Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=564190#post564190][b]Vasil Dimitrov - 2016.01.18. 22:12[/b][/url]

A mérgezéses eset már a múlté, hiába telt el akár két hét s már azóta, Vasil nem foglalkozik jobban a témával. Azóta nem jelentkeztek a szülők, Michelle visszatért, majd megint belekezdett a mókuskerekébe, ahogy a bolgár is. A lényeg ebből az, hogy újra vágyakozhat a francia szőke szabad perceiért, ami igazán nem fair. Ezért aztán úgy döntött, ha már Mich nem mutogatja be a terjedelmes rokonságát, akkor tesz ő egy lépést az ismerkedés felé. Bár sokat beszélgettek a többiekről, eddig a Vasil nem próbált meg kapcsolatba lépni egyikükkel sem. Most azonban igen, és Ethanre esett a választása, mert úgy tűnt, hogy ez az a Saint-Venant, akiről még jókat is mondanak, már ami a folyosói pletykákat illeti. Egy kis dumálás nem hiszi, hogy árthat bármit is, ezért levelet írt a fiúnak, amiben ez állt:

„Helló Ethan!

Vasil vagyok, Michelle… pasija fiúja áldozata barátja. Mivel a szépszemű eddig igyekezett titeket elrejteni
előlem – pedig nem is harapok -, találkoznék veled, ilyen ismerkedősdit, vagy minek mondják itt.
Ugye eljössz? Ha nem, jelezd valahogy, ha meg de igen, akkor csütörtökön a falatozó izébe.
Francia kaják lesznek, de csak a kedvedért tetem erre az időpontra, meg ilyesmi.
Én úgyis sajtot fogok abrakolni, azt hiszem ez kifejezőbb szó az evésre? A magyar még nem tökéletes,
de haladok. Akkor várlak, ha jössz, oké?

Vasil”

Eléggé sietett és az elején nem tudta, hogy melyik lenne a jobb jelző rá. A „szerelme” megjelölést nem akarta használni, neki nem annyira hangzik jól, meg fél, hogy Michelle mit mondana, vagy cikiznék érte. Pedig ő úgy tudja, hogy az. A lényeg, hogy ez már hétfőn volt, ő meg most ott ül a falatozó étterembe. Ja igen, nyitásra ment, mert nem jelölt meg időpontot, szóval ma egész nap itt lesz, hogy Ethant ne várassa meg. Egy ablakos helyet foglalt kettőjüknek, és rendelt egy nagy sajttálat, hogy azért ne maradjon éhen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=564929#post564929][b]Vasil Dimitrov - 2016.01.22. 09:02[/b][/url]

Azért arra nem gondolt, hogy ha egész nap itt lesz, akkor hogyan fognak találkozni, ha neki mondjuk el kell mennie egy kétbetűs kitérőre. Ethan bejön, nincs sehol senki, majd elmegy. Talán megvárná, ebben bízik a Navine bolgárja. Többször is rendel, mert Ethan nem jön nyitásra, hiszen nem jelölt meg időpontot. Úgy okoskodik, hogy talán ebédre, vagy egy kicsit előtte jöhet majd, és így is lesz, amit egyelőre nem tud. Csak annyit, hogy az a kék sajt nagyon finom, amit élvezettel majszol. Aztán ott terem előtte a falat közepén egy charme-os férfi, ő pedig gyorsan lenyeli a falatot. A srác angolul szólal meg, ami neki is könnyebbség, szóval úgy emelkedik fel a helyéről, miközben megtörli a kezét.
Egy mosoly, és két bólintás és megragadja Ethan kezét.
- Igen, szia! Vasil Dimitrov. örülök, hogy eljöttél, annak meg pláne, hogy nem este – vigyorodik el és megrántja a vállát bűnbánóan. Megrázza a kezet határozottan, majd helyet mutat Ethannek, mi több, elé is tol egy étlapot.
- Válassz csak kedvedre, én egész napra készültem – az látszik, hogy Vasil már elpusztított egy egész nagy adag kaját, és még egy beszélgetésnyire bőven van. Sajt, kizárólag sajt, víz és bor.
- Ugye nem baj, hogy ide hívtalak? Komolyan mondom, hogy még Mihaellel is csak futólag találkoztam, de a többiek… Michelle nem szeret a családjáról beszélni, csak eltűnni velük – egy apró fintor, de visszatér a kedves arckifejezése egy pillanat múlva. Mégiscsak ő hívta meg a másikat, és most Michelle sem fogja elrabolni a srácot valamilyen jó, vagy rossz indokkal.
- Szóval neked van már feleséged, vagy ilyesmi? Mihaelnek van, azt tudom, de vele sem taliztam még, természetesen – rázza meg a fejét és még körbe is forgatja a szemét, de elneveti magát. Egyáltalán nem bánkódós típus, annak viszont örül, hogy most itt van Ethan.
- Te milyen rokon vagy? Nem ismerem azt sem, tudom, az én hibám, de ami időnk van Michelle-lel, azt nem a rokonokra szánjuk, amíg ilyen ingázósat játszik – vallja be, hogy ténylegesen kevés szó esik másról, mint egymásról. Mostanában kezdett érdeklődni a szőke családja iránt, mert úgy érzi, hogy kevés embert ismer még. Lilith, Leonie, Shay, Michelle, akikkel talán többet beszélt, mint az iskolatársai. Nem túl sok név.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=565826#post565826][b]Vasil Dimitrov - 2016.01.24. 12:01[/b][/url]

Szerencséje van, Ethan is remekül tud angolul. Ez már csak azért is könnyebbség, mert tudja, hogy a Francia büszke nép, és nem nagyon szeret más nyelven beszélni. Persze kérdés az, hogy ez mit jelent: így szeretnék megmutatni, hogy igenis, ők ennyire figyelnek anyanyelvük megőrzésére, vagy csak simán retardáltak és azt hiszik, hogy mások felett állnak, és aki nem tud a nyelvükön, az alacsonyabb rendű. Ezt ő nem tudja eldönteni, de úgy tűnik, hogy Ethan kedves fickó elsőre és tud angolul, ez a fontos az egészben igazából.
A bemutatkozásukat kézfogás követi, úgy tűnik, hogy megtanították a francia fiút is normálisan kezelni, ami igen bosszantó tud tenni, ha csak úgy tessék-lássék módon történik.
- Ne haragudj, az én hibám. Szóval jó volt az időzítésed, mert én nyitásra jöttem, nehogy lemaradjak rólad – kér verbálisan is elnézést, és a testbeszéde is azt jelzi, hogy így is gondolja. Ethan pedig máris böngészi az étlapot, ami jó hír és meg is erősíti benne, hogy érdekli az étterem. ~ Ezek szerint nem válogatós arisztokrata, mint mondjuk a szülők. Jobban belegondolva Michelle sem az, bármit elpusztít, bárhol. ~ A gondolat egy rövid mosolyra készteti a „bajsza” alatt, de ebből vélhetően Ethan nem vesz észre semmit, mert még mindig az étlappal bíbelődik.
Mihael említésénél azért megfigyeli a fiút, szavaiból rosszallás érződik, vagy valami ilyesmi.
- Futólag találkoztam csak vele, még őt sem ismerem igazán. Viszont voltunk Michelle szüleinél látogatóba, ahol… hát elég fura volt, de gondolom ezt sejtheted. Aztán küldtek egy bort, amivel megmérgeztek… de nyugi, nem volt halálos a méreg – hát persze, semmi gond Vasil, hiszen nem akartak megölni, milyen megnyugtató, nemde? A bolgár fiú nem ostoba, értette a jelzést, viszont azt sokkal jobban értékeli, hogy nem akarták megölni, azt meg még jobban, hogy életben van, és a szőkével lehet. Már, amikor itthon van, és nem tűnik el, vagy nem iskolában van.
Aztán rátérnek egy kicsit Ethan rokoni kapcsolataira is, mármint ami a személyes szféráját érinti.
- Ez elég komolynak hangzott, egészen másnak képzeltelek. Michelle jelenti nekem a Saint-Venantok alapját, tehát abból indulok ki. Bár valóban ős is komolyan veszi a tanulást, de azért nincsenek… á, mindegy. Szóval te komolyabbnak tűnsz – kap be egy újabb falatot, miközben megérkezik a pincér, hogy Ethantól érdeklődjön az étele és itala után. Vasil jelzi, hogy neki nem kell semmi. megvárja, míg eltűnik a pincér, majd tovább érdeklődik.
- Á, szóval unokatestvér. Azt kell mondanom, hogy Michelle szülei eléggé számítóak és ridegek, és ezt nem is akarták igazán leplezni. De lehet, hogy csak én láttam sokkal többet, mint kellett volna Bulgáriában – fintorodik el fájdalmasan, majd gyorsan be is kap egy falatot. nem szeret beszélni az ottani életéről, elég sok megkülönböztetés és hátrány érte. Itt viszont szeret lenni, nagyon is és nem kizárólag a szöszi ennek az oka.
- Te szereted ezt a helyet? Én úgy látom, hogy nagyon színes, már ami a diákokat illeti. Mindenféle nép jár ide, szerintem nem volt ennyire híres régebben. Mi lehet az oka? Te miért pont ide jöttél? – megérkezik közben Ethan rendelése is, és Vasil megvárja, míg a fiú enni kezd. Nagyon kíváncsi még valamire, de nem akarja lerohanni vele Ethant. Ráér még, bőven van idő erre.