A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Hol lehet már?
Szofi unottan rugdosta az asztal lábát, miközben taxik és hatalmas buszok húztak el mellette az ablak túloldalán. Az órájára pillantott, ami szerint a másik lánynak már legalább negyed órája meg kellett volna érkeznie kettejük találkahelyére és most teljesen amatőrnek érezte a helyzetét.
Bár mindenkinek azt hazudta, hogy semmi kapcsolata sincsen az apjával, a saját bőrét mentette. Hiszen az apja kapcsolatai révén jutott el Daihoz és a családjához, akikhez ezúttal már nem csak a kötelező családi látogatás kötötte, sokkal inkább a feltétlen bizalom és a hűség. Hitt a párosukban és tudta, hogy soha senki másért nem hozna akkora áldozatokat, mint az ő különbejáratú Clyde-jáért.
A szőke a füle mögé tűrt egy hajtincset és közben azon elmélkedett, amit a legutóbb az édesanyja mondott, hogy nincsen biztonságban a fiú mellett. Szerette őt, ezt tudta, de azt nem tudhatta, hogy jelenleg nincsen senki sem a közelében, aki nagyobb figyelmet szentelne neki, és aki jobban odafigyelne az étkezésére, mint a fiú. Szofi kicsit kezdett is aggódni, hogy túlzásba viszi, átesik a ló túloldalára és nem fog tudni gátat szabni a helyzetnek. Félt, hogy ismét beleesik abba a hibába, amibe pár évvel ezelőtt és sejtette, hogy az anyja akkor hazacitálná. Dainak pedig nem lenne hasznára egy csontváz, nem igaz?
A sarkon feltűnt egy szőke üstök, ami nagyon hasonlított a Dai apja által adott leíráshoz. A lány a szájához emelte a kávéscsészét és kiitta az utolsó kortyot. Remélte, hogy a lány nem annyira kezdő, mint amennyire ő gondolja és leül majd mellé, mielőtt még bárki kiszúrja őket.
Amennyiben a másik belépett és ez megtörtént Szofi a gyűrűjét kezdte forgatni az ujján.
- Késtél. –jegyezte meg hidegen, majd tekintete az ablakon kívülre korlátozódott. - A pontosság nálunk elengedhetetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=564182#post564182][b]Szofia Elena Chenkova - 2016.01.18. 22:03[/b][/url]

Hol lehet már?
Szofi unottan rugdosta az asztal lábát, miközben taxik és hatalmas buszok húztak el mellette az ablak túloldalán. Az órájára pillantott, ami szerint a másik lánynak már legalább negyed órája meg kellett volna érkeznie kettejük találkahelyére és most teljesen amatőrnek érezte a helyzetét.
Bár mindenkinek azt hazudta, hogy semmi kapcsolata sincsen az apjával, a saját bőrét mentette. Hiszen az apja kapcsolatai révén jutott el Daihoz és a családjához, akikhez ezúttal már nem csak a kötelező családi látogatás kötötte, sokkal inkább a feltétlen bizalom és a hűség. Hitt a párosukban és tudta, hogy soha senki másért nem hozna akkora áldozatokat, mint az ő különbejáratú Clyde-jáért.
A szőke a füle mögé tűrt egy hajtincset és közben azon elmélkedett, amit a legutóbb az édesanyja mondott, hogy nincsen biztonságban a fiú mellett. Szerette őt, ezt tudta, de azt nem tudhatta, hogy jelenleg nincsen senki sem a közelében, aki nagyobb figyelmet szentelne neki, és aki jobban odafigyelne az étkezésére, mint a fiú. Szofi kicsit kezdett is aggódni, hogy túlzásba viszi, átesik a ló túloldalára és nem fog tudni gátat szabni a helyzetnek. Félt, hogy ismét beleesik abba a hibába, amibe pár évvel ezelőtt és sejtette, hogy az anyja akkor hazacitálná. Dainak pedig nem lenne hasznára egy csontváz, nem igaz?
A sarkon feltűnt egy szőke üstök, ami nagyon hasonlított a Dai apja által adott leíráshoz. A lány a szájához emelte a kávéscsészét és kiitta az utolsó kortyot. Remélte, hogy a lány nem annyira kezdő, mint amennyire ő gondolja és leül majd mellé, mielőtt még bárki kiszúrja őket.
Amennyiben a másik belépett és ez megtörtént Szofi a gyűrűjét kezdte forgatni az ujján.
- Késtél. –jegyezte meg hidegen, majd tekintete az ablakon kívülre korlátozódott. - A pontosság nálunk elengedhetetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=564203#post564203][b]Gwen L. Blake - 2016.01.18. 22:31[/b][/url]

Mégis mit képzel magáról az a...? Még, hogy nincs ennél jobb dolga?! Bármit szívesebben csinálna,mint találkozna egy idegen lánnyal, valami megbeszélés miatt. De neki ebbe nincs beleszólása, a férfi tudja hol kell megfogni a szőkét, és azok a levelek. Ha nem segít neki, nem adja át Kathnek a leveleket és ő sem kapja meg azokat. Pofátlan módon ezt ki is használja, nincs bűntudata, hogy visszaél a helyzettel. Nem ez az első alkalom, és a szőke biztos benne, hogy nem is az utolsó. És nem tehet ellene semmit, ez a legrosszabb.
Puffogva, mérgesen, mit szépítünk, dühösen megy a hoppállomásra, hogy Angliába menjen és találkozzon, azzal a csajjal. Keith még csak arra sem veszi a fáradtságot, hogy elvigye Gwent, mert neki van jobb dolga. Gwen sejti is, hogy mi az, inkább nem említette meg. De nem fogja megköszönni, amit visszakap, kezdetnek majd hallgathatja, hogy mennyit késett a lány, akit küldött és stb. Most sem pontos, sohasem az, de ez biztos említették a másik tagnak, ha nem akkor úgy járt. London utcáihoz amúgy sincs hozzászokva, itt figyelni kell a sok pocsolyára és arra, hogy ne essen el.
Végül húsz perces késéssel, de megérkezik a helyszínre, ahol a lány türelmetlenül várja.
- Ha nem kötelezően kellett volna jönnöm, talán még pontos is vagyok. De, amit muszáj, azt direkt nem úgy csinálom - ez nem a lány ellen szól, általánosságba véve is így van. Ami muszáj, kötelező vagy hasonló címszavakkal van ellátva, azt direkt nem úgy csinálja.
- Amúgy mit kell megbeszélnünk? Nem kaptam semmilyen információt, csak azt, hogy jönnöm kell - majd elhalkulok, mikor a pincér az asztalunkhoz ér. Egy kávét rendelek, most ennyivel is beérem és érdeklődő pillantást vetek az előttem ülő lányra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=564210#post564210][b]Szofia Elena Chenkova - 2016.01.18. 22:45[/b][/url]

Szofi kifejezetten türelmes volt, ezt már egészen korán megtanulta, amikor a tánctanára újra és újra elismételtette vele ugyanazt az egy gyakorlatot. Mert tökéleteset akartak faragni belőle és már majdnem sikerült is nekik, amikor végül robbant a bomba, a lány pedig a klinikán kötött ki. Az anyja tajtékzott, szerette volna felgyújtani az egész stúdiót és az apját hibáztatta mindenért. Szofi a mai napig úgy érezte, hogy az anyja ezért akarja távol tartani őt az apjától. Mert lebukott. Nem tudta elég jól leplezni, hogy baj van.
A szőke végre berontott, a lány pedig közölte vele a tényeket. Elvégre az ő küldetése maga volt a profizmus. Tudta, hogy nem hibázhat, mert akkor vagy Dai, vagy pedig az apja lekapják a fejét a helyéről. Nem volt egyszerű az élete két irányításmániás férfi mellett, azonban Szofi elég talpraesett volt hozzá, hogy ellavírozzon közöttük.
- Ez nem túl előnyös jellemvonás, remélem tudod. –szúrta oda mintegy mellékesen és ajkaira halvány, gúnyos mosoly csúszott. - Szofi vagyok! –mutatkozott be végül némi habozás után a lánynak és végre felé fordult.
Nem irigyelte a másikat, hiszen láthatólag és hallhatólag beledobták a mélyvízbe. Fogalma sem volt róla, Keith miért éppen őt küldte és miért nem tudta a saját dolgait önállóan, mint egy nagyfiú elintézni. Szofi gyűlölte az angliai kapcsolatát, kezdve a nőtől, aki a szálakat mozgatta, át az öccsén, akinél tenyérbe mászóbb férfiegyedet pillanatnyilag nem ismert és most itt volt a lány.
Próbált pozitívan hozzáállni a helyzethez ezért, hogy lehiggadjon elkezdte az ujjai között forgatnia  bontatlan cukros zacsit, amit minden egyes cukrászdában a csészéje mellé helyeztek, pedig ő direkt kiemelte, hogy édesítőt szeretne.
- Egy találkát kell lefixálnunk. Nem tudom, csináltál már ilyet? Voltál már terepen? –mérte végig elgondolkozva a lányt. - Már csak, hogy tudod-e mire számíthatsz. Nem lesz sétagalopp, ezek itt nem cseverészni akarnak majd. Miért téged küldött Keith? Csak mert egy férfivel sokkal egyszerűbb helyt állni. Valamiért ezek azt hiszik, mi nők képtelenek vagyunk önálló döntéseket hozni és nem nézik ki belőlünk, hogy meg tudjuk védeni magunkat. –cinkos mosoly jelent meg a szája sarkában, ahogy a lányra nézett. - Mit tudsz a mi kötelékünkről? A mi csapatunkról?
A lány természetesen Daira és magára gondolt. Érdekelte, hogy vajon Keith mennyit osztott meg a szőkével, mert gyanította, hogy volt néhány kedves megjegyzése.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=564230#post564230][b]Gwen L. Blake - 2016.01.18. 23:11[/b][/url]

Szofi

- A barátaim már megszokták tőlem, mindig elkések. Csak az a különbség, hogy akkor véletlen, most meg direkt. Nyugodtan megmondhatod apádnak, hogy a londoni kapcsolata nem túl jó - kacsint a lányra. Legalább egy kicsit hadd járassa le Keith, csak egy nagyon kicsit, mert megérdemli.
- Gwen - mutatkozik be a lány, és ő is megereszt egy mosolyt. Míg kihozzák az italát, nem szólnak egy szót sem, nehogy valaki esetlegesen hallgatózzon, vagy valami olyan dolgot halljon meg véletlen, amit nem kéne. Az totális lebukás lenne, bár Gwennek egy jó lehetőség.
Az első mondat sérti a lány önérzetét, persze, hogy volt már terepen. Azért ennyire nem kezdő, bármennyire is nem akart belefolyni.
- Persze, hogy voltam, de inkább ne emlegessük - morogja válaszul. Nem szívesen beszél arról az estéről, amikor Magnusszal találkozott, leginkább elfelejtené a dolgot. Az valami borzalmas volt, természetesen Keith hibájából.
- Tudom, az ilyen sosem könnyű, különben nem kellene itt ülnünk? Hogy miért engem? Mert egy lusta disznó, és inkább nőzik, mintsem eljöjjön találkozni, az ő szavaival élve "egy kiscsajjal" - ezt sem Gwen mondta, a lealacsonyítást nem. Inkább a férfire haragudjon, mintsem rá, és, ha ennyire megrontja az orosz kapcsolatait, akkor talán nem őt fogja küldözgetni. Jobbik esetben. A másik lehetőség, hogy elkezdi kiképezni Gwent, amire a szőkének annyira sincs kedve. Akkor be fog telni nála a pohár, és ellógva az iskolából, megkeresi Kathet, hogy személyesen adja oda a leveleket.
- Azt hiszik, hogy felsőbbrendűek, pedig nem. Minden sikeres férfi mögött áll egy nő, csak képtelenek bevallani - végre talált valakit, aki egyetért vele. Legszívesebben megölelné, de az túl feltűnő lenne.
- A japán srácról meg rólad? Daisukénak hívják és nagyon összetartóak vagytok, azonban, ha bajba kerültök, nincs stratégiátok. És ti a mi triónkról - dobja vissza a labdát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=564501#post564501][b]Szofia Elena Chenkova - 2016.01.20. 21:15[/b][/url]

Szofi elgondolkozva méregette Gwent és arra jutott, nem akarja neki megemlíteni, hogy egyáltalán nem ért egyet a másik elveivel. Személy szerint gyűlölte, ha valaki képtelen pontosan megjelenni valahol és az anyja, az apja, na meg Dai szülei is mindig azt sulykolták belé, hogy a pontosság egy nő fő erénye. Persze, létezik elegáns késés, de nem akkor, amikor üzletről van szó, mert azok a problémák nem fogják megoldani saját magukat.
Halvány mosoly kíséretében emelte a szájához a csészéjét, hogy megigya az utolsó kortyokat is és érdeklődve várta, amíg a lány beszámol róla, került-e már azelőtt hasonló helyzetbe. Úgy tűnt a szőke számára, hogy a másik lány első találkozása az angolok „barátaival” nem alakult a legjobban. Ez persze felkeltette az érdeklődését.
- Keith odadobott a nagykutyáknak? –vonta fel a szemöldökét kissé hűvösen. - Nem lep meg, hajlamos másokat feláldozni, csak hogy mentse a bőrét.
Volt már pár alkalom, amikor találkozott az Averay fiúval, bár ő személy szerint jobban preferálta a nővérét. Mégiscsak mindketten nők voltak és sokkal könnyebben megtalálták a közös hangot. Persze az sem volt elhanyagolható tény, hogy sokkal inkább biztonságban érezte magát mellette, mint az öcsike mellett, főleg miután Keith egyszer őt magát is odalökte Magnusnak. Dai éppen nem ért rá… Dai ilyenkor sohasem ért rá.
A „kiscsaj” jelzőre a lány felvonta a szemöldökét. Nem szerette, ha degradálják, pláne épp most, mikor végre sikerült kilábalnia a klinikáról és az anyja szorításából, valamint az sem volt elhanyagolható tény, hogy a saját apja és Dai egyedül eleresztették Londonba. Mindenki túlságosan aggódott érte, de mindaz, amit az utóbbi időben végigcsinált túl kemény volt ahhoz, hogy bárki túlélje. Talán az angol többnek tartotta magát őnála, mégsem hitte volna, hogy ennek hangot mer adni.
- Az apámat érdekelni fogja Keith… megnyilvánulása.
Nem tervezett ennél többet hozzátenni a témához, csak remélte, hogy az árnyalatnyit fenyegető hangsúly majd felkelti a vele szemben helyet foglaló szőke érdeklődését és talán ráébred, hogy épp most indította el a dominókat. Sem ő, sem az apja, sem pedig Dai szülei nem voltak olyan elnézőek, mint azt ezek itt mind hitték. Ezért is szeretett Katherine-nel tárgyalni, ami ugyanakkor sokkal veszélyesebb is volt, hiszen minden szavát meg kellett válogatnia. Neki nehezen ment, a vámpír nőnek már sokkal könnyebben.
Felsóhajtott mielőtt válaszolt volna.
- Katherine az agy, Keith pedig a kéz, ami néha eléggé mellé nyúl. Ezért vagy te, hogy helyre hozd a dolgokat. –villantott egy barátságosnak szánt mosoly a szőkére. - Többek között egyébként a mi viszonyunkról is kellene beszélni. Az apám nem igazán örül neki, hogy a legutóbb Keith elbaltázott egy átadást. Annak meg még kevésbé, hogy közben engem majdnem… veszélybe sodort. –tette hozzá az utolsó két szót jóval halkabban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=564514#post564514][b]Gwen L. Blake - 2016.01.20. 21:41[/b][/url]