Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

Délutáni bevásárlásomból indultam el kicsit császkálni. Kezemben a teli vászonszatyor, amiben megtalálható 4 db alma, 2 tábla csoki, 3 db tökös derelye, egy fogkefe, gyógyfüves sampon, vaníliás vaníliás parfüm és egy frissítő arcmaszk. Persze nyilván nem létszükséglet, de ezt a pofit karban kell tartani. Szeretem a mostani időt, és ilyenkor szívesen andalgok még pénz nélkül is egy túlárazott fenszi kávéval. Igen, FENSZIvel, miközben a néhol feltámadó őszi szellő totál összeboglyazza a belőtt séróm, odaragad a számhoz, és a szememhez, amitől nyilván lófoknyit nem látok. Mert persze a valóságban fele annyira nem szép az ősz, de azért akkor is jó, ha szar. Értitek, na. Most éppen nem vet fel a pénz, gondolom, hogy anya miért nem küld, de nem érdekel. Az is szembe jutott, hogy vállalhatnék valami diákmunkát a kávézóban, vaaaaagy, én is lehetnék seprűs futár. Ezzel mondjuk csak annyi a baj, hogy nem igazán szeretek repülni. Nem azt mondom, hogy béna vagyok, de nem érzem valami komfortosnak, csak akkor ülök rá, ha muszáj. Órán, például. A cukrászdában lehetnék mondjuuuuk Aide de cuisine? Áhh, nem folyton csupa ragacs lennék, fujj. Kis szatyrocskámmal megközelítem a burgerezdét, de nem akarok bemenni, csak belesni. Nem látok be annyira, hogy megnézzem mondjuk a menüsort, de mivel rendelni már úgysem tudnék, így végülis nem baj. Bénán nézhetek ki, ahogy befelé leskelődök, mint valami béna kis Twist Olivér, pedig nem vagyok szegény gyerek, csak már egy ideje nem küldnekek apanázst a szüleim, amitől a hétvégi kajás bevásárlásaim egyre kevesebb cuccot tartalmaznak. Egy nagyobb fajta sóhajtás kíséretében fordulok meg, hgy visszamenjek. Ahogy az ajtó előtt haladok el, valaki kifele jön és az ajtó lendületesen a hátamnak szalad, amire egy kisebbfajta nyögéssel válaszolok, és egy előre bucskázással fejezem be. Az első aire gondolok, hogy au, mert a tenyerembe beleáll egy kisebb kavics, de ami kij9n a számon, az nem éppen az au, mert a szatyrom teljes tartalma nem borul ki, de az almák persze hamar kiszaladnak.
-Basszus, minden ajtót ekkora lendülettel vágsz ki?
A cuccaim igyekszem felszedni, hogy ki váta rám az ajtót, még nem látom. Az is lehet, hogy tele a keze kajával, és csak a lábával tudta kinyitni. De a tenyeremem akkor is fáj, és baszki. Az ajtó másik oldalán is állhatnak emberek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=867732#post867732][b]Herlai Hélia - 2023.09.30. 16:46[/b][/url]

Délutáni bevásárlásomból indultam el kicsit császkálni. Kezemben a teli vászonszatyor, amiben megtalálható 4 db alma, 2 tábla csoki, 3 db tökös derelye, egy fogkefe, gyógyfüves sampon, vaníliás vaníliás parfüm és egy frissítő arcmaszk. Persze nyilván nem létszükséglet, de ezt a pofit karban kell tartani. Szeretem a mostani időt, és ilyenkor szívesen andalgok még pénz nélkül is egy túlárazott fenszi kávéval. Igen, FENSZIvel, miközben a néhol feltámadó őszi szellő totál összeboglyazza a belőtt séróm, odaragad a számhoz, és a szememhez, amitől nyilván lófoknyit nem látok. Mert persze a valóságban fele annyira nem szép az ősz, de azért akkor is jó, ha szar. Értitek, na. Most éppen nem vet fel a pénz, gondolom, hogy anya miért nem küld, de nem érdekel. Az is szembe jutott, hogy vállalhatnék valami diákmunkát a kávézóban, vaaaaagy, én is lehetnék seprűs futár. Ezzel mondjuk csak annyi a baj, hogy nem igazán szeretek repülni. Nem azt mondom, hogy béna vagyok, de nem érzem valami komfortosnak, csak akkor ülök rá, ha muszáj. Órán, például. A cukrászdában lehetnék mondjuuuuk Aide de cuisine? Áhh, nem folyton csupa ragacs lennék, fujj. Kis szatyrocskámmal megközelítem a burgerezdét, de nem akarok bemenni, csak belesni. Nem látok be annyira, hogy megnézzem mondjuk a menüsort, de mivel rendelni már úgysem tudnék, így végülis nem baj. Bénán nézhetek ki, ahogy befelé leskelődök, mint valami béna kis Twist Olivér, pedig nem vagyok szegény gyerek, csak már egy ideje nem küldnekek apanázst a szüleim, amitől a hétvégi kajás bevásárlásaim egyre kevesebb cuccot tartalmaznak. Egy nagyobb fajta sóhajtás kíséretében fordulok meg, hgy visszamenjek. Ahogy az ajtó előtt haladok el, valaki kifele jön és az ajtó lendületesen a hátamnak szalad, amire egy kisebbfajta nyögéssel válaszolok, és egy előre bucskázással fejezem be. Az első aire gondolok, hogy au, mert a tenyerembe beleáll egy kisebb kavics, de ami kij9n a számon, az nem éppen az au, mert a szatyrom teljes tartalma nem borul ki, de az almák persze hamar kiszaladnak.
-Basszus, minden ajtót ekkora lendülettel vágsz ki?
A cuccaim igyekszem felszedni, hogy ki váta rám az ajtót, még nem látom. Az is lehet, hogy tele a keze kajával, és csak a lábával tudta kinyitni. De a tenyeremem akkor is fáj, és baszki. Az ajtó másik oldalán is állhatnak emberek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=867813#post867813][b]Sadie Sallow - 2023.10.01. 16:44[/b][/url]

Korábban sosem gondolkodtam úgy igazán el azon, mi is leszek, ha nagy leszek. Ebben a dedós megfogalmazásban főként nem, de hogy mivel is szeretnék foglalkozni, mi lesz a munkám, ha majd kikopok az iskolapadból.
Gazdag szülők gyerekeként ez a probléma elég későn ért utol, konkrétan azután, hogy már nem támogattak tovább, a nagybátyám pedig, bár szintén tehetős, úgy gondolta, nem fog eltartani. Épp elég, hogy a szünetben tetőt biztosít a fejem fölé, szóval legyek rohadt hálás. Kösz.
Szóval elkezdtem dolgozni futárként itt, Bogolyfalván, de nem azért, mert szeretem a gyorskaját, vagy a saját szakácsot nem tartó embereket kiszolgálni, hanem mert közben kedvenc hobbimnak áldozhatok, vagyis magasban lehetek. Seprűn persze, bár zavaros a fogalom, mások másként képzelik el ezt a dolgot, de én szeretem tisztán tartani a tudatomat. Néha mondjuk jó lenne nagyon is elködösíteni egy időre.
Épp csomagra várok, amit a Mennydörgő utcába kell kivinnem. Persze késnek vele, ami azt jelenti, hogy én is kések, és az végső soron majd azt jelenti, hogy elégedetlen lesz a kedves vevő, és nem hogy jattolni nem fog, de még csúnyán is néz majd rám. Ami őszintén nem érdekelne, csak cserébe az arcába kenhetném a burgerét, de nyilván azt nem tehetem meg. Következmények nélkül legalábbis.
Mikor végre kézhet kapom a szállítmányt, felmarkolom, majd sietve az ajtó felé iramodok, és seggel lököm azt ki. Hallom, és érzékelem is, hogy valami akadályba ütközik, de nem izgat, a kint várakozó seprűm felé szökkenek, és már rugaszkodnék is el, ha nem hallanám, hogy az előbbi "akadály" a földön káromkodik.
- Hoppá - jegyzem meg mindenféle sajnálat nélkül hangomban, és félrerúgom az egyik felém guruló almáját.
Csaaakhogy aztán összeszorított fogakkal felszisszenek magamban, és kissé vontatva visszafordulok a szőke csaj felé. A francnak kellett az ajtóban ácsorognia ennek a buta libának - gondolom, de már épp elég baj, hogy fellöktem, nem kéne tovább rontanom a helyzetet azzal, hogy kimondom, amire gondolok.
- Megmaradsz..? - kérdezem, majd nagy nehezen kinyögöm még, hogy: - Bocsánat.. nem vettelek észre.
Tényleg nem izgat, és ott is hagynám a francba, ha nem lenne egyértelmű, hogy annak a helynek vagyok az alkalmazottja, ahonnan épp kivágódtam. Jó volna ezt a státuszt egyelőre fenntartani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868166#post868166][b]Herlai Hélia - 2023.10.08. 14:45[/b][/url]

Hoppá bizony, hoppá. Gyorsan leporolom a két sajgó tenyerem, és összeszedem a cuccost, vissza a szatyorba, majd csak azután nézem meg, ki is robbant ki az ajtón. Ahogy elnézem, egy futár lehet a csaj. Morognék valamit, hogy talán figyelni kéne a környezedre is, különben a kiszállítandó kaja is repül mindenfelé, de aztán hagyom a francba, biztos késésben van.
- Megmaradok, a fogaim még a helyén vannak, és a reflexeim kíválóak, így nem az arcommal fogtam fel az esést.
Nem vett észre. Még jó, hogy nem, mert ha észrevett volna, és úgy jön nekem, az már netto parasztság.
- Szép ívben repültem, jó nagy volt  lendület.
Jegyzem meg kicsit a bajszom alatt némi sértettséggel, amit nem tudtam teljesen elrejteni.
- Csak nem elmaraddásban vagy a rendelésekkel? Legalább jól fizetnek?
Nem illik más zsebében turkálni, de ha anya még sokáig megvonja a kis pénze, muszáj lesz máshol megkeresnem. Tavaly még milyen jó volt, jött a kis ellátmány, én meg össze-vissza vásároltam mindent. Most meg meg kel számolnom, a hétvégén mire mennyit áldozok. Bosszant a pénztelenség, de inkább apa és a vélhetően eltitkolt betegsége miatt aggódom. Azért is, mert ha nem lenne nagy baj, elmondanák, de így...HUnor is érzi, hogy valami nincs rendben, hiába csak 9 éves. Anya elharapja a mmondatai végét, mint mikor fél az ember, hogy most valait elszólt, vagy nem tudja mit mondhat, mit nem, miből jövünk rá a titokra. Idegesen járkál, apa meg sokat "dolgozik" a szobájában, amit bezár. Reggelente nem látszik rajta semmi, nem venné észre az ember, hogy baj van, de a szobájába nem mehetünk be. Szünetben sem láttuk soha, pedig előtte mindig csináltunk valamit közösen. MOst meg..."dolgozik" Nem vagyunk teljesen hülyék, bevonhatnának legalább engem a dologba. Nagy vagyok már, nem csináénék jelenetet, nem hisztiznék, de próbálnk segíteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868560#post868560][b]Sadie Sallow - 2023.10.16. 13:10[/b][/url]

Nem mintha Jankovits olyan szigorú főnök lenne, és attól kéne tartanom, hogy páros lábbal rúg ki az első vétségemre, de számolok vele, hogy bizony fog érkezni rám panasz egyébként is, semmi szükség direktbe tovább tetézni a dolgot.
Arra azért persze nem vetemedek, hogy még segítsek is a csajnak, nem vagyok én jótékonysági intézmény. Ha magától nem tud feltápászkodni, inkább maradjon is ott.
- Ja, simán van jövőd a kviddicsben, oda pont ezek kellenek, jó reflexek meg hogy tudj ügyesen taknyolni.
Fogalmam sincs, érdeklődik-e a sport iránt, de nagyjából ez az egyetlen, ahol hasznát veheti képességeinek. Ja, hogy gunyoros volt..! Az más, én se gondoltam komolyan.
Kérdésére picit felvonom a szemöldököm, és már a nyelvem hegyén ül pár szó, amivel melegebb tájakra küldhetem, amiért a zsebemben turkál, de aztán a csomagomra pillantok, amit vinnem kellene, és amibe került egy plusz burger is, nekem. Természetesen eszem ágában nincs ezt a szemetet fogyasztani, de nem utasíthattam el minden alkalommal, mert még gyanúsnak tűnnék, hogy nem hiszek a cégben, vagy abban, amit árul.
Visszanézek a kezeit tisztogató szőkére, és egy hirtelen ötlettől vezérelve előhalászom a feles hambit.
- Kárpótlás gyanánt, meg a Bogoly Burger elnézését tolmácsolva az előbbi, szerencsétlen incidens miatt, felajánlhatok egy ingyen hamburgert? - kérdezem olyan hangon, mintha egy papírlapról olvasnám fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868733#post868733][b]Herlai Hélia - 2023.10.22. 15:45[/b][/url]

Jövőm a kviddicsben? Egy másodperc töredkéig elgondolkodom, végülis nem is mondd hülyeséget a csaj...bár egyértelmű, hogy nem komolyan gondolta, nyilván gúnynak szánta, de azok általában lepattannak rólam. Faarccal bámulok a képébe, miután újra érzem a talajt a lábam alatt.
- Kösz, majd átgondolom. Ha egyszer mégis úgy alakulna, hogy ez a béna álötlet bejönne, akkor se köszönném meg neki, és nem, nem mesélnék vicces sztorit a nagy találkozásról, mint azok a béna párok az esküvőkön, amitől folyton hányingerem támad. No waaaaay...azonnal távoznék is a helyszínről, ám mielőtt kimondám hogy viszlátszevasz, nekiáll magyarázni valami burgerről, ami ajándék, és felém nyújt egy hamburgert. Mozdulatlanul nézem a nyomi hamburgert, aztán a csajt. Megint a hamburgert, megint a csajt. Azt akarom mondani, hogy teljesen elment az eszed, gyorsan vizsgáltasd ki magad te hülye picsa, de nem teszem.
- Köszönöm, kedves vagy, de nem élek a lehetősséggel. Barooooom! Mekkora egy barom ez a csaj!
Magamra erőltetek egy vigyort, majd hátraarccal elindulok, és egy halk mondat, ami alig vagy remélem nem is hallható, kicsúszik. Hiába, nem mindig vagyok képes teljesen kontrolálni az arcom és a nyelvem. Pedig sokat gyakorolom, van is lá lehetőség bőven.
- Kurva anyád...
Nem vagyok egy szaros koldus, akkor se, ha éppen le vagyok égve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868753#post868753][b]Sadie Sallow - 2023.10.23. 09:41[/b][/url]

Nem tudom, mit akartok, full normális vagyok a csajjal. Ahhoz képest, hogy az utamba állt, és még most is épp feltart, nem bunkózom vele, nem küldtem el a francba sem, sőt, még a kajámat is felajánlottam neki. Igaz, hogy egyébként kidobtam volna a szemétbe, mintsem megegyem, de ezt nem kell tudnia, és különben is, a szándék a fontos, vagy mi?
És még elnézést is kértem! Na, olyat aztán végképp nem szoktam csinálni, bárki lehet a megmondója, de én is kertelés nélkül bevallom, hogy akkor se szoktam sajnálkozni, ha történetesen tisztában vagyok vele, hogy én hibáztam. Ami, ritkán fordul elő, nyilván, de azért megesik. Néha.
Nem kéri a burgert, amit igazából meg is értek, úgyhogy nem is erősködöm, csak vállat rántok, és részemről le is van tudva az egész. Ő sarkon is fordul, és már én is lépnék a seprűmhöz, mikor megüti fülem valami, ami a fordítóbűbáj miatt nem tud csak úgy elmenni a fülem mellett. Megállok a mozdulatban, majd pálcámat előhúzva fordulok vissza, és lépek közelebb a szőkéhez.
- Hogy mit mondtál!? - Agyamat elönti a vér, és lelki szemeim előtt nagyon csúnya állapotban képzelem el máris ezt a kis taknyot. Jobb lenne nem megvalósítani, főleg nem az utca közepén, ahol bárki megláthat, ezért elkapom a karját, és a bordái közé szúrom a pálcámat.
- Három másodperced van bocsánatot kérni! - Nem, az anyámat senki se szidhatja. Legfeljebb én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868769#post868769][b]Herlai Hélia - 2023.10.23. 17:00[/b][/url]

Tudtam, tudtam, hogy nem gyakoroltam eléggé. Pedig anya folyyamatosan a számba rágja, hogy kordában kell tartanom a piszkos szám, és bármit is érzek, mindig tisztelettudónak és szabálykövetőnek kell lennem. Tudom, pontosan tudom, mégis sokszor egyszerűen nem sikerül. Itt ez a hülye burgeres csaj is. Persze, hogy meghallotta, pedig egyáltalán nem kellett volna. ÉS igen, pontosan tudom, hogy már megint sikerült valami bajba rángatnom magam, és egy pálca már szúródik is a bordámba. Hél...ismét...jól sikerült. A csaj szeme szikrákat szór, amin egyáltaln nem lepődöm meg, igazából csak azon, hogy meghallotta a kis belső kommentem, ami úgy tűnik nem is annyira volt belső. Vagy van bennem egy kicseszett gondolat kihangosító? A bordáim küzé fúródó pcára nézek, majd a csajra. Ha nem akarom magam valami extra gázos helyzetbe sodorni, kénytelen leszek exuzálni magam. Ha pedig nem teszem, tuti büntit is kapok, és anyám lekap a tíz körmömről. PÉnz pedig nuku, így kénytelen kelletlen....
- Khm..a pálcád igen..nagyon széééép.
Azt hiszem, mindjárt felrobban. Három másodperc? Most basszus mit csináljak..1...2..2 és fél...hááá
- Jól van na, bocsánat. Nem úgy gondoltam.
Miért? Mit is gondoltam valójában? Igazából azt hogy menjen a francba, nem vagyok csóró, ami azt jelenti, hogy pont hogy az vagyok. Azért, mert apám valószínű haldoklik.
- Csak ki vagyok bukva. Nem rád. A szám meg sokszor...nem engedelmeskedik.
Rántom meg  vállam, de nem a flegma vagyok, leszarom módom, hanem a nem érdekes,  ez van módon Már ha ilyen létezik egyáltalán. Valamiért olyasmit érzek, mintha a nyelőcsövembe valami kis gombóc került volna. Remélem, nem valami allergia. Jó, mindegy, jöjjön is aminek jönnie kell, talán már a büntetés sem érdekel, nem hiszem, hogy az amúgy is pocsék savanyú hangulatomon sokat rontana egy hosszadalmas és fájdalmas büntetés. Fene a mocskos szám. C

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868837#post868837][b]Sadie Sallow - 2023.10.25. 19:35[/b][/url]

Valószínűleg nem ártana a dühkezelésemmel foglalkozni, mert hát mint ilyen, nem létezik. Hamar szakad a cérna, könnyű kiborítani a bilit nálam, főleg, ha valaki olyan tehetséges az agyam felcseszésében, mint ez a szőke picsa. Láthatólag meg sem kellett erőltetnie magát, és máris pillanatokra vagyok tőle, hogy valami undorító, keléses förmedvénnyé átkozzam szét a fejét.
Meg is illetődik a pálcám láttán, aztán csakhamar kiszalad a száján az a bocsánatkérés. A bökkenő ott van, hogy valójában cseppet sem hat meg. Megfenyegettem, ha nem kér elnézést, abból baja lesz, de igazából csak némi időt próbáltam magamnak nyerni, ami alatt lehiggadhatok. Ha fülét-farkát behúzza, azzal persze nem árt, nem rontja tovább a helyzetet, de nem ezen múlik a helyzet végkimenetele, csakis azon, vissza tudom-e fogni magam.
Nagy levegőt veszek, arcom grimaszba fordul, és épp nyelvem hegyére ül az átok, mellyel elintézem, hogy a gyengélkedőre is el kelljen ma még látogatnia, mikor ismét megszólal, és valahogy megváltozik a hangja. Mintha már nem érdekelné, hogy az oldalát egy pálca vége nyomja. De a van ennél nagyobb baja módon. Eltávolodik kissé gondolatban.
- Ja. Az ismerős - mondom, mert bizony az én számra is jellemző, hogy többet jár, mint a lábam, pedig utóbbi van arra kitalálva.
De mielőtt még bondingolnánk vagy hasonló hülyeség, ingerülten sóhajtok egyet, és pálcámat bár elhúzom tőle, azért jól fellököm a csajt a francba. Már úgyis ismeri a földet, barátkozzon vele még egy kicsit.
- Jó lenne, ha összekapnád magad. Legközelebb nem leszek ilyen kurva jó arc - mondom, aztán sarkon fordulok, hogy végre seprűre üljek és mehessek a dolgomra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868894#post868894][b]Herlai Hélia - 2023.10.28. 13:04[/b][/url]