A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek. A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.
|
|
|
Autumn Rue Danvers Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós
A Nemes offline RPG hsz: 447 Összes hsz: 589
|
Speak your mind even if your voice shakes Írta: 2021. november 1. 11:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=838731#post838731][b]Autumn Rue Danvers - 2021.11.01. 11:23[/b][/url] x Kétszínű vagyok? Dehogy. Maximum manipulatív. De az is igaz, hogy Zalán csak azt kérte, hogy őt ne kérdezgessem a halántékán éktelenkedő hegről, szóval mást megkérdezhettem. És erre a legjobb a pletykás lánybanda volt a nagyterem asztalánál. Magamra erőltettem egy műmosolyt, és szinte csillogó szemekkel néztem rájuk. - Jézusom, láttátok egy nyár alatt mennyit izmosodtak a fiúk? Főleg Zalán, azért elég helyes lett, kár hogy ott van rajta az a heg. Nem tudjátok, hogy került oda? – ivódtam be két mondat után, ők pedig azonnal mesélni kezdtek. Of course. Lételemük a szóbeszéd. Csakhogy minél többet hallottam, bennem annál jobban ment fel a pumpa, mintha valaki direkt felfőzte volna a véremet, hogy a fülembe lüktessen. Felpattantam az asztaltól, a lányokat egy szó nélkül hagyva magukra – nem mintha nagyon érdekelte volna őket. Sétálnom kellett. Gondolkodnom, mielőtt cselekszem, hiszem híresen rossz pillanatnyi döntéseket tudok hozni. Karjaimat magam mellett lóbálva, indulatosan szedtem a métereket kifele a kastélyból, el az emberektől. Erre nem jött velem szembe? Egy pillanatig elgondolkodtam. A helyes választás az lett volna, ha hagyom elmenni mellettem. De egyszerűen képtelen voltam. Nem tudtam volna úgy tükörbe nézni. Milyen barát lennék úgy? Barát. Akik hónapokig nem beszéltek, de most hirtelen megint igen. - Könnyű a kisebbekkel kikezdeni, mi Augustine? Félsz, hogy a veled egyenrangúakkal esélyed se lenne? – ragadtam meg a férfi vállát, és kényszerítettem, hogy rám nézzen. Magasabb volt. Sokkal, és tudnom kellett volna, hogy talán esélyem sincs, az agyam egyszerűen mégse fogta fel.
|
I N T U I T Í V D Í V A (Hollósi, 2021)
|
|
|
Autumn Rue Danvers Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós
A Nemes offline RPG hsz: 447 Összes hsz: 589
|
Speak your mind even if your voice shakes Írta: 2021. november 1. 22:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=838790#post838790][b]Autumn Rue Danvers - 2021.11.01. 22:36[/b][/url] x Fogalmam sincs, hogy mire számítottam. Nem bocsánatkérésre. Nem esedezésre, és lehetőség szerint nem is egy lila karikára a szemem körül. Szimplán csak úgy éreztem, hogy meg kell védenem Zalán becsületét, amennyire ennyi idő elteltével legalábbis képes vagyok. Azonban az erős markok a karjaimon egy pillanatra elbizonytalanítottak. Összerezzentem a hirtelen érintésre, évekkel ezelőtt volt utoljára, hogy valaki ennyire belemászott volna az aurámba, mint ez a srác. - Oh azt ne mond, hogy most hálálkodnom kéne neked - néztem vissza ugyanolyan dühvel, és hagytam, hogy beszorítson a fal és saját teste közé. Egyszerűen képtelen voltam testtel is védekezni. Mintha csak a szavak maradtak volna nekem, és az arcomra már évekkel ezelőtt kiült indulatos ráncok. - Zalán a barátom, szóval ameddig őt bántod, addig az én dolgom is. Ettől függetlenül egyszer azért elmondom Neked is, hogy még te is megértsd. - ismételtem meg ugyanazt a lekezelő mondatot, amelyet rám alkalmazott. Nem lettem fogyatékos, attól még hogy nő vagyok. - Tartsd magad távol tőle! - sulykoltam minden mondatot az arcába. Legszívesebben ellöktem volna, minden egyes porcikám tiltakozott a közelség ellen. Mégsem tettem semmit, csupán csak elemeztem. Az arcvonásait, testének helyzetét, mozdulatait. Azt mondta nem fog megverni, de nem jelentette, hogy egyszer ne tehetne kivételt. Hiszen milyen gyorsan szegik meg az emberek a maguknak tett ígéreteket? - Nem érdekel, ha önértékelési problémáid vannak. Ha iszol, drogozol vagy a franc tudja milyen önromboló dolgot teszel. De ha csak még egy ujjal hozzáérsz bárkihez, akit szeretek, megkeserülöd - húztam ki magam egy kicsit jobban, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy mellkasunk közelebb mozdult egymáshoz. Összeszorított fogakkal, villámló tekintettel néztem egyenesen az ő íriszeibe.
|
I N T U I T Í V D Í V A (Hollósi, 2021)
|
|
|
Autumn Rue Danvers Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós
A Nemes offline RPG hsz: 447 Összes hsz: 589
|
Speak your mind even if your voice shakes Írta: 2021. november 15. 00:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=839096#post839096][b]Autumn Rue Danvers - 2021.11.15. 00:00[/b][/url] x Talán egy pillanatig tényleg elgondolkodtam rajta, hogy rosszul tettem, hogy belekötöttem a srácba. Jobb lett volna elsétálni mellette. Vagy legalábbis okosabb. A hülye hirtelen döntéseim fognak egyszer sírba vinni, ebben már biztos voltam. Képes lettem volna azt is lenyelni, hogy a magasságomra tesz megjegyzéseket, és talán elsétálni. De nem. Neki kérkednie kellett. - Oh, látom nagyon büszke vagy, hogy sikerült elverned egy elsőst. Gratulálok a teljesítményhez - húztam fel az orromat, ahogy újra erőt vett rajtam a méreg. Ez az érzelem mindig sokkal erősebben pulzált végig a véremben, olyan meggondolatlan szituációkba sorodva, mint amilyen ez is volt. Azonban a lelki szemeim előtt láttam a tehetetlen Zalánt. A fölé magasló Augustine-t, ahogy elégedetten figyeli a művét. Merész akartam lenni. Fenséges. Semmiféleképpen nem nemes. - Nem félek tőled - jelentettem ki, hangom acélkéken süvített a közöttük húzódó apró távolságba. - De elmesélem mi történne. Először csak prefektusként cselekednék. Ott lennék minden pillanatban a sarkadban, hogy egyetlen rossz mozdulatra hívhassam a házvezetőd. Nem hatna? Nem baj. Vannak emberek, akiket a rang elvakít, akik képesek lennének bemártani téged akkor is, ha nem is csinálsz jelenleg semmit. Addig mennék, amíg az igazgató elé nem kerülsz. Kirúgnának. Mehetsz haza, hogy soha többé ne lássalak. Se téged, se a drága húgodat - pattogtak a szavak az ajkaimról. Képes lettem volna erre? Ha kiprovokálják talán. Ha azt érzem, hogy a barátom bajba van, biztosan. Előkészítős. Winter is ezt mondta Zalánra egy pár hónappal ezelőtt. Akkor viccesnek tartottam, most viszont egyáltalán nem. Zöldes-barna szemeimben már nem csillogott úgy az élet, mint egy átlagos péntek délután. Minden porcikámmal azt üzentem a srác számára, mennyire komolyan gondolom a szavaimat. Talán rossz dolog a fenyegetés, talán Zalán se értékelné, ha tudná. - Nem húztam fel magam - vontam meg a vállamat egy gunyoros félmosoly kíséretében. - Mi csak beszélgetünk. Mint két barát.
|
I N T U I T Í V D Í V A (Hollósi, 2021)
|
|
|
Autumn Rue Danvers Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós
A Nemes offline RPG hsz: 447 Összes hsz: 589
|
Speak your mind even if your voice shakes Írta: 2021. december 11. 21:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=840106#post840106][b]Autumn Rue Danvers - 2021.12.11. 21:43[/b][/url] x Zalán nem mondott semmit. Zalán nem tudott semmiről, és ha rajtam múlik nem is fog. Érte állítottam meg a férfit, és nem miatta. Azt akartam, hogy soha ne történhessen vele ilyesmi, de ahogy ott álltam a levitás előtt, újra kezdtem egyre kisebbnek érezni magamat. Mint mikor kicsiként úszni tanultam. Bedobtak a vízbe, és kapálódzva próbáltam a felszínen maradni, mélyeket szívtam a levegőből, remélve, hogy sokáig kitart, mert újabb és újabb hullámokra megint csak elmerültem. A szívem is olyan hevesen dobogott, csoda volt, hogy a másik nem hallotta. Amilyen közel állt hozzám, akár tehette volna. Megfeszült az állkapcsom, ahogy a szavai elérték tudatomat. Az öklöm is összeszorult a testem mellett, és szememből kiolvashatta az érzelmeimet. Hiába akartam azt üzenni, hogy erős vagyok. Mérges. Ott volt a megalázottság is. Éreztem, ahogy elvesztem a kontrollt a vita felett, és utáltam. - Fogalmad sincs róla miről beszélsz - reagáltam le végül sután. Szemeim mögött az ideg fájdalmasan összeszorult, ahogy lassan üvegessé váltak az íriszeim. Nem sírhattam, még ha a mérgem hevében tenném, akkor se. De elpislogni se tudtam, képtelen voltam elnézni róla. És erre újra megszólalt. Nekem pedig meggondolatlanul, lendületből, gyorsan szántotta végig a levegőt a tenyerem, hogy hatalmasat csattanjon az arcán. Ha meg is lepődött Augustine, talán nem annyira, amennyire én tettem. Elkerekedett a szemem, és ajkaim is elváltak egymástól. Feszesen egyenesen tartott vállaim beestek. Nem értettem. Megütöttem. Soha nem csináltam még ilyet. - Én nem... sajnálom... - motyogtam a szavakat kiszáradt ajkaim között. Félve rávetettem pillantásom. Zsibbadt a bőr a tenyeremen, és nem tudtam, hogy az ütés mértékétől, vagy a hirtelen rám boruló megbánástól. Nem voltam jobb tőle.
|
I N T U I T Í V D Í V A (Hollósi, 2021)
|
|
|
Autumn Rue Danvers Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós
A Nemes offline RPG hsz: 447 Összes hsz: 589
|
Speak your mind even if your voice shakes Írta: 2021. december 13. 23:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=840187#post840187][b]Autumn Rue Danvers - 2021.12.13. 23:48[/b][/url] x A kezemet néztem. Az arcát. A pirosló bőrt, ami bizonyította, hogy nem csak képzeltem, hanem tényleg meg is tettem. Megpofoztam. Én, aki mindig is jobban hitt a szavak erejében, mint az erőszakban. Én, aki azért jött ide a férfihoz, mert megverte a barátját. Álszent vagy Rue Danvers. Szememben csillogott a kétségbeesés, ahogy a másik megszólalt. Hangja egészen más színben, fakón szólt, de életemben először képtelen voltam megállapítani a pontos árnyalatot. Mintha az agyam elé valamilyen furcsa lepel hullt volna, ami miatt képtelen voltam felfogni többé a történéseket. Meghasonlottam. Hallottam a fenyegetést. Ereimben a fagyott vér egy pillanatra újra megindult, csak hogy mozgásra bírja a tehetetlen testet. Lassan, tehetetlenül indultam el a folyosón, aztán pár méter múlva futva közelítettem meg a legközelebbi mosdót. Az ajtó hangosan csapódott be mögöttem. Kezemmel rákapaszkodtam a mosdó szélére. Teljes testemben remegtem, ahogy újra és újra lejátszódott előttem a jelenet. Aztán mindig kicsit módosult. Hol nagyobbat ütöttem, hol kisebbet. Pár perc elteltével pedig már egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy az agyamnak hihetek-e. Az egyedüli, ami talán örökre beégett az agyamba, az a néma pillanat volt. A szemei, ahogy a falat pásztázzák. A pirosló bőr látványa. A bizsergő tenyér. Megengedtem a csapot, és potyogni kezdtek a könnyeim. Halkan zokogtam a kihalt mosdóban.
|
I N T U I T Í V D Í V A (Hollósi, 2021)
|
|
|
Autumn Rue Danvers Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós
A Nemes offline RPG hsz: 447 Összes hsz: 589
|
Leave no man behind Írta: 2023. február 27. 00:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=860094#post860094][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.27. 00:14[/b][/url] x Épp csak visszaérkeztem. Átöltöztem és már vettem is az utamat az iskola felé. Több dolog miatt is. Táskámban ott rejtőztek a jegyzetek és képek, amelyeket a kutatásom alatt készítettem, valamint valami más fontos dolog is. Egy rakat jegyzet a jóslásról. Olyan gyorsan kellett elmennem, hogy már csak meg sem tudtam magyarázni senkinek se. Vagyis... Summer tudott róla. Főleg a kocsma miatt, de amúgy is egyre jobban voltunk, és ezt a tendenciát tartani akartam. Most mégis másik emberhez sietek azonnal egy hét után. Őszintén fogalmam sincs hogy lehet ekkora szerencsém, de szinte be sem lépek az ormótlanul nagy épületbe, és már meg is pillantom. Arcomra azonnal jókedvű, megkönnyebbült mosoly terül szét. - Zalán - kiáltok oda, hogy biztosan ne veszítsem szem elől. Miközben haladok, már közben magyarázni kezdek neki. Sokszor átgondoltam hogy magyaráznám meg, de igazán nem volt mit. - Nagyon sajnálom, hogy szó nélkül leléptem. Pont most. Ugye nem vetted magadra? Még mindig segíteni szeretnék, ha hagyod - magyaráztam egyik dolgot a másik után dobva.
|
I N T U I T Í V D Í V A (Hollósi, 2021)
|
|
|
Autumn Rue Danvers Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós
A Nemes offline RPG hsz: 447 Összes hsz: 589
|
Leave no man behind Írta: 2023. február 27. 17:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=860109#post860109][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.27. 17:55[/b][/url] x Nehéz sóhaj szakadt fel a mellkasomból, ahogy Zalán elkezdte a saját gondolatait fejtegetni. Éreztem, hogy ez lesz. Nem, tudtam, hogy ez lesz. Igazából nem is csodálkoztam, hiszen hónapok távolságtartása után, miután végre megnyílt nekem, egy hétre eltűntem. - Nem, nem, ez egyáltalán nem így van. Alig vártam, hogy elkezdj velem beszélni erről - vallottam be. - Akármennyire is úgy hiszed, nem csak téged nyomasztott a helyzet. Láttam, hogy szenvedsz, és nem tudtam segíteni. És... erre elkezdtél megnyílni, nekem meg el kellett mennem. De esküszöm nem megijedtem, vagy vonom vissza, amit mondtam. Tényleg segíteni akarok - jelentettem ki egy bólintás mellett, hogy Zalán talán elhiggye nekem. - Vizsgák? A francba... - kerekedtek el a szemeim, ahogy rájöttem, hogy bizony az évnek már ez az időszaka van. - Teljesen elfelejtettem őket - ismertem be a homlokomra csapva a kezem, azon agyalva, hogy mindezt hogy fogom időben menedzselni. - Mindegy, majd megoldjuk. Csak... várj... akkor szülinapod is volt - döbbentem le újra. Valahogy az utóbbi egy hét olyan volt számomra, mintha egy alternatív univerzumban éltem volna le, és mint egy űrlény érkeztem volna vissza. - Leg... legalább jól telt? - néztem reménykedően azokba a kék szemekbe. - Tényleg ne haragudj rám - húztam el a számat, és a mögöttünk mászkáló emberek felé sandítottam.
|
I N T U I T Í V D Í V A (Hollósi, 2021)
|
|
|
Autumn Rue Danvers Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós
A Nemes offline RPG hsz: 447 Összes hsz: 589
|
Leave no man behind Írta: 2023. március 1. 22:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=860202#post860202][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.01. 22:21[/b][/url] x Egyszerre jutott minden az eszembe, mintha eddig valamilyen relatív valóságban lettem volna, ahova nem érnek el a napok. És most hirtelen minden fejbe kólintott. És ahogy rossz érzés tört rám, hirtelen egészen más volt az érzés. Az iskola volt eddig a valami. Szerettem teljesíteni, mert akkor tudtam, hogy később valami jobb jön. És ha nem is így lett, tovább küzdöttem, reménykedve. De most egészen más megvilágításba került az egész. - Nem mindegy - jelentettem ki azonnal replikázva, de mintha Zalán nem is igazán figyelt volna. Mosoly kúszott az ajkamra. - Persze, hogy nem lesz. Próbálnának megbuktatni, mikor egész évben átlagon felül teljesítettem - legyintettem rám nem jellemző egoizmussal. - Jajj Zalán, olyan jó volt - temettem boldogan az arcomat a tenyerembe. Aztán mögé pillantva csekkoltam le, hogy elég távol vannak-e tőlünk, aztán bizalmaskodva előre dőltem. - Találkoztam egy Ködfoltos Ordassal. Nem csak találkoztam, de... - álltam meg egy pillanatra, lenézve a mellkasára, ahogy megpróbáltam leírni az élményt. - ... olyan volt, mintha összekapcsolódtunk volna.
|
I N T U I T Í V D Í V A (Hollósi, 2021)
|
|
|
Autumn Rue Danvers Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós
A Nemes offline RPG hsz: 447 Összes hsz: 589
|
Leave no man behind Írta: 2023. március 10. 22:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=860520#post860520][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.10. 22:08[/b][/url] x Az élmények még mindig a fejemben zsongtak, ahogy Zalán értetlenkedő fejjel vizslat. Fordított helyzetben lássuk be, ugyanezt tettem volna. De jelenleg alig vártam, hogy elmeséljem neki. Csak neki, legalábbis amíg nem haladunk Nagy Sándor proffal az ügyben. Elnéztem a nagyterem irányába, felmérve vajon mennyire hallanak meg az emberek, és kicsit távolabb húztam Zalánt a fal mellé. - Az elmúlt egy hétben a Kisalföldön voltam. Egy csapat farkast kellett megfigyelnem. Vagyis... a minisztérium azt állította, hogy farkasok, de igazából Ködfoltos Ordasok. És most már van elég bizonyítékunk is - vázoltam a tényeket a fiúnak is egészen lelkesem. Főleg, ha azt nézzük mennyi minden tud ilyen rajongói hajlatokba emelően érdekelni. - És ezek az állatok olyan értelmesek. Olyan magas az érzelmi intelligenciájuk. Borzasztó jó élmény volt. Két nap után már tudták miért vagyok ott. Láttam rajtuk, hogy értik. Negyedik nap pedig már megvédtek egy arra tévedt vaddisznótól - magyaráztam tovább.
|
I N T U I T Í V D Í V A (Hollósi, 2021)
|
|
|