37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet
Gyengélkedő - Adrian Ivanorovics Black hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. augusztus 11. 20:54 | Link


A nyugtató tea egyelőre az ágy melletti éjjeliszekrényen gőzölög, miközben hátra pillantok az ágyban fekvő Rosiera, majd vissza a gyógyítóhoz. Idegesen kezdem rágni a körmöm, miközben beszél, bólogatok mellé, elmondom, hogy a dolgom végeztem, aztán vissza is sétálok a lányhoz. Szürreális képet kelt, ahogy szinte eltűnik a takaró alatt, mintha ott már nem is lenne test, fakó, élettelen, egykor vörös haja még most is elüt a steril fehérségtől.
Utálom az ilyen helyeket. Leülök mellette az ágyon, szembe fordulva vele, lehúzva cipőim húzom fel lábaim. Nem fogok egy ideig innen lelécelni, ameddig azt nem látom, hogy valamivel jobban van, biztosan nem. Nem illik ide. Nem szabadna itt lennie. Hamarabb észrevehettem volna.
- Rosie - megköszörülöm a torkom, de még így sem beszélek hangosan. Sőt, ami azt illeti, elég halkan beszélek. Nem mintha titok lenne. Mindenki tudja. Mégsem akarom úgy kezelni, mintha olyan lenne, mert nekem nem olyan.
- Emlékszel Shayleenre? A nővéremre. Ő is a Roxfortba járt, és most ő is itt mestertanonc - nem hiszem, hogy eszébe jutna, de azért egy próbát megér. Ha mást nem, legalább tudni fogja, hogy kiről beszélek. - Ő is ezt csinálta mint te most - nem nézek rá, legalábbis a szemébe nem. Helyette inkább az ölembe veszem a kezét, és az ujjaival játszom. Vagy a csontjaival. Opcionális. - Kórházba került, Rosie. Shay kórházba került, és lenyomtak egy csövet a torkán, hogy etethessék - csak azért mondom ezt el, mert már nem tudja titkolni. Mert én tudom, és bár nem fogom világgá kürtölni, szólni fogok róla a bátyjának, és ha kell, akkor beviszem egy kórházba, ahol majd vele is ugyan ezt fogják csinálni. Lehet, hogy startból oda kellett volna mennem vele. - Majdnem meghalt - felpillantok rá, hogy figyel-e rám, majd vissza a kezére. - A szépséged nem... Abban mutatkozik meg, ha kórosan sovány vagy - megingatom fejem, miközben összeszorítom ajkaim, és elhúzom szám.
- Figyelj, Rosie. Fontos vagy, jó? És ha elfogynál... Az rossz lenne, érted?
Szál megtekintése

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. augusztus 17. 12:39 | Link


- Nem vagy beteg... Hát persze - lassan bólintok, miközben valami mosolyféle ül ki az arcomra. Nem mintha olyan boldog lennék, vagy olyan vicces lenne a helyzet. Ez inkább ilyen önirónia, hogy persze, hogy nem beteg, nem is értem mire gondoltam. Vagy mit vártam egyáltalán.
- Rosie, Cole is sok cikeszt kapott már el, és nem azért, mert vékony, vagy mert minél könnyebb akar lenni - megingatom a fejem, miközben az arcát kezdem vizslatni. Annyira tehetetlennek érzem magam, pedig annyira segíteni akarok rajta, és annyira rossz ez az érzés. Utálom ezt az egészet. Olyan mintha a mumusom folyamatosan visszatérne az életembe, csak így, a semmiből, különböző emberek alakjában. Bár ha ez így lenne, és Rosie valójában nem itt feküdne alig negyven kilóval, hanem egy sokkal egészségesebb testben a saját ágyában, akkor örömmel vetném magam a mumusom elé, esküszöm. Sírhatnékom van ettől az egész felállástól, pedig én aztán igazán ritkán érzek ilyet. Nem lehet rábeszélni, és totál mindegy lenne, ha a tükör elé állítanám, mert akkor sem látná magát, csak a képet, amit mások kreáltak a fejében. Erősen harapok rá alsó ajkamra, miközben lehajtva fejem szusszanok fel ismét. Shayleen is csak akkor állt le, amikor fájt neki. Valódi fizikai, égető fájdalom kell, ami nem az éhség, hanem annak a csillapítása. Csak érteném, miért kell ezt csinálniuk magukkal. Akkor próbáljuk meg másik oldalról megközelíteni az egész problémát.
- Figyelj csak - tovább játszadozom a kezével, ide oda mozgatom a hideg ujjait a sajátjaim közt. - Nehezebben megy a balett, igaz? - felpillantva teszem fel a kérdést, óvatosan, nem akarom, hogy támadásnak vegye az egészet. Bár egy ilyen kötélen akármikor leeshetek, akármilyen mondattól, szóval ja. - Mi lenne, ha kialakítanánk neked egy étrendet, hm? Hogy jobb legyél. És szép is maradhass - mondjuk jogosan tevődik fel a kérdés, hogy milyen étrendről beszélek egyáltalán, amikor nem is eszik. De azért egy próbát megér.
Szál megtekintése

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Gyengélkedő - Adrian Ivanorovics Black hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet