A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

Meredten bámul szemközt a homokórákkal. A szemöldöke egy pillanatra felemelkedik, amikor a lovas címer alatt újabb fekete kövek változnak sárgává és hullanak le. Tekintete lassan a zöld ház stabil, mozdulatlan órájára esik. Mutatóujjával végigdörzsöli az állát, aztán egyszer hátrafelé a haját és körbenéz. Kell egy kis bizonyosság, úgyhogy beletúr a talárja zsebébe (rajta van!) és kiemel egy ugyanolyan címerrel ellátott jelvényt, mint amilyen a dicső 90 pont felett strázsáló sárkányé. Horkant egyet.
Mivelhogy egyedül van, nem kell sokat gondolkoznia, hogy a lábánál heverő petyhüdt táskából elővegye a pálcáját, a másik zsebéből pedig egy hatalmas adag kemény, varázslatosan ragacsos és nagy buborékokat ígérő rágócsomagot. A csomagolás szégyenteljesen hullik a földre, valahol egy manót, igazán rosszat sejtve, kiráz a hideg.
Ráérősen a többi címert és az őt körülvevő tágas csarnokot nézi, miközben nagy pofával csámogni kezd - időnként aztán kitép a szájából két ujjnyi nyálas, színes kupacot, amit előbb baziteoval megnövel és csak utána hajít fel a feje fölé. Néhány félremegy, azok a címerre ragadnak, de a többi elfoglalja az őt megillető helyét, a Navine homokórájának fényesen csillogó üvegén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=705907#post705907][b]Jeffrey Kai Hampton - 2017.10.17. 15:25[/b][/url]

Meredten bámul szemközt a homokórákkal. A szemöldöke egy pillanatra felemelkedik, amikor a lovas címer alatt újabb fekete kövek változnak sárgává és hullanak le. Tekintete lassan a zöld ház stabil, mozdulatlan órájára esik. Mutatóujjával végigdörzsöli az állát, aztán egyszer hátrafelé a haját és körbenéz. Kell egy kis bizonyosság, úgyhogy beletúr a talárja zsebébe (rajta van!) és kiemel egy ugyanolyan címerrel ellátott jelvényt, mint amilyen a dicső 90 pont felett strázsáló sárkányé. Horkant egyet.
Mivelhogy egyedül van, nem kell sokat gondolkoznia, hogy a lábánál heverő petyhüdt táskából elővegye a pálcáját, a másik zsebéből pedig egy hatalmas adag kemény, varázslatosan ragacsos és nagy buborékokat ígérő rágócsomagot. A csomagolás szégyenteljesen hullik a földre, valahol egy manót, igazán rosszat sejtve, kiráz a hideg.
Ráérősen a többi címert és az őt körülvevő tágas csarnokot nézi, miközben nagy pofával csámogni kezd - időnként aztán kitép a szájából két ujjnyi nyálas, színes kupacot, amit előbb baziteoval megnövel és csak utána hajít fel a feje fölé. Néhány félremegy, azok a címerre ragadnak, de a többi elfoglalja az őt megillető helyét, a Navine homokórájának fényesen csillogó üvegén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=705922#post705922][b]Sárközi Norbert Dorián - 2017.10.17. 17:22[/b][/url]

Állítólag szépen fejlődik a lábam, javasolták, hogy lassan akár tegyem is le a botot, ha lassan is, de szépen kezdjük meg az önálló járást. Hát nem. Egyrészt nem fogok egy ekkora lélekszámot számláló, fogalmam sincs, hogy mekkora, de nagy, iskolában biztonság nélkül sétálni, másrészt nem fogom otthon azt mutatni, hogy nem vagyok erős, és nem tudok felülemelkedni ezen a kis problémán, harmadrészt pedig, imádom, ahogy a kopogással zavarok mindenkit. A szépítőalvást végző lányomat, a lopott pávát az udvarunkon, a festményeket, a tanári kart, Felagund kollégát, egy szó, mint száz, mindenkit. Vannak, akik kedvesek próbálnak lenni, és csak fejben szidnak, miközben fogalmuk sincs róla, hogy pontosan tudom, mi zajlik a fejükben. Az elején még jót derültem rajta, később azonban rá kellett jönnöm, hogy ez szomorú, mert így vagy nem tudják, mit jelent a "Legilimencia", vagy nem tudják összerakni a kettőt, vagy - és remélem, hogy ez az igaz -, azt hiszik, hogy ez egy tisztességes mágiaág. Hát nem az. Ó, ha tudnák, hogy mennyire nem.
Lényeg a lényeg, hogy a vacsora után, amit szépen komótosan ettem meg, nehogy már vissza kelljen kísérnem a kölyköket a toronyba, indultam el ki, talán utolsóként. Nem gyorsan, bot nélkül. Ha kint valakik rosszalkodnak, akkor én akarom elkapni őket. Nem baj, ha ehhez a határaimat kell feszegetnem. Már nem vagyok auror, rájöttem, hogy csínytevő tizenéveseken kell majd kiélnem a bűnözők és gyilkosok elkapása iránti vágyamat. És íme, itt is van, a baziteos kiskölyök, aki éppen egy újabb adag gusztustalan valamit lövell a Navine pontszerző homokórái felé. Most komolyan, az ilyen hősnek ártsak?
- Jó estét, fiatalember!
Köszönök végül, amikor olyan közelségbe kerülök hozzá, hogy már ne nagyon akarjon elmenekülni. Egész könnyen képes lennék elkapni, csak nem akkora bolond, hogy ennek ellenére megpróbálja a távozást. Persze itt már használom a botomat, különben is, ez a bot, én esküszöm, hogy férfias, és szexi. Mellélépek, és felpillantok a rózsaszín nyálkás valamikre.
- Hmmm, mindig értékelem a művészetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=705924#post705924][b]Jeffrey Kai Hampton - 2017.10.17. 18:06[/b][/url]

Leereszti a kezét, majd az abból fakadó derűvel és leplezetlen büszkeséggel, hogy milyen jól céloz, a férfi felé néz.
- Jó estét! - vakkantja. A legkisebb mozdulata se jelzi, hogy egyáltalán eszébe jutna a menekülés - miközben a másik felé fordul, kihúzza magát, egy lényegtelen kis moccanással belerúg az útban lévő táskájába és olyan szélesen vigyorodik el, hogy láttatni engedi ezzel a szájában ülő rózsaszín rágógömböt. Nevetésre álló szemeivel, szenvtelen kíváncsisággal, mohósággal (?) méri fel az első tanárt/portást/vadőrt/igazgatót/whatever, akivel itt találkozik. Nem fogalmazódik meg benne konkrét gondolatként (a legtöbb dologgal egyébként így lehet), viszont ingerli, hogy az első ember erősnek, vagy legalábbis tekintélyesnek tűnik - emellett a neve vagy a titulusa is eltörpül Kai szemében. A teljes tudatlansága az iskolával kapcsolatban láthatóan épp annyira nem foglalkoztatja, mint az egyértelmű szabálysértése. Erős magabiztosságánál talán csak a feje keményebb.
- Arra gondoltam, hogy őket valószínűleg úgyis mindenki utálja. - Meg talán arra is, hogy kik csinálják a suliban mindenki háziját. Tesz egy széles mozdulatot a kezével, hogy mondatát alátámasztván rámutasson a többi ház homokóráira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=705928#post705928][b]Sárközi Norbert Dorián - 2017.10.17. 19:39[/b][/url]

- Nos.
Felpillantok a szépen csillanó kövekre, egy tanár megint szorgalmikat javít, és legalább egy elkapott egy illegális tevékenységet folytató diákot, ugyanis a navine és a levita fekete kövei sárgává és kékké válva hullanak alá, míg a rellon zöldjeiből pár felemelkedik, és elérve a határmezsgyét, ismét elfeketednek. Kár értük.
- Azt hiszem, az utálat nem pontos. Nem is tudom, hogyan lehet definiálni az érzést, amit éreznek. Megbotránkozás, talán.
Nem tudom én sem. Egyik reggel, valamikor az ezredik pontnál találtam szembe magam azzal, hogy van egy halom sárga kő, némi kék, pár elenyésző piros, és szinte semmi zöld. A helyzet nagyjából most is ennyi.
- Az a pletyka járja, hogy elkaptak pár levitást, és őket kényszerítik szorgalmi írásra. Ostoba pletyka, de a Rellonra ráférne, hogy megvalósítsa.
Szegényeknek nem telik sok időbe, hogy megsaccoljam a köveik számát. Nincs száz. Mondjuk amikor a Navine az első ponthullámját megkapta, akkor mondta azt a többi ház, hogy van jobb dolguk is ezek után. A friss tanári statisztika szerint a kölykök azóta kétszer olyan lelkesen lopakodnak éjjel az iskola folyosóján. Állítólag valamikor majd én is vadászhatok, mármint járőrözhetek a hónapban éjjel, szóval azt hiszem, lemegyek előtte a pincébe, és felhozom a paintball felszerelésemet. Ha jól emlékszem, az iskola szabályzata csak a varázslás általi fenyítésre terjed ki.
- Miért pont rágógumi?
Lehetne csúnyább is, kellemesebb is, és bár most nekem kéne lennem a nagy és okos felnőttnek, valljuk be, eléggé tetszik a megoldás. Oké, háromból kettő teljesült, nagy vagyok és felnőtt. Okos csak akkor, ha nagyon muszáj, és most ebben nem vagyok biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=705933#post705933][b]Jeffrey Kai Hampton - 2017.10.17. 21:27[/b][/url]

Kissé előre dőlve hallgatja a pasast, ahogy az iskoláról beszél, aztán egyszerre kiegyenesedik és harsány röhögésben tör ki. Enyhe visszhangot ver vele az üres csarnokban.
- Mi? Mégis ki a szart érdekel ez a szar? Jár érte valami? - Az utolsó kérdésre egy pillanatra komolyra vált. A Durmstrangban nem járt érte semmi. Semmi, ami megérte volna.
Megbotránykozás, meg ráférne a Rellonra...Ha ezt a sulit ilyen könnyű megbotránkoztatni, akkor az sem fog sokáig tartani, hogy megismerjék őt. Puhap***k. Azok járnának ide?
A részletekre, például, hogy miért pont a levitásokat jó kényszeríteni a dolgokra, ahogy a pletykából hallhattuk, nem ad, jobb szereti az ilyesmit saját maga kitapasztalni - úgy értve azt, hogy ki milyen ember. Akaratlanul is pofátlan mosoly-fintor húzódik az arcára.
- Well. - Miután abbahagyta a nevetést, kinyitja az üres zsebét, meg lenéz a földön szétszórt-kitúrt csomagolásra.
- Ez volt nálam. Nem gondolkoztam. - Felnéz a férfira, előttük egy ragacsos rágó feladva a harcot nagy toccsanással landol a földön. Őszintén megvonja a vállát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=706314#post706314][b]Sárközi Norbert Dorián - 2017.10.22. 11:48[/b][/url]

Egy pillanatra sem rökönyödök meg azon, hogy röhögni kezd, más tanár már réges rég pontokat vonna le, büntetőmunkára küldené, sőt lenne olyan is, aki nyilvánosan megszégyenítené. Nekem is azt kellene, legalább az első kettőt azért, amiért ezt csinálta, ám valahogy ahelyett, hogy megtenném, csak nézem a művét. Rózsaszín. Utálom a rózsaszínt.
- Öhm... örök dicsőség?
Nem igazán tudom, hogy mit éreznek az emberek, akik pontokat kaptak. Én mindig azok közé tartoztam, akiktől pontot vettek el, de menők voltak. Magas voltam még akkor is, széles vállú, sportos, nem igazán akartak kötekedni velem. Így hát, bár vontak le pontot, büntetőmunkára csak egyszer akartak küldeni. A tanár új volt, én meg röhögtem rajta. Pont úgy, ahogy most ez a kis taknyos teszi. Nézem a leérkező darabot, és sóhajtok hozzá egy nagyot.
- Fiam, ezekre ráférne egy jó kis Fixamle, ha azt akarja, hogy reggel döbbent - mérges tanárfejek és vihogó meg sértett diákok csodálják meg ezt a remeket.
Na szép, házvezető létemre itt tippet adok a kölyöknek, hogy ugyan mit csináljon ahhoz, hogy tökéletesen megmaradjon ez a halom borzalomszínű katyvasz. Őszinte leszek, nagyon szeretném látni a tanártársak arcát, amikor reggel ez a látvány fogadja őket. Ma pont én vagyok ügyeletben, a kollegina gyereke beteg, így egyedül viszem a kastélyt, majd pont elfelejtem észrevenni. Kiégette a retinámat, vagy nem volt itt, amikor éppen erre jártam, majd még kitalálom. Elég folyékonyan tudok hazudni.
- Viszont magától le kéne vonnom pár pontot, rongálásért.
Még kimondani is szomorú, de ha már úgyis felfelé masíroznak azok a gyönyörű zöld kavicsok, és válnak újra feketévé, akkor ez a pár pont már nem oszt, nem szoroz a Rellonnak.