A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

Már csak alig néhány nap volt Valentin napig, nekem pedig még mindig fogalmam sem volt arról, hogy mivel is lephetném meg Danát. Igaz, volt néhány ötletem, de nem tudtam eldönteni, hogy a sok közül mi lenne az, aminek igazán örülne. Azt hiszem, egy kicsit már el voltam szokva az efféle dolgoktól, hisz jó ideje nem is ünnepeltem ilyesmit.
- Segíts, te mit adnál a csajodnak, ha Valentin nap lenne?- az egyik évfolyamtársamtól érdeklődtem, aki rögvest rávágta, hogy gyűrű. Attól persze azonnal lesápadtam, mert csak az hiányozna, hogy azt higgye, el akarom jegyezni, vagy ilyesmi. Kizárt.
Meg is csóváltam a fejem, mire széttárta a karjait, majd úgy döntött, hogy a távozás mezejére lép, s ott hagy engem. Végül, egyedül maradtam a könyveimmel, s azt hiszem, lassan ideje volt visszasüllyednem a tanulmányaim közé, ha nem akartam megbukni a közelgő pszichológia vizsgán. Ez persze nehezen ment, mert továbbra is azon agyaltam, hogy ugyan mivel is lepjem meg Danát. Lehet, hogy mégis gyűrűt kellene vennem, mint ahogyan azt Lóri javasolta? Áh, nem, az tényleg túl személyes lenne, és lehet hogy megijedne. A nyaklánc már jobb, vagy fülbevaló, tetkó...hm, és ha befizetném egy tetkóra? Vajon tetszene neki?
Nagyon sok ötlet kavargott a fejemben, közben a ceruzámmal elkezdtem jegyzetelgetni ezeket az ötleteket a könyvem hátsó lapjára, s ha épp semmi nem jutott az eszembe, akkor rajzolgatni kezdtem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=794551#post794551][b]Závodi Soma - 2020.02.17. 20:22[/b][/url]

Már csak alig néhány nap volt Valentin napig, nekem pedig még mindig fogalmam sem volt arról, hogy mivel is lephetném meg Danát. Igaz, volt néhány ötletem, de nem tudtam eldönteni, hogy a sok közül mi lenne az, aminek igazán örülne. Azt hiszem, egy kicsit már el voltam szokva az efféle dolgoktól, hisz jó ideje nem is ünnepeltem ilyesmit.
- Segíts, te mit adnál a csajodnak, ha Valentin nap lenne?- az egyik évfolyamtársamtól érdeklődtem, aki rögvest rávágta, hogy gyűrű. Attól persze azonnal lesápadtam, mert csak az hiányozna, hogy azt higgye, el akarom jegyezni, vagy ilyesmi. Kizárt.
Meg is csóváltam a fejem, mire széttárta a karjait, majd úgy döntött, hogy a távozás mezejére lép, s ott hagy engem. Végül, egyedül maradtam a könyveimmel, s azt hiszem, lassan ideje volt visszasüllyednem a tanulmányaim közé, ha nem akartam megbukni a közelgő pszichológia vizsgán. Ez persze nehezen ment, mert továbbra is azon agyaltam, hogy ugyan mivel is lepjem meg Danát. Lehet, hogy mégis gyűrűt kellene vennem, mint ahogyan azt Lóri javasolta? Áh, nem, az tényleg túl személyes lenne, és lehet hogy megijedne. A nyaklánc már jobb, vagy fülbevaló, tetkó...hm, és ha befizetném egy tetkóra? Vajon tetszene neki?
Nagyon sok ötlet kavargott a fejemben, közben a ceruzámmal elkezdtem jegyzetelgetni ezeket az ötleteket a könyvem hátsó lapjára, s ha épp semmi nem jutott az eszembe, akkor rajzolgatni kezdtem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=794566#post794566][b]Dana Straw Berry - 2020.02.17. 21:26[/b][/url]

Közeledett a Valentin-nap, annyit tudtam róla, hogy a szerelmesek ünnepe, de még sosem volt alkalmam senkivel megünnepelni, most viszont változott a helyzet. Erősen gondolkodtam rajta, hogy mivel lephetném meg a páromat, de egyelőre csak sablonos dolgok jutottak eszembe, az pedig nálam szóba sem jöhetett. Szerencsére még volt időm ezen agyalni, de azért ott motoszkált bennem a tudat, hogy azért jó lenne hamarosan kiötölni valami jó kis meglepit számára. Mondjuk arra gondoltam, hogy amit közölni fogok vele, az is nagy meglepi lesz, hiszen fogalma sem volt róla, hogy beneveztem a DÖK-ösök által szervezett licitálásos jótékonysági eseményre. Mondjuk biztos voltam benne, hogy már hallott erről, hiszen lépten-nyomon minden tele volt aggatva jelentkezésre buzdító plakátokkal. Úgy egyébként is nagyon meg volt hirdetve az egész, én pedig úgy gondoltam, miért is ne vehetnék részt ezen, végül is a jótékonykodáson van itt a hangsúly. Jelentkeztem is az eseményre, bár utólag belegondolva lehet, jobb ötlet lett volna, ha a fiúnak is szólok erről a szándékomról, bár akkor még jó ötletnek tűnt az egész. Nem tudtam, hogy hogyan fog reagálni rá, de reméltem, hogy nem csap majd túl nagy patáliát, mivel mégiscsak bedobtam magam a licitre. Nem tudtam, hogy mikor lesz rá a megfelelő alkalom, hogy ezt közöljem vele... tisztában voltam azzal, hogy jobb lenne minél gyorsabban, mielőtt mástól értesül a dologról vagy saját maga jön rá. Úgy tűnt, hogy Fortuna mellém állt, nem kellett már sokáig agyalnom ezen, mivel a Társalgóban összefutottam a fiúval. Épp bőszen alkotott valamit, legalábbis ezt következtettem ki, mikor messzebbről megláttam őt a nyitott könyve felett ceruzával a kezében. Mivel úgy láttam, nem vett észre, gondoltam, meglepem. Halkan mögé osontam, majd kezeimmel gyorsan eltakarva a szemeit, lágyan belebúgtam a fülébe:
- Na, ki van itt?
Bíztam benne, hogy nem ijesztettem rá vagy nem látott meg előbb, majd izgatottan vártam a reakcióját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=794584#post794584][b]Závodi Soma - 2020.02.17. 21:59[/b][/url]

Fülbevaló hajtű váza virág képkeret kép zenedoboz nyaklánc cigarettatartó öngyújtó ruha sál fehérnemű szexi fehérnemű sminkcucc karpánt óra torta szív alakú bigyó macis valami cicás valami szívecskés cucc rózsa edény seprűtartótok  pálcatartó kisállat kacsás cucc bizsu parfüm könyv.
Ha épp nem firkáltam, akkor próbáltam listába szedni az ötleteimet, s minden gondolatomat a könyv hátsó lapjára vetettem. Kezdtek is gyűlni szépen az ötleteim, az egyiknél egy kicsit el is merültem a fantáziámban, aztán rájöttem arra, hogy a fehérnemű talán sokkal inkább nekem ajándék, mint sem neki, bár az a legjobb ajándék, ha mindkettőnknek meglepi, így utóbbit végül mégis fennhagytam a listán.
Már éppen újabb szót véstem volna a lapra, amikor váratlanul kezek simultak az arcomra, hogy eltakarják előlem a világot, s amint meghallottam a fülembe kúszó, kellemes hangot, röpke káromkodás hagyta el a számat és sietve csaptam össze a könyvet.
- Bakker...izé, öh szia - talán nem éppen ilyen fogadtatásra számított, de a fene gondolta volna, hogy éppen a nagy ajándékötletelés közben lep meg majd hátulról Dana.
- Hát te? - bízva abban, hogy nem látta, mit firkáltam, kezeimet a kézfejére csúsztattam, majd gyengéden ráfogtam, s elhúztam a szemeim elől, hogy aztán ránézhessek a lányra.
- Azt hittem, hogy könyvtárban vagy - tényleg láthatta a meglepettséget az arcomon, s talán az is feltűnhetett neki, mintha sumákolnék. Persze, igyekeztem  végig vigyorogni, közben megfogva a karját, közelebb húztam magamhoz, így volt lehetősége becsüccsenni az ölembe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=794712#post794712][b]Dana Straw Berry - 2020.02.18. 20:44[/b][/url]

- Hüpp - hagyta el a szócska a számat, ennél azért szívélyesebb fogadtatásra várta részéről.
- Hát én? Épp erre jártam, aztán megláttam, hogy itt vagy és valamin nagyon dolgozol. Mi jót alkotsz? Tanulni se láttalak ám még ennyire lelkesen! - tekintettem rá nagy szemekkel kérdően, majd elejtettem feléje egy nagy mosolyt. Kicsit furának tűnt, mint akit épp megzavart valamiben a jelenlétem, nem igazán értettem, hogy mi válthatta ki belőle ezt a reakciót.
- A könyvtárban? Tudod, hogy oda csak akkor teszem be a lábam, ha nagyon szükséges. Múlt héten Lena-val már áttanulmányoztam a bájitaltant, úgyhogy most nem volt semmi dolgom ott. Egyelőre pihentetem a tanulást, már zsong a fejem az egésztől - feleltem neki panaszosan, majd becsüccsentem az ölébe. Nem tudtam mire vélni ezt a furi viselkedést, úgyhogy elgondolkodtam rajta, hogy egyáltalán elújságoljam-e neki azt, amit közölni akartam vele.
- Ha zavarok, akkor elmehetek. Nem gond, majd beszélünk egy másik alkalommal. Csináld csak, amit elkezdtél - mormogtam neki durcásan, kicsit behisztiztem rajta, hogy miért nem örült a fiú a véletlen találkozásunknak. Úgy éreztem, hogy nem őszinte a mosolya, mintha takargatna valamit előlem. Reméltem, hogy nem komoly a dolog, de volt egy olyan sanda gyanúm, hogy esze ágában sem volt szóba hozni a témát. Nem sok értelmét láttam annak, hogy faggassam, azzal szerintem csak felkorbácsoltam volna a kedélyeket. Nagyon rosszkor futottam belé ezek szerint, arra gondoltam, hogy jobb, ha inkább odébb állok, hagyom alkotni...
- Majd talizunk máskor, legközelebb kérek tőled időpontot - álltam fel majd elkezdtem elindulni a kijárat felé magamban duzzogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=794717#post794717][b]Závodi Soma - 2020.02.18. 21:02[/b][/url]

Tudhattam volna, hogy a társalgó nem a legmegfelelőbb hely arra, hogy a privát dolgaimat intézzem, amit egyébként bármikor bárki észrevehet. Pechemre éppen Danának kellett idesodródnia most, mikor a vele kapcsolatos ajándékötleteimet írogattam össze, így nem csoda, hogy rám hozta a frászt, s szó szerint zavarba hozott. Meglepetést akartam, nem pedig azt, hogy beleolvasson a jegyzeteimbe, ezért is csaptam össze azonnal a könyvet, amint meghallottam a hangját. Tényleg váratlanul ért az érkezése, nem is tudtam ezt palástolni, s bár próbáltam leplezni a dolgot, Dana azért elég szemfüles volt ahhoz, hogy észrevegye, valami nem stimmel.
- Ja, semmit, semmit nem alkotok, csak tanultam, és jegyzeteltem. Pszichológia-feleltem szűkszavúan, a könyvet pedig gyorsan be is rejtettem az oldalamhoz, hogy még csak esze ágába se jusson azt kikapni a kezeim közül. Ehelyett inkább az ölembe invitáltam a lányt, megfogva a kezét oda is húztam, s ha végre kényelembe helyezte magát,akkor rámosolyogtam.
- Ja értelek, abból gondoltam, hogy nemsokára itt vannak a vizsgák szóval...megleptél - vontam vállat, tényleg nem számítottam az érkezésére. A helyzet az, hogy alapból örültem volna neki, így viszont bennem volt a félsz, hogy talán meglátta a soraimat. Lehet, hogy emiatt, de úgy érezhette, hogy annyira nem örülök neki.
- Micsoda? Nem zavarsz - némi értetlenség kúszott az arcomra, ahogy a lányra pillantottam, mert kissé morcosnak tűnt, sőt, ki is mászott az ölemből, amit ismét csak értetlenséggel fogadtam.
- Hogyan? Ne csináld már, Dana...- hihetetlen. Úgy tűnt, hogy Dana nagyon is megsértődött, bár fogalmam sem volt, hogy ennek mi lehet az oka, de egyszer csak benyögött egy gúnyos megjegyzést, s már viharzott is volna el. Ezt viszont nem hagytam, magam is felpattantam és utána sietve, enyhén megszorítva a karját visszahúztam, s magam felé fordítottam.
- Neked meg mi bajod van? Mi volt ez az időpontos dolog? Nem kell időpontot kérned, hát bármikor találkozhatunk...én most is örülök neked - szelíden mosolyogtam rá, miközben a tenyerem az álla alá csúsztattam, s hüvelykemmel simítottam végig az arcán.
- Mi a baj cica? - érdeklődtem, miközben tekintetébe fúrtam a pillantásom, gyanús volt nekem ez a lány. Vagy lehet, hogy én voltam túl bunkó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=794721#post794721][b]Dana Straw Berry - 2020.02.18. 21:33[/b][/url]

Nagyon rosszul jött ki ez a szituáció, egyrészt nem akartam eleve Somát azzal piszkálni, hogy mit rejteget előlem, másrészt eleve idegesebb voltam a bejelentésem miatt. Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy mikor mondjam el neki a licites dolgot, azt se tudtam, hogyan fog reagálni rá. Az viszont körvonalazódott bennem, hogy  nem ártana minél előbb tudatni ezt vele, mielőtt ő jönne rá. Bár most a találkozásunkból határozottan azt szűrtem le, hogy semmiről sem tud, mert akkor már szóba hozta volna. Vagy lehet, hogy már tudja, és emiatt megorrolt rám? Talán ezért viselkedik ilyen furán? Bár elképzelhető, hogy semmi köze ennek az egészhez, csak túlgondolom a dolgot... A hisztimet meglepően jól fogadta, egyáltalán nem számítottam arra, hogy ezek után ma még szóbaáll velem. Azt hittem, hogy hozzávág még valamit a fejemhez, majd hagy kisétálni az ajtón, de nem így történt... ezt pedig nagyon méltányoltam benne, ezzel is azt támasztotta alá, hogy igazán fontos vagyok a számára.
- Sajnálom, kicsit elkapott a hév, csak úgy éreztem, hogy zavarlak. De örülök, ha nem - néztem rá vissza bűnbánó szemekkel. Milyen édes volt, hogy így törődött velem, számomra ez újdonság volt, jó érzéssel töltött el, hogy ilyen nagy szerepet töltök be a másik életében.
- Ha már így összefutottunk, szeretnék neked mondani valamit. Biztos hallottál már róla... tudod, van az a DÖK-ös esemény, ami arról szól, hogy licitálni lehet bizonyos emberekre, akiket aztán a nyertesek elvisznek vacsorázni egy jótékonysági est keretében. Nos, jelentkeztem rá, szóval rám is tudnak licitálni a résztvevők - közöltem vele remegő hangon, ajkaimat harapdálva. Kicsit sem voltam ám ideges, mit fog szólni ehhez. Arra gondoltam, hogy biztosan féltékeny lesz valamennyire, netán kinyilvánítja a nemtetszését, hiszen ez az egész eléggé rendhagyó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=795304#post795304][b]Závodi Soma - 2020.02.22. 19:13[/b][/url]

Tényleg nem értettem a lány heves reakcióját, mert korábban nem úgy ismertem meg, mint aki ilyen hamar megsértődne a dolgokon. Igaz, én sem viselkedtem vele eddig furán, most viszont épp a legrosszabbkor érkezett, amit nem tudtam palástolni előtte, s feltehetően ezzel bánthattam meg őt. De még sem mondhattam neki azt, hogy ó, jó hogy jössz, gyere és ülj csak le, válasszuk ki együtt az ajándékodat. Ez azért elég hülyén jött volna le, s inkább úgy döntöttem, hogy titkolózom előtte, mint sem leleplezzem az ötleteimet.
- De nem zavarsz, tényleg nem - így utólag, most hogy már rejtve volt előtte a könyv, s nem azt lapozgattam, valóban nem zavart. Előtte is inkább csak a lebukástól féltem, s attól, hogy beleolvasott a soraimba.
- Csak nagyon elmerültem a tanulásban, a pszichológia amúgy is nehéz, és hirtelen nem számítottam rád, ennyi történt - adtam némi magyarázatot egy kedves mosollyal, miközben ujjaimmal végig simítottam az arcán, majd egy hajszálat a füle mögé simítottam.
- Na de gyere, és mesélj, mi a helyzet? - kézen fogva húztam vissza a kanapéhoz, majd ha leült, én is mellé telepedtem, s kíváncsian fürkésztem a pillantását. A mondandójával egy kicsit azért meglepett, mert hallottam ugyan a DÖK-ös licitálásról, de nem gondoltam azt, hogy majd ő is benevez erre a rendezvényre. Magam részéről nem voltam biztos abban, hogy a rendezők a befolyt összeget valóban arra költik, amire, de aztán ki tudja. Mindenesetre, az én fejemben meg sem fordult az, hogy részt vegyek egy ilyen rendezvényen.
- Aha, tudom, láttam a hirdetését. Jól van, reméljük hogy tényleg a menhely és a rászorulók részére megy, nem pedig valaki másnak a zsebébe - jegyeztem meg nevetve, miközben újra a lányra pillantottam. Láthatta rajtam, hogy ez a dolog egyáltalán nem zavar, hisz tényleg nem idegesített fel. Csupán egy vacsoráról volt szó, s amúgy is egy szimpla kis játéknak fogtam fel ezt az egészet. Az már más kérdés, hogy nem hittem a dologban, de emiatt nem akartam a kedvét szegni, ha már jelentkezett, érezze jól magát.
- Na és hol lesz a vacsi, valami jó helyen? Azt is fizetik?- kíváncsiskodtam, miközben hátradőlve kényelembe helyeztem magam a kanapén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=795309#post795309][b]Dana Straw Berry - 2020.02.22. 19:46[/b][/url]

Nagyon megkönnyebbültem, hogy végül nem vesztem össze Somával a hisztim miatt. Tudtam magamról, hogy nem vagyok egy egyszerű eset, sosem voltam az, hamar felkaptam a vizet mindenen, de szerencsére a párom derekasan állta a sarat a mostani kitörésemnél.
- Oké, elhiszem. A pszichológia amúgy is elég idegőrlő tantárgy, lehet én is hasonlóképp reagáltam volna - válaszoltam eltűnődve. Simán el tudtam végül képzelni, hogy én is így viselkedtem volna a helyében, ha egy ilyen nehéz, magolós tárgyat kellett volna elsajátítanom. Miután helyet foglaltunk a kanapén, elmeséltem neki, hogy jelentkeztem a DÖK-ös licitálós eseményre, majd kissé aggodalmasan vártam, mit fog reagálni erre. Kissé meglepett, hogy leragadt annál, kinek a zsebébe megy a pénz, az pedig cseppet sem aggasztotta, hogy egy másik fiúval fogok vacsorázni. Szép dolog a bizalom, de úgy éreztem, hogy egyáltalán nem érdekli az egész... vajon már nincs is úgy oda értem, ha ennyire hidegen hagyja ez a dolog?
- Biztos vagyok benne, hogy jó helyre fog menni a befolyt összeg - néztem rá határozott tekintettel. Nem hittem, hogy másvalaki fogja lenyúlni azt a pénzt, ami a jótékonykodás során kerül összegyűjtésre, bár lehet én voltam túl naiv.
- A pizzériában lesz, és igen, fizetik - feleltem neki kurtán szemöldököm felvonva. Érdekes kérdései voltak, annyi biztos, nekem tuti ezen kattogott volna az agyam, ha mondjuk az ellenkezőjét közli velem.
- Azt nem tudom, hogy kivel fogok még vacsizni, szóval nagy meglepi lesz - néztem rá jelentőségteljesen, hátha kiugrasztom a nyulat a bokorból. Nem akartam, hogy nagy jelenetet rendezzen emiatt, a hátam közepére sem kívántam azt, csupán jól esett volna, ha ad valamiféle jelet irányomba, hogy még mindig érdeklem. Azért mégiscsak egy másik férfival fogok vacsorázni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=795315#post795315][b]Závodi Soma - 2020.02.22. 20:13[/b][/url]

- Oké-oké, nézd el nekem. Csak láttam én már simlis alakokat, de igazad van. Ha a suli szervezi, akkor egész biztosan jó helyre fog kerülni az a pénz - rámosolyogtam a lányra, közben kezemet a combjára csúsztattam, hogy ezzel is megnyugtassam, nem feltétlenül a legrosszabbat nézem ki a közösségből. Azt hiszem, mivel elég vacak családban nőttem fel, s egy apának nem nevezhető alak mellett, valamiért mindig ott volt bennem a kételkedés, s a bizalmatlanság, ha efféle, anyagias dolgokról volt szó. De a lánynak valószínűleg igaza volt abban, hogy ez a pénz jó helyre fog majd kerülni.
- Hm, a pizzéria az klassz hely, úgy tudom, hogy nem rég újították fel, és amúgy is az egyik legjobb kaja a pizza. - jegyeztem meg egy mosollyal, az külön tetszett, hogy ingyenes a vacsora. Nem tudom, hogyan sikerült ezt elérnie a szervezőknek, de elismerésem.
- Akkor megússza a srác anyagilag - fűztem még hozzá nevetve, s tényleg nem izgatott az, hogy ugyan ki fog licitálni Danára. Jó, egy-két alak volt, akinek nem örültem volna, de valamiért volt egy olyan érzésem, hogy Benedek nem csinálna ekkora baromságot, Mihail meg...nos,abban biztos voltam, hogy Dana vele még csak be sem ülne abba a pizzériába.
- Ja tényleg, mert ez a licit lényege, igaz? Hogy aki többet licitál, az visz haza..vagyis, vacsizni - egészítettem ki nevetve. - Reméljük, hogy valami jó humorú gyerek lesz, nehogy végig unatkozz azon az estén - fűztem hozzá nevetve, bár ekkor már megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy talán ez lehetne a meglepetés. Ha nem gondolja azt, hogy majd én is licitálok. Szuper, egy ajándék kilőve. Már csak egy másikat kellett kiagyalnom, ami kézzel fogható.
- Ja képzeld, ezt meg még nem is mondtam neked, de...úgy néz ki, hogy hétvégén megyek a Mennydörgők meccsére, tök király, nem? Múlt hétvégén, amikor fent voltam Pesten tudod, a haverom születésnapját megünnepelni, na akkor futottam össze ezzel a csajjal, akiről kiderült, hogy ő is ott játszik, és meghívott. Szóval tök jó, tuti, hogy jó meccs lesz - meséltem izgatottan Danának, hisz tudtam, hogy ő is nagyon szereti a kviddicset.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=796037#post796037][b]Dana Straw Berry - 2020.02.28. 14:24[/b][/url]

- Szerintem oda fog, bár igazából van benne valami, amit mondasz. De bízom benne - feleltem Somának elgondolkodva. Végül is nem látunk a színfalak mögé, ebben nagyon igaza volt, de mertem remélni, hogyha már a suli szervezte ezt, akkor valóban jó helyre fog kerülni a pénz. Ezen nem is kattogott tovább az agyam, hiszen nem volt semmiféle ráhatásom az egészre.
- Kíváncsi leszek, milyen lett a pizzéria felújítás után. Azóta nem jártam ott, egyszer tényleg elmehetnénk mi is - néztem jelentőségteljesen a másikra, eleve jobban örültem volna neki, ha vele mehetnék oda, de nem hittem, hogy részt venne ebben a licitálós eseményben. Nagyon úgy tűnt, hogy el van foglalva a tanulással, meg egyébként is furin viselkedett, de ezt már nem tettem szóvá, nem akartam összeveszni vele emiatt.
- Hát, én is remélem, hogy jó humorú lesz, nem pedig nyomulós fajta - sóhajtottam egy nagyot, marhára nem hiányzott, hogy egy olyan partnert fogjak ki, mint például Benedek. Ebbe bele sem gondoltam, mikor jelentkeztem a licitre, abban pedig biztos voltam, hogy Soma se díjazná a dolgot, erre a témára egyébként is érzékenyebb volt mostanság. Ezen pedig nem is csodálkoztam a történtek fényében...
- Milyen csajjal? - kaptam fel a fejem, mikor mesélte, hogy kviddics meccsre megy hétvégén. Ezzel nem is volt gondom, hiszen én is szerettem ezt a fajta sportágat, az említett nőszeméllyel sem volt, amíg megmaradt a játékánál. Azonban az érdekelt, hogy miféle nő hívta meg a meccsre, reméltem, nem volt semmiféle hátsó szándéka. Bíztam Somában, bár nem ismertem a körülményeket meg a lányt se. Mindenesetre sose fogtam őt rövid pórázra, oda ment, ahova akart, ezzel pedig én is így voltam, hiszen megbíztunk egymásban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=797758#post797758][b]Závodi Soma - 2020.03.09. 20:51[/b][/url]

- Én se jártam ott azóta, de remélem, hogy feldobták valamivel, mert nekem az előző stílusa annyira nem jött be - jegyeztem meg, amikor a pizzéria esett szóba. Az efféle kajáldákban szerettem az egyediséget, a kreatív ötleteket, a színeket és a formákat, s a falra másztam, ha mondjuk fehér volt minden fal, és egyszerű, menza jellegű bútorok sorakoztak egymás mellett. A félszeműben simán el tudtam volna képzelni egy-két kaktuszt a sarokban, és egy cowboy alakot, aki rossz arcával csalogatja befelé a vendégeket.
- Amúgy igen, elmehetünk majd valamikor - rámosolyogtam Danára, értettem a célzást, s ami azt illeti, már az én fejemben is megfordult az, hogy beülhetnénk valahová. Gondolataim közt azért felvillant Budapest is, meg Pécs és arra gondoltam, hogy talán elvihetném majd a lányt néhány klassz mugli romkocsmába is. Közben szó esett a licitről, s arról, hogy mi is várható majd azon a napon, s hogy vajon ki fog majd licitálni a barátnőmre. Persze, magam már eldöntöttem, hogy én is bedobom az erszényt, de erről nem akartam tájékoztatni őt, legyen majd meglepetés, most meg higgye azt, hogy valaki más viszi haza aznap este.
- Ha nyomulós lesz, majd lebokszolod - jegyeztem meg nevetve, semmi féltékenység nem volt bennem, bíztam Danában, s biztos voltam abban, hogy nem lenne képes megcsalni mással, ahogy én sem tenném ezt vele. Pedig lehetőség akadt volna, hisz Dana gyönyörű lány volt, és egész biztos, hogy pályázott rá néhány srác, magam részéről meg ismertem néhány csajt, aki könnyedén adta volna magát, ha úgy akarom. S ha már a csajok, majd elfelejtettem mesélni a lánynak a hétvégi programomról, de még szerencse, hogy bevillant, így el is meséltem neki, hogy milyen klassz meghívást kaptam.
- Nem hiszem, hogy ismered...bár, a Mennydörgők csapatában játszik, ja meg modellkedik is. Myrának hívják. Múltkor, amikor a haveromat látogattam meg a születésnapján, akkor botlottam belé az utcán. Egy fószer csesztette, de kisegítettem a kínos helyzetből. Aztán dumáltunk, és kiderült hogy kviddicsezik, ráadásul nem is akármelyik csapatban. Szóval hálából meghívott a meccsre - meséltem nagy lelkesedéssel, s meg is feledkeztem arról, hogy Danát meghívjam magammal. - Szóval tök király lesz, már elképzeltem, hogy milyen is lenne egy ilyen csapatban játszani. Mit gondolsz, kinézel belőlem egy sztárjátékost? - vagány pózban pillantottam néhány másodpercig a lányra, majd elnevettem magam, s a derekánál fogva húztam közelebb, hogy egy csókot leheljek az ajkaira.
- Na baba, nincs dolgod? Mert nekem lenne - kérdeztem a fülébe súgva játékosan, hisz nem akartam lekoptatni, de mégis csak neki kerestem ajándékot valentinra, az idő pedig egyre csak sürgetett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=797771#post797771][b]Dana Straw Berry - 2020.03.09. 21:21[/b][/url]

- Nos, igazából nekem se volt a szívem csücske az a hely. A kajáik viszont nagyon finomak, szóval remélem, hogy sikerült feldobniuk az új dekorációval, átalakítással - feleltem a srácnak elgondolkodva. Valóban rá fért már egy kis felújítás arra a helyre, hogy több vendégük legyen a tulajoknak.
- Szuper! Akkor majd megbeszélünk egy időpontot, aztán elmegyünk oda! - közöltem vele vidáman, gondolatban pedig már ott jártam, hogy mit is egyek majd. Pedig még előttem állt egy másik este is, amelyben egy vadidegen srác lesz a partnerem. Pontosabban beszélgetőpartnerem...
- Abban biztos lehetsz! Tudod jól, hogy nem hagyom magam, ha csesztetnek! - kacsintottam mosolyogva Somára, majd közelebb hajolva hozzá egy lágy csókot leheltem az arcára. Tudta azt, hogy bennem megbízhat, ez pedig kölcsönös volt, habár tudtam, hogy lett volna bőven vevő a srácra, mégsem féltékenykedtem ok nélkül. Annak egyrészt nem volt értelme, másrészt csak megölte volna a kapcsolatot. Persze időnként vissza kellett fogni magam, mert igencsak heves természet voltam, de nyomós ok nélkül nem voltam féltékeny a másikra.
- Nem ismerem. Wow, az nagyon klassz, hát érezd jól magad. Én az egyik haverommal fogok találkozni, a szülinapja lesz. Elvisz majd valami táncos helyre. Biztos jó buli lesz - válaszoltam neki mosolyogva, hiszen el is ígérkeztem már a másik félnek, így pedig, hogy fiúval mentem el, kevésbé voltam mások zargatásának kitéve.
- Belőled? Simán - karoltam át a nyakát, majd huncut mosollyal az arcomon tekintettem íriszeibe. Belegondolva simán kinéztem a fiúból, hogy akár még sztárjátékos is lehetne belőle, hiszen megvolt hozzá a tehetsége.
- Héj, ilyen hamar rám untál? Ejnye, hogy te milyen rossz fiú vagy! - haraptam be ajkaimat játékosan, majd megharaptam a fülcimpáját, és kibontakoztam az öleléséből.
- Rendben, tanulj csak tovább! Nagyon a lelkemre venném, ha miattam nem mennél át a vizsgákon. A pszichológia pedig egyébként is szívatós egy tárgy. Sok sikert, édes - integettem feléje, miközben eltávolodtam tőle, majd dobtam neki egy csókot a levegőbe, aztán kiléptem az ajtón.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=797778#post797778][b]Závodi Soma - 2020.03.09. 21:38[/b][/url]

Ebben az egész kapcsolatban az volt klassz, hogy megbeszélhettünk bármit, s a másik nem akarta kivájni a szememet. Igaz, oka sem lett volna rá, de volt már korábban olyan kapcsolatban is részem, ahol bizony felütötte a fejét a féltékenység. Szerencsére nálunk ez nem volt jellemző, legalábbis nem sűrűn, bár az igaz, hogy akadtak pillanatok, melyeket nehezebben viseltem. Például, ha valaki közelebb került hozzá, azt nehezen emésztettem meg, s volt is példa rá, hogy kiakadtam. Az elmúlt időszakban viszont szerencsére nem történt semmi ilyen, s Benedek után talán még szorosabbá vált a kapcsolatunk.
Dana szerencsére nem vette zokon, hogy nélküle fogom tölteni a hétvégét a meccsen, egyáltalán nem volt féltékeny, ami jól esett, már csak azért is, mert ezzel is a bizalmát jelezte.
- Köszönöm, de nélküled azért nem lesz az igazi - vallottam be egy szelíd mosollyal, ahogy a tekintetét fürkésztem, s megérintettem ujjaimmal az arcát. Egy picit azért furcsálltam, hogy ilyen könnyen elenged, de aztán emlékeztettem magamat arra, hogy Danával ezt is meg lehet beszélni. Még mindig mosolyogtam, amikor szóba hozta a bulit, s nem mondom, hogy nem merült fel bennem a kérdés, hogy melyik haverja is viszi el buliba, de nem kíváncsiskodtam. Ha akarja, majd úgyis mesél róla bővebben.
- Remélem, hogy jól fogtok szórakozni - mondtam mosolyogva, s ahogy átkarolta a nyakam, úgy húztam magamhoz egyre közelebb, hogy megcsókoljam.
- Ugye? De este találkozhatunk - vigyorogtam vissza rá szemtelenül, kiélveztem játékosságát, s még búcsúzóul adtam neki egy hosszú csókot, hogy véletlenül se feledkezzen meg rólam, míg a haverjaival szórakozik.
- Úgy lesz, tanulok, tanulok! - ismételtem magamat nevetve, visszaintettem neki, majd ha eltűnt, újra felnyitottam a könyvet, s tovább agyaltam az ajándékokon.
- Oké, romantikus sz..rok kilőve. Mi a fenét adjak? Bahhh - nyögtem magam elé, s tovább agyaltam.