Van egy aprócska váróterem, ahol legfeljebb 2-3 diák ücsöröghet egyszerre egy hosszú, színes párnázással ellátott padon. A pad alja könyvespolc, mindenféle újságok és ismeretterjesztő irodalommal feltöltve, de akad néhány nagyon puha pokróc is. A fal leginkább élénk színekben pompázik, ám a legtöbb berendezési tárggyal egyetemben, szereti váltogatni a színeit.

A váróteremből két helyiség nyílik - az egyik egy használaton kívüli iroda/lakrész, a másik Riley irodája. Ez utóbbi csak rá van kötve a kastélyra, egyébként a doki házában van és a faluból is elérhető. Mivel így átjárót képez, az ajtók csak Riley jelenlétében (vagy engedélyével) nyílnak.

A rendelő első pillantásra egy gyéren bútorozott helyiség benyomását kelti, egy kényelmes gaucstól, két karosszéktől és két kis asztaltól eltekintve nincs bent más, mint falba süllyesztett szekrények. Amint belép azonban valamelyik páciens, a tér átalakul - a kopár falak, a bútorok huzata, puhasága és még a szőnyeg is alkalmazkodik ahhoz, amit látni szeretne. Természetesen nagyrészt illúziókról van szó, amelyek segítik, hogy az ide látogatók ellazuljanak és biztonságban érezzék magukat. Az egyetlen változatlan pont Riley ülőhelye - egy különös karosszék és a hozzá tartozó nyúlánk asztalka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=861347#post861347][b]Máltai Ramóna Emese - 2023.03.26. 18:19[/b][/url]

Ő maga is összerezzen a koppanásra. Hallja, hogy odabent valaki mozgolódik. Lehajtott fejjel szorítja össze szemeit, s közben ösztönösen harap rá ajkaira.
Az ajtó nyikorgására fordul meg. Nagyon kicsinek érzi magát, ahogy behúzott nyakkal, kissé meggörnyedve áll ott. Kezei rövid, sötétzöld pulcsija zsebébe süllyednek, közvetlenül azután, hogy idegesen megigazgatta az alóla kilógó, fehér, virágos felsőt.
- Jó... napot! - Nem tudja, mit kéne most tegyen. Elfusson, vagy maradjon? Kellemetlenül érzi magát, nem tudja, hogyan is kéne kezelnie a helyzetet.
Nem is néz fel Riley-ra, hol a saját, hol a pszichológus cipőjét kémleli. Mikor pedig csak felemeli a fejét, az ajtófélfát kezdi vizsgálni. Feltűnik neki, hogy egyik cipőfűzője kikötődött, de annyira leblokkolt, hogy nem mert lehaolni és bekötni azt.
- Én... - kezdené... Na de mit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=863992#post863992][b]Dr. Riley Meyers - 2023.05.09. 17:09[/b][/url]

Ahw, egyszerre aranyos és egy picit sajnálatos, mennyire ijedten reagálnak rám néha. Kész szerencse, hogy most a kisebbik alakomban tartózkodom és nem majd' két méteremmel magasodom a behúzott nyakú leányzó fölé. A fülem mögé tűrök egy hajtincset, másik kezemmel az ajtófába kapaszkodva, miközben ellépek a nyílásból. Ezt akkor is láthatja, ha a világért sem pislantana fel.
- Szia! Riley vagyok,- Bár nem néz rám, a hangomon hallhatja a mosolyt, ami arcomra ül - a biztonság kedvéért beazonosítom magam, hátha mást keresett, de bátortalanságát elnézve tudja, hova jött. Próbálok egyensúlyozni türelmes várakozás és kellemetlenül hosszúra nyúló csend között, hátha eloszlatja a stressz egy részét.  
- Ha már idáig jöttél, kérsz egy teát?- vetem fel, mentőkötélként lengetve be az invitációt. Az első találkozáskor bőven elég, ha sikerül leküzdeni a berögzült félelmet vagy idegenkedést annyira, hogy vissza akarjon jönni a következő alkalommal. * - Van zöldem, feketém és szerintem gyümölcsösöm is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=865007#post865007][b]Máltai Ramóna Emese - 2023.06.27. 14:47[/b][/url]

Szinte már reszket, s közben átkozza magát, hogy képes volt belekeveredni ebbe a helyzetbe. Csak a köszönésre néz végül fel, akkor sem a másikra, hanem az ajtófélfára. Tudja, hogy neki is be kéne mutatkoznia, de alig jön ki hang a torkán.
- Ramóna - motyogja végül, és csak bízik abban, hogy Riley valóban meghallotta a nevét.
A kérdés hallatán hezitál, ismét lehajtja a fejét. Legszívesebben megfordulna és elbújna a szobájában, vagy valahol az erdő szélén. Érzi azonban, hogy ezt most nem teheti meg. Legalábbis nem kéne megtennie. Óvatosan bólint hát válaszul. Még lép is egyet befelé, félénken.
Csak ekkor emeli fel a fejét és lassan néz körbe. Szeme hosszabban időzik a két karosszéken. Pont mint a filmekben. Beljebb lépni még nem mer, túl idegen neki ez a közeg, hiába a finom színek.
- Zöldteát szeretnék kérni - dönt végül. Fejével vissza is fordul a pszichológus felé. Megpróbálna halvány mosolyt erőltetni az arcára, de túlságosan be van feszülve. Helyette csak ismét ráharap alsó ajkára, jobbjával pedig idegesen kezdi húzogatni a pulcsija alól kilógó blúzát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=865293#post865293][b]Dr. Riley Meyers - 2023.07.10. 21:56[/b][/url]

- Örülök, hogy benéztél, Ramóna.-*A hangom mosolygós marad, s bár igyekszem aprólékosan megfigyelni a reakcióit, nem nézem hosszasan vagy meredten. A feszengése több egyszerű zavarnál, én pedig azt szeretném, ha nem tekintene fenyegetésként rám. Elkopogok hát teát főzni, hátat fordítva neki és szabadon hagyva az ajtót, menekülési útvonalakat.
Az ülőalkalmatosságokra - bármennyire is klisésnek hatnak - szükségem van, mert mégse kérhetem valakitől, hogy ácsorogjon egy álló órán át, miközben mindenféléről beszélünk. Priccs viszont nincs, a kanapé sem heverészésre szolgál, hacsak nem a macskáim szöknek be. Akad itt puha párna és takaró, de ahogy beljebb merészkedik, úgy ölt a rendelő neki tetsző alakot - nem egy az egyben lemásolva valamilyen szeretett helyet, inkább csak hangulatában, színeiben, elemeiben köszön vissza.
- Tessék, egy zöld tea.- A kis tálcán egy tarka bögre, két szelet citrom és egy cukros üvegcse van, hogy ha ízesítene, kedvére megtehesse. Remélhetőleg segít ez is kicsit megnyugodnia, apró, ártalmatlan lépésekre bontva az ismerkedést.
- Ha nem bánod, befejezném, amiben benne voltam, de nyugodtan nézz addig körbe. Ha van kedved, esetleg kipróbálnád valamelyiket azokból. Nemrég szereztem őket, kíváncsi lennék a véleményekre,- intek kezemmel egy doboz felé, amiben mindenféle színű, anyagú és formájú furcsa tárgy van. Egy egészen picit ferdítek csak, mert bár a játékok valóban újak, egy részüket pont azért vettem meg, mert már beváltak.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=866035#post866035][b]Máltai Ramóna Emese - 2023.08.08. 23:21[/b][/url]

Mikor végre feltekint, szemei akkor is csupán a pszichológus válláig siklanak fel, s onnan néz aztán befelé, mikor Riley a teáért indul. A váróból beljebb viszont csak akkor lép, mikor megkapja az italt.
- K... Köszönöm. - Kénytelen elengedni a blúza szélét, hogy megfogja a tálcát, ám kezei remegnek. Ezért lép beljebb, hogy le tudja rakni azt a kis asztalra.
A szoba halvány, zöld és barna színeket ölt, a navinés pedig óvatosan le is ül a fotelbe bögréje mellé. Nem helyezkedik el kényelmesen, csak a fotel szélére ül, s lábaival továbbra is tarja magát. Teájába citromot nyom, a cukorhoz nem nyúl. Közben lábával kezd dobolni, bár ő nem is veszi már észre. Ahogy a pszichológus újra hozzászól, már a bögrével a kezében fordul felé. Óvatosan iszik bele, hiszen sejti, hogy forró az ital. De legalább takarja az arcát.
Szeme Riley kezét követi, onnan a dobozra siklik. Lassan rakja le a bögrét és áll fel ismét. Szaggatottan bólint a kérésre, majd óvatosan lép kettőt. Ezúttal pulcsija ujját húzza kézfejeire, azokat gyűrögeti. S mivel a teásbögre is kikerült a képből, fogait alsó ajkába akasztja. Lassan hajol le és néz bele a dobozba. Először nem tudja, mit is kezdjen fura holmikkal. Végül egy színes, összetekert, műanyag darabot emel ki. Értetlen arccal kezdi csavargatni. Nem jön rá, hogy mire is kéne használni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=866217#post866217][b]Dr. Riley Meyers - 2023.08.19. 10:48[/b][/url]

Ah, milyen jó kis semleges színek! Mindjárt barátságosabb minden, s a közhiedelemmel ellentétben szeretem az ilyet - orvul felüti a fejét néhány cserepes, zöld növény is, amint gyönyörködöm. A leányzó teázgat, békén is hagyom, csak egy árnyalattal vastagabbra nógatom az időközben sarjadt mohazöld szőnyeget, mert elég kényelmetlennek tűnik az, ahogy a fotel szélén egyensúlyoz. Akkor már inkább huppanjon le a földre
Visszatérek a székemre, felvéve az előző fonalat - bár vendégemnek akarok elsősorban időt adni az akklimatizációra, attól még elvégezhetem a dolgom. Úgyse szeretek füllenteni, meg aztán, munka közben még rajta tarthatom a fél szemem. Egyelőre elvan a bóklászással, ami remélhetőleg segít, hogy kicsit jobban magáénak érezze a teret. Fingers crossed.
Nagyjából öt percbe telik, hogy a dokumentum végére érjek - karjaimmal megtámaszkodva eltolom magam az asztaltól, kifújva a levegőt. Nemmm szeretem a kézzel kitöltős dolgokat, mindig elrondítja az írásom... Hát, ez is kész.
- Végeztem!-*Jelentem be derűsen, jóformán felpattanva a megkönnyebbüléstől. Fogom a bögrém, elkopogok még egy adag kávéért, aztán - hacsak nem a földön kempingezik - a fotelemhez. Egy kicsit megigazítom, ezzel is több teret adva, mielőtt leülnék.
- Mi újság?-*Mosollyal kortyolok, teljesen szabad kezet adva, hogy témát válasszon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=866406#post866406][b]Máltai Ramóna Emese - 2023.08.30. 20:41[/b][/url]

Észre sem veszi, mennyire hozzá igazodik a tér, csupán megállapítja, hogy kellemes hangulata van. A helyzet ettől függetlenül továbbra is igen kényelmetlen számára, és kezdi ismét megbánni, hogy idejött. A tea is segít valamennyit.
A pszichológus hangjára visszaejti a műanyag darabot a dobozba, s fel is tápászkodik mellőle. Még vet egy pillantást a halom fura játékra, mielőtt visszalépne a fotelekhez és a teához. Nem mer a szőnyegre ülni, bármennyire is hívogató számára. Úgy érzi, nem lenne illendő a földre ülnie. A nagymamája is mindig rászólt, ha túl sokáig ült a földön. A fotelbe helyezkedik vissza, már kicsit kényelmesebb helyzetben, ám vállai továbbra is előre esnek, s pulcsija húzogatásával sem hagy fel. Szemei hosszú ideig pihennek a teásbögrén, mielőtt újból felemeli, s kortyol belőle néhányat.
Riley kérdése is kortyolgatás közben éri, és határozottan meg is lepi. Kikerekedett szemekkel, meglepetten bámul a vele szemben ülőre, pontosabban a vállára. Lassan teszi le a bögrét, majd szorítja kezeit térdei közé. Az ajkába harap, s szemei a szőnyegre siklanak. Ritka az, mikor teljesen ő irányít egy helyzetet. Legalábbis ha mások is részesei. Fogalma sincs, mit is kéne mondania, s úgy érzi, nem jön ki hang a torkán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=866550#post866550][b]Dr. Riley Meyers - 2023.09.03. 12:15[/b][/url]

Nos, úgy fest, kissé torkára forrasztottam a szót - őszintén nem vártam ilyen mély döbbenetet egy mizujs hatására, rosszul mérhettem fel a szitut. Szó sincs azonban végzetes hibáról, úgyhogy bár adok neki időt, hátha sikerül túllendülni a kezdeti meglepetésen, nyugodtan hátradőlve várakozom. A testbeszéde viszont egyre zárkózottabb és szorongóbb, szóval ideje újabb próbát tenni.
- Akkor...*köszörülöm meg finoman torkomat, csak hogy magamra vonjam a figyelmét,*- Ízlik a tea? Történt ma valami érdekes vagy különös veled?- Valahol van még egy doboz vajas kekszem, vészhelyzet esetére, de tartogatom még egy kicsit. Leszűkítem a kérdést, hátha megtudom, valami kiborította-e és amiatt ennyire nehéz megszólalni, vagy maga a rendelő és az én ismeretlenségem a probléma gyökere.
- Nincs rossz válasz,- fűzöm aztán hozzá, s hangomon most is érezheti, hogy mosolygok. Ráérünk, lábamat keresztbevetem egymáson, kávém illatát élvezve, s aprókat kortyolok belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=868075#post868075][b]Máltai Ramóna Emese - 2023.10.07. 00:13[/b][/url]

A félénkség megszokott tőle, ahogy a végtelen zavar is. Ráadásul idegen neki a helyzet, ez pedig tetézi a félelmét. Nem szereti, ha csak rá figyelnek - kivéve, ha az anyukája teszi. Szemei Riley cipője és a szőnyeg között pattognak. Fogai alsóajkába mélyednek. Testtartása egyértelműen elárulja, hogyan is érzi magát.
A kérdésre csak óvatos bólintással felel, majd kibontva magát az addigi görcsből ismét bögréje felé nyúl. Ahelyett, hogy válaszolna a pszichológus kérdésére, inkább kortyol néhány jó nagyon a tea utolsó cseppjeiből.
- Ss... semmi - feleli végül, egészen rekedtes hangon. - Mi... mi számít... érdekesnek? - érdeklődik aztán, hasonlóan halkan és akadozva.
Az a tapasztalata, hogy általában mást talál érdekesnek, mint a kortársai. Sőt, mást, mint a legtöbb ember. Lenyűgözik például az olyan lények és növények, amitől mások undorodnak, vagy félnek. Ez az egyik oka, hogy annyira furcsának tartották mindig is társai. Ez az egyik, ami annyira zavarja. Elfogadta már, hogy ő bizony furcsa, de egyre jobban szeretné érteni, hogy miért is.
Féloldalasan, félve pillant fel a vele szemben ülőre. Kicsit megnyugtatja, hogy Riley mosolyogva néz vissza rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=869401#post869401][b]Dr. Riley Meyers - 2023.11.14. 19:30[/b][/url]

A csend sokakat zavar, nekem inkább olyan, mint egy találós kérdés - mindenki kicsit másként hallgat, sőt, ugyanannak az embernek is sok-sok féle csendje van. Keresem a közös ritmust, amiben együtt hallgathatunk, egy kicsit közelebb araszolva egymáshoz.
- Hm, jogos kérdés. Volt egy riporter, aki sorozatot készített úgy, hogy egy adott városrészt más-más emberekkel járt végig, akik a maguk szemszögéből mutattak rá dolgokra - a biológus a növényeket és madarakat figyelte, a typográfus a feliratok és cégérek történetét ismerte, az építész a házakat...- igazodom valamennyire Ramihoz, épp' csak egy árnyalattal nyugodtabb és puhább tónust véve fel, kevésbé pattogósat, halkabban derűset.  
- Szóval mesélhetsz arról, amit érdekesnek találsz. De nem muszáj beszélgetni, ha ijesztő. Akkor is bejöhet valaki, ha épp nem akar egyedül lenni,- kanyarodom aztán vissza. Azért vagyok itt, hogy segítsek, s ha neki elég a jelenlétem vagy az iroda biztonságos csendje, akkor ezt adom. Van időm, bőven van még teának való, vannak könyvek... néha még macskák is, ha nem zárom elég jól az ajtót, mert Karen megtanult kilincset lenyomni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=871102#post871102][b]Máltai Ramóna Emese - 2024.01.02. 00:14[/b][/url]

Vörös szempillái rebbennek, lerakja az üres teás bögrét. Picit ringatózik feszült tartásában, miközben Riley beszél. Érteni véli, hogy hova akar kilyukadni. A szőnyeget bámulja, továbbra is a fotel szélén egyensúlyozva. Egy pillanatra olyan, mintha szólni akarna, ajkai elnyílnak egymástól, ám aztán újra összepréseli őket, mégis csendben marad.
- Szeretek egyedül lenni - nyögi ki végül, rekedten. Picit még meg is vonja a vállát, jelezve, hogy nála semmiképp sem ez a probléma.
Hiába próbálta Riley megnyugtatni, Ramóna még mindig nyomást érez magát, hogy beszéljen, s ettől érzi magát ennyire kényelmetlenül. Még akkor is, ha ez egy belső nyomás.
- Nem vagyok... olyan... mint mások. - Nagyon lassan ejti ki a szavakat, alig hallhatóan. De kibukik belőle az, ami valójában zavarja. Szavait pedig egy szaggatott sóhaj kiséri. Olyasmi, ami zokogás közben szokott feltörni az emberből.