A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Öltözzek fel, peeersze, meg fogok fázni, biiiztosan. Ma ezeket túl sokszor hallottam, hiába van odakint hó és hideg - mikor sétálni megyünk rendesen beöltözünk, na -, a lakásban olyan meleg lett, mert kicsit feljebb csúszott a beállítás, hogy egész nap úgy éreztem magam, mint egy grillpipi. A rövidnacimban meg egy topban tipegtem fel és alá, meg zokniban. Aztán hajlandó voltam arra a mély hangra meg a nem túl szép nézésre elmenni a ruhákhoz és kitúrni egy melegebb felsőt és egy vastagabb, hosszú zoknit, de ma ennyire tellett csak. Szépen befontam a hajamat két copfba, úgy tipegtem a nappaliba be, ahol apuci és Klara lelkesen szoktak kúszni a puha, fehér szőnyegen. Annyira szépek ilyenkor, szeretem néha csak nézni is ezt, a brekikénk néha felnéz, nevet olyan kis vinnyogósan, aztán gügyög valamit, kicsit kinyomja apu szemét, vagy a szájába mászik. Ezt velem is szokta, édes. De most még csak ketten vagyunk.
- Úúúúú, megjöttek.
Tapsikoltam lelkesen, csak akkor hagytam abba, mikor csöngettek. Ma Hannah meg Sebby kicsit átvitték hozzájuk, mert megint tanulós délelőtt volt, ha szerettem volna, ha nem. Jó, kivételesen nem elleneztem úgy, bár tudom, hogy túl ügyes nem vagyok, de az alapokat már átvettük a varázslásból, talán ma nem lesz olyan bénázási, mint múltkor. Amikor még az igét is elrontottam egyszer vagy kétszer, nem még emléket találni. Ez amúgy tök furcsi, nem a babázásuk a szőkééknek, hanem hogy már együtt is laknak. Új pipácskát tettem az ábrám mellé is, miközben az ajtóból át integettem, nem bírtam ki, hogy ne lássam végig, ahogy érkeznek be. Csak aztán csücsültem le szépen a szőnyegre már a pálcám is hozva, bár csak ott hevert mellettem egyelőre, mikor Klara is a kis hintázós játszijába ült középre és a lelógó tsum-tsumokkal játszott. Mostanság meg is kóstolgatta őket, de én nem hibáztattam. Volt ilyen puha műanyagból is már pár nagyobb, azokat szabadott is.
- Van olyan, hogy valakinek csak úgy… nem tudom, sose sikerül, hiába igyekszik és próbálkozik? - Persze, tudom, hogy van, de most rossz érzésem is volt, mi van ha fölöslegesen szenvedünk vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713609#post713609][b]Maja Bojarska - 2018.02.05. 20:18[/b][/url]

Öltözzek fel, peeersze, meg fogok fázni, biiiztosan. Ma ezeket túl sokszor hallottam, hiába van odakint hó és hideg - mikor sétálni megyünk rendesen beöltözünk, na -, a lakásban olyan meleg lett, mert kicsit feljebb csúszott a beállítás, hogy egész nap úgy éreztem magam, mint egy grillpipi. A rövidnacimban meg egy topban tipegtem fel és alá, meg zokniban. Aztán hajlandó voltam arra a mély hangra meg a nem túl szép nézésre elmenni a ruhákhoz és kitúrni egy melegebb felsőt és egy vastagabb, hosszú zoknit, de ma ennyire tellett csak. Szépen befontam a hajamat két copfba, úgy tipegtem a nappaliba be, ahol apuci és Klara lelkesen szoktak kúszni a puha, fehér szőnyegen. Annyira szépek ilyenkor, szeretem néha csak nézni is ezt, a brekikénk néha felnéz, nevet olyan kis vinnyogósan, aztán gügyög valamit, kicsit kinyomja apu szemét, vagy a szájába mászik. Ezt velem is szokta, édes. De most még csak ketten vagyunk.
- Úúúúú, megjöttek.
Tapsikoltam lelkesen, csak akkor hagytam abba, mikor csöngettek. Ma Hannah meg Sebby kicsit átvitték hozzájuk, mert megint tanulós délelőtt volt, ha szerettem volna, ha nem. Jó, kivételesen nem elleneztem úgy, bár tudom, hogy túl ügyes nem vagyok, de az alapokat már átvettük a varázslásból, talán ma nem lesz olyan bénázási, mint múltkor. Amikor még az igét is elrontottam egyszer vagy kétszer, nem még emléket találni. Ez amúgy tök furcsi, nem a babázásuk a szőkééknek, hanem hogy már együtt is laknak. Új pipácskát tettem az ábrám mellé is, miközben az ajtóból át integettem, nem bírtam ki, hogy ne lássam végig, ahogy érkeznek be. Csak aztán csücsültem le szépen a szőnyegre már a pálcám is hozva, bár csak ott hevert mellettem egyelőre, mikor Klara is a kis hintázós játszijába ült középre és a lelógó tsum-tsumokkal játszott. Mostanság meg is kóstolgatta őket, de én nem hibáztattam. Volt ilyen puha műanyagból is már pár nagyobb, azokat szabadott is.
- Van olyan, hogy valakinek csak úgy… nem tudom, sose sikerül, hiába igyekszik és próbálkozik? - Persze, tudom, hogy van, de most rossz érzésem is volt, mi van ha fölöslegesen szenvedünk vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713727#post713727][b]Lewy Bojarski - 2018.02.07. 02:34[/b][/url]

Néha úgy érzem, hogy nem kettő gyerekem van, hanem három. Kettő lányom, legalábbis egész biztosan. Mert Voltot sokkal könnyebben vettem rá a fürdésre, mint Maját arra, hogy felöltözzön. De még Klara is könnyebben rávehető volt, hogy megegye a répapürét, pedig az első hat alkalommal nem rajongott érte.  Szerencsére egyszer sem voltam annyira vakmerő, hogy fehérben álljak neki, de egyszer még a hajam is összeragadt tőle. Ez van, ha a lányod arcontüsszent az ebédjével.
- Igen? Máris? - néztem fel a jegyzetből, a szemüveget lejjebb tolva, majdnem az orrom hegyéig. Afölött pillantottam el az óra felé és úgy tűnt, az időérzékem nem annyira jó ma, mint a hajam. Elégedetlen szusszanással ékeltem be az arany színű, csillogó post-itet a könyvbe, ráfirkantva a mai dátumot, mert legalább így valami esélye volt, hogy precízen legyen vezetve a haladása. Mert amúgy nem esküdtem volna meg rá, hogy a barna hajzuhatag tulaja tudott volna válaszolni, hol is hagytuk abba a tanulást legutóbb. Mert ugye, nem csak a patrónust vetettem át vele, hanem sok mást is, minekutána vennem kellett egy új függönyt, mert sikerült felgyújtani. Hupsz? Nem, mintha nem tellene rá, de akkor aznapra befejeztük, illetve készítettem egy mental-noteot, hogy nem ártana máskor felvenni egy pólót.
Aztán inkább felkeltem, hogy gyors léptekkel átszeljem az amúgy rikítóan világos helyiséget és feltépjem az ajtót a szőkééknek. Akik nagyon furák voltak újabban, már majdnem olyan undisan. Járt a két puszi a Schwarznőnek, meg a félszeg ölelés is a buta-panda párjának, aztán átvettem tőlük a kicsilányt. Ugyan megkérdeztem, hogy bejönnek-e, de csak lerakták a cuccait, aztán elég hamar el is tűntek, én meg levetkőztettem a téli cumót a hercegnőről, mielőtt tényleg megfől nekem. Utána pakoltam csak át az otthoni játszikálósba, egy rakás puszit adva neki befelé menet, mert megérdemli. Meg én is a nevetgélést és nyálbuborékokat.
- Akinek nincs elég boldog emléke, annak eleve fölösleges is nekiállni. Volt ilyen ismerősöm - vontam meg a vállamat lazán. - Egy időben Max sem tudta. De neked szerintem menni fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713751#post713751][b]Maja Bojarska - 2018.02.07. 14:38[/b][/url]

Tudtam, hogy nem vagyok éppen olyan lány, mint amilyennek kellene legyek ennyi idősen. Itt most nem arról volt szó, hogy baj lenne a brekike, a gyűrű az ujjamon, az, amik a terveink, vagy ez az egész, inkább a tudásomról. Szerettem ellenkezni a ténnyel, hogy több jusson be a fejembe, mert ahogy újat kellett megtanulni és megjegyezni, azzal valami régit, aminek nincs hely, száműzni kellett. Már nem emlékeztem rendesen, hogy a 14-s kísérletnek mi is volt a neve, és ez kicsit el is szomorított. Mint az, hogy fel kellene öltözni. Meleg volt én meg jól éreztem magam a ruhámban úgy, ahogy voltam. Szívesebben ültem volna le megint sírva a babareceptek fölé, a spenótpüré dolgait bámulva, mint ez.
- IIIIIIIgen - tapsikoltam még párat, mielőtt előre topogtam volna, de gondolom, mert nem öltöztem túl, apuci ment a babuért, és ahogy megjöttek, nagyjából olyan gyorsan távoztak is a szőkéék. Én csak elvettem a babatáskát, meg a plusz hátit, amiben játszik voltak és a helyére pakoltam mindent, még Lewy Klaracskát vetkőztette. Éppen végeztem is ezzel, mire már a játszijába került, én meg lendületesen huppantam a szőnyegre a térdeimmel - nem igazán óvatoskodva au -, hogy aztán oda csússzak pár puszira, mielőtt elcsücsülve a pálcámmal együtt a figyelmem a férjecskére szegeztem.
- Tényleg? És megjavult neki? - érdeklődtem, de aztán csak bizonytalanul bólogattam, hogy hát jól van. - Csinálod előbb te, és utána kell..ene nekem?
Őt figyeltem, miközben lassan törökülésbe húztam a lábaim, a pálcám meg az ölembe emeltem. Nézegettem kicsit, mielőtt az ujjaimmal körülzártam volna a markolatát, aztán kivártam szépen, mi is legyen. Legalább felgyújtani már semmit nem fogok, vagy ilyenek, azokkal egészen összebarátkoztam a baleset óta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713846#post713846][b]Lewy Bojarski - 2018.02.08. 03:43[/b][/url]

Nem voltam népszerű az ötlettel, hogy esetleg fel kellene öltözni, de azt hiszem, ez is olyan tehet, ami az apasággal együtt jár. Nem lehetsz mindig te az aranyos és a jófej, van, amikor a sarkadra kell állni, hogy igenis tessék felöltözni. De csak megtörtént, a tanulásig viszont nem jutottunk vissza, mert a szőkéék megjöttek és már rá is tehénkedtek a csengőre, kihasználva az alkalmat, hogy nem kel fel rá a gyerek. Én voltam az, aki előbb az ajtóhoz ért, szóval nekem kellett beinvitálni őket, de nem akarták. Így hát én elmartam a gyereket a tiszteletkörök után, Maja a hátizsákot, meg a pelusos táskát és mindenki mehetett a maga dolgára.
Beérve igyekeztem a fölösleges cuccokat le is hántolni a babáról, de ugye ez csak több-kevesebb sikerrel ment. Eltartott egy pár percig, mert folyton ficergett, meg csapkodott, úgy meg nehéz vetkőztetni. Viszont mikor végeztem, bepakoltam a kis játszós cumóba, ahol rövidesen elkezdte piszkálgatni a tsum-tsumokat. Népszerűek voltak ebben a háztartásban.
- Nem tudom, hogy próbálta-e azóta. Anno nem volt hozzá elég erős pozitív emléke, ennyi biztos. Nem hiszem, hogy erőlteti mostanság - vontam meg a vállam. Az biztos, hogy most már lenne, de vajon ez benne is felmerült? Nem nagyon hiszem. - Ha szeretnéd, úgy is csinálhatjuk.
Igazából nekem mindegy volt, mert nekem sem ártott a gyakorlás. A mancsok már kicsi lábakban folytatódtak, de nem láttam a teljes állatot és frusztrált. Szóval fogtam a pálcám és leírtam vele azt a bizonyos körkörös mozdulatot, kimondtam a varázsigét, nagyon erősen összpontosítva arra a bizonyos emlékre, mikor igent mondott. Ismét tappancsok, azt folytatva pici lábak... és semmi.
- Még mindig nem az igazi. Deee én megpróbáltam, szóval te jössz. - Azzal Klarara néztem, aki kissé érdeklődve figyelt most arra a foltra, ahol az előbb a mancsok voltak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713864#post713864][b]Maja Bojarska - 2018.02.08. 14:37[/b][/url]

Szokatlannak nem lehetne nevezni azt, hogy a babuka keresztszülei vitték néha pár órára, talán ők voltak az egyetlenek, akik hosszabb időt tudhattak magukénak Klaraval. Ezt egyikünk se bánta, azt hiszem tudtuk, hogy velük rendben van. A család néhány tagja volt a másik, de csak ha mi nem voltunk ott, szerintem ez így rendben is volt, a mi piciminikénk, miért más ringassa, beszélgessen neki, játsszon vele, vagy éppen próbálja meg etetni? Nem is számít, mert most is velünk lehetett újra, aminek láthatóan ő is örült. Igyekeztem a pakolászással, apuci meg a vetkőztetéssel és olyan ügyes csapatosan végeztünk is időben. Azért még pár puszi a kislánynak belefért mindenkitől, mielőtt lecsücsültem volna, hogy várjam a végzetem.
- Értem. Bár ha valakinek nem olyan fontos, vagy megoldja másként, nem is hiányzik, nem? - kérdeztem, de ez csak érdekelt, nem annyira a tanulás volt előtérben benne. A mondatára csak bizonytalanul billegtettem a fejem, mert elméletben ugyan tudtam, hogy mit kell, ez sokat nem jelentett. Vettem egy nagyobb levegőt, aztán figyeltem, ahogy megidézi. Idézné. A tekintetem az ezüstös, füstös, vagy milyen foszlányra ragadt, egészen a szertefoszlásáig. - Ez amúgy milyen állat?
A kérdésem után picit lassan, mint aki még vár valamire fogtam meg rendesen a pálcám, aztán grimaszolgatva gondolkodtam. Abból, amit elmondott elég hamar rájöttem, hogy nem biztos, hogy érdemes mondjuk csak úgy egy sikeres, boldogságos táncversenyre gondolni. Szóval végül vettem egy nagy levegőt, még a szemem is becsuktam, aztán… eszembe jutott az első táncunk az esküvőn, amikor már ott voltak azok a gyűrűk és miattam még ezt is megtanulta…
- Expecto Patronum - nyitottam ki közben a szeme, de leginkább olyan volt, mint mikor kilövöd a konfettiágyút. Apró foltok, aztán zuhanva el is illant. Eh…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713874#post713874][b]Lewy Bojarski - 2018.02.08. 17:25[/b][/url]

Mi sem akartunk túl sokat az ajtóban állni, ők sem akartak maradni, így elég hamar lezajlott a csere, kicsit feljebb toltam az orrnyergemen a szemüveget és igyekeztem biztonságban tudni azt Klaratól, aki azért szokott nyúlkálni érte, mikor éppen rajtam van. Nem szoktam hagyni, mert egyrészt ha eltöri, neki fog fájni... másrészt ez az enyém, hogy vesznek komolyan, ha nincs rajtam? A válasz egyszerű, Lewy. Gyorsan.
- Gondolom igen. Vagy nem. Most már nem azokat az időket éljük, amikor hétköznapi volt, hogy ez megmenthette az életedet. Hála az istennek - szusszantam fel egy egész kicsit. Nekem nem hiányoztak a dementorok az utcáról meg a rettegés a lelkemből, hogy melyik nap lesz az utolsó. Köszönöm, rettenetesen jól megvagyok. Aztán megtörtént az a bizonyos próbálkozás, de semmi érdemi nem született, csak vettem egy mély levegőt, ami egy kicsit tovább bent is volt tartva, mint azt eredetileg terveztem volna. - Őszintén? F....m se tudja, de most már jó lenne, ha eldöntené mit akar.
Kicsit voltam csak feszült miatta, meg is fogtam az egyik nem odarögzített tsum-tsumot, jó volt stresszlabda helyett szorongatni.
Helyette inkább figyeltem, ahogyan a próbálkozásból lesz valami, de határozottan nem az, aminek kellett volna lennie. Apró szusszanással mértem végig, majd kis mosollyal bólintottam. Ahhoz képest nem volt rossz.
- Nem az igazi az emlék. De már hasonlít. Mire gondoltál? - kérdeztem oldalra biccentett fejjel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713878#post713878][b]Maja Bojarska - 2018.02.08. 17:58[/b][/url]

Nem bírtam ki, hogy ne rájuk lesegessek, ahogy a pelusokat és a tiszta ruhákat a helyükre tettem, a táskába tett cumit pedig magammal vittem, hogy közel rakjam, ha kellene. Elég ügyes nagylány, nem annyira hamizgatja, az meg azt hiszem jó. Ők is végeztek és én is, így szépen visszatelepedtünk a szőnyegre, ő meg a játszis helyére a tsum-tsummennyekbe.
- Nem szeretnék olyanban élni, az nem túl ohanabarát - ráztam is meg a fejemet, még a hideg is kirázott, nem a kellemes értelemben. De el is takartam törökülésbe húzva a lábaim, mert az a következő, hogy mehetek másik naciért vagy plédért, ha a felsőm se volt jó. De inkább a patrónusra figyeltünk, vagyis olyasmire, mert azon kívül, hogy biztos volt négy lába, én nem láttam mi volt.
- Nem láttad még? - néztem kicsit furcsán, mert az egy dolog, hogy elmagyarázta, valószínűleg az emléket kell frissíteni, mint a windowsnak magát, de ez kicsit megzavart. Az viszont nem ezen múlt, hogy nekem nem sikerült. Kivételesen odafigyeltem, szépen mondtam a varázsszót, gondoltam is, megvolt a rendes pálcatartás, minden, amit kért. De nem. Semmi nem történt igazából.
- Hasonlít? Mire? Olyan volt, mintha Stitch olyan gyorsan száguldott volna el, hogy itt hagyta a porfelhőt… olyan csak por - mondtam kicsit csalódottan. Oké, hogy nem mehet elsőre, de azért… ez olyan eh. Aztán a nacim piszkálgatva néztem rá. - Én csak a táncunkra. Tudoood, az esküvős… abban volt majdnem minden boldogság…. Te, tánc, öröm… mégse jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713895#post713895][b]Lewy Bojarski - 2018.02.08. 23:58[/b][/url]

Szerencsére elég hamar sikerült letudni a dolgot. Nem mintha nem szeretném a szőkéket, tényleg nagyon oda vagyok értük, de ha itt maradnak, megint nem lett volna semmi a tanulásból, az meg sok minden csak nem jó, pláne úgy, hogy egyre csak közeledett az a vizsgaidőszak. Maja is pakolgatott, míg én levettem az overált a kicsiről és beraktam a játszizósba. Össze is meg vissza is lett csókolva, csak utána ültünk vissza a szőnyegre.
- Hát leginkább egyáltalán nem, nekem nem hiányzik - ráztam meg a fejemet rosszallóan, mert ha előtte még tűrtem is volna, így, ohanásan már nem vonzott a gondolat.
A próbálkozásom talán az eddigi egyik legjobb volt, de így sem lettem okosabb, hogy milyen állat ez, azért meg pláne nem, hogy miért. A pacit azt már láttam, de ha nem kapott új lábakat és növesztett hosszabb szőrt, akkor az nem ő.
- Nem. Ezt az izét még nem, neki nem így kéne kinéznie - ráztam meg a fejem kissé feszülten, de aztán vettem pár mély levegőt a plüssöt szorongatva és úgy tűnt, hogy jobb lesz, lassan de biztosan. Legalábbis az izmaimban érzett görcs kezdett egy kicsit felengedni. Maja sem járt sokkal több sikerrel, de neki mentségére szóljon, hogy még nem is csinálta, ellenben velem, akinél ennek automatikusan működnie kéne.
- Jó, te is tudod, hogy nem mehet minden elsőre. Van akinek még ennyi se sikerül - közöltem kissé korholó hangon, de nem akartam túltolni, mert elmegy a kedve és aztán annyi a gyakorlásnak, megint babázás lesz. Ami persze jó, imádom, csak ezt is kéne. - "Majdnem minden?"

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=713897#post713897][b]Maja Bojarska - 2018.02.09. 02:41[/b][/url]

Még egy picit figyelgettem Klarat, ahogy rászorongat kicsit a puha micimackós miniségre, aztán a lábát megsimizgetve arrébb is csusszantam. Elég volt csak visszapillantanom rá, hogy tudjam, mennyire nem lenne szép ilyen világban élni. Az sem tetszik, hogy még mindig nagyon sokon össze meg vissza háborúzgatnak, szerencsére jó messzire tőlünk, de ott is sok breki meg ártatlan lehet, akik ezt nem érdemlik. Az emberek buták, egy ilyenben mindenki csak veszíthet.
- Felnőtt? Vagy…? Pedig elég aranyos, bár jó nagy tappancsa van, mint egy tenyér, legalább - emeltem meg a kezem felé mutatva azt, de lehet ez most csak nekem volt vicces. Meg időhúzás ugye, mert nekem is produkálnom kellett. Egészen sikertelenül. Pedig minden stimmelt, ezek szerint az emlékemen kívül. Fújtattam egy nagyobbat, mert rendben van, hogy nem mehet elsőre, de honnan szedem én ki ennyi mindenből, mi lesz ennek az állatnak a legjobb? Nekem mind az valahol.
- Persze, de… ebből akkor se lett semmi - hajtottam le a fejem végül, nem feltétlenül voltam csalódott, mert úgy voltam vele, majd lesz jobb, de azért nem volt jó érzés. Csak sóhajtoztam párat, mire a kérdésre felemeltem rá a barnáimat bólogatva. Elmosolyodtam picit, aztán a brekire néztem, majd vissza rá. - Próbáljam meg egy olyan mindenessel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714120#post714120][b]Lewy Bojarski - 2018.02.12. 03:23[/b][/url]

Ugyan egy pillanatra szóba került, mennyivel másabb lenne minden, ha még mindig szükség lenne rá, hogy a saját érdekedben tudj patrónust idézni, de ez egyelőre nem így volt. Egyikünk sem vágyott rá, épp elég volt a stressz még a kviddicsben is, pedig ott nem is volt konkrét életveszély. Nekem meg ne kelljen azon aggódni, hazaérve élve találom-e a családom. Csak ne.
- Nem tudom. Talán. Nem hiszem. Lehet. Korábban egy angol telivér volt, az más egy kicsit... - jegyeztem meg, visszagondolva a patásra. Még egésze gizda volt, mikor először megidéztem, aztán erősebb és most... most mancsai lettek. A tenyerére néztem, majd kis mosollyal hozzá illesztettem az enyémet, ami hát... kicsit nagyobb volt. Kicsit. - Azért annyira nem nagy.
Neki is ugyanazzal volt a problémám, amivel nekem. Az emlék nem stimmelt, így az állat sem méltóztatott megjelenni és fújhattuk az egészet. Maja fújta is, a levegőt nagy lendülettel ki, mire kicsit kihúztam magam, végigsimítva a pálcán a kezemben. Azért már sok szarból húzott ki életem során.
- Majd legközelebb jobb lesz. Tudod, hogy ezt sosem mondom ok nélkül - haraptam a nyelvem hegyére, szélesen elvigyorodva, majd rákacsintottam, miután végre felnézett. Futó mozdulattal a szürke tincsekbe túrtam, majd feljebb toltam a szemüveget az orrnyergemen. - Lehet, hogy az lenne a legjobb.
A pillantásom a kicsire vetettem, aki éppen lelkesen nyálazott össze egy mini Goofyt. Gondolatban eléggé máshol jártam, de arra jutottam, lehet, hogy talán nekem is egy olyasmivel kéne amiben a teljes ohana ott van. Vagy majdnem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714135#post714135][b]Maja Bojarska - 2018.02.12. 15:27[/b][/url]

- De annak patája van - néztem rá nagyon bután, mert teljesen nem értettem már semmit. Ezek, amik az előbb itt voltak, nem olyanok voltak, ennyit én is jól tudok az állatokról, sőt, ami azt illeti, azoknál legalább az általános iskolában is figyeltem. Csak semmi másnál nem. Még szemléltettem is, most milyen nagy mancsok jöttek ehhez képest, aztán kinyújtotta az ő tenyerét, én meg a kezeink fölött mosolyogtam rá a szám sarkára harapva. - Nem, annyira akkor nem, de eléggé azért.
Nagyon igyekeztem, már, ami az elméletet illeti, figyeltem, még ma is elolvastam párszor, hogyan kell majd csinálni, pedig soha, semmit nem szoktam egynél több alkalommal, ezt aztán mindenki tudja. Ennek ellenére nem erre számítottam, akkor sem, ha sokszor elhangzott a férjecskétől, hogy egy-két embernek sikerül csak a világon elsőre. Ez sem tett boldogabbá.
- Ühhüm… - helyeseltem végül, de inkább a brekit nézegettem kicsit, aztán a pálcám meg a szőnyeget. Nem értettem, mi az, hogy egy ilyen emlék nem jó. Tényleg boldog, nagyon is, miért ne lenne az? Azt hiszem jobban megzavart az, hogy ezzel lefokozta ez a buta varázslat az egyik kedvencem, mint a tény, hogy egy semmit pöfékelt ki a pálca. - Azt hiszem igen.
Nagyobb levegőt vettem, majd lassan kifújva összehúztam a lábikóim és a varázslatra koncentráltam. Na jó, erős túlzás, de igyekeztem. Nem tudtam, mi lenne jó, eszembe jutott egy csomó dolog, káosz is volt kicsit a fejembe, láttam mindenből valamit magam előtt, aztán eszembe jutott a szülinapja, meg hogy örültünk együtt annak, hogy a breki bizony kislány… aztán csak úgy összekötöttem mindent, előttem volt a babával, ahogy lehunytam a szemem… aztán megint csak kimondtam az igét. Kavargott a fura füst, aztán nem is igazán tudtam mit látunk, de olyasmi volt, mint a drágánál, csak neki mintha a mancsa olyan… hát hosszú volt az ujja? Van nekik ujjuk? Vagy az karom. Nem tudom, mire bármire jutottam volna, eltűnt, én meg kicsit nyűgösen csak belenyomorgattam a pálcát az ölembe, nem is érdekel inkább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714400#post714400][b]Lewy Bojarski - 2018.02.15. 00:44[/b][/url]

Ő sem értette, hogy a büszke telivérből hogy lett egy pár nap alatt néhány tenyér méretű mancs. Én sem különösebben, azaz, volt sejtésem, mert nem egy-két napja volt, hogy utoljára megidéztem a patrónusom. De ki sejtette volna, hogy gondol egyet és változik?
- Én tudom! Azért mondom, hogy valami itt... nem az igazi - szusszantam fel kissé elégedetlenül. Mert ugye elvileg nekem ezt meg kéne tanítanom, de ha nem tudok produkálni, akkor hogyan? Osszam az észt? Az egész biztosan romantikus lenne, de azt hiszem, hogy inkább tovább próbálkozom - egyelőre -, sikertelenül. - Most akkor igen, vagy nem?
A kezeinket figyeltem halvány mosollyal, tetszett, hogy az ő tenyere jóformán elveszett az enyémben. Olyan törékeny volt és még mindig kiprovokálta belőlem az overprotective aput.
Nem volt valami meggyőző azzal az ühümmel, olyan volt, mint mikor a gyereknek jót akarsz, próbálsz valamit elmagyarázni, de ő abban a hitben él, hogy te a lelkivilágát akarod továbbra is bántani. Figyeltem, ahogyan a szőnyeget bámulta, de aztán végül rászánta magát, hogy még egyszer megpróbálja. Kis ideig összpontosított, majd a megfelelő mozdulattal ismét kimondta a varázsigét, mire nála is egészen hasonló lábikók tűntek fel. Meglepetten, már-már elégedetten figyeltem, aztán szertefoszlott, ő meg bevágta a durcát.
- Naaaaa, hercegnő, ugye tudod, hogy nem kell azért nyünyörögni, mert nem sikerül elsőre? Nekem sem ment anno. Ez nem ilyen egyszerű... de ha szeretnéd, pihenj rá egy kicsit, míg... én is megpróbálok majd valamit összeügyködni. - Még felszusszantam, majd a legboldogabb emlékem keresésébe fogtam. Akadt itt minden, az esküvőtől elkezdve a szőkééken át addig, hogy Maja terhes, minden. És valahol itt cövekeltem le. Klara. - Szeretnéd, ha megpróbálnám?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714402#post714402][b]Maja Bojarska - 2018.02.15. 01:48[/b][/url]

- Érdekes állatka.
Biológiailag tökre megmagyarázhatatlannak tűnt nekem, hogy egy pacinak miért vannak nagy és szőrös mancsai. Próbáltam elképzelni, de nem ment a kép sem, hogy ha felül ló, alul hogy lett medve. Csak nem kentaur, aminek a mamija vagy papija egy mackó. Hú, az mondjuk elég furcsácska lenne. Nem is szeretném én ezt tudni. A tenyerem méregetve gondolkodtam Lewy mondatain, aztán mikor a tenyerébe nyomódott az enyém el is felejtettem, hogy hol tartottam.
- Hát… kicsikét nagy, de nem óriási - helyesbítettem, mert az nem lett volna igaz, hogy tök nagy, de az se hogy kicsi, mert azért például Keve görénymancsa, az olyan két ujjnyi, ez meg lehet nagyobb mint a tenyerem!
Sokáig nem volt azért pihenőcske, próbálkozni kellett… volna. Kicsit talán az is nehezítette a dolgom, hogy elég sok rossz kezdett a fejemben gyülekezni, amiért előre is, meg a látottaktól megerősödve igencsak bénának éreztem magam. Vettem pár mély levegőt, lassan fújtam ki, hogy az emlékmorzsákból valami legyen, de a végén egyikből szaladtam a másikba, így nem is tudom azt hiszem melyik volt az, amitől már elindult volna megmutatni magát. Klara lelkesen tapsolt ugyan a ködfoltnak, de ez se volt elég boldogságot hozó.
- Nekem sosem megy semmi elsőre, legtöbbször másodikra vagy harmadikra se, tökmindegy - vontam meg kicsit hirtelenjében a vállam. Nem szoktam ennyire durcizni, de ez kikívánkozott. Az összes buta varázslat vagy nem sikerül, vagy túl erősen, semmi nem ment idejében jól. Tényleg féltem most már a vizsgától, el se segített. Inkább bólogattam párat felemelve a fejem, hogy inkább nézzük meg a mancsos lovát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714412#post714412][b]Lewy Bojarski - 2018.02.15. 12:21[/b][/url]

Nem az érdekes, hanem az idegesítő volt az első szó, ami eszembe jutott a kis mancsokról. Én nagyon jól elvoltam a lovammal, nem hiányzott a változás, nem kértem ilyet a sorsomtól. De azt hiszem, hogy ez nem kívánságműsor, ezt dobta a gép.
- Így is mondhatjuk.
Kicsit az övéhez nyomott tenyerem megakasztotta a gondolatmenetet, de én boldog voltam így, szerettem, hogy ennyi idő után is ilyen hatással vagyok rá. Mert most nem is csináltam semmit, csak a kezem az övéhez ért, én pedig akaratlanul is az ujjamon pihenő gyűrűt vettem alaposabban szemügyre. Hiányérzetem volt, mikor nem volt rajtam.
- Olyan közepes - mondtam végül, hogy kiegyezhessünk egy átmenetben a kettő között.
Maja első próbálkozása nem volt a legfényesebb, de vannak olyanok, akiknek csak pár szikra száll elő a pálcájából, aztán volt-nincs, huss, már vége is a varázslatnak. Ehhez képest Maja egészen jól teljesített. Klara meg tapsikolt is egy kicsit, meg fújt egy hatalmas nyálbubit - vajon kitől tanul ilyeneket? -, de ez sem hozott elég boldogságot.
-Nyuszi ne hisztizz, mert apu mérges lesz - néztem rá rosszallóan. Nem szoktam rá komolyan kiakadni, de jobb szerettem, mikor nem akad ki hülyeségeken.  Ameddig ő ott durcázott, én addig kicsit közelebb csúsztam Klarahoz és a kezecskéire nyomtam egy-egy puszit nagy lelkesen. Nagyon szépen vigyorgott cserébe, de lehet csak azért mert én is. Azt hiszem, nagyjából már tudtam, melyik emlékek közt kell keresgélnem. 
Kis sóhajjal vettem elő a pálcát, majd megköszörültem a torkom. Kissé a hajamba túrtam, majd nagyon erősen összpontosítottam az emlékre, mikor a kicsi lány először rúgott. A körkörös mozdulattal intettem.
- Expecto Patronum - hangzott el, és a mancsok mellé már egy test része is látszott, de megint eltűnt, mielőtt a buksija látszott volna. - Hát ez nem ló.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714435#post714435][b]Maja Bojarska - 2018.02.15. 20:44[/b][/url]

Úgy éreztem, mintha neki kevésbé lenne vicceske a mancsos ló gondolata, pedig még ha kicsit bizarrocska is lenne, biztosan az is nagyon aranyos. Szeretem az állatokat, mindegyiket is, ez is biztosan szép és cuki, nem értem miért mérges rá Lewy. Mondjuk nem lehet jó, ha nem szól róla, hogy ő most átoperáltatja magát. Manapság az állítólag divat, láttam egy újságban. El is engedtem a furiságokat, mert nem kellenek a fejembe, meg azért is, mert Lewy tenyere elvonta a figyelmem. Szerettem a kezét, mármint úgy őt egészben is, de néha voltak kedvenceim. Mint a haja is, vagy a szeme, a gödröcske, egy időben a kockák is túl előkelő helyeken voltak. Mindegy is.
- Igen, közepes, az jó lesz rá - mondtam végül, tudtam, hogy ezt azért mondta, mert szerinte nem is nagy, de szerintem meg igen. Mondjuk, ha csak a kezeink nézzük, nem egy méretben gondolkodunk, de ha meg a vonalzóm hozom, az lesz a baj. Nehéz ez! Mint idézni a patrónust. Nem viselkedtem szépen, de láthatóan a ködöm se, nem tetszett az egész úgy, ahogy volt. Még Klara öröme se tudott kihúzni ebből az undi kedvből, ami most megcsapott.
- De én nem is… - néztem rá nagy szemekkel, semmi rosszat nem tettem, csak mérges, nem is rá, hanem magamra meg a buta varázslatra. - Értettem, apuci…
Ahogy dörmögtem neki befejeztem a pálcám látványos elsüllyesztését valahova a láthatatlan alám, és inkább őt figyeltem. Állítólag, ha vigyázunk erre a fadarabra, meghálálja. Én annyira teszem, hogy sosem bántottam, mégse segít. Kíváncsian figyeltem viszont azt, mit produkál a drága.
- Nem, és a nem is a jeti kicsibe, részegen mászva…. Akkor talán olyan, mint az állatkertben a macik…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714570#post714570][b]Lewy Bojarski - 2018.02.17. 22:02[/b][/url]

Ő legalább viccesnek érezte, hogy a lovamnak hirtelen mancsai lettek, de én annyira nem. Szerettem azt a pacit és mindig ott volt, akkor is, mikor más éppen eltűnt valamerre. Most pedig hirtelen nem volt sehol, csak egy pár mancs volt a helyén. Szóval a tenyerem az övének nyomtam szorosan, hogy bizonyítsam, annyira azok a tappancsok sem nagyok.
- Tudtam, hogy melyik szót keresed - jegyeztem meg szórakozottan, mielőtt nyomtam volna egy apró csókot a nyakába. Aztán hagytam, hogy megpróbáljon valamit produkálni, de nem nagyon sikerült, csak némi ködöt. Első próbálkozásnak mondjuk ez is egészen jó volt. Klaranak is nagyon tetszett, más kérdés, hogy ő éppen olyan kis igényekkel tudott rendelkezni néha, mint az anyucija.
- Nem, te soha, ismerlek - horkantam fel kicsit, de aztán közölte, hogy Apuci, én pedig kicsit az ajkamba haraptam. Szerettem, mikor így hív, még vigyorogtam is egy kicsit, de aztán lehervadt az a mosoly, mikor ismét a patrónusra kellett koncentrálnom. Hiába vártam, hogy a teljes állatka megjelenjen, az emlék nem volt elég erős. Annyi csúszott csak ki, hogy megállapítsam, nem egy lóhoz van szerencsém.
- Egy smaci? - kérdeztem oldalra biccentve a fejemet, a pontra nézve, ahol a kis medve eltűnt. - Saját macim van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714600#post714600][b]Maja Bojarska - 2018.02.18. 00:57[/b][/url]

Én elhittem neki, hogy tényleg nem is olyan nagyok, ettől még hozzám képes biztosan az, szerintem az én tenyeremnél tutira. De ezen nem morfondíroztam túl sokat, elég hamar eljött a pillanat, hogy el kellett volna eresztenem azt is, meg a kacsóm is az övétől. Ő kisegített minket a jó szóval én meg csak bólogattam párat, mielőtt elkuncogtam volna magam a puszira. Éppen csikis pontot lőtt be, bár nem mindig az, de most nagyon.
Nem mondhatnám, hogy bármi fenomenálist elértem volna, azon túl, hogy volt konfettiszerű szürke eső, meg ködfolt láb vagy mancsizékkal. Semmiben nem voltam biztos a sajátom illetően. A végén kiderül, hogy valakin bunda van és egy ember a patrónusom. Ilyen vajon lehet? Azt hallottam, hogy van, akinek nincs alakja. De gondolom az nem is foszlik semmissé pillanatok alatt. Meg csak sejthető lenne, ha ilyen paca az enyém és nem rendes állat. Remélem. Most már attól is elég csalódott lennék, ha kiderülne, hogy még csak nem is valami édibogyóm van, hanem amőbám.
- Tényleg nem akartam, én csak mérges vagyok magamra - dünnyögtem a szőnyeg felé, hogy aztán egy nagy sóhajjal erőt vegyek magamon és közöljem, hogy értettem mit akar és a legkevésbé se szeretnék bajba kerülni. Még a végén jól közli velem, hogy nem is szeret, mert ilyen vagyok. Az nagyon nem esne jól. Inkább figyeltem ő mit alkot.
- Lehet, hát olyasmi, de én nem értek olyan jól hozzá - vonogattam a vállaim, mert sok dolog voltam, de szakértő azért nem. Arra hasonlított. Sokkal jobban, mint egy pacira. - Úgy nézett ki… az mit jelent? Vagy az állatoknak nincs jelentősége, milyen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714666#post714666][b]Lewy Bojarski - 2018.02.19. 04:18[/b][/url]

Szerettem, mikor nevet, így csak belevigyorogtam a nyakába, majd még végigsimítottam kissé az oldalán, de aztán odébb is másztam, mielőtt teljesen elterelném a figyelmét a dolgunkról. Mert ugye az most sokkal fontosabb volt, mint hogy megmutassam, mennyire ismerem az összes létező pontot, amelyiken csiklandós akár csak egy kicsit is.
Még így is kevés volt  a koncentrációja, mert a kis állatka helyén csupán füst bukkant fel. Nem mintha ez meglepő lett volna, első próbálkozásra azok a mancsok is nagyon meggyőzőek voltak. A számomra legalábbis nagyon, Majának már kevésbé, őszintén, nem tűnt túlságosan boldognak és ezen még csak meg sem voltam lepődve. Ez nem gátolt meg abban, hogy rápirítsak, amiért túldramatizálja a dolgot.
- De ne legyél! Én tudom, hogy nagyszerű leszel és menni fog és minden jó lesz. Csak legyél egy kicsit türelmesebb magaddal - simítottam meg a hüvelykujjammal az állát, nem volt több egy másodperc törtrészénél, de a lényeg benne volt.
Persze, én vagyok az iskolapéldája, hogy van, ami elméleti szinten nagyon jól megy, majd gyakorlatban a szöges ellentétét teszed. Hogy miért? Azt hiszem, egyértelmű. Nekem is kellett volna az a bizonyos türelem, hogy meglegyen az az új lényecske.
- Én sem vagyok szakértő, ha ez megnyugtat - vontam meg a vállamat, mert nem különösebben voltam szakavatott, nem tudom a bűbáj keletkezésének okait, se semmi ilyesmi. - Összefüggésben áll az ember jellemével, meg a hozzáállásával a dolgokhoz, szóval erős érzelmi behatás miatt megváltozhat az ember patrónusa.
Kicsit még piszkáltam a farmer anyagát a combomon, majd a pálcára pillantottam, onnan pedig vissza a nőmre, hogy kikérjem a véleményét a dologban.
- Megpróbáljam még egyszer szerinted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=714685#post714685][b]Maja Bojarska - 2018.02.19. 19:03[/b][/url]

Jól tudott esni mindig, ha csak úgy a semmiből jött egy puszi. Nekem Hannah sem tudta megmagyarázni a mai napig, hogy lehet egy ruhának, vagy cipőnek, vagy bárminek is jobban örülni ennél, mikor ez pont a legtökéletesebb apróság. Meg azokhoz képest tényleg, már, ha csak az ő általa vettek árát nézem. Abból nekem kijönne a ruhatáram fele legalább. Neki meg csak egy alkalmas pipő. Kicsit felhúztam a vállaim, de csak óvatosan, nem hiányzott volna, hogy a csontom az állával találkozzon, nem lett volna senkinek vicceske. A simogatásra meg csak még vigyorogva ficeregtem egy kört, de munka volt.
Nem voltam túl vidám, látta, hallotta és érezte is, de erről nyilván nem ő tehetett, és bármennyire is mondja, csak magamra lehetek mérges. Hát én csinálok valamit rosszul, most leginkább az előkeresését a legboldogabb pillanatomnak. Már rendesen fájdult a fejem. Úgy éreztem magam, mint psyduck. Csak még nem topogtam a fejem mellett tartva a kezem.
- Jó, majd meglátjuk, ez akkor se volt jó - motyogtam még a végén, de fogjuk rá, hogy tényleg beleegyeztem abba, hogy türelmesebb legyek. Nem mintha ez bárhol, bármikor olyan jól ment volna, ezt aztán neki nem kell bemutatni. Szóval jobb is volt, hogy azt elemeztük ki, neki hogyan lehet macija, ami nem is mancsos ló.
- De többet tudsz, sok okosat is, nekem az elég - mondtam neki, hogy egy picit közelebb csússzak hozzá meg még a lábikómmal Klara kis nyugihelyét is közelebb piszkáltam. Néha nagyon tud zavarni, ha messze vagyunk egymástól, rossz szokásnak is mondhatnánk, de így jobb. - Értem, akkor lehet, hogy most mancsok voltak nálam is, de holnap már nem azok lesznek?
Megvártam, hogy válaszoljon, csak aztán hajoltam közelebb, hogy válasz helyett adjak neki egy nagy puszit és bólogassak. Megsimiztem a combját, hogy biztos menni fog neki, aztán visszadőltem a popsimra, nem akartam útban lenni. A pálcám nézegettem, még eldöntötte neki fog-e futni akkor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715137#post715137][b]Lewy Bojarski - 2018.02.27. 02:40[/b][/url]

Ugyan mikor összebújás van, meg szeretés, akkor általában boldogság is, most mégis illett kicsit elhessegetnem ezt a színről és nekiállni a munka oroszlán részének. Nem volt annyira vicces, nem szerettem én az ünneprontó lenni, de ugye valakinek ezt a szerepet is vállalni kellett és mivel más nem volt kéznél, ez a valaki én lettem.
Nem volt a legjobb a hangulat, mert jelen pillanatban mind a ketten elég eh terméket produkáltunk. Az ő esetében ez még bocsánatos bűn, az enyémben meg csak a szájhúzás megy rá, mert nem erről volt szó. Nem szeretem az ilyet.
- Majd meglátjuk - hagytam rá, mert vitát sem akartam ebből az egészből. Leginkább csak a vizsgaidőszak végére vágytam, de az még nem akart előkerülni.
Kicsit azért elmosolyodtam Majus vigasztalgatásán, kicsit neki is nyomtam a fejemet az övének, csak utána sóhajtottam fel, a kicsilányt figyelve, hogy merre is tovább. Nem olyan példát kéne mutatnom, hogy valami nem megy, ami addig ment és én egyből feladom.
- Nem nyuszi, ez nem egészen így működik. De ha mondjuk "megtalálod a lelkitársad" vagy hasonlók... szóval ilyesmi hatására változhat a patrónusod. Nem tudom, mikor idéztem meg utoljára. - sóhajtottam fel, majd az ajkamba haraptam. - Azóta egészen biztosan nem, hogy... szóval Klara óta.
A puszi után kicsit nekibillentettem a fejemet a vállának, de nem hosszú időre, mert illett összeszednem magam és megidéznem a... smacit? Szóval vettem ismét pár mély levegőt, eltüntetve pár fölösleges gondolatot a fejemből és csak egy maradt. Az a bizonyos. A kicsilányom, Maja kezében, ott a kórházban. Aztán mikor kinyitottam a szemem, ott csücsült le épp a smaci, a nagy mancsával Maja felé kalimpálva.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715158#post715158][b]Maja Bojarska - 2018.02.27. 15:39[/b][/url]

Hiába szeretem nagyon meg még annál is jobban, és a puszik is mindig örömet okoznak, ma valahogy így délutánra már teljesen lemerült a kitartásos készletem. Mármint persze, szerettem volna ügyes lenni, a legtöbbször, ha vele tanultam, kicsit sem akartam rossz eredményekkel operálni, vagy éppen lustálkodni. Szerettem, mikor azt látom rajta, hogy büszke, mert tényleg mindent megtettem az ügy érdekében, de most közel sem ezt éreztem. Ő is feszült volt, bár rájöttem, hogy nem én vagyok ennyire rossz, inkább a sajátjával van baja, de azért mégis olyan rossz volt. Inkább közelebb húztam Klarat és a kezemmel a lábikóit fogtam és cirógattam az ujjammal.
- Nem csak az emlék új? - kérdeztem még vissza kicsit ráncolva a homlokom. Nem süket vagyok, csak kicsit elakadtam a dologban, azt már megbeszéltük, hogy előfordul, mert a buta varázslat válogat és neki a legjobb az bármikor újragondolódhat. Mert ilyen eh. - Ő változtatta meg?
Nem mondom, hogy tisztában voltam a kérdéseimmel, de szerintem értette őket, így csak csendben figyeltem rá tovább piszkálgatva a pici babánkat, aki még élvezte is ezt. Néha rúgott a lábikójával, mikor el akartam húzni a kezem, hogy de vissza, meg még mosolygott is olyan fogatlan, nyálfújósan, de nagyon édes volt. Kicsit én is meg minden megnyugodott azt hiszem, a Szívecském meg nekifutott újra annak az állatkának, hogy akkor kiderüljön mi is pontosan, maci-e vagy sem. Nem hiszem, hogy paci onnan már ki fog jönni.
- Ez nagyon smaci... - közöltem nagyban bámulva a füstből felépült állatkára, de valahogy ugyan úgy maradt tátva a breki szája is, ahogy nézte. Nem volt minket nehéz azt hiszem elkápráztatni vagy lekötni. Még fel is emeltem felé a pálcát szorító kezem, mire Klara is kalimpálni kezdett.
- Akkor... most már jó az emlék? - pillantotam rá a számra harapva, talán egy picit nagyon érdekelt, hogy melyikre is jutott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715443#post715443][b]Lewy Bojarski - 2018.03.04. 01:36[/b][/url]

Ez az egész patrónus dolog olyan volt, amivel jobban járt volna, ha nem nekem kell előadást tartanom róla. Valaki, aki jobban ért hozzá, érthetőbben is el tudta volna magyarázni, de én csak nyűgös voltam és feszült attól a ténytől, hogy nem tudok még egy nyomorult patrónust sem megidézni, ami egész addig ment.
- Hát... láttál itt lovat? Mert én nem - közöltem kissé bebandzsítva, mint az a furcsi lila szörny. Sokszor éreztem úgy magam, meg hogy nem értek dolgokat, főleg ha érzelmekről volt szó. - A patrónust? Nem. Engem viszont igen.
Mert akárhogy is vettük, más lettem, mióta ő volt. Nem a rossz értelemben, de más. Kicsit megváltoztak a prioritásaim, a gondolkodásmódom, a hozzáállásom a dolgokhoz. Ez nem egy önálló folyamat volt, Maja mellett indult el a dolog, aki szintén egy csomó dolog rendjét teljesen felforgatta. Kicsit inkább figyeltem, ahogy a kislány Maja figyelméért rugdosódik, meg hatalmasakat mosolygott rá.
A mancsos állat egy smaci volt, nem túl nagy, de nem is picimini, olyan éppen közepes méretű jegesmaci volt. Leült és párat vakart a fülén, mielőtt azt Maja felé nyújtotta volna.
- Hát, azt hiszem - állapítottam meg, de ahogyan a koncentrációm kissé megcsappant, a smaci felháborodottan kapta felém a fejét, kissé el is halványodva. Hajh.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715464#post715464][b]Maja Bojarska - 2018.03.04. 12:44[/b][/url]

A patrónusidézés önmagában elég nagy dolog, én tudom a legjobban, hogy van rengeteg dolog a varázsvilágban, ami nem mehet akárkinek és ha őszinte akarok lenni, már felkészültem rá, hogy majd jól beleesek abba a csoportba, akiknek sosem megy. Nem tudom, ennek mi oka, bénák-e, az emlék bibis, vagy csak úgy nem elég erősek, nálam bármi is lehetne, vagy mind együtt. Nehéznek tűnt az egész és az is feltűnt, hogy Lewy valahogy jobban érezné magát szintén, ha nem kéne ezzel szenvednünk. Talán ezért is voltam mérges magamra, mindkettőnket feltartom. Eredménytelenül.
- Nem láttam pacit - ingattam meg a fejem. Elég egyértelmű volt, hogy amiket eddig láttunk, abból itthon senkinek nincs patása, ha nagyon akarna se. A visszakérdésére csak bólogattam, aztán el is hallgattam. Nem akartam nagyon belemenni ki és mi más, azt hiszem furcsán éreztem volna magam. Sosem akartam, hogy valami miatt, amit én okozok vagy éppen közöm van hozzá emberek változzanak meg, nem vártam ilyet senkitől soha, ez meg eléggé afelé hajlott. Inkább csak Klarara mosolyogtam, mikor ő rám és a lábikóit masszíroztam finoman, amire elégedetten gügyörészett.
Addig tartott a nagy babára figyelgetésem, még le nem ült elém egy smaci. Már úgy szó szerint, ott ült a lassan összeállt maci és figyelt, emelte a mancsát én meg még nyújtottam is a kezem, ahogy azt a brekikém is nagy lelkesen tette volna. Annyira akart neki szólni, hogy még a nyála is jött, édes volt így is.
- Úgy néz ki - dőltem neki picit, valamivel jobb kedvvel, mint az elmúlt percekben, aztán csak az ölemben heverő pálcára meredtem. Kell ez nekem? Úgy sem jövök rá, hogy mi is a baja az emlékeimmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715649#post715649][b]Lewy Bojarski - 2018.03.05. 02:28[/b][/url]

Nem ez volt az álomprogramom a hétköznapjaimba, de összességében nem volt vele bajom sem. Majának kellett segíteni, azt meg szerettem, főleg, mikor büszkén lengette meg a bizonyítványát az előző alkalmakkor is, mint aki tőlem várja az elismerést. Mert hát, így is volt, ez rám hárult, mert egyesek szar szülők. Khm.
- Én se, ez itt a probléma - tártam szét a karjaim, majd visszaejtettem magam mellé elégedetlen arccal. Mert ugye nem erről volt szó! Nem volt benne a megállapodásban, hogy majd csak úgy gondol egyet a patrónusom és csettintésre valami mássá válik. Szerettem őket nézni együtt, mert gyönyörűek és kis boldogok voltak, szóval egyszerűen jól álltak egymásnak. Nagyjából azt hiszem, a házban van most minden, ami nélkül nem tudnék teljes életet élni. Plusz Schwarz.
Aztán a figyelmem a patrónusra összpontosítottam és azt hiszem, hogy sikerült megtalálni azt, ahogy mindkettőnknek jó. Már hogy... mindegy, ott ült a smaci és billegtette a lábikóját nagy lelkesen.
- Hát, eléggé smaci formája van - bólintottam elégedetten. Kicsit el is mosolyodtam, mielőtt még a smaci olyan csúnyán nézett volna rám, majd ismét Majára sandítottam. - Tudod, mire gondoltam...?
A smacival még tetettem egy kört, oda is ment a kislányhoz, jó közelről megnéztem, aztán hagytam útjára menni, mert beszélni akartam Majával.
Ez nem egy multitasking feladat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715668#post715668][b]Maja Bojarska - 2018.03.05. 17:29[/b][/url]

Az igazság az, hogy nem azért csücsültünk most itt az egész napos tanulás végén, mert belőlem annyira előbújt volna a nem is létező szorgalmam, vagy mert olyan hiper-szuper-giga-mega rosszul állnék az anyaggal. Mondjuk jól sem, de ez más kérdés. Szerettem volna ügyes lenni, megint azt látni, amit kaptam ott, a teázás közben, mielőtt feltette azt a bizonyos kérdést. Boldog voltam tőle, hogy örül neki és megdicsér, meg ezek mellett még büszke is volt talán. Csak jó volt az úgy, meg tavaly is, pedig ott már pocim volt és sokan kinéztek meg szigorúbbak is voltak ezért, mégis jól sikerült.
- Megszökött. Zabolátlan paci - csóváltam a fejem, aztán sikerült a végére egészen el is vigyorodnom. Lassan elillant az érzése a sikertelenségnek, egyelőre legalábbis nem kísértett, hogy mennyire bénán nem jutok egyről a kettőre magamban.
Klarat simizgettem, ahogy az apu macija ismerkedett velünk. Nagyon cuki volt és olyan szép is, egyből megnyerte a brekikét is, egészen fel is sikongatott, mikor közel ért hozzá. Örült, mert nevetett egy kört, csak aztán sikerült megint felénk lesnie. Keze-lába járkált izgalmában. Valaki már biztos sikeresnek érezte ezt a napot.
- Most fura, mérges smaci inkább, ugye nem bántod? Ő nem megy el, mint a paci, igaz? - érdeklődtem meg és már rá is figyeltem teljesen elszakítva a szemeim a picilányról. A kérdésére a számra harapva mosolyodtam el, aztán meg elkezdtem ingatni a fejem. - Nem, de szeretném...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715790#post715790][b]Lewy Bojarski - 2018.03.07. 11:04[/b][/url]

Ha úgy vesszük, valahol igazat mondott. Azt akarta szimbolizálni a patrónusom, aki vagyok, akkor éppen szabad és megállíthatatlan. Vagy, valami ahhoz nagyon hasonló, kötődés nem igen alakult ki senkivel, barátokon kívül. Ha igen aktívan akarnék mindenbe mindent belelátni, a szürke az érzelmi világomat jellemezte volna: sivár és egyhangú. Aztán mikor ez elmúlt, a patás is eltűnt.
- Igen, eléggé az - láttam be, aprót bólintva, majd halványan elmosolyodtam őt figyelve. De aztán várt a munka meg a tenni akarás, szóval kénytelen voltam nekiállni és tényleg a patrónussal foglalkozni. Az emlék megtalálása is sokkal egyszerűbbnek bizonyult így visszatekintve, mint eredetileg szerettem volna, de akkor még teljesen máshogy álltam hozzá.
A kicsilány halkan fel is sikoltott, mikor a maci odahajolt hozzá, hogy megszaglássza. Bár, ez inkább természetből adódó volt, azt hiszem, a patrónusok nem érezhetnek szagokat... ? Kérdőjel.
- Jaj, dehogy is... nem akarom bántani, csak azt hiszem, nem szereti, hogy több dolgot próbálok egyszerre csinálni - ingattam meg a fejemet, mert ugye formás smaci volt. De ettől még nem egyszerű feladat, nem olyan, mint matekban a szorzás. - Rátok. Már, hogy... az első percekre.
Kicsit le is szegtem a fejem mosolyogva, majd letettem a pálcát és arra a helyre néztem, ahol az előbb még a smaci ácsorgott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715872#post715872][b]Maja Bojarska - 2018.03.08. 01:08[/b][/url]

Nem mindig gondolok bele abba, miket is mondok ki, vagy éppen miket nem. Bár utóbbit lehet azért teszem, mert fogónak odabent a kerekek, de most biztos nem így volt. Csak úgy kitörtek a szavak, nem sértésnek szántam én se rá, se a pacira, de be kell vallani, hogy eléggé igaz volt rá. Ha egy patásnak jó dolga van és szelíd, akkor nem császkál el, pláne nem transzformálja magát szőrös, mancsos maciba. Gondolom én persze.
A smacikával voltunk azt hiszem mind elfoglalva a legkisebbtől a legnagyobbig, szóval kicsit el is kalandoztunk szerintem. Én vigyorogtam, ahogy a breki lelkesen sipítva nevetett meg rázta a kezeit össze és vissza, aztán csak a halványuló mancsos után bámultam, mielőtt érdeklődve a férjecskéhez fordultam.
- Akkor az enyém se fog engem, nekem nagyon nem megy szerintem ez az egyetlen dologra, az előbb is ezért butult el a varázslat, nem érti meg, hogy ez nehéz - mondtam végig szinte egy levegővel, aztán a végén nagyot is fújtattam, ahogy levegőt vettem. Már nem voltam olyan csalódott meg mérges, csak bántott a dolog. Rossz, mikor nem jön össze, de azt még kevésbé szeretem, mikor ez mások előtt van, most meg nem is akárki előtt. Kicsit a combom dörzsiztem, mielőtt felnéztem volna a drágára, hogy neki szenteljem a figyelmem. Aztán elmosolyodtam. Abból meg inkább vigyor lett szép lassan. Eleresztettem a breki lábikóját, arrébb tettem a pálcám, mielőtt a térdeimre fordulva kicsit közelebb csúsztam apucihoz. A vállain megtámaszkodva nyújtottam mögé a kacsóm, de még nem karoltam át, csak miután felemelte hozzám a buksiját, ha megtette, majd egy csókra hajoltam oda. Tuuudom, megbeszéltük, hogy ha tanulási van, vannak szabályok, de ez most csak jó így. Pont így. Megéri a büntit is.
- Nagyon szeretlek. Szeretünk... Téged.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=716074#post716074][b]Lewy Bojarski - 2018.03.10. 19:07[/b][/url]

A smaci pillanatok alatt lett közszereplő, kicsit magamra emlékeztetett azokban a kritikus években, mikor nem derült kis, hogy most tényleg maradandót alkotok Lengyelországban, vagy olyan leszek, mint a legtöbb fiatal tehetség. Hullócsillag. Pár pillanatig sziporkázik, majd eltűnik és nem marad utána semmi. Én maradtam. Kicsit még meredtem a mancsos helyére, aztán a lányaimra néztem, akik még mindig elég boldognak tűntek, hogy legalább nekem sikerült valamit produkálni.
- De nyuszi, máskor is tudsz összpontosítani, esetleg megpróbálhatnád most is. Biztos jobban menne - bólintottam nagyot. Szerettem volna, ha legalább próbálkozik és nem úgy hagyja abba mára, hogy megint nem sikerült valami és fúj és rossz és soha többet. Pedig hajlamos rá.
A földet bámultam kicsit, ahogyan elmeséltem, hogy mire is gondoltam, de nem tudom, hogy azért, mert furcsa és egész kicsit kínos is volt, vagy csak mert nem akartam beleakadni. Annyi biztos, hogy közelebb mászott hozzám, majd kicsit megemelte az állam, mire elmosolyodtam halványan.
- Hé... nyuszi... - súgtam az ajkai közé, a derekán nyugtatva a kezem még pár pillanatig. - Arról volt szó, hogy most... tanulás van.
Nyomtam apró csókokat az állára, miután elszakadtam kicsit az ajkaitól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=716166#post716166][b]Maja Bojarska - 2018.03.11. 01:07[/b][/url]

Az senkinek nem volt újdonság, ha előkerül valami puha és cuki és állatos, akkor az részben nekem is teljesen hű meg há és belebolondulásosság van percek alatt, de már éppen akkora volt a brekkencs, hogy neki szintén. Szerelem első látásra. Klara is az volt nekünk szerintem, de most rá és a smackóra gondoltam elsősorban. Elég nagy mosollyal figyeltem, ahogy járkál kicsit felettünk, meg mikor tapizta volna a kicsilányt. Amíg kicsit meg nem fakult, el sem szakítottam a pillantásom, de aztán…
- Nem erről van szó. Én próbálkozom. De ez butaság. Úgysem tudom melyik a jó. Nincs felcimkézve, hogy héééé, Majaaa, nééézd, látod a huszonnegyvenkettest? Arra gondolj most!
A puffogásom nem volt szívderítő, így igyekeztem egy nagy fújtatással semmissé tenni. Nem tetszett, hogy mindenben, de tényleg, nem nagyon tudtam volna a táncon kívül semmit mondani, amihez ne lettem volna eredendően vagy utólag rettenetesen béna.
Kicsit a helyzetemen meg a hangulaton javítva vettem a bátorságot, főleg miután elég széles mosolyom lett az emlékét hallva, hogy odacsuszizzak hozzá, jó közel, szépen kicsit elé és a lábai közé emelve az enyéim, majd a karjaim a vállára téve várjak ki kicsit. Tudtam, hogy ezt nem kellene. Viszont ez nem igazán érdekelt. Szomorú, hogy milyen rossz vagyok. Majd megkeresem a mami adta füzetet mit kell elmondani lefekvés előtt a megbocsátásért. DE később.
- Hm? - pillantottam rá kérdőn és ártatlanul, a számra harapva elfojtva a mosolyom, mikor elhajoltam a csókból. - Hááááát… azt mondtad úgysem mehet minden rögtön. Nem lehetne, hogy… ühm… megpróbálom még egyszer, de utána inkább csak még hasonlóan nagyon megszeretlek?
Nagyon szépen tudok néha nézni, és most is így éreztem így teszek, de még mielőtt bármi is történhetne olyan gyors voltam, mint Stitch, mikor selfiezni kellett a verekedő Lilo előtt, és a szácskám már az övén volt én meg nagyon belé kapaszkodtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=716187#post716187][b]Lewy Bojarski - 2018.03.11. 13:39[/b][/url]

A lányoknak nagyon tetszett a smaci, nekem meg még egy kicsit emésztgetnem kellett, hogy hát, na, na, most már nem ló vagy, hanem egy nagy, melák mancsos, olyan majdnem fehér. A szín legalább stimmelt, a ló is szürke volt, amit akkor sem teljesen értettem. De hát, egészségükre, biztos volt valami kritérium a castingon.
- Jaj, miért mindig ilyenkor vagy ennyire negatív, nyuszi? Nekem sincs felcímkézve semmi, anno rengeteget küszködtem vele, mert mindent végigkellett próbálnom, ami pozitív. Aztán abba is hagytam. Csak a meccsem után két héttel álltam neki újra. Addig nem volt meg az emlék - vontam meg a vállamat lazán, de nem akartam ebbe az egészbe nagyon belemerülni. Mert hát apám a maga pozitív emlékeit nagyon szépen tönkretette, különösebb erőfeszítések nélkül.
Most viszont határozottan visszaélt azzal, hogy tudta, hogyan kell elterelni a figyelmemet a tanulásról és ez annyira nem tetszett. Jó, ez hazugság, nagyon is tetszett, sőt, működött is a dolog, de nem szabadott volna neki.
- Hm! - néztem rá grimaszolva, mert tudtam, hogy mit csinál és egyelőre próbáltam is tartani magam az erős, határozott szerephez. - Hát... esetleg, ha nagyon látom rajtad, hogy próbálod és nem valahol máshol vagy közben fejben. Akkor lehet róla szó.
Azaz, ezt mind el akartam mondani, de a hát után belém fojtotta a szót azzal a csókkal, mire a hajába futtattam az ujjaim és csak utána fejeztem be a mondandómat. Finoman megpaskoltam a hátsóját, aprót szusszanva, majd elengedtem.
- Na, lássam, mennyire akarod!