán mondhatjuk, hogy nem - vontam meg a vállamat, majd leporoltam egy pár vízcseppet a zakómról. Ha másért nem is, azért a mosolyért megérte idejönni. Szóval végül a korláthoz léptem és elkezdtem dobolni rajta, hogy felvezessem vele a nagy dobást, amivel megszabadulunk attól a rémes, cseresznyevirágos smukktól.
Hannah hatalmasat lendített, majd repült is a gyűrű, aztán egy hatalmas sikítás és zuhant a vízbe egy nagy, fehér folttal együtt.
- Azt hiszem, sikerült agyondobnod egy sirályt... - jegyeztem meg kissé hunyorgatva, de aztán not bad-grimaszt vágtam, aprókat bólogatva. Mert az azért elég menő, nem? A kérdésre megfordultam, a hátam kissé a hideg korlátnak döntve és érdeklődve pillantottam rá.
- Hiányérzeted van? - kérdeztem, majd közelebb hajoltam, végigsimítva az állán és megcsókoltam.
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2018. január 14. 21:59 | Link


- Kikötő, Hamburg, Németország -
négytopogós-modellem


Idő kérdése volt, hogy kiderüljön, miért is nem voltak fennakadások a tappancsos és köztem. Tény, hogy biztos már valami tréner dolgozna Dolfival, ha nem viselkedne és belőlem kiindulva el lenne tiltva a kedvenc dolgaitól. Azt hiszem ez nem jó jel, anyám engem is így próbált a legtöbb dologra rávenni és régen megfogadtam, hogy én nem leszek ilyen. Erre már éppen ott volt a gondolataimban, jobb is hogy nincs szükség rá, hogy bármi nevelést elkövessek, a példák, amikből dolgozhatnék mindennek mondhatók, csak követendőnek nem.
- Pasi, mit vártál? Olyat keresett, ami nem rózsaszín vagy tüllös, gondolom - jegyeztem meg szórakozottan, ne nem mintha ne lett volna ilyen más a lakásban. Neki is vannak dolgai. Szép kendők többnyire, meg még ilyen kis pici egy hám is. Ez a ruha dolog, bármennyire is élném a dolgot, szerintem még az én szokásaimhoz is túl nagy pucc. Bár lenne olyan szett, amit azt hiszem elnézegetnénk rajta. - Majd megtárgyaljátok, ha esetleg nem enged az ágyba.
Nem tartottam attól, hogy ne lenne valahogy kutyásan is, egészen jól kezdtek ugyanis a dolgaink alakulni. Már az elmúlt pár hétben is azt éreztem, hogy most valami jóba kezdtünk és hogy nem akarok ennek véget vetni. Nyugalom volt és ezt el bírtam volna hosszútávon is viselni, pedig azt hinné az ember én a pezsgést élem. Azt hiszem neki a gyűrű távozása, nekem maga a helyzet okozta azt a fellélegző megkönnyebbülést, amit túl rég tartogattunk.
- Ah, ne is firtassuk - ingattam a fejem, jobb úgy mindenkinek. Szánt szándékkal nem szeretem a hozzám közelállókat bántani, pláne nem akarok csalódást okozni, így, ha történt is én szeretném a legkevésbé, ha fel lenne emlegetve. Végül azonban a kis ékszerre figyeltem, majd az nagy lendületesen szállt és talált. Újabban egyre többet csillogtatom akaratomon kívül a lövős készségeim. Tényleg lehet benne valami, hogy apám lánya vagyok. Csak ezt ő ne tudja meg.
- Hoppá? - néztem rá összepréselt ajkakkal, próbálva sajnálni, de a grimaszomból végül nevetés lett, hát, hogy lehetne ezt komolyan venni. Amúgy sem fájt a szívem a tollasért. Talán Dolfié igen, mert megugatta, azon a még vékonyka hangján. Bár erre nem sokáig tudtam koncentrálni, mert mire eszméltem, már egészen közel hajolt a szőke én pedig elmosolyodtam, ami egyre csak szélesedett egészen a csókig, amit finoman viszonoztam, ahogy az egyik kezem a nyakához húztam és megcirógattam a tarkóját.
- Nem, már határozottan nem. Egyébként… apa még nem kapott el az Oktoberfestes képek óta?
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2018. február 4. 01:48 | Link


Hamburg, Németország


A dolgok olyan furák voltak köztünk az utóbbi időben, persze, mindenképpen a jó értelemben. Bár, nem tudtam, hogyan is viszonyuljak a négylábúhoz, Hannah kedvelheti, ha ezt a nevet kapta és még a ruhákat is szabad egy kicsit csócsálnia, így igyekeztem a lehető legpozitívabban nyitni a kisállat felé. Amiben lássuk be, igen jó voltam, az ismerősi körömben talán a legjobb, ameddig nem a saját dolgaimról volt szó.
- Jó, ez mondjuk elég érthető, én sem akarnék a helyében tüllön aludni. Nem is kényelmes anyag - jegyeztem meg kissé fintorogva, mert volt már vele élményem, mikor a lány nem tudta ledobálni a cuccait az ágyról. Bénaság. Attól mondjuk nem féltem, hogy a csöpp négylábú majd kitúr engem az ágyból, ha nagyon agresszív, legfeljebb arrébb rakom. - Remélem erre nem kerül sor.
Nem akartam komolyabban belemenni ebbe az egész csalódásos sztoriba, nem hiszem, hogy ő bárkinek azt okozott volna. Kivéve Lewynek, még azon a télen, amikor fogta magát és eltűnt, itt meg szarban volt a haza. De az nem most volt és ott volt a furcsazümcsilány, hogy rendbe tegye a dolgokat a lengyel háza táján, így minden rendben volt.
A szőke egy lendületes dobással elhajította a gyűrűt, ami eltalált egy madarat is, aki erre sikítva zuhant a mélybe. Szerintem vége volt, de nem akartam túlragozni, csak tudatni vele.
- Upsz! - vágtam rá, Dolfi pedig hangos ugatásba kezdett, meglepően vékony hangon, miközben a vizet figyelte. Azt hiszem, ő nem annyira örült neki, hogy a szárnyasnak vége lett. Végül kissé közelebb hajoltam, hogy megcsókolhassam, amit viszonzott is. Most már nem volt annyira furcsa és nagy dolog, mint a pandalátogatás előtt. Sőt.
- Azt hiszem, hogy keresett, de valahogy mindig sürgős dolgom akadt... micsoda kár - biggyesztettem le az ajkaimat kissé, mielőtt még a a pillantásom az égre függesztettem volna. - Azt hiszem esni fog... nem kéne lassan mennünk?
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2018. február 4. 18:04 | Link


- Kikötő, Hamburg, Németország -
négytopogós-modellem


Dolfi és Basti nem hiszem, hogy különösebben rosszul indítottak volna egymásnál, bár tény, hogy megejthettem volna korábban is már ezt a találkozott, mert én is látogattam a picit, mikor még nem lehetett elválasztani az anyakutyától. Meglepő, mi? Én is megleptem magam, de érdekelt, ő volt az egyetlen fiú az alomban, és nem is volt valami aktív eleinte, talán láttam benne mégis valamit. Tudtam, hogy majd mi segítünk egymásnak, ő pont olyan kutya lesz, mint kell, én pedig nem leszek addig sem egyedül, amikor muszáj lenne. Az évek alatt sok volt ez, mert, ha elméletben voltak is mellettem, ez a gyakorlatban maximum Lewyt jelentette, pár éve pedig Sebbyt. Nem valami fényes karrier.
- Azt én is, az egyik vendégszobát úgy is újra rendeztettem, kapott pár klassz holmit, ami elvileg majd jól elfoglalja… remélem. - Pontosan tudom, hogy legtöbben csak rám akarnak jó borsos áron sózni minden haszontalan cuccot is, így nem féltem a dologgal megkeresni Lucát elsődlegesen, aztán meg kikérni erről-arról szokásosan Lewy véleményét. Nem mindegy mibe fektet az ember.
Örültem, hogy túllendültünk a csalódás dolgon, nem voltam tőle túl boldog, hogy ilyen is akadt az életemben, de én legalább nem pottyantam a vízbe, mint a sirály. Neki ennyi volt mára. Inkább átkaroltam a hajtót és közel vonva magamhoz viszonoztam a csókját, könnyedén és természetesen, mintha ez sosem lett volna másmilyen. Pedig aztán…
- Akkor ezt még nem ma kezdjük el. Azt mondta vagy egy órát késni fog a csoportos találkáról, szóval… úgy egy óra múlva leléphetnénk enni - javasoltam, ahogy a kezeimmel az övéi után nyúltam, majd összefűzve az ujjainkat magamhoz intettem Dolfit, aki kicsit ugrálva és kacskaringósan de mellénk ért. Visszakapcsoltam a pórázát is lassan, majd bólintottam egyet, hogy aztán a hatalmas konténerek közt elveszve nyomunk se legyen a gyűrűnyelte, hideg víznél.


//Danke Lieblingsmensch Love //
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek