A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

Épp csak visszaérkeztem. Átöltöztem és már vettem is az utamat az iskola felé. Több dolog miatt is. Táskámban ott rejtőztek a jegyzetek és képek, amelyeket a kutatásom alatt készítettem, valamint valami más fontos dolog is. Egy rakat jegyzet a jóslásról. Olyan gyorsan kellett elmennem, hogy már csak meg sem tudtam magyarázni senkinek se. Vagyis... Summer tudott róla. Főleg a kocsma miatt, de amúgy is egyre jobban voltunk, és ezt a tendenciát tartani akartam.
Most mégis másik emberhez sietek azonnal egy hét után. Őszintén fogalmam sincs hogy lehet ekkora szerencsém, de szinte be sem lépek az ormótlanul nagy épületbe, és már meg is pillantom. Arcomra azonnal jókedvű, megkönnyebbült mosoly terül szét.
- Zalán - kiáltok oda, hogy biztosan ne veszítsem szem elől. Miközben haladok, már közben magyarázni kezdek neki. Sokszor átgondoltam hogy magyaráznám meg, de igazán nem volt mit. - Nagyon sajnálom, hogy szó nélkül leléptem. Pont most. Ugye nem vetted magadra? Még mindig segíteni szeretnék, ha hagyod - magyaráztam egyik dolgot a másik után dobva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=860094#post860094][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.27. 00:14[/b][/url]

Épp csak visszaérkeztem. Átöltöztem és már vettem is az utamat az iskola felé. Több dolog miatt is. Táskámban ott rejtőztek a jegyzetek és képek, amelyeket a kutatásom alatt készítettem, valamint valami más fontos dolog is. Egy rakat jegyzet a jóslásról. Olyan gyorsan kellett elmennem, hogy már csak meg sem tudtam magyarázni senkinek se. Vagyis... Summer tudott róla. Főleg a kocsma miatt, de amúgy is egyre jobban voltunk, és ezt a tendenciát tartani akartam.
Most mégis másik emberhez sietek azonnal egy hét után. Őszintén fogalmam sincs hogy lehet ekkora szerencsém, de szinte be sem lépek az ormótlanul nagy épületbe, és már meg is pillantom. Arcomra azonnal jókedvű, megkönnyebbült mosoly terül szét.
- Zalán - kiáltok oda, hogy biztosan ne veszítsem szem elől. Miközben haladok, már közben magyarázni kezdek neki. Sokszor átgondoltam hogy magyaráznám meg, de igazán nem volt mit. - Nagyon sajnálom, hogy szó nélkül leléptem. Pont most. Ugye nem vetted magadra? Még mindig segíteni szeretnék, ha hagyod - magyaráztam egyik dolgot a másik után dobva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=860105#post860105][b]Hollósi Zalán - 2023.02.27. 04:03[/b][/url]

Nehezebben indult a reggele a szokásosnál. Persze sokáig az volt a szokásos, hogy alig bírt felkelni, de a főzetnek hála a pihenés résszel már nem volt gond. Helyette a hirtelenjében jövő és múló kisebb-nagyobb rohamokkal kellett megbirkóznia. Reggel majdnem betörte a fejét a mosdókagylóba, amikor elájulni készült a zuhanyból kilépve. Ha Kornél nincs ott, lehet hogy Augustine hege mellé került volna valami újabb is.
 Az ilyen napok már eleve kudarcra voltak ítélve nála. A reggelinél a többiek hozzá sem mertek szólni, még Kornélia is csak megszeppenten pislogott rá az Eridon asztalától. Túl jól érezte magát múlt héten, jutott a konklúzióra. Sikerült pár vizsgája, nem is olyan rosszul, volt ideje kikapcsolódni, Szofi nem lógott indokolatlanul sokat a nyakán... De most...
 Úgy lépet ki a nagyteremből, mintha csak gnómganét szolgáltak volna fel az asztalnál. Tudta, hogy ma vár rá egy vizsga, de muszáj volt előtte elmennie funi. Az majd kitisztítja a fejét.
 Hátát vetette a hatalmas ajtónak, amikor odakiabáltak neki, annyira el volt veszve a saját gondolataiban. Valaki pont akkor próbált kijönni rajta, így Zalán majden előreesett tőle. Alig fél méterrel sikerült megtorpannia Rue előtt, de gyorsan hátra is hőkölt a nyakába zúdított mondatoktól.
 - Magamra? - kérdezett vissza értetlenül. - Nos, ami azt illeti, először azt hittem, hogy csak azért mondod azt, hogy megnyugodjak és fel tudjál rugdosni a szobámba. Aztán belegondoltam, hogy talán nem is, utána meg... - megállt, hogy gondolkodjon kicsit. - Utána lehet, hogy tényleg elrettentél kicsit a dologtól. Amit megértenék. - Esetlenül álldogált ott Autumn előtt, amikor több diák is elkezdett szállingózni a nagyteremből. Kezével alig láthatóan intett Kornélnak, hogy majd később megkeresi, nehogy meg merjen állni. Aztán Rami vörös tincsei kúsztak el a szeme alsó láthatárán, amit pár hosszú kínos másodpercig elmélázva követett a tekintetével. Utána villámgyorsan bámult vissza Rue zöld szemeibe, bár az ő kékjei szétszórtságról árulkodtak.
 - És feltételeztem, hogy tényleg így van. Főleg, hogy a te vizsgáid fontosabbak, mint az én nyűgöm. De most azt mondod, nincs igazam - hangja kissé elmélyült, ahogy ténymegállapítást tett. - Szóóóval... Minden oké?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=860109#post860109][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.27. 17:55[/b][/url]

Nehéz sóhaj szakadt fel a mellkasomból, ahogy Zalán elkezdte a saját gondolatait fejtegetni. Éreztem, hogy ez lesz. Nem, tudtam, hogy ez lesz. Igazából nem is csodálkoztam, hiszen hónapok távolságtartása után, miután végre megnyílt nekem, egy hétre eltűntem.
- Nem, nem, ez egyáltalán nem így van. Alig vártam, hogy elkezdj velem beszélni erről - vallottam be. - Akármennyire is úgy hiszed, nem csak téged nyomasztott a helyzet. Láttam, hogy szenvedsz, és nem tudtam segíteni. És... erre elkezdtél megnyílni, nekem meg el kellett mennem. De esküszöm nem megijedtem, vagy vonom vissza, amit mondtam. Tényleg segíteni akarok - jelentettem ki egy bólintás mellett, hogy Zalán talán elhiggye nekem.
- Vizsgák? A francba... - kerekedtek el a szemeim, ahogy rájöttem, hogy bizony az évnek már ez az időszaka van. - Teljesen elfelejtettem őket - ismertem be a homlokomra csapva a kezem, azon agyalva, hogy mindezt hogy fogom időben menedzselni. - Mindegy, majd megoldjuk. Csak... várj... akkor szülinapod is volt - döbbentem le újra. Valahogy az utóbbi egy hét olyan volt számomra, mintha egy alternatív univerzumban éltem volna le, és mint egy űrlény érkeztem volna vissza. - Leg... legalább jól telt? - néztem reménykedően azokba a kék szemekbe. - Tényleg ne haragudj rám - húztam el a számat, és a mögöttünk mászkáló emberek felé sandítottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=860116#post860116][b]Hollósi Zalán - 2023.02.28. 00:33[/b][/url]

- Nem tudom, hogy most nagylelkűnek vagy őrültnek gondoljalak ezért - kúszott hitetlenkedő vigyor ajkára, ahogy a lányt hallgatta. Nem gondolta, hogy ma valami képes lesz mosolyra fakasztani még annak ellenére is, hogy ismét zsongani kezdett a feje egy kicsit.
 Nem tartott sokáig, mert Rue pánikba esett a vizsga szó hallatán. Ennek eredményeképp Zalán arcára is aggodalom költözött. Tudta jól, hogy ez a lány utolsó tanéve itt, és mégha fájt is annak gondolata, hogy utána sokkal kevesebbet fogja látni - ha látja még egyáltalán -, nem szerette volna, hogy emiatt hasaljon el.
 Aztán még a szülinapját is felhozta. Rég látta ilyen szétszórtnak.
 - Igen, volt. Koriék felköszöntöttek, meg anyáék is kül... Ez most mindegy - hessegette el az egész gondolatmenetet és helyette vázolni kezdte a lényeget. - Nem, figyelj: neked most először arra kell koncentrálnod, hogy jók legyenek a vizsgáid. Semmi baj nem lesz addig, rendben? Kornél és én addig feltúrjuk a könyvtárat és majd becsatlakozol, ha átmentél mindenből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=860202#post860202][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.01. 22:21[/b][/url]

Egyszerre jutott minden az eszembe, mintha eddig valamilyen relatív valóságban lettem volna, ahova nem érnek el a napok. És most hirtelen minden fejbe kólintott. És ahogy rossz érzés tört rám, hirtelen egészen más volt az érzés. Az iskola volt eddig a valami. Szerettem teljesíteni, mert akkor tudtam, hogy később valami jobb jön. És ha nem is így lett, tovább küzdöttem, reménykedve. De most egészen más megvilágításba került az egész.
- Nem mindegy - jelentettem ki azonnal replikázva, de mintha Zalán nem is igazán figyelt volna. Mosoly kúszott az ajkamra. - Persze, hogy nem lesz. Próbálnának megbuktatni, mikor egész évben átlagon felül teljesítettem - legyintettem rám nem jellemző egoizmussal. - Jajj Zalán, olyan jó volt - temettem boldogan az arcomat a tenyerembe. Aztán mögé pillantva csekkoltam le, hogy elég távol vannak-e tőlünk, aztán bizalmaskodva előre dőltem. - Találkoztam egy Ködfoltos Ordassal. Nem csak találkoztam, de... - álltam meg egy pillanatra, lenézve a mellkasára, ahogy megpróbáltam leírni az élményt. - ... olyan volt, mintha összekapcsolódtunk volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=860203#post860203][b]Hollósi Zalán - 2023.03.01. 22:45[/b][/url]

Megnyugtatta a tudat, hogy Autumn ilyen biztos magában. Jó jegyei voltak, kár lett volna kagadni, éppen ezért kellett most támogatnia. És ha ez azt jelenti, hogy néhány napra kivonja őt a kutatómunkából, akkor kérdés nélkül tette ezt meg.
 Lefagyott, amíg próbálta kitalálni, mitől lett Rue hirtelen ilyen boldog. Kényelmetlen érzés fogta el, mert ez a viselkedés erősen hajazott arra, amikor Szofi áradozott az éppen aktuális szerelméről, legyen az énekes, könyvszereplő, vagy Kor... szóval igen...
 A magyarázat hallatán olyan hangosan fújta ki a levegőt, mintha már a tervezett futásról ért volna vissza. Aztán megint hatásszünet.
 - Ez attól félek több kérdést vet fel, mint amit megválaszol. - emelkedett egyik szemöldöke a magasba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=860520#post860520][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.10. 22:08[/b][/url]

Az élmények még mindig a fejemben zsongtak, ahogy Zalán értetlenkedő fejjel vizslat. Fordított helyzetben lássuk be, ugyanezt tettem volna. De jelenleg alig vártam, hogy elmeséljem neki. Csak neki, legalábbis amíg nem haladunk Nagy Sándor proffal az ügyben.
Elnéztem a nagyterem irányába, felmérve vajon mennyire hallanak meg az emberek, és kicsit távolabb húztam Zalánt a fal mellé. - Az elmúlt egy hétben a Kisalföldön voltam. Egy csapat farkast kellett megfigyelnem. Vagyis... a minisztérium azt állította, hogy farkasok, de igazából Ködfoltos Ordasok. És most már van elég bizonyítékunk is - vázoltam a tényeket a fiúnak is egészen lelkesem. Főleg, ha azt nézzük mennyi minden tud ilyen rajongói hajlatokba emelően érdekelni.
- És ezek az állatok olyan értelmesek. Olyan magas az érzelmi intelligenciájuk. Borzasztó jó élmény volt. Két nap után már tudták miért vagyok ott. Láttam rajtuk, hogy értik. Negyedik nap pedig már megvédtek egy arra tévedt vaddisznótól - magyaráztam tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=860524#post860524][b]Hollósi Zalán - 2023.03.11. 00:24[/b][/url]

Csendben hagyta, hogy félretereljék és érdeklődő pislantásokkal méregette Rue vonásait, míg beszélt. Hát ez már sokmindent megmagyaráz.
 - De a farkasok nem erdőben élnek? - bukott ki belőle a kérdés, bár amint elhangzott, ostobának érezte magát. Rázott egyet a fején, jelezve, hogy nem vár választ.
 - Örülök neked. Bár sajnálom, hogy... - gyorsan elhallgatott. Ezt még ostobább lett volna kinyögnie. Sajnálom, hogy velem kapcsolatban nem érzed ezt. Sajnálom, hogy rólad ábrándozom most is ahelyett, hogy odafigyelnék rád. Sajnálom, hogy a hülye látomásaimmal kell foglalkoznod, amikor még több hasonló élményt szerezhetnél.
 - Van kedved  esetleg elkísérni az edzőterembe? Addig elmesélhetsz mindent. - kérdezte aztán óvatosan. Nem tudta, hogy most az ilyesmi belefér-e Autumn idejébe.