Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

A mérgezéses eset már a múlté, hiába telt el akár két hét s már azóta, Vasil nem foglalkozik jobban a témával. Azóta nem jelentkeztek a szülők, Michelle visszatért, majd megint belekezdett a mókuskerekébe, ahogy a bolgár is. A lényeg ebből az, hogy újra vágyakozhat a francia szőke szabad perceiért, ami igazán nem fair. Ezért aztán úgy döntött, ha már Mich nem mutogatja be a terjedelmes rokonságát, akkor tesz ő egy lépést az ismerkedés felé. Bár sokat beszélgettek a többiekről, eddig a Vasil nem próbált meg kapcsolatba lépni egyikükkel sem. Most azonban igen, és Ethanre esett a választása, mert úgy tűnt, hogy ez az a Saint-Venant, akiről még jókat is mondanak, már ami a folyosói pletykákat illeti. Egy kis dumálás nem hiszi, hogy árthat bármit is, ezért levelet írt a fiúnak, amiben ez állt:

„Helló Ethan!

Vasil vagyok, Michelle… pasija fiúja áldozata barátja. Mivel a szépszemű eddig igyekezett titeket elrejteni
előlem – pedig nem is harapok -, találkoznék veled, ilyen ismerkedősdit, vagy minek mondják itt.
Ugye eljössz? Ha nem, jelezd valahogy, ha meg de igen, akkor csütörtökön a falatozó izébe.
Francia kaják lesznek, de csak a kedvedért tetem erre az időpontra, meg ilyesmi.
Én úgyis sajtot fogok abrakolni, azt hiszem ez kifejezőbb szó az evésre? A magyar még nem tökéletes,
de haladok. Akkor várlak, ha jössz, oké?

Vasil”

Eléggé sietett és az elején nem tudta, hogy melyik lenne a jobb jelző rá. A „szerelme” megjelölést nem akarta használni, neki nem annyira hangzik jól, meg fél, hogy Michelle mit mondana, vagy cikiznék érte. Pedig ő úgy tudja, hogy az. A lényeg, hogy ez már hétfőn volt, ő meg most ott ül a falatozó étterembe. Ja igen, nyitásra ment, mert nem jelölt meg időpontot, szóval ma egész nap itt lesz, hogy Ethant ne várassa meg. Egy ablakos helyet foglalt kettőjüknek, és rendelt egy nagy sajttálat, hogy azért ne maradjon éhen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=564190#post564190][b]Vasil Dimitrov - 2016.01.18. 22:12[/b][/url]

A mérgezéses eset már a múlté, hiába telt el akár két hét s már azóta, Vasil nem foglalkozik jobban a témával. Azóta nem jelentkeztek a szülők, Michelle visszatért, majd megint belekezdett a mókuskerekébe, ahogy a bolgár is. A lényeg ebből az, hogy újra vágyakozhat a francia szőke szabad perceiért, ami igazán nem fair. Ezért aztán úgy döntött, ha már Mich nem mutogatja be a terjedelmes rokonságát, akkor tesz ő egy lépést az ismerkedés felé. Bár sokat beszélgettek a többiekről, eddig a Vasil nem próbált meg kapcsolatba lépni egyikükkel sem. Most azonban igen, és Ethanre esett a választása, mert úgy tűnt, hogy ez az a Saint-Venant, akiről még jókat is mondanak, már ami a folyosói pletykákat illeti. Egy kis dumálás nem hiszi, hogy árthat bármit is, ezért levelet írt a fiúnak, amiben ez állt:

„Helló Ethan!

Vasil vagyok, Michelle… pasija fiúja áldozata barátja. Mivel a szépszemű eddig igyekezett titeket elrejteni
előlem – pedig nem is harapok -, találkoznék veled, ilyen ismerkedősdit, vagy minek mondják itt.
Ugye eljössz? Ha nem, jelezd valahogy, ha meg de igen, akkor csütörtökön a falatozó izébe.
Francia kaják lesznek, de csak a kedvedért tetem erre az időpontra, meg ilyesmi.
Én úgyis sajtot fogok abrakolni, azt hiszem ez kifejezőbb szó az evésre? A magyar még nem tökéletes,
de haladok. Akkor várlak, ha jössz, oké?

Vasil”

Eléggé sietett és az elején nem tudta, hogy melyik lenne a jobb jelző rá. A „szerelme” megjelölést nem akarta használni, neki nem annyira hangzik jól, meg fél, hogy Michelle mit mondana, vagy cikiznék érte. Pedig ő úgy tudja, hogy az. A lényeg, hogy ez már hétfőn volt, ő meg most ott ül a falatozó étterembe. Ja igen, nyitásra ment, mert nem jelölt meg időpontot, szóval ma egész nap itt lesz, hogy Ethant ne várassa meg. Egy ablakos helyet foglalt kettőjüknek, és rendelt egy nagy sajttálat, hogy azért ne maradjon éhen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=564262#post564262][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.01.19. 01:13[/b][/url]

Nem mondja, hogy nem lepődött meg, amikor nemrégiben kézhez kapott egy levelet.. Vasiltól? Michelle fiúja, ahogyan ő írta. Érdekes, annyira sokat nem beszélgetnek személyes dolgokról az unokatestvérével, hogy annak magánéletével tisztában legyen. Ám úgy látszik, hogy ő hiába nem ártja bele magát különösebben semmibe, a dolgok jönnek maguktól. Mint például Vasil. Nem mintha zavarná, szívesen ismer meg újabb embereket, az pedig csak a pláne benne, ha van rá esély, hogy családtaggá válik.
A levéllel amúgy meggyűlt a baja, ugyanis egyáltalán nem tud magyarul, könnyebb lett volna angolul (vagy legjobb esetben franciául) írni neki az üzenetet. Még szerencse, hogy ismer fordító bűbájt, amivel legalább ezt a néhány kurta sort képes olvashatóvá tenni saját maga számára.
Szóval csütörtök. És Vasil. Végül is, kíváncsi, ki lehet az az, alak, aki túlélt akármennyi időt anélkül, hogy Michelle undorító kinövése (aka Mihael) komolyabb kárt tett volna benne. Megérkezve a találkozóhelyre kell csak rájönnie, egyáltalán nem tudja, hogy nézhet ki Vasil, így másból kell kiindulnia. Nézhetné azt, ki mit eszik, aztán az első sajtot majszolóra rákérdez, de ez egyrészt kockázatosabb is, másrészt nagy illetlenség csak úgy bámészkodni, így egyszerűen az egyik pincértől kérdezi meg, hova foglaltak asztalt két személyre a bolgár nevén.
Végül barátságos mosollyal lép az asztalhoz - egyik kezével már a széket húzza ki saját maga számára, a másikat pedig kézfogásra nyújtja Vasil felé.
- Örvendek, Ethan Saint-Venant. Ha nem tévedek, te vagy Vasil.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=564929#post564929][b]Vasil Dimitrov - 2016.01.22. 09:02[/b][/url]

Azért arra nem gondolt, hogy ha egész nap itt lesz, akkor hogyan fognak találkozni, ha neki mondjuk el kell mennie egy kétbetűs kitérőre. Ethan bejön, nincs sehol senki, majd elmegy. Talán megvárná, ebben bízik a Navine bolgárja. Többször is rendel, mert Ethan nem jön nyitásra, hiszen nem jelölt meg időpontot. Úgy okoskodik, hogy talán ebédre, vagy egy kicsit előtte jöhet majd, és így is lesz, amit egyelőre nem tud. Csak annyit, hogy az a kék sajt nagyon finom, amit élvezettel majszol. Aztán ott terem előtte a falat közepén egy charme-os férfi, ő pedig gyorsan lenyeli a falatot. A srác angolul szólal meg, ami neki is könnyebbség, szóval úgy emelkedik fel a helyéről, miközben megtörli a kezét.
Egy mosoly, és két bólintás és megragadja Ethan kezét.
- Igen, szia! Vasil Dimitrov. örülök, hogy eljöttél, annak meg pláne, hogy nem este – vigyorodik el és megrántja a vállát bűnbánóan. Megrázza a kezet határozottan, majd helyet mutat Ethannek, mi több, elé is tol egy étlapot.
- Válassz csak kedvedre, én egész napra készültem – az látszik, hogy Vasil már elpusztított egy egész nagy adag kaját, és még egy beszélgetésnyire bőven van. Sajt, kizárólag sajt, víz és bor.
- Ugye nem baj, hogy ide hívtalak? Komolyan mondom, hogy még Mihaellel is csak futólag találkoztam, de a többiek… Michelle nem szeret a családjáról beszélni, csak eltűnni velük – egy apró fintor, de visszatér a kedves arckifejezése egy pillanat múlva. Mégiscsak ő hívta meg a másikat, és most Michelle sem fogja elrabolni a srácot valamilyen jó, vagy rossz indokkal.
- Szóval neked van már feleséged, vagy ilyesmi? Mihaelnek van, azt tudom, de vele sem taliztam még, természetesen – rázza meg a fejét és még körbe is forgatja a szemét, de elneveti magát. Egyáltalán nem bánkódós típus, annak viszont örül, hogy most itt van Ethan.
- Te milyen rokon vagy? Nem ismerem azt sem, tudom, az én hibám, de ami időnk van Michelle-lel, azt nem a rokonokra szánjuk, amíg ilyen ingázósat játszik – vallja be, hogy ténylegesen kevés szó esik másról, mint egymásról. Mostanában kezdett érdeklődni a szőke családja iránt, mert úgy érzi, hogy kevés embert ismer még. Lilith, Leonie, Shay, Michelle, akikkel talán többet beszélt, mint az iskolatársai. Nem túl sok név.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=564968#post564968][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.01.22. 17:47[/b][/url]

Az angollal nagyon nem lőhet mellé, mindenki legalább egy kicsit makog már ezen a nyelven, köszönhetően annak, hogy nem lehet már két lépést sem tenni anélkül, hogy angol szóba ne botlana az ember. Ennél kényelmesebb már csak a francia lenne, mégis az az anyanyelve - de Iannel is általában angolul beszél, így az legalább ennyire otthonos nyelvi közeg neki. Szerencsés módon. Más, hogy több alternatívája nincs is, a magyart Eszternek hála épp csak tanulgatja, a többi hatszáz nyelven csodálatosan tudó diáktól eltérően pedig nincsenek az átlagosnál jobb kompetenciái a nyelvtanulás területén. A kézfogás után helyet foglal Vasillal szemben.
- Kissé gondban voltam az időponttal, szerencsés, hogy pont itt találtalak - gondolja ő, elvégre nem feltételezné, hogy Vasil egész napos ücsörgést tervezett itt. Belegondolva, kissé szervezetlenre sikerült ez a találkozó, de a lényeg, hogy sikerült kivitelezni. Maga elé húzza az étlapot, és azt kezdi böngészni. Részben, másrészt viszont igyekszik figyelni az asztaltársára is.
- Nem, egyáltalán nem gond, még úgy sem ettem itt soha, ideje kipróbálni.
Némi meglepettséggel és érdeklődéssel sandít fel arra, hogy Michelle nem szeret róluk beszélni, helyette inkább folyton eltünedezik velük. Már nyitja a száját annak kifejezésére, mennyire meglepő is ez számára, aztán a mozdulat egy pillanatramegakad, és mind akinek egyetlen pillanat alatt fordul meg a véleménye, bólint egyet.
- Belegondolva, valahogy nem lep meg, ha Michelle ritkán mesél rólunk. Ha volt már szerencséd Mihaelhez, megérted.
A "szerencséd" szót szenvtelen vontatottsággal ejti, épp csak a látványosan elmutogatott idézőjelek hiányoznak mellőle, de nem probléma, a hangsúlyozás így is jelképesen hozzáteszi őket. Többet viszont nem tesz hozzá, épp elég ez így, legfeljebb Iannek szokott bőbeszédűen panaszkodni a kuzinjáról, de ő meg már szinte családtag.
- Dehogyis, még el sem jegyeztem senkit. Előtte el akarom végezni az iskolát, és egy stabil jól fizető állásban elhelyezkedni. Miután meg tudom teremteni a megfelelő körülményeket, akkor jöhetnek azok, akiknek meg szeretném teremteni azokat.
Láthatóan Ethan az a materialista típusú ember, aki inkább gyakorlatiasan áll az élet dolgaihoz, mintsem idealistán. Szép és jó dolog a család, de neki ugyanolyan fontos, hogy jó hátteret is biztosítson hozzá. Talán mert őt is hasonló körülmények között nevelték fel.
- Az unokatestvére. Michelle-ék apja és az én apám vértestvérek. Bár két.. egészen más ember.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=565826#post565826][b]Vasil Dimitrov - 2016.01.24. 12:01[/b][/url]

Szerencséje van, Ethan is remekül tud angolul. Ez már csak azért is könnyebbség, mert tudja, hogy a Francia büszke nép, és nem nagyon szeret más nyelven beszélni. Persze kérdés az, hogy ez mit jelent: így szeretnék megmutatni, hogy igenis, ők ennyire figyelnek anyanyelvük megőrzésére, vagy csak simán retardáltak és azt hiszik, hogy mások felett állnak, és aki nem tud a nyelvükön, az alacsonyabb rendű. Ezt ő nem tudja eldönteni, de úgy tűnik, hogy Ethan kedves fickó elsőre és tud angolul, ez a fontos az egészben igazából.
A bemutatkozásukat kézfogás követi, úgy tűnik, hogy megtanították a francia fiút is normálisan kezelni, ami igen bosszantó tud tenni, ha csak úgy tessék-lássék módon történik.
- Ne haragudj, az én hibám. Szóval jó volt az időzítésed, mert én nyitásra jöttem, nehogy lemaradjak rólad – kér verbálisan is elnézést, és a testbeszéde is azt jelzi, hogy így is gondolja. Ethan pedig máris böngészi az étlapot, ami jó hír és meg is erősíti benne, hogy érdekli az étterem. ~ Ezek szerint nem válogatós arisztokrata, mint mondjuk a szülők. Jobban belegondolva Michelle sem az, bármit elpusztít, bárhol. ~ A gondolat egy rövid mosolyra készteti a „bajsza” alatt, de ebből vélhetően Ethan nem vesz észre semmit, mert még mindig az étlappal bíbelődik.
Mihael említésénél azért megfigyeli a fiút, szavaiból rosszallás érződik, vagy valami ilyesmi.
- Futólag találkoztam csak vele, még őt sem ismerem igazán. Viszont voltunk Michelle szüleinél látogatóba, ahol… hát elég fura volt, de gondolom ezt sejtheted. Aztán küldtek egy bort, amivel megmérgeztek… de nyugi, nem volt halálos a méreg – hát persze, semmi gond Vasil, hiszen nem akartak megölni, milyen megnyugtató, nemde? A bolgár fiú nem ostoba, értette a jelzést, viszont azt sokkal jobban értékeli, hogy nem akarták megölni, azt meg még jobban, hogy életben van, és a szőkével lehet. Már, amikor itthon van, és nem tűnik el, vagy nem iskolában van.
Aztán rátérnek egy kicsit Ethan rokoni kapcsolataira is, mármint ami a személyes szféráját érinti.
- Ez elég komolynak hangzott, egészen másnak képzeltelek. Michelle jelenti nekem a Saint-Venantok alapját, tehát abból indulok ki. Bár valóban ős is komolyan veszi a tanulást, de azért nincsenek… á, mindegy. Szóval te komolyabbnak tűnsz – kap be egy újabb falatot, miközben megérkezik a pincér, hogy Ethantól érdeklődjön az étele és itala után. Vasil jelzi, hogy neki nem kell semmi. megvárja, míg eltűnik a pincér, majd tovább érdeklődik.
- Á, szóval unokatestvér. Azt kell mondanom, hogy Michelle szülei eléggé számítóak és ridegek, és ezt nem is akarták igazán leplezni. De lehet, hogy csak én láttam sokkal többet, mint kellett volna Bulgáriában – fintorodik el fájdalmasan, majd gyorsan be is kap egy falatot. nem szeret beszélni az ottani életéről, elég sok megkülönböztetés és hátrány érte. Itt viszont szeret lenni, nagyon is és nem kizárólag a szöszi ennek az oka.
- Te szereted ezt a helyet? Én úgy látom, hogy nagyon színes, már ami a diákokat illeti. Mindenféle nép jár ide, szerintem nem volt ennyire híres régebben. Mi lehet az oka? Te miért pont ide jöttél? – megérkezik közben Ethan rendelése is, és Vasil megvárja, míg a fiú enni kezd. Nagyon kíváncsi még valamire, de nem akarja lerohanni vele Ethant. Ráér még, bőven van idő erre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=569276#post569276][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.03.01. 15:34[/b][/url]

Nem mintha nem lenne büszke francia, de lokálpatriotizmus ide vagy oda, az ő leendő szakmájában, vagy nézzük csak el a szakmát, elég annyit mondani, hogy 2016-ban aligha lehetne jól boldogulni idegen nyelvek ismerete nélkül.
Valóban nem tűnik fel neki az elejtett félmosoly, cserébe viszont hamar választ az étlapról - egyébként is éhes már, szóval egy kiadós főételt kér ki - főleg, miután meglepve látja az étlapon a Magret de Canard fogást. Arra mondjuk kíváncsi lesz, hogy jól el tudják-e itt készíteni a kacsamellet. Nem számít nívós éttermi tálalásra és minőségre, de a kacsa egy szerencsés alapanyag nála. A kiérkező pincérnél erre is ad le rendelést.
- Körültekintő, de megértem, én is aggódtam volna, hogy elkerüljük egymást.
Érdeklődve hallgatja Vasil beszámolóját Michelle szüleiről, de amikor odaér a bolgár, hogy "ezt ő is sejtheti", nagyon is egyértelmű értetlenkedést láthat a másik arcán. Aztán ezen a borról szóló anekdota csak még inkább súlyosbít, mindkét szemöldöke a homloka közepére szökik.
- Valóban? Ez érdekes, nem is tudtam, hogy az ilyesmi szokásuk. - Nem hazudik, Ethan bár inkább a családi összejöveteleken találkozott mindig a nagybátyjával és annak feleségével, főleg a nő őt kifejezetten kedvelte, ahogy Michelle és Mihael apja is gyakran hangoztatta, mennyire ideális gyereknek tartja a testvére fiát. Mihael sosem múló utálata ebből a folytonos összehasonlítgatásból is származik, erre már felnőtt fejjel ő is rájött. Ezért is nem tud olyan igazán őszintén haragudni a kuzinjára az általános ellenszenven, és a számára tulajdonképpen mulattató gonoszkodáson kívül. Ha valóban komolyan gyűlölné az unokatestvérét, mindketten megkeserülnék.
Tény, hogy az ikrekhez képest Ethan messze kiegyensúlyozottabb képet nyújt magáról, viszont még az egyértelműen jó neveltetésről tanúskodó mozdulatok és gesztusok mellett is jellemző rá a 21. századi fiatalok könnyedsége. A mindenre kiterjedő kimértséget megtartja a nála egy-két generációval feljebb elhelyezkedő aranyvérűknek, akiknek még számít. Szélesedik a mosolya, ahogy a másik férfi Michelle-t említi kiindulópontként.
- Valahogy mióta itt vagyok Magyarországon, sokszor hallom, hogy másnak képzelnek az unokatestvéreim alapján, de azt hiszem, ez elkerülhetetlen. Mindketten elég vehemens személyiségek.
És ezzel olyan szépen és diplomatikusan fogalmazott, amilyen elfogultan csak egy vérrokon próbálhatja szépíteni a családtagjainak kifogásolható vonásait.
- Komolyabbnak kell lennem, én vagyok édesapám legidősebb fia, és nem szeretné, hogy elhanyagoljam az ezzel járó lehetőségeket. Én sem szeretném hagyni kárba veszni őket.
Nem tűnik túl sanyarú sorsú, kalickába zárt madárnak. Az efféle téves elképzelések miatt gondolják úgy sokan, hogy az aranyvérűnek nevezett családok gyermekei vagy lubickolnak a jómódban és lenéznek mindenki mást, vagy nemes lelkű, szegény sorsú fiatalok, akiket börtönbe zár a rengeteg elvárás. Arról nem szól a fáma, hogy akit így nevelnek, annak ez a természetes, ebből eredően pedig sem büszkeségre nem ad okot, sem pedig elégedetlenségre - hiszen mindig is arról szólt minden körülöttük, hogy ezek a dolgok így vannak rendjén. Ethan is valahogy így van ezzel, bár esetében nagyon szerencsésen alkatilag is alkalmas ezekhez a körülményekhez.
- Nincs bajom Magyarországgal, bár minél tovább vagyok ott, annál inkább érzem, hogy az én ízlésemhez képest ez már túlságosan Kelet-Európa. Ettől függetlenül azért élvezem. Korábban sosem tanultam külföldön, ez az első ilyen tapasztalatom, és tény, kényelmesebb is így, hogy ennyi szintén külföldi van itt.
Időközben bár az ételt még nem tolják elé (hiszen alig néhány perce beszélgetnek), de az italát, az alma cidert már kihozzák neki, jobb híján egyelőre abból tölt magának.
- Itt volt egyszerre jó gyakorlati lehetőségem, és mellé megfelelő szintű mesterképzés. Meg aztán jól hangzott, hogy vannak itt más rokonok is. És te hogyhogy ebben a kis országban kötöttél ki?