A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=794551#post794551][b]Závodi Soma - 2020.02.17. 20:22[/b][/url]

Már csak alig néhány nap volt Valentin napig, nekem pedig még mindig fogalmam sem volt arról, hogy mivel is lephetném meg Danát. Igaz, volt néhány ötletem, de nem tudtam eldönteni, hogy a sok közül mi lenne az, aminek igazán örülne. Azt hiszem, egy kicsit már el voltam szokva az efféle dolgoktól, hisz jó ideje nem is ünnepeltem ilyesmit.
- Segíts, te mit adnál a csajodnak, ha Valentin nap lenne?- az egyik évfolyamtársamtól érdeklődtem, aki rögvest rávágta, hogy gyűrű. Attól persze azonnal lesápadtam, mert csak az hiányozna, hogy azt higgye, el akarom jegyezni, vagy ilyesmi. Kizárt.
Meg is csóváltam a fejem, mire széttárta a karjait, majd úgy döntött, hogy a távozás mezejére lép, s ott hagy engem. Végül, egyedül maradtam a könyveimmel, s azt hiszem, lassan ideje volt visszasüllyednem a tanulmányaim közé, ha nem akartam megbukni a közelgő pszichológia vizsgán. Ez persze nehezen ment, mert továbbra is azon agyaltam, hogy ugyan mivel is lepjem meg Danát. Lehet, hogy mégis gyűrűt kellene vennem, mint ahogyan azt Lóri javasolta? Áh, nem, az tényleg túl személyes lenne, és lehet hogy megijedne. A nyaklánc már jobb, vagy fülbevaló, tetkó...hm, és ha befizetném egy tetkóra? Vajon tetszene neki?
Nagyon sok ötlet kavargott a fejemben, közben a ceruzámmal elkezdtem jegyzetelgetni ezeket az ötleteket a könyvem hátsó lapjára, s ha épp semmi nem jutott az eszembe, akkor rajzolgatni kezdtem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=794584#post794584][b]Závodi Soma - 2020.02.17. 21:59[/b][/url]

Fülbevaló hajtű váza virág képkeret kép zenedoboz nyaklánc cigarettatartó öngyújtó ruha sál fehérnemű szexi fehérnemű sminkcucc karpánt óra torta szív alakú bigyó macis valami cicás valami szívecskés cucc rózsa edény seprűtartótok  pálcatartó kisállat kacsás cucc bizsu parfüm könyv.
Ha épp nem firkáltam, akkor próbáltam listába szedni az ötleteimet, s minden gondolatomat a könyv hátsó lapjára vetettem. Kezdtek is gyűlni szépen az ötleteim, az egyiknél egy kicsit el is merültem a fantáziámban, aztán rájöttem arra, hogy a fehérnemű talán sokkal inkább nekem ajándék, mint sem neki, bár az a legjobb ajándék, ha mindkettőnknek meglepi, így utóbbit végül mégis fennhagytam a listán.
Már éppen újabb szót véstem volna a lapra, amikor váratlanul kezek simultak az arcomra, hogy eltakarják előlem a világot, s amint meghallottam a fülembe kúszó, kellemes hangot, röpke káromkodás hagyta el a számat és sietve csaptam össze a könyvet.
- Bakker...izé, öh szia - talán nem éppen ilyen fogadtatásra számított, de a fene gondolta volna, hogy éppen a nagy ajándékötletelés közben lep meg majd hátulról Dana.
- Hát te? - bízva abban, hogy nem látta, mit firkáltam, kezeimet a kézfejére csúsztattam, majd gyengéden ráfogtam, s elhúztam a szemeim elől, hogy aztán ránézhessek a lányra.
- Azt hittem, hogy könyvtárban vagy - tényleg láthatta a meglepettséget az arcomon, s talán az is feltűnhetett neki, mintha sumákolnék. Persze, igyekeztem  végig vigyorogni, közben megfogva a karját, közelebb húztam magamhoz, így volt lehetősége becsüccsenni az ölembe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=794717#post794717][b]Závodi Soma - 2020.02.18. 21:02[/b][/url]

Tudhattam volna, hogy a társalgó nem a legmegfelelőbb hely arra, hogy a privát dolgaimat intézzem, amit egyébként bármikor bárki észrevehet. Pechemre éppen Danának kellett idesodródnia most, mikor a vele kapcsolatos ajándékötleteimet írogattam össze, így nem csoda, hogy rám hozta a frászt, s szó szerint zavarba hozott. Meglepetést akartam, nem pedig azt, hogy beleolvasson a jegyzeteimbe, ezért is csaptam össze azonnal a könyvet, amint meghallottam a hangját. Tényleg váratlanul ért az érkezése, nem is tudtam ezt palástolni, s bár próbáltam leplezni a dolgot, Dana azért elég szemfüles volt ahhoz, hogy észrevegye, valami nem stimmel.
- Ja, semmit, semmit nem alkotok, csak tanultam, és jegyzeteltem. Pszichológia-feleltem szűkszavúan, a könyvet pedig gyorsan be is rejtettem az oldalamhoz, hogy még csak esze ágába se jusson azt kikapni a kezeim közül. Ehelyett inkább az ölembe invitáltam a lányt, megfogva a kezét oda is húztam, s ha végre kényelembe helyezte magát,akkor rámosolyogtam.
- Ja értelek, abból gondoltam, hogy nemsokára itt vannak a vizsgák szóval...megleptél - vontam vállat, tényleg nem számítottam az érkezésére. A helyzet az, hogy alapból örültem volna neki, így viszont bennem volt a félsz, hogy talán meglátta a soraimat. Lehet, hogy emiatt, de úgy érezhette, hogy annyira nem örülök neki.
- Micsoda? Nem zavarsz - némi értetlenség kúszott az arcomra, ahogy a lányra pillantottam, mert kissé morcosnak tűnt, sőt, ki is mászott az ölemből, amit ismét csak értetlenséggel fogadtam.
- Hogyan? Ne csináld már, Dana...- hihetetlen. Úgy tűnt, hogy Dana nagyon is megsértődött, bár fogalmam sem volt, hogy ennek mi lehet az oka, de egyszer csak benyögött egy gúnyos megjegyzést, s már viharzott is volna el. Ezt viszont nem hagytam, magam is felpattantam és utána sietve, enyhén megszorítva a karját visszahúztam, s magam felé fordítottam.
- Neked meg mi bajod van? Mi volt ez az időpontos dolog? Nem kell időpontot kérned, hát bármikor találkozhatunk...én most is örülök neked - szelíden mosolyogtam rá, miközben a tenyerem az álla alá csúsztattam, s hüvelykemmel simítottam végig az arcán.
- Mi a baj cica? - érdeklődtem, miközben tekintetébe fúrtam a pillantásom, gyanús volt nekem ez a lány. Vagy lehet, hogy én voltam túl bunkó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=795304#post795304][b]Závodi Soma - 2020.02.22. 19:13[/b][/url]

Tényleg nem értettem a lány heves reakcióját, mert korábban nem úgy ismertem meg, mint aki ilyen hamar megsértődne a dolgokon. Igaz, én sem viselkedtem vele eddig furán, most viszont épp a legrosszabbkor érkezett, amit nem tudtam palástolni előtte, s feltehetően ezzel bánthattam meg őt. De még sem mondhattam neki azt, hogy ó, jó hogy jössz, gyere és ülj csak le, válasszuk ki együtt az ajándékodat. Ez azért elég hülyén jött volna le, s inkább úgy döntöttem, hogy titkolózom előtte, mint sem leleplezzem az ötleteimet.
- De nem zavarsz, tényleg nem - így utólag, most hogy már rejtve volt előtte a könyv, s nem azt lapozgattam, valóban nem zavart. Előtte is inkább csak a lebukástól féltem, s attól, hogy beleolvasott a soraimba.
- Csak nagyon elmerültem a tanulásban, a pszichológia amúgy is nehéz, és hirtelen nem számítottam rád, ennyi történt - adtam némi magyarázatot egy kedves mosollyal, miközben ujjaimmal végig simítottam az arcán, majd egy hajszálat a füle mögé simítottam.
- Na de gyere, és mesélj, mi a helyzet? - kézen fogva húztam vissza a kanapéhoz, majd ha leült, én is mellé telepedtem, s kíváncsian fürkésztem a pillantását. A mondandójával egy kicsit azért meglepett, mert hallottam ugyan a DÖK-ös licitálásról, de nem gondoltam azt, hogy majd ő is benevez erre a rendezvényre. Magam részéről nem voltam biztos abban, hogy a rendezők a befolyt összeget valóban arra költik, amire, de aztán ki tudja. Mindenesetre, az én fejemben meg sem fordult az, hogy részt vegyek egy ilyen rendezvényen.
- Aha, tudom, láttam a hirdetését. Jól van, reméljük hogy tényleg a menhely és a rászorulók részére megy, nem pedig valaki másnak a zsebébe - jegyeztem meg nevetve, miközben újra a lányra pillantottam. Láthatta rajtam, hogy ez a dolog egyáltalán nem zavar, hisz tényleg nem idegesített fel. Csupán egy vacsoráról volt szó, s amúgy is egy szimpla kis játéknak fogtam fel ezt az egészet. Az már más kérdés, hogy nem hittem a dologban, de emiatt nem akartam a kedvét szegni, ha már jelentkezett, érezze jól magát.
- Na és hol lesz a vacsi, valami jó helyen? Azt is fizetik?- kíváncsiskodtam, miközben hátradőlve kényelembe helyeztem magam a kanapén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=795315#post795315][b]Závodi Soma - 2020.02.22. 20:13[/b][/url]

- Oké-oké, nézd el nekem. Csak láttam én már simlis alakokat, de igazad van. Ha a suli szervezi, akkor egész biztosan jó helyre fog kerülni az a pénz - rámosolyogtam a lányra, közben kezemet a combjára csúsztattam, hogy ezzel is megnyugtassam, nem feltétlenül a legrosszabbat nézem ki a közösségből. Azt hiszem, mivel elég vacak családban nőttem fel, s egy apának nem nevezhető alak mellett, valamiért mindig ott volt bennem a kételkedés, s a bizalmatlanság, ha efféle, anyagias dolgokról volt szó. De a lánynak valószínűleg igaza volt abban, hogy ez a pénz jó helyre fog majd kerülni.
- Hm, a pizzéria az klassz hely, úgy tudom, hogy nem rég újították fel, és amúgy is az egyik legjobb kaja a pizza. - jegyeztem meg egy mosollyal, az külön tetszett, hogy ingyenes a vacsora. Nem tudom, hogyan sikerült ezt elérnie a szervezőknek, de elismerésem.
- Akkor megússza a srác anyagilag - fűztem még hozzá nevetve, s tényleg nem izgatott az, hogy ugyan ki fog licitálni Danára. Jó, egy-két alak volt, akinek nem örültem volna, de valamiért volt egy olyan érzésem, hogy Benedek nem csinálna ekkora baromságot, Mihail meg...nos,abban biztos voltam, hogy Dana vele még csak be sem ülne abba a pizzériába.
- Ja tényleg, mert ez a licit lényege, igaz? Hogy aki többet licitál, az visz haza..vagyis, vacsizni - egészítettem ki nevetve. - Reméljük, hogy valami jó humorú gyerek lesz, nehogy végig unatkozz azon az estén - fűztem hozzá nevetve, bár ekkor már megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy talán ez lehetne a meglepetés. Ha nem gondolja azt, hogy majd én is licitálok. Szuper, egy ajándék kilőve. Már csak egy másikat kellett kiagyalnom, ami kézzel fogható.
- Ja képzeld, ezt meg még nem is mondtam neked, de...úgy néz ki, hogy hétvégén megyek a Mennydörgők meccsére, tök király, nem? Múlt hétvégén, amikor fent voltam Pesten tudod, a haverom születésnapját megünnepelni, na akkor futottam össze ezzel a csajjal, akiről kiderült, hogy ő is ott játszik, és meghívott. Szóval tök jó, tuti, hogy jó meccs lesz - meséltem izgatottan Danának, hisz tudtam, hogy ő is nagyon szereti a kviddicset.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=797758#post797758][b]Závodi Soma - 2020.03.09. 20:51[/b][/url]

- Én se jártam ott azóta, de remélem, hogy feldobták valamivel, mert nekem az előző stílusa annyira nem jött be - jegyeztem meg, amikor a pizzéria esett szóba. Az efféle kajáldákban szerettem az egyediséget, a kreatív ötleteket, a színeket és a formákat, s a falra másztam, ha mondjuk fehér volt minden fal, és egyszerű, menza jellegű bútorok sorakoztak egymás mellett. A félszeműben simán el tudtam volna képzelni egy-két kaktuszt a sarokban, és egy cowboy alakot, aki rossz arcával csalogatja befelé a vendégeket.
- Amúgy igen, elmehetünk majd valamikor - rámosolyogtam Danára, értettem a célzást, s ami azt illeti, már az én fejemben is megfordult az, hogy beülhetnénk valahová. Gondolataim közt azért felvillant Budapest is, meg Pécs és arra gondoltam, hogy talán elvihetném majd a lányt néhány klassz mugli romkocsmába is. Közben szó esett a licitről, s arról, hogy mi is várható majd azon a napon, s hogy vajon ki fog majd licitálni a barátnőmre. Persze, magam már eldöntöttem, hogy én is bedobom az erszényt, de erről nem akartam tájékoztatni őt, legyen majd meglepetés, most meg higgye azt, hogy valaki más viszi haza aznap este.
- Ha nyomulós lesz, majd lebokszolod - jegyeztem meg nevetve, semmi féltékenység nem volt bennem, bíztam Danában, s biztos voltam abban, hogy nem lenne képes megcsalni mással, ahogy én sem tenném ezt vele. Pedig lehetőség akadt volna, hisz Dana gyönyörű lány volt, és egész biztos, hogy pályázott rá néhány srác, magam részéről meg ismertem néhány csajt, aki könnyedén adta volna magát, ha úgy akarom. S ha már a csajok, majd elfelejtettem mesélni a lánynak a hétvégi programomról, de még szerencse, hogy bevillant, így el is meséltem neki, hogy milyen klassz meghívást kaptam.
- Nem hiszem, hogy ismered...bár, a Mennydörgők csapatában játszik, ja meg modellkedik is. Myrának hívják. Múltkor, amikor a haveromat látogattam meg a születésnapján, akkor botlottam belé az utcán. Egy fószer csesztette, de kisegítettem a kínos helyzetből. Aztán dumáltunk, és kiderült hogy kviddicsezik, ráadásul nem is akármelyik csapatban. Szóval hálából meghívott a meccsre - meséltem nagy lelkesedéssel, s meg is feledkeztem arról, hogy Danát meghívjam magammal. - Szóval tök király lesz, már elképzeltem, hogy milyen is lenne egy ilyen csapatban játszani. Mit gondolsz, kinézel belőlem egy sztárjátékost? - vagány pózban pillantottam néhány másodpercig a lányra, majd elnevettem magam, s a derekánál fogva húztam közelebb, hogy egy csókot leheljek az ajkaira.
- Na baba, nincs dolgod? Mert nekem lenne - kérdeztem a fülébe súgva játékosan, hisz nem akartam lekoptatni, de mégis csak neki kerestem ajándékot valentinra, az idő pedig egyre csak sürgetett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=797778#post797778][b]Závodi Soma - 2020.03.09. 21:38[/b][/url]

Ebben az egész kapcsolatban az volt klassz, hogy megbeszélhettünk bármit, s a másik nem akarta kivájni a szememet. Igaz, oka sem lett volna rá, de volt már korábban olyan kapcsolatban is részem, ahol bizony felütötte a fejét a féltékenység. Szerencsére nálunk ez nem volt jellemző, legalábbis nem sűrűn, bár az igaz, hogy akadtak pillanatok, melyeket nehezebben viseltem. Például, ha valaki közelebb került hozzá, azt nehezen emésztettem meg, s volt is példa rá, hogy kiakadtam. Az elmúlt időszakban viszont szerencsére nem történt semmi ilyen, s Benedek után talán még szorosabbá vált a kapcsolatunk.
Dana szerencsére nem vette zokon, hogy nélküle fogom tölteni a hétvégét a meccsen, egyáltalán nem volt féltékeny, ami jól esett, már csak azért is, mert ezzel is a bizalmát jelezte.
- Köszönöm, de nélküled azért nem lesz az igazi - vallottam be egy szelíd mosollyal, ahogy a tekintetét fürkésztem, s megérintettem ujjaimmal az arcát. Egy picit azért furcsálltam, hogy ilyen könnyen elenged, de aztán emlékeztettem magamat arra, hogy Danával ezt is meg lehet beszélni. Még mindig mosolyogtam, amikor szóba hozta a bulit, s nem mondom, hogy nem merült fel bennem a kérdés, hogy melyik haverja is viszi el buliba, de nem kíváncsiskodtam. Ha akarja, majd úgyis mesél róla bővebben.
- Remélem, hogy jól fogtok szórakozni - mondtam mosolyogva, s ahogy átkarolta a nyakam, úgy húztam magamhoz egyre közelebb, hogy megcsókoljam.
- Ugye? De este találkozhatunk - vigyorogtam vissza rá szemtelenül, kiélveztem játékosságát, s még búcsúzóul adtam neki egy hosszú csókot, hogy véletlenül se feledkezzen meg rólam, míg a haverjaival szórakozik.
- Úgy lesz, tanulok, tanulok! - ismételtem magamat nevetve, visszaintettem neki, majd ha eltűnt, újra felnyitottam a könyvet, s tovább agyaltam az ajándékokon.
- Oké, romantikus sz..rok kilőve. Mi a fenét adjak? Bahhh - nyögtem magam elé, s tovább agyaltam.