A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=700072#post700072][b]Lewy Bojarski - 2017.09.08. 15:55[/b][/url]

A mellkasomra bökött, én meg lenéztem a kezére, látványosan elfehéredve és valami döbbent "ooo" hangot kiadva konstatáltam, hogy apu én vagyok. Na, ez lett volna, ha egy random barátnőm jelenti be, hogy terhes, és én vagyok az apja. Nem szerettem az ilyesmit különösebben.
- Hát ez elég sok dolgot megváltoztat - jegyeztem meg még mindig sokkolódva. Bár igazából teljesen boldog voltam ettől az egésztől. - Megbeszéltük.
Most is akadtak olyanok, akik fotóztak minket a kézfogás vagy az ölelés miatt, szerették az ilyesmit kipakolni az instára és betaggelni minket, vagy hasonló. Azért bőven akadt olyan ember, aki támogatta a kapcsolatunkat és ez jól esett.
A gyerekek is eléggé szerették Maját, mert aranyos, meg lelkes és segítőkész, miért ne szerették volna? Már volt olyan is, hogy hármasban kértek képet, mert az úgy milyen menő.
Mikor befejeztem a szignózgatást, végül az asszonykához fordultam, hogy akkor mit szeretne, velem jön vagy marad itt, de a maradáskor az aláírásra gondolt, nem a zuhanyzásra.
- Egyelőre egész biztosan tiszta illatot és ruhát szeretnék, utána meg ami éppen jön. Mármint... van egy időpontom, egy óra múlva, de addig még oda is kell kavarodni, szóval - kissé megrántottam a vállamat, hogy aztán befelé induljak, a kezét fogva, még integetve a kölyköknek, kissé visszafordulva féloldalasan. - Van a bárban tök kényelmes fotel, oda le tudsz ülni, ameddig lezuhanyozok, nem hiszem, hogy az öltözőben akarsz addig toporogni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=700207#post700207][b]Lewy Bojarski - 2017.09.09. 03:53[/b][/url]

Nem akartam túlzásba esni a szórakozással, még a végén elszomorodik, vagy kiakad, vagy bánom is én, ez a terhes nőknél ilyen fura dolog, amit sosem értettem. Úgy cserélgetik a hangulatukat, mint más a tumblr-követéseik.
- Egyértelműen. Gondolom illene pocakot növesztenem és több időt töltenem a tv előtt, mint a legtöbb apára ez jellemző a mai világban. Ne adj isten, még ihatnék is! - horkantam fel, de aztán az ajkaim összepréselve megráztam a fejemet. Nem ment, hogy így képzeljem el magam, pedig nem én lettem volna az első a családban, aki erre a sorsra jut.
Minden esetre, jött a szokásos rutin, pár szerencsés cuccait és papírosait aláírtam, akik erre nagyon boldogok voltak. Kicsit irigyeltem őket az érzésért néha, én sosem rajongtam ennyire senkiért, így nem is tudtam, milyen érzés a dolog.
A kezem nyújtottam Majának, ő meg megfogva azt elindult velem befelé. Kicsit lassítottam a lépéseimen, hogy neki se legyen kényelmetlen. Nem volt messze az épület, így nem kellett nagyon sietni se.
- Üühüm, - Szándékosan nem említettem, milyen időpont. Az megint egy földi pokol lesz. - Iiiigen, tudom nyuszi, de akkor nem nyelted le Volt lasztiját. Sietek, becsszó.
Szóval a bár előtt elengedtem a pici kezét, puszit nyomtam az orra hegyére, majd lehajolva a pocijára is, aztán szedtem a lábam az öltöző felé. Éreztem, ahogy az izmaim húzódva tiltakoznak, hogy ezt nem most kéne. Elég hamar túl akartam lenni a zuhanyzáson, még sorba se kellett állnom különösebben, mert éppen akkor jött ki a hajtópajtim.
Talán tizenöt perc volt az egész, bár a hajamat nem szárítottam meg, csak a nyakamba dobtam a törcsimet. Az ingem még csak félig volt begombolva, ahogy kiléptem az öltözőből. A kamuszemcsit az orrom hegyére biggyesztve indultam vissza, hogy az adott helyen találjam az asszonykát.
- Gyors voltam?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=701034#post701034][b]Lewy Bojarski - 2017.09.13. 19:47[/b][/url]

- Szeretnék, esetleg, még megpróbálhatom... de csak a kedvedért - szegtem le kissé az államat, miközben a szemöldökeim felvontam, és kissé felfelé pillantottam rá, nagy mutogatva. Kissé még alpakka arcot is vágtam, de aztán gyorsultak az események a maguk módján.
Igyekeztem a lehető leghamarabb letudni az egész autogramm dolgot, na nem azért, mert nem szeretem őket, csak szerettem volna már vizet érezni a testemen, mégpedig csapvizet, némi tusfürdővel megspékelve.
- Pont oda - érintettem meg a nózija hegyét, mert ha előre elárulom neki, hogy én most fodrászhoz indulok, még a végén lecövekel valahova és soha nem fogom tudni kirobbantani onnan. Nem akarok az edzőközpontban megöregedni, ha egészen őszinte szeretnék lenni, semmi vonzó nincsen benne a számomra. - Remélem is, életem.
Még kaptam egy gyors buksisimit, amitől az amúgy is undorítóan nedves tincseim még rosszabbak lettek, én meg kis grimasszal indultam útnak, hogy a lehető leggyorsabban végezhessek a zuhanyzással. Nem tartott túl sokáig, pedig ugye teljes szépítkezés volt, de a hajamat nem szárítottam meg végül.
Kis elegántosan tértem vissza, még a fake-szemcsimet is felbiggyesztve a csodás fejemre.
- Reméltem is, hogy nem vártál túl sokáig - villantottam egy apró mosolyt rá, majd a kérdésére előbb kissé oldalra biccentettem a fejem, majd aprókat bólogattam, hogy hát igen, lehet róla szó. - Mit hozzak neked, nyuszóka? Ásványvíz, gyümölcslé, tea? Vagy odatopogsz velem?
Természetesen egyik eshetőség miatt sem tiltakoztam, szerettem, mikor együtt császkálunk, csak az érdekelt, hogy van-e rá affinitása, vagy inkább megvár itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=701101#post701101][b]Lewy Bojarski - 2017.09.14. 09:54[/b][/url]

Gyakorlatilag hatalmas volt a nyüzsi, mint minden egyes edzésen, amit nyilvánossá tettünk. Münchenben és a környező városokban nagyon nagy kultusza volt ennek az egész kviddics-nézés dolognak, éppen ezért nagyon hálás szerepkör volt itt jó játékosnak lenni.
- Nem olyan messze innen - közöltem még hátrapillantva a vállam felett, mielőtt elindultam volna, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Maját nem zavartam, a fodrászt sem zavartam volna, de azért jobb szerettem, amikor saját magamat sem zavarja, hogy milyen állapotban megyek és hova, az ilyesmire érzékeny vagyok.
Ő meg szófogadó volt és mikor visszaérkeztem, ugyanott ült, ahol hagytam, kis édesen várakozva, hogy ugyan, most akkor mi is történik. Rossz vagyok és nem mondtam el neki, hogy fodrászhoz kell menni. Csak nem akartam elkeseríteni.
- Örülök, hogy nem volt gond - pillogtam rá szépen, még el is mosolyodtam kissé. Ő kissé közelebb hajolt, majd nem sokkal később az ajkai súrolták az enyémet, amit a kezemet a tarkójára csúsztatva viszonoztam. Néha már nem is volt olyan egyszerű a dolog, mert Pocak igen kezdett látványosan útban lenni, de nem bántam.
- Szerintem meg lehet oldani - pillantottam a pult felé, ahol a szőke kiszolgálóhölgy éppen a kávégép előtt illegette magát, egy nagy bögre gőzölgő akármivel a kezében. Szépnek szép volt, de ilyen üresfejű, jellemtelen valamivel, mint ő, nagyon rég óta nem találkoztam és ezt még Sebby is megállapította. A panda! Az ujjait az enyémek közé fűzte csendesen, én pedig halkan elmosolyodva szorítottam meg finoman a kezét.
- Itt a méhecskés kocsi, szóval azzal jöttem, azzal megyek. Te meg gondolom velem - közöltem pimasz mosollyal, mielőtt rendeltem volna a lánytól németül egy szőlőlevet, üvegben, mert semmi indíttatásom még a bőrülésről a pohárból kipaccsogott gyümölcslevet pucolni. Intettem, hogy csapja a számlához, majd Maja felé nyújtottam az üveget, és lassan a garázs  felé kalauzoltam. Volt külön seprűtároló is a sznoboknak, akik azzal érkeznek. Nekem csak ott fénylett, szép sárgán a kocsim, és kissé rám tört a mosolyoghatnék. Elengedtem Maja kezét, majd a kulcsot elővéve nyitottam ki neki az utas-oldal felőli ülés ajtaját.
- Tessék behuppanni, hercegnőm...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=701112#post701112][b]Lewy Bojarski - 2017.09.14. 12:58[/b][/url]

Kis pakkban jártunk-keltünk mindenhova és többször megkaptam már, mióta együtt voltunk, hogy hát igen, ez nagyon édes és örülnek, hogy mi egymásra találtunk. Zömében férfiaktól vagy nagyon ábrándos nőktől. Pontosan tudtam, hogy a többiek miért nem tudták őszinte örömüket kifejezni, de az nem tudott érdekelni, még a legkisebb mértékben sem.
- Nem is maradtál volna egyedül, itt egy csomó ember, szerintem még a panda is, nem is említve a brekinket - közöltem, de most már nem hinteltem a pocijára, mert szerintem így is elegen bámulták meg szerencsétlent, már csak az hiányzott, hogy ennél is jobban felkapja a média.
Betessékeltem a nagyon jól leutánzott Űrdongó kocsiba és aztán mikor láttam, hogy sehol kéz, sehol láb, óvatosan becsuktam azt. Nem volt valami hercegnős az a beszállás, de nem is okoltam emiatt, szerintem én sem lettem volna az a helyében. Utána szépen én is becsücsültem, majd rápillantottam és hatalmas sóhajjal húztam be a biztonsági övem. Mert ugye az ilyesmi nem menő, de az apuciknak illik hasonló lépéseket megtenni.
Kicsit doboltam a kormányon az ujjaimmal, miközben kijártam a parkolóból és indultam a kis bekötőúton. Persze, valamikor színt kellett vallani, de szükségszerű, hogy az most történjen? Alighanem.
- Hát... fodrászhoz - közöltem végül csendesen, mintha ez akkora vétek lett volna, de tudtam, hogy nem fogja akarni, és nem fog támogatni sem benne. A hajam viszont már idegőrlően hosszú volt elől is, oldalt is, összevissza állt, szükségszerű volt már ez az időpont.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=701259#post701259][b]Lewy Bojarski - 2017.09.14. 22:24[/b][/url]

Nem szívesen maradt volna itt egyedül és ezt valahol meg is tudtam érteni, elvégre nem nagyon ismert mást a csapaton kívül, talán egy-két stábtagot, de az is megint más, mint mondjuk a panda, aki az előbb fogta magát és bezárkózott a tisztító szertárba. Remélem, hogy egyedül van és csak elege lett az emberekből, nem valami hülyeség jutott eszébe.
- A panda egyedül volt? - érdeklődtem, a nyakamat nyújtogatva, ahogy próbáltam a szertár felé sandítani, de aztán feladtam a dolgot, mert sem zsiráf, sem Mr. teleszkóp nem vagyok. Ez azért elég szomorú.
Utána szereztünk üccsit neki és már húztunk is kifelé, hogy a kocsimba applikálja magát előbb ő, majd nem sokkal később én is, még megigazítva az igazán menő fake-szemcsim. Talán többször kellene hordanom, szerintem elég jól állt.
És végre kiböktem, hogy hova is indulok és nála instant beindult a riasztó, wííííu. A hangja feljebb csúszott, értetlenség és kis pánik is tükröződött belőle.
- Na, pont ezért nem szóltam előre. Nincs baj, csak hosszú, lassan olyan leszek, mint egy emo - közöltem, felsandítva egy nedves tincsre, ami a homlokomba lógott. Az egyik kezem a kormányon, a tekintetem pedig az úton tartva túrtam hátra a tincseim, ismét, mert kezdett kissé idegesíteni. Már a hajam, nem Maja, én is ideges lettem volna, ha az övé le lesz vágatva. - Nem az. De szeretném, mert már nem jó. Nem az igazi. Csak útban van. Nem fogom rövidre vágatni, ne vágd az arcot.
Az arc. Más néven, az a fej, amit Maja akkor vág, ha valami olyasmit akarok csinálni, ami neki nem tetszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=701312#post701312][b]Lewy Bojarski - 2017.09.15. 01:16[/b][/url]

Elég értetlenül nézett, de aztán bólogatott, hogy igen, a szőke dísznémetünk egyedül vetette be magát a szertár sötét bugyraiba. Felsóhajtva a szemem forgattam, hogy azt hiszem, a használható hajtóim egyike tényleg és végérvényesen megbolondult. Azért próbáltam lecsekkolni, hátha valaki megy utána, de ilyesmi nem történt meg, csak Helmut nézegetett jobbra s balra hevesen a világos folyosón, mint aki eszeveszetten keres valamit. Valakit.
- Öööö, nem hinném, hogy várta volna bárki is - ráztam meg a fejemet tiltakozólag, de ugye nem voltam otthon benne különösebben, csak feltételezéseim voltak. - Azzz egy takarítószertár. Ilyen nagyon kicsi. Tele van tisztítószerekkel, meg seprűkkel, meg felmosókkal.
Nem akartam nyakig merülni a panda-talányban, mert akkor sehova nem megyünk, legfeljebb tönkre, idegileg. Tehát hajlandó voltam továbblépni a nyaknyújtogatásról és inkább a kocsi felé kalauzoltam az asszonyt, ahol be is pakoltuk magunkat az autócskába rövid úton. Minden rendben volt. Addig, míg ki nem derült, hogy én a fodrászhoz indulok és le szeretném vágatni a hajamat. Pedig ez volt az ördögien gonosz tervem.
- Nem bántom, csak hosszú. Túl hosszú. Tudom, neked tetszik, de te elfogult vagy nyuszó - sóhajtottam fel halkan, nem akartam a kicsi lelkébe taposni, de néha ilyen helyre is menni kellett. Majával voltak dolgok, amik igen nehézkesek voltak, főleg ez a haj dolog. Leginkább akkor szoktam menni, mikor nincsen ott. Akkor legalább nincs sírás.
- De igen, olyant vágsz, és tudod, hogy nem szeretem. Elkeserítő. Nem azért teszem, hogy bántsalak - horkantam fel rosszallóan, jelezve, hogy én nem ezt akartam, maradjon már kisszentem nyugton. Végül, mikor leparkoltunk, néztem megint az asszonyra, hogy most akkor nemszeretlek-haragszomrád-e a mai program. Egészen bűnbánó jelleget öltöttem, miközben kikapcsoltam az övem. - Ugye azért bejössz velem...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=701339#post701339][b]Lewy Bojarski - 2017.09.15. 12:56[/b][/url]

Az átlag ember számára nagyon furcsa lehetett ez az egész sebby beült egy szertárba dolog, de az itteniek leginkább már csak legyintenek rá, hogy engedd el, a pandáról beszélünk. Ha gond volt Hannahval, az edzések időpontjával vagy azzal, hogy ő bizony nem fog plusz kört futni, de Helmuttal semmi kedve nem volt beszélgetni, mint apa és fia, akkor rettenetes helyekre volt képes eltűnni. Most még csak kreatív sem volt.
- Nem, ez a nem akarok beszélgetni hisztije. Legutóbb felmászott az egyik szellőzőbe, a takarítónő szólt neki hogy ki kéne jönni - legyintettem lemondóan, hiszen ez már semmi volt ahhoz képest. De volt már kabala is!
Maja nem fogadta különösebben jól a fodrász dolgot de azt hiszem, ezt nem is kell elvárnom tőle. Ha nem érintené érzékenyen, akkor egész biztosan elmondtam volna korábban is a dolgot. Így viszont mostanra maradt és senki nem volt különösebben elragadtatva. Leginkább értelmetlen motyogásba fulladt az amúgy lelkes védőbeszéde, de Majáról volt szó, aki nem mondja azt, hogy akarom.
- Miért kérsz bocsánatot? - kérdeztem értetlenül sandítva abba az irányba, de nem különösebben szakítottam el a pillantásom az útról, míg le nem parkoltam a hátsó ajtó előtt. Láttam az arcán, hogy nem boldog, elégedettnek sem mondtam volna különösebben, de nem akartam, hogy itt maradjon egyedül. A szemembe nézett, én pedig enyhén felvontam a szemöldökömet. Nem értettem, miért gondolná, hogy ilyesmi miatt nem akarom ott látni.
- Decemberben sem volt bajod a hajammal. Vagy csak ahogy nőtt kezdted el realizálni, hogy "uuu, ez tetszik"? - kérdeztem mert nem teljesen értettem a dolgot, de aztán halkan felsóhajtva vettem ki a kulcsot. - Nem lesz csúnya

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=701361#post701361][b]Lewy Bojarski - 2017.09.15. 16:13[/b][/url]

Sejtettem előre, hogy nem fog örülni, de azért ez a fokú nemtetszés ritkán szokott kiülni az asszony arcára. Éppen ezért egy kicsit meg is lepett, de nem mérges voltam érte, csak elkeseredett, az teljesen más kategória a részemről. Nem hasonlított egymásra a két érzés, legfeljebb abban, hogy egyik sem volt különösebben pozitív.
Még bocsánatot is kért, amiért ilyen furika mostanság, hogy az egyik pillanatban még jó kedve volt, a másikban meg már nyűgött, mintha éppen a fogát húzták volna. Pedig csak az én hajamat vágták, semmilyen fogról nem esett szó.
- De nem kell mindig viselkedni, ez nem kitétel, nyuszi... néha én sem úgy viselkedem, ahogy illene - sóhajtottam fel csendesen, kissé lebiggyesztve az ajkamat, de aztán csak vontam egyet a vállamon finoman. Emberből voltunk, nem lehet mindig úgy reagálni, ahogyan azt mások elvárnák, ez nem egészen így működik manapság. Nem tudom, hogy jött neki ez a haj dolog, mármint, hogy ennyire ragaszkodott hozzá, de nem is nagyon akartam fejtegetni, nem amiatt voltunk együtt.
- Nem is kell tudnod, csak szeretném, ha tudnád, hogy tényleg csak... szóval nem lesz nagyon más, csak kicsit rövidebb. - Nem akartam kicsire és szúrósra nyíratni ismét, már nekem se tetszett az ötlet egy hosszú ideje. A kezem után nyúlt, pár pillanatig hezitáltam ugyan, de aztán megfogtam a kezét és hagytam, hogy megszorongasson egy kicsit.
- Majd ha úgy látod, rosszat csinál, rászólsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=701847#post701847][b]Lewy Bojarski - 2017.09.16. 20:45[/b][/url]

Valahogy sikerült B-vágányra futni hangulat ügyileg, ahogyan előjött ez az egész fodrász ügy, de nem tudtam vele mit csinálni. Nem mondhattam, hogy jó, akkor nem megyek, mert akkor valami hosszú, haj szerű utálat képződik egyszer csak a fejemre, már nem lesz puha, se piszkálható, csak hosszú, csúnya és idegesítő.
Ő aprót sóhajtott, asszem megint belső válságba sikerült keverednie, de végül nem nyomorgattam vele szerencsétlent, mert attól, ha kérdezgetem, meg piszkálom, nem hiszem, hogy sokkal jobb lesz a dolog.
- Nem lesz belőle baj, már több, mint egy éve járok hozzá... - legalábbis, reménykedtem, hogy nem most dönt úgy, hogy teljesen tehetségtelenné válik, meg össze-vissza nyírkálja a hajamat, mert akkor fogom a nullásgépet és végigtolom a punk frizurája közepén. Olyan lesz, mint Ki-falva polgármestere a Grinchben. Mondjuk, azt szeretném tudni, miért tudom, hogy neki milyen haja volt. Inkább megmasszíroztam kissé az orrnyergemet, hogy ellazítsam az idegeim, de nem ment annyira könnyen.
Végül kiszálltunk a kocsiból, én kicsit megigazítottam az ingemet, aztán bezártam az ajtót, zsebrevágva a kulcsot és befelé indultam volna, csak kicsit megtorpantam Maja mellett. Nehogy nekem még azt higgye, hogy ezek után se puszi, se pá, csak berohanok a fodrászhoz és csúnyán méregetem a tükörből.
- Jobb is ha nem bosszantod az embert, aki ollóval a kezében próbálja meg a hajamat igazítani - jegyeztem meg kissé megcsóválva a fejem, de aztán csak megfogtam a kezét és benyitottam a kis üzletbe. Nem volt túl hatalmas, talán két vendéget tudott egyszerre fogadni, de soha nem is szokott többet, így nem kellett nagyobb. A hangulata meglehetősen békés volt, most is valami elég lagymatag zene szólt a háttérben. A kb harmincas éveiben járó olasz széles vigyorral lépett ki a folyosóról, ami a váróval kötötte össze az üzletet, hogy aztán kézfogással üdvözöljön, meg egy lelkes "Lewy" felkiáltással. - Öm, Maja, ő a fodrászom, Marco, Marco, a feleségem, Maja.
Igyekeztem gyorsan letudni az ismertetős részt, majd elhúztam a kezem, hogy ledobjam magam a székbe a tükör elé és a még enyhén nedves tincsekbe túrjak. Majd lesz valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702188#post702188][b]Lewy Bojarski - 2017.09.17. 15:51[/b][/url]

Szerintem soha nem fogunk egyetérteni a saját hajunkat illetően egymással, de ez nem jelenti azt, hogy gond van. Mármint, neki is egyszer majd el kell mennie a fodrászhoz és nem biztos, hogy utána az én tipikus, kreppelt kisoroszlánom lesz. De egyelőre csak nekem kell mennem, hogy ne nézzek ki úgy, mint egy megvadult pulikutya.
- Nekem ez is elég - mosolyogtam rá hálásan, miután nagyjából eltotózta, hogy mi is lesz, meg mit kell neki csinálnia. Nem akartam, hogy tapsoljon, meg örüljön hozzá, csak azt, hogy viselje el és ne sírjon, ha rövidebb lesz a hajam, mint amilyen most. És, esetleg még azt is, hogy ne ölje meg Marcot. De, ez persze már huszadrangú kérés volt. Mindkettejükön látszott kicsit, hogy meg vannak szeppenve, Maja, mert nem szeretett ismerkedni, Marco, mert nem bírta feldolgozni, hogy tényleg van egy feleségem, szóval akárhányszor szóba került, mindig azt hitte, hogy egy dublőröm van, aki eljátssza, hogy a nejem. Nos...
- Kééépzelem mennyire - nevettem fel kissé kínosan, majd megveregettem a srác vállát, hogy aztán ledobjam magam a székbe és a tükörből figyelgessem az asszonykát, aki békésen csücsült a háttérben. - Utána mit szeretnél csinálni, Zajaczek?
Mert hogy nem terveztem az életem hátralevő részét itt tölteni. Marco közben nekiállt fésűvel kb beállítani a tincseim, itt-ott csippentve a végéből az ollóval és aztán szedte elő a hajszárítót, nehogy olyan helyen nyírjon bele nedvesen a hajamba, ahova esetleg mondjuk nem kellene.
A zúgás engem rettenetesen idegelt, de nézzük a jó oldalát: hamar haladtunk így, hogy nem kellett a hajmosás részét is megcsinálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702467#post702467][b]Lewy Bojarski - 2017.09.17. 23:56[/b][/url]

A kérésére biccentettem, hogy részemről rendben van, én nem akarom túl sokáig húzni a fodrászt, mert csak az időmet emészti fel, meg a tincseimet, amikből nem akarok túl sokat itt hagyni. Összességében csak szerettem volna, ha egy icipicit kevésbé macerás operálni vele és nem lóg folyton az arcomba. Szóval végül besétáltunk az asszonykával együtt.
Nem sok minden változott a szalonban, talán egy kicsit mintha a festés színét megint változtatta volna, de amúgy is elég zizzent volt a csávó. Néha csak gondolt egyet, lejött az éjszaka közepén, feltépett egy sörösüveget, majd egy doboz festéket és már tolta is neki a falnak. És folyton járt a szája, meg képes volt hajnalban is rádtelefonálni, nincs-e kedved vele festeni.
Szóval leültem és kicsit pörögtem a székben, ameddig ő el volt foglalva, aztán utána elég vidáman integettem vissza Majának.
- Én sem tudom, Életke, ahogyan szeretnéd. Akár sétálhatunk is egyet, mondanám, hogy menjünk el nézelődni... de nem tudom, ez mennyire jó ötlet, ismersz - ráncoltam az orromat kissé, még a nyelvem hegyét is kiöltöttem. Nem is tudom mikor vágtam utoljára ennyire hülye fejet. Közben ismét egy tincsből készült vágni a srác, mire figyelmeztető pillantással néztem fel rá, hogy azért nehogy nekem túltolja, mert éppen fel van hypeolva, ez nem egy kifogás, ha elrontja.
Aztán elkezdte szárítani, én pedig hunyorogva tűrtem, hogy a kis levágott szöszök végigszáguldjanak az orrnyergemen, a járomcsontomon.
- Nem, semmi újra nem vagyok vevő, se jobban felnyírásra, se festésre,
se semmi ilyesmi... csak... a szokásos - ignoráltam a javaslatát, mikor már rákezdett,a hajszárítót kikapcsolva, hogy "mi lenne, ha?". Szóval csak megingattam a fejemet, és békésen ültem, abban a pillanatban ledermedve, hogy meghallottam a hajnyíró hangját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702506#post702506][b]Lewy Bojarski - 2017.09.18. 16:13[/b][/url]

Nem igazán tudta, hogy most ezzel mit szabadít a világra. Mert ugye, ha én nézelődöm, abból vásárlás lesz, ha vásárolok, akkor meg az nem áll meg egynél. Miért gond ez? Mert nem szereti, ha sokat költök rá vagy magunkra. Bár, teszem hozzá, Voltnál teljesen más volt a helyzet, mert ő is mindig látott valamit, ami kellett a tappancsosnak.
- Jó, de akkor nekem ne lepődj meg, ha legalább négy táskával megyünk haza... - jegyeztem meg szórakozott mosollyal, hogy aztán csak ismét a hajamat figyeljem, nehogy egy rossz mozdulattal tönkrevágják a frizurámat. Teljesen jól volt az úgy, ahogy volt, csak egy kicsit szerettem volna rövidebbet.  
A nézelődős séta tűnt a nyerőnek, szóval elmosolyodtam, de mivel éppen egy tincset vágott le a pasas, nem lett volna túl jó ötlet, ha most én abba belebólogatok.
- Nekem tetszik az ötlet, mármint... szeretném - állapítottam meg, majd a tükörből figyeltem, ahogyan Maja elspurizik más vizek felé. Valószínűleg megint csak a mosdóba ment a babóca miatt. Kb akkor ért vissza, mikor a hajnyíró be lett kapcsolva, hogy kegyetlen módon elbánjon velem. Igazából semmi ilyen nem volt tervben, csak az, hogy egy egészen kicsit rövidebbre veszi oldalt azokat az ősz vackokat. Maja fején végül láttam, hogy szerencsétlen már rendesen kétségbe van esve, így kis sóhajjal szóltam a csávónak, hogy ja, esetleg most már elég lesz. Még felül hozzá lett igazítva nagyjából, egy tíz percbe biztosan telt még, mire kellő módon összeturkálta.
- Asszony, azért jól vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702653#post702653][b]Lewy Bojarski - 2017.09.18. 23:34[/b][/url]

Reggel sokkal nehezebben vettem rá magam, hogy kimásszak az ágyból, mint az esetek nagy részében. Ez azért is volt lehetséges, mert kivételesen nem ő volt az, aki az "ugye te is ébren vagy?" puszit adta, csak elszenvedte, mint ahogyan én is sok korábbi alkalommal. Szóval éjszaka megint kevesebbet aludtam a kelleténél. Mégis, csak fel sikerült tápászkodni és elindulni a dolgomra, ami azt jelentette, hogy át kellett vonszolnom a belemet Varsóba. Edzés volt, elég hosszú és kimerítő, majd utána egy gyors ebéd a fiúkkal, amit nem is igazán értettem, míg meg nem kaptam a kis cupcakemet, rajta az egy szál gyertyával.
Összességében egészen jó volt a hangulatom, még ugyan el kellett intézni pár dolgot, mint a motoros-kontroll vizsgálat, amire pont ma adtak időpontot. Ezt már Münchenben sikerült intézni és jóformán emberundorral parkoltam le a zümikocsit a garázsba. Még kicsit megsimogattam a kormányt, hogy jó, őt legalább szeretem, majd kiszállva becsipogtattam és szedtem a lábam felfelé azon a pár lépcsőn, ami a lakásba vezetett.
Még a kulccsal szerencsétlenkedtem egy sort az ajtó előtt, amire azonnali reakció érkezett: a kis körmök kopogása a padlón. Volt már nem sokkal később az ajtót ütötte a lábával, én pedig belépve leguggoltam, hogy megölelve agyondögönyözzem a nagyfiút.
- Megjött apu. Ugye szót fogadtál? - kérdeztem rosszalló pillantással hajolva el a vakarcstól, majd még puszit nyomtam a szőrös feje tetejére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702719#post702719][b]Lewy Bojarski - 2017.09.19. 19:12[/b][/url]

Ugyan a nap elég hosszú volt, de összességében nem a rossz módon. Mindenki elég kedves volt, meg elhalmoztak a jókívánságokkal, csak nem ébredtek rá, hogy eltelt ugyan egy év, de én még mindig nem szeretem a szülinapomat. Másoké az külön eset, ott lehet inni, csórni a tortából és esetleg még jól is érezni magad, de itt csak lüktetett a fejemben, hogy tessék, Bojarski, megint egy évvel öregebb lettél. Szóval nem könnyítették meg a dolgomat.
Hazaérve már egészen elegem lett a tömegből, a folyton nyüzsgő stábtagokból, a csapattársakból és a vicceikből, hogy mintha őszülnék. Ezt asszem azért nem tudtam értékelni, mert tényleg így volt. Őszültem, méghozzá nem is kicsit és ettől nem volt vicces az egész.
Végül felsiettem a lépcsőn, ami az én vádlijaimmal nem okozott problémát, majd a kulcson keresgéltem egy darabig a megfelelőt, mielőtt még sikerült volna bejutni. Ekkor viszont agyonszeretgettem a nagyfiút, ha már egyszer úgyis egész nap távol vagyok tőle, legalább ilyenkor legyek egy kicsit szórakoztató. Vakargattam a füle tövét, illetve még meg is dögönyöztem, mielőtt Maja betotyogott volna a képbe a nagy pocakkal. A pattogásra eszméltem csak fel és el is nevettem magamat, mielőtt odaléptem volna, hogy a derekát átkarolva -ez bizony egyre bonyolultabb volt -, kicsit megölelgessem.
- Köszönöm, Schatz, de tudod, hogy... - inkább csak megráztam a fejemet, mielőtt még a hajába fúrtam volna az arcomat pár pillanatra. Nem akartam ezen összetűzetésbe kerülni vele, mert ha valamihoz nagyon ragaszkodott, akkor az az egyik a szülinapom volt. Megragadta a kezem és dínó voltához képest meglehetősen erős vontatóerőt produkálva húzott a konyha felé, nekem a cipőmet pedig már csak visszadobni volt esélyem, mielőtt behunytam volna a szemem.
- Mi ez a nagy titkolózás, asszonyka? - érdeklődtem kissé értetlenül, de persze nem akartam belőle hat lóval kivontatni a választ. Helyette csak a helyismeretemre bíztam magam és reméltem, hogy nem vezet neki semminek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702925#post702925][b]Lewy Bojarski - 2017.09.20. 12:49[/b][/url]

Szerintem neki is feltűnt, hogy az a négy rosszabb esetben nem igazán helytálló, de  nem kezdtem el rögtön javítgatni, mert még áltattam egy kicsit. Az újságíróknak tudok hazudni, akkor magamnak miért ne tudnék? Az is lehet, hogy a négy táskából kettő csak ilyen kicsi.
- Mert édes vagy. Öm, nem tudom, lassan egy ágyat is keríteni kéne... mármint. Érted - néztem rá, de a fodrászomnak majdnem kiesett a kezéből az olló, annyira meglepődött. Nem tudom, értette-e, hogy én most gyerekágyra gondolt, vagy azt hiszi, annyira aktívak vagyunk, hogy a fekvőhelyünk atomjaira zuhant szét.
Az én hajam közben elkezdett alakulgatni, úgy rendesen, már kezdett körvonalazódni a formája, én pedig egészen elégedett voltam a látvánnyal.  Már, úgy mellékesen, nem főállásban, az azt jelentette volna, hogy tényleg boldog vagyok vele. Maja közben lassan visszatért, gondolom álma, hogy egy nap törpevízmű lehessen. Aztán stresszelve bámulta a fejemen csücsülő hajmennyiséget, hogy az most megy, vagy marad vagy mi lesz vele.  
- Nem, arra gondoltam, hogy középre még kéne bele egy ilyen csík... - forgattam a szememet, miközben felkeltem, leporolva magamról a maradék hajszálakat, majd megkértem a srácot, hogy most az összeset rakja bele egy nejlonzacsiba. Még ennyi idő után is vágta rá a fejeket, pedig már ismert egy ideje. A srác egy varázslattal összesepertette egy kupacba, majd szépen beleporciózta nekem a nejlontasiba, amit aztán zsebre vágtam és csak utána fizettem ki.
- Hm? Ja, persze. Lehet róla szó - biccentettem aprót, beleegyezően, miután sikerült észbekapni, hogy ő bubis teát szeretne. Szóval a kezem nyújtottam, széttárt ujjakkal, hogy ugyan már, itt vagyok. Utána kettecskén kizötyögtünk a zümihez, hogy befuvarozzam az asszonykát a belvárosba cirka tíz perc alatt.
- Nagyon vészes? - érdeklődtem, már a kocsiban ülve, mert itt nem tudott a fodrász lelkébe gázolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702929#post702929][b]Lewy Bojarski - 2017.09.20. 13:02[/b][/url]

Nagyjából két percem volt megszeretgetni a szőrös kis fehéret, mielőtt Majus begaloppozott volna. Magához képest elég gyors volt, nem is beszélve arról a lelkesedésről, amit nagy boldogan levágott, még kicsit pattogva is, a kreppelt oroszlánsörény meg csak úgy szállt körülötte, mintha muszáj lenne. Elmosolyodtam rajta kissé, de aztán csak megöleltem, mert hát, mit mondhattam volna? Jéj, én is örülök, hogy megünnepled a szülinapom?
Végül elhajolva fogta meg a kezem és húzott maga után, nekem meg be kellett csuknom a szememet és tavalyi-Lewy nagyon erősen tiltakozott, hogy ez ellent mond a józan észnek, azért van az ember szeme, hogy nézzen és ez így nem lesz jó. De azért igyekeztem utána lavírozni, több-kevesebb sikerrel, annyi biztos, hogy a csípőmmel sikerült érinteni az egyik kilincset és az nem volt kellemes.
- Ugye nem töröd össze magad épp? - érdeklődtem, még a kezemmel is eltakarva a szemem, mert így az inger sem volt meg rá, hogy nézzek. A kezem valamire átpakolta, talán a pult lehetett, magasságból ítélve, én meg ácsorogtam ott, csukott szemmel, mint egy idióta.
Aztán hallottam a gyufa hangját és aprót sóhajtottam, de aztán mikor azt mondta kinyithatom, én szót fogadtam. Nem pont erre számítottam, nem is voltam oda az ilyesmiért, de rengeteget melózhatott vele, így tényleg jól esett a dolog.
- Nem kellett volna, nyuszó... - a hangom egészen gyenge volt, talán elérzékenyültem kicsit, jobban, mint terveztem, a kezem közben a derekára csúszott, finoman megcirógatva. Rápillantottam, majd vissza a tortára, de nem igazán kellett sokat gondolkoznom, hogy pontosan tudjam, mit akarok. Így mély levegőt véve fújtam el a kis szikrázó rettenetet, majd azzal a lendülettel fordultam is a nejemhez, hogy megcsókoljam.
- Nagyon szeretlek, tudod? - súgtam leginkább az ajkai közé, de nem bántam a dolgot. Ejnye Lewy, fúj, rossz Lewy! Végül leguggolva nyomtam egy futó puszit a pocijára is, de aztán fel is keltem, mert Volt megint betámadott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703306#post703306][b]Lewy Bojarski - 2017.09.22. 12:01[/b][/url]

A vezetésem nem ment zökkenőmentesen, mert valamit elütött, de nem bántam, mármint... a berendezés pótolható, csak ne törje össze magát, az megint nagyon más kérdés. Ott van ő is, meg a brekink is, senkinek nem hiányzik most doktor, meg gipsz, mert biztosabb, ha nem mozog az a végtag!
- Csak maradj egészben! - kértem, nem sokkal később már a pulton nyugtatva a kezemet, mert ide lettem lerakva, hogy várjak csendesen. Kicsit úgy éreztem magamat, mint mikor a felség lepasszolja az urát a kocsmába a pláza elején, hogy a kártya jön, pasi marad, míg ő kicsit frissíti a ruhatárat.
Aztán meghallottam a sercegést, aztán a szikrákat, kissé elmosolyodva nyitottam ki a szememet, a tüzijátékot figyelve. Maja közben átbillegett mellém és megölelgetett. Ő is tudta, hogy nem különösebben ünneplem ezt a napot, még ki is hangsúlyozta, mire kissé elmosolyodtam. Az, hogy nem ünneplem, még kicsi csúsztatás is volt. De összességében tényleg sokat fáradt, hogy megcsinálja ezt a sütit, szóval nem fanyalogtam.
- Majd... igyekszem viselkedni, jó? - erőltettem egy kis mosolyt az arcomra, miközben hagytam, hogy a karjait körém fonja. Szerettem ezt a kis zizit és ezen az sem változtatott, hogy voltak dolgok, amikben nem értettünk egyet.
A hümmögésre muszáj volt elnevetnem magam, a romantikát teljesen megölte vele az asszony. Hagytam is hogy ellépjen, miközben a mutatóujjammal az ajkamat ütögettem kicsit. Nem értettem, hogy mi annyira fontos hirtelen, de aztán a kezem nyújtottam, hogy én nem leszek semmi jónak az elrontója. Az ujjaim az övéi közé fűztem, hagyva, hogy átsompolyogjunk a nappaliba, kicsit még az ajkamba is haraptam.
- Igen? Legalább meglepetés, hogy ennyire nem szabad elmondani? - kérdeztem, de aztán a pillantásom a piros dobozkára esett. Nyeltem egy nagyot, mielőtt még elengedtem volna a kezét és az asztal mellé ültem volna, a lábaim szétdobva kicsit. A tekintetem a elkalandozott a zümizokni felé, de aztán apró sóhajjal csak az ölembe vettem a csomagot és boncolásba kezdtem. Előbb kioldottam a masnit, majd felnyitottam a tetejét, hogy aztán pár pillanatig csak pillogjak értetlenül. A mosoly alább hagyott, én pedig csak ültem ott, az ölemben a dobozzal, lassan feldolgozva, miért is az van benne, ami, ezzel egyidejűleg vadul pillogni kezdtem. Nem szabad, rossz szervezet!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703537#post703537][b]Lewy Bojarski - 2017.09.23. 14:51[/b][/url]

Első sorban csak az ágyra gondoltam. Ugyan szeretek vásárolni, de azt már én is túlzásnak éreztem, hogy elkezdjünk nézni hozzá huzatot, meg olyan pörgő anyámkínját, vagy bármi ilyesmit, meddig nem tudjuk, hogy kicsifiú lesz vagy picilány. Igazából már nem is érdekelt, hogy melyik lesz, csak az, hogy kiderüljön, én meg szerethessem. Van ennek bármi értelme?
- Az nem ártana lassan. Persze, felőlem még ráérünk, csak last-minute vásárlásokban mindig rosszabb vagyok - ejtettem el a megjegyzést, Hannah pedig ha itt lenne, most hevesen tiltakozna. Többet venni nem jelenti azt, hogy rosszabb, csak, hogy előrelátóbb. Nem ugyanaz!
Lassan a hajvágásommal is végeztünk, én pedig elkértem az elhullott tincseket, mert eszem zöld ágában sem volt őket itt hagyni. Ez már régi szokás volt és nagyon sokan nem értették, az arckifejezés alapján pedig Maja sem.
- Te is tudod, hogy ez nem igaz, én tudok vicces lenni, csak most nem értékeled - forgattam a szemem kissé, de nem voltam mérges rá, meg semmi. Én se szerettem volna, ha a saját hajával viccelődik. A kezem megfogva sétált ki velem a kocsihoz, én pedig kint akaratlanul is beletúrtam a tincseimbe, végérvényesen tönkretéve a frizurám. Ha ezt Marco látta volna, alighanem sírva fakad.
- Már hagyhatnám? Nem vagy elégedett... - sóhajtottam, a zacsit elővéve a zsebemből és a kesztyűtartóba gyűrtem, miután csomót kötöttem rá. Jó volt az úgy, nem akartam, hogy szétszóródjon. Se a zsebembe, se a kocsiban. Csak utána néztem vissza a műszerfalra, majd indítottam a kocsit, kicsit hümmögve magamban.
- Ühüm... Erre gondoltam, de csinálhatunk mást is... először venni akarok neked egy teát - biccentettem egy aprót. Nem akartam semmit erőltetni, mára éppen elég volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703657#post703657][b]Lewy Bojarski - 2017.09.24. 00:25[/b][/url]

Le is lettem pisszegve, amit nem igazán tudtam hova tenni, mert hát, semmi rosszat nem mondtam, csak hogy ne essen atomjaira. De aztán szót fogadtam és hajlandó voltam befogni a nem éppen kicsi pofám, miközben a kezem a pultra lett pakolva. Nem egészen erre számítottam, mert hát, az asszonyka még ekkora pocakkal és alvásigényekkel is képes volt nekem összerakni egy tortát, amit alapvetően nem is nehezményeztem volna, ha nincsen.
Nagyjából magamra erőltettem egy mosolyt, ami elég nehezen ment, de ha már ott volt, ott is ragadt. Épp elég volt ennyi is, úgy tűnt, egyelőre neki is megfelel.
- Miért vagy ennyire oda a meglepetésekért asszony? - érdeklődtem, bár én is elég jó voltam bennük, főleg, ha róla volt szó. Hagytam, hogy befelé kalauzoljon, vontasson, invitáljon, ahogy épp tetszik. Bár engem a vontat győzött meg leginkább.
Leültem az asztal mellé a kezét elengedve és a lábaim lazán szétdobva csúsztam kicsit közelebb az asztalhoz. Az ölembe emeltem a dobozt, amiről előbb a masni, majd a teteje is lekerült, anélkül, hogy visszanéztem volna Majára. A mosoly teljesen eltűnt, míg csak bámultam a dobozka tartalmát, beharapva az ajkamat, hevesen pislogva. Ugyan kellett az a pár másodperc szünet, de pontosan értettem, miért is ez van a dobozban. Kissé jobban leszegtem a fejemet, mielőtt megint kattanna a kamera és bólogattam aprókat.
- Tak. Értettem... - közöltem, kissé halkabb és nyűgősebb hangon, mint amit terveztem. Gyorsan el is hallgattam és csak futólag megtöröltem az arcomat, a hajamba futtatva a kezem. Neeeem történt semmi. - Ich... so... csak köszönöm

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703666#post703666][b]Lewy Bojarski - 2017.09.24. 03:00[/b][/url]

Megállapította, hogy ő nem ért a vásárláshoz, mire kénytelen-kelletlen bólogattam, de nem voltam benne biztos, hogy egyetértek vele. Tudott ő, csak általában nem akart, pedig a vásárlás alapvetően nem volt rossz. Bár én befektetni szoktam inkább és nem shoppingolni, a kettő nem egészen ugyanaz.
- Jó, jó, máskor szólok előre... akkor is ugyanígy fogod utálni, ismerlek - tettem hozzá, mert engem ezzel nem tud átvágni. Ezt már tudtam róla, attól, hogy tudja, nem lesz lelkesebb a fodrászért. Nekem sem bolt a kedvenc programom, de néha egyszerűen muszáj volt. Közben elengedtem a kezét, mert be kellett szállni, de bent már megint szorongatott a nő, mintha az megoldaná a világ legnagyobb problémáit is. Azért el lettem engedve, mielőtt elindultunk, amit értékeltem tőle, mert nem kellett nyűgnöm a kormánnyal meg a váltóval egyszerre.
- Tehát nem tetszik - billegtettem jobbra-balra a buksim, meg a szemem is forgattam kicsit, de nem akartam ebbe jobban belemenni. Amikor éppen tetszik neki valami, akkor nem ilyen szokott lenni és nekem nem magyarázza meg, hogy ez véletlen volt csak. A vásárlásra közöltem, hogy csinálhatunk ám mást is, de közölte, hogy neem, neki jó az is, ha nézelődünk, én meg kicsit felszusszantam.
- Hát, ahogy érzed nyuszi... - jegyeztem meg, mert nekem összességében mindegy volt, csak feldobtam valamit, ami lassan aktuális  lenne. - Majd meglátjuk, milyen van nekik, bogyó az biztos van, de a tea-ízekkel nem vagyok képben.
Egy kicsit még gondolkoztam, meglehetősen kussolva, mert nem akartam folyamatosan járatni a számat, szóval leginkább az utat figyeltem, kicsit dobolva az ujjaimmal a kormányon. Nem voltam kifejezetten a városban közlekedős hangulatomban.
- Ömm... megnézhetjük akár a disney storet is...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704020#post704020][b]Lewy Bojarski - 2017.09.26. 00:48[/b][/url]

Csak valami hümmögés-féle volt a válaszom, nem akartam már tovább fűzni a témát. Még inkább levitte volna a közhangulatot mínuszba, annak pedig már olyan volt, mint mikor az ember egy döglött macskát piszkál bottal, így inkább nem kommentáltam az esetet. Mert hát, megint csak kerített, hogy kerülje a hangos véleménynyilvánítást.
A teán gondolkoztam ugyan pár pillanatig, de nem különösebben rémlett. Egyszer elvittem oda az egyik lányt, mert teát akart, meg azt a zselékockát, utána megnézte a lakásom és három napra rá nem vettem fel neki többé a telefont. Talán dinnyéset ivott. Inkább visszasandítottam Maja felé, majd ismét az útra. Elég nagy volt a forgalom a városban, így jobban tettem volna, ha tényleg a vezetésre koncentrálok.
- Ühm, tényleg annak hangzik. Majd biztos lesz valami kiírás róla, hogy mi van, meg merre - közöltem rezzenéstelenül, a pillantásomat egy pillanatra a műszerfalra kapva, de nem láttam semmi érdekeset. Tankolni sem ártana a napokban.
A lelkesedés az üzlet miatt máskor talán megmosolyogtatott volna, de most legfeljebb éreztem a késztetést, az a bizonyos izommozzanat már nem jött. Párat pislogtam zavartan.
- Nem olyan régen nyitott, szóval már van. - Nem mintha ez változtatott volna bármin is. Maja is látványosan kibámult a kocsiból, miközben feltette a következő kérdést, amit nem is sikerült feldolgoznom. Hallottam, értettem a szavakat, de a körülményt, az indokot, az összefüggést nem. - Lemaradtam. Miért kéne már megint kevésbé szeresselek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704031#post704031][b]Lewy Bojarski - 2017.09.26. 12:31[/b][/url]

A lányka szorosan átkarolt, közelebb húzva egy kicsit, én meg hagytam, mert édes vagyok. A meglepetésről nem igen volt hajlandó beszélni, annyit ejtett el megjegyzésként, hogy bizony tetszeni fog, mert nagyon jó, én meg az ajkamba haraptam. Legutóbb egy sztriptíztáncosnőtől hallottam hasonlót és akkor nem tetszett, amit láttam.
- Ha te mondod... - sóhajtottam, majd lecsücsültem, hogy felboncoljam az ajándékot. A masni viszonylag könnyen megadta magát, a papírral pedig nem kellett szarakodnom, szóval nem volt gond. Kicsit tartottam tőle, hogy majd boncolni kell és elvágja az ujjam, aztán minden tiszta Twilight lesz.
Teljesen lefagytam, sok dologra számítottam, de nem ilyesmire. Szóval csak a hajamba túrtam kissé, ezzel a mozdulattal meg is törölve az arcom, meg a renegát cseppek szökését is megállítottam. Semmi szükség nem volt rá, hogy még ezzel is szenvedjek. A keze lassan az arcomra csúszott, én meg csak pillogtam tovább, hogy hát most vagyok szar helyzetben, mert lebukok a nyűgésemmel.
- Csak... mindent, tudod... - haraptam be ismét az ajkam, kicsit végigsimítva a rózsaszín anyaghalmazon, halványan, talán kissé reménykedve el is mosolyodtam. Kislány. Kicsit megingattam a fejemet, mindegy válaszként, mielőtt odébb raktam volna a dobozt. Előbb pér apró puszit kaptam, majd az ajkai az enyémre tapadtak, én pedig ugyan kissé kevésbé lelkesen, de viszonoztam. Még tartott az érzelmi sokk, mert akárhogy is vesszük, öregebb lettem egy évvel és rájöttem, hogy lesz egy kislányom.
- Nagyon szeretlek titeket, tudod, ugye? - kérdeztem lepillantva és a kezem a pocakjára csúsztatva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704072#post704072][b]Lewy Bojarski - 2017.09.26. 20:23[/b][/url]

Talán lehet, hogy segített egy kicsit az, hogy beszélt, mert így legalább gyorsabban sikerült feldolgozni. Mert a felismerés ott volt az első pillanattól, ahogy hozzáértem az anyaghoz. Azt mondta, megérdemlem, ebben mondjuk nem teljesen értettem vele egyet, mert bőven akadtak dolgok, amik túl voltak azon, hogy "mert megérdemled". Ott volt a kicsi breki... a kislányunk a pocakjában. Ez is bőven azon a bizonyos kereten túl volt.
Az arcomat finoman a kezébe biccentettem, próbálva ismét ráncbaszedni az érzelmeimet, de nem igazán ment. Ő közelebb csúszott hozzám, én pedig a vállára döntöttem egy pár pillanatra a fejem, mielőtt ismét felegyenesedtem volna. Kb ekkor kaptam azt a csomó-csomó sok puszit, meg a csókot is, amit viszonoztam a kezem az arcára csúsztatva finoman.
A kezem a pocijára csúsztattam, figyelve pár pillanatig még a ruhácskát, majd ismét a breki lakóhelyét. A kezem a hasára szorította pár pillanatra, miközben boldog szülinapot kívánt, én meg az ajkamba haraptam, elfojtva egy apró mosolyt.
- Neked egyelőre legfeljebb apuci - közöltem most már egészen magabiztos mosollyal, még kicsit azért megtörölgetve az arcomat. - Tényleg nem kellett volna, nyuszóka... de nem csak neked vannak híreid.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704108#post704108][b]Lewy Bojarski - 2017.09.27. 12:44[/b][/url]

Nem különösebben zavartatta magát azon, hogy milyen ízű teát kell majd innia, amit nem teljesen tudtam megérteni, de valamilyen oka biztosan volt rá. Mármint, azon kívül, hogy az általános közhangulat a béka segge alatt volt, mióta a hajam egy részétől megváltam. Most is itt volt, csak nem a helyén és nem abban a formában, mint amiben lennie kellett volna.
- Majd meglátjuk - biccentettem egyet, miközben lefordultam az egyik utcába, most már azért aktívan figyelve arra is, hogy esetleg nem ártana egy parkolóhelyet is keresni, ha nem akarok behajtani a teáshoz autóval. A hely befogadóképessége kb nyolc fő, plusz a személyzet, szerintem nem különösebben örültek volna a züminek odabent.
Feldobtam végül a disney storet is, mint lehetséges célállomást, mert nem akartam ezt a szar hangulatot tartani tovább a szükségesnél. Ő bólogatott rá, hogy neki rendben van, mehetünk oda is.
A kérdése lényegét viszont nem értettem, hiába is akartam volna. Nekem a nők azt hiszem, hogy túl bonyolultak.
- Én nem haragszom érte és nem is foglak emiatt kevésbé szeretni, csak nem vagyok a legjobb passzomban. Ez minden - vontam meg a vállamat, mert hát, mit mondhattam volna? Tudom, hogy támogatsz, majd jobb kedvem lesz előbb vagy utóbb? Inkább helyette leparkoltam a zümit és a lánykára néztem magam mellett, előbb pókerarccal majd elhúztam a számat kissé. - Szinte biztos vagyok benne, hogy nem mondott semmi ilyet. Félreérted... gyere, menjünk be!
Kapcsoltam ki az övemet, majd kimásztam a kocsiból, ha már nem volt egyéb hozzáfűznivalója.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704392#post704392][b]Lewy Bojarski - 2017.09.30. 06:25[/b][/url]

Azt hiszem, hogy megint elkommunikáltunk egymás mellett, ami néha bizony megtörtént, de ez így van a legjobb helyeken is, nem? Ő azt mondta, hogy ne haragudjak, amiért furcsa, én meg hogy nem haragszom, és mégis minden maradt ugyanabban a szar mederben, amiben pár perccel ezelőtt volt. Talán azért, mert az ilyesmit nem lehet ilyen egyszerűen megoldani. Most hivatkozhatnék az emberi viselkedésformákra, meg, hogy a kutatások nagy részében arra az eredményre jutottak, hogy... de az már nagyon kocka lenne és ahhoz nem érzem a helyzetet kellően felhőtlennek.
Legalább a disney cucc egy kicsit enyhített a hangulaton, bár látható, hogy az sem volt elég. Meg jöhetnek a szöveggel, hogy ilyen helyre menni gyerekes, szeretni a meséket éretlen, ésatöbbi. Akkor mit keres ennyi felnőtt az ilyen boltokban, látványosan gyerek nélkül? Csak érdeklődöm. Melegnek lenni társadalmilag elfogadott, de szeretni a rajzfilmeket nem?
- De, mi nem is... - kezdtem bele, aztán a mondat közepén elhallgattam és becsuktam az amúgy is hatalmas számat, mert éreztem, hogy ezzel most nem segítek. Aprót sóhajtottam, miközben kikapcsoltam az övemet. A hasára pillantottam pár másodpercre, majd inkább ki is szálltam a kocsiból, mielőtt még tényleg valami olyat mondok, amit nem is gondolok komolyan.
Az ajkamba harapva zártam be a kocsit, hogy aztán a mellettem ácsorgó lánykára nézzek zsebre vágott kézzel. Nem volt ez így jó.
- Nem tudom. Talán... - biccentettem elgondolkozva, de aztán mielőtt elindultunk volna, csak kicsit széttártam a karjaim. - Egy ölelés? Lehet róla szó? Ne szomorkodj, babygirl...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704393#post704393][b]Lewy Bojarski - 2017.09.30. 06:57[/b][/url]

Kicsit nehezebb volt most rendbe kapni az arcvonásaimat, mint amennyire máskor ment. Tényleg jó voltam benne, meg a pókerarcban is, mert a firkászok mellett ez volt a minimum, de most csak úgy maradtam. Sokkosan, lefagyva, de legalább kaptam egy csomó puszit. Vannak helyzetek, amin az sem segít, de ez nem olyan volt. Mert hát, ez egy nagyon kellemes, pozitív meglepetés volt, csak tudatosította bennem, hogy lesz egy lányunk. Az ilyesmit azt hiszem, hogy nem egyszerű feldolgozni és talán jobb is, hogy mikor a dokinál voltunk, nem tudták megmondani.
- Nem? Akkor mi volt, hercegnőm? - érdeklődtem, de aztán a pillantásom ismét a hasán nyugvó kezemre csúszott és muszáj volt elmosolyodnom. Szerettem mikor vágta az arcokat, bár leginkább akkor, mikor különösebb oka nem volt rá, csak megint nem azt a választ kapta, amit illett volna. Figyeltem, ahogyan hátradőlt, majd még egyszer, utoljára megtöröltem az arcom. Csak utána néztem rá, hasonlóan kérdő fejjel. - Nem lenne kényelmesebb a kanapén?
Közben közölte, hogy a doboz azért nem minden, én pedig nem teljesen értettem a dolgot, mert hát... mi lehet még? Így is bőven többet kaptam, mint amennyit kértem, vagy megérdemeltem volna. Pedig hát, ez a kettő általában reálisan is közelebb állt egymáshoz. Lassan az enyémnek döntötte a buksiját, én pedig elmosolyodva simítottam végig az állán finoman, elvéve a kezem a hasáról.
- Nem minden? Kezded egészen felcsigázni az érdeklődésem... - mondtam, majd apró csókot nyomtam az arcára, mielőtt a kabátom zsebébe nyúltam volna. - Nos, igazából ezt kaptam ma az egyik ismerősömtől.
Azzal át is nyújtottam a boldogság egy kis részét. Bee happy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704540#post704540][b]Lewy Bojarski - 2017.10.01. 05:44[/b][/url]

Valahogy érezni lehetett, hogy valami nem stimmel, kisiklott a megszokott, békés mederből és nem is igen akar oda visszatelepedni a beszélgetést illetően. Mert hogy leginkább úgy, ahogy volt, megszűnt és azt hiszem, ez nagy részben az én hibám is volt. De mégis mit mondhattam volna? Nem úgy alakult ez a nap, ahogyan indult, eléggé hullámvölgybe telepedett és úgy látszott, már nem akad benne elég erő ahhoz, hogy ki is kepesszen onnan, nagyfiúhoz méltóan. Helyette csak fetrengett a gödör alján és nyűgött.
A szavaimra sem láttam akaratot, hogy esetleg megszólaljon, leginkább csak olyan volt, mint aki szeretné, ha végre vége lenne a napnak és nem is kéne beszélni egymással.
Ahogy kiszálltunk, végül tettem még egy apró próbálkozást, hogy rendbe pakoljam az amúgy siralmas hangulatot és az ölelés-kezdeményező mozdulatra már hajlandó is volt elszakítani a tekintetét a pocakjától.
- Talán - tettem hozzá, aprót szusszanva, mikor végre a karjaim közé simult, már amennyire ez még lehetséges volt a kicsi brekitől. Nem is volt már annyira pöttöm, így az ölelés dolog is kicsit necces volt, de nem zavartattam magam miatta. Kissé sután fontam köré a karjaim, az arcom pár pillanatra a tincsei köré temetve. - Én sem, Zajaczek.
Több apró puszit is nyomtam az arcára, mikor felpillantott rám, részben azért is, hogy ne legyen annyira elkámpicsorodva, másrészt, hogy éreztessem, semmi baj nincs. De végül csak elengedtem, a halvány mosolyt nagy nehezen viszonozva és az ujjaim az övéi közé fűzve kalauzoltam be az apró, színes üzletbe, ahol megannyi bubis-tea komponens neve díszítette a táblákat.
- Akkor milyet is szeretnél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704964#post704964][b]Lewy Bojarski - 2017.10.06. 03:22[/b][/url]

Kicsit tovább tartott a sokk, mint azt szerettem volna, de Maja türelmes volt és kivárta, csak egy-egy puszival szakítva meg azt a bizonyos folyamatot. Bootholnom kellett, de nagyon durván, mert csak ültem ott lefagyva és próbáltam realizálni, hogy nekem lesz egy saját kicsi lányom.
Végül a nagy pocak-simogatás közben leesett az is, hogy esetleg ez a póz annyira nem kényelmes az asszonykának, javasoltam is a kanapéra való átköltözést, lehetőleg azelőtt, hogy kitöri a derekát.
- Utcai cuccban vagyok, nem fetrengek ilyenben az ágyban - közöltem enyhén rosszalló pillantással, meg is ingatva a fejemet. Rosszul érintett volna, ha megteszem, mert hát, egész nap ebben korzóztam. Fúj. Félúton voltam már a megmozdulás felé, mikor azért az asszonyka hintelt, hogy ennyivel ne akarjam letudni a szülinapot.
- Tudod? - kérdeztem, elmosolyodva, talán egy egész kicsit még a nyelvem hegyét is kidugtam, mintha muszáj lett volna. A hajamba túrtam, majd felkuncogtam, azon gondolkozva, vajon mit is érthetett a csini pizsi alatt. - Mennyire nagyon csinin?
A puszira talán még egy kicsit jobban kiöltöttem a nyelvem, de aztán csak megvontam a vállamat és előadtam, hogy bizony, nem csak ő gondolt rám. Ránk. Elég meglepett volt, talán kicsit sokkos is, de ez nem volt annyira ütős, mint a kicsilány. Nem is szántam annak.
- Hát, nálam van, szóval gondolom elég komoly. Öm, az első, ami kész van, minden teszten átment és elvileg passzol. Vanília-karamell - adtam meg minden információt, aminek birtokában voltam, lassan, de biztosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705164#post705164][b]Lewy Bojarski - 2017.10.08. 00:14[/b][/url]

Az ölelés, ha nem is hozta rendbe teljesen a fodrász okozta problémát, azért sokat segített rajta. A kijelentésre, hogy legyen inkább kettő, az ajkamba haraptam, köré fonva a karjaim, majd hagytam, hogy az arcát az ingembe fúrja. Kicsit ugyan furcsa volt ez az egész, de sokkal jobb volt, megnyugtatott, hogy összességében nincs akkora gond.
- Mi mindig, szerintem képesek leszünk ezt is megoldani - közöltem nyugtatóan, finoman végigsimítva a hátán párszor. Pár puszit is nyomtam az arcára, hogy éreztessem vele, hogy semmi baj nincsen, nem kell ezen aggódjon. Végül megfogtam a kezét, hogy együtt indulhassunk a teás üzletecske felé. Nem volt túl nagy, éppen ezért máskor többnyire tele is szokott lenni középiskolásokkal, akik az állandó locsogásukkal elég hamar monoton, de barátságos háttérzajt keltettek. Most csak páran múlatták itt az időt és nem is igazán voltam hajlandó foglalkozni velük.
A határozott válaszra halkan felnevettem és megráztam kicsit a fejemet, majd a szám elhúzva olvastam a tejes alapokat. Több is volt, ami elnyerte a tetszésemet, de végül a vaníliás mellett döntöttem.
- Legyen a vaníliás, azzal a tápióka bigyóval, meg ugye a gyümölcs-gyöngyökkel - kértem ki mind a kettőt, majd kicsit előre-hátra dülöngéltem a lábaimon. Sajnos nem az új, furcsán hajlított talpú Nike volt rajtam, de azért jól esett kicsit aktivizálni magam. - Ihatsz ám az enyémből is, ha szeretnél.
Aztán figyeltem, ahogyan beleporciózzák a gyöngyöcskéket a poharakba. Elég jól nézett ki, határozottan tetszett.