Egy olyan hely, melyen hiába beszélsz hangosan, vagy akár kiabálhatsz is, nem sokat ér, hiszen ezek a portrék mindent és mindenkit leköröznek. Egyes privát statisztikák szerint a legtöbb célba ért hátsó támadás ezen a folyosón hangzott el, hiszen elég kimondani az átkot, a pálcáig eljut az információ a célba vett azonban mindezt már nem hallja meg. Itt mindenféle és fajta ember keveredik, vidéki képek keverednek a városiakkal, mind egymásnak kiabálnak át, nem veszik a fáradtságot, hogy kisétáljanak a keretből, náluk így is tökéletesen megy az információcsere, melyből olyan szintű keveredés van, hogy még az Edicumban se lehet megjelentetni. Az emberi hangokhoz keveredik a különböző foglalkozások, piaci kofák hangja, valamint a szabadon tartott állatok sokaságának különböző hangmagasságokon történő kommunikációja. Ezen a helyen vigyázni kell a tettekkel, hiszen sokan azt hiszik, hogy ha nem hallják nem is látják a dolgokat, pedig szinte ki vannak éhezve arra, hogy valami új dolgot kürtölhessenek szét a kastély egész területén.

Pár nappal ezelőtt fogadtunk a barátokkal. És mivel nem sikerült  nekem megcsinálnom azt amit ők adtak feladat ezért ők ki találták nekem a “büntetést”. Nagy nehezen belle mentem. És azt kaptam, hogy egy adott napon végig bekötött szemmel kell közlekednem az egész iskolában. És már előtte este felraktak rám egy fekete-fehér szemkötött. Nagyon furcsa volt benne aludni, mert rajtam soha nem volt még ilyen vagyis volt, de soha nem szeretem őket. Valamiért mindig zavart.

A másnap reggelem igen csak érdekes volt. Már eljutni az ajtóig nagyon furcsa volt. Nem éreztem a földet. És egy könyvet sikeresen a lábamra is ejtettem reggel. Szóval jól indult a nap. Azt nem tudom, hogy de valahogy felöltöztem és megcsináltam mindent. És valahogy kijutottam a folyosóra. Ezt abból következtettem ki, hogy mire eljutottam a következő szakaszra bele ütköztem egy oszlopba. Nem tagadom nagyon fájt. De végül csak feltápászkodtam és tovább mentem. És a következő sarkon bele ütköztem valakibe. Mert éreztem ahogy újra ki esnek a kezeim közül a könyvek és mivel pontosan tudom milyen össze ütközni valakivel ezért gondolom, hogy most is ez történhetett. És hirtelen belle gondoltam “fú vajon mennyire fog hülyének nézni az illető”. Mivel szerintem nem ismerem ezért kicsit félve meredek a sötétségbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=865648#post865648][b]Fekete Nonó - 2023.07.22. 16:39[/b][/url]

Pár nappal ezelőtt fogadtunk a barátokkal. És mivel nem sikerült  nekem megcsinálnom azt amit ők adtak feladat ezért ők ki találták nekem a “büntetést”. Nagy nehezen belle mentem. És azt kaptam, hogy egy adott napon végig bekötött szemmel kell közlekednem az egész iskolában. És már előtte este felraktak rám egy fekete-fehér szemkötött. Nagyon furcsa volt benne aludni, mert rajtam soha nem volt még ilyen vagyis volt, de soha nem szeretem őket. Valamiért mindig zavart.

A másnap reggelem igen csak érdekes volt. Már eljutni az ajtóig nagyon furcsa volt. Nem éreztem a földet. És egy könyvet sikeresen a lábamra is ejtettem reggel. Szóval jól indult a nap. Azt nem tudom, hogy de valahogy felöltöztem és megcsináltam mindent. És valahogy kijutottam a folyosóra. Ezt abból következtettem ki, hogy mire eljutottam a következő szakaszra bele ütköztem egy oszlopba. Nem tagadom nagyon fájt. De végül csak feltápászkodtam és tovább mentem. És a következő sarkon bele ütköztem valakibe. Mert éreztem ahogy újra ki esnek a kezeim közül a könyvek és mivel pontosan tudom milyen össze ütközni valakivel ezért gondolom, hogy most is ez történhetett. És hirtelen belle gondoltam “fú vajon mennyire fog hülyének nézni az illető”. Mivel szerintem nem ismerem ezért kicsit félve meredek a sötétségbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=865651#post865651][b]Herlai Hélia - 2023.07.22. 17:32[/b][/url]

Szóval még mindig itt van a kezemben a levél, amit anyának már kora reggel megírtam, mert képtelen voltam aludni. Hajlamos vagyok az inszomniára, de ez általában nálam időszakos. Másfél két hétig rosszul alszom, két óránként felébredek, és amíg alszom, addig is csak felületesen, inkább félálomban, mint rendes mély alvásban létezem. De most már két hét is elémúlt, és tudom, hogy azért, mert várom, anya mikor ír apa állapotával kapcsolatban. Még nem tudni mi a baja. Valami emésztőrendszeri nyavaja lehet, de egyelőre a medimágusok és a mugli orvosok is csak vizsgálódnak, apa meg hát...viseli. És bár nem osztanak meg velem túl sok információt, én akkor is érzem, hogy valami gáz van. Az is lehet, hogy már tudják is mi a baja, csak nekem meg Hunornak nem mondják el. Akárhogy is van, megírtam anyának a levelet, hogy tényleg mondjnak valamit, mert nekem így még nehezebb ez az egész így, hogy nem vagyok ott. Tanulni sem tudok rendesen, tiszta stresszben élek már hetek óta, az utóbbi két hétről már ne is beszéljünk. Úgy markolom ezt a kicseszett levelet, mintha az  én életem függne tőle, és a gondolataim is úgy ugrálnak és szikréznak ide meg oda, mint mikor egy elrendezett tüzijátékot véletlenül indítanak el. Egyszer csak elég a kanóc, a patronok vagy micsodák még össze vissza állnak, és az agydban egyszer csak B U M M!- Basszus, mi a..
Pár kemény kötésű könyv csapódik az arcomra, és a lábamra, mintha valami könyvkidobós játékba gyalogoltam volna bele. A pofámba csapódó könyvtől hirtelen semmit nem látok, és egy kevésbé elengás félkezes támasztásos csúszással sikerül hátra esnem. Jobb kezemmel a földet támasztom, a ballal az arcom simogatom, ami ég, minta egy ajtónak mentem volna neki. Az első sokk után a szemem is kinyílik, hogy körbenézzek, mi is intézett ellenem támadást. Nos, a támadóm egy sötét hajú, nálam idősebb lány izé...- Merlinre, mi a fészkes fenét csinálsz BEKÖTÖTT SZEMMEL?
 Gyorsan feltápászkodom, nehogy bárki más is észre vegye, ahogyan a földön ülök az arcom simogatva. Leporolom a ruhám, a kissé megrándult kezem is gyors vizsgálódásképp megsimogatom, majd igen csúnyán nézek a lányra, nem mintha ő ebből bármit is látna.-Eléggé felelőtlen dolog ám. És veszélyes is. Nem ítélem el az összes veszélyes dolgot, sőt, igenis szeretem a veszélyt, de akkor legyen valami izgalmas, valami...valami, ami nem egy béna bekötött szemmel a folyosón flangálok a keménykötésű könyveimmel. A padlón heverő könvyeire esik a pillantásom, és egy kis habozás után felszedem őket, hogy a kezébe adjam őket.
- Ezeket elhagytad. És nem, nincs semmi bajom, köszönöm a kérdésed.Hangszínem kissé élesre sikerül, de aztán az agyam zugában a harag helyét átveszi a kiváncsiság. - Ez a hobbid, vagy valami beavatási rítus valami menő társaságba?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=865652#post865652][b]Fekete Nonó - 2023.07.22. 17:52[/b][/url]

Hirtelen nagyon meg ijedek a hangtól. De aztán elkezdek válaszolni.
- Hát... olyasmi. De még sem. Az van, hogy a barátaimmal kitaláltunk egy fogadást és vesztettem és ezért vagyok be csukot szemmel. És sajnálom. - kérek bocsánatot
- nem ált szándékomban össze ütközni veled. És igen tudom. - de tényleg. Nem akarom becsapni
- Amúgy be sem mutatkoztam. Fekete Nonó vagyok. Eridonos, ötödikes. - hadarom el a szokásos szöveget. Egész jól megy beszélni becsukot szemmel - örülök amúgy neki, hogy semmi baja. Nem akartam megsebesíteni. Kicsit azért szégyenlem magamat. Már mint 19 éves korom létére ilyen hülyén megismerkedni valakivel akit nem is látok. Azért nagyon ciki. Ha ennek vége és végre le vehetem ezt a vackot akkor tarkón csapom mindegyik barátomat. Mert ez így nagyon égő. Remélem amikor ezt kitalálták nekem akkor ezt ők is tudták. Bár nyilván azért adták ezt a feladatott, mert tudták, hogy ezzel nagyon megfognak alázni.
- Figyi. Eszembe jutott egy furcsa ötlet. Mi lenne ha elkísérnél. És úgy lennénk mindig együtt, hogy rajtam van ez. És nem mondod el ki vagy. Hanem titok lesz egyenlőre. És nem tudom majd egyszer meglátom te ki vagy. Mit gondolsz? - ajánlom fel neki. Mert akkor nekem egy teljesen ismeretlen ember lesz. És lehet, hogy néha látjuk egymást a folyosókon és lehet órán, de csak ő fogja tudni. Nem tudom ez, hogy jutott eszembe, de valahogyan ez mégis kiforrt a fejemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=865653#post865653][b]Herlai Hélia - 2023.07.22. 20:11[/b][/url]

Beavatási rítusnak egy menő társaságba mondjuk nem elég ijesztő, de mivel fogalmam sincs, itt milyen társaságok vannak, ha egyáltalán vannak, így ha a lány azt mondaná, igen, én pedig belekeveredtem, és meg fogom szívni, simán benyelném.
-Fogadás. Áh,akkor részvétem. Én még sosem veszítettem el fogadást. Jóóóó, mondjuk életemben kétszer, ha fogadtam valamiben. Felelem, mintha valami tudományos tényt közölnék vele. Egészen fura úgy beszélgetni valakivel, hogy közben kendő van a szemén. Túl kiszolgáltatott egy dolog. Szépen körbepislantok, a társai nem e figyelik, hogy betartja e a szabályokat, és nem e veszi le a kendőt, de nem látok senkit. Ha látták az iménti kis incidenst, biztosan nagyon élvezték, pedig egáltalán nem volt vicces. - Á, felejtsük el...Na jó, azért pár napig még emlékezni fogok rá....- Örülök Nonó a...örülök ennek a kissé szokatlan találkozásnak. Én Hélia vagyok, Levitás elsőéves. Nyújtom a kezem automatikusan, de azzal a lendülettel le is teszem a kezem, úgy sem látja, mit erőlködöm. - Kísérjelek? Ö..persze, csak mondd, hova megyünk. Anyámnak írt levelem felveszem a földről, és a hátsó zsebembe csúsztatom.
Ahogy újra felegyenesedem, mielőtt mág válaszolna, bevillan, hogy mi van ha..mi van ha éppen bevásárolni megy a faluba pennáért, vagy..mittudom én bármiért? Mindenki minket fog nézni, én meg tiszta lámpalázba jövök majd, és együtt fogunk elesni! Nem, nem, minden okés lesz, lehet..igen, igen, lehet épp a könyvtárba tart, hiszen könyvek vannak nála. Felolvasok neki egy két oldalt, meg jegyzetelek.
-És elárulhatod nekem, mi volt a fogadás tárgya, vagy meg kell, hogy öljenek, ha elmondod? Ú, az ott nem egy dudor a fején? Félre húzom a szám, tuti nekiment még pár dolognak ide fele jövet. Az a jó abban, hogy nem vagyok magas, hogy esni sem esek magasról...- Gyakran fogadsz a barátaiddal?
Ha a szerencse forgandó, Nonó szerencsekereke most a fekete nem nyert feliraton áll. Na de...hogyan is kísérjem? Szépen lassan körbesétálom, majd megállok a bal oldalán. - Na figyu...most a szabad kezed rárakom a vállamra, így ni. Igen, nem vagyok egy magas csaj...így én előtted leszek, és nem mész neki semminek. Csak a lábamra vigyázz, semmi esetre se taposs meg rendben?   

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=865654#post865654][b]Fekete Nonó - 2023.07.22. 21:08[/b][/url]

A hangja nagyon szép. Amúgy nem szabadott volna elmondani, hogy ki.
– ahm… az a helyzet… hogy… na jó figyelj lehet félreértettél. Én úgy gondoltam legyünk olyan barátok akinél én nem tudom te ki vagy. De így, hogy elmondtad. Hát tudod…. tudom már ki vagy. És így már nem nagy dolog a találkozás. Nem azért tök jó, hogy barátok vagyunk. Csak így ez az ötlet kicsit elszállt. - sóhajtok egyet. - Ki akartam menni egy kicsit a vadőr lakra. Hátha ott kicsit jobban tudok bármit csinálni és annak reményében is, hogy nem lesz különösebb bajom ott. - bár az eredeti ötlet a volt, hogy a könyvtárban olvasok, de hát rá kellet jönnöm, hogy bekötött szemmel kicsit nehéz olvasni.
– Azt nem mondhatom el. És nem, nem gyakran szoktam fogadni a barátaimmal - nem akarom elmondani, hogy egy fiút kellett volna randira hívnom. Vagyis a kiszemeltemet kellet volna. De nem sikerült. És, hogy vissz utasított. - amikor megfogja a kezemet valami furcsa érzés fog el. Megdobban a szívem és nem úgy mint amikor megijed az ember. Hanem egy jóleső érzés. - ok… é… s… - mondom nagyon akadozva. A szívem elkezd gyorsulni és mintha ki akarna ugrani a helyéről. Valami nagyon furcsa érzés fog el. Mint amikor…
- Jacobbal voltam - hangosan fejezem be. Fú nagyon elpirulok. Ránézek Héliára és nagyon furcsa érzés fog el. Hirtelen elengedem a kezét és nagyon elkezdek pirulni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=865673#post865673][b]Herlai Hélia - 2023.07.24. 10:25[/b][/url]

Olyan barátok, akinél nem tudja ki vagyok. De...ha még sosem találkoztunk, ami valószínű, mert nekem nem ismerős,bár el van takarva a szeme, szóval ha nem találkoztunk, attól hogy tudja a nevem, még nem tudja, ki az a Hélia. Kissé értetlenül állok előtte, próbálom megérteni, mire gondol, de arckifejezésemre kiül az értetlenség.
- De...csak a nevemet tudod. Ha holnap elhaladsz mellettem a folyosón, nem fogsz felismerni, hacsak meg nem szólalok. De hang alapján meg a nevem nélkül is be tudsz azonosítani. Én mondjuk felismerlek, de az nekem nem gond.
Fura egy kérés, meg nagy találkozás...csak egy fogadás. Vaksin esik kel a kastélyban, ő meg nagy találkozást akar? Éééés, először is, még nem vagyunk barátok, bár szerintem valóban nem vagyok ellenséges. Elszállt? Mi? A piros lufi? -Hát...te tudod...Kicsit örülök, hogy nem látja a fura félrehúzott szemem és szám, ami a nem értemmiahelyzet arcom.
-Jó, akkor irány a vadőrlak. Játszhatunk olyat, hogy ismeretlen dolgokat adok a kezedbe, neked meg ki kell találni, mi az. Mondjuk bogarakat, levelet, virágot, kavicsot, vagy valami undi dolgot, hogy legyen valami értelme is. Kár, hogy nem árulhatja el, de ha nem, hát nem, annyira nem fog megölni a kiváncsiság, hogy ne tudjak tőle aludni. Aludni amúgy sem tudok apa miatt. Ráhelyzetem a kezét a vállamra, hogy útnak induljunk, mint valami béna játékot játszó előkészítős kislányok. Már lendítem is a lábam, mikor indokoltalanul bök ki a hátam mögött egy fiú nevet. Oké, bár fogalmam sincs, ki az a Jacob, de ha jobb kint, mint bent...nekem jó. Az emberek és a kapcsolatok olyan ingatag dolgok, sosem tudhatod, mikor érsz ingoványos és veszélyes talajra, aztán egyszer csak puff. A földön vagy.
- És ki az a Jacob? Nem ismerem. Valami fiú, aki tetszik neked?
Én nem vagyok egy szerelmes típus, a romantikus alkattól pedig baromi messze állok. Nehezen és lassan kezdek kötődni bárkihez is, ezért vagyok inkább egyedül úgy általában. Nem vagyok egy emberfóbiás csaj, csak olyan óvatos, mint a róka a Kishercegben. A dolgokhoz idő kell és józanság, megfontoltság. Csakis ésszel. De Nonó arcszíne karmazsin vörössé válik, és elkapja a kezét. Okééé, akkor ez egy kényes témaaa
- Nem kell beszélned róla, ha nem akarsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=865674#post865674][b]Fekete Nonó - 2023.07.24. 11:04[/b][/url]

Elgondolkodom. Végül is igaz.
– Ez mondjuk nagyon is igaz - mondom
Bólintok - oké ez egy jó ötlet csak ne rakj bele undi dolgokat
– Igen. Egy fiú akit egy önkéntes alkalomkor megismertem jobban és azóta tetszik. De aztán bevallottam neki az érzéseimet, de végül visszautasított. - amúgy erről eszembe jut, hogy nem is mondtam még el neki a történetemet. Talán azért, mert nem látom és nem jött ez az automatikus “mozdulat”. De ki tudja.
- Amúgy magamról még nem is meséltem annyit. - először megkérdezem tőle, hogy szeretné-e hallani a történetemet, mert lehet nem is érdekli.
– Elmeséljem a történetemet? - kérdezem. És közben körülnézek, hogy hol vagyunk. De aztán rájövök, hogy semmit sem látok. - hol vagyunk? - kérdezem, mert annyira nem tudom hol járunk. Honnan is tudnám. Talán ha már kint lennénk akkor lennének növény illatok. Gondolkodom. Várok egy kicsit.
– Ja nem az. - próbálok kitalálni valami hazugságot, de végül csak ennyit felelek - mindegy semmi - még nem állok készen arra, hogy bevalljam a levitásnak, hogy lehet belé szeretem. Több dolog miatt is. Első, hogy még nem tudom mit érzek. És másodszor kisebb nálam így nem is annyira lehetne semmi. És még egy ok az, hogy nem is lehetne belőle semmi, mert ő kiskorú és lány. Az érzelmek miért ilyen nehezek. Hagyjuk. Nem akarom ezt a témát tovább firtatni. Felnézek a lányra. Fülig pirulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=865688#post865688][b]Herlai Hélia - 2023.07.25. 23:09[/b][/url]

Persze hogy igaz, én mondtam. Oké, nem lehet mindenki éles kés abban a bizonyos fiókban, Merlin látja lelkem, nem fogom az orra alá dörgölni. Általában idegesít az a fajta tompaság, de ma megígrtem magamnak hogy türelmes és segítőkész leszek...ameddig bírom. Ha elfogy a türelmem, maximum bevezetem egy gödörbe, vagy utána kiabálom, hogy ezaz, még két lpés, míg lefejel valamit. De nem, kibírom, ha a száját nem hagyja el több képtelenség.
- Nem, nem rakok bele...
Szóval fiú, meg szerelem, és zutty. Micsoda hülyeség valakinek rögtön bevallani. Jó, hogy nem írja fel a homlokára, hogy céltábla, vastag, fekete betűkkel.
- Ötödévesen a vizsgák miatt ennyire elmegy az ember.......khmmm
Nagy levegő. Beszív. Kifúj. - Szerintem nem kell mindig mindent rögtön kimondani.Vajon mi lett volna, ha a keleti szárnyra fordulok rá? Elnézek a másik irányba, sóhajtok egyet, majd tudomásul veszem a mai sorsom.
- Ha nem egy órás a történeted, elmesélheted. Addig kijutunk innen.Határozott léptekkel indulok meg, mint akit kergetnek, pár lépés után jövök rá, hogy nem vagyok egyedül. - Még a folyosón. Nyugati, harsogó potrék. Ha a festményekre hallgatna, már ötször nekiment volna a falnak.
- Egy jó tanács. Ne fogadj olyasmiben, aminek a teljesítésében nem vagy biztos. Legalább mondjuk becsületesen játszik, sokan csalnának ilyenkor. A folyosón lévő portré egyik másik portréja hangosan helyesel, és olyanokat kiabál be, mint a Meghiszem én azt! és a Aki nem csal, az hazudik!
- Amúgy a legegyszerűbb az lenne, ha a klubhelyiséged felé kísérnélek nem? Jó, nem rázom le, csak biztonságosabb lenne, hiszen ott jobban kiismeri magát.
-Mármint az jó, ha a vadőrlak után elkísérlek? Ott jobban boldogulsz majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=865912#post865912][b]Fekete Nonó - 2023.07.31. 18:39[/b][/url]

Érzem a lányon, hogy kezd ideges lenni. Mivel nem látok ezért a többi érzékszervem sokkal kifinomultabb lett. Ezért nagyon is érzem a lányon, hogy mit érez. Akarom vagy sem. Megpróbálok a lányra nézni. Megnyugtatás képen rá mosolygok. A következő mondata kicsit megbánt.
– Miből gondolod? - kérdezem
– Ez mondjuk nagyon is meglehet. Bocsi kicsit bátrabb vagyok. Valamiért. - mondjuk amúgy is az vagyok. Nagyon durván közvetlen. Ami a legtöbbször nem jó. Ez egy nagyon negatív tulajdonságom, de ezt tudom magamról
– Nagyon közvetlen vagyok. Amiért bocsánat. (Sajnos.) – kicsit szomorúan tekintek rá
– oké. Szóval a szüleim cirkusz vezetők. Gyerekkoromban rengeteget voltam ott és rengeteget adtam is elő. Például tűz zsonglőrködőm, karikával ilyenek. És hát én úgy tudtam meg, hogy boszorkány vagyok, hogy egyszer láttam hogy anyukám varázsolt. Plusz volt egy kis incidens. Az, hogy volt az előadás és a közönség felé ment a tűzkarika - itt egy levegő szünetet tartok - ,de vissza repült a kezembe. Akkor még nem tudtam, hogy boszorkány vagyok. És utána kicsit később megjött a levelem. És akkor elmondta anyukám az igazságot. Aztán elkezdtem az első évemet itt a bagolykőben. – nem tudom mennyi idő volt ezt elmesélni, de remélem nem lett egy órás. Kicsit kuncogok.
Mikor elmondja hol vagyunk, bólintok. És mintha elkezdenék pirulni. Olyan hirtelen jön. Valahogyan elkezdtem kis szünet után érezni a kezét és fülig pirulok új fent.
– oké - felelem kicsit bizonytalanul
– inkább csak az volt, hogy rengeteget beszéltem nekik róla és mindig mondták, hogy mondjam el neki. Mert nem veszthetek semmit. És azért találták ki mert talán ezzel egy kicsit motiváltabb leszek. Ennyi
– Igen, csak ügye onnan indultam. Már mint onnan indultam a legelején is. Szóval az nem lett volna túl igazságot onnan menni. Plusz a lelkemre kötötték, hogy el kell hagynom a körletet. Aztán vissza mehetek, de nem maradhatok végig ott. Pontosan ezért. De szerintem teljesítettem. Szerintem ha a vadőr lakik eljutok plusz ott el vagyok egy fél órát vagy valami és utána vissza téblábolok a klubhelyiségig akkor szerintem bőven teljesítettem. - magyarázom a lánynak

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=865932#post865932][b]Herlai Hélia - 2023.08.01. 11:12[/b][/url]

Nos, miből is gondolom? -Mert vannak gondolatok, amikot jobb, ha egy ideig érlelünk magunkban. Amíg összeérnek az érzések, a gondolatok. És a körülmények sem mindig alkalmasak. Ki kell várni a megfelelőt. Nem jó, ha túl hamar közöl az ember bizonyos dolgokat.Hát ezért. Én szeretek például több időt szánni a saját belső monológjaimra. Van, hogy mire harmadszor is átgondolom, változtatok rajta, és a végső, tökéletes állapotában adok neki hangot. Lektorálom, és cenzúrázom, kidobom ami mégse kell. -Ha egyszer már kibökted, nem tudod visszaszívni, az már akkor elhangzott, akkor is, ha vér ciki, és akkor is, ha ez magadban sokkal jobban hangzott. A bátorság pedig nem egyenlő a botorsággal. Bocsánatot kér, ezért a közvetlenségért, ahogy ő nevezi, pedig tőlem igazán nem kell bocsánatot kérnie. Látpm rajta, szeretné elmesélni a..történetét, így egyszerűen csak hagyom, hátha utána jobban éerzi magát tőle. Kicsit nehezen értem, mit mond, de próbálom követni. Cirkusz, meg tűzkarika. Ahogy követni próbálom, én is úgy érzem, minth eg trapézon himbálóznék, ahol kétségbeesetten keresem a mnető puha matracot alattam, de hirtelen megtorpanok, Nonó simán el is botolhatna, ha nem figyel eléggé.
- Na, várj egy kicsit. Szóval előtte nem is mondta anyukád? És mi a helyzet apukáddal? Én is félvér vagyok, de nem éltem teljes varázstudatlanságban a levelem előtt. Újból elindulok, lassabb tempóban, mielőtt valóban orra bukik, elered az orra vére és blöeeee....Igen, most már el tudom kézelni, ahogy rengeteget beszél róla, elég tisztán el lehet képzelni.
-Hát jólvan, azért dicséretes, hogy betartod a szabályt, akkor is, ha cikis helyzetbe hozhatod magad. Én lehet hogy....csalnék. A csalnék szó előtt hagyok egy kis szünetet és magát a csalnék szót sokkal halkabban mondom, szinte suttogva. Olyan taszító kimondani úgy ragozva, hogy azt én csinálnám. Csalnék. Nem szoktam csalni, de ha valamit nagyon nem akarok, akkor azt nem teszem meg, pláne nem pár haver, meg egy kis fogadás miatt. De persze iába mondom halkan ki a szót, vagy sőt, azt hiszem, pont amiatt, mert szinte csak tátogom, a portrék hangosan kezdik harsogni, higy CSALNAAAA!!!  CSALNAAA!!!
-Csssssss már, a manóba is! Próbálom csendre inteni őket, de csak kinevetnek, hiába néze szúrós tekintettel.
Ahogy Nonó részletezi a szabályokat, bólintok, bár nem látja. Teszünk egy kört, aztán lefutok még este előtt a faluba.
- Rendben, akkor sétálunk egyet, aztán visszakísérlek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=866000#post866000][b]Fekete Nonó - 2023.08.04. 22:33[/b][/url]

Nagyon igaza van a lánynak. Nem tudom miért, de kezdek egyre jobban bízni benne. Nem tudom. Valahogy két felé húz a szívem, hogy “nem is láttad még ne akarj neki rögtön szerelmet vallani” a másik meg “kicsit beszélgess vele és aztán vallj” próbálok a kettő között találni egy kiskaput. De mintha az a kapu kulcsra lenne zárva és a kulcs pedig elveszett volna.

Túlságosan is igazat tudok adni a lánynak
– Igen sajnos. Néha nagyon nem vagyok meggondolt - miket beszélek?? hogy néha nem vagyok meggondolt???? hiszen soha nem gondolkodom mielőtt beszélek, hiszen mindig ömlenek a szavaim.
– Ő se mondott semmit. Gondolom egyikük se akarta, hogy megtudjam, mert csak rossz sebeket téptek volna fel. Mert… - itt kicsit megakadtam. Elmondjam neki? gondolkodom. Na jó, bízom benne. A fejemet kicsit oda döntöm a fejemet, hogy oda súgjam neki:
- Anyukámat a szülei elítélték, mert a cirkuszban felhasználta a varázslatot. Ezért nem tartják a kapcsolatot. És nem akarta a sebeket feltépni. Fogalmazunk így - na úgy látszik a fogalmazásom is kezd egyre rosszabb lenni. Mi történt velem hat év alatt. Lehet, hogy igaza volt a lánynak… elmosolyodom. A következő mondatára még egy mosoly húzódik a számra
– Hát nem is tudom. Vesztettem… Amúgy meg kicsit magamat is fel akartam mérni mennyi ismerem a sulit… - fel nevetek
– Meg azért illene tudnom csukott szemmel is, hogy mi hol van az iskolában, ha már hat éve itt vagyok. Igen buktam egy évet. Ha érdekel elmondom - nem akarom ezzel untatni, de ha érdekli mesélek. Nincs ellenemre imádok beszélni. Mintha mondtam volna. Lehet, hogy lemaradt. Nevetek egy kicsit a saját gondolatomon. Nem tudom hirtelen mire mondja, hogy csend legyen. Ezért inkább hallgatok. Mert aztán lehet nekem mondja. De aztán elkezdtem hallani a portrékat.
– hallgassatok már el! - szólók rájuk határozottan. Érzem a hatását a szavaimnak. Mert utána olyan csendben voltak, hogy azon még én is meglepődtem, de lehet, hogy csak a saját határozottságomon lepődtem meg ennyire. Ezt nem tudtam eldönteni
– Nem kell őket sajnálni. - mondtam kicsit vigyorogva. Elképzeltem a szemem előtt a portrék arcát (persze a lány arcát is) és tovább vigyorogtam. Végül megszólalt a lány.
Egészen megszoktam a sötétséget. Mert valahogy hirtelen azon kaptam magamat, hogy mintha látnám őt. De aztán bele gondolok, hogy az nem lehet hiszen rajtam van a szemkötő. Csak bólintok egyet az ötletre.
És elindulunk. Közben kicsit beszélgetünk és azon kapom magamat, hogy kint vagyunk a vadőr laknál. (legalábbis nagyon úgy érzem. Valahogy meg csapnak a régi emlékek. Szóval csak megérzés) Nagyon nosztalgikusan tekintek körbe. Még úgyis, hogy semmit nem látok, mégis látom magam előtt az egész tisztást. A házat a füvet a szarkát ahogy rá szegezem a pálcát és A kolbászt, ahogy mozgok, a régi Nonót és a beszélgetésünket is fel tudom idézni ami a mi nap elhangzott. Elmosolyodom és megszólalok.
– Fú, ez nagyon nosztalgikus számomra. Tudod én amikor annyi idős voltam mint te akkor itt voltam. – adom át a tudásomat az elsősnek - És itt találkoztam az első legjobb barátnőmmel. Levitás volt mint te. Angelica Black Wingnek hívták. - kis szünetet tartok
- Azóta ő végzet. – közben vissza gondolok arra a napra.  
Vissza fordultunk. Az utat nem is figyeltem. Hélia néha szólt, hogy éppen merre tartunk vagy éppen figyelmeztettet az előttem lévő akadálypályára. De olyan gyorsan eltelt az idő, hogy az hihetetlen. Közben jól megismertem a lányt. Nem akartam elbúcsúzni tőle, de lehet hamarosan bekövetkezik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=866041#post866041][b]Herlai Hélia - 2023.08.09. 19:41[/b][/url]

Persze vannak pillanatok, amikor az ember egyszerűen nem gondolja át, mit tesz, csak megtörténik. Én kiborulok az ilyen pillanatoktól, mert az azt jelenti, nem én irányítok. És valóban az van, hogy amit egyszer kimondasz, azt...azt nem tudod visszaszívni, hacsak nem raksz rá az illetőre egy felejtés átkot. Egyszerűen célszerűbb csendben maradni, amíg nem vagy biztos a dolgodban. SZóval valahol megértem, de roppant bosszantó.
-Hát..nem egészen értem. Vagyis, ha azt az oldalát nézrm, hogy meg nem érdemelt előnyre tett szert, akkor igen, az bosszantó. De azért annyira csak nem, hogy mumus legyen az egész boszorkányság. Egyszerűen nekem ez...fura.
A  festmények a falon hegyezik a fülüket, de már nem kiabálják, hogy CSALNAAA..a folyosón egy pár pillanatig egészen nagy csend kerekedik, annyira, hogy csak a cipőink kopogása hallatszik, aztán meg hogy a lány beszél. AZ a helyzet, hogy most annyira nem igazán érdekel, hogy bukott egy évet. Ha mndjuk egy jobb lábas keléses napomon talál meg, amikor kedvem van cseverészni, akkor bizonyára meghallgatnám, de most..ma valahogy csak egyedül szeretnék lenni megint.
- Csukott szemmel? Miért kéne ismerni a sulit csukott szemmel? Őszinte megdöbbenés ül ki az arcomra, amit ha nem is lát, a hangomon hallhatja.
- Izé, ebből is van később vizsga? Egyáltalán nem ér a fiatalabbat ijesztgetni, és annak a gondolata, hogy ilyen bugyuta kastélyismereti vizsgám is lesz, kissé megijeszt. De nincs is ilyen tantrágy, tuti átver.
- Ennyire azért én sem vagyok szorgalmas.
A folyosót és a kastélyt is elhagyjuk idő közben. Igyekszem magam sem orra bukni, és úgy vezetni Nonot, hogy ne legyünk túl feltűnőek. Ahogy a vadőrlakhoz érünk, megállok kicsit venni egy nagyobb lélegzetet. Mond egy nevet, valami Angelikát, de nem ismerős, de aztán folytatja is, hogy végzett, amire csak némán bólintok.
-Jó, valóban nem rossz hely. Igazából az egész kastély elég menő. Viszont a nem nagy baj, visszakísérlek, van még egy két dolog, amit el kell intéznem.
A zsebemben lévő levelemet megérintem, megvan e még, majd kissé csendesen visszakísérem az új ismerősöm a klubhelyiségébe.
-Örültem a fura találkozásnak. De legközelebb óvatosabban fogadj.
Visszaúton a levelet már majdnem feladtam, de egy rövid sóhaj utn visszacsúsztatom a zsebembe és a könyvtárba vánszorgok vissza csiga lassúsággal. Jaj apa...