A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Megsárgult újságkivágások, családi képek, mágikusak, egy gyerekzsúr, hangtalanul nevetnek a gyerekek, a gyertyák lángja illegeti magát; egy balatoni fürdőzés, lágyan hullámzik a háttérben a víz. Egy élet darabkái hevernek szanaszét az asztalon. Már reggel nyolc óta itt ül, azóta elfogyott a termoszban magával hozott kávé, a szeme körüli karikák tovább mélyedtek, hogyha ez még lehetséges egyáltalán, a haja pedig mintha egy verébcsaládnak adna otthont.
Halkan mormol magának, miközben egy füzetbe jegyzetel, majd a füzetet félresöpri és újra maga elé húz egy fényképet. Valami új, eddig fel nem fedezett részlet? Egy kétes alak sziluettje a háttérben? Vagy... nem, az csak egy fa a távolban. A képek minősége sem segít a helyzeten. Rég volt a hetvenes évek, még varázsló-viszonylatban is.
Feltolja szemüvegét a feje tetejére, és nagy elánnal dörzsölgetni kezdi a szemeit néhány halk, fáradt sóhaj kíséretében. Mit is akar elérni? Látott egy cikket, egy idős, de nagyon jó memóriájú újságíró lehetett, aki újra előszedett egy negyven éves ügyet. Egy gyászhír egy vidéki lap utolsó előtti oldala legalján. Ennyi elég volt, hogy valakinek eszébe jusson egy eltűnt kislány, akit négy évtízede nem találtak meg, de a szülei soha nem adták fel. Illetve most az apja mégis kénytelen volt, tekintettel arra, hogy róla szól a gyászhír. A rejtélyes körülmények, a megoldatlan ügy mind olyan szókapcsolatok, amik beindítanak egy gépezetet Tobias fejében és többet nem is áll az le, amíg mindenre fény nem derül. Jobb mindent elrejteni előle, ami ezeket vagy hasonlót tartalmaz. De ez a bizonyos újság a kezébe került - teljesen véletlenül, valaki a nagyteremben felejtette -, és így most itt van. És még itt lesz egy ideig, valószínűleg zárásig. Hiányolja a házát, ahol nincs nyitvatartási program, bármikor újabb adag kávét főzhet magának és garantáltan senki nem fogja megzavarni, Winstonékon kívül. De most itt van, és végülis egy könyvtár nem utolsó hely egy nyomozás elkezdéséhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=571243#post571243][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.03.06. 18:16[/b][/url]

Megsárgult újságkivágások, családi képek, mágikusak, egy gyerekzsúr, hangtalanul nevetnek a gyerekek, a gyertyák lángja illegeti magát; egy balatoni fürdőzés, lágyan hullámzik a háttérben a víz. Egy élet darabkái hevernek szanaszét az asztalon. Már reggel nyolc óta itt ül, azóta elfogyott a termoszban magával hozott kávé, a szeme körüli karikák tovább mélyedtek, hogyha ez még lehetséges egyáltalán, a haja pedig mintha egy verébcsaládnak adna otthont.
Halkan mormol magának, miközben egy füzetbe jegyzetel, majd a füzetet félresöpri és újra maga elé húz egy fényképet. Valami új, eddig fel nem fedezett részlet? Egy kétes alak sziluettje a háttérben? Vagy... nem, az csak egy fa a távolban. A képek minősége sem segít a helyzeten. Rég volt a hetvenes évek, még varázsló-viszonylatban is.
Feltolja szemüvegét a feje tetejére, és nagy elánnal dörzsölgetni kezdi a szemeit néhány halk, fáradt sóhaj kíséretében. Mit is akar elérni? Látott egy cikket, egy idős, de nagyon jó memóriájú újságíró lehetett, aki újra előszedett egy negyven éves ügyet. Egy gyászhír egy vidéki lap utolsó előtti oldala legalján. Ennyi elég volt, hogy valakinek eszébe jusson egy eltűnt kislány, akit négy évtízede nem találtak meg, de a szülei soha nem adták fel. Illetve most az apja mégis kénytelen volt, tekintettel arra, hogy róla szól a gyászhír. A rejtélyes körülmények, a megoldatlan ügy mind olyan szókapcsolatok, amik beindítanak egy gépezetet Tobias fejében és többet nem is áll az le, amíg mindenre fény nem derül. Jobb mindent elrejteni előle, ami ezeket vagy hasonlót tartalmaz. De ez a bizonyos újság a kezébe került - teljesen véletlenül, valaki a nagyteremben felejtette -, és így most itt van. És még itt lesz egy ideig, valószínűleg zárásig. Hiányolja a házát, ahol nincs nyitvatartási program, bármikor újabb adag kávét főzhet magának és garantáltan senki nem fogja megzavarni, Winstonékon kívül. De most itt van, és végülis egy könyvtár nem utolsó hely egy nyomozás elkezdéséhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=571252#post571252][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.03.06. 18:34[/b][/url]

Ki kapott rengeteg papírmunkát? Na ki? Természetesen ő - legalább ezúttal nem pecsételnie és szerződések alpontjait bújja, hanem valami tényleges esettel foglalkozik: ugyan ahhoz ő még túlságosan is gyakornoknak számít, hogy ténylegesen, tevékenyen részt vegyen a jogi védelemben. Ettől függetlenül Jeszenszky elvárja tőle, hogy a lehető legnagyobb körültekintéssel nézzen utána a családnak és a korábbi esetnek, már csak a biztonság kedvéért is. Azt is hozzátette, ha bármilyen észrevétele van, ne féljen hozzá jönni vele.
Ez a főnöke nyelvéről az emberi kommunikáció univerzális nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy legkésőbb két nap múlva legalább öt-hat javaslatot hallani akarok magától fiam, különben elkönyvelem használhatatlan csinovnyiknak.
Kikérte (és kapta) az ügyiratokat a minisztréiumból, másképpen nem is tudta volna elolvasni őket, a minisztériumi anyagok mind erős titkosító bűbájokkal vannak ellátva, s csak akkor láthatja őket, ha arra a hivatal által felhatalmazást kap - egyszersmind ideiglenesen ráhelyeznek egy varázslatot, amivel láthatja a papíron írtakat. Másoknak ez csak egy stóc üres fecni.
Ha Magyarországon maradtak volna, akkor ő is inkább éjjelig maradt volna a minisztériumban, így viszont, hogy ritkábban kell bejárnia, úgy döntött, hogy inkább hozza magával a mappát, aztán majd egy nyugodt helyen átnyálazza. Szóval most itt tart, ez történik most - most, hogy megtalálta az ominózus "nyugodt helyet".
Helyet keres - és talál is, sokat, meglepően kevesen ücsörögnek a könyvtárban, és azok közt is sikerül találnia egy ismerős arcot. Igaz, az ismerős arc pillanatnyilag nagyon el van mélyedve valamiben, annyira, hogy talán még az sem tűnik fel neki, hogy az asztal közelébe ért. Nem túl nagy hanggal járó, de jelzésértékű mozdulattal ejti az asztallapra a vaskos mappát, ami tompán puffan egyet.
- Helló, nem gond, ha ide ülök, ugye? - Kellemes félmosoly ül az arcán, miközben lepillant Tobiasra. A keze már a szék támláján nyugszik, egyetlen mozdulatra arról, hogy kihúzza és helyet foglaljon rajta. Mindössze udvariasságból ugyan, de azért megvárja a választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=579137#post579137][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.03.28. 16:56[/b][/url]

Az előtte álló képet nézegeti; egy kislány képe, a legutolsó, ami róla készült; sárga pöttyös ruhában kacag teli szájjal valakinek a kép szélén, akit nem látni. Egy farmon éltek az Isten háta mögött valahol a Hortobágyon, csak ők, hárman, meg a tyúkok és két kutya. Könnyű lehetett valakinek onnan elrabolni egy gyereket. A kérdés csak az, hogy miért és ki. És hogyan.
A gondolatmenetéből egy hang zökkenti ki. Zavartan pislogni kezd, mint ki álomból ébredt és hirtelen nem tudja, hol is van. A könyvtár, persze. Ahogy felpillant az előtte állóra, egy halvány mosolyt küld felé és csak bólint. Sóhajtva hátradől a széken, a karjait összefonja maga előtt, a csuklóján láthatóvá válik így a közös időmérőjük, ami gyorsan mozgásba lendül.
A saját papírhalmára egy újabb akta érkezett. Ahogy elnézi, hasonló időből származhat, csak épp hivatalos körökből származik, valószínűleg a Minisztérium adta ki.
- Mennyire vannak jól védve ezek az anyagok otthon? - bök a fejével az iratcsomó felé. Az otthon szó teljesen véletlenül hagyja el a száját, önmagát is meglepve vele. Magyarországot otthonnak nevezi egy dán gyerek egy franciának. Még hogy nem a multikulturalizmus fellegvára az a hely.
A dánok elég jó munkát végeznek ilyen szempontból - még akkor sem tudja elolvasni az iratok tartalmát, ha éppenséggel a kezébe kerül egy, amit szanaszét hagyott az anyja a házban. Ellopni meg esélytelen, még azelőtt letartóztatnák vagy legalábbis kitessékelnék a raktárból, mielőtt annyit mondhatna, hogy "azt hiszem, eltevédtem". De esetleg a magyarok kevésbé végeznek jó munkát. Talán nem védi semmi az iratokat, csak úgy ott sorakoznak a polcon, arra várva, hogy valaki leemelje őket. Mennyivel könnyebb beleütnie az orrát az apja nyomozásaiba - lehet, hogy egy olyat kellett volna keressen. Egy mugli ügyet. És jól kivallatja igazságszérummal és különböző átkok segítségével a gyanúsítottakat, aztán törli a memóriájukat. Tökéletes terv. Miért nem teszik ezt vajon többen? Gyakorlatilag esélyük sincs a mugli bűnözöknek egy aurorral szemben - még egy auror-palántával szemben sem. Sőt, egy úgyáltalán, egy másodéves boszorkány már letörli őket a térképről, ha arról van szó. Persze, a törvények elég nagy gondot jelentenek. És az auror-palánták rögtön elveszítik erőfölényüket, ha egy jól képzett, felnőtt varázslóval találják szembe magukat, akinek az a feladata, hogy az ilyen törvényt lazán értelmező egyedeket egy hivatalos ejnyebejnyében részesítsék, meg esetleg másban is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=594567#post594567][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.05.17. 03:48[/b][/url]

Őszintén, ezek az végrendeleti perek mindig olybá tűnnek, mint egy kellemetlen szálka a jogi képviselő körme alatt. Igaz, meglehetősen jól fizető szálka, de mégis van valami egészen zavarba ejtő abban a látványban, ahogyan két felnőtt ember a törvény színe előtt kaparja ki egymás szemét, néhány galleonért. Ők pedig asszisztálnak ehhez, és elnéző nagy testvérként fordítják félre a tekintetüket, csak hogy ne váljon túl kínossá a helyzet. Tégy úgy, mintha a halotti tor nem válna épp mohó tülekedéssé és számító könyökléssé a vagyon felé; csak tartsd a markod. Valahol megérti, hogy a szakmájával szemben miért terjednek nem túl hízelgő sztereotípiák, tudja Ethan maga is, hogy kell mindehhez egyfajta.. lelki alkat. Hogy hajlandó legyél szemet hunyni, s ha a szád lefitymáló mosolyra is görbülne, te megzabolázd árulkodni akaró vonásaid, és a kitörni készülő egyéni véleményed, udvarias panelekkel helyettesítsd - mindeközben törekedve a hitelességre. Az ő erősségük, hogy kívül tudnak maradni, érzelmileg elhatárolódni, s csak annyi kötődést hátrahagyni, amely a megfelelő érvek, gondolatmenetek felépítéséhez kell, amely megfelelő támaszként szolgál a retorika kidolgozásához. Sosem árt tudni, mivel vagy képes hatni: együttérzést váltani ki, vagy épp felháborodást a vetélytárs oldalával szemben.
Önmagukban ezek nem csak felettébb kínosak, hanem rendkívül unalmas esetek is. Az ő felettese viszont Jeszenszky, aki nem vállal aprócska polgári pereket; ebből kifolyólag az övék sem éppen elkönyvelhető se nem aprócskának, de még csak túlzottan átlagosnak sem. Adott az idős, elhunyt varázsló, nem túl nagy vagyonnal, ám értékesnek számító varázstárgyakkal a birtokában, aki tragikus hirtelenséggel huny el. Hátramarad még épp csak vegetáló felesége, és két gyermek (a feljegyzések szerint lett volna egy harmadik is ugyan, ám őt évtizedekkel ezelőtt eltűntnek nyilvánították), aztán, hogy a dolog ne legyen ennyire egyszerű, a mágikus vagyontárgyaként folytatott per harmadik résztvevője az elhunyt testvére.
Azzal, hogy kikérte a minisztérium anyagait azon elvárásoknak tesz eleget, hogy megfelelően tájékozódjon a család hátteréről, ám ez úgy tűnik, tolódni fog, hála a nem várt társaságnak. Nem mintha rosszul érintené.
- Meglehetősen körültekintőek, épp csak megpiszkálni tudnám a rájuk tett védőbűbájt, ha akarnám. - Pedig minden nagyképűség nélkül, az összes mágiaág közül a bűbájokhoz és az okklumenciához ért talán a legjobban, a mágikus kompetenciája pedig nem sorolható a silányabbak közé.
- Te mivel ütöd el az időd? - Kérdés közben nem szándékosan, inkább csak ösztönösen néz szét az asztalon futólag. Nem akarja ő semmibe beleütni az orrát, de a szemét azért mégsem csukhatja be, és egyébként is megtette volna ugyanezt a távot a pillantásával, hogy felmérje, mennyi helye van szétterpeszkedni az aktában pihenő papírokkal maga előtt. El is időzik röviden a Tobi előtt fekvő fényképen, amelyet bár fejjel lefelé lát, de amint a vizuális érzékelése leküzdi ezt a kisebb akadályt, nem várt meglepetéssel hümment fel, mint aki valami nagyon érdekesbe botlott az imént.
- Régi képnek tűnik. - Kijelentő mondat, implicit kérdésekkel mögötte. Csak semmi számonkérés, finoman és könnyen hárítható, már csak a jellegéből adódóan is. Ethan többnyire, ha nem indokolt másféle bánásmód, szereti biztosítani az egérutat, nehogy beszélgetőpartnerei kényelmetlenül érezzék magukat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=597941#post597941][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.05.31. 21:29[/b][/url]

Szóval azokkal se lesz nagyobb sikere. Tehát akkor marad a hosszú, rögös, tisztességes út. Gürizik majd néhány évet, amíg valaki egy egyen-irodában, a Minisztérium egy eldugott csücskében, a napi ötödik kávéja ledöntése után esetleg úgy határoz, hogy áhh, talán mégis adnak neki egy esélyt, miért ne - félretolva a pszichológiai jelentések vészjósló halmát, amelyek mind ugyanazt hirdetik: ne vegyék fel aurornak, sőt, ha lehet, mégcsak pálca közelébe se engedjék. Persze, ez most még nem áll így, de az elmúlt évek jelentéseit figyelve, egy elég erős, negatív irányba tartó tendencia tűnik fel. Röviden - Tobias nem beszámítható. Természetesen mindig vannak B, meg C, D tervek. Valahol az ABC derekán járhatunk, amikor felbukkan a mugli-alternatíva. Varázslóként könnyű dolga lenne elhitetni néhány mugli agyturkásszal, hogy tökéletesen épeszű és köszöni szépen, de mostmár szeretne kikerülni az akadémiáról, bele a nagyvilágba.
A kérdésnek nem sikerül áthatolnia az elméjét és a külvilágot szétválasztó szakadékon. Valahol a lehetséges tervek végénél roboghat már gondolatainak gőzöse, amikor egy különös megjegyzés sikerül eljusson az elméjéig. Tobias lassan felemeli a tekintetét. Semmi nincs összhangban semmivel. A szavak nem stimmelnek. Nem ezt akarta mondani. De valamiért ezt mondta. Udvariasság, titkolózás? Magában némán mérlegelve újra lepillant az előtte álló fényképre. Halkan hümmög egyet, amit akár igennek is lehet érteni, de akár másnak is. Nem fontos. Előrehajolva egy kupacba gyűjti a papírjait - elvégre ez nem egy egyszemélyes asztal. Nem szép dolog így szétterpeszkedni.
- Negyvenegy éves egész pontosan. Akit ábrázol, jövő hónapban tölti be az ötvenet. Vagy örökké kilenc éves maradt. - szavainak tartalma sokat elárul, vagy épp keveset - attól függ, mit jelentett Ethan különös hanglejtése. A tiszta empátia azért nem varázslat - nincs benne semmi hókuszpókusz. Azt tudja, hogy valami van, de az még nem világos, hogy mi az a valami. Úgyhogy óvatosan tapogatózik, már csak amiatt is, mert a másik is ezt teszi. Mindeközben hangja kellemes és könnyed - amellett persze, hogy rekedt, mint egy kivénhedt rockénekesé, a fáradtságtól.