A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

Annyira vacog, hogy összekoccan tőle néha a foga is. Három takaróba burkolózott már bele, de még mindig úgy érzi, menten megfagy. Az már csak a ráadás, hogy ezt a ronda pizsamát kell viselnie, ami úgy tűnik, hogy a gyengélkedő készletéhez tartozik. Mintha a múlt századból maradt volna itt, és a fazonja is olyan hihetetlenül előnytelen. Ha nem rázná úgy a hideg, mintha villát nyomott volna egy konnektorba, bizonyára ezen is hangosan dohogna éppen, így azonban csak arra igyekszik figyelni, hogy valahogy megőrizze még a maradék méltóságát. Mennyire rémes már az is, hogy tulajdonképpen a folyosón ájult el. Csak remélni meri, hogy Roland nem kapta el tőle ezt a csodát, amit ő feltehetőleg Ádámtól szedett össze, miközben megbeszéltek egy fotózást. A tényleges képekig el sem jutottak, merthogy a srác nem szólt róla, hogy valahol külföldön járt és most fene se tudja, mit terjeszt éppen. Lehet az bármi maláriától a nyugat-nílusi lázig, a lényeg úgyis az, hogy ő itt ebbe éppen megpróbál nem belehalni.
- Ké...kérek... mé-még egy takarót. Me-me-megfagyok - dadogja, pedig csak úgy süt a bőre egyébként a magas láztól, és ez már egy fokkal jobb, mint amivel itt kötött ki reggel. Ismét összekoccannak a fogai, ahogy összehúzza magát a három réteg alatt.
- Ho-ho-hol a f-francban já-já-jártál te és mi-mit te-te-terjesztesz? - kérdezi meg kis szünet után a szomszéd ágyat birtokló Ádámot, aki mindennek az okozója. Ha nem dadogna a vacogásból adódóan, sokkal drámaibbnak hangzana a mondat, így azonban legfeljebb nevetséges. Mindjárt el is sírja magát. Ez tragédia. Reméli, előbb múlnak ki a betegségtől, mint hogy megfojthassa Ádámot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=861555#post861555][b]Szikszay Izidóra - 2023.03.30. 00:26[/b][/url]

Annyira vacog, hogy összekoccan tőle néha a foga is. Három takaróba burkolózott már bele, de még mindig úgy érzi, menten megfagy. Az már csak a ráadás, hogy ezt a ronda pizsamát kell viselnie, ami úgy tűnik, hogy a gyengélkedő készletéhez tartozik. Mintha a múlt századból maradt volna itt, és a fazonja is olyan hihetetlenül előnytelen. Ha nem rázná úgy a hideg, mintha villát nyomott volna egy konnektorba, bizonyára ezen is hangosan dohogna éppen, így azonban csak arra igyekszik figyelni, hogy valahogy megőrizze még a maradék méltóságát. Mennyire rémes már az is, hogy tulajdonképpen a folyosón ájult el. Csak remélni meri, hogy Roland nem kapta el tőle ezt a csodát, amit ő feltehetőleg Ádámtól szedett össze, miközben megbeszéltek egy fotózást. A tényleges képekig el sem jutottak, merthogy a srác nem szólt róla, hogy valahol külföldön járt és most fene se tudja, mit terjeszt éppen. Lehet az bármi maláriától a nyugat-nílusi lázig, a lényeg úgyis az, hogy ő itt ebbe éppen megpróbál nem belehalni.
- Ké...kérek... mé-még egy takarót. Me-me-megfagyok - dadogja, pedig csak úgy süt a bőre egyébként a magas láztól, és ez már egy fokkal jobb, mint amivel itt kötött ki reggel. Ismét összekoccannak a fogai, ahogy összehúzza magát a három réteg alatt.
- Ho-ho-hol a f-francban já-já-jártál te és mi-mit te-te-terjesztesz? - kérdezi meg kis szünet után a szomszéd ágyat birtokló Ádámot, aki mindennek az okozója. Ha nem dadogna a vacogásból adódóan, sokkal drámaibbnak hangzana a mondat, így azonban legfeljebb nevetséges. Mindjárt el is sírja magát. Ez tragédia. Reméli, előbb múlnak ki a betegségtől, mint hogy megfojthassa Ádámot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=863173#post863173][b]Fellner Ádám - 2023.04.17. 19:51[/b][/url]

Izzadtam, mindeközben rázott a hideg, fáztam, noha a homlokom maga volt a pokol égő kapuja. Bármi is volt ez, durván leterített a lábamról, s a gyengélkedő egyik ágyához szegezett. Hiába volt rajtam takaró, nem volt elég, szükségem lett volna egy-két pokrócra még, és az sem ártott volna, ha mondjuk befűtenek és teli pakolják azt a kandallót. Pocsékul voltam, s az sem nyugtatott, hogy nem voltam egyedül ebben a helyzetben. Szegény Izzy is ott vacogott mellettem pizsamában, rossz volt ránézni, mert olyan fehér volt, mint a fal, s úgy kattogtak a fogai, hogy az már kezdett elviselhetetlenné válni.
- Nekkem sisincs több - kattogtam ugyanúgy vissza, s hozzá hasonlóan rázkódtam, miközben a gyomrom fájt és kavargott. Szörnyű érzés volt, ezt nem kívántam senkinek.

- Ééén? - morcosan pillantottam a lányra, hisz engem vádolt. Mégis, miért tehettem volna a betegségről én? Oké, jártam külföldön, több országban is, viszont ennyi erővel a vírus az országunkban is felüthette a fejét.
- E.eeezt én is kérdezhetném. Tee szedtél össze vavalamit Létaitól? - persze, hogy a falnak is füle volt, a pletykák meg gyorsan terjedtek, pontosan tudtam, hogy volt közte és Roland közt valami, amihez szíve joga, csak ha mondjuk megfertőződött valamivel, akkor azt nem kéne rám fognia.
- Szesszerintem én kaptam el tőled de…de majd Thorsten megmondja, hooogy mimimi ez - feleltem rázkódva, de ezután elkapott a rosszullét, s csak arra volt erőm, hogy kiforduljak oldalra az ágyon, a tálat magam elé kapjam, s már jött is ki belőlem a reggeli.
- Uthálok beteg lenni - nyöszörögtem, amikor egy segítő odajött, hogy elvigye a tálat, s adott egy kendőt, meg egy pohár vizet.
- Haahaaapcciiiii - tüsszentés következett, majd orrfújás, így fordultam vissza a lány felé.
- Viiviiietnámba voltunk anyával - tüsszentettem még egyet, miután bevallottam, hogy merre jártam. Mondjuk, továbbra se éreztem úgy, hogy egyedül én lennék a hibás, a vírus valóban lehetett itthoni is, ki tudja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=863238#post863238][b]Szikszay Izidóra - 2023.04.19. 00:11[/b][/url]

Nem válaszol. Tudomásul veszi, hogy nincs több takaró és itt fog megfagyni. Fura, hogy közben meg folyik a hátán meg a homlokán az izzadtság, lassan rátapad a pizsama a bőrére, és undorító az egész. Mégis menten megfagy. A gyógyító szerint magas lázuk van, azért is parancsolta őket ágyba. Máskor azon a mondaton még kuncogott volna is esetleg, most viszont alig állt a lábán, nemhogy nevetgélt volna. Nagy nehezen átfordul a másik oldalára, hogy rálásson Ádámra, és ezzel az ereje nagy része el is fogy. Ki fogja meginni az ágy mellett bűbájjal melegen tartott, gőzölgő teát? Ötlete sincs. Igaz, nem is kívánja. Már csak a gondolatától is hányingere támad.
- Csak fé-fé-féltékeny vagy rá - vág vissza, bár dadogva-vacogva elveszik a mondat éle. Leginkább panasznak hat. Olyan gyerekes dolog egyébként is. Ő nem horgonyzott le senki mellett. Rolitól az anyja talán megkapja a régóta áhított agyérgörcsöt, ami neki szabadságot jelentene, és hát mellette akkor már miért ne szórakozna is? De biztos, hogy nem tőle kapta el ezt a maláriát vagy mi a csodát, különben a Rellonos is itt akarna megfagyni jó eséllyel.
- Pe-perszeee... ke-ke-kend rám - próbál tiltakozni nem túl meggyőzően, igyekezve közben még jobban beleburkolózni a takarókba. Azt nem kommentálja, hogy mit mond a gyógyító majd, aki már mindjárt egy órája gyanúsan eltűnt, még azt a furán kesernyés illatú teát is csak egy manóval küldte be. Ehh, meg kellene inni mégiscsak. Lehet, hogy segítene? Fingorog egy sort, amikor Ádám reggelije visszaköszön, de egyelőre sikerül a sajátját lent tartani. Kitartóan győzködik is magát gondolatban, hogy a reggeli ott is akar maradni.
- Van aki é-é-élvezi? - teszi fel a komoly kérdést, közben erőt gyűjtve, hogy legalább a bögrére rátegye a kezét. Kicsit jó lenne fel is ülni ehhez a hadművelethez, de roppant bonyolultnak és nehéznek tűnik az egész. Egyelőre csak elpislog a szekrényen gőzölgő ital irányába, majd kitartóan vacog tovább.
- És nem te ho-ho-zta-tad e-e-ezt a va-va-la-mi-mit. Ha Roli hi-hi-bája lenne, ne-nem lenne sze-szerinted ő is itt? Hapc - na tessék, már ő is prüszköl. Ez is ragad, mint az ásítás. Ha nem most kell hozzá papot hívni, mielőtt az anyja megint hazarángatja, aztán el az összes gyógyítóhoz, ahová nyaralni jár, akkor soha.