A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Öltözzek fel, peeersze, meg fogok fázni, biiiztosan. Ma ezeket túl sokszor hallottam, hiába van odakint hó és hideg - mikor sétálni megyünk rendesen beöltözünk, na -, a lakásban olyan meleg lett, mert kicsit feljebb csúszott a beállítás, hogy egész nap úgy éreztem magam, mint egy grillpipi. A rövidnacimban meg egy topban tipegtem fel és alá, meg zokniban. Aztán hajlandó voltam arra a mély hangra meg a nem túl szép nézésre elmenni a ruhákhoz és kitúrni egy melegebb felsőt és egy vastagabb, hosszú zoknit, de ma ennyire tellett csak. Szépen befontam a hajamat két copfba, úgy tipegtem a nappaliba be, ahol apuci és Klara lelkesen szoktak kúszni a puha, fehér szőnyegen. Annyira szépek ilyenkor, szeretem néha csak nézni is ezt, a brekikénk néha felnéz, nevet olyan kis vinnyogósan, aztán gügyög valamit, kicsit kinyomja apu szemét, vagy a szájába mászik. Ezt velem is szokta, édes. De most még csak ketten vagyunk.
- Úúúúú, megjöttek.
Tapsikoltam lelkesen, csak akkor hagytam abba, mikor csöngettek. Ma Hannah meg Sebby kicsit átvitték hozzájuk, mert megint tanulós délelőtt volt, ha szerettem volna, ha nem. Jó, kivételesen nem elleneztem úgy, bár tudom, hogy túl ügyes nem vagyok, de az alapokat már átvettük a varázslásból, talán ma nem lesz olyan bénázási, mint múltkor. Amikor még az igét is elrontottam egyszer vagy kétszer, nem még emléket találni. Ez amúgy tök furcsi, nem a babázásuk a szőkééknek, hanem hogy már együtt is laknak. Új pipácskát tettem az ábrám mellé is, miközben az ajtóból át integettem, nem bírtam ki, hogy ne lássam végig, ahogy érkeznek be. Csak aztán csücsültem le szépen a szőnyegre már a pálcám is hozva, bár csak ott hevert mellettem egyelőre, mikor Klara is a kis hintázós játszijába ült középre és a lelógó tsum-tsumokkal játszott. Mostanság meg is kóstolgatta őket, de én nem hibáztattam. Volt ilyen puha műanyagból is már pár nagyobb, azokat szabadott is.
- Van olyan, hogy valakinek csak úgy… nem tudom, sose sikerül, hiába igyekszik és próbálkozik? - Persze, tudom, hogy van, de most rossz érzésem is volt, mi van ha fölöslegesen szenvedünk vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=716200#post716200][b]Maja Bojarska - 2018.03.11. 15:13[/b][/url]

Ahogy megérkezett a kérdés én csak olyan kezeimmel babrálós, lefelé nézős, magát nagyon szégyenlősbe mentem át. Értettem, hogy mit akar mondani, csak valahogy ez nem ment. HA tanulásról volt szó, vagy valamitől egyszer már megijedtem, akkor ott még nekem se volt egyszerű észrevenni, hogy a pohárkám már félig tele is van, nem pedig hiányzik a fele.
- Tényleg? - néztem rá végül, és nem a végére reagáltam, csak a tényre, hogy neki sem ment könnyen. Bár akkor mit várhatok? Ő sokkal ügyesebb és fogékonyabb ezekre, könnyebben is tanult, ha nem is volt oda érte. Én meg… abban is az utolsó voltam az iskolában annak idején, hogy tisztán olvassak. Elég lassan jöttem bele bármibe. Nem volt ez máshogy varázslással se. Mindig, mindenki meg sürgetett. Nem érzem ilyenkor jól magam, ezért féltem ettől is, de egy fokkal jobb volt, hogy itt voltak és csak segíteni akart életem szerelmecskéje.
Én viszont jó nem lettem, mert nem sok idő kellett, hogy az öle előtt találjam magam, szemben vele és kis hezitálással meg megakadásokkal, de alkudozni kezdjek valami másról, amiben nem láttam azt a véget, hogy nem sikerül és elkönyvelhet butának. Butábbnak.
- Szóóóval, ha megpróbálom még egyszer, csak egyszer, és igyekszem, nem számít hogy sikerül, akkor jó lesz? - Az értelmezésem sosem volt az igazi, de most mindent bele akartam az egy szem kérdésembe tenni és várni a megerősítést. Ami lényegében meg is történt én meg csak telibe vigyorogtam őt mielőtt az ajkaim beszívva oldalra nem hajoltam, hogy a kezeimmel elkússzak a pálcámért vissza, ilyen kis hidat csinálva a fél lába fölé, ahogy áthajoltam. Mikor megvolt visszahúzódva tettem vissza a popsim a sarkaimra, majd a lábaim kinyújtva előre megfordultam és bámultam kicsit magunk elé, mielőtt felemeltem volna a pálcát.
- Nagyon... - válaszoltam még a kijelentésre, aztán csak igyekeztem.
Még csak gondolkodtam, rengeteg dolog csúszik át ilyenkor a buksimon, szóval addig jutottam, hogy Kell legyen ő, meg breki, ohanás boldogság, valami olyan nagyon, amit senki nem vehet el és csak az enyém és nagyon szeretem és… valahogy annyira jutottam, mikor otthon voltunk már és először pancsiztattuk együtt Klarat, kinyitottam a szemeim, kimondtam a varázsigét és vártam…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=716532#post716532][b]Lewy Bojarski - 2018.03.15. 02:17[/b][/url]

Párat bólintottam, nem szoktam azt a részét reklámozni a múltamnak, hogy nekem sem ment minden karikacsapásra. Van, aki azt hiszi, így történt, én pedig vagyok szíves meghagyni őket ebben a hitben.
A helyzetünk nem volt egyszerű, mert Majára megint rájött a nemtanulhatnék és az én helyzetemet sem próbálta megkönnyíteni. Mert ugye nekem kéne megmondani, hogy de, akkor is arra kell fókuszálni. De az ölembe ült és ezt nem igazán tartom fairnek... nem mintha annyira próbáltam volna ellenkezni.
- Hmm... hmm... - Kicsit a nyakának dörgöltem a nózim hegyét, mielőtt finoman a nyakába haraptam volna. Nem is annyira haraptam, inkább csak érintette a fogam, de kicsit fel kellett nevetnem. - Egye fene, lehet róla szó...
Máris sokkal boldogabbnak látszott, mire elégedett dorombolással figyeltem, ahogyan a pálcája után nyúlkált. Nagyon édes volt, szerettem volna, ha egy kicsit jobban örül a dolgainak. Ez is sokkal több volt, mint például, amire apám valaha képes volt.
- Akkor hadd lássam - kuncogtam fel, megsimogattam a derekát finoman, majd az ajkamba haraptam egy egész kicsit. Inkább kivártam, ameddig az emlékre koncentrált, majd a pálcát felemelve megtette a mozdulatot és ismét lekezdődött valami. Nagyon remélem, hogy valami jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=716631#post716631][b]Maja Bojarska - 2018.03.15. 22:11[/b][/url]

Lehet, hogy ez a tanulás dolog majd örökös probléma lesz, az is, hogy ha valaha mégis rászánom magam, hogy papírom is akarjam, hogy legyen a táncról ne csak tapasztalatom és eredményeim, nem fog kevesebbel járni. Mindig abban reménykedtem, ha olyan lesz a cél, amit el is akarok érni, könnyebb lesz a dolgom. De nem az, most sem. Szeretnék haladni, ügyes lenni, jól teljesíteni az utolsó évben és levizsgázni. Azért, mert megígértem anyának, Lewynek és a brekinek is, mikor ketten voltunk itthon. És ezek fontosak, nem szoktam egyiküknek sem csalódást okozni, sosem szeretnék.
- Akkor legyen így - sutyorogtam kicsit megemelve a vállaim és összehúzva magam a nyakam érintésére, aztán csak elvigyorodva fordultam neki háttal és készültem fel, hogy akkor lássuk a medvét. Vagyis hogy ugye ez a mondás, neki mondjuk smacija volt, de ez semmit nem jelent. Lehet nekem valami kis gyík jutott. Mondjuk azok is arik. Vagy breki! Milyen cuki lenne, egy haribo quaxi itt ugrálgatna. Vagy katica. Azok is aranyosak. Mekkora is egy patrónus?
Én igyekeztem, megvolt az ige, a mozdulat, a koncentrálás, szépen gondoltam az ohanás kis részletünkre, még arra is emlékszem mikor a vízbe érve elsőre adott a pindurink hangot. Kifújva a levegőt néztem felfelé a gomolygó szürkeségbe és ott volt valami nagyobb dolog. Meg volt lába. Több is, nem egy, vagy inkább mancs, de olyan össze és vissza volt, mintha nem is akarna maradni, vagy valamit elhagyott volna. Valami még hiányzott. Plöttyetten terült szét a köd, mint a fagyim, mikor elolvad a tálkában és el is tűnt lassacskán. Sóhajtva egyet grimaszoltam háttal a férjecskémnek. Nézegettem kicsit a pálcát, most azért tudtam mosolyogni már. Nem sikerült, de… asszem már majdnem, vagy hasonló. Kicsit azért leszegtem a fejem.
- Nem tudom ez micsoda…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=716812#post716812][b]Lewy Bojarski - 2018.03.16. 20:51[/b][/url]

Nagyobb volt rajta a nyomás, mert nem szeretett nekem csalódást okozni, de azt hiszem, nem igen esett le neki, hogy nekem ő sosem szokott semmiben ilyet okozni. Egyetlen egyszer éreztem úgy, hogy nem ezt vártam, a negatív értelemben, az pedig a szilveszter volt, még anno. Az sem feltétlenül az ő hibája volt, mind a ketten hülyén viselkedtünk.
- Legyen - vigyorodtam el kissé, mielőtt még elhajoltam volna, hogy hagyjam békében a dolgait intézni. A pálcája hamar megint kézbe került és azt hiszem, hogy most mintha még koncentrált is volna.
Mert hogy ezúttal nem olyan volt, mint egy elromlott füstgép, sokkal inkább emlékeztetett már egy patrónusra. Persze, még nem volt tökéletes, csak alakulgatott a formája, látni lehetett kettő lábát is, ami mancsban végződött, de felőlem ugyanannyira lehetett tapír, mint örvöstatu vagy esetleg mosómedve. Jó, azért annál lényegesen nagyobb volt.
- Valami mancsos. Úgyhogy valami már egész biztosan és elindulni ennyi is elég. Ügyes voltál, kicsilány - nyomtam puszit a nyakára, kicsit átkarolva a derekát, de aztán összeszedtem magam és feltápászkodtam kinyújtózkodva. - Sikerült minden mást átvenni? Vagy segítsek még valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=716869#post716869][b]Maja Bojarska - 2018.03.17. 02:51[/b][/url]

Kellett pár nagyobb levegő, hogy összekapjam magam. A pálcámmal nálam készültem fel, hogy na akkor essek túl rajta, bár tudtam, hogy ez rossz hozzáállás. Igyekeztem minden mást most elfelejteni, még láttam, ahogy a brekike lassan kevésbé kalimpál és egész szuszogósan pislog felénk. Lassan neki jön a szundi, hosszú napja volt. Elmosolyodva fordultam magam elé a fehér szőnyegbe bámulva aztán a tekintetem felemelve nyújtottam ki a pálcám. És bumm. Nem volt nagy dolog, nem tartott sokáig, de olyan állat alakja volt. Állítólag van, aminek semmilyen nincs, szóval ez már haladás. A mancsokba feledkeztem kicsit mert a patából lettekkel találkoztam már, de ennek most olyan picit más volt, de talán macis. Vagy valami nagy kutyás, esetleg… minek van ilyen nagyobbacska talpija?
- Uhhum, de ez még sokat nem mond gondolom… még mindig nem jó neki - szűrtem le végül a lényeget, aztán kicsit piszkálva a szőnyeget folytattam - de már itt volt a feneke, vagy micsodája. Az elég jó?
Nem tudom milyen választ vártam, talán csak megerősítést, hogy az emlékkel jófelé kerestem. De el voltam fáradva, testileg nem, lefutom a maratont is ha kell, de a buksim már nem érezte jónak a tanulósdit. Megigazgattam a rövidnacim, aztán térdelve a brekihez kúsztam és homlokon csókoltam, már félig aluszikált, aztán keltem csak fel. Apucihoz léptem letéve a dolgaim előbb az asztalra, aztán a derekát átkarolva néztem felfelé rá hozzábújva.
- Hááát… ilyet már nem tanulnék, de izgibbet szívesen - azaz semmit, ami suli, de bármit, ami meg jó, vagy csak szerethetem közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717034#post717034][b]Lewy Bojarski - 2018.03.18. 00:46[/b][/url]

A kicsilány egyre inaktívabb volt, gondolom szeretett volna már szundizni egy sort, így nem is nagyon bizergáltam, helyette Majára koncentráltam erősen, hogy mit is készül itt produkálni. Sokkal jobban sikerült neki, mint az előző próbálkozások, mert már pár pillanatig egészen állat alakja volt, csak utána plöttyedt vissza masszába, mint a napon hagyott fagyi. Ez pedig kiindulásnak bőven elég, mutatta, hogy bizony lehetne sokkal rosszabb is.
- Hát, nem igazán, nem vagyok egy nagy magizoológus, akkor lehet, hogy tudtam volna ennyiből, de nekem a medve is angol telivér volt, látod... - böktem az állammal a pálca irányába, aztán csak rántottam egyet a vállamon, hogy engedje el, nem én leszek a megváltó, aki random csettintésre megmondja, hogy mit alkotott. - Az már nem rossz, ahhoz képest, hogy mennyit gyakoroltunk, egészen jó.
Még odébb mászott, adni a kislányunknak egy nagy puszit, aki egyre laposabbakat pislogott, meg már nem is igazán emelgette magát, csak figyelt felénk. Aztán Majus átkarolta a derekam, én meg halványan elmosolyodva simítottam végig a karján.
- Tudok mutatni egy-két dolgot, ha érdekel... - vigyorodtam el, kissé a nyelvem hegyére harapva, még fel is kuncogtam. Aztán nyomtam egy csókot a homlokára. - Bevigyem aludni a pöttömöt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717088#post717088][b]Maja Bojarska - 2018.03.18. 13:19[/b][/url]

Nem bántam, hogy a picike elszenderedni szándékozott, neki is jót tesz, ha nagyokat alszik, akkor nagyra is fog nőni. Meg kipihenten nagyokat lehet vele játszani, szóval mindenkinek ez a legjobb. Nekem meg a tény, hogy nem felette próbálgatom a nagy semmit. Persze ennyire már nem volt tragikus, és egészen összeszedtem magam a pici szeretés után, így neki is estem. Bár okosabbak azt hiszem nem lettünk. Értetlenül álltam a tény előtt, honnan fogom felismerni majd egyszer, vagy megmondani, mi is ő.
- Hát de nem volt patája - állapítottam meg az övé alapján itt is a dolgot, nem mintha ez sokat jelentene, mert én már nem hittem ennek a patrónuskának. Úgy tűnt nekem, inkább az van, amit ő szeretne, nem az, amit mi, ez meg nem volt szimpatikus most, még csak tanultam. Mintha direkt akarna velem kiszúrni. Meg ez az emlékdolog is, bután gondolja mi elég boldog.
- Reméltem, hogy nem lesz annyira rossz - mondtam végül a szőnyeget nézegetve, de aztán a grimasz eltűnt és a pálcám is lepakoltam, hogy összekapva magam odamenjek hozzá és nézzek felfelé rá nagy szemekkel. Ahogy rám mosolygott én vissza rá, aztán a számat rágcsizva - nagyon rossz szokás - figyeltem rá.
- Aaaz miiindig. Szeretem mikor itthon vagy - mondtam neki, ahogy a fejem ráhajtottam és odabújtam kicsit. Ez olyan jó volt, tudom, hogy rengeteg dolga van és azt is, hogy igazából a tanulásdologgal is csak plusz teher vagyok, de ha most sikerül, ez se lesz többet, az meg jó alkunak tűnt. - Jó lenne neki, mindjárt folyik a nyála is, úgy el fog szuszizni… de megyek én is, akarok neki adni puszit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717236#post717236][b]Lewy Bojarski - 2018.03.19. 00:58[/b][/url]

Ennek legalább nem volt patája, szóvsl később nem okozhat nagy sokkot, ha hirtelen mancsa lesz. Ez ilyen szempontból megnyugtató volt, viszont ha másfelől nézzük, annyira nem vicces. Mert ugye csak én voltam ennyire háklis, hogy a lovam megváltozott.
- Tudod, hogy én így is büszke vagyok rád, ugye? - kérdeztem kis mosollyal az arcomon, figyelve, ahogyan ismét elsuvasztja a pálcáját az útból, mint aki látni sem akarja soha többet. Mondjuk Maja tipikusan az a lány volt, akit nem hatott volna meg, ha oda a varázsereje, mert ugyanúgy táncikált volna tovább, meg babázgatna. Én sem halnék bele, ha a kviddics ugyanúgy maradna.
Ahogy felnézett rám, megint az ajkait kezdte el harapdálni, mire kissé elvigyorodtam, de csak olyan féloldalasan.
- Igen? Mennyire? - kérdeztem már majd-majd dorombolós hangon, csillogó szemekkel figyelve az asszonykámat, a válaszára várva. Szorosan magamhoz öleltem, kissé a hajának biccentve a fejem, mélyen beszívva a vanília illatát, majd nagyot szusszanva. Szerettem ezt, megnyugtatott. - Akkor gyere te is...
Még egy apró csókot nyomtam a homlokára, mielőtt a kicsihez sétáltam volna, hogy óvatosan a karjaimba véve ringassam kicsit, a szoba felé sétálva, hogy ha elalszik, le tudjam fektetni.
- Ugye neked nem kell mesét olvasnom? - néztem apró vigyorral Maja felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717341#post717341][b]Maja Bojarska - 2018.03.19. 17:10[/b][/url]

Azt hiszem, ha nem is mondta ki, mindketten tudtuk, hogy lényegesen könnyebben vagyok. Nekem valahogy beköszöntött a sok jó még az előtt, hogy egyáltalán emlékeket kellett volna keressek, ő pedig a meglévőből építkezett évekig, abból, ami gondolom korábban tényleg annyira boldog volt, hogy erőt adott neki. Szóval csak szusszanva vettem tudomásul a köd eltűnését, aztán halványan ugyan, de elmosolyodtam a vállam felett pillantva hátrafelé, már amennyire ez ment
- Háát… már igen? - érdeklődtem bizonytalanul, de igyekeztem eloszlatni minden negatív porszemet. Én sem szerettem, ha a gépezetbe belehullik, mégis előfordult, hogy én magam idézem ezt elő, pedig nem szeretném. Egyszerűen a varázslás és én nem pendültünk egy húron jó sokszor, így kénytelen voltam nagyon törekedni és várni valami áttörést. Sosem akart megtörténni.
- Ne is részletezzük, nem szeretem az ilyet - ingattam meg a fejemet, aztán csak odabújtam, hogy szeressen, amíg lehet. Nem igazán voltam kis igényekkel rendelkező, ha innen nézzük, mert azt akartam, hogy ez sose múljon el. - Jó.
Miután beleegyeztem még egy puszit is kaptam, én meg vigyorogva elengedtem. Összeszedegettem az eldobált tsumokat egy helyre, aztán megvártam, még kiveszi a pindurkát és elindultam utána.
- Most engem is ágyba fogsz dugni? De én nem szeretnék még, apu… - nyújtottam el lebiggyesztve a szám, mert egy percre tényleg belegondoltam és igen szomorúan hangzott, hogy fellőné a pizsit csak úgy nekem is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717372#post717372][b]Lewy Bojarski - 2018.03.19. 19:16[/b][/url]

- Tudod, ez nem olyan, mint egy kviddics-meccs, hogy a végén az számít, nyertél-e vagy sem. Sokkal inkább, mint egy teljes karrier. - Nem tudom, hogy ezek mennyire érthető hasonlatok, de én ilyenekben láttam át a dolgokat és ez volt a mindennapi életem része, asszem így volt normális. - A végén nem az számít, hogy a legjobbak közt vagy-e, hanem hogy mit tettél, hogy eljuss addig, ahol állsz.
Jó, magamra nem teljesen ez volt az elbírálás, mert én tényleg a legjobbak közt akartam lenni és nekem számított, hogy ott is vagyok-e, de ezt a saját meglátásom alapján döntöttem el és nem statisztikák, meg mások véleménye szerint.
- Olyan izé vagy, felcsigázod az érdeklődésem, aztán meg elengeded! - horkantam fel, de aztán villantottam rá egy mosolyt, hogy tudja, minden rendben van, nem bánt a dolog még egy cseppet sem. Szerettem a tudatot, hogy igénye van rám és nem az a házaspár vagyunk, akik az első év után már más után kajtatnának, mert elunták.
- Nem-e? Késő van! Akkor mit szeretnél helyette csinálni? - érdeklődtem teljesen ártatlan arccal, mint akinek sejtelme sincsen, majd a szobába érve a lábammal belöktem magunk után az ajtót, hogy ne legyen annyira világos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717432#post717432][b]Maja Bojarska - 2018.03.20. 01:04[/b][/url]

Aprókat bólintottam, vagy inkább mozgattam csak a buksim fel és le, ahogy a mellkasának nyomtam, mert nem akartam elengedni az ölelésből addig sem, még beszélt. Tudom mit szeretett volna ezzel mondani, azt is, hogy segíteni akar, meg előrébb lendíteni az ilyenekből. Sokszor elmondta már, hogy butaság ennyire görcsölnöm, mindenkinek idő, mire nagyon ügyes lesz, én mégse élvezem annyira, mikor azt kell lássák, valamire képtelen vagyok. Illetve inkább azt nem, mikor olyan, akinek nagyon szeretnék bizonyítani. Nem tudom pontosan mikor ütött ez be és mióta tart, de ez azt hiszem nem olyan, amit csak úgy ki lehet kapcsolni.
- Azért az se igazi, ha közben nem mentek a dolgok valami fényesen - mondtam, de aztán csak vettem egy nagy levegőt és felemelve a buksim rámosolyogtam. - De majd ez is biztos lesz jobb. Reméljük.
Annak ellenére, hogy igyekeztem még csak túllépni azon, hogy nem minden tanulásrész volt egy hű meg ha, lassan a mosolyom vigyorrá szélesedett, aztán mielőtt hagytam volna ellépni tőlem még a kezeiért nyúltam, aztán egészen széttártam, igaz, hogy így a tenyerem nem az övébe ért, mert ő jóval nagyobbat tudott mutatni, de azért az alkarját fogva irányítottam.
- Ennyire nagyon szeretlek legalább, meg azt is, mikor itthon vagy - mondtam neki még egy pici puszi után, aztán csak összekapkodtam a dolgokat és mehettünk is alukába tenni a csöpit. A visszakérdésére csak lebiggyesztettem látványosan a szám, éppen csak duzzogósan nem fontam össze a karom. Ingattam a fejem, aztán a kiságyhoz léptem és a korlátos részen támaszkodva figyeltem, ahogy lefekteti és betakargatja. Az alsó ajkam beszívva néztem hol rá, hol a brekikére, meg közben ringtam ide oda a popsimmal, mert nem tudok megmaradni egy helyben, jellemzően.
- Mennyire késő? Ilyenkor már csak aludni lehet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717435#post717435][b]Lewy Bojarski - 2018.03.20. 02:49[/b][/url]

Vontam egyet a vállamon, nekem is voltak olyan pillanataim a karrieremben és az életemben is, ami nem biztos, hogy jó helyen volt ott, ahol. Jobb lett volna, ha másképp alakul, de akkor talán minden máshogy történt volna és nem lennék most itt a csodaszép kislányommal és a még gyönyörűbb nejemmel.
- Biztos vagyok benne, hogy lesz ez másképp is - bólintottam elégedetten, kissé meg is cirógatva a szája szélét. Szerettem, mikor mosolyog, azt hiszem, ez volt az egyik legjobb dolog a napjaimban.
Egyre jobban mosolygott, aztán óvatosan széttolta a karjaim, egész addig, míg a tenyerét már nem tudta az enyémben tartani, mert ugye ő egy kicsi és aranyos nő, nem mindenben passzolunk. Egyre magasabbra kúszott a szemöldököm is, egészen addig, míg meg nem magyarázta, miről is van szó.
- Azt hittem mindjárt páros jóga lesz - forgattam meg kicsit a szemem, nem mintha azzal baj lett volna, de tény, hogy ott voltak hasonló mutatványok. Aztán a puszi hatására még akaratlanul hajoltam utána, de aztán inkább csak a kis brekilányt vettem a karomba, hogy bevigyem az ágyikójába aludni. Már most is olyan nyálcsíkokat eregetett, mint egy breki.
Behajtottam magunk mögött az ajtót, majd szelíden ringatva tettem még vele egy pár kört a szobában, mielőtt még a kiságyba fektettem volna. Betakartam, többször is ellenőrizve, hogy ne lógjon ki a kicsi lábikója, meg hogy jól feküdjön, majd észrevétlenül Maja mögé léptem, a csípőjére csúsztatva a kezem.
- Nagyon. Hát, kirakózhatunk is még egy kicsit. Miért, mit szerettél volna? - érdeklődtem meg halkan, még Klaran tartva a pillantásom pár másodpercig, de minden rendben volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717570#post717570][b]Maja Bojarska - 2018.03.21. 01:57[/b][/url]

A dolgok és a kis nyűglődésem ellenél boldogan mosolyogtam fel rá, és nem tudtam volna mást mondani, mint az, hogy szeretem ezt az egészet. Az ölelést, mikor bárhogy hozzám ér, akár az a pici semmi is, vagy mikor csak a hajammal babrál. Már elég régen tudom, hogy szerintem az hazugság, hogy ezek nélkül lehet élni, mert nem és nem is tudnék. Lassan szemléltetni is kezdtem emiatt azt, hogy mennyire nagyon is szeretés meg fontossági van, persze elég furán pillogott eleinte.
- Mi bajod a páros jógával? Azt hittem a pocis torna tetszett, én azt is szerettem együtt… - mondtam neki kicsit lebillentve a fejem a mellkasába bámulva, majd egy gyors puszi még bele is fért, mielőtt a pindurival útnak indultunk volna.
Végig csendesen figyelgettem, ahogy járkál vele, meg babusgatja, majd az ágyikóba téve elengedi őt Álomországba. Miközben igazgatta a takarót, én hoztam a nagyobbacska alvós plüssét, meg azt a kis rongyikát és szépen odapakoltam, mert tudtam, hogy kelleni fog, meg a cumit is, biztos, ami tuti. Csak utána hajoltam be, majd át esve a korláton puszira és fordultam vissza életem szerelmecskéjéhez, de csak a buksimmal, kissé a vállam felett. A kezem az övére simult, én meg hozzá dőltem.
- Nagyon? De én nem aludni szeretnék, még nem vagyok álmos - mondtam neki egy nagyobb sóhajtással, hogy aztán lassan megforduljak a kezei között, szembe kerülve vele. - Hát… ezt, vagy ezt, vagy mondjuk ezt - mondtam neki, mindegyik résznél össze meg vissza puszilgatva az arcát, a száját, még a nóziját is, mielőtt halkan kuncogva megfogtam a kezét, hogy kifelé húzzam magam után a picilányka szobájából. Hagyjuk csak aludni, volt úgyis őzi az álmát mindig.
- Te puzzleözni szeretnél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717781#post717781][b]Lewy Bojarski - 2018.03.23. 14:40[/b][/url]

Kissé tényleg furcsálkozva néztem az asszonykát, hogy most mit is csinálunk, mert se a póz se a helyszín nem ideális hozzá, hogy ez olyan titanicos legyen. Amúgy sem rajongtam azért a filmért, kivett az idegből, hogy nem engedte a csávót felmászni arra a roncsra. Lehet, hogy az életbiztosítására hajtott, meg sem lepne.
- Nekem tetszett is, csak a többi szülőnek nem, hogy nem tudtam levenni rólad a kezem - nevettem el magam kicsit, mert ugye még kis koronás kitűzőt is kaptunk a nénitől, hogy jaj de édesek meg ügyesek vagyunk. Nekem ne mondják, hogy a felnőtteknél nincsen klikkesedés.
Hagytam, hogy a kicsi jóformán elaludjon a karjaim között, becipelve az ágyikójába, be is takargatva óvatosan. Maja oda is rakta a dolgokat, amik után esetleg álmában nyúlkálhat. Aztán hátrapillantott rám a válla felett, én pedig kissé felvontam a szemöldökömet.
- Mi az, hogy nem vagy álmos? Lefárasszalak? - kérdeztem halkan felnevetve, fülig érő mosollyal az arcomon, de aztán csak az ajkamba haraptam, hogy elcsendesedjek egy kicsit. - Ez sem hangzik olyan rosszul.
Ezt el kellett ismernem az apró csókok nyomán, bizony. Az ujjaim az övéi közé fűztem és követtem kifelé a szobából, be is hajtva az ajtót magam után, de csak annyira, hogy Volt, ha akar, be tudjon menni vagy ki tudjon jönni.
- Hm, nem tudom, nem hiszem. Most valahogy nincs hozzá kedvem. Jengázzunk? Vagy van jobb ötleted? - A hajamba túrtam alpakka fejjel, aztán csak az ajkam kopogtattam a mutatóujjammal, látványosan gondolkozva pár pillanatig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717856#post717856][b]Maja Bojarska - 2018.03.23. 21:43[/b][/url]

Volt némi fennakadás a bemutatásommal, de szerencsére sikerült elmagyaráznom, mit is akartam vele. Örültem neki, hogy ő olyan, hogy az ilyen butaságaim se szólta le, vagy legalábbis nagyon nagy türelme volt hozzám. Hálásnak kellene lenem minden ilyenért, de amellett inkább csak annál is jobban szeretem őt.
- Furák voltak. Főleg az, aki folyamatosan megjegyezte, hogy mekkora a felesége feneke. Hangosan, tök rosszul esett még nekem is - jegyeztem meg kicsit elkeseredve. Nem is volt neki olyan nagy, az enyém sokkal nagyobb… most akkor az enyém is ronda és fogyjak le belőle? Nem is értettem sok apukát ott, azt sem, hogy miért néztek rám furán, amiért én örültem, hogy ott van velem, meg adtam puszit és lelkesen csináltuk a feladatokat is. Mi nem citromot ettünk előtte.
Ügyesen elaltatgatta a pindurkát az apu, én meg szépen és csendesen figyeltem őket, csak a fontos dolgokat tettem a breki mellé, nehogy baj legyen, meg még Volt ágyikóját a földön megigazgattam, neki is jó legyen, ha beletéved. Aztán a drágára figyeltem.
- Ühmöhm…hát… - bújtam az ölelésbe, aztán kicsivel utána én is csak elvigyorodtam a nevetésére. Aztán odafordulva fullasztottam puszikba a témát inkább. - Szerintem sem.
Hamar rájöttem, hogy itt nem leszünk jó helyen, a brekinek is jobb a csendes pihi, szóval a kezét fogva kivonultam a szobából, az ajtó után megtorpanva még ő azt behajtja.
- Nekem se, az gondolkodós és nehéz, és picik, és sok - ingattam meg a fejem végül, de aztán a Jengára széles mosollyal bólintottam párat. - Hm, szerintem kezdjük ezzel, bár mondjuk még úgy egy, vagy kettő puszit, azt előbb lehet elkérnék…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=718285#post718285][b]Lewy Bojarski - 2018.03.26. 21:43[/b][/url]

A terhestorna egész biztos, hogy nem arról lett híres, hogy milyen jól összehozza az amúgy romokban lévő szerelmi életet és házasságot. Mert akiknek otthon gondjai voltak, azok itt még genyóbbak lettek egymással és még piszkálódtak is nyilvánosan, amiből asszem otthon még nagyobb hepaj kerekedett. De nekünk szerencsénk volt, nálunk minden rendben volt és azt hiszem, ez ott csak még inkább kiütközött.
- Tényleg nagy feneke volt, de a felesége, azt hiszem, ezt kettesben is meg kéne tudják beszélni! - horkantam fel. Megint más kérdés, hogy engem nem is zavart volna, mert van, akinek jól áll. Majáé sem volt éppen kicsi, attól még formás.
- Hát...? - kérdeztem vissza, apró csókot nyomva az arcára, hagyva, hogy az ölelésbe simuljon, de aztán nem merültem el ebben sokkal jobban. A puszikra egyre szélesebb lett az arcomon az a bizonyos vigyor.
Aztán inkább kivonszolt a szobából, hiába világít a sötétben is a colgate mosolyom, kint sokkal jobban látja és a kicsilányt sem keltjük fel ha esetleg zajolunk.
- Egyet, vagy kettőt? Mit szólnál mondjuk inkább tizenkettőhöz? - kérdeztem az ajkamba harapva kicsit, mielőtt még közelebb húztam volna, az orromat az övéhez érintve egy egészen kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=718323#post718323][b]Maja Bojarska - 2018.03.27. 01:17[/b][/url]

Szerettem a közös készülést a brekizésre, nem is annyira a tornát vagy a gyakorlatokat, meg az sem annyira kötött le, amiket néha a néni magyarázott, de mindig szakított időt rá életem szerelme is és ott volt, és együtt gondoltunk meg hát igyekeztünk a pinduriért. Mások meg… csak furik voltak. Sokat veszekedtek, bántották egymást, főleg szavakkal, meg azért az se kedves, volt, aki egyedül jött, mert el se kísérték. Az még engem is elszomorított, egyszer mellé is ültem és nem a szokott helyünkre, még vártam Lewyt az edzéséről jönni. Rossz lehetett a lánynak.
- Eléggé buták. - A fenekem felé néztem, amennyire lehetséges volt, aztán csak fintorogtam kicsit egy sóhajjal. Már annak, ami rajtam maradt a felét biztos leadtam, de a popsimon és a combomon lett volna még dolgozni való, de még a sok zölddel meg maggal se haladtam előre. Nem mindig voltam ettől boldog, de mit sem számít. Azt hiszem nagy baj nem volt, mert sose volt rám rossz szava, sőt, legutóbb is nagyon-nagyon szépen nézett rám, mikor betáncikáltam lefekvéshez a szobába. Szeretem, mikor úgy néz.
- Hát… - huncut mosollyal felpislogtam rá, de végül a nyelvemre harapva elhallgattam és inkább kivonszoltam magunkat, nem voltunk ott túl jó helyen semmihez sem. Hagyni kell a pindurt nagyot pihenni. A jenga nem hangzott, rosszul de azok a puszik jobban érdekeltek.  A nacija zsebeit piszkálgattam, mielőtt az övét birizgálva rá nem kezdtem figyelni.
- Vaaagy többet, mondjuk mindet is? - Mert ugye a mait ma kell elkérni, holnap már a holnapi lesz, ezt meg nem jó halmozni, csak halomban kapni. A kezeim közben a mellkasára csúsztak és aprókat doboltam az ujjacskáimmal úgy néztem a szemébe billegetve a fejem mielőtt egész közel nem hajolt. Finoman az ajkába haraptam, aztán nevetve dörgöltem a pofim hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=718912#post718912][b]Lewy Bojarski - 2018.03.30. 23:18[/b][/url]

Kicsit olyan csapatépítő tréning jellege volt a babás tornának, még ha nekünk nem is feltétlenül lett volna rá szükségünk, szerintem elég jót tett. Nem a többiek házasságának, az lehet, hogy még rosszabb lett, mint előtte volt, látva minket, de a sajátunknak biztosan.
- Eléggé nagyon - bólintottam egyetértően, hogy az ott lévők bizony nem arról híresek, hogy olyan jó a házasságuk. Mi mondjuk undorítóan szerettük egymást, ami nekik kissé derogált, de én nagyon örültem, hogy ennyire elvoltunk egymással.
A nyelvére harapott, én meg kicsit elvigyorodtam, szintén kissé kiöltve a nyelvem hegyét. A keze kicsit el is kalandozott, mire az ajkamba haraptam, majd az orrom hegyét az övének érintettem.
- Sokáig tart ám, mire mindet odaadom, ugye tudod? - kérdeztem, mielőtt az elsőt nyomtam volna az arcára, majd egyet az orra hegyére, a szája sarkára, a homlokára, s csak aztán a puha ajkaira. Finoman az ajkamba is harapott, mire elnevettem magam kicsit. - Hééé, mi munka ez, Babygirl?
Kissé oldalra is döntöttem a fejemet, olyan tipikus, apus mosollyal, mielőtt még közelebb húztam volna magamhoz egy csókra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=718917#post718917][b]Maja Bojarska - 2018.03.31. 00:11[/b][/url]

Bár a tanulást illetően nem volt nagy soha az egyetértés közöttünk, ráadásul a csapatmunka is Lewy nagy türelmét igényelte, a tornával nem ez volt a helyzet. Azt mindketten eléggé megkedveltük, akkor is, ha egy párt nagyjából kivételnek véve, mindenkihez képest furák voltunk. Én nem néztem.rá csúnyán, nem zavart, ha hozzámért, inkább örültem, nem kiabált velem és nem is mondott csúnyát rám. Az egyik lányt kostehénnek nevezte a férje, az még nekem is szomorúságos volt, pedig nem nekem szólt. Sokan nagyon gonoszak tudnak lenni. Szerencsére Lewy nem, ő egy kincsecske, aminek a papi engem tartott.
Tisztáztuk is elég hamar, hogy buta embereket láttunk és hallgattunk, ettől még nekem tetszett, tény, hogy szerintem kicsit könnyebb volt így az, mikor a brekike érkezett, mert tudta hol simizzen, mikor szorítsa a kezem, vagy csak szóljon, hogy nagyon nagy levegőt kéne vegyek. Azt hiszem ezek egyedül sosem mentek volna.
- Nem baj, itt van az eeegész életem megvárni az utolsót is - közöltem széles vigyorral, ahogy a csípőjébe kapaszkodva kicsit felnyújtóztam és egy puszit adtam az állára. Hagytam, hogy a jóleső puszik lassan megjöjjenek, a kicsi mosoly az arcomon meg egyre szélesebb lett, ahogy közelebb és közelebb ért az ajkaimhoz.
- Nem tudom miről beszélsz - préseltem össze a szám, ahogy nagy és ártatlan szemekkel meredtem rá fel. Aztán megjött az a mosolya én meg a lábaimon billegve húzódtam még egy picit közelebb.
- Nem szabad a puszi, apuci?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=718970#post718970][b]Lewy Bojarski - 2018.03.31. 18:43[/b][/url]

Nem tudom, hogy szokás, hogy erre csak egyszer jár az ember, vagy minden brekijével, de összességében lehet, hogy beneveztem volna még egy körre. Nem azért, mert másokat lehet szívatni, csak Maja szerette és igazából asszem segített is neki, mikor jött a kicsi Klara, szóval... Erről ennyit.
- Tényleg minden idődet ebbe akarod beleölni? - érdeklődtem kissé felkuncogva, mert azért érdekes volt elképzelni, ahogy lemondja a családi vacsit, mert éppen puszikat vár tőlem. Ijesztő, hogy nem tartom elképzelhetetlennek. Még egy csókot is kaptam az államra, mire elégedetten morcogtam egy kicsit.
- Pusziról volt szó, nem rágcsálásól. Úgy nézek ki, mint akire az van írva, Orbit? - vontam fel a szemöldökömet magasra, majdnem a hajam vonaláig, épp csak össze nem csúszott a kettő.
Még egy kicsit közelebb is simult, én meg az ajkamba haraptam lepillantva rá és végigsimítottam az arcélén finoman.
- Mondtam ilyet? - kérdeztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=718998#post718998][b]Maja Bojarska - 2018.03.31. 20:31[/b][/url]

Nem vagyok szakértő, és az is lehet, hogy csak eléggé elhittem, hogy sokat segített az a közös készülés, valójában meg nem, én azért úgy érzek, hogy ezzel kapcsolatban. Nem igazán tudom, hogy ha lenne még egy brekink, vele is el kell-e ilyenre menni, vagy azt, hogy lehet-e, de én tényleg élveztem. Akkor is, ha néha furinak néztek, vagy nem annyira éreztem azt, hogy örülnének nekem. Mondjuk volt olyan, akinek szerintem csak annyi volt a baja, hogy így nem ők voltak a legügyesebbek. Mi előbb kaptunk kis jelvényt, mint mások.
- Hááát - csücsörítve gondolkodtam el, hogy aztán a szám mozgatva nézzek rá vissza nagy szemekkel. Én teljesen komolyan gondoltam, pont elég időm lenne erre a további életemben. Mert ugye már csak a vizsgáim vannak, aminek remélhetőleg hamar sikerekben lesz vége, és onnantól csaaakis mondjuk a puszikra koncentrálhatok, persze Klara mellett.
- Én nem rágcsiztam, nem vagyok tengericucu - ingattam meg gyorsan a fejem - én csak kóstoltam. Szeretem az epres Orbitot - vigyorodtam el, hogy aztán még egyszer, csak az ajkaimmal bekapjam az ő alsóját, ha hagyta, hogy aztán kuncogva nyomjam a buksim a vállának picit.
- Ha szabad, akkor… - hajoltam közelebb kicsit felnyújtózva a füléhez, hogy suttogva folytassam - meg is kapatom őket?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719007#post719007][b]Lewy Bojarski - 2018.03.31. 21:43[/b][/url]

Nagy szemekkel meredt rám, kicsit olyan volt, mint Bambi, aki éppen a kamion elé ugrott, azzal a kis különbséggel, hogy én nem bántom Maját, sem direkt, sem véletlenül.
- Térjünk erre az időbeosztásra vissza, majd ha végeztél a VAV-val, mit szólsz? - kérdeztem, felvonva a szemöldökömet kis mosollyal. Nem kételkedtem benne, hogy menni fog neki, mert nem volt buta lány, azzal ellentétben, amit állított másoknak. Sőt, szerintem néha még maga is elhitte, pedig találkoztam már buta libákkal, azok pedig nem olyanok voltak, mint ő.
- Tudom, hogy nem vagy az, akkor tele lenne a lakás a szőröddel és félnék, hogy rád lépek - még bandzsítottam is kicsit, mint a rózsaszín szörny matrica a Facebook készletben, hogy jelezzem, ez mennyire normáltalan állapot lenne. - Nem hiszem, hogy ez túl epres...
De hagytam, hogy az ajkamba kóstoljon, kicsit érintettem is az övét a nyelvem hegyével, elvigyorodva. Amikor a buksiját a vállamnak nyomta, finoman megsimogattam a fejét, meg csókot nyomtam a hajába.
- Mindet is. Azt hiszem még van epres orbit a zsebemben, azt még lecsekkolhatnád előtte - villantottam ki az összes fogam szinte a vigyorral, miközben a hajamba túrtam olyan tipikus, Lewys mozdulattal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719021#post719021][b]Maja Bojarska - 2018.04.01. 10:41[/b][/url]

Eh. Villám gyorsan lombozta le a puszis lelkesedésem egyetlen szóval, így fintorogva szegtem le a fejem egy nagy sóhajjal. Semmi kedvem nem volt a muszájnál többször gondolni rá, ma pedig már így is túl sok volt, ami a tanuláshoz köthető.
- Hogy fúj, már megint ez? - mondtam végül őszintén, és csak megingattam a fejemet. Neeeem kívántam ilyennel foglalkozni. Elég lesz, ahogy elkezdődik az időszak stresszelni ilyeneken. Mert hát be kell látni, hogy vele ellentétben, mert látszólag ő jobban bízott nálam magamban, ő úgy látta nem lesz gond. Szerintem lesz bőven.
- Meg lehet kipurcannék reggelre, ha rajtam alszol - pislogtam nagyokat megállapítva ezt a szomorú és igen fura helyzetet, ami bár nem volt valószínű, hogy valaha is valóssá váljon, érdekes volt elképzelni. Mondjuk most se sokkal jobb velem. A hajam ott van mindenhol, mióta meg Klaraval mászikázni tanulunk, sokat kúszok én is láb alatt. Hm, érdekes.
- Nem, nem túl epres, olyan Lewyíze van inkább - mondtam  elgondolkodva, ahogy próbáltam visszafojtani a nevetést. Lassan hajoltam el a szájától, hogy aztán pár pillanatig hozzá bújva legyek, csak úgy szeretve életem értelmét meg a pillanatot is. Csak a csók után emeltem meg a buksim és figyeltem őt széles vigyorral.
- Szeretném mindet is. Most is lehet? - kérdeztem rá, aztán a számra haraptam, úgy vigyorogtam tovább, még a kezem a pulcsiján lecsúszott a derekára, majd a csípőjére, hogy a zsebei szélébe kapaszkodjak a nacija széle helyett, majd látványosan taperoltam végig őt mindenhol, hogy aztán lebiggyesszem a szám.
- Nem találom azt hiszem... vaaagy - néztem rá, a kezem meg a zsebeibe csúsztattam úgy nyújtóztam fel hozzá egészen az arcába hajolva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719041#post719041][b]Lewy Bojarski - 2018.04.01. 14:17[/b][/url]

- Olyan kis durcis tudsz lenni - ráztam meg a fejem rosszalló pillantással, mert hát, mi mást mondhattam volna? Hogy most akkor is a VAVra koncentráljon és az összes ideje nem rám kéne elmenjen, szkúzi.
- Nem lenne jó, csak semmi cucuság, jó? - néztem rá bizalmatlanul. Jó, így is voltak hasonlóságok, mert a haja így is mindenhol ott volt és ezt úgy is értem, hogy mindenhol. Meg elég sokat mászkált a földön is, amit nem mindig vettem észre időben, de még egyszer se sikerült rálépnem, szóval ilyen szempontból asszem szerencse.
- Az nem hangzik valami fincsisen - ráncoltam az orrom kissé undorodós grimasszal. Persze, nekem nem volt bajom a saját ízemmel, de mégsem olyan volt, mint mondjuk egy epres orbit.
Megkérdezte, akkor az övé lehet-e mind, mire felnevettem kicsit, megcirógatva az arcát, de nem tiltakoztam. Imádtam, a fura dolgaival és a rajongásával együtt, valahogy így volt a teljes számomra a nő. Szerettem volna, ha nem változik meg. Mondjuk soha.
- Akármikor - kacsintottam rá, mielőtt az ajkamba haraptam volna. A keze lassan lejjebb vándorolt a csípőmre, mire egy kicsit bemozdultam, szerettem az érintését, de aztán hagytam, hogy a zsebem piszkálja. Aztán a zsebembe csúszott a keze, én pedig halkan felkuncogtam.
- Ott kell legyen. Szólj, ha megvan - csúszott a kezem a hátsójára lassan a derekáról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719164#post719164][b]Maja Bojarska - 2018.04.01. 23:42[/b][/url]

- Nem is igaz - közöltem éppen csak nem trappolva a lábaimmal nagyokat egy helyben. Bár igaz, hogy nem annyira örültem és viseltem jól, mikor ilyen undi és fúj dolgok kerültek elő. Meg ma eeegész álló nap ez ment, most már idáig, idáig, idáig vagyok. Mutogatnám is a fejem fölé egyre magasabban a vonalakat, de helyette inkább csak fújtattam egyet.
- Tudom, nem lennénk túl összeillők meg összevalók, hát mi lenne akkor Klara? Ilyen félcucuember? - néztem kicsit bandzsán és eléggé fennakadva az elképzelésen. Se nem tetszett, se nem volt túl elképzelhető. Olyan kérdéseim lettek volna hirtelen, amiket nem tudom illik-e feltenni, de most a Stitches vonalzómtól a sípolós cucuhangig mindenhez érdeklődhetnékem lett volna.
Közben kifejtettem neki, hogy olyan őféle íze van, amire fintorgott, én meg csak összeráncolva a homlokom, de még a nózim is néztem rá, hogy mi is a probléma. Én nagyon szerettem az illatát, a mindenét is. Miért olyan hihetetlen, hogy ez nekem nem undi vagy rossz? Sőt, eléggé ellenkezőleg. Ha nem így lenne, lehet nem lenne elég sokszor ahhoz a nagyon nagyszemű, széles mosolyos nézésemhez az, ha megjelenik, vagy megérzem a párnáján a Lewyszagot.
- De én akarnám, most - mondtam kicsit lassan és tagoltabban, annál a bizonyos szónál picit halkabban és a vállára nézve, csak aztán a kékjeibe, hogy úgy vigyorodjak el lassan. A kacsóim a zsebeibe csúsztak, az ujjaim mozgolódva kutakodtak, de bizony - már - semmi nem hevert ott, szóval fintorogva toltam a nózim az övé felé.
- Itt nincs is rágó, deeee... - csillogó barna szemekkel meredtem rá az ajkaim beszívva, ahogy éppen teljesen elvonta a figyelmem a kezeivel. Ekkor az enyémek is megsimizgették a combjánál így-úgy. - Azt hiszem ma már nem lesz semmi epres... - közöltem kicsit csalódottan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719576#post719576][b]Lewy Bojarski - 2018.04.04. 20:21[/b][/url]

A maga módján a kis hisztije is elbűvölő volt, de asszem jó, hogy én már megszoktam őt. Egy korabeli nem tudom, hogyan jött volna ki vele, a döntésekkel való problémáit meg már meg sem szeretném említeni.
- Ne legyél törpe sárkány, nem áll jól a fújtatás - forgattam a szemem kicsit, mielőtt még elhúztam volna a számat olyan alpakka fejbe. Mert ugye megesik az ilyesmi, de azért ne szokjon rá, csúnya dolog.
- Jaj fúj, nem. Nem szedek össze mindenféle rágcsálókat, przepraszam - még a fejem is megráztam hevesen, hogy nagyon sajnálom, de ez nálam nem így működik. Vannak ilyen fura pasik, akik minden szemetet is, én meg exkluzív tartalom voltam több, mint két éve. Nagyon durván exkluzív.
Nagyon furcsin nézett rám, meg aztán a nóziját is ráncolta. Jó, tudom, hogy velem van a baj, viselkedni kéne, meg ilyenek, nem beszólni dolgokra, amiket szeret, de az epres orbit akkor is jobb! Aztán hatalmas szemeket meresztettem rá, mint azok a kis kulcstartó állatkák, amiknek kiesik a szeme, ha megnyomod. A szívem is kicsit összevissza vert, meg szinte láttam, ahogy az a bizonyos ér is egyre inkább láthatóvá válik. Mélyen a szemébe néztem, kissé még mindig döbbenten, de egyre szélesedő vigyorral. Kicsit még felé is toltam a csípőm, ahogy a rágó után keresgélt.
- Igazán szomorú. - mondtam, majd a kezem a combjaira csúszott és megemelve indultam vele a hálószoba felé. Majd előkerítem azt a rágót később, annyira nem volt fontos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719582#post719582][b]Maja Bojarska - 2018.04.04. 23:03[/b][/url]

- Pedig a Shrekben a kis sárkányszamarak olyan éééédesek, főleg amelyik befújja a tüzet is - lelkesedtem egy kört, persze ezzel sikeresen elfelejtve, hogy én éppen mérges próbáltam lenni a tanulásra. Máskor sem tart annyira sokáig ez nálam, csak hirtelen jön. Aztán sokszor meg is bánom, mint mondjuk azon a bizonyos szilveszter-új éven. Fel kellett nevessek, és nem csak azért, mert ezt a szót máig nem tudom kimondani és remélem sosem kell majd elnézést kérnem senkitől, hanem mert viccesen is hangzott a dolog. Tudtam, hogy nem szeretne más rágcsálót tartani, meg azt is, hogy szerintem így jobban örült nekem, én meg annak, hogy ő tud nekem. Szóval úgy mindenki mindennek és ez a lényeg, nem?
Lehet kicsit meggondolatlanul, nem is tudom kell-e ezen, de kicsúszott a számon az a szó, amit én annyira nem kedvelek, mindig kicsit ijesztő, mert annyira követelőzőnek hat, mégis… így éreztem, tényleg úgy gondoltam, nem volt hiba vagy botlás, ezért is csendesedtem el egy pillanatra a szemébe nézve, aztán lassan egész széles lett a mosolyom, ahogy a kacsóim még a zsebén át a csípőjén jártak. Beharapta az ajkam, egy percre el is nyitottam, akartam valamit, de még egyszer valahogy nem jött úgy a szó, inkább csak a rágóról szólt már, vagy majdnem.
- Ohüh…huh - hagyták el a hangok a szám, ahogy a kezeimmel hirtelen utána kaptam majd fel a nyakához átkarolva. - Úúúú, nem tudtam, hogy taxizunk - vigyorodtam el a hajába túrva, aztán hatalmas puszit készültem adni a szájára, de valahogy nagyon erősen sikerült magam rajta felejteni és jó erősen szorítani is őt, pedig attól nem féltem, hogy leesem. Ennek egész más oka volt. A tenyeremben ott szorongattam a rágót, de valahogy beérve az kiesett a kezemből, nem is tudom hol.
- Akkor most kezdődnek a puszik? - néztem rá, mikor elváltak az ajkaink egymástól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719591#post719591][b]Lewy Bojarski - 2018.04.05. 00:12[/b][/url]

- Az csak tüszizett, nem? Vagy én vagyok már hülye? - kérdeztem kissé összevonva a szemöldökeim, teljesen elbizonytalanodva egy teljes percre, hogy az szánt szándékkal történt-e. Kicsit asszem gáz, hogy hamarabb kapcsoltam, mint macsóLewynek illene, de mentségemre legyen mondva, hogy én lelkesen pótoltam a meséket az állatkert után.
Nem tudom, hogy véletlen csúszott-e ki az a kis szócska, de az biztos, hogy nálam valamit nagyon durván elpöccentett, már nem csak ő volt, aki akart valamit. Ahogy befejezte a keresést, fel is kaptam, mert ugyan miért kéne a saját lábán mennie a szobába, ha így sokkal gyorsabb?
- Hát mert én nem is, csak te - nevettem fel egész halkan, csak egy pár másodpercre, de mikor átkarolta a nyakam és már nem volt betojva, hogy leejtem, elindultam vele a háló felé, méghozzá elég gyorsan. Csak aztán az ajkamon felejtette magát, és így egy kicsit lassult a folyamat, pedig nem így terveztem. De végül is nem bántam, ez valami olyasmi volt, amire bármikor akadt volna egy pár szabad órám, ha neki is.
- Ez nem az volt? Kicsit mintha telhetetlen lennél ma - toltam be a lábammal a háló ajtaját, majd a hátam nekidöntve csuktam vissza. Van, amihez nem hiányzik a nézőközönség. Az orrom hegyét egy pillanatra az övéhez érintettem, mielőtt még végigfektettem volna az ágyon és fölé mászva az első csókot nem nyomtam a nyakára. - Aztán számold ám, még a végén sok lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719594#post719594][b]Maja Bojarska - 2018.04.05. 01:37[/b][/url]

- Shh, szerintem ő is akarta volna, csak pont por ment a nózijába és csuuu. Tüszi. - Nem voltam olyan nagyon jó meg ügyes a magyarázkodásban, de mindent megtettem az ügy érdekében. Én el akartam hinni, hogy a sárkányszamarak nem csak cukimukik, de tudnak is ezt-azt rendesen, ehhez tartottam is magam. Mint Lewy az ígéreteihez a mesék kapcsán is, voltak, amiket velem nézett meg legelőször, annak is furcsin nagyon tudtam örülni, meg akadt, amiről beszélni is tudtunk, mert ismerte. Mondjuk szerinte a Verdák creepy, szóval a Repcsikkel be se próbálkoztam még.
Valahogy elindultak a szavak, mint a kacsóim, én meg pillanatok alatt a szerelmecske kezei között találtam magam a padló felett sok-sok centivel. Én meg kismaki módjára belé kapaszkodtam, aztán lassan, de biztosan a lábaim felhúzva a csípője köré vontam őket.
- Igen, mert mesecsodás - jelentettem ki neki egyszerűen, ahogy a hajában végigfuttatam az ujjaim, majd átkarolva a nyakát hajoltam igen közel, hogy a száját jól lefoglalhassam, a végcél nem is igazán kötött le. Nem voltunk gyorsak, lehet hatékonyak se, de én nem is az utat figyeltem. Nagyon más foglalta el a buksikapacitásom. Amikor az ajtó becsukódott és kicsit elhajoltam, akkor rámosolyogva húztam össze a vállaim, mielőtt az ágyra kerültem volna.
- De...én...tényleg...sze...akar...akarnám, azt a sokat - mondtam meg-meg akadva, ahogy a szám harapdáltam néha. Sosem voltam hű de biztos, de most, ha a kezemmel nem őt ölelem és simizem, akkor csak malmoztam volna magam előtt, biztos nem lehet túl sok, a jóból sosem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719596#post719596][b]Lewy Bojarski - 2018.04.05. 02:09[/b][/url]

- Ja azt mondod, hogy már készült rá és csak közbejött a tüsszentés? - kérdeztem derűsen, megfejtve nagyjából mit is akarhatott az előbb közölni velem. Mert hát mi mást akarhatott volna a tüsszentéssel meg az amúgy is tűzfújással, ha nem ezt? Az a mese aranyos volt, bár az utolsó részt már erőltetettnek éreztem, az nem lesz soha a kedvencem. De nem tudok nem Hookra szavazni a túl az óperenciános tehetségkutatóban a dvd-n. Soha nem fogok ezen változtatni.
Elég hamar megoldotta a saját biztosítását, nem kellett amiatt aggódnom, hogy nem tartja magát elég jól, igazából akár el is engedhettem volna, csak nem akartam különösebben. Az enyém.
- És csodamesés is? - kérdeztem széles vigyorral az ajkaimon, meg vele. Kicsit a kezének is nyomtam a buksim, szerettem, mikor a hajamban turkált. Ugyan a haladásnak lőttek, de legalább jól foglalt le, egy rossz szavam se volt a csókra, amivel az ajkaimra tapadt. Még az ajkába is haraptam egész finoman.
- Megkapod. Mindent is - fogtam az állára, talán kicsit határozottabban is a kelleténél és szenvedélyesen csókoltam meg, majd már a levegőhiány miatt hajoltam el, de csak annyira, hogy azt a levegőt szívtam be, amit ő kifújt. - Most pedig legyél okos lány és számolj!