A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=600001#post600001][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.06.06. 02:50[/b][/url]

Már előre szóltak neki, hogy újabb diák fog érkezni a kastélyba, azon belül is a rellon házba.  Az ő dolga fogadni a bejárati csarnokban, és elkísérni a rellon hálókörleteihez. Elvileg a fontosabb információkat a fiú már megkapta levélben, így teljes körű eligazítást a szabályokról és egyebekről nem kell tartania. Ez.. mindössze egy megelőzés, hogy az első ittléte alkalmával ne azzal kezdje a dolgot, hogy eltéved a tagadhatatlanul grandiózus beltérben.
Mint általában, most is ápolt és jól rendezett az öltözéke, de nem annyira hivatalos, hogy az ebben az iskolai környezetben oda nem illőnek hasson. A lábán feszülő farmernadrág egyszerre divatos és praktikus viselet, a fekete, lezserül nyitva hagyott zakó alatt precízen vasalt inget visel. Az alagsorból felvezető lépcsőkön sétál felfelé, aztán végiglépdel a folyosón. Csak egy nevet kapott: Aimé Flamme-Lenoir. Hát, érdekes név, de nem csodálkozik, hogy őt választották pont a fogadás végett, elvégre francia a fiú – emlékszik is a nevére a Beauxbatons-ból. Meg a testvérére is, (sőt, inkább a testvér végett tudja felidézni Aimét is) de Xaviér sokkal több problémát okozott neki akkor, mint a csendes, kevésbé feltűnő és gyakran félrevonuló idősebb. Volt jó pár olyan, a Diák Bizottság által szervezett esemény, amelyet az a kölyök tett tönkre. Az iskolavezetéstől persze csak annyit tudott meg, amennyit meg kellett, hogy a büntetéseket mérsékelhessék, vagy legalábbis figyelembe vehessék a szankciók meghozásánál a körülményeket. Nade a másik fiú. Aimé. Hiába ismeri a nevet, arcot ilyen távlatból, annyira kevés interakcióval, mint ami köztük volt (semmi), nehéz felidéznie.
Könnyedén kiszúrja az új diákot, aki a gondolataiba merülve bámészkodik. Kizárt, hogy észrevegye, mi? Elgondolkodva dörzsöli meg az állát, míg néhány méterről figyeli a másikat és végigméri. Ám nem húzza sokáig az időt ő sem, közelebb lép Aimé-hez, ezzel a látóterébe tolakodva.
- Üdv, Ethan Saint-Venant, te pedig Aimé vagy, ha nem tévedek. Én foglak lekísérni a rellon körletébe.
S ha már bemutatkozás, akkor kezet is nyújt a fiúnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=600003#post600003][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.06.06. 03:01[/b][/url]

Nem önteltségből, de arra számít, hogy a fiú majd csak megismeri. Eddig minden nagyjából vele egykorú, az iskolájából átjött diák megismerte, ki épp csak egy-két látásból, ki pedig már akkor is beszélő viszonyban volt vele. Mégis, ilyen nyilvánvaló és egyértelmű tudatlansággal még senki sem fordult hozzá a Beauxbatons-nal a háta mögött. Ez egyrészt meglepi, másrészt viszont tagadhatatlan, hogy a lelkének önérzetes részét talán még félig-meddig sérti is a dolog. Ám ezt nem hagyja kiülni sem az arcára, sem a tekintetébe, de még csak a testtartásába sem. Most nem számít. Már nem Franciaországban vannak, hanem Magyarországon – teljesen más viszonyok uralkodnak most, mint korábban. Az elsődleges feladata pedig most nem kérdőre vonni Aimé-t a tájékozatlansága miatt, hanem eligazítani őt az új környezetben.
Így, hogy a fiú szembefordul vele, mérheti csak fel igazán a másikat. Először a festéknyomok szúrnak szemet neki, aztán szép lassan felfedezi mögötte az arc tényleges vonalait. Nem időzik a pillantása a természetesnél tovább rajta, a kezét pedig visszahúzza a kézfogásból. Hogy aztán konstatálja, hogy azt is összefogta a festék. A művészek már csak ilyenek. Mosolyogja meg magában a dolgot, miközben egy nonverbális varázslattal megtisztítja a kezét diszkréten. Leginkább azért, mert nem akarja majd a kilincseket és a berendezési tárgyakat összefogni.
- Igen, ismerem az öcsédet, illetve hallottam már róla. Háztársak lesztek, de ezt már nyilván tudod.
Szeme sarkából ismét végignéz a másikon. Nem is hasonlít a testvérére, illetve nem igazán. Így első látásra, ami a külcsínt illeti.
- Az egyik prefektusod leszek az év következő részében – és tovább is, ha szerencséje lesz és minden úgy alakul, ahogyan ő azt tervezi – .. így ha bármikor kérdésed van az iskola működésével vagy egyebekkel kapcsolatban,  szívesen segítek. Gyere, most lemegyünk.
Meglepő módon Aimé táskája nem hatalmas, bár elképzelhető, hogy tértágított a hátán lifegő táska. Mindenesetre nem ajánlja fel, hogy segít vinni. Egy lánynak megtenné, de a fiúk általában magukra veszik az ilyen ajánlatokat, azt gondolván, hogy a másik nem nézi ki belőlük, hogy akár ezt a kis cipekedést sem bírnák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=600005#post600005][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.06.06. 03:11[/b][/url]

A fiú láthatóan megnyugszik a tudattól, hogy az öccse itt lesz, rendben lesz, épségben lesz, és egyébként is elérhető. Egyébiránt viszont nem kerüli el a figyelmét az a szakadatlan érdeklődés, amellyel Aimé az arcát fürkészi. Első pillanatban megáll ugyan gondolatban, körbejárja a kérdést, hogy pusztán valami elvarázsolt bambaságról van szó, vagy a fiú komolyabb célzattal mustrálja így. Aztán hamar felhagy ezzel, ezen nem most van itt az ideje töprengeni, ennyiből pedig aligha juthatna egyértelmű válaszra. Akármelyik eshetőség is áll fenn, legfeljebb fél órán belül úgy is kiderül.
Léptei elindulnának a rellonos körletbe vezető folyosórész felé, a lépcsőkhöz, de az érkező kérdésre hátranéz.
- Természetesen van, nem kell aggódnod emiatt, az iskola ilyen szempontból is megfelelően felszerelt. Miután lepakoltunk az ideiglenes szobádban, ha szeretnéd, megmutatom.
Ez végül is nem nagy szívesség, és a prefektusi kötelességeihez is hozzátartozik, hogy eligazítsa a frissen érkező diákokat, akik még nem mozognak otthonosan az új környezetben. Nem mellesleg sosem jön rosszul, ha megismeri a friss háztársakat, nem pedig ismeretlen diákokkal van körbevéve.
- A művészeti órákat is ott tartják, de azon kívül szabadon használhatóak a bent tárolt ecsetek, festékek és vásznak, ha beszélsz az érte felelős oktatóval.
Ebben mondjuk nem teljesen biztos, de számára ez tűnik logikusnak, nagyon nem is tudja elképzelni, hogyan máshogyan működhetne a dolog – értékes felszereléseket nem hagyna nyitott ajtónál azért, de teljesen lezárni sincs értelme a műtermet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=600007#post600007][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.06.06. 03:25[/b][/url]

Nem zavarja különösebben a csend sem. Készséggel eltársalog udvariasságból, nem jelent számára gondot üres, de beszélgetésre alkalmas témák feldobása, de ezt jobbára az összejöveteleken szokta használni, nem pedig az iskola falain belül. Főleg a rellonosokkal szemben, akik némelyikéről már megtanulta, hogy igénylik a társas magányt, azaz (ebben az esetben azt) hogy hiába tartózkodnak egy légtérben, ne szóljanak hozzájuk, ne próbálják bevonni őket szükségtelen társas interakciókba. Mellesleg, Ethan maga kifejezetten kedveli a csendet és a nyugalmat.. is.
- A második évet töltöm az itteni mestertanonci képzésen, amúgy pedig hozzád hasonlóan a Beauxbatons-ból.
Az nem lehet meglepő Aimének sem, hogy a férfi tudja, honnan érkezik, egyrészt francia neve árulkodó, másrészt, amikor kimennek egy új diák elé, a legalapvetőbb információkat megkérdezhetik – azokat, amelyek még publikusak. Azt már elkönyvelte magában, hogy a fiúnak halvány segédfogalma sincs a kilétét illetően. Ami őszintén, milyen már? Aranyvérű és hajdanán befolyásos iskolai vezető énjét kissé mégiscsak zavarja ez a tény. Hazudott, amikor azt mondta magának, hogy kicsit. Kifejezetten zavarja. Magához képest is mindent megtesz, hogy ez kívülről ne látszódjon rajta, ez a fajta hiúság már olyan tulajdonság, amit nem különösebben szeret magában. Teljesen céltalan, semmi hasznára sincs. Vannak olyan negatív tulajdonságok és hibák, amelyekből az ember motivációt meríthet, törekedhet a jellemfejlődésre, netán hasznot is húzhat belőlük, főleg hasznot húzhat belőlük, a jellemfejlődés, ha őszinte akar lenni magához, akkor nem igazán izgatja. Viszont kétségtelenül jól csengő frázis, szóval élő szóban inkább ezt hangoztatja előszeretettel. De ez sajnos nem tartozik ezek közé.
- Óvatosan.. – egy mágikusan elmozduló lépcsőfokra készül lelépni éppen Aimé, amikor Ethan még idejében észreveszi az eseményeket, és a derekára fogva visszahúzza. Aztán el is engedi, nem húzva a szükségesnél tovább a mozdulatot, egy pillanattal sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=600009#post600009][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.06.06. 03:36[/b][/url]

Az egyik szemöldöke a homloka közepére ugrik, amikor Aimé oda jut mondandójában, hogy a saját DB elnökét sem ismerné fel. Igen, azt látja. Még szerencse, hogy a fiú most éppen inkább az út irányára (vagy ki tudja mire) figyel, nem pedig az ő arcát fürkészi. Ebből a szögből nehéz is lenne, azért engedi meg magának ezt a gesztust egyáltalán. Tessék, az érzékelhető, hogy mintha egy törtmásodpercre megakasztaná a másikat az információ, mely szerint ugyanoda jártak, de lássuk be, a Beauxbatons diákserege sokkal nagyobb nemhogy a Bagolykőnél, de még a Roxfortnál is, nagyjából annyian járnak oda, mint a Durmstrangba – több nemzet több növendéke. Nem olyan hatalmas csoda, hogy személyesen még nem találkoztak, legalább innen is tudja, hogy Aimé olyan borzalmasan renitens diák nem lehet.
- Nem. Néha előfordul, ez egy régi kastély, átszőve a védelmi varázslatokkal vegyes régi, diákok csínyei nyomán az épület köveibe ivódott mágiával. Ilyen apróságokra számíthatsz később is. Viszont falak az legfeljebb az egyik emeleti labirintusban mozognak, azt a területet nem ajánlom egyelőre, amíg a rendes szinteken sem igazodsz el. Ethan.
A mondandója végére végtelenül türelmesen és rezignáltan teszi hozzá az apró korrekciót a nevét illetően, mintha igazán nem is vett volna róla tudomást, csak automatikusan mondaná a helyes változatot.
- Itt a Beauxbatons-tól eltérően, és a Roxforthoz hasonlóan jellemek alapján osztják be az embereket, ettől függetlenül viszont meglehetősen színes közösség a relloné. Nagyon átfogó, általános képet nem is igen tudnék adni, sajnálom.
Közben leérnek a lépcsősor aljára, aztán elindulnak a bár alagsori, de jól kivilágított folyosón.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=600012#post600012][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.06.06. 04:03[/b][/url]

Ismét megfordul, sőt, kissé be is farol elé, így Ethan is kénytelen megáll menet közben, némileg értetlen pillantással meredve az előtte állóra. Annyival, de annyival gyakorlatiasabb lélek ő, mint a művészek, hogy azzal köteteket lehetne megtölteni. Aimé egyetlen szerencséje, hogy Ethan hőn szeretett és imádott kisöccse is hozzá hasonlóan a fantáziavilágában gyakran elmerülő művész. Ez nem jelenti mondjuk azt, hogy nem szeretne végigmenni probléma nélkül egy folyosón.
És akkor ne értse félre, amikor ilyen szégyentelen közvetlenséggel bámulják.
- Hogy mi? – kérdez vissza reflexből az elhangzó „kékre”, annyira váratlanul éri, és aztán akármennyire is igyekszik kontextusba illeszteni, és megérteni, hogy Aimé miért mondja ezt, kísérlete teljes sikertelenségbe fullad. Kérdésével visszazökkentheti a fiút, mert az megrázza magát, s hosszú pislogással igyekszik visszatérni a valódi világba. Vagy legalábbis abba, amelyben Ethan is van. Szerencsére nem is hagyja magyarázat nélkül a fiút, és bár a mestertanonc még életében nem hallott erről a betegségről, biccentve tudomásul veszi azt. Érdekes.
Egyébiránt pedig nem tudja nem bóknak venni azt az enyhén lenyűgözött tónust a másik hangjában, amellyel közölte, hogy .. mit is? Hogy az ő „kékje” a legelképesztőbb. Nos, legyen akármilyen furcsa is ez a szinesztézia dolog, de olyan rossz nem lehet, ha az elképesztő jelzőt köszönheti neki. A hiúsága koponyájának hátsó részében elégedetten dorombol, csak úgy, mint a bőrén mászkáló állat tudna, ha lenne hangja. Attól még furcsa, ez tény, eléggé elvont, neki pedig nem igazán asztala az elvont dolgok, csak Réminek hála nem kezeli ezt teljesen idegen jelenségként.
- Sokat jelent, hogy nem olyan népes iskola. Jobban kordában tartható minden. Ettől függetlenül, ha segítségre vagy útmutatásra van szükséged a kezdeti időszakban, nyugodtan keress meg, azért vagyok, hogy segítsek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=600015#post600015][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.06.06. 04:14[/b][/url]

Egyelőre nem igazán tudja, hogy mit gondoljon a fiúról – elég keveset látott belőle, így szilárd véleménye aligha alakulhatott ki róla ennyi idő alatt, legfeljebb egyfajta benyomás. De még az is ingadozik inkább, hol arrafelé, hogy ez a srác túl szétszórt az ízlésének, hol arrafelé, hogy végső soron ez egész érdekessé teszi. A mosolyt mosollyal viszonozza, hogyan is lehetne ez másképpen? Ezért az egyik legjobb eszköze az emberi mimikának a mosoly, ha ügyesen használják. Igaz, valahol talán az sem egészséges, ha ő így gondol egy egyszerű mozdulatra és érzelemkifejezésre, ilyen.. funkcionálisan.
- Így már értem. Ne aggódj, az öcsém szintén művész, sokszor ő is hasonlóan viselkedik, szóval nem új. Csak nézd el, ha nem értek mindent.
Őszinte, legalább ebben. Réminek sokszor vannak hasonlóan, külső szemlélődő számára teljesen összefüggéstelen és inkoherens megnyilvánulásai, amikkel kapcsolatban, még ha nem is érti mindig, de nincsenek ellenérzései egyáltalán. Így valamivel könnyebb idomulni Aimé elkalandozó közbeszúrásaihoz is.
- Itt nem olyan régóta, de van benne gyakorlatom a Beauxbatons-ból. Viszont figyelni másokra ideális esetben amúgy sem hatalmas kihívás.
És az ember most még el is hiszi neki, hogy valóban így gondolja, nem pedig csak kötelességtudatból ilyen udvarias és gáláns. Holott egyelőre nincs más oka ilyennek lenni, mint a tény, hogy prefektus. Hiába a rellonról elhíresült dolgok, hogy ilyen mogorvák és ellenségesek, meg olyan veszélyesek, Ethan jobb szereti a kulturált viselkedést közvetíteni a külvilág számára. A hetvenkedés és agresszió még senkinek sem állt jól, véleménye szerint.
- De örülök, hogy ezt mondod. Remélem, így bizalommal fordulsz majd hozzám a problémás ügyekkel.
A klubhelyiség bejáratánál bemondja a jelszót, előtte figyelmeztetve Aimét, hogy jegyezze meg, mert egy ideig ezzel fog majd tudni bejutni a rellon területeire.
- Csak utánad.