37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Linzenbold Inez
INAKTÍV


Die junge Duellmeisterin
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 65
Írta: 2022. december 17. 20:06 | Link

DokTHOR bácsi

A kívánságok terme általában biztos pontot jelent az életében, ami a gyakorlást illeti. Nagyon csalódott lenne, ha nem volna lehetősége egy ilyen helyen edzeni órák között, illetve sokszor még órák előtt is ezt a helyet választja, nem pedig a pestseholsei központot. Nem minden edzése történik edzőkkel, ami ad némi szabadságot arra, hogy önállósítsa magát és saját gyakorlási tervet is vigyen be. A múltkorában már kapott össze a két edzőjével, mert azt mondják, hogy túlhajtja magát és ezzel már rontja a saját teljesítményét.
A szőke rellonos ennél azonban jóval önfejűbb, és időnként továbbra is beiktat néhány keményebb edzést, ahol komolyabb átkokat kap, melyek mind megviselik a szervezetét, ráadásul nagyon gyorsan érkeznek, igyekeznie kell, hogy ki tudja védeni őket. Valószínűleg a bajnokságon nem lesznek képesek ilyen tempóban átkokat szórni az ellenfelei, azonban minden eshetőségre fel akar készülni, mert neki kell a legjobbnak lennie.
Ma délelőtt előfordulhat, hogy ellógott egy tanórát, amit lényegében megtehet, hiszen magántanuló, azt csinál, amit akar. Ha olyanja van bejön ebédelni és hazamegy, neki nem szólhatnak semmiért.
Ebben az úgynevezett lyukasórában kitalált valami egészen menőt: a Bombardának van egy, a párbajoknál használt, ám sokkal gyengébb verziója. Ezt képes volt használni nyolc évvel ezelőtt az egyik észt versenyző, aki ezzel hatalmas sikereket ért el. A ruhájuk és testük, így a bőrük és a hajuk el van látva egy védőbűbájjal, így nem gyullad ki, annak ellenére sem, hogy jár némi lánggal egy ilyen átok. Technikás elsajátítani, még neki sem megy egészen, azonban már van olyan elméleti tudása a rontásról, hogy rá bírta venni a termet a használatára.
Elég nagyot szólt, nagyobbat, mint képzelte: odakint is hallották a ricsajt, ő pedig a földre került. Ugyan magánál volt végig, de kellett egy kis idő, míg újra képes volt kinyitni a szemét. Az egész testében érezte a detonációt, ő maga pedig reszketve, hasogató jobb füllel feküdt a padlón, amikor Rosales professzor berontott, hogy megkeresse a zaj forrását.
Kellett egy kis idő, hogy magához térjen és a saját lábára tudjon állni. Annak ellenére, hogy kifejezte, hogy neki semmi baja, az igazgató-helyettes asszony ragaszkodott ahhoz, hogy meglátogassa gyengélkedőt, sőt még el is kísérte, mert nem bízott Inezben.
Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem volt szükége arra, hogy megálljanak párszor az úton, Rosales prof többször belé is karolt, hogy segítse, ami tök ciki. Egy kis átok nem fogja őt leteríteni a lábáról. Pár csepp vért érzett szivárogni az egyébként is gyakorlatilag állandó zúgó füléből, ami azért nem nyugtatta meg, ennek ellenére kócos szürke fürtjei biztonságába rejtette a fülét.
- Tényleg jól vagyok, tanárnő! - Ismétli meg a szemeit forgatva, ahogy belépnek az ajtón. Lehet, hogy ma már nem fog annyit edzeni, de nincs nagy baj, máskor is sérült le és nem dőlt össze a világ.
Igaz, az edzésre használt terem sem, mint most.
A tanárnő jelezte a gyógyító asszo... úrnak az érkezését egy rövid összefoglaló kíséretében, majd el kellett sietnie a következő órájára, amiről már így is késésben volt.
- Jó napot. - Köszön az egyik székre helyet foglalva. Bőre sápadt, testében még most is érzi a robbanást, ám szerinte ez csak stressz, mert megijedt a robbanástól. Vonásait próbálja rendezni, annak ellenére, hogy egyáltalán nem érzi jól magát. A fülében a szúró fájdalom nem múlik, az őrjítő zúgás pedig egyre élesebben jön elő, pont úgy, mint tavaly.
- Nincs nagy baj. - Jelenti ki egyszerűen, poros, kissé összekarcolt jobbját feltartva, amit gyorsan el is rejt, noha csak felületi sérülés. Lehet még rajta ezekből, eddig észre sem vette. Még csak azt hiányzik, hogy eltiltsák az edzéstől vagy a versenyzéstől. Már csak négy hónap van a versenyig, egy percet nem hagyhat ki.

Utoljára módosította:Linzenbold Inez, 2022. december 17. 20:40
Hozzászólásai ebben a témában
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 142
Írta: 2022. december 17. 21:46 | Link



Noha alapvetően a kviddicsjátékosok miatt van itt, az ügyelet elkerülhetetlen velejárója a munkájának. Alig egy órája váltotta le a csinos kolléganőt, akiről már tudja, hogy van valakije, de mégis sportot űz lassan belőle, hogy mennyire könnyen tudja zavarba hozni. Aranyos, amikor hebeg-habog. Ennél tovább viszont nem megy, mert egyértelműen kijelölték a határokat már az elején . Kapcsolatokba amúgy sem kavar bele, és különben is, még anélkül is kínos lenne együtt dolgozni utólag, arról nem is beszélve, hogy határozottan biztos benne, a nő az a fajta romantikus lélek, aki aztán kapcsolatról álmodik, esküvőről és gyerekről. Nincs ezzel semmi baj, megvan mindennek a maga helye, éppen csak őneki másak a prioritásai, talán így a legegyszerűbb ezt összefoglalni. Mivel a betegszoba egyébként éppen üres, tekintve, hogy húsz perce eresztette útnak a legutóbbi beteget, most éppen az említett lány kartonja fölé hajolva igyekszik iktatni, mivel is kezelte, amikor új páciens érkezik az aligazgatónő kíséretében. Be is csukja a kartont, ujjára csúsztatva az aszatalon heverő fordítógyűrűt, még miközben nyílik az ajtó, majd már inkább nem veszi le. Végighallgatja a nőt, közben azért kicsit mustrálja - hallotta a pletykát, hogy már ő is megtalálta a nagy őt, de hát egy újjal se nyúl hozzá, nézni meg csak szabad -, majd magabiztos mosollyal kacsint rá, közölve, hogy innen átveszi, az infókat meg köszöni. Távozóban még vet utána egy pillantást, majd a rellonos lányhoz fordul végre egy visszafogott, barátságos mosollyal.
- Üdv, Inez - szólal meg, visszaülve az asztalhoz, s egy pálcaintéssel küldi helyére a már becsukott kartont, hiszen arra már nincs szüksége, s magához inti a lányét, akinek a nevét már volt oly kedves elárulni a csinos aligazgatóasszony. Ki egyelőre nem nyitja, de jó az, ha az asztalon pihen, kézügyben.
- Szóval az ifi vbre edzel? Hmm... azért megnézném azokat a karcolásokat. A porral együtt nem nagyon jó... ehh, beszélsz németül? Angolul? - teszi fel a teljesen randomnak tűnő kérdést, miközben a fordítógyűrűt félig le is húzza az ujjáról. Nem érzi még igazán. Leginkább zavarja. Eddig mindenhol boldogult az említett két nyelvvel, itt azonban kénytelen időnként magyarul kommunikálni, és mivel a német nagyon precíz nyelv minden tekintetben, szeretne elkerülni minden esetleges félreértést, ha az elkerülhető. Angolul is szívesen körülír bármit. Gond akkor van, ha valaki egyiket sem beszéli. Csak kénytelen lesz megtanulni magyarul, ha biztos akar lenni a dolgában.
Hozzászólásai ebben a témában

Linzenbold Inez
INAKTÍV


Die junge Duellmeisterin
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 65
Írta: 2022. december 17. 23:14 | Link

DokTHOR bácsi

Valószínűleg túl nagyravágyó volt, ami a Kívánságok termét illeti. Lehetséges, hogy erősebb ellenfelet álmondott meg magának, mint amivel szembe kell majd, vagy akár szembe képes nézni. Azonban neki ez adja az erőt, hogy mindenre felkészült, elvégre az a 17 éves észt srác nyolc évvel ezelőtt hatalmasat tarolt ezzel az átokkal.
Ahogy a rémület okozta adrenalin ürül ki a szervezetéből, úgy kezdi érezni egyre inkább azt, hogy nem érzi jól magát. Nem gondolja, hogy komoly sérülése lenne, azonban a karcok és vágások a bőrén egyre inkább égni kezdenek, és az enyhe remegése is erősödni kezd. A füle egyre élesebben lüktet, amihez egy óvatlan pillanatban oda is nyúl, ahogy Rosales professzortól búcsúzik.
Finoman biccentve üdvözli viszont a férfit, akit még nem nagyon látott errefelé. A lányok pletykáltak valami nagyon szexi gyógyító pasiról, akihez nagyon szívesen elmennének, de a szőke nem szeret ilyenekbe belefolyni, sokkal több időt emésztenek fel ezek a pletykák, mint amennyit szórakozást adni képesek az embernek. Ráadásul egészen biztos benne, hogy ezek a lányok terjesztették róla azokat a borzalmas dolgokat a múlt évben, amiket Jacob mesélt.
Kékjeivel érdeklődve pislog a férfi irányába, érdekli, hogy mennyire szigorú, mert ha most eltiltja akár egy napra is az edzéstől, az tragikus kimenetelű lehet a VB szempontjából - amiről már tud is. Mondjuk szép hogy tud, elvégre nem mindenki hoz ilyen eredményeket ebből az iskolából. Nem is lenne kint versenyzőjük, ha Inez nem igazol át ide.
- Igen, már nagyon közel van. Nem eshetek ki. - Feleli csendesen, ahogy kicsit előre hajol, hogy a térdeire tudjon könyökölni ahhoz, hogy megmutassa a robbanással járó éles tárgyak okozta karcokat-kisebb vágásokat. A mozdulatra a jobb füle is reagál, amit egy elfojtott szisszenéssel jutalmaz.
- Tudok németül. - Válaszolja a nevezett nyelven, ahogy figyeli a fordítógyűrűt. Akcentusa nem a tiszta hochdeutsch, keveri a schweizerdeutsch-csal, de remélhetőleg érhető lesz. Angolul is tud valamennyire, de az anyanyelve, valamint annak a társnyelve mégis könnyebb számára.
- Utána mehetek? - Kérdi reménykedve pislogva a férfire. Egyre kevésbé érzi, hogy ma bármennyit is tudna még edzeni, de talán egy délutáni szunya megoldja a problémáját.

Utoljára módosította:Linzenbold Inez, 2022. december 17. 23:32
Hozzászólásai ebben a témában
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 142
Írta: 2022. december 18. 23:13 | Link



Az aligazgatónőtől már kapott egy összefoglalót a helyzetről, az kezdetnek megteszi, most már csak a lánynak kellene kevésbé erőltetnie, hogy de igazán nem történt semmi. Ugyan a karcolásai távolról nézve tényleg csupán felületesek, a legnagyobb baj az, hogy por borítja őket és ki kell tisztítani, mielőtt sebforrasztó bűbájt alkalmazna. Az viszont aggasztóbbnak tűnik számára, hogy Inez remeg. Vagy túlhajszolta magát vagy - bár reméli, hogy nem ez az opció áll fenn, de ki tudja - elvonási tünetei vannak. Amíg nem tud biztosat, egyiket sem zárja ki inkább. Egy bólintással veszi tudomásul a választ, ettől azonban még mindig nem lett okosabb. Mindkét lehetőség marad a listán, elvégre szedhet teljesíményfokozót is, ha elég merész vagy éppen elkeseredett, akár valami nem hivatalosan árult bájitalt is. Nehéz eldönteni, mire gondoljon, hiszen nem ismeri. Bár felüti a kartonját is közben, futó pillantást vetve az első oldalra, ám nem táplál hiú ábrándokat, hogy abban esetleges pult alóli szerek is fel lennének tüntetve. Sőt, azt sem hiszi, hogy a lány elárulja csak úgy önszántából, ha ilyennel él. Bonyolult dolog ez. Mindehhez azonban legelőször rákérdez a németre, hátha beszéli a rellonos. Még az angollal is beéri igazából, csak ne a fordítógyűrűt kelljen használnia. A Linzenbold név egyébként is ismert számára már, elvégre aranyvérű körökben tudni szokás azt is, kik ők. Nem sokkal előzik be a Löwenherzeket a nagy almanachban.
- Csodás - szólal meg megkönnyebbülten a válasz hallatán anyanyelvén, lehúzva teljesen ujjáról a gyűrűt és az asztalra teszi. Bár egy szóból még nem érezni az akcentusát különösebben, minél többet beszél, annál szebben hallhatóvá válik általában, hogy mégiscsak Karintiából származik, nem valamelyik német tartományból. Habár a Herzbergben tanult, az a pár svájci év nem hagyott annyira mély nyomot.
- Lenne közben pár kérdésem azért. Először is, köztünk marad, bármit mondasz, de pontosan mivel próbálkoztál? - teszi fel a kérdést, hogy tudja, nem kell-e esetleg valami mágikus ráhatással is számolnia, nem csak egyszerű karcolásokról van szó, mert megcsúszott és elesett. Frau Rosales valami robbanást is emlegetett. Felkel közben a székről, és közelebb lépve először is megszemléli alaposan a sérüléseket. Szerencsére mind csak felszíni, akkor se maradna nyomuk, ha nem szándékozna sebforrasztó bűbájt használni. - Ez lehet, hogy okoz némi bizsergést, esetleg csípni fog - közli figyelmeztetésképpen, mielőtt használná a megfelelő bűbájt, hogy megszabaduljon a portól és elkerüljön mindenféle mellékes utóhatást. Használhatna bájitalt is, szinte ugyanazzal a hatással, ám most ezt is kellőképpen megfelelőnek ítéli.  
Hozzászólásai ebben a témában

Linzenbold Inez
INAKTÍV


Die junge Duellmeisterin
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 65
Írta: 2023. január 29. 18:47 | Link

DokThor bácsi

A szőke nem kérdez rá a férfi nevére, bár már több verzióját (mint Löwenstein,Löwi, Löwenberg,Löwenherz) hallotta az osztályteremben, mert olybá tűnik a lányok a nagy stalkolásban nem foglalkoztak ilyen részletekkel. Inez is kapott már érdekes elnevezéseket a köztől, volt már Linzenburg,Linzenberg és Ivett is.
Mindenesetre az kiderült, hogy német névvel rendelkezik az úr, ami ugye több országot is jelenthet. Később talán érdeklődik a gyógyító származása felől, azonban egyelőre nagyon kimerült és kellemetlenül érzi magát: egyrészt a robbanás okozta stressz, a testi tünetek és persze a kudarc mardosó érzése is. Félő, hogy lesz még ennek következménye, főleg, hogy maga az igazgató-helyettes találta meg.
Igyekszik kerülni a férfi tekintetét, nem igazán tud még mit kezdeni ezzel a szituációval, utál kiszolgáltatott  helyzetben lenni. Megszokta, hogy övé az irányítás, nehezen fogadja el, hogy most lassítani kell és rábíznia magát egy idegen tudására. Jó, nem mintha Inez gyógyító lenne, ebben a helyzetben képtelen segíteni magán.
Hümmögve válaszol arra, mi szerint a férfi örül a némettudásának. Kékjeivel követi a gyűrűt, majd próbál rájönni a férfi származására.
Ineznél erősen érződik a berni tájszólás, igyekszik a magas németet használni, de annyira nem jön számára természetesen.
- Tirol? - Kérdi halkan felpillantva. Valószínűleg nem jól gondolja, de annyira nem ismeri a német nyelvjárásokat, tájszólásokat. Annyi van belőlük, hogy valószínűleg ember nincs a földön, aki mindegyiket meg tudja jegyezni és fel is ismeri őket.
A férfi kérdésén kicsit felvonja a szemöldökét, elvégre nincs miért titkolózzon. Jó, lehetséges, hogy nem mindig a legkönnyebb varázslatokkal próbálkozik, de azokat, amik igazán meggyötrik az embert, azt meghagyja az intézmény falain kívülre.
- Mindefélével, a szokásos átkok, rontások ilyen kis Subcutis ardor, Vulnera ardor, utána Ferrum virgo... - Sorolja a legnagyobb természetességgel, neki ez már a napi rutin része, hogy vagy elkap egy olyan átkot, amitől azt érzi, hogy szegek szúrják át a bőrét, vagy sikeresen kivédi. Nagyon kell igyekeznie a pajzsbűbájokkal, hiszen sosem jó, amikor megsérül, de élesben, amikor a bajnokságok vannak, akkor végzetes lehet a mérkőzés kimenetele szempontjából.
- Szóval semmi extra, átlagos napi nyolc-kilenc órai edzés része. Aztán azt kívántam, hogy a szoba idézze meg a Bombardiát és most itt vagyunk. - Sóhajtja csalódottan. Minden egyes találat, amit kap egy újabb csalódás önmagában és a képességeiben. Persze, ahogy az edzője mondja, mindegyikből tanulhat és erősebben áll majd fel, de neki mégis a világ legnagyobb kudarca.
-  Még közel sem végeztem mára. - Hangja végig monoton, ami egy kis tónust visz bele, az a remegésből jön. Tekintetét lesüti a horzsolásokra, majd száját egy újabb gondterhelt sóhaj hagyja el. Még legalább négy-öt órát kéne ma tolnia, de nagyon nincs olyan állapotban. Túlhajszolt, megsérült és nagyon kimerült, végtelenül az.
Bólint a férfinek és hagyja, hogy kezelje a horzsolásait. Érzi a bizsergést és az égést, azonban az a kis kellemetlenség eltörpül a fülébe élesen lüktető fájdalom mellett. Egy korábbi túlhajtása miatt rendszeresen zúg ez a füle, nem hiányzott neki, hogy most még a dobhártyája is beszakadjon a robbanástól. Igazából fogalma sincs, hogy pontosan mi történt a fülével, ami biztos a fájdalom, és hogy érzi a szivárgó, meleg folyadékot az arcán, mely a kis babahajakban már el is kezdett megalvadni a hajzuhatagja takarásában.
- Köszönöm.. Ööhm...- Motyogja a szavait elharapva, azonban a fájdalom és az aggadalom győzedelmeskedni látszik. Ahogy megy ki az adrenalin a szervezetéből, úgy érzi egyre erősebben az éles fájdalmat, és ezzel párhuzamosan csökken a lüktető érzés a mellkasában.
- Azt hiszem a jobb fülem is kicsit...fájogat. - Bleib ruhig, nem lihegjük túl. Nem hiányzik egy edzéstől való eltiltás, minden rendben van. Ha nem mozgatja a fejét, nem olyan rossz az.

Hozzászólásai ebben a témában
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 142
Írta: 2023. január 30. 16:53 | Link



- Karintia - válaszolja a bizonytalan kérdésre, ha már a lány Tirolt emlegeti. Csak amolyan mellékes megjegyzés ez, jobban érdeklik ugyanis Inez sérülései. Kíváncsi, pontosan mi is okozta a robbanást, amit az aligazgatónő említett. Érdeklődve hallgatja a felsorolt átkok listáját, nem különösebben lepődik meg azon, hogy a rellonos lány ilyeneket gyakorol, ha már egyszer az ifi vbre készül. Hümmögve veszi tudomásul a megosztott információt, majd kicsit felvonja a szemöldökét a bombarda említésére. Emlékszik, hogy amikor még a Herzbergben tanult és némelyik diáktársa szintén a vbre készült, némelyikük csinált meggondolatlan ökörséget gyakorlás gyanánt. Megcsóválja a fejét, mielőtt megszólalna.
- De, mára szerintem már végeztél - válaszolja, miközben a nyitott kartonra mered az asztalra könyökölve, ujjai hegyét összeillesztve, mielőtt felkelne, hogy lefertőtlenítse a karcolásokat. Szól, hogy milyen hatással járhat a bűbáj, amellyel megtisztítja a sebeket, majd pedig el is tünteti az összes karcolást egy sebforrasztó varázslattal.
- Mennyit szoktál pihenni? - kérdezi meg azt figyelve, ahogyan a karcolások lassan eltűnnek. Olybá tűnik számára, hogy a lány nagyon is túlhajszolta magát, hiszen még a bőre is lassabban regenerálódik a bűbáj hatására. Ismét hümmög arra, hogy a lány jobb füle is érzékeny. A jobb oldalára kerülve közelebb hajol, hogy megvizsgálja a fülét. Kell egy kis fény, hogy lásson is. Úgy tűnik, a bombarda, már ha az volt a ludas, okozott némi kárt, de még menthetőnek látja. Tud rá jó bűbájt, bár nem garantálja, hogy esetleg zúgni nem fog. Ezt is megoldva aztán hátralép, és az asztalnak dől, úgy néz szigorúan a lányra.
- Nem szédülsz? Nincs hányingered? Mára azért mindenképp bent tartanálak, ebből nem engedek. Pihenésre van szükséged.
Hozzászólásai ebben a témában

Linzenbold Inez
INAKTÍV


Die junge Duellmeisterin
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 65
Írta: 2023. február 11. 00:21 | Link

DokThor bácsi

Hümmög egyet a tartomány neve kapcsán, tudja merre van, de nem különösebben ismeri. Nem nagyon járt még arra a családjával, hiába szomszédos ország. Valamiért többször jutottak el Franciaországba meg Olaszországba, valószínűleg a tengerpart miatt. A vállalkozás miatt a szülei elég elfoglaltak, hiába engedhetik meg maguknak anyagilag a folyamatos utazgatást, a munka nem teszi lehetővé.
- Mit írnak benne? - Kérdi elengedve a füle mellett a megjegyzést, mi szerint nem kéne ma edzenie tovább. Talán még elalvás előtt belefér fél óra, aminél nem gyakorolja a védekezést - abból valóban elég volt mára. Viszont nagyon izgatja, hogy mit írnak róla a kartonjában, mert feltűnően olvassa a férfi.
A fertőtlenítés csíp, de szerencsére a gyógyító bűbáj után a fájdalom mind jobban csökken. Már csak abban bízik,hogy a többi panasza is így fog járni.
- Köszönöm! - Válaszolja párat pislogva a gyógyuló kézfejére és ujjaira. Általában nem szoktak ennyire súlyosan megsérülni, de bizony többször szorult már ellátásra a két keze. Valahol neki is van valamilyen szer, amivel gyorsítani tudja a gyógyulást, de az nem ilyen látványos.
- Pihenni? - Emeli fel tekintetét újból a férfi arcába. Hangja valamicskét reszketeg a remegéstől és az előző sokktól, de így is érezhető benne lemondás. Nincs neki ilyenekre ideje, majd a bajnokság után.
- Valamikor este 11-től reggel ötig, néha kevesebbet. De van, hogy elalszom nappal, szóval nem csak ennyit. - Van, hogy azért nem jön be órákra, mert a pestseholsei lakásukban kidől és képtelen felkelni a hajnali edzésére is. Az edzői általában megértők, de biztos, hogy baj lenne belőle, ha ez gyakran ismétlődne meg. Mindenesetre örül, hogy a suli nem ró rá akkora terhet, mint otthon.
Hagyja, hogy a fülét megvizsgálja a germán kolléga, majd letörli felsője ujjával a száradni készülő vért. Ennek már mindegy, úgyis tisztítani kell, csupa por, ráadásul el is szakadt több helyen.
- Én... - Szédelegni szédeleg, azonban hamar sokkal nagyobb problémának néz elébe.
- Itt? Mármint... itt? - Mutat bizonytalanul körbe a gyengélkedőn. Kékjeivel döbbenten mered a férfire, ahogy halkan piheg a hirtelen reakciótól, szinte levegőt is elfelejt venni.
- Én nem maradhatok itt. Van Magyarországon lakásunk, ott is tudok pihenni. - Meg adott esetben edzeni is picit. Lepillant a férfi cipőjének orrára, majd felvezeti tekintetét a szigorú szempárra. Egészen más most, mint amikor találkoztak.
Nagyon sok érzelem kavarog most benne, ahogy idegesen a ruháján lévő egyik lyukba fúrja az ujjait. Folyamatosan attól rettegett, hogy mi van, ha nem lesz képes edzeni, miközben annyira vágyott arra, hogy pihenhessen.
- Nem lehet. - Motyogja halkan, ahogy arcán végigfolyik egy sós könnycsepp. Legszívesebben tényleg kidőlne és aludna, el akarja felejteni a fájdalmat, a pálcát és a versennyel járó összes stresszt, ugyanakkor meg bénító bűntudat lesz rajta úrrá, amikor arra gondol, hogy ez megtörténik.

Hozzászólásai ebben a témában
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 142
Írta: 2023. február 12. 15:02 | Link



- Kórtörténet - válaszolja tömören, csak úgy mellékesen, bele sem gondolva, hogy esetleg a lánynak ne lenne tudomása arról, hogy eddig mit jegyeztek fel róla a gyógyítók, ahányszor csak megfordult náluk náthával vagy éppen egy-egy sérüléssel. Másnak meg ennél többet egyébként sem mondana, mégiscsak köti az orvosi titoktartás. A figyelmét aztán már az köti le, hogy előbb megtisztítsa, majd eltüntesse a sebeket, figyelve, hogy milyen lassan gyógyulnak a lány sérülései. Biccent aztán a köszönetnyilvánításra válaszul, mielőtt még rákérdezne, mennyit is pihen a lány pontosan.  
- Ühümm - hümmögi válaszul, és figyelni igyekszik a válaszra, miközben megnézi a fülét is. Nem kifejezetten erőssége, hogy egyszerre több dologra is figyeljen, de azért igyekszik, és az alapján, amit hall, megcsóválja a fejét.
- Túl kevés. Legalább hét órát kellene aludnod, még inkább hét és felet - dünnyögi végül, miután átgondolja a hallottakat, és azt is kijelenti, hogy ennek örömére ma a lány a vendége lesz a gyógyítói rezidencián.
- Ez nem alku tárgya. Helyezd kényelembe magad, ma bő a választék üres ágyból éppen - válaszolja, közben pedig visszaül az asztal mögé. A kartonban a probléma esetén értesítendő rubrikát keresi meg, hogy írjon egy levelet az ott megjelölt személynek. A tolla hegyét ütemesen kocogtatja közben az asztalhoz. Maga elé húz egy pergament az asztal sarkán felhalmozott kis kupacból, hogy ráfirkantsa a formanyomtatványra a lány nevét és az okot, amiért bent tartja, aztán ezt majd eljuttatja a házvezetőjéhez. Félig kész is, amikor a lány ismét megszólal és azt motyogja, nem lehet.
- Dehogynem. A felkészülésnek pont olyan fontos része a pihenés is, mint a gyakorlás. Nekem elhiheted, hosszú évekig sportoltam versenyszerűen. Ha nem pihensz eleget, több kárt okozol, mint hasznot. Többet hibázol, többet sérülsz, lassabban gyógyulsz. A kartonodhoz nem csatolták amúgy az edzésterved, de nem hiszem, hogy az edződ örülne, ha tudná, hogy túlzásba viszed - közli vele, még mielőtt teljesen kiborulna, hogy nem mehet vissza gyakorolni.
Hozzászólásai ebben a témában

Linzenbold Inez
INAKTÍV


Die junge Duellmeisterin
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 65
Írta: 2023. február 12. 19:46 | Link

DokThor bácsi

Finoman bólintva veszi tudomásul, hogy kórtörténet, bár ettől azért lehetett volna bőbeszédűbb a férfi. A füle hasogat az ilyen mozdulatoktól, meg kicsit szédeleg is, így nem nagyon erőlteti a dolgot.
Azért érdekelné, hogy melyik sérüléséről mit írnak, mert volt olyan, ami miatt átmenetileg el akarták tiltani a versenyektől, aztán valahogy sikerült kijárnia, hogy nem kellett, de nem volt könnyű menet. Azért nem beszélt soha a fülzúgásáról senkinek, mert képesek lennének az érzékszervi gondok miatt eltiltani, amíg tart, pedig emellett is simán edz. Pár hónap után az ember észre sem veszi.
- Majd alszom a VB után. - Feleli tömören és megjegyzi, hogy legközelebb több alvást kell bemondania, mert erre harapnak. Itt van, nem esik össsze, teljesít. Ez a legfontosabb. A szervezete úgyis jelzi, ha több alvásra van szüksége, olyankor szokott délután szunyókálni.
- Dobhártya? - Kérdi száját oldalra húzva, halkan sziszegve a vizsgálattól. Nem esik jól dönteni a fejét hozzá, szinte olyan, mintha kést szúrnának a fülébe. Megszokta a fájdalmat, azonban most nagyon össze kell szorítania a száját meg a szemeit, hogy ne adjon ki hangot. Nem is annyira ez elviselhetetlen, hanem az egész. A folyamatos hajtás, a nyomás, az állandó sérülések. Megvan a maga gyógyulási terve az átkok ellen, de akkor is nagyon megterhelő az embernek napi szinten elviselni, a szervezet nem erre van kitalálva. De teher alatt nő a pálma, legalább rákényszerül arra, hogy jobb pajzsbűbájokat idézzen meg és gyorsabban.
- Nem érti... tényleg nem lehet. Nem fér bele. Én magántanuló vagyok, nem kell itt lennem. - Magyarázza lassan feltápászkodva a székről, azonban eléggé ingatag lábakon áll, érzi, hogy fokozódik a szédülése meg a remegése, ahogy meg kell tartnia a saját testsúlyát. Tényleg pihennie kellene, ez most nagyon betalált nála. Annyira kimerült, hogy a szokásos matekot sem tudja végigfuttatni a fején, ahol kiszámolja hány nap van még a világbajnokságig. Attól mindig pánikolni kezd és összekapja magát. Talán ha most alszik egy keveset, akkor a délutáni edzés belefér.
Az első könnycseppet hamar egy újabb követi, ahogy érzi a gyengeséget, ami eluralkodik a testén, amikor a kijárat felé indul. Nem tűnt ekkora bajnak ez az egész baleset, amíg az adrenalin megtette a hatását, azonban most itt áll reszketve és hallgatja a férfi papolását a pihenésről meg a gyógyulásról.
- Az edzőm... basszus. - Halkan felnyüszít, majd alsó ajkát erőből bepréselve a szájába beleharap, miközben könnyzápor indul meg az arcán. Meg fogja ölni, ha rájön, hogy ilyen durva rontást egyedül próbált ki. Ebben tényleg megegyeztek, hogy ezt csakis vele, mert ezek a szobák teljesen kiszámíthatatlanok és komoly baj lehet belőle. De a lány vérszemet kapott, azt hitte, hogy egyedül is mennie kell a veszélyesebb varázsigék gyakorlásának.
- Ki fog nyírni! Nem tudhatja meg, hogy mi történt! - Magyarázza tágra nyílt szemekkel, szinte pánikolva pihegve. Kétségtelen, hogy rá fog jönni a férfi és nagyon nem fogja megdicsérni. Nagyon keményen bánik Inezzel, többször van kiabálás és durva szavak. Ugyanakkor kifejezetten támogató, de fenntartja Inezben a versenyszellemet és azt, hogy nem bízhatja el magát.
Fogalma sincs, hogy ki tudna neki ebben segíteni, jobb híján könyörögve néz a szigorú gyógyítóra.
- Segítsen, kérem. Adjon valami csodaszert, ki kell bírnom a mai edzést! Minden munkám odalesz, az a sok szar, amin átmentem, hogy itt lehessek. - Sírva roskad le a székre, amiről az imént felállt. Nem törődik azzal, hogy ki látja az érzelmeit, hangosan szipogva zokog.
- Sosem lehetek világbajnok így. - Folytatja elengedve a magas németet, immáron örül, ha a berni nyelvjárásban képes beszélni. Karját átfonja maga körül, remélve, hogy ettől megnyugszik kicsit. Mellkasán ott lóg a szakadt pálcatartó hevederben a pálcája, reszkető ujjaival piszkálja a faragásokat, miközben bal ruhaujjával letörli a könnyeit. Azt már régen megtanulta, hogy a fertőtlenítés után nem nyúlunk a szemünkbe, ilyen távolságból is csípi egy kicsit a kékjeit.

Hozzászólásai ebben a témában
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 142
Írta: 2023. február 12. 20:44 | Link



- Náh - dünnyögi tagadólag megrázva a fejét is, miközben azt próbálja felmérni, hogy a lány mennyire is sérült meg. A koponyája nem sérült, bár azért még az agyrázkódást nem zárhatja ki. Ismét megrázza a fejét.
- Rendben van, viszont a tinnitus lehetséges. Mivel a kartonod szerint nem szedsz semmi olyat, ami kiváltaná inkább a stressz okozhatja, de ehhez még szükség lesz néhány vizsgálatra majd. Az agyrázkódást sem zárnám még ki - válaszolja, az utóbbi megállapítást inkább már csak magának téve. Szeretné szem előtt tartani a lányt és megfigyelni, mielőtt még valami komolyabb baja is lenne. Közli is vele, hogy ma itt töltheti az éjszakát, ami láthatóan nem tetszik. Makacs egy teremtés, dönti el magának, de őt meg szintén kemény fából faragták, csak elbír egy tinédzserrel. Nézi, ahogy feláll, de pontosan tudja, hogy még földhöz is verheti magát, itt most akkor is az ő szava a döntő.
- Itt az én felelősségem ezt eldönteni, és én szeretnélek megfigyelés alatt tartani. Kiegyezhetünk huszonnégy órában és értesítem a házvezetődet, vagy értesíthetem a szüleidet is, hogy probléma van és jöjjenek be. Választhatsz - ajánlja fel. Majdhogynem biztos benne, hogy a huszonnégy órás gyengélkedői tartózkodás szimpatikusabb lesz, mint az, hogy a szüleire bízza ilyen állapotban. Bár ki tudja, ha arra dönt a lány, szól szívesen, rajta ne múljon. Továbbra is az asztalnál ücsörögve figyeli, hogyan veszi kezdetét az összeomlás. Úgy dönt, teret hagy neki. Nyugodtan sírjon, hisztizzen, végtére is fel kell fognia, hogy most biztosan nem fog visszamenni csak úgy gyakorolni, mintha semmi sem történt volna. Látott már rosszabbat is, ami azt illeti.
- A csodaszer a pihenés, amire szükséged van. Én nem mondok senkinek semmit, ez itt mind kettőnk között marad, viszont azt javaslom, hogy az edződnek meséld el te magad. A teljesítményedet az is rontani fogja, ha nem figyelsz magadra - közli higgadtan, és beírja a kartonba, hogy túlhajszolta magát, felszíni sérüléseket szenvedett, és kérdőjellel ugyan, de a tinnitust és az esetleges agyrázkódást is. Ezt követően felkel és a megfelelő szekrényből egy fiola nyugtató bájitalt vesz elő, majd kiadagolja és visszasétálva Inezhez a lány elé tartja a pohárkát.
- Ezt idd meg szépen, segít megnyugodni - mondja, majd megvárja, amíg a lány el nem veszi tőle a pohárka bájitalt. Leguggol közben vele szemben, hogy a szemébe tudjon nézni. - Lehetsz még világbajnok, de most figyelj rám. A munkámnak két fő része van. Segíthetek teljesítményt növelni, ésszerű keretek között, vagy sérülések rehabilitációjára koncentrálok. Ha hajlandó vagy pihenni, beszélhetek az edződdel és megtalálhatjuk azt az optimális edzési terved, amivel maximalizálhatod a teljesítményed, de nem kötsz ki a gyengélkedőn, de most muszáj pihenned. A gyengélkedőről nem jutsz ki, amíg nem engedélyezem a távozást, csinálhatjuk ezt így is. Mivel gyanús, hogy a robbanástól agyrázkódásod is lehet, szeretném, ha maradnál. Ülve kellene aludnod, és majd óránként rád nézek, ha pedig hánynod kell vagy szédülsz, bármit érzékelsz, szólsz, itt vagyok. Ha már rendben vagy, visszatérhetünk az edzéstervre.
Hozzászólásai ebben a témában

Linzenbold Inez
INAKTÍV


Die junge Duellmeisterin
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 65
Írta: 2023. február 25. 19:12 | Link

DokThor bácsi

Bizonytalanul pislog a latin kifejezésre, az a holt nyelv maximum addig az erőssége, amíg az átokokról van szó. Azoknak a nyelvi eredetét betéve tudja, bár a ragozásokkal nem igazán van tisztában. Ha tinnitus, akkor az. Az agyrázkódást azt érti, olyan sokszor volt már neki. Némelyik jobban megviselte, azután volt, hogy hetekig képtelen volt teljes erőbedobással edzeni, mások néhány nap alatt kifeküdhetőek voltak.
Azonban most nincs ideje feküdni, egy szemhunyásnyi időre van a világbajnokság, amire készülnie kell, a láblógatás katasztrofális következményekkel járhat. Pont emiatt nem veszi túl jó néven, hogy kényszerpihenőre próbálják küldeni.
- A szüleimet? Miért kevernénk bele őket? - Kérdi némi aggodalommal a hangjában. Ugyan már nagykorú, és a családja elég szabadon neveli, de ennek ellenére a szüleinek van beleszólása az életébe és abba, hogy mit hogyan csinál. Volt már köztük súrlódás nem kevésszer a versenyek és a tanulmányok miatt. Engedik versenyezni, de azt is szeretnék, ha az iskolát sem hanyagolná el, és vinné valamire. De egyszerűen nem értik, hogy a kettő együtt nem megy, és most természetesen a versenyzés az első. Többször teljesen ki voltak már akadva, amikor eszméletlenre ütötte egy átok az edzés során - bár ilyen durva módszerekhez ritkán folyamodnak.
A huszonnégy óra is végtelen kihagyott időnek érződik, főleg úgy, hogy pontosan tudja azt, hogy utána sem lesz még annyira jó állapotban, hogy keményen eddzen. A mostanihoz hasonló, sérült állapot számára az szokta jelenteni, hogy valamilyen könnyedebb dolgokkal foglalkozik, amik nem igényelnek gyors reflexeket tőle.
A könnyzápor egyre ködösebbé teszi a tekintetét, idegesen markolássza a ruháját, ahogy elhangzik, az, hogy nincs a férfinél csodaszer. Hogy is hihette, hogy egyből felajánlja a teljesítménynövelőt, amit persze mind tart magánál.
Hülye vagy Inez.
Nem szól semmit a válaszára, a fejében az alternatív magyarázatokat próbálja kreálni az edzője számára: leesett a lépcsőn, mert valamelyik balkáni csodabogár meglökte. Farkasházy bájitaltan óráján robbant be a bájital, mert a mellette álló rossz hozzávalót vett le a polcról. Semmiképpen sem ő a hibás, azért nagyon lecsesznék. Észre sem veszi, hogy egyre hangosabban sír, ahogy a fejében a lehetséges katasztrófa forgatókönyveket pörgeti végig.
Egyáltalán miért fél ennyire? Máskor is kiabáltak már vele. De most nem bírná elviselni.
Közel a verseny. Persze, hogy megérdemli, hogy üvöltsenek vele ezért, sokkal keményebb büntetés is járhatna.
De nem akarja, hogy megbüntessék, egyszerűen nem élné túl.
Az az ember meg már megint azt a rohadt kartont piszkálja. Fogalma sincs, hogy ez miért idegesíti ennyire. Az utóbbi időben egyre ingerlékenyebb a verseny közelsége miatt, elvégre négy hónap, az semmi.
A fejében összevissza kavarognak a gondolatok, nem sok összefüggés van köztük, annyi minden között ugrálnak a gondolatai, miközben azt érzi, hogy a szervezete is készül összeesküdni ellene, már csak a sírásból tud magának adrenalint nyerni, azonban ez kevés ahhoz, hogy ne jöjjenek ki egyre súlyosabban a tünetei.
Újból megjelenik a látóterében a gyógyító és leguggol vele szembe, ahogy egy poharat nyújt át a szőkének, aki némi habozás után elveszi azt.
- Én nem szoktam ennyit sírni... én nem... én csak... - A fejében lévő káoszt nem sikerül sokkal összefüggőbben lekommunikálnia, mint ahogy érzi, túlzottan zaklatott ehhez.
- Annyira elfáradtam... és annyira, attól félek, hogy ez mind hiába lesz, mert nem vagyok elég jó... hogy sosem leszek elég jó... és minden kevés, amit csinálok... látta, hogy mennyire tehetséges emberek versenyeznek ott? - Korábban olyan nagy önbizalommal vetette bele magát a versenyzésbe, azonban az EB második helyezés, majd az azt követő bukás megzavarta ezt az elszántságot, és egyfajta túlzottan nagy bizonyítási kényszer vette át a helyét.
- Nekem nincs időm sírni... sosem. - Mikor végez a napjával, olyankorra időzítené a dolgot, azonban olyankor ájul be az ágyába, és másnap pedig úgy kel fel hajnalban edzeni, mintha csak imperius hatása alatt lenne. Érzelmek nélkül, gépiesen cselekedve.
A poharat még mindig szorosan markolva szipog tovább, ahogy hallgatja a férfit. Nem szokott a versenyzéssel kapcsolatos negatív érzéseiről beszélni, úgyhogy könnyen lehet, hogy mindenki azt hiszi, hogy minden percét élvezi a dolognak, pedig borzasztó kemény és megterhelő.
- Tényleg tudok jobban teljesíteni? Hány órát tudnék edzeni egy nap? Február 28-án lesz a verseny, addig... addig... nagyon sokat kell még fejlődnöm. - Benne is felmerült már, hogy a fizikai határainak folyamatos sárba tiprása miatt nem képes úgy fejlődni, ahogy szeretne, de ezt sosem merte kimondani. Az edzői nem elégedetlenek vele, de tudják, hogy többre lenne képes. Lustaságnak érezte a saját szemében, ha egy kis idejében nem a versennyel kapcsolatos dolgokat intézte - más nem a ruháját kereste, amiben indulni fog.
A kezében lévő poharat közelebb emeli az arcához, bizalmatlanul szagolgatja és nézegeti a benne lévő folyadékot, majd ismét Thorhoz fordul.
- Megígéri, hogy csak 24 óra? - Kérdi véres kékjeit mélyen belefúrva a gyógyító szemébe. Tud mást csinálni, mint bízni benne?


Hozzászólásai ebben a témában
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 142
Írta: 2023. március 7. 23:28 | Link



Makacs lány, ezt már sikerült megállapítania, azonban semmi esélye kijutni a gyengélkedő bűbájainak köszönhetően, amíg ő a távozását jóvá nem hagyja. Nem is aggódik mondjuk egyébként sem különösebben, hogy ne tudná itt marasztalni, legrosszabb esetben a saját épsége érdekében nyugtató bűbájt küld rá, ez viszont mégiscsak a z terv. Először is a józan érveket választja.
- Az is egy választási lehetőség. Mondtam, huszonnégy órás megfigyelés és a házvezetődnek írok, vagy mehetsz, ha a szüleid jönnek érted. Mivel a kartonod szerint Budanekeresden laksz, gondolom, ez nem vetekszik a lehetetlennel - válaszolja tolla hegyét ütemesen kocogtatva az asztal lapjához közben. Bejegyzi a kartonba a fontos információkat, miután közli a lánnyal, hogy pihennie kell, és ez nem kérés, ezt követően pedig felkel az asztaltól és közelebb megy. Nem próbálja különösebben arra bírni, hogy ne sírjon, ahogy azt sem kezdi ismételgetni, hogy nyugodjon meg, mert ez ilyen esetben mit sem használna egyébként sem. Egy pohárnyi nyugtató bájitalt nyújt inkább neki, leguggolva vele szemben.
- Semmi baj - válaszolja nyugodt hangon. Érti, hogy így jön ki a feszültség, a stressz és a sokk is bizonyára, hiszen mégiscsak letarolta egy átok. Alkarját a térdére támasztja lazán és várja, hadd mondja ki Inez, amit szeretne. Érti egyébként, hogy nagy rajta a nyomás, mint általában bárkin, aki komoly versenyekre jár. Végig is hallgatja magához képest egész türelmesen.
- Elárulok valamit. Ugyan nem párbajversenyekre jártam, de egy hajszál választott el a világbajnokságtól, amikor vissza kellett vonulnom. Nekem elhiheted, hogy ismerem ezt az érzést, de nem az a megoldás, hogy túlhajszolod magad. Szóval most legelőször is pihenned kell, majd utána megbeszélhetjük, pontosan mi is az edzésterved és hogyan lehet azt még tovább optimalizálni, rendben? - javasolja még mindig egészen türelmesen magyarázva. Figyeli, ahogy a lány a pohár tartalmát bizalmatlanul szagolgatja meg.
- Csak nyugtató. Nem altató, gyógyító becsületszavamra, és igen, megegyezhetünk a 24 órában itt. Azt nem ígérem, hogy nem kell utána is pihenned, ha tényleg agyrázkódásod van - válaszolja száját kissé elhúzva féloldalasan, ennél jobb ígéretet nem tud tenni. Felegyenesedik közben, majd ha a lány végre megissza a bájitalt, áttereli az ágyakhoz. - Szóval ahogy mondtam, ülve, és legalább óránként rád fogok nézni, hogy lássam, hogy vagy. Nagyon zúg a füled?
Hozzászólásai ebben a témában

Linzenbold Inez
INAKTÍV


Die junge Duellmeisterin
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 65
Írta: 2023. március 26. 21:54 | Link

DokThor bácsi


A makacssága az egyik olyan személyiségjegye, ami miatt ma ott tart az életben, ahol. Nagyon fafejű, de ez kell ahhoz, hogy a nehézségek ellenére is kitartson, és hogy félre tudja tenni az érzéseit, amik sajnos időnként előtörnek, és olyankor nehezen tudja kezelni az érzelmeit. Az utóbbi években félretette az érzeseit, a fájdalmát és emiatt nehezen fejezi ki magát, nem is szívesen beszél ilyenekről.
- Svájcban lakunk, egyedül szoktam itt lenni Pestseholsén, ha épp úgy van. - Elég sokszor fordul elő, hogy itt kell maradnia az edzések miatt, meg alkalmanként órákra is bejár, mint ahogy ma is tette. A családjának jelentős része viszont valóban Budanekeresden lakik, viszont a nagyapját meg a nénikéit és bácsikáját jobb, ha nem keverik bele. Nem túlzottan szimpatizál a családja magyar ágával, azt meg kell hagyni. Sosem beszéltek róla, hogy miért költöztek el a szülei, de a nagyapját elnézve nincs is kérdése.
- Maradok. - Reméli, hogy Volkov nem fog beállítani a gyengélkedőre, sem pedig a többi tanár. Félő, hogy ennek még visszhangja lesz, főleg, hogy Rosales szedte össze, aki meg igazgató-helyettes. Valószínűleg lőttek az itteni gyakorlási lehetőségeinek, vagy ha mégsem, akkor tilosban teheti innentől.
Próbálja megőrizni a méltóságát és elzárni a könnycsapot, de elég nehezen megy, újból és újból erősebben potyognak a könnyei. Végül úgy dönt, hogy nem beszél, ha nem mondja ki az érzéseit, sokkal könnyebben tudja kontrollálni azokat.
Hihetetlen, hogy ennyire nem képes uralkodni az érzésein, elvégre ezek nem valósak, csak a fejében léteznek.
- És akkor mi lett utána? Hogy élte túl? - Nem dramatikus lány ez az Inez, de el nem tudná képzelni, hogy egy sérülés vagy bármi miatt ez a sok munka mind a szemétbe kerüljön és ne adjon esélyt se magának. Valószínűleg be is csavarodna a csalódottság és a szégyen miatt.
- Rendben. - Sóhajtja kimerülten. Úgy érzi, hogy ezt a harcot elveszítette, mind a férfivel szemben, mind pedig önmagával szemben is. Kudarcot vallott edzés közben, ráadásul itt sem volt képes normálisan kiállni magáért. Úgy érzi, hogy nem érdemli meg a pihenést, de ha tovább kellene edzenie kiesne alóla a lába és összerogyna.
Száját húzva ugyan, de elfogadja a bájitalt. Tudja, hogy szüksége van rá, bármennyire is tagadni próbálja. Enyhe melegség járja át a testét, a sírhatnéka sokat csökken.
- Bűntudatom van, ha nem edzek. - Motyogja az orra alatt, ahogy kicsit imbolyogva átvonul az ágyakhoz. Olyan ez, mint a walk of shame. Reméli, hogy nem sokan hallották itt a gyengélkedőn ezt a kiborulást, mert elsüllyedne a pince alá szégyenében, ha kiderül.
- Nem vészes. - Azt továbbra sem kockáztathatja meg, hogy a férfi eltiltja a VB-től, mert bármennyire is átment már ezen és tudja mennyire pocsék érzés, attól még gyógyító, akinek az elsődleges dolga, hogy az ilyenekre reagáljon.
Engedelmesen követi a Dokthor bácsi utasítását, és csak abban reménykedik, hogy ennek a rémálomnak vége lesz holnap délutánra.

Hozzászólásai ebben a témában
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 142
Írta: 2023. március 30. 00:00 | Link



- Mondanál egy pontos lakcímet? Itt feltüntetve Budanekeresdet látom, de lehet, hogy csak kissé elavult információ, ami nem került frissítésre még - osztja meg a feltételezését, ugyanis még csak nemrég óta van itt, nem tudja, milyen gyakran aktualizálják az adatokat, amennyiben valaki magától nem jelzi azok változását.
- Rendben - veszi tudomásul a választ, ha már lehetőségeket ajánlott. Ő is így gondolta különben, hogy ez lesz. A sokkal komolyabb opciót ő sem választaná a lány helyében, de ez mindig beváló taktika, hogy valami sokkal rosszabbat ajánl a másik lehetőségnek. Ha már nem akarja földhöz verni magát, akkor megosztja vele azt is, hogy egyébként ha hiszi, ha nem, neki is megvolt a maga kálváriája.
- Eleinte roppant nehezen viseltem, de tulajdonképpen mostanra úgyis kiöregedtem volna. Lehettem volna edző esetleg, viszont a gyógyítást választottam és így is a sport világában maradtam végeredményben - válaszolja. Volt ugyan egy rövidebb időszaka, amikor néhányszor felöntött a garatra búfelejtőnek, de ezt egyrészt amúgy sem javasolná egy diáknak, másrészt meg egyébként sem volt hatékony, csak odébb tolta kicsit a pillanatot, amikor végül úgyis szembe kellett néznie a tényleges problémával. Inez egyébként sem kényszerül még arra, hogy feladja a versenyzést, csak szüksége van egy kis pihenésre most, aztán meg arra, hogy megtalálja az egyensúlyt és ne hajszolja túl magát. Úgy tűnik, sikerül meggyőznie a lányt, hogy a bájitalt is elfogadja, majd pedig komolyan vegye az utasításait. Száját elhúzva bólint az elmotyogott szavakra. Gondolta. Viszont ebbe most inkább nem megy bele, majd később felveti, hogy erről viszont talán már az iskolapszichológussal is érdemes lehet beszélgetni, előbb azonban az a fontos, hogy pihenjen és arról is megbizonyosodjanak, hogy nincs agyrázkódása.
- Na és egy egytől tízig terjedő skálán? Az én dolgom az, hogy segítsek, és nem tudok, ha nem mondod el pontosan, mi a gond. Mindketten azt akarjuk, hogy tudj versenyezni, de hidd el nekem, ennek az első számú feltétele, hogy figyelj magadra és jó állapotban legyél, megbeszéltük? - kérdezi, miközben áttereli a lányt a kórterembe. Az ügyeletes manó pizsamát is ad neki, hogy ne egyenruhában kelljen maradnia, a paraván mögött átöltözhet, aztán még egyszer átveszi vele, mire is figyeljen és miről is szóljon, de úgyis ránéz óránként, aztán megy és ír Volkovnak is.
Hozzászólásai ebben a témában

Linzenbold Inez
INAKTÍV


Die junge Duellmeisterin
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 65
Írta: 2023. április 2. 02:10 | Link

DokThor úr

Nem érti, hogy hogyan kerülhetett oda az az adminisztrációs baki, talán a többi rokona miatt, akik ott élnek. Az apja direkt nem azon a településen vásárolta meg a magyarországi otthonukat, ahol a nagypapa meg a nénikék élnek, hogy annyival is távolabb legyenek egymástól. Igaz, könnyen megközelíthető a pestseholsei otthon.
- Pestseholse, Pálcás köz 22. - Mondja kedvtelenül, majd ha szükség van rá le is betűzi, mert tudja, hogy ezeket a magyar szavakat szívás leírni. Azóta javult sokat a helyesírása neki is, amióta ebbe a putriba kényszerült.
Igyekszik elrejteni, de azért még duzzog, hogy így belekényszerítették egy helyzetbe, amiben nem akar lenni. Tudja, hogy igaza van a férfinek és valóban pihenésre van szüksége, ráadáasul tényleg nem érzi jól magát - ha őszinte akarna lenni magával, akkor még kicsit aggódik is. De jelenleg túlzottan fel van pörögve és csak a versenyen kattog az agya, ami veszélyesen közel van. Minden más csak disztrakció.
A férfi történetére bizonytalanul pislog az irányába, amolyan együttérzésként. Biztosan pokolian nehéz lehetett.
- Én nem szeretnék más csinálni. Nem is tudnék. - Sóhajt fel lemondóan. Borzasztóan zavarja most, hogy nem érzi jól magát, a kudarc, a sérülés és a verseny terhe nyomja a vállát. Valahol látja ő, hogy mit csinál rosszul, de mégsem képes belátni.
A bájitaltól kicsit jobban érzi magát azonnal, legalábbis a lüktetés érzés a mellkasában csökkenni kezd, de továbbra is szédül és gyenge. A pizsamát megköszöni, de még mindig képtelen elhinni, hogy itt kell lennie, amikor lehetne a pesti lakásukban a szép szobájában.
Éppen szólásra nyitná a száját, hogy ő bírja a fájdalmat meg a fülzúgást és nincsen szüksége skálázásra, de inkább elharapja az ajkát. Nincs ereje küzdeni, ráadásul nincs is értelme a férfi ellen. Ha nem így lenne, biztosan vitatkozna még, de túlzottan kimerült, így csak végighallgatja a papolást. Megszokta, hogy határozottan beszélnek vele, de attól még nehezményezi a dolgot. Végül úgy dönt, hogy mesél. Az érzések kavarognak benne, felváltva szeretné, hogy tiltsák el és szabaduljon meg a tehertől, majd érzi azt, hogy belehalna, ha fel kéne adnia a versenyzést.
- Most kb. nyolc... amúgy 3-4-5-6... attól függ mennyire mennek a védőbűbájok. - Feleli a szemét lesütve. Nagyon régóta küszködik ezzel a fülzúgással, de fogalma sincs, hogy mi történt vele azon az edzésen, amin kidőlt másfél évvel ezelőtt. De azóta folyamatosan jelen van, ha átok kapja telibe, akkor pedig egészen erőssé válik egyéb rosszullét kíséretében.


Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet