A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=580596#post580596][b]Cornelia R. Knight - 2016.03.29. 23:52[/b][/url]

Hideg, brr. Borzongató, libabőrös érzés, ami végigszalad az ember egész testén, apró borsódzást eredményezve a karokon, lábakon. Kellemetlen is lehetne, de egyáltalán nem ezt tudja róla például hősnőnk mondani. Kedveli, jó, friss és hazai a hőmérséklet. Anglia is hűvös meg szeles, ami közelebb van a szívéhez, így két tanévnyi magyarkodás után is. Van, ami nem változik. Ha eddig nagy szemekkel bámult, akkor most majd ki esik rajtuk keresztül. Hatalmas pislogások, még nyel is mellé, ahogy elképed Matten. Nem tudja mi történt, és bár hihetetlenül meg van lepve tetszik neki a dolog. Nevetgél is, hiába az adok-kapok, egy pillanatra se sértődik meg ténylegesen, vagy tudna haragudni. Sőt, inkább csak játszik, mert az jó. Így ül rá háztársára és próbál rá mérgesen nézni, amikor viszont Matt nevet, ő is.
A következő mozdulatokon már nem is tudja meg kéne-e lepődnie vagy sem, csak sodródik az árral és a felette, nagyon közel helyezkedő Mattre pislog.
- Ühm...hümühm... - Látványos hümmögésbe kezd, miközben vigyorog, felszabadítja kezeit és a nagyfiú nyaka köré fonja őket. - Rád tapadok, mint a rágó. Nem lesz egy perc nyugtod se! Aztán majd még kitalálom...
Vagyis fogalma sincs, de nem akar vesztes lenni a csatában. Kedvesen simogatja közben a fiú tarkóját, ahogy várja, hogy na mégis mit tartogat nekik a helyzet. Az határozottan különös, de úgy...jó is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=580604#post580604][b]Cornelia R. Knight - 2016.03.29. 23:57[/b][/url]

Az évek alatt, amióta Matty a barátja lett, kiismerte már annyira, hogy ha nem is beszél, a rezdüléseiből legalább kiolvassa a válaszokat. Most is ezzel próbálkozik, bár leginkább azért mert fel sem tett kérdésekre keres magyarázatot. Furcsa ez, nagyon. Ahogy itt vannak egymástól milliméterekre, tiszta libabőrös lesz, érzi, ahogy ez végigszalad az egész testén. Igazából ráfoghatná, hogy kezd átázni és átfagyni, de egyáltalán nem a hó, a nedvesség teszi. Egészen más kelti benne ezeket, mégpedig a nagyfiú.
- Sőt! Nem tudsz majd szabadulni se, le se tudnál lőni úgy fogom folyamatosan jártatni a szám és így csipcsipcsirip... majd mondom tovább a magamét. Még rá nem jövök, mivel fogom ezt visszaadni. Lehet majd egy tál tejszínnel az arcodba ébredsz! Igen... biztos. De ahj, ezt most elárultam...
Elneveti magát a saját eszmefuttatásán, igazság szerint közel egyértelmű jele lenne ez annak, hogy picit zavarba jött, ha jobban ismerné őt ilyen helyzetben a másik. Viszont ez nem mondható el, így szimplán csak a szokásos szómenésnek tűnhet. Ezután azonban egy pillanatra se akarja megtörni azt a hallgatást, ami közéjük állt. Kellemes bizsergés járja át, ahogy pedig szép lassan lecsökkent a távolság köztük, hagyta magát sodródni az árral. A csók közben összekulcsolta kezeit Matt tarkójánál, úgy vonta magához még inkább. Pedig egyáltalán nem akart követelőző lenni, vagy rosszat, vagy... fogalma sincs igazából olyan természetes mozdulat volt, olyan könnyű, semmi mesterkéltség. És hát... a fejében inkább nem kavarogtak idegen gondolatok. Vagyis nem idegenek, egyszerűen semmibe nem akart és nem is tudott most belegondolni. Annyi szomorkodás után ezt most hirtelen mindennél jobbnak élte meg. Talán majdnem olyan jónak, mintha kapott volna egy pandát. Csak itt volt, csak magukon forogtak a fogaskerekek.
Ahogy a csók elcsendesült, és ajkaik elváltak egymástól, csak a kellemes bizsergés maradt. Beharapta ajkát úgy figyelte Mattet, de nem engedte el túl távolra. Hát, az biztos, hogy most belefojtották a szót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=580622#post580622][b]Cornelia R. Knight - 2016.03.30. 00:12[/b][/url]

Szóval kapni egy pandát, mi? Nem, nem cserélné ezt el arra sem, ami azért hatalmas szó a mániás lánykától. Lassan engedi ki ajkait, nem rágcsálja tovább, ahogy végignéz a fölé magasodó fiún. Elakadt benne minden szó és gondolat, a gyomra, ahogy összeakadt a tekintetük ugrott egy nagyot, és mintha kis pillangók szálldosnának, de ezek a fejét is ellepték, mert értelmes dolog ott bizony nincs. Érzi, ahogy meghűl a háta és teljesen a hóba süllyed lassan. De valahogy egy percig se aggódik a hideg, a felfázás, vagy elázás miatt, mintha kizárta volna mindazt, ami körülöttük van. Nem igazán sikerült semmi értelmes reakció, így zavarodottan és elnézést kérően vigyorodott el a kis megakadása után, viszont csak engedett a szorításon Matt nyaka körül a kérdéskor. Hatalmas szemeit meresztette rá, a száját már nyitotta volna szóra, de úgy maradt pár pillanatra. Erre azok, amik az eszébe jutottak nemigazán minősülnek válasznak.
- Mi? Hogy...?
Értetlenkedik picit, de aztán mosolyogva kezdi értelmezni, hogy a kérdéssorból bebootholt a rendszere: ez bizony ismeretlen terep a másik számára, nem mintha ő szakértő lenne, de az elsőről a második lépésre már elbattyogott egyszer, meg a harmadikra... be lehet ezt hozni, hamar. Igazság szerint őt nem zavarta ez a kis csend, ami beállt a kérdés után, csak nézett Matt szemeibe, fürkészte az arcát, rávigyorgott, aztán lehúzva magához adott egy puszit az orrára, majd visszasüllyedve a hóba elnézett két oldalra, és vissza fel Rá.
- Mondjuk menjünk be valami meleg helyre, mert megfázunk, aztán...aztán folytathatjuk. - Hogy mit, az számára is rejtély, de egyelőre ez tűnt logikusnak és helyesnek. Az biztos, hogy elég egyértelműen nem lett mérges, vagy nem akart elhátrálni, sőt kifejezetten mosolygós volt és alig eresztette el Mattet.