A Fecsegő Dámák Freskójának folyosójának egy megkopott portrékkal díszített szakaszán jellegtelen cseresznyefa- ajtó simul a kőfalba. A sárgaréz betűk rajta szerényen hirdetik: Defenzori szoba.

Közvetlenül a felirat alatt egy szintén sárgaréz fényképkeret függ a fán, benne a Magyar Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűn- üldözési Főosztályának címerével. Az ajtó melletti falfelületre egy fonott kosárkát rögzítettek, "bejövő posta és üzenetek" felirattal. Utóbbiban egy évekkel korábbi karácsonyi bálra szóló meghívón kívül általában semmi sincs.

A szobát egy korábban használaton kívülivé vált raktárhelyiségből alakították ki, melybe Dwayne Warren különösebb átalakítások nélkül költözött. A hosszúkás, a többi irodához mérten kis helyiséget az egyetlen, szemközti ablak világítja be természetes fénnyel. Az öreg parkettára sötétbarna szőnyeget terítettek, amit egy asztalig terjedő, széles sávban kopottra sétáltak az évtizedek lábnyomai.

Balkéz felé egy jókora, öreg bőr kanapé terpeszkedik az olajzöld tapétájú fal mellett. Az előtte álló dohányzóasztalon általában piszkos hamutálak, újságok és kibelezett, mugli kacatok hevernek szerteszét. Mindezekkel szemközt pedig... a Szekrény.

A Szekrény még jóval Dwayne beköltözése előtt került ide, akinek amellett, hogy az embernek hányni lenne kedve, ha ránéz, mégsem volt sem szíve, sem kedve kihajítani. Teljes tartalmával együtt valószínűleg egy korábbi bájitaltan tanár személyes gyűjteményének része volt. A polcokon sorakozó bájitalok része a mai napig használható, a többi mára erősen elszíneződött, tömegpusztításra alkalmas biológiai fegyverré vált. Dwayne egy ideig célbadobásra használta őket, míg az egyik üveg eltörtével, a kiáramló szag miatt a fél emelet evakuálása vált szükségessé.

Közvetlenül a Szekrény mellett egy másik, ám kevésbé visszataszító Szekrény áll: a beugró falrész beüvegezett polcain különféle kevésbé ritka mágikus tárgyak, üstök, könyvek, vackok sorakoznak. A többségüket a mai napig használják az oktatásban, ám vagy nem férnek el a többi raktárban, vagy bizonyos tulajdonságaik megkövetelik, hogy a defenzori iroda védelmében helyezzék el őket.

Az ablaknak háttal, a szoba végében egy lakkozott, tömörfa asztal áll egy hozzá tartozó nyikorgós, süppedős bőr székkel. Az asztalon általában hétköznapi kacatok hevernek szerteszét, a szélén pedig az egyetlen tárgy áll, ami ténylegesen a defenzori munkakörhöz kapcsolható.

A férfi a rúnákkal biztosított, üveges szekrénykében azok a főzeteket, eszközöket és -ne adj' Isten - fegyvereket tartja, melyekre az iskolai munkája során közvetlenül szüksége lehet - tehát többnyire zsibbasztóan unalmas gyógyító, sebforrasztó bájitalokat. Emiatt tehát a szekrényt feltörni nem igazán érdemes, de még majdnem lehetetlen is: bár az ajtaja probléma nélkül, bárki számára kinyitható, a védővarázslatnak köszönhetően azonban illetéktelen személy a benne sorakozó tárgyakat képtelen elmozdítani, mintha a fához ragasztották volna őket.

Az iroda lakója ritkán és rendszertelenül tartózkodik a helyén. A diákok ügyes-bajos dolgaira előzetes időpontegyeztetés után szán időt, azonban, ha komoly szükség van rá, hűségesen megjelenik a kastélyban.

Teste foltos a villámok okozta égési sérülésektől, de abból senki semmit nem láthat, hiszen csont és bőr alkatát vastag pulóver fedi. A kéretlen szemek csak beesett, fakó arcát fürkészhetik, mely az elmúlt évben itt-ott, főként az állánál megszőrösödött.
Sántán jár, jobb lábszára hosszában mély vágás húzódik, aminek viszont semmi köze North-hoz. Azt egyedül csak magának köszönheti, kizárólag saját ügyetlenségének lehet érte hálás.
Kopp. Kopp. Kopp.
Megszokta már enne az ajtónak a látványát, sajnos nem először jár itt és keresi ugyanazt a férfit. Aki elkapta, letartóztatta és elcipelte a Balaton mélyén felépített verembe. Aztán meg bejárt hozzá, csokit, sós mogyorót és néhány hasznos tanácsot vitt neki. Egy ideig. Ő még ott, a kihallgatóban is sok lehetett neki; egy értetlen, elnémult, megfakult kölyök. Szürke semmirekellő. Talán. Karperece miatt a tűz majdnem kihunyt belőle, és csak az elmúlt néhány hét során volt képes újra meglobogtatni vöröses lángjait.
Bele sem mer gondolni abba, hogy elveszíthette volna őket, az egyetlen dolgot, ami valójában érdekli. Mit érnek lányok, átbulizott éjszakák, ha lényének értelme közben csendben kialszik ereiből? Hova a harag, ha nem perzselhet vele oda?
Hát az elmúlt éjjelek egyikén odaperzselt. Cyanne-t belepte koromfekete, mérgező füstje, aztán hűvös tűzgyűrű tartotta fogva. Köröttük lángolt a föld. A lány kedve szerint szórta a villámokat. Üvöltöttek, akár az életben maradásért küzdő állatok. Cyanne sakál volt, hörgött, morgott, felkiáltva küldte ellenfelébe az újabb és újabb villámot. Játszottak az esőben, s úgy tűnik, egyikük sem tanult semmit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=515778#post515778][b]Ombozi Noel - 2015.09.10. 15:59[/b][/url]

Teste foltos a villámok okozta égési sérülésektől, de abból senki semmit nem láthat, hiszen csont és bőr alkatát vastag pulóver fedi. A kéretlen szemek csak beesett, fakó arcát fürkészhetik, mely az elmúlt évben itt-ott, főként az állánál megszőrösödött.
Sántán jár, jobb lábszára hosszában mély vágás húzódik, aminek viszont semmi köze North-hoz. Azt egyedül csak magának köszönheti, kizárólag saját ügyetlenségének lehet érte hálás.
Kopp. Kopp. Kopp.
Megszokta már enne az ajtónak a látványát, sajnos nem először jár itt és keresi ugyanazt a férfit. Aki elkapta, letartóztatta és elcipelte a Balaton mélyén felépített verembe. Aztán meg bejárt hozzá, csokit, sós mogyorót és néhány hasznos tanácsot vitt neki. Egy ideig. Ő még ott, a kihallgatóban is sok lehetett neki; egy értetlen, elnémult, megfakult kölyök. Szürke semmirekellő. Talán. Karperece miatt a tűz majdnem kihunyt belőle, és csak az elmúlt néhány hét során volt képes újra meglobogtatni vöröses lángjait.
Bele sem mer gondolni abba, hogy elveszíthette volna őket, az egyetlen dolgot, ami valójában érdekli. Mit érnek lányok, átbulizott éjszakák, ha lényének értelme közben csendben kialszik ereiből? Hova a harag, ha nem perzselhet vele oda?
Hát az elmúlt éjjelek egyikén odaperzselt. Cyanne-t belepte koromfekete, mérgező füstje, aztán hűvös tűzgyűrű tartotta fogva. Köröttük lángolt a föld. A lány kedve szerint szórta a villámokat. Üvöltöttek, akár az életben maradásért küzdő állatok. Cyanne sakál volt, hörgött, morgott, felkiáltva küldte ellenfelébe az újabb és újabb villámot. Játszottak az esőben, s úgy tűnik, egyikük sem tanult semmit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=515848#post515848][b]Dwayne Warren - 2015.09.10. 20:13[/b][/url]

Az asztalán ül, a lába a székén, hosszú percek óta nem mozdul, elbambulva bámulja azt a ragyogó napfényben fürdő semmit, ami az ablakon túl terül el, majd hullámzó hegyekbe veszik. Nem igazán tűnődik semmin, hagyja, hogy a gondolatai szabadon kószáljanak akár az alantas témák közt, amik egy hozzá hasonló, középkorú férfiember életét alkotják. Az ujjaival maga mellett dobol az asztalon, néha mormog vagy hümmög magában, hallgatj a csendet, bámulja a semmit, ami jó, nagyon, nagyon jó.
Vajon mi lehet a lánnyal?
Egyre többször jut eszébe a szőkeség, amire korábban egyáltalán nem volt példa. Heti néhány különóra, egy bejegyzés a telefonjában, ennyi volt Cyanne mindössze addig, amíg szinte levakarhatatlanul az élete része volt, napi szinten és egész furcsán. Aztán... eltűnt. Megtanulta a patrónusidézést, így megkapott mindent, amit akart, majd úgy sétált ki az életéből, mintha ott se lett volna.
Nem kellett volna űrt hagynia. Egy egészen kicsit sem. Aztán...
Összerezzen a kopogásra, oldalvást lepillant az asztalon fekvő tükörre, amin a kinn áldogáló arca tűnik vissza.
A srác.
   -  Gyere be.
Rekedten emeli fel a hangját, majd lecsúszik az asztalról, míg pedig a fiú bejön, amolyan jó tanár módjára leül a székébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=515855#post515855][b]Ombozi Noel - 2015.09.10. 20:37[/b][/url]

Keze hangtalanul csúszik a kilincsre, és ahogy betolja a fát, szíve nagyot dobban. Még mindig nem tudja eldönteni, kedveli vagy éppenséggel ki nem állhatja az asztal mögött gubbasztó férfit. Hol így, hol úgy érez vele kapcsolatosan. Néha megmosolyogtatja, groteszk apaszerepet ölt gondolataiban, máskor meg órákon át dühöng miatta. Abban viszont biztos, hogy ez mind érdektelen az auror számára. Behajtja maga mögött az ajtót, majd száját összepréselve lépdel az asztalhoz - lassan, megfontoltságot színlelve sétál, úgy, hogy a másiknak a legkevésbé se tűnjön fel béna járása. Persze, tudja ő, hogy kit akar megtéveszteni, ám ha szerencséje van, az érteni fogja némán is beszélő mozdulatait és nem kérdez rá miértekre.
- Jó napot, uram - szólal meg aztán az asztal előtt megállva, testsúlyát egészséges bal oldalára helyezve át. - Minden oké. Az iskola áll, a festményeknek egy szavuk sem lehet rám. Nem gyújtottam fel senkit és semmit. És nem is tervezem.
Ennyit tart megjegyzésre érdemesnek, aztán elhallgat. Beszéd közben végig kerüli a férfi pillantását, csak egyszer-egyszer emeli rá zöldes árnyalatú szemeit. Könnyebb az iratokat és pennákat bámulni, mintsem abba a mindig bordáiba hatoló szempárba nézni. Sokkal, de sokkal könnyebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=515912#post515912][b]Dwayne Warren - 2015.09.10. 21:25[/b][/url]

Különben utálja ezt az irodát. Az asztalt, a székeket, mindent, ami azt mutatja a beérkezőnek: most márpedig hatalmas bajban van. Az esetek többségében ez persze igaz, a diákok sorra jönnek hozzá, nem épp önszántukból, hogy ő aztán kötelességének eleget téve atyai feljosásban részesítse őket, tudván, hogy a dolognak a világon semmilyen haszna sincs. Ám a defenzornak nem kizárólag az a feladata, hogy a diákok meneküljenek előle; sokkal inkább, hogy hozzá rohanjanak, ha bántják őket, vagy egyszerűen félnek. Mennyi, de mennyi életet megmentett volna a történelemben, a jelvénnyel szembeni bizalom és mennyit tett tönkre a félelem... Noel igazi iskolapéldája ennek.
   -  Tudom. Csak beszélni akartam veled. Nincs gáz.
Udvariasan most kellene inenie a srácnak, hogy foglaljon helyet, ő azonban nem mozdul, az asztalra könyökölve keresi Noel tekintetét, amit csak pillanatokra talál. A testtartása, a mozdulatai, a beesett arc, a papírszerű bőre... Dwayne különben nem kifejezetten jó emberismer, ám ezek a beteges külső jelek még számára is árulkodók. Akár foglalkozhatna is velük. De nem fog.
   -  Csak figyelmeztetni szerettelek volna, egy- két dologra, amit lehet, hogy elfelejtettél.
Nem veszi le a szemét róla, a tekintete inkább fürkésző, mint fenyegető.
   -  A mennydörgés nagyon messzire elhallatszik. A lángok pedig látszanak a sötétben. A kastélyban pedig senki sem süket és nem is vak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=517920#post517920][b]Ombozi Noel - 2015.09.14. 14:42[/b][/url]

A férfi hangjára először nem mozdul, szemei mereven az asztal lapjára szegeződnek. Warren elérte nála, hogy tartson tőle, és a gyomrában apró görcs kezdjen növekedni, ha irodájába, a közelébe kell jönnie. A hozzá szóló hangot először mindennemű jelentés nélkül hallja, a szavak csak később, hosszú másodpercek múlva nyernek értelmet.
Nincs gáz.
Azonnal felpillant a rábámuló szőrös arcra, és a szájában gyűlő nyálat kapkodva nyeli le. Azontúl azonban továbbra is mozdulatlan marad. Bal lábára támaszkodik, jobb talpára csak néha-néha, észrevétlenül ereszkedik rá, mikor természetellenes testtartása már kezd kényelmetlenné válni.
Régebben az auror szavába vágott volna, és minden esetben ordítva védte volna magát, most viszont úgy tesz, ahogy arra az asztala mögött ülő férfi kéri. Figyel.
Az újabb szavakra aztán ismét lehajtja fejét, tekintetét visszavezeti az iratokra. Az állán lévő apró bőrredők rángnak, nyaka önkéntelenül is ide-oda zizzen. Hazudni ennek az embernek nem fog, de az igazság sem akar feltörni kiszáradt torkán. Úgyis tudja, minek elmondani? Végül bólint, és beszélni kezd. Szavait az asztalhoz intézi, és bár látja Warren kezét és mellkasát, egyszer sem néz rá.
- Kint villámlott. Akkor éjjel a faházban húztam meg magam, és egyik pillanatról a másikra megjelent Cyanne. Látszott rajta, hogy kiakarja ereszteni a fáradt gőzt, és rám is rám fért már egy kis...  
...gyakorolnom kell, közeleg a vizsgám. De, ha tud még hinni nekem, higgye el, nem tennék kárt senkiben! Vigyáztam Cyanne-re.
Őszintén beszél, pontosan azt mondja el, amit gondol és érez. Most még biztos benne, hogy elemét képes uralni, és önmagát akár az utolsó pillanatban is lefékezni. Hogy nyugodtan feszegetheti a határait, mert ha egyszer elfogy az út, ő majd egyszerűen csak visszafordul.  
Félszegen, alulról pillant fel Warrenre. Úgy néz ki, mint egy ázott veréb, akiről talán senki sem hinné el, hogy rossz dolgokra képes. Hiszen tisztában van a következményekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=517982#post517982][b]Dwayne Warren - 2015.09.14. 16:18[/b][/url]

Nem kell különösebben jó emberismerőnek lennie - ami nem is - ahhoz, hogy felismerje azokat az apró reakciókat, a mocorgást és a rándulásokat, amiket a fiú a stresszre ad. A ketrecbe zárt állatoknál figyelhető meg az ilyesmi, vagy azoknál, akiket terrorban tartanak - az idegrendszerük egy idő után kicsinálódik, ők pedig vonaglani kezdenek, ami már egyébként a döglődés egyfajta előjele.
Nem szép dolog, de Dwayne azóta haldoklónak könyveli el a fiút, mióta utoljára otthagyta a javító intézetben. Ha ló lenne, humánusabb lenne egyszerűen fejbe lőni. Ám mivel nem ló, türelmesen hallgatja végig a mondandóját, rezzenéstelenül, a tekintetét keresve.
   -  Ha a lánynak baja esett volna, az a te felelősséged.
Szokatlanul türelmes, már-már megértő, amit az irodában álldogáló diákok csak rendhagyó esetben tapasztalhatnak. Az egyszerű diákcsínyeknél egy atyai ordítás vagy fenyegető nyakszirten vágás célravezetőbb fegyelmező eszköz, ám tudja, hogy Noel egészen... másmilyen. Nagyjából ismeri a fiú képességeit, így részéről nincs félnivalója tőle, alkalomadtán gond nélkül helyretehetné a kis pirománt, most mégsem érdeke, hogy kivívja maga ellen az Ombozi- srác már ismert, önmarcangoló hisztijét.
lesüti a szemét, kihúzza a maga melletti, mágikusan lezárt fiókot, az üres fiolák, madártollak, papírfecni, söröskupakok és papír zsebkendők közül egy apró, átlátszó tasakot dob az asztalára. Az átlagos naivitású olvasó számára a tartalma gondosan aprított, szendvicskészítéshez használatos, jellegzetes illatú oregánó.
   -  Ülj le. Nem foglak bántani. És nem lesz következménye se. Mondom, csak beszélni akartam veled.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=517991#post517991][b]Ombozi Noel - 2015.09.14. 16:44[/b][/url]

Pillantása a férfi szájára esik, csendben figyeli szavakat formáló ajkait. Sajátjai azonnal beszédre nyílnak, de végül meleg levegőn kívül más nem hagyja el őket. Válasz helyett csak megrázza fejét, és mikor az auror hellyel kínálja őt, nyegle sóhaj kíséretében rogyik le a székre.
Tenyerét fájós lábára nyomja, de tekintete végig az asztalra dobott tasak és a szemben ülő férfi arca között jár.
- Cyanne megtudja védeni magát - mondja csak úgy, mintha gondolatát nem is Warrennel, hanem egy jó barátjával osztaná meg. - Csak a szívemet kellett volna eltalálnia és vége.
Vállait alig láthatón vonja meg; az az éjszaka már fikarcnyit sem számít. Mindketten épségben megúszták, és bár a tisztás néhány napig még magán viselte heves kamaszküzdelmük nyomait, ők mint ahogy annak előtte, úgy azóta sem beszélnek. Annak előtte és most sincs miről. Őket nem köti össze más, egyedül csak velük született képességük.
- De jól tudom. Következőnek már nem biztos, hogy javítóintézetbe kerülnék.
Most, hogy már nem érzi magát sem feszélyezve, sem fenyegetve, a szemkontaktust könnyebben veszi fel a férfival. Noha nem végig fürkészi a rászegeződő szempárt, ahhoz túlságosan is szégyelli magát - mindenért, amit a valóságban tett és amit csak elképzelni mert -, de zöldjei vissza-visszatalálnak hozzá. Azokban növekvő kíváncsiság sejlik fel. Soha nem fogja kiismerni Warrent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=518218#post518218][b]Dwayne Warren - 2015.09.14. 20:52[/b][/url]

Mielőtt visszalökné a a fiókot, abból egy zacskó dohánypapírt is szór az asztalára. A fiú szerencsére nem visszakozik, leül a kacatokkal teleszórt asztal túloldalára, bár továbbra is egy halálsoron ballagó összezuhant testtartásával. Dwayne pedig a kelleténél jobban ismeri azt az érzést, ami most a fiút átjárhatja, mi több: részben a jelenlegi helyzetét is.
   -  Mondom. A felelősség a tiéd. Ha eltalálja a szívedet, ahogy mondod, akkor azért őt veszik elő. A csajok nem olyan jó arcok egymással a javítóban, ha pedig odakerül, azért te lennél a hibás. Szóval...
Talán nem kell a szájába rágnia a következtetést, hogy a fiú is megértse: baromság, amit csinál. Ha az ember bármilyen oknál fogva meg akar halni, azt az istenért, tegye csöndben és anélkül, hogy bárkinek kellemetlenséget okozna. A North- lánynak az ég világon semmi köze sincs Ombozi szívfájdalmához, ahogy a takarító személyzetnek sincs, aki felmossa a falra loccsantott szürkeállományt, ha fejbe lőné magát. Meghalni egyedül illik. Úgy helyes.
Ám azt egyáltalán nem boncolgatja, a fiú miért gondolkodik ilyesmin. Számtalanszor találkozott hasonló mondatokkal ugyanis, ez a vonatkozás pedig már nem képes meghatni. Meg szeretnél halni? Tessék, adok egy kést, tedd meg most. Ha nem, akkor meg szedd össze magad, te istenverése és ne rinyálj.
   -  A börtöni férőhely drága - az oregánót a cigipapírra szórja, miközben beszél - De mér' akarsz odakerülni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=522634#post522634][b]Ombozi Noel - 2015.09.24. 15:19[/b][/url]

Szóval... ja. A dohánypapírral ügyködő aurornak nem kell tovább boncolgatnia egyébként is egyértelmű szavait ahhoz, hogy a mozdulatait csendben figyelő rellonos értse, amit mondani akar. A fiú fürkésző tekintetét Warren arcára vezeti, és noha vele csak a legritkább esetben meri ezt megtenni, most mégis hosszan tartja a szemkontaktust - már, ha a férfi hagyja.
- Nem kísértem többet a sorsom Cyanne-nel - feleli óvatosan, titkon valamiféle köztük meghúzódó határmezsgyék után kutatva. Bár fogalma sincs arról, hogy a szemben ülő, magának való alaknak mit jelent az éjszaka villámaival játszadozó szőke vad, a gyanú - hogy ha Cyanne-nek miatta bántódása esne, ő azt nagyon megemlegetné - felsejlik az agya egy hátsó szegletében, valahol a túlélés érdekében lüktetve zakatoló félelemközpontban.
- Nem akarok odakerülni. Elég volt a javító. Félreért - hangja elhalkul, ahogy ellentmond a férfinak. Szemeit lesüti, a hol elülő, hol felélénkülő feszültség visszatér mellkasába. - Nem lesz következő.
Úgy ígér, mintha ígérni tudna. Úgy beszél, mintha hitelt tudna adni saját szavainak, mintha legbelül nem éppen arra vágyna mindennél jobban, hogy véget vessen az egész átkozott világnak.
Aztán megvonja vállait és felpillant. Van valami, amit már régóta tudni szeretne, de vagy alkalma, vagy mersze nem volt megkérdezni Warrentől. Most viszont épp mindkettővel rendelkezik, így szemeiben szokatlan, kíváncsi fénnyel várja meg, hogy a férfi ránézzen, majd egy apró levegővétel után kérdését hagyja szabadon kitörni rekedtes torkán.
- Kit ölt meg először?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=530367#post530367][b]Dwayne Warren - 2015.10.12. 16:03[/b][/url]

Hosszú ideig állja a fiú pillantását, végül ő az, aki először elfordítja a szemét róla, vissza az ujjai közt sodorgatott, piszkos sárga papír felé. Hallgatja a srác elmormogott szavait, az ígéretet, miszerint soha többé nem fog megtörténni ez a kínos eset. Utóbbinál alig észrevehetően szusszan egyet, a szája széle megrándul: Norl sem gondolhatja komolyan, hogy ezt bekajálja tőle.
Ez persze nem hit vagy szimpátia kérdése. Maga Teréz Anya is ülhetne vele szemben azon a kényelmetlen széken, tőle se fogadná el az adott szót, pláne, ha az említett Teréz Anya földtörténeti szempontból elhanyagolható idővel ezelőtt még a világ felégetését ígérte volna neki a Balaton fenekén. Noel számára egész egyszerűen: nem normális. A szó minden, akár nem túl sértő értelmében véve is. Az ilyen emberek ígéretei pedig mindössze annyit érnek, mint egy nagy kupac friss...
A kezei hirtelen állnak meg a mozdulata felénél, mintha a kérdés elektromos impulzusa bénította volna meg. Lejjebb engedi a vállát, úgy tűnik, magában elszámol ötig, mielőtt fölpillantana Noelre.
   -  Kifelé.
A hangja halk és hideg - hideg, akár a hosszú évek óta rohadó tetem, akinek emléke akaratlanul előmászik az agya egy féltve őrzött, elzárt szegletéből.
Hideg, csontos, női kéz fonódik a csuklójára, a hosszú körmök kétségbeesetten kaparásszák a bőrét, próbálva lefejteni a nyakára fonódó ujjait. Végül egy bazalt kockakő fröccsenti az agyállományát a járdára. Akkor nyugodt lesz, csöndes, mintha aludna.  
Dwayne arca épp hogy ismét megrándul, az összesodort szálat elengedi, hogy lepottyanjon az asztalra.