Egy olyan hely, melyen hiába beszélsz hangosan, vagy akár kiabálhatsz is, nem sokat ér, hiszen ezek a portrék mindent és mindenkit leköröznek. Egyes privát statisztikák szerint a legtöbb célba ért hátsó támadás ezen a folyosón hangzott el, hiszen elég kimondani az átkot, a pálcáig eljut az információ a célba vett azonban mindezt már nem hallja meg. Itt mindenféle és fajta ember keveredik, vidéki képek keverednek a városiakkal, mind egymásnak kiabálnak át, nem veszik a fáradtságot, hogy kisétáljanak a keretből, náluk így is tökéletesen megy az információcsere, melyből olyan szintű keveredés van, hogy még az Edicumban se lehet megjelentetni. Az emberi hangokhoz keveredik a különböző foglalkozások, piaci kofák hangja, valamint a szabadon tartott állatok sokaságának különböző hangmagasságokon történő kommunikációja. Ezen a helyen vigyázni kell a tettekkel, hiszen sokan azt hiszik, hogy ha nem hallják nem is látják a dolgokat, pedig szinte ki vannak éhezve arra, hogy valami új dolgot kürtölhessenek szét a kastély egész területén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=865651#post865651][b]Herlai Hélia - 2023.07.22. 17:32[/b][/url]

Szóval még mindig itt van a kezemben a levél, amit anyának már kora reggel megírtam, mert képtelen voltam aludni. Hajlamos vagyok az inszomniára, de ez általában nálam időszakos. Másfél két hétig rosszul alszom, két óránként felébredek, és amíg alszom, addig is csak felületesen, inkább félálomban, mint rendes mély alvásban létezem. De most már két hét is elémúlt, és tudom, hogy azért, mert várom, anya mikor ír apa állapotával kapcsolatban. Még nem tudni mi a baja. Valami emésztőrendszeri nyavaja lehet, de egyelőre a medimágusok és a mugli orvosok is csak vizsgálódnak, apa meg hát...viseli. És bár nem osztanak meg velem túl sok információt, én akkor is érzem, hogy valami gáz van. Az is lehet, hogy már tudják is mi a baja, csak nekem meg Hunornak nem mondják el. Akárhogy is van, megírtam anyának a levelet, hogy tényleg mondjnak valamit, mert nekem így még nehezebb ez az egész így, hogy nem vagyok ott. Tanulni sem tudok rendesen, tiszta stresszben élek már hetek óta, az utóbbi két hétről már ne is beszéljünk. Úgy markolom ezt a kicseszett levelet, mintha az  én életem függne tőle, és a gondolataim is úgy ugrálnak és szikréznak ide meg oda, mint mikor egy elrendezett tüzijátékot véletlenül indítanak el. Egyszer csak elég a kanóc, a patronok vagy micsodák még össze vissza állnak, és az agydban egyszer csak B U M M!- Basszus, mi a..
Pár kemény kötésű könyv csapódik az arcomra, és a lábamra, mintha valami könyvkidobós játékba gyalogoltam volna bele. A pofámba csapódó könyvtől hirtelen semmit nem látok, és egy kevésbé elengás félkezes támasztásos csúszással sikerül hátra esnem. Jobb kezemmel a földet támasztom, a ballal az arcom simogatom, ami ég, minta egy ajtónak mentem volna neki. Az első sokk után a szemem is kinyílik, hogy körbenézzek, mi is intézett ellenem támadást. Nos, a támadóm egy sötét hajú, nálam idősebb lány izé...- Merlinre, mi a fészkes fenét csinálsz BEKÖTÖTT SZEMMEL?
 Gyorsan feltápászkodom, nehogy bárki más is észre vegye, ahogyan a földön ülök az arcom simogatva. Leporolom a ruhám, a kissé megrándult kezem is gyors vizsgálódásképp megsimogatom, majd igen csúnyán nézek a lányra, nem mintha ő ebből bármit is látna.-Eléggé felelőtlen dolog ám. És veszélyes is. Nem ítélem el az összes veszélyes dolgot, sőt, igenis szeretem a veszélyt, de akkor legyen valami izgalmas, valami...valami, ami nem egy béna bekötött szemmel a folyosón flangálok a keménykötésű könyveimmel. A padlón heverő könvyeire esik a pillantásom, és egy kis habozás után felszedem őket, hogy a kezébe adjam őket.
- Ezeket elhagytad. És nem, nincs semmi bajom, köszönöm a kérdésed.Hangszínem kissé élesre sikerül, de aztán az agyam zugában a harag helyét átveszi a kiváncsiság. - Ez a hobbid, vagy valami beavatási rítus valami menő társaságba?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=865653#post865653][b]Herlai Hélia - 2023.07.22. 20:11[/b][/url]

Beavatási rítusnak egy menő társaságba mondjuk nem elég ijesztő, de mivel fogalmam sincs, itt milyen társaságok vannak, ha egyáltalán vannak, így ha a lány azt mondaná, igen, én pedig belekeveredtem, és meg fogom szívni, simán benyelném.
-Fogadás. Áh,akkor részvétem. Én még sosem veszítettem el fogadást. Jóóóó, mondjuk életemben kétszer, ha fogadtam valamiben. Felelem, mintha valami tudományos tényt közölnék vele. Egészen fura úgy beszélgetni valakivel, hogy közben kendő van a szemén. Túl kiszolgáltatott egy dolog. Szépen körbepislantok, a társai nem e figyelik, hogy betartja e a szabályokat, és nem e veszi le a kendőt, de nem látok senkit. Ha látták az iménti kis incidenst, biztosan nagyon élvezték, pedig egáltalán nem volt vicces. - Á, felejtsük el...Na jó, azért pár napig még emlékezni fogok rá....- Örülök Nonó a...örülök ennek a kissé szokatlan találkozásnak. Én Hélia vagyok, Levitás elsőéves. Nyújtom a kezem automatikusan, de azzal a lendülettel le is teszem a kezem, úgy sem látja, mit erőlködöm. - Kísérjelek? Ö..persze, csak mondd, hova megyünk. Anyámnak írt levelem felveszem a földről, és a hátsó zsebembe csúsztatom.
Ahogy újra felegyenesedem, mielőtt mág válaszolna, bevillan, hogy mi van ha..mi van ha éppen bevásárolni megy a faluba pennáért, vagy..mittudom én bármiért? Mindenki minket fog nézni, én meg tiszta lámpalázba jövök majd, és együtt fogunk elesni! Nem, nem, minden okés lesz, lehet..igen, igen, lehet épp a könyvtárba tart, hiszen könyvek vannak nála. Felolvasok neki egy két oldalt, meg jegyzetelek.
-És elárulhatod nekem, mi volt a fogadás tárgya, vagy meg kell, hogy öljenek, ha elmondod? Ú, az ott nem egy dudor a fején? Félre húzom a szám, tuti nekiment még pár dolognak ide fele jövet. Az a jó abban, hogy nem vagyok magas, hogy esni sem esek magasról...- Gyakran fogadsz a barátaiddal?
Ha a szerencse forgandó, Nonó szerencsekereke most a fekete nem nyert feliraton áll. Na de...hogyan is kísérjem? Szépen lassan körbesétálom, majd megállok a bal oldalán. - Na figyu...most a szabad kezed rárakom a vállamra, így ni. Igen, nem vagyok egy magas csaj...így én előtted leszek, és nem mész neki semminek. Csak a lábamra vigyázz, semmi esetre se taposs meg rendben?   

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=865673#post865673][b]Herlai Hélia - 2023.07.24. 10:25[/b][/url]

Olyan barátok, akinél nem tudja ki vagyok. De...ha még sosem találkoztunk, ami valószínű, mert nekem nem ismerős,bár el van takarva a szeme, szóval ha nem találkoztunk, attól hogy tudja a nevem, még nem tudja, ki az a Hélia. Kissé értetlenül állok előtte, próbálom megérteni, mire gondol, de arckifejezésemre kiül az értetlenség.
- De...csak a nevemet tudod. Ha holnap elhaladsz mellettem a folyosón, nem fogsz felismerni, hacsak meg nem szólalok. De hang alapján meg a nevem nélkül is be tudsz azonosítani. Én mondjuk felismerlek, de az nekem nem gond.
Fura egy kérés, meg nagy találkozás...csak egy fogadás. Vaksin esik kel a kastélyban, ő meg nagy találkozást akar? Éééés, először is, még nem vagyunk barátok, bár szerintem valóban nem vagyok ellenséges. Elszállt? Mi? A piros lufi? -Hát...te tudod...Kicsit örülök, hogy nem látja a fura félrehúzott szemem és szám, ami a nem értemmiahelyzet arcom.
-Jó, akkor irány a vadőrlak. Játszhatunk olyat, hogy ismeretlen dolgokat adok a kezedbe, neked meg ki kell találni, mi az. Mondjuk bogarakat, levelet, virágot, kavicsot, vagy valami undi dolgot, hogy legyen valami értelme is. Kár, hogy nem árulhatja el, de ha nem, hát nem, annyira nem fog megölni a kiváncsiság, hogy ne tudjak tőle aludni. Aludni amúgy sem tudok apa miatt. Ráhelyzetem a kezét a vállamra, hogy útnak induljunk, mint valami béna játékot játszó előkészítős kislányok. Már lendítem is a lábam, mikor indokoltalanul bök ki a hátam mögött egy fiú nevet. Oké, bár fogalmam sincs, ki az a Jacob, de ha jobb kint, mint bent...nekem jó. Az emberek és a kapcsolatok olyan ingatag dolgok, sosem tudhatod, mikor érsz ingoványos és veszélyes talajra, aztán egyszer csak puff. A földön vagy.
- És ki az a Jacob? Nem ismerem. Valami fiú, aki tetszik neked?
Én nem vagyok egy szerelmes típus, a romantikus alkattól pedig baromi messze állok. Nehezen és lassan kezdek kötődni bárkihez is, ezért vagyok inkább egyedül úgy általában. Nem vagyok egy emberfóbiás csaj, csak olyan óvatos, mint a róka a Kishercegben. A dolgokhoz idő kell és józanság, megfontoltság. Csakis ésszel. De Nonó arcszíne karmazsin vörössé válik, és elkapja a kezét. Okééé, akkor ez egy kényes témaaa
- Nem kell beszélned róla, ha nem akarsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=865688#post865688][b]Herlai Hélia - 2023.07.25. 23:09[/b][/url]

Persze hogy igaz, én mondtam. Oké, nem lehet mindenki éles kés abban a bizonyos fiókban, Merlin látja lelkem, nem fogom az orra alá dörgölni. Általában idegesít az a fajta tompaság, de ma megígrtem magamnak hogy türelmes és segítőkész leszek...ameddig bírom. Ha elfogy a türelmem, maximum bevezetem egy gödörbe, vagy utána kiabálom, hogy ezaz, még két lpés, míg lefejel valamit. De nem, kibírom, ha a száját nem hagyja el több képtelenség.
- Nem, nem rakok bele...
Szóval fiú, meg szerelem, és zutty. Micsoda hülyeség valakinek rögtön bevallani. Jó, hogy nem írja fel a homlokára, hogy céltábla, vastag, fekete betűkkel.
- Ötödévesen a vizsgák miatt ennyire elmegy az ember.......khmmm
Nagy levegő. Beszív. Kifúj. - Szerintem nem kell mindig mindent rögtön kimondani.Vajon mi lett volna, ha a keleti szárnyra fordulok rá? Elnézek a másik irányba, sóhajtok egyet, majd tudomásul veszem a mai sorsom.
- Ha nem egy órás a történeted, elmesélheted. Addig kijutunk innen.Határozott léptekkel indulok meg, mint akit kergetnek, pár lépés után jövök rá, hogy nem vagyok egyedül. - Még a folyosón. Nyugati, harsogó potrék. Ha a festményekre hallgatna, már ötször nekiment volna a falnak.
- Egy jó tanács. Ne fogadj olyasmiben, aminek a teljesítésében nem vagy biztos. Legalább mondjuk becsületesen játszik, sokan csalnának ilyenkor. A folyosón lévő portré egyik másik portréja hangosan helyesel, és olyanokat kiabál be, mint a Meghiszem én azt! és a Aki nem csal, az hazudik!
- Amúgy a legegyszerűbb az lenne, ha a klubhelyiséged felé kísérnélek nem? Jó, nem rázom le, csak biztonságosabb lenne, hiszen ott jobban kiismeri magát.
-Mármint az jó, ha a vadőrlak után elkísérlek? Ott jobban boldogulsz majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=865932#post865932][b]Herlai Hélia - 2023.08.01. 11:12[/b][/url]

Nos, miből is gondolom? -Mert vannak gondolatok, amikot jobb, ha egy ideig érlelünk magunkban. Amíg összeérnek az érzések, a gondolatok. És a körülmények sem mindig alkalmasak. Ki kell várni a megfelelőt. Nem jó, ha túl hamar közöl az ember bizonyos dolgokat.Hát ezért. Én szeretek például több időt szánni a saját belső monológjaimra. Van, hogy mire harmadszor is átgondolom, változtatok rajta, és a végső, tökéletes állapotában adok neki hangot. Lektorálom, és cenzúrázom, kidobom ami mégse kell. -Ha egyszer már kibökted, nem tudod visszaszívni, az már akkor elhangzott, akkor is, ha vér ciki, és akkor is, ha ez magadban sokkal jobban hangzott. A bátorság pedig nem egyenlő a botorsággal. Bocsánatot kér, ezért a közvetlenségért, ahogy ő nevezi, pedig tőlem igazán nem kell bocsánatot kérnie. Látpm rajta, szeretné elmesélni a..történetét, így egyszerűen csak hagyom, hátha utána jobban éerzi magát tőle. Kicsit nehezen értem, mit mond, de próbálom követni. Cirkusz, meg tűzkarika. Ahogy követni próbálom, én is úgy érzem, minth eg trapézon himbálóznék, ahol kétségbeesetten keresem a mnető puha matracot alattam, de hirtelen megtorpanok, Nonó simán el is botolhatna, ha nem figyel eléggé.
- Na, várj egy kicsit. Szóval előtte nem is mondta anyukád? És mi a helyzet apukáddal? Én is félvér vagyok, de nem éltem teljes varázstudatlanságban a levelem előtt. Újból elindulok, lassabb tempóban, mielőtt valóban orra bukik, elered az orra vére és blöeeee....Igen, most már el tudom kézelni, ahogy rengeteget beszél róla, elég tisztán el lehet képzelni.
-Hát jólvan, azért dicséretes, hogy betartod a szabályt, akkor is, ha cikis helyzetbe hozhatod magad. Én lehet hogy....csalnék. A csalnék szó előtt hagyok egy kis szünetet és magát a csalnék szót sokkal halkabban mondom, szinte suttogva. Olyan taszító kimondani úgy ragozva, hogy azt én csinálnám. Csalnék. Nem szoktam csalni, de ha valamit nagyon nem akarok, akkor azt nem teszem meg, pláne nem pár haver, meg egy kis fogadás miatt. De persze iába mondom halkan ki a szót, vagy sőt, azt hiszem, pont amiatt, mert szinte csak tátogom, a portrék hangosan kezdik harsogni, higy CSALNAAAA!!!  CSALNAAA!!!
-Csssssss már, a manóba is! Próbálom csendre inteni őket, de csak kinevetnek, hiába néze szúrós tekintettel.
Ahogy Nonó részletezi a szabályokat, bólintok, bár nem látja. Teszünk egy kört, aztán lefutok még este előtt a faluba.
- Rendben, akkor sétálunk egyet, aztán visszakísérlek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=866041#post866041][b]Herlai Hélia - 2023.08.09. 19:41[/b][/url]

Persze vannak pillanatok, amikor az ember egyszerűen nem gondolja át, mit tesz, csak megtörténik. Én kiborulok az ilyen pillanatoktól, mert az azt jelenti, nem én irányítok. És valóban az van, hogy amit egyszer kimondasz, azt...azt nem tudod visszaszívni, hacsak nem raksz rá az illetőre egy felejtés átkot. Egyszerűen célszerűbb csendben maradni, amíg nem vagy biztos a dolgodban. SZóval valahol megértem, de roppant bosszantó.
-Hát..nem egészen értem. Vagyis, ha azt az oldalát nézrm, hogy meg nem érdemelt előnyre tett szert, akkor igen, az bosszantó. De azért annyira csak nem, hogy mumus legyen az egész boszorkányság. Egyszerűen nekem ez...fura.
A  festmények a falon hegyezik a fülüket, de már nem kiabálják, hogy CSALNAAA..a folyosón egy pár pillanatig egészen nagy csend kerekedik, annyira, hogy csak a cipőink kopogása hallatszik, aztán meg hogy a lány beszél. AZ a helyzet, hogy most annyira nem igazán érdekel, hogy bukott egy évet. Ha mndjuk egy jobb lábas keléses napomon talál meg, amikor kedvem van cseverészni, akkor bizonyára meghallgatnám, de most..ma valahogy csak egyedül szeretnék lenni megint.
- Csukott szemmel? Miért kéne ismerni a sulit csukott szemmel? Őszinte megdöbbenés ül ki az arcomra, amit ha nem is lát, a hangomon hallhatja.
- Izé, ebből is van később vizsga? Egyáltalán nem ér a fiatalabbat ijesztgetni, és annak a gondolata, hogy ilyen bugyuta kastélyismereti vizsgám is lesz, kissé megijeszt. De nincs is ilyen tantrágy, tuti átver.
- Ennyire azért én sem vagyok szorgalmas.
A folyosót és a kastélyt is elhagyjuk idő közben. Igyekszem magam sem orra bukni, és úgy vezetni Nonot, hogy ne legyünk túl feltűnőek. Ahogy a vadőrlakhoz érünk, megállok kicsit venni egy nagyobb lélegzetet. Mond egy nevet, valami Angelikát, de nem ismerős, de aztán folytatja is, hogy végzett, amire csak némán bólintok.
-Jó, valóban nem rossz hely. Igazából az egész kastély elég menő. Viszont a nem nagy baj, visszakísérlek, van még egy két dolog, amit el kell intéznem.
A zsebemben lévő levelemet megérintem, megvan e még, majd kissé csendesen visszakísérem az új ismerősöm a klubhelyiségébe.
-Örültem a fura találkozásnak. De legközelebb óvatosabban fogadj.
Visszaúton a levelet már majdnem feladtam, de egy rövid sóhaj utn visszacsúsztatom a zsebembe és a könyvtárba vánszorgok vissza csiga lassúsággal. Jaj apa...