A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

A sokadik alkalommal kötöttem ki itt, vagyis ebben a helyzetben. Megbüntettek minket, mert egymásnak ugrottunk a lánnyal ami nem meglepő, ha azt vesszük hogy én lefogni, ő meg megverni próbált. Mindegy, a lényeg egy elég érdekes helyzet volt, amelyet az egyik prefektus nem nézett jó szemmel és elítélt minket, közös szolgálatra felsuvikszolni a padlót... Nem vagyok Hamupipőke és ez nem egy átkozott tündérmese. Ezek a mai prefektusok semmi értelmeset nem bírnak kitalálni, ráadásul Szirával közösen lettem takarítóvá kinevezve. Az elején úgy döntöttem hanyagolom a lánnyal való beszélgetést és az egyéb dolgokat, ám ahogy telt az idő kezdett unalmassá válni a felmosás, így ledobtam magam és a falnak dőltem lazán magam mellé ejtve a karjaimat egy nagy sóhajjal.
- Unalmas. - mondom inkább magamnak mint neki, de biztosan meg fogja hallani. Nem nézek felé. Nem kelek fel és kicsit sem dolgozom. Ha esetleg a prefektus jön ellenőrizni max leszid, én meg nézek rá és hagyom, hogy az a sok felesleges beszéd elsuhanjon mellettem. Nem igazán érdekelt az sem, ha ezzel újabb büntetést kapok, vagy a házvezetőm elé kíván cipelni. Ezzel sajnos már nem tudnak rám ijeszteni, sőt ezelőtt sem volt sok sikere az egésznek, ezért is gondolom úgy, hogy nem kell ezen sokat agyalnom. A lány felé pillantok, majd enyhén oldalra döntöm a fejem.
- Nem mintha nem élvezném,. Hogy veled kerültem egy társaságba, de komolyan nem tudtál volna várni, míg a prefektus továbbáll? - érdeklődöm, valószínűleg megint kihúzva nála a gyufát ezzel, de nem igazán érdekel. A múltkoriak után már azon vagyok, hogy másra sem vagyok képes, mint gyűlöletet ébreszteni benne magam iránt. Akkor meg nem mindegy mennyire haragszik rám? De...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=467517#post467517][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.02.25. 22:35[/b][/url]

A sokadik alkalommal kötöttem ki itt, vagyis ebben a helyzetben. Megbüntettek minket, mert egymásnak ugrottunk a lánnyal ami nem meglepő, ha azt vesszük hogy én lefogni, ő meg megverni próbált. Mindegy, a lényeg egy elég érdekes helyzet volt, amelyet az egyik prefektus nem nézett jó szemmel és elítélt minket, közös szolgálatra felsuvikszolni a padlót... Nem vagyok Hamupipőke és ez nem egy átkozott tündérmese. Ezek a mai prefektusok semmi értelmeset nem bírnak kitalálni, ráadásul Szirával közösen lettem takarítóvá kinevezve. Az elején úgy döntöttem hanyagolom a lánnyal való beszélgetést és az egyéb dolgokat, ám ahogy telt az idő kezdett unalmassá válni a felmosás, így ledobtam magam és a falnak dőltem lazán magam mellé ejtve a karjaimat egy nagy sóhajjal.
- Unalmas. - mondom inkább magamnak mint neki, de biztosan meg fogja hallani. Nem nézek felé. Nem kelek fel és kicsit sem dolgozom. Ha esetleg a prefektus jön ellenőrizni max leszid, én meg nézek rá és hagyom, hogy az a sok felesleges beszéd elsuhanjon mellettem. Nem igazán érdekelt az sem, ha ezzel újabb büntetést kapok, vagy a házvezetőm elé kíván cipelni. Ezzel sajnos már nem tudnak rám ijeszteni, sőt ezelőtt sem volt sok sikere az egésznek, ezért is gondolom úgy, hogy nem kell ezen sokat agyalnom. A lány felé pillantok, majd enyhén oldalra döntöm a fejem.
- Nem mintha nem élvezném,. Hogy veled kerültem egy társaságba, de komolyan nem tudtál volna várni, míg a prefektus továbbáll? - érdeklődöm, valószínűleg megint kihúzva nála a gyufát ezzel, de nem igazán érdekel. A múltkoriak után már azon vagyok, hogy másra sem vagyok képes, mint gyűlöletet ébreszteni benne magam iránt. Akkor meg nem mindegy mennyire haragszik rám? De...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=467552#post467552][b]Álmosvölgyi Asztrid Szira - 2015.02.25. 23:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=467567#post467567][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.02.25. 23:33[/b][/url]

Ez az egész sikálós dolog egy akkora nagy marhaság volt, hogy szinte kedvem lett volna itt hagyni az egészet a lányra, ám a jobbik énem meggátolt benne. Így kötöttem ki a falnál és szóltam be neki. Nem tehettem róla, idegesített a dolog hiszen egész eddig őméltósága kénye és kedve szerint elkerültem még az étkezésre való menet közben is. Amennyire lehetett el is tudtam, de most sikerült összeakadnunk és rögtön ez lett a következménye, egy újabb büntetés. Azonban most nem úszta meg ő sem, így részben jobb részben meg rosszabb volt a helyzet. A lány a megjegyzésemet egy olyan mondattal tudja le, ami nevetséges a számomra, habár nem kezdek el hahotázni, inkább kimért és hűvös viselkedést mutatok felé, úgy ahogy az emberek nagy része felé szoktam. Ő maga mondta ki azokat a szavakat, ő kérte hogy kerüljem el, akkor most mit vár, kedvességet?
- Ha annyira jólesne hát dugd... vagy legalábbis próbáld meg, mert ha a közelembe jössz ki találom venni a kezedből és akkor megint elkezdesz velem csatározni, teljesen feleslegesen. Nem értesz semmit Szira. - mondom és felkapom magam mellől a saját kefém, majd feldobom a levegőbe, hogy a másik kezemmel elkapjam azt. Legalább lefoglaltam magam egy kicsit... Na persze, ha szándékozik erre jönni, akkor úgyis fel fogok innen kelni és megvédem magam, mármint Szirát attól, hogy megint ostobaságot csináljon. Tudhatná hogy velem nem sokra megy egy kefével, így a fenyegetőzése üres szó a számomra, de ez jelenleg lényegtelen. Újra megismétlem az előbbi mozdulatsort, majd felé pillantok és megszólalok.
- Amúgy ha ennyire derogál a jelenlétem hagyd csak rám. Nem egy büntetőt csináltam meg helyetted, már egész jól tudok bánni a kefékkel és az írásom is egészen olvasható lett. - mondom és felkelek, már ha eddig nem volt rá szükség. A kefét a vödörbe ejtem és a hajamba túrok körbepillantva. A prefektus még nem tért vissza, csak ketten vagyunk és senki más. Talán be fog dühödni a lány, ezért egy pillanatnyi rátekintést megengedek magamnak, várva mit lép...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=467584#post467584][b]Álmosvölgyi Asztrid Szira - 2015.02.25. 23:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=468550#post468550][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.02.28. 16:49[/b][/url]

Nagy sóhajjal néztem a kefe után amit ledobtam. Kedvem támadt ráhagyni az egészet ahogy van és lelépni.
- Lehet megígértem, de ha egyszerűen kiprovokálod... - megindultam felé, a tekintetem komoly volt mégis tele gyűlölettel. Talán ebben a pillanatban olyat tudtam volna mondani vagy tenni amivel örökre megbántom, de a következő szavai lelassításra késztettek, újra semleges tekintettel méregettem a lányt, végül megálltam nem messze tőle. Az előző pillanat elmúlt... habár ha figyelt, talán rájöhetett volna, hogy ne játsszon a tűzzel... Nehezen fogom vissza magam, nagyon nehezen.
- Már megmondtam, nem hagysz nekem más lehetőséget. - feleltem és figyeltem a lányt aki egy kicsit összeszedte magát, egészen nyugodt volt a hangja. Valójában nem is a kérdés inkább ez állított meg. Talán most megbeszélhetném vele... Egy apró fejrázással válaszoltam és néztem őt ahogy közelebb jön, majd szinte karnyújtásnyira áll tőlem. Egy pillanatra megfordult a fejemben hogy magamhoz ölelem mint régen... De nem tettem. Álltam ott, nem mozdultam csak néztem rá. Érdekes pillanat volt, olyan mint négy évvel ezelőtt. A tekintetünk összekapcsolódott, néztünk egymásra... Talán percekig, de az is lehetséges, hogy csupán néhány másodperc volt. Végül megtörtem a közöttünk lévő kapcsolatot, a varázsát annak, hogy ennyire közel áll hozzám. A fejem elfordítva léptem oldalra, majd visszasétáltam a takarítócuccaimhoz. Észre sem vettem mennyire erősen szorítom ökölbe a kezeim... Még akkor történhetett mikor meg akartam érinteni, magam sem tudom. Mivel nem láthatta az arcom, így volt időm elrendezni magamban az érzést amelyet ez a pillanat okozott. Mikor újra felé pillantottam ismét az a Kilián voltam, aki pár perccel ezelőtt.
- Fejezzük be ezt az egészet és menjünk a saját dolgunkra... - ennyit mondtam csak. Ezután visszatértem a munkához, habár ha nem lett volna benne a buliban, akkor itt hagytam volna a munkát másra. Mit én súroljam ezt az átkozott helyet, vannak erre mások is...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=468581#post468581][b]Álmosvölgyi Asztrid Szira - 2015.02.28. 18:01[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=468622#post468622][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.02.28. 18:45[/b][/url]

A feszültség megszűnt, amint elléptem és mondtam hogy folytassuk a munkát. Na persze a lánynak más tervei voltak ezt illetően. Későn kapcsoltam, nem volt időm felkészülni a vödör vízre, így bőrig áztam. Egy pillanatig csak álltam, éreztem ahogy a víz végigcsordul a gerincemen. Nem kellett volna ezt tennie.... Rögtön cselekszem, nem érdekel a bociszem, nem foglalkoztat hogy ki ő. Elkapom a csuklóját és talán erősebben mint tenném, ha tudatában lennék neki ki is ő, a falnak rántom. A tekintetem kicsit sem az a semleges ami volt, talán most először hagytam előtte ennyire eluralkodni magamon az évek óta felhalmozódott gyűlöletet. Elengedve, a másik kezemmel pontosan mellé vágok bele egy hatalmasat a falba, akkorát amelyben minden erőm, gyűlöletem és fájdalmam benne van amit elnyomtam. A kezem kicsit sem érdekel, az sem, hogy a fal és a kezem találkozása valószínűleg felsértette azt. Majdnem üvöltöttem vele, majdnem... Idegesen szorítom ökölbe a kezeim, az egyik a falon, a másik mellettem. A lélegzetem gyors, szinte olyan mintha most jutottam volna hosszú percek óta először levegőhöz. Nem mozdulok, de ő sem tud, hiszen mellette pontosan ott van valami ostoba tárgy, amit talán jobb lett volna szétverni. Most már mindegy...
- Sajnálsz?... - rekedtesen, még mindig dühtől elvakultan kérdezem. - Én sajnállak téged Szira. Azt hiszed tudod milyen az, mikor cserbenhagynak. Semmit sem tudsz!- újabb ütés, a másik kezemmel. Próbálom megfékezni, próbálok lenyugodni... Nem megy. Így állok pár percig, a víz még mindig csöpög a hajamból habár ez kicsit sem zavar. Remegve a dühtől állok így, kell az a pár csendes másodperc, míg el nem lépek. Mély lélegzetet veszek és a hajamba túrok, majd visszapillantok a lányra, de nem nézek egyenesen rá. Nem kellett volna ennyire elvesztenem a fejem, de ő hozta ezt ki belőlem... Sajnál?! Milyen átkozottul ostoba megjegyzés ez... Újra ökölbe szorítva a kezem, szitkozódva indultam meg sietősen hagyva el a helyet mielőtt még nagyobb baj lesz. Leginkább azért léptem le, mert nem akartam a szemébe nézni, nem akartam látni mit gondol most rólam. Gyűlöltem, de nem csak őt. Sokkal inkább magamat és ezt az érzést, a fájdalmat...