A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=580600#post580600][b]Matthew Bloomer - 2016.03.29. 23:56[/b][/url]

Jól esik, hogy tudnak együtt nevetni, felszabadító érzés és valahol meg is könnyebbül tőle a lelke. Szó sincs arról, hogy összevesztek volna vagy bármi hasonló, egyszerűen csak félt attól, hogy mi van akkor, ha ez az egész költözősdi falat von majd közéjük és elszakítja őket egymástól. Ő a legjobb barátja, nélküle nem menne túl sokra az életben, lényegében Cornelia az egyik oka annak, hogy Matthew-t még nem reggelizték meg a lethifoldok. Szóval maradjunk annyiban, hogy sokat köszönhet neki.
Gyorsan felülkerekedik a meglepődésén és máris megfordítja a helyzetet, hogy ő szabadon mozoghasson felül. Cory nem igazán tűnik meglepettnek, lehet még mindig az első sokk hatása alatt áll, hogy a hóban landolt. A lány színészi alakítása nagyon megnyerő, az óriásnak tetszik az előadás, pláne hogy páholyból élvezheti azt. Szóval rágó, huh?
Egyre csak nézi Corneliát, csend feszül közöttük, de nem az a frusztráló, kényelmetlen csend, ez olyan természetes és magától értetődő. Nézi az arcát a szemét, a haját, mindent, ami csak a látómezejébe tud kerülni ilyen közelről. Eddig fel sem tűnt neki, hogy átvizesedett a pulóvere a hóban való fetrengés miatt, hogy ennyire kiszáradt a szája, hogy Cory mindig is ennyire szép volt-e... Furcsán érzi magát, a gyomra mintha lezuhant volna az alhasába és most ott gurulgatna jobbra-balra magányában. Számára fel sem tűnt eddig, hogy egyre jobban csökkentette a közöttük lévő távolságot. Soha nem volt még ennyire közel senkihez, sem testileg, sem lelkileg, mint ehhez a lányhoz, aki most itt fekszik alatta a hóban és a tarkóját simogatja... Minden egyes simításnál újra és újra, mintha apró kis elektromos jelecskék szaladgálnának a gerincén fel-le, akár kellemetlen is lehetne, de nem az, sőt.
A helyzet alig fokozható már, Matt minden idegszála égnek mered és figyel mindenre, ami körülötte történik. Örökké valóságnak tűnő pillanatokig néz még Cory meleg, barna szemeibe, majd lehunyja a sajátjait és ajkát finoman a lányéra helyezi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=580621#post580621][b]Matthew Bloomer - 2016.03.30. 00:08[/b][/url]

Nevet, ahogy Cornelia egyre csak mondja a magáét, csipcsirip, kismadárka. Néha tényleg olyan mint egy kis széncinege, amelyik énekével a tavaszt köszönti szüntelenül. Órákon keresztül el lehet hallgatni a kismadár dalolását, anélkül hogy frusztrálóvá vagy idegesítővé válna. Matthew is pontosan ugyanígy van Coryval, nevetve mosolyog is rá, miközben ő csak sorolja az ellene készülő merényleteket.
Karjain látható libabőr fut végig, ahogy a lány egyre csak a tarkóját simogatja. Matt nem nagy szakértője a dolgoknak, de azért annyit ő is tud, hogy ez a másik érintésének a hatása, és nem a hűvös környezeté. Nyel egy nagyot, ádámcsutkája látványosan ugrik egyet a torkán, aztán előrehajol és már ott is van, ahova eddig nem gondolta volna, hogy el fog jutni. Ők ketten mindig is barátok voltak, szoros kötelék fűzi őket össze már nagyon régóta. Nem tudná megmondani, hogy a baráti érzések, amiket Cornelia iránt táplált, vajon mikor fordultak át egy mélyebb és bensőségesebb érzésbe, szerelembe. Mert most érzi úgy igazán, hogy erre vágyott, ezt meg akarta tenni már egy ideje, csak soha nem volt meg hozzá a kellő bátorsága és önbizalma. Ott volt Jeremy is, nem tudta hova tenni nagyon a dolgot, nem volt kifejezetten féltékeny a másikra, inkább csak szomorú, hogy Cory több időt tölt el a Rellonossal, mint vele. Aztán ez a probléma megoldódott, így maradt Ő, és az önbizalomhiánya. Nagyot lendített rajta mikor a lány közölte, hogy vissza kell mennie Angliába, így most itt tartanak. Matthew úgy érzi, hogy a fejében felrobbant az egész világegyetem.
Szép lassan húzódik csak el, mintha nem akarná, hogy túl messzire kelljen mennie a másiktól. Cornelián látszik, hogy meglepődött, de semmi vádló nem tükröződik a szemében és nem is lökte el magától Mattet, ez már fél siker. Azonban mocorog az óriás fejében egy gondolat, egy kérdés, amit muszáj útjára engednie a kobakjából.
- És... ilyenkor mi van? Mit kell csinálni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=583229#post583229][b]Matthew Bloomer - 2016.04.04. 00:37[/b][/url]

Matthew fejében bekövetkezett az ősrobbanás, a Nagy Bumm, amiből az ő egész kis világegyeteme megszületett, a bolygók és sok-sok csillag. Ennek fő okozója itt fekszik alatta, igencsak testközelben és mosolyog rá, te szent Isten, el sem meri hinni. Mintha csak ez a mindent megrengető érzés egy újjászületés lenne. Vagy esetleg még csak most kezdődik el az élet igazán?
Meglehetősen megakasztja Corneliát a kérdése, de ezen nem tud csodálkozni, mivel ő maga is csak akkor döbben rá, hogy mi süvített elő a fejéből a száján keresztül, mikor már kiejtette a szavakat. Kicsit ő is döbbenten pislog a másikra, de míg Cory elneveti magát, Matt inkább a rákká alakulást választja - már ami az arca színét illeti. Képtelen zavarát leplezni, ide-oda pillantgat, csak a lányra ne kelljen ránéznie... Fogalma sincs, hogy mit kéne tennie vagy mondania, az előző percig még azt se tudta, hogy létezik a világon olyan érzés, hogy szerelem vagy hogy egy csók lehet ennyire egyszerű. Röviden csak arról van szó, hogy Matthew még soha életében nem szeretett senkit barátságnál jobban és erre az újonnan jött szituációra csak úgy tud pislantgatni, mint örömlány az üdülési csekkre. De talán bele tudna tanulni , hogy hogyan kell ilyenkor viselkedni, mi az általános norma... talán.
Az orrára kapott puszitól csak még inkább zavarba jön, de most már legalább Corneliára pislantgat sűrűn. A válaszul kapott mondatok csak még inkább összekuszálják a fejében és a gyomrában uralkodó káoszt, de annyit azért felfog, hogy fel kellene állniuk innen és visszavonulni egy fedett és meleg helyre. Bekapcsol a menekülési kényszere, nagy testméretéhez képest villámgyorsan pattan fel négykézlábról álló helyzetbe. De azért nem felejti el a hóban fekvő másikat, kinyújtja a kezét és hipp-hopp fel is húzza a lányt talpra. Együtt indulnak el vissza az iskolába, közben Matthew mély hallgatásba burkolózva rágódik a délután történteken.