A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

Napnyugta után feljöttem a kastélyba, hogy beugorjak a szerkesztőségbe. Leadtam egy cikket, meg beszélgettem az egyik lektorunkkal egy keveset. Jobban mondva Ő beszélt, én hallgattam. A szokásos. Dolgom végeztével kifelé veszem az irányt a kastélyból, ám mint minden alkalommal, most is elbarangolok. Újra és újra felfedezek olyan tereket, ahol még nem jártam a tanodában. Most a konyhába nyitok be, körbenézve a szorgos házimanókon, akik éppen a vacsorán ügyködnek. Amint észrevesznek, udvariasan kitessékelnek, hiszen igazuk van, nekem aztán tényleg semmi keresnivalóm itt.
Nemsokára a bejárati csarnokhoz érek, ahol eszembe jut valami. Elnézek a hirdetőtábla felé, ahol az iskola különféle programjai, a falu rendezvényei és hivatalos információk kapnak helyet, sok minden más mellett. Pár hete kiakasztottam ide a felhívást az aláírásgyűjtéssel kapcsolatban, ami a vámpíroknak való önkéntes véradományozás törvényessé tételét szorgalmazza. A javaslat már régen elkészült, és idő közben összegyűlt a kellő mennyiségű támogatás. Tegnap adtam be a Mágiaügyi Minisztériumba az anyagot. Gondolom, jön majd néha egy bagoly arról, hol tart az ügy. Remélem, pár hónapon belül döntenek, és azt is nagyon remélem, hogy pozitív elbírálást kap a petíció! Amennyiben törvénybe foglalták, elő kell készíteni a terepet az ispotályokban, megteremtve a szükséges körülményeket, valamint tájékoztatni a varázslótársadalmat és miegymás. Lehet, kissé előre szaladtam, ám tényleg nagy reményeket fűzök ehhez. Elmerengve veszem le a hirdetményemet a falról. Hiszen erre már nem lesz szükség. Most már csak várunk. Elgondolkozva álldogálok nyurga alakommal a bejárati csarnokban, pislogva lefelé a papírra. Sötét hajam kissé belelóg sápadt arcomba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=462895#post462895][b]Adam Kensington - 2015.02.09. 16:47[/b][/url]

Napnyugta után feljöttem a kastélyba, hogy beugorjak a szerkesztőségbe. Leadtam egy cikket, meg beszélgettem az egyik lektorunkkal egy keveset. Jobban mondva Ő beszélt, én hallgattam. A szokásos. Dolgom végeztével kifelé veszem az irányt a kastélyból, ám mint minden alkalommal, most is elbarangolok. Újra és újra felfedezek olyan tereket, ahol még nem jártam a tanodában. Most a konyhába nyitok be, körbenézve a szorgos házimanókon, akik éppen a vacsorán ügyködnek. Amint észrevesznek, udvariasan kitessékelnek, hiszen igazuk van, nekem aztán tényleg semmi keresnivalóm itt.
Nemsokára a bejárati csarnokhoz érek, ahol eszembe jut valami. Elnézek a hirdetőtábla felé, ahol az iskola különféle programjai, a falu rendezvényei és hivatalos információk kapnak helyet, sok minden más mellett. Pár hete kiakasztottam ide a felhívást az aláírásgyűjtéssel kapcsolatban, ami a vámpíroknak való önkéntes véradományozás törvényessé tételét szorgalmazza. A javaslat már régen elkészült, és idő közben összegyűlt a kellő mennyiségű támogatás. Tegnap adtam be a Mágiaügyi Minisztériumba az anyagot. Gondolom, jön majd néha egy bagoly arról, hol tart az ügy. Remélem, pár hónapon belül döntenek, és azt is nagyon remélem, hogy pozitív elbírálást kap a petíció! Amennyiben törvénybe foglalták, elő kell készíteni a terepet az ispotályokban, megteremtve a szükséges körülményeket, valamint tájékoztatni a varázslótársadalmat és miegymás. Lehet, kissé előre szaladtam, ám tényleg nagy reményeket fűzök ehhez. Elmerengve veszem le a hirdetményemet a falról. Hiszen erre már nem lesz szükség. Most már csak várunk. Elgondolkozva álldogálok nyurga alakommal a bejárati csarnokban, pislogva lefelé a papírra. Sötét hajam kissé belelóg sápadt arcomba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=462900#post462900][b]Lorelai K. Riviera - 2015.02.09. 17:25[/b][/url]

Vissza kell mennem a faluba, mielőtt még megint elkapnak valami "igazán sürgős" ügyben. Így aztán kapkodom a lábam, az almaszeletem utolsó falatját nyelem le éppen, miközben a bejárati csarnokon át igyekszem, egyenesen az ajtó felé. Úgy terveztem, hogy csőlátásom lesz, csak előre nézek, amíg meg nem látom a házam ajtaját és elbújok kicsit majd a világ elől. Azonban csak nem bírom ki, hogy ne pillantsak körbe, egyből kiszúrom a szikár alakot, aki a hirdetőfalnál ácsorog és egy papír van a kezében.
Ahogy megyek mellette, nem tudom levenni róla a szemem, egyre lassulnak a lépteim, míg végül megállok. Értetlenül bámulok felé, hiszen ő... nem ember. Túl sok élőt gyógyítok nap, mint nap, hogy tudjam, ez nem olyan sápadtság, amit a téli időszak okozott. Ha az ember odafigyel, könnyedén meg lehet állapítani. Viszont mit keres egy vámpír a kastélyban? Miért mászkál ilyen nyugodtan, olvasgatja a faliújságot?
Óóó, pár perc kell csupán, hogy megvilágosodjak. Nem lehet más, mint Adam Kensington. Hallottam hírét, hogy ő itt a kis idomított házivámpír. Ezt sem tartom jó ötletnek, nagyon nem. De azt még kevésbé, amit kirakott a faliújságra, egyszer le is akartam szedni de biztos valami bűbáj ül a hirdetőn, mert nem engedte. A legnagyobb baromság, amit életemben hallottam. És már meg is indulok felé, tétovázás nélkül, határozott léptekkel, táskám fülét erősebben megszorítva.
- Te raktad azt ki? - Kérdezem tőle, köszönés helyett, mert közelebb érve látom, hogy a petíció hirdetménye van a kezében és most vette le. Szemeimmel közben arcát fürkészem, hátha látok rajta valamit, bármit, bár kötve hiszem. Az túl élő volna egy ilyen... valamihez képest.
- Ugye nem gondoltad komolyan? - Kérdezem tőle, az utolsó szót megnyomva, szigorú vonásokkal, végigpillantva rajta. Már a kérdés is sejteti, hogy akkor jár legjobban, ha csak annyit mond, hogy nem, csak egy vicc volt és elsétál és soha többé nem fordul meg ilyesmi a fejében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=462908#post462908][b]Adam Kensington - 2015.02.09. 17:56[/b][/url]

Bőven járkálnak még a folyosókon tanárok és diákok, hiszen még csak késő délután van. Igaz, már egyre hosszabbak a nappalok, azonban szerencsére még így is kellemes a sötét órák száma. Érzem, olykor felém-felém pillant valaki, de annyira gondolataimba merültem, hogy most nem nagyon törődök velük. Egészen addig, míg egy almafalatozó nőszemély vészesen sokáig rajtam nem legelteti a szemét. Elég pár pillanat és már jön is.
A köszönést és minden udvariasságot mellőzve szól hozzám, elég élesen és felelősségre vonóan. Ó, pompás. Egy újabb ellenző. Az aláírásgyűjtés közben kaptam már jó néhány megjegyzést. Már aki mert olyat tenni. Nagyon lassan sandítok csak le a nőre magam mellé, majd egészen szembe fordulok vele.
- Igen, én. - bólintok, miközben rekedtes baritonomon felelek az első kérdésére, és közben szépen összehajtom a papírt és a bőrdzsekim belső zsebébe csúsztatom. Úgy hiszem, a velem szemben álló csinos teremtés az iskola gyógyítója lehet. Olyan illata van, mintha ispotályban dolgozna. Főzetek, kötszerek, papírok. Ráadásul a nála lévő táska alakja szintén elég beszédes. Egy doktornénivel van dolgom. Ez új. Már ami azt illeti, eddig milyen ellenzőkkel találkoztam. Ő viszont egy olyan, akinek valamivel több köze van a témához, mint másnak, a véleménye pedig elég elkeserítő. Noha nem közölt még semmit, csak kérdez, de már abból mindent értek.
- Parancsolsz? - vonom össze sötét szemöldököm, és használok magam is tegező formát, ha már ő csípőből vette hozzá a bátorságot. Nem kell hozzá túl merésznek lenni, sokan szólnak hozzám így, csak ők általában kedvesen. Különben pedig természetesen értem, mi a kérdése, csak örülnék neki, ha normálisan beszélne hozzám, nem csak az arcomba köpné a magának kikérő faggatózását. Jó, oda nem tudja, mert a vállamig se ér. Persze, mivel képletesen fogalmaztam, ez mondjuk mindegy is. Nyugodtan nézek rá lefelé régi fényű tekintetemmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=462935#post462935][b]Lorelai K. Riviera - 2015.02.09. 19:01[/b][/url]

Csendesen, nyugodtan bólintva közli, hogy igen, ő volt. Nem szégyelli magát miatta, vállalja a tettét. Na nem mintha embert ölt volna, mondjuk, ki tudja. Lehet, hogy már tett ilyet régebben, de a kutya se tudja bebizonyítani. Az emberek javában sem bízom, nemhogy vámpírokban, főleg olyanokban nem, akiknek bejárása van az iskola területén. Közöttünk mászkál... és ha egyszer kárt tesz valakiben? Akkor azt mondják, bocsi, tévedtünk? Nem akarom én levadászni őt. De éldegéljen nyugodtan a falu szélén, ahol eddig is, vezesse a boltját, oda az megy, aki akar.
Igazából még azt is lenyelném, tényleg lenyelném, ha csak az iskolában mászkálna. Nem szólnám meg miatta, soha. De az a petíció a legnagyobb arcátlanság az én szemszögemből. Látom, nem tetszik neki a véleményem, összevonja a szemöldökét, úgy kérdez vissza. Ó, szegényem, valószínűleg nem ilyesmit várt, ahogy leszólítottam.
- Nem, parancsolni nem parancsolhatok neked, nem vagyok senkid. Csupán a véleményemet mondhatom el, arról. - Mutatok a papírra és jelenleg nem nagyon hat meg, ha őt tulajdonképpen nem is érdekli a véleményem. Mert valószínűleg fogalma sincs arról, milyen nehéz egy ispotályban dolgozni. A gyengélkedő nem olyan nagyon komoly dolog, bár itt is megizzasztanak néha a diákok. De a Fővárosi Ispotály falain belül olyan erősnek kell lennünk, hogy azt el sem hiszi. És éppen elég teher nekünk, gyógyítóknak, hogy gyakran mágustársaink életéért küzdünk. És ha azért nem tudunk segíteni rajta, mert éppen nincs megfelelő vér, mert elitta egy vámpír? Nevetséges.
- Alapvetően ez az egész petíciós forma nem fair. Hiszen lehetőséget sem adtál az ellenzésre. Biztos vagyok benne, hogy most nagyon örülsz az eredményednek, de jó, mennyien írták alá! Aki ellenzi, nem tehetett mást, mint továbbsétált és ignorálta. Ha egymás mellé állítanád az ellenzők és a támogatók oszlopát, elképzelhető, hogy nem állnál hozzá ilyen pozitívan. - Nem, nem csak a bogolyfalvi dolgokkal van bajom, az egészet nevetségesnek tartom. Hogy országszerte hatalmat ad a rózsaszín szemüveges optimista naiváknak, hogy az aláírásukkal megváltsák a világot. De nem megy az olyan könnyen. Csak, hogy leegyszerűsítsük a helyzetet, nézzük a falut. A falut, ahol én is lakom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=462949#post462949][b]Adam Kensington - 2015.02.09. 19:50[/b][/url]

Nem tudok szebben fogalmazni: eget verő hülyeségeket beszél ez a kis nő itt előttem. Kezdve azzal, ahogyan kiforgatja a kérdésem formáját, egészen odáig, amit levág arról, mennyire nem fair a lezajlott aláírásgyűjtésem. Minden aláírásgyűjtés ilyen. Mindegyik. Ez nem egy szavazás, hanem megadnak egy támogatószámot, és ha az megvan, be lehet adni a javaslatot, mert akkor már komolyan veszik. Ezt a bizonyos mennyiséget, pedig a lakossági adatok alapján szabják meg. Tehát mikor lead valaki x aláírást, az számukra annyit tesz, hogy a polgárok egy jelentős százaléka támogatja a kezdeményezést. Nekik ez elég. Ez ennyire egyszerű. A bizottság pedig, amely aztán ezt a petíciót elbírálja, ugyanolyan vegyes összetételű, mint maga a nép. Attól még, mert én ezt beadtam, nem biztos, hogy elfogadják. Az aláírásgyűjtés mindössze azt szolgálta, hogy egyáltalán eljusson a megfelelő közegbe, ahol dönthetnek erről. Szóval bár annak tényleg örülök, hogy ennyien a nevüket adták, még koránt sem veszem biztosra, hogy sikerül. Hisze reálisan nézem a dolgokat. Reménykedni viszont nagyon reménykedem. Na mindezt persze nem állok neki taglalni a gyógyítónak. Csak nézek rá rezzenéstelen vonásokkal, olykor pislogva egyet, hallgatva a felháborodott ostobaságait. Azt meg végképp nem kell magyaráznia, milyen sok korlátolt észlény ellenzi a kezdeményezésemet és ágál egyből. Tisztában vagyok vele. Volt már pár száz évem megtapasztalni, az emberek nagy része ilyen. Az, hogy ez a kis nő itt előttem az egészségügyben dolgozik és úgy tépi itt nekem a formás száját, nem tudom, merre billenti a mérleget. Mert bár egy részről talán így több háttértudása van véleményt formálni, más részről viszont aki gyógyító, az jobban átláthatná.
Nem szólalok meg, csak bólintok neki egyet, hogy folytassa nyugodtan. Nincs hozzáfűznivalóm. Tőlem hihet az én elégedettségemről, amit akar. Az meg, hogy ilyen hiányosak az ismeretei az ügymenetekről, az nem az én gondom. Úgyhogy haladjunk tovább, ha van még közölnivalója...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=463000#post463000][b]Lorelai K. Riviera - 2015.02.09. 20:43[/b][/url]

- Meg sem próbálod megvédeni magad? Vagy ezt az egészet? Ennyire fontos neked? - Próbálom, most már tényleg, tudatosan próbálom provokálni a szerencsétlent. Nem tudom, volt-e már fordított helyzetben. De iszonyatosan irritáló, ha te éppen a plafonon vagy, és próbálod kiadni magadból a feszkót, a másik meg... csak tűri. Még csak meg sem rezzen az arca, lehet, hogy nem is képes érzelmekre, vagy azoknak kifejezésére. Fogalmam sincs, nem vagyok annyira otthon vámpírtanból, be kell vallanom. De ilyenkor a legrosszabb, amit tehet, ha nem is mond semmit, nem válaszol, csak bólint. Rendben, folytassam. Tépjem a szám, dühöngjek, úgy, ahogy akarok. Erre viszont összefonom karjaimat a mellkasomon, igazán hideg pillantást vetek rá.
- Tudom... illetve, sejtem, hogy te jót akarsz ezzel az egésszel. De fogalmad sincs, mennyire borzasztó, amikor a helyi vérkészletek kiürülnek és választanod kell, ki kaphatja meg a végét. Tény, hogy nem fordul elő gyakran, de megeshet, így is. De vámpíroknak adni belőle? Mit vársz tőle? Majd megjavulnak és nem bántanak másokat? Akik akarnak úgysem vadállatok, akik meg úgy döntöttek, azok lesznek... azoknak meg tök mindegy. - Állapítom meg végül, próbálok kérdéseket feltenni, hátha pár szót sikerül kicsikarnom belőle. Eddig úgy látom, nem nagyon érdekelte, amit mondtam, de mintha kiszúrta volna a táskám elsőre. Biztos tudja, hogy nem csak a levegőbe beszélek. Meg amúgy is, én is itt lakom a faluban, lehet, hogy már hallott rólam. Az is lehet, hogy tudja a nevem is. Ahj... de ez nem is olyan fontos most.
 - Adam, hidd el nekem, hogy ez nem jó ötlet. Lehet, hogy neked, meg pár társadnak kényelmesebb lenne az élete, de a gyógyítókét, a betegeikét könnyedén megkeserítheted vele. Akaratodon kívül. - Próbálok hatni rá. Már mindent próbáltam. Ideges lenni, összeszedett és logikus, most meg megható. Nem tudom, mi mással próbálkozhatnék még. Össze vagyok zavarodva a saját érzéseimtől... nem kicsit.
S lőn, így lesz egy nőből ketyegő bomba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=463024#post463024][b]Adam Kensington - 2015.02.09. 21:14[/b][/url]

Nem veszem magamra a provokációját. Szemem se rebben. Ismét végighallgatom az előadást. Szeretem, ahogyan az emberek kiokosítanak engem olyan témákról, amikbe nyilvánvalóan mélyen beleástam magam, ha egyszer aláírásgyűjtés kezdeményeztem és beadványt írtam. Tisztában vagyok az ispotályok és a vérkészletek helyzetével. Tisztában vagyok én a világon mindennel, ami ezt az ügyet illeti. Meg akár bármelyiket. Tudom, milyen a gyógyítók helyzete, és hogy sakkozniuk kell, melyik betegre mi jut. Nos az én a fajtámnak semmi nem jut.
- A vér az egyetlen táplálékunk, és jelenleg csak úgy kaphatunk belőle, ha valaki ad nekünk magából vagy ha elvesszük. A varázstörvények az előbbit nem tiltják, de onnantól, hogy valakibe belemeríted a fogad, egyesek szemében máris bűnös vagy, másokéban meg egy hajszálra vagy tőle. Szerinted rendjén való, hogy egy lényt megvessenek azért, amit és ahogyan eszik, és még csak nem is biztosítanak neki más lehetőséget erre? - teszem fel kérdésem egyenletes, lágy hangon, megemelve közben szemöldökömet. Nem fér a fejembe, mi olyan nehéz ezen. Minden fajnak joga van az egészségéhez. Persze, a vámpír halhatatlan, ám ettől még, ha nem ihat, legyengül és elveszti önmagát. A nő szerint helyes, hogy nekem táplálkoznom vagy törvénytelen vagy megvetendő?
Ha ezt a javaslatot elfogadják, a fajtársaim már végképp nem hivatkozhatnak arra, hogy elkeseredésükben bántottak embereket, támadtak rájuk. Hiszen lenne más módjuk. Akár még szigorúbban lehetne fellépni ellenük. Mondanom sem kell, a többi vámpír pontosan emiatt nem rajong értem és a törekvéseimért. Úgyhogy igazából jelenleg mindenki ellensége vagyok. Viszont a helyzet az, hogy ez csöppet sem érdekel. Egyszerűen azt teszem, amit helyesnek tartok.
- Sajnálom, ha plusz gondot okozunk. - reagálok arra, amit mások életének megkeserítéséről mond. Szavaim félig szarkasztikusak, félig komolyak. Értem én, hogy már így is rengeteg és kaotikus az orvosok munkája. De azért remélem, nem jutunk el oda, hogy a betegeknek bocsánatot kell kérniük, amiért betegek, és a vámpíroknak, amiért léteznek és nem akarnak szomjazni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=464933#post464933][b]Lorelai K. Riviera - 2015.02.16. 21:29[/b][/url]

Azt hittem, továbbra is csendben marad majd, nem mond semmit és csak tűri, hogy én dühöngjek neki. Igazából még nincs is vörös köd az agyamon, csak olyasvalaki vagyok, akinek ha nem kell magában tartania a véleményét, nem rest megosztani azt. Még ha heves is voltam eleinte, még mindig úgy hiszem, Adamnek fogalma sincs róla, mennyire borzasztó dologra készül.
- Miért, ha elveszed a vérkészleteket az élőktől, egyesek szemében nem leszel ugyanúgy bűnös? Nem vetnek meg majd miatta? Főleg, ha nyilvánosan csinálod az egészet. - Kérdezem őszinte érdeklődéssel, fejemet oldalra biccentve. Nem vagyok túlságosan értetlen, de mit gondol, ezzel majd eléri az emberek szimpátiáját? Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki így vélekedik a dologról, de speciel engem nem zavar, ha az öribarijából iszik, amíg nem előttem csinálja és nem nekem kell helyrehozni az eredményét.
- Nem muszáj gondot okoznod. Kérlek, Adam, fejezd be ezt! - Válaszolom enyhültebben, mert oké, kicsit naiv húzás, de úgy tűnik, mint aki nem gúnyból kér bocsánatot, hanem valahol tényleg sajnálja. - Az ellentáborról mindig megfeledkezel, pedig akármire böksz, a legeslegjobb ötletet választod ki a világot, annak is lesz ellenlábasa. Márpedig ha ezek között vannak rendszeres véradók, lehet, hogy többé nem jönnek majd, hiszen emberek megmentésére akarják adni a vérüket. Ezzel kizárod a "rasszisztákat" is a véradók köréből. - Vonom fel a figyelmet erre az aprócska tényre. Nem vagyok a vámpírok ellenzője, felőlem meglehetnek, amíg tőlem és a környezetemtől távol maradnak. De szerintem Adam nem mérlegelte eléggé ezt az egészet. Ezek komolyabb dolgok és hiába nézi csőlátással a vámpírok oldalát, nem iktathatja ki azt a sok hátrányt, amit ilyesmi vonzana magával.
- Értem én, hogy a jó ügy érdekében teszed, hogy neked és a társaidnak sokkal jobb lenne, de túl sok hátránya van. Nem éri meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=465044#post465044][b]Adam Kensington - 2015.02.17. 11:30[/b][/url]

Nem érdekel az emberek szimpátiája. Soha nem leszünk szívesen látottak a halandók társadalmában. Nem dédelgetek ilyen elérhetetlen álmokat, nem kergetek hamis ábrándokat. A vérkészleteket meg nem elveszem, ahogy a betévedő sérültek sem. Hanem remélem, részesülhetek belőle, hiszen szükségem van rá. Ahhoz, hogy rendben legyek. Ezt azonban nem taglalom tovább, mert már elmondtam, ráadásul tudom, hogy amiről a nő beszél nekem, az úgy en bloc az emberek hozzáállása. Az meg sajnos ilyen. Nincs vele mit tennem. Csak közölhetem velük, én hogyan látom, aztán vagy egyetértenek, vagy nem. Inkább nem. Ezek után meg nincs más hátra, mint élni tovább világomat, olyan tisztességesen, amennyire csak tudom, még ha mások koránt sem tanúsítanak ilyen magatartást.
Na jó, nem bírok nem elmosolyodni. Sajnálom, nem megy. Még hogy elfeledkeztem meg nem gondoltam át. Annyira helyesek az emberek az ilyen felvetéseikkel. Elképzelése sincs, mennyire körültekintő voltam, ahogy arról sem, hogy a több száz év tapasztalatommal még ha hanyag vagyok is, sokkal több mindent vagyok képes számításba venni, mint ő vagy bárki a legjobb formájában. Apró mosolyom nem lenéző vagy fölényeskedő, csak amolyan rendben, hidd ezt nyugodtan, ha így kellemesebb és jobban igazolni tudod vele magad. Nyilván ő ezt nem így fogja venni.
- Az ispotályban mindenki nyilatkozhatna róla, vámpír kaphat-e a véréből. Az ellenzők egészen nyugodtan bevéshetnek egy hatalmas ikszet a nemhez. Tudom, az átkozódásaikat meg Önök hallgatják majd. Ezt sajnálom. - bólogatok nyugodt szavaim közben, nyílt tekintettel figyelve a harcias kis doktornőt. Döbbenetes, hogy fel sem merül benne, hogy a betegeit ugyanúgy számon kérje a létezésükért, mint most engem. Őket gondolom nem szokta győzködni, hogy nincsen szükségük a vérátömlesztésre vagy a vérpótlásra, és anélkül is tökéletesen meglesznek, és nem kéne itt csinálniuk a gondot a gyógyítónak azzal, hogy idejönnek. Remélem, más kisebbségekkel és kirekesztettekkel nem bánik így azért, hogy a gyűlölőik nehogy kevesebb támogatást adjanak a kórháznak vagy csúnyán nézzenek! Azt hittem, ezeknek az időknek már vége. Jó, nem, dehogy hittem. Ez örök.
- Már beadtam a javaslatot. - közlöm vele csöndes határozottan, hogy szerencsétlen ne könyörögjön itt nekem tovább a semmiért. Persze, akkor sem állnék le, ha még nem nyújtottam volna be a petíciót, így viszont már szinte esélyem sincs. Igazán fölösleges kérlelnie. A döntés immár a Minisztérium kezében van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=468595#post468595][b]Lorelai K. Riviera - 2015.02.28. 18:14[/b][/url]

Látom, hogy a mondanivalóm nem hatja meg egyáltalán. Legalábbis biztosan nem olyan oldalán, amilyent szerettem volna. Amikor megjelenik az aprócska, legkevésbé sem hivalkodó mosoly az ajkain, mindent megértek. Elég az arcizomnak eme apró kis rándulása, hogy lássam, milyen nevetséges vagyok. Legalábbis abban, hogy feleslegesen koptatom a szám, nem azért, mert kiállok az igazam mellett. Nem tudom, megmondta-e már valaki ilyen nyíltan a férfi szemébe a véleményét, aki nem támogatója volt, fogalmam sincs. De nem is akarom tudni, nem lényeg ez most.
Hallgatom válaszát és én se bírom ki, megrándul az arcom. Az ajkaim apró, ironikus mosolyra húzódnak. Valahogy a hideg kezd el futkározni a hátamon ettől a hapsitól, amilyen türelemmel és nyugalommal áldozza fel magát, lesz a vámpírgyűlölők céltáblája. És ezt mégis miért? Némi vérért, amit máshonnan is megszerezhetne. De egy biztos, nem sajnálja.
- Ugyan, sajnálni? Nem sajnálsz te semmit... legalábbis kívülről egyáltalán nem úgy tűnik. - Gondoltam, csak úgy mellesleg, megjegyzem, hogy hiába mond ilyesmiket. A szavait alá is kell támasztani. Mégis, semmi erő nincs a szavaiban, talán csak aprócska elszántságot látok benne az ügy iránt. Nem élő. Nem szenvedélyes, nem dühös, nem heves, nem olyan, mint én. Lehet, hogy így sokkal többet hibázok, sokkal kevésbé tűnök tökéletesnek, de nem is akarok az lenni. Ilyen áron biztosan nem.
Amikor hallom, hogy már késő és beadta a javaslatot, akaratlanul is egy fáradt sóhaj hagyja el az ajkaimat. Nagyot nyelek, megszorítom a táskám fülét. Akkor is, ég a tenyerem, hogy lekeverjek neki egy nagyot vele, de felnőtt ember vagyok, nem így rendezem a konfliktusaimat. Mellesleg tudom, hogy úgysem mennék vele semmire, maximum nekem lenne kicsit könnyebb a lelkem, hogy kiadhattam magamból ezt a feszültséget. Viszont most makacsul lenyelem, minden ellenkezésem, ki nem mondott gondolatom. Lecsillapítom a bennem háborgó tengert, hogy nyugodtan pillanthassak rá.
- Sajnálom, hogy ennek így kellett történnie. - Mondom könnyedebb arckifejezéssel, minden erőmet összeszedve, nyitottan és kedvesen pillantok rá, elrejtem a jeges énem. Felszegett állal beszélek hozzá, büszkén, és mindenre értem. Azt is sajnálom, hogy beadta, hogy ő lesz az áldozata az egésznek, hogy nekem így kellett viselkednem. Sajnálom az egész eseményt.
- De, Adam... - Kezdek bele lágy hangon, halkan, végül azonban összezárom ajkaimat, megrázom a fejem, jelezve, hogy semmi, inkább hagyjuk. Kicsit megemelem a kezem, intek neki egyet, búcsúképpen. Nem, nincs több mondanivalóm, sajnos. Épp eleget győzködtem őt, nem szeretem feleslegesen hallatni a hangom.
Szóval megfordulok, mindkét kezemmel belekapaszkodok a táskám fülébe, hogy erőt adjon nekem, és már megyek is a bejárati ajtó felé. Kilépek, a hűvös szellő megcsapja az arcom és csendesen baktatok vissza a falu felé.
Ennek biztosan így kellett lennie?