A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Hideg, brr. Borzongató, libabőrös érzés, ami végigszalad az ember egész testén, apró borsódzást eredményezve a karokon, lábakon. Kellemetlen is lehetne, de egyáltalán nem ezt tudja róla például hősnőnk mondani. Kedveli, jó, friss és hazai a hőmérséklet. Anglia is hűvös meg szeles, ami közelebb van a szívéhez, így két tanévnyi magyarkodás után is. Van, ami nem változik. Ha eddig nagy szemekkel bámult, akkor most majd ki esik rajtuk keresztül. Hatalmas pislogások, még nyel is mellé, ahogy elképed Matten. Nem tudja mi történt, és bár hihetetlenül meg van lepve tetszik neki a dolog. Nevetgél is, hiába az adok-kapok, egy pillanatra se sértődik meg ténylegesen, vagy tudna haragudni. Sőt, inkább csak játszik, mert az jó. Így ül rá háztársára és próbál rá mérgesen nézni, amikor viszont Matt nevet, ő is.
A következő mozdulatokon már nem is tudja meg kéne-e lepődnie vagy sem, csak sodródik az árral és a felette, nagyon közel helyezkedő Mattre pislog.
- Ühm...hümühm... - Látványos hümmögésbe kezd, miközben vigyorog, felszabadítja kezeit és a nagyfiú nyaka köré fonja őket. - Rád tapadok, mint a rágó. Nem lesz egy perc nyugtod se! Aztán majd még kitalálom...
Vagyis fogalma sincs, de nem akar vesztes lenni a csatában. Kedvesen simogatja közben a fiú tarkóját, ahogy várja, hogy na mégis mit tartogat nekik a helyzet. Az határozottan különös, de úgy...jó is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=580596#post580596][b]Cornelia R. Knight - 2016.03.29. 23:52[/b][/url]

Hideg, brr. Borzongató, libabőrös érzés, ami végigszalad az ember egész testén, apró borsódzást eredményezve a karokon, lábakon. Kellemetlen is lehetne, de egyáltalán nem ezt tudja róla például hősnőnk mondani. Kedveli, jó, friss és hazai a hőmérséklet. Anglia is hűvös meg szeles, ami közelebb van a szívéhez, így két tanévnyi magyarkodás után is. Van, ami nem változik. Ha eddig nagy szemekkel bámult, akkor most majd ki esik rajtuk keresztül. Hatalmas pislogások, még nyel is mellé, ahogy elképed Matten. Nem tudja mi történt, és bár hihetetlenül meg van lepve tetszik neki a dolog. Nevetgél is, hiába az adok-kapok, egy pillanatra se sértődik meg ténylegesen, vagy tudna haragudni. Sőt, inkább csak játszik, mert az jó. Így ül rá háztársára és próbál rá mérgesen nézni, amikor viszont Matt nevet, ő is.
A következő mozdulatokon már nem is tudja meg kéne-e lepődnie vagy sem, csak sodródik az árral és a felette, nagyon közel helyezkedő Mattre pislog.
- Ühm...hümühm... - Látványos hümmögésbe kezd, miközben vigyorog, felszabadítja kezeit és a nagyfiú nyaka köré fonja őket. - Rád tapadok, mint a rágó. Nem lesz egy perc nyugtod se! Aztán majd még kitalálom...
Vagyis fogalma sincs, de nem akar vesztes lenni a csatában. Kedvesen simogatja közben a fiú tarkóját, ahogy várja, hogy na mégis mit tartogat nekik a helyzet. Az határozottan különös, de úgy...jó is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=580600#post580600][b]Matthew Bloomer - 2016.03.29. 23:56[/b][/url]

Jól esik, hogy tudnak együtt nevetni, felszabadító érzés és valahol meg is könnyebbül tőle a lelke. Szó sincs arról, hogy összevesztek volna vagy bármi hasonló, egyszerűen csak félt attól, hogy mi van akkor, ha ez az egész költözősdi falat von majd közéjük és elszakítja őket egymástól. Ő a legjobb barátja, nélküle nem menne túl sokra az életben, lényegében Cornelia az egyik oka annak, hogy Matthew-t még nem reggelizték meg a lethifoldok. Szóval maradjunk annyiban, hogy sokat köszönhet neki.
Gyorsan felülkerekedik a meglepődésén és máris megfordítja a helyzetet, hogy ő szabadon mozoghasson felül. Cory nem igazán tűnik meglepettnek, lehet még mindig az első sokk hatása alatt áll, hogy a hóban landolt. A lány színészi alakítása nagyon megnyerő, az óriásnak tetszik az előadás, pláne hogy páholyból élvezheti azt. Szóval rágó, huh?
Egyre csak nézi Corneliát, csend feszül közöttük, de nem az a frusztráló, kényelmetlen csend, ez olyan természetes és magától értetődő. Nézi az arcát a szemét, a haját, mindent, ami csak a látómezejébe tud kerülni ilyen közelről. Eddig fel sem tűnt neki, hogy átvizesedett a pulóvere a hóban való fetrengés miatt, hogy ennyire kiszáradt a szája, hogy Cory mindig is ennyire szép volt-e... Furcsán érzi magát, a gyomra mintha lezuhant volna az alhasába és most ott gurulgatna jobbra-balra magányában. Számára fel sem tűnt eddig, hogy egyre jobban csökkentette a közöttük lévő távolságot. Soha nem volt még ennyire közel senkihez, sem testileg, sem lelkileg, mint ehhez a lányhoz, aki most itt fekszik alatta a hóban és a tarkóját simogatja... Minden egyes simításnál újra és újra, mintha apró kis elektromos jelecskék szaladgálnának a gerincén fel-le, akár kellemetlen is lehetne, de nem az, sőt.
A helyzet alig fokozható már, Matt minden idegszála égnek mered és figyel mindenre, ami körülötte történik. Örökké valóságnak tűnő pillanatokig néz még Cory meleg, barna szemeibe, majd lehunyja a sajátjait és ajkát finoman a lányéra helyezi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=580604#post580604][b]Cornelia R. Knight - 2016.03.29. 23:57[/b][/url]

Az évek alatt, amióta Matty a barátja lett, kiismerte már annyira, hogy ha nem is beszél, a rezdüléseiből legalább kiolvassa a válaszokat. Most is ezzel próbálkozik, bár leginkább azért mert fel sem tett kérdésekre keres magyarázatot. Furcsa ez, nagyon. Ahogy itt vannak egymástól milliméterekre, tiszta libabőrös lesz, érzi, ahogy ez végigszalad az egész testén. Igazából ráfoghatná, hogy kezd átázni és átfagyni, de egyáltalán nem a hó, a nedvesség teszi. Egészen más kelti benne ezeket, mégpedig a nagyfiú.
- Sőt! Nem tudsz majd szabadulni se, le se tudnál lőni úgy fogom folyamatosan jártatni a szám és így csipcsipcsirip... majd mondom tovább a magamét. Még rá nem jövök, mivel fogom ezt visszaadni. Lehet majd egy tál tejszínnel az arcodba ébredsz! Igen... biztos. De ahj, ezt most elárultam...
Elneveti magát a saját eszmefuttatásán, igazság szerint közel egyértelmű jele lenne ez annak, hogy picit zavarba jött, ha jobban ismerné őt ilyen helyzetben a másik. Viszont ez nem mondható el, így szimplán csak a szokásos szómenésnek tűnhet. Ezután azonban egy pillanatra se akarja megtörni azt a hallgatást, ami közéjük állt. Kellemes bizsergés járja át, ahogy pedig szép lassan lecsökkent a távolság köztük, hagyta magát sodródni az árral. A csók közben összekulcsolta kezeit Matt tarkójánál, úgy vonta magához még inkább. Pedig egyáltalán nem akart követelőző lenni, vagy rosszat, vagy... fogalma sincs igazából olyan természetes mozdulat volt, olyan könnyű, semmi mesterkéltség. És hát... a fejében inkább nem kavarogtak idegen gondolatok. Vagyis nem idegenek, egyszerűen semmibe nem akart és nem is tudott most belegondolni. Annyi szomorkodás után ezt most hirtelen mindennél jobbnak élte meg. Talán majdnem olyan jónak, mintha kapott volna egy pandát. Csak itt volt, csak magukon forogtak a fogaskerekek.
Ahogy a csók elcsendesült, és ajkaik elváltak egymástól, csak a kellemes bizsergés maradt. Beharapta ajkát úgy figyelte Mattet, de nem engedte el túl távolra. Hát, az biztos, hogy most belefojtották a szót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=580621#post580621][b]Matthew Bloomer - 2016.03.30. 00:08[/b][/url]

Nevet, ahogy Cornelia egyre csak mondja a magáét, csipcsirip, kismadárka. Néha tényleg olyan mint egy kis széncinege, amelyik énekével a tavaszt köszönti szüntelenül. Órákon keresztül el lehet hallgatni a kismadár dalolását, anélkül hogy frusztrálóvá vagy idegesítővé válna. Matthew is pontosan ugyanígy van Coryval, nevetve mosolyog is rá, miközben ő csak sorolja az ellene készülő merényleteket.
Karjain látható libabőr fut végig, ahogy a lány egyre csak a tarkóját simogatja. Matt nem nagy szakértője a dolgoknak, de azért annyit ő is tud, hogy ez a másik érintésének a hatása, és nem a hűvös környezeté. Nyel egy nagyot, ádámcsutkája látványosan ugrik egyet a torkán, aztán előrehajol és már ott is van, ahova eddig nem gondolta volna, hogy el fog jutni. Ők ketten mindig is barátok voltak, szoros kötelék fűzi őket össze már nagyon régóta. Nem tudná megmondani, hogy a baráti érzések, amiket Cornelia iránt táplált, vajon mikor fordultak át egy mélyebb és bensőségesebb érzésbe, szerelembe. Mert most érzi úgy igazán, hogy erre vágyott, ezt meg akarta tenni már egy ideje, csak soha nem volt meg hozzá a kellő bátorsága és önbizalma. Ott volt Jeremy is, nem tudta hova tenni nagyon a dolgot, nem volt kifejezetten féltékeny a másikra, inkább csak szomorú, hogy Cory több időt tölt el a Rellonossal, mint vele. Aztán ez a probléma megoldódott, így maradt Ő, és az önbizalomhiánya. Nagyot lendített rajta mikor a lány közölte, hogy vissza kell mennie Angliába, így most itt tartanak. Matthew úgy érzi, hogy a fejében felrobbant az egész világegyetem.
Szép lassan húzódik csak el, mintha nem akarná, hogy túl messzire kelljen mennie a másiktól. Cornelián látszik, hogy meglepődött, de semmi vádló nem tükröződik a szemében és nem is lökte el magától Mattet, ez már fél siker. Azonban mocorog az óriás fejében egy gondolat, egy kérdés, amit muszáj útjára engednie a kobakjából.
- És... ilyenkor mi van? Mit kell csinálni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=580622#post580622][b]Cornelia R. Knight - 2016.03.30. 00:12[/b][/url]

Szóval kapni egy pandát, mi? Nem, nem cserélné ezt el arra sem, ami azért hatalmas szó a mániás lánykától. Lassan engedi ki ajkait, nem rágcsálja tovább, ahogy végignéz a fölé magasodó fiún. Elakadt benne minden szó és gondolat, a gyomra, ahogy összeakadt a tekintetük ugrott egy nagyot, és mintha kis pillangók szálldosnának, de ezek a fejét is ellepték, mert értelmes dolog ott bizony nincs. Érzi, ahogy meghűl a háta és teljesen a hóba süllyed lassan. De valahogy egy percig se aggódik a hideg, a felfázás, vagy elázás miatt, mintha kizárta volna mindazt, ami körülöttük van. Nem igazán sikerült semmi értelmes reakció, így zavarodottan és elnézést kérően vigyorodott el a kis megakadása után, viszont csak engedett a szorításon Matt nyaka körül a kérdéskor. Hatalmas szemeit meresztette rá, a száját már nyitotta volna szóra, de úgy maradt pár pillanatra. Erre azok, amik az eszébe jutottak nemigazán minősülnek válasznak.
- Mi? Hogy...?
Értetlenkedik picit, de aztán mosolyogva kezdi értelmezni, hogy a kérdéssorból bebootholt a rendszere: ez bizony ismeretlen terep a másik számára, nem mintha ő szakértő lenne, de az elsőről a második lépésre már elbattyogott egyszer, meg a harmadikra... be lehet ezt hozni, hamar. Igazság szerint őt nem zavarta ez a kis csend, ami beállt a kérdés után, csak nézett Matt szemeibe, fürkészte az arcát, rávigyorgott, aztán lehúzva magához adott egy puszit az orrára, majd visszasüllyedve a hóba elnézett két oldalra, és vissza fel Rá.
- Mondjuk menjünk be valami meleg helyre, mert megfázunk, aztán...aztán folytathatjuk. - Hogy mit, az számára is rejtély, de egyelőre ez tűnt logikusnak és helyesnek. Az biztos, hogy elég egyértelműen nem lett mérges, vagy nem akart elhátrálni, sőt kifejezetten mosolygós volt és alig eresztette el Mattet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=583229#post583229][b]Matthew Bloomer - 2016.04.04. 00:37[/b][/url]

Matthew fejében bekövetkezett az ősrobbanás, a Nagy Bumm, amiből az ő egész kis világegyeteme megszületett, a bolygók és sok-sok csillag. Ennek fő okozója itt fekszik alatta, igencsak testközelben és mosolyog rá, te szent Isten, el sem meri hinni. Mintha csak ez a mindent megrengető érzés egy újjászületés lenne. Vagy esetleg még csak most kezdődik el az élet igazán?
Meglehetősen megakasztja Corneliát a kérdése, de ezen nem tud csodálkozni, mivel ő maga is csak akkor döbben rá, hogy mi süvített elő a fejéből a száján keresztül, mikor már kiejtette a szavakat. Kicsit ő is döbbenten pislog a másikra, de míg Cory elneveti magát, Matt inkább a rákká alakulást választja - már ami az arca színét illeti. Képtelen zavarát leplezni, ide-oda pillantgat, csak a lányra ne kelljen ránéznie... Fogalma sincs, hogy mit kéne tennie vagy mondania, az előző percig még azt se tudta, hogy létezik a világon olyan érzés, hogy szerelem vagy hogy egy csók lehet ennyire egyszerű. Röviden csak arról van szó, hogy Matthew még soha életében nem szeretett senkit barátságnál jobban és erre az újonnan jött szituációra csak úgy tud pislantgatni, mint örömlány az üdülési csekkre. De talán bele tudna tanulni , hogy hogyan kell ilyenkor viselkedni, mi az általános norma... talán.
Az orrára kapott puszitól csak még inkább zavarba jön, de most már legalább Corneliára pislantgat sűrűn. A válaszul kapott mondatok csak még inkább összekuszálják a fejében és a gyomrában uralkodó káoszt, de annyit azért felfog, hogy fel kellene állniuk innen és visszavonulni egy fedett és meleg helyre. Bekapcsol a menekülési kényszere, nagy testméretéhez képest villámgyorsan pattan fel négykézlábról álló helyzetbe. De azért nem felejti el a hóban fekvő másikat, kinyújtja a kezét és hipp-hopp fel is húzza a lányt talpra. Együtt indulnak el vissza az iskolába, közben Matthew mély hallgatásba burkolózva rágódik a délután történteken.