A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=705907#post705907][b]Jeffrey Kai Hampton - 2017.10.17. 15:25[/b][/url]

Meredten bámul szemközt a homokórákkal. A szemöldöke egy pillanatra felemelkedik, amikor a lovas címer alatt újabb fekete kövek változnak sárgává és hullanak le. Tekintete lassan a zöld ház stabil, mozdulatlan órájára esik. Mutatóujjával végigdörzsöli az állát, aztán egyszer hátrafelé a haját és körbenéz. Kell egy kis bizonyosság, úgyhogy beletúr a talárja zsebébe (rajta van!) és kiemel egy ugyanolyan címerrel ellátott jelvényt, mint amilyen a dicső 90 pont felett strázsáló sárkányé. Horkant egyet.
Mivelhogy egyedül van, nem kell sokat gondolkoznia, hogy a lábánál heverő petyhüdt táskából elővegye a pálcáját, a másik zsebéből pedig egy hatalmas adag kemény, varázslatosan ragacsos és nagy buborékokat ígérő rágócsomagot. A csomagolás szégyenteljesen hullik a földre, valahol egy manót, igazán rosszat sejtve, kiráz a hideg.
Ráérősen a többi címert és az őt körülvevő tágas csarnokot nézi, miközben nagy pofával csámogni kezd - időnként aztán kitép a szájából két ujjnyi nyálas, színes kupacot, amit előbb baziteoval megnövel és csak utána hajít fel a feje fölé. Néhány félremegy, azok a címerre ragadnak, de a többi elfoglalja az őt megillető helyét, a Navine homokórájának fényesen csillogó üvegén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=705924#post705924][b]Jeffrey Kai Hampton - 2017.10.17. 18:06[/b][/url]

Leereszti a kezét, majd az abból fakadó derűvel és leplezetlen büszkeséggel, hogy milyen jól céloz, a férfi felé néz.
- Jó estét! - vakkantja. A legkisebb mozdulata se jelzi, hogy egyáltalán eszébe jutna a menekülés - miközben a másik felé fordul, kihúzza magát, egy lényegtelen kis moccanással belerúg az útban lévő táskájába és olyan szélesen vigyorodik el, hogy láttatni engedi ezzel a szájában ülő rózsaszín rágógömböt. Nevetésre álló szemeivel, szenvtelen kíváncsisággal, mohósággal (?) méri fel az első tanárt/portást/vadőrt/igazgatót/whatever, akivel itt találkozik. Nem fogalmazódik meg benne konkrét gondolatként (a legtöbb dologgal egyébként így lehet), viszont ingerli, hogy az első ember erősnek, vagy legalábbis tekintélyesnek tűnik - emellett a neve vagy a titulusa is eltörpül Kai szemében. A teljes tudatlansága az iskolával kapcsolatban láthatóan épp annyira nem foglalkoztatja, mint az egyértelmű szabálysértése. Erős magabiztosságánál talán csak a feje keményebb.
- Arra gondoltam, hogy őket valószínűleg úgyis mindenki utálja. - Meg talán arra is, hogy kik csinálják a suliban mindenki háziját. Tesz egy széles mozdulatot a kezével, hogy mondatát alátámasztván rámutasson a többi ház homokóráira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=705933#post705933][b]Jeffrey Kai Hampton - 2017.10.17. 21:27[/b][/url]

Kissé előre dőlve hallgatja a pasast, ahogy az iskoláról beszél, aztán egyszerre kiegyenesedik és harsány röhögésben tör ki. Enyhe visszhangot ver vele az üres csarnokban.
- Mi? Mégis ki a szart érdekel ez a szar? Jár érte valami? - Az utolsó kérdésre egy pillanatra komolyra vált. A Durmstrangban nem járt érte semmi. Semmi, ami megérte volna.
Megbotránykozás, meg ráférne a Rellonra...Ha ezt a sulit ilyen könnyű megbotránkoztatni, akkor az sem fog sokáig tartani, hogy megismerjék őt. Puhap***k. Azok járnának ide?
A részletekre, például, hogy miért pont a levitásokat jó kényszeríteni a dolgokra, ahogy a pletykából hallhattuk, nem ad, jobb szereti az ilyesmit saját maga kitapasztalni - úgy értve azt, hogy ki milyen ember. Akaratlanul is pofátlan mosoly-fintor húzódik az arcára.
- Well. - Miután abbahagyta a nevetést, kinyitja az üres zsebét, meg lenéz a földön szétszórt-kitúrt csomagolásra.
- Ez volt nálam. Nem gondolkoztam. - Felnéz a férfira, előttük egy ragacsos rágó feladva a harcot nagy toccsanással landol a földön. Őszintén megvonja a vállát.