A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

Tanítás, kutatás, gyógyítás és most még a szerelem is mindezek tetejébe? Na azt már nem! Azt hiszem kicsit túl sok lenne ez egyszerre. Ebben az új tanévben kicsit lazábbra veszem a gyeplőt. Nem tartom olyan szorosan, mert azt hiszem beleroppanok. Porcelánbaba kinézetem ellenére erősnek tartom magam, de mindennek van épeszű határa. A vizsgákat az előző év végén már pont emiatt nem tartottam meg egyik évfolyamban sem. Csupán az órai jelenlét és a dolgozatok jegyeire zártam a diákokat. Nem okozott ez semmi fennakadást. A kutatásom még mindig az anyag és adatgyűjtés fázisában van, s mivel még az özveggyel nem sikerült megbeszélnem a verseskötet helyzete is a levegőben lóg. Mindent a maga idejében! Pár hónap ide vagy oda nem számít. Főleg, hogy a napló évek óta porosodott abban a raktárban ott a Könyvtár mögött. Tanítás nem lévén mára plusz éjszakai műszakot vállaltam a Gyengélkedőn. Van időm és nincs dolgom. Legalábbis, ha innen nézzük nincs. Lex az orvosi szoba ablakában heverészik. Mostanában le szoktam hozni magammal. Kicsit ebben is renitenskedem. Egy macska nem megszokott az ilyen helyeken. Viszont rávetettem egy erős fertőtlenítő és allergiagátló bűbájt. Tiszta az én kedves Alekszejem, mint a frissen hullott hó. Így már nyugodt lélekkel mondhatom nincs ok vele kapcsolatban aggodalomra. Sőt, néha még terápiás, nyugtató, vérnyomás, fájdalom és ijedség csökkentőként is remekül teljesít. A nap fénye melegíti a bundáját míg le nem bukik a horizont mögé, hogy azután a csendesnek ígérkező este sötétsége fesse homályos szürkére a szőrét. Az asztalomnál ülök és egy kicsit olvasgatok. A könyvem a köveket taglalja erejük szerint. A gránát van soron. Szépséges vörös színkavalkád és megannyi nagyszerű energia. A képek és a szócikkek magukért beszélnek: ..."A pirop színe mint a vér. Sötét vörös, néha már-már feketébe hajló. Belső tüzében barnás, narancsos árnyalatokkal hívogat. Ereje sokrétű. Segíti a vér oxigén felvételét, erősíti a szívet, regenerálja az immunrendszert. Színe veszély esetén megváltozik. Az almandin színe bíbor. Lilásvörös, enyhén kékes és rózsaszínes árnyalatokkal tüzében. Már nem olyan szorosan kötődik a gyökér csakrához, mint az előbb említett pirop vagy más néven Cseh gránát. Ő már a korona csakrához is húz, ezért egyszerre serkenti a testet és a szellemet"... Olvasom átszellemülten és szinte megelevenednek előttem a leírt szavak. Számomra a piropok hatalma vöröses sugarakkal tarkított, pulzáló fényburok megjelenésével mutatkozik meg. Míg az almandinok egy lágyan hullámzó aurát engednek látnom. De ez a sor még igen hosszú, ahogyan a gránátok is még rengeteg fajtában jelennek meg, mint a zöld grosszulár más néven egres gránát, a fahéj szín hesszonit, vagy a rózsás vörös rodolit. Egészen magával ragad az olvasott sorokból sugárzó melegség. Szeretem ezt a nemeskő csoportot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=799358#post799358][b]Anastasia Strakhova - 2020.03.19. 19:38[/b][/url]

Tanítás, kutatás, gyógyítás és most még a szerelem is mindezek tetejébe? Na azt már nem! Azt hiszem kicsit túl sok lenne ez egyszerre. Ebben az új tanévben kicsit lazábbra veszem a gyeplőt. Nem tartom olyan szorosan, mert azt hiszem beleroppanok. Porcelánbaba kinézetem ellenére erősnek tartom magam, de mindennek van épeszű határa. A vizsgákat az előző év végén már pont emiatt nem tartottam meg egyik évfolyamban sem. Csupán az órai jelenlét és a dolgozatok jegyeire zártam a diákokat. Nem okozott ez semmi fennakadást. A kutatásom még mindig az anyag és adatgyűjtés fázisában van, s mivel még az özveggyel nem sikerült megbeszélnem a verseskötet helyzete is a levegőben lóg. Mindent a maga idejében! Pár hónap ide vagy oda nem számít. Főleg, hogy a napló évek óta porosodott abban a raktárban ott a Könyvtár mögött. Tanítás nem lévén mára plusz éjszakai műszakot vállaltam a Gyengélkedőn. Van időm és nincs dolgom. Legalábbis, ha innen nézzük nincs. Lex az orvosi szoba ablakában heverészik. Mostanában le szoktam hozni magammal. Kicsit ebben is renitenskedem. Egy macska nem megszokott az ilyen helyeken. Viszont rávetettem egy erős fertőtlenítő és allergiagátló bűbájt. Tiszta az én kedves Alekszejem, mint a frissen hullott hó. Így már nyugodt lélekkel mondhatom nincs ok vele kapcsolatban aggodalomra. Sőt, néha még terápiás, nyugtató, vérnyomás, fájdalom és ijedség csökkentőként is remekül teljesít. A nap fénye melegíti a bundáját míg le nem bukik a horizont mögé, hogy azután a csendesnek ígérkező este sötétsége fesse homályos szürkére a szőrét. Az asztalomnál ülök és egy kicsit olvasgatok. A könyvem a köveket taglalja erejük szerint. A gránát van soron. Szépséges vörös színkavalkád és megannyi nagyszerű energia. A képek és a szócikkek magukért beszélnek: ..."A pirop színe mint a vér. Sötét vörös, néha már-már feketébe hajló. Belső tüzében barnás, narancsos árnyalatokkal hívogat. Ereje sokrétű. Segíti a vér oxigén felvételét, erősíti a szívet, regenerálja az immunrendszert. Színe veszély esetén megváltozik. Az almandin színe bíbor. Lilásvörös, enyhén kékes és rózsaszínes árnyalatokkal tüzében. Már nem olyan szorosan kötődik a gyökér csakrához, mint az előbb említett pirop vagy más néven Cseh gránát. Ő már a korona csakrához is húz, ezért egyszerre serkenti a testet és a szellemet"... Olvasom átszellemülten és szinte megelevenednek előttem a leírt szavak. Számomra a piropok hatalma vöröses sugarakkal tarkított, pulzáló fényburok megjelenésével mutatkozik meg. Míg az almandinok egy lágyan hullámzó aurát engednek látnom. De ez a sor még igen hosszú, ahogyan a gránátok is még rengeteg fajtában jelennek meg, mint a zöld grosszulár más néven egres gránát, a fahéj szín hesszonit, vagy a rózsás vörös rodolit. Egészen magával ragad az olvasott sorokból sugárzó melegség. Szeretem ezt a nemeskő csoportot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=799368#post799368][b]Ajtay Brigitta Luca - 2020.03.19. 20:03[/b][/url]

Két hete. Két hete valami nagyon nincs rendben velem.
A gyengélkedőre teljes rémületben és pánikban igyekeztem a gyengélkedőre. Volt ugyanis némi problémám, amit azért nem bíztam volna a véletlenre. Erősen fáradékonynak és fásultnak éreztem magam, a hangulatom össze-vissza ingadozott, és bizonyos részletek az életemből ki is maradtak.
Lehet, a vizsga okozta stresszhelyzet miatt van ez így, de jobb félni, mint megijedni. Már nem vagyok ártatlan virágszál, és számtalan ilyen váratlan bébigondos sztorit hallottam már a suliban ahhoz, hogy tudjam, ez minden, csak nem játék. Nem álltam rá készen, hogy egyedül felneveljem egy ex rajtam hagyott nyomát, és magamban fohászkodtam Merlinhez, hogy legyen itt valaki még.
- Elnézést! Még jöhetek ugye? Beleférek a műszakba? – nagy kő esett le szívemről, amikor megláttam, hogy valami gyógyító-féle még itt tartózkodott. Sose árt, ha van, kire bízza magát az ember.
A nőci valamit nagyban olvasott, csak reméltem, hogy nem ijesztettem meg, és nem valami fontos munkában zavarta meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=799491#post799491][b]Anastasia Strakhova - 2020.03.20. 13:44[/b][/url]

Már épp a demantoidnál tartok, amikor Lex fülét-farkát kíváncsian felcsapva leugrik mellém és még mielőtt léphetnék kislisszol a kórterembe. Ekkor hallom meg a lány hangját, aki elé macskám lecövekelt. - Jó estét! Pesze, jöjjön csak! - mondom és közelebb sétálok a lányhoz. Látom és hangjából hallom is, hogy izgul. Senki sem jó kedvéből jön ide, ráadásul ilyen későn pláne nem. Szóval biztosan jó oka van rá, amit igyekszem mielőbb megtudakolni tőle. - Strakhova gyógyító vagyok. Téged hogy hívnak? - kérdezem és biztató de lágy mosollyal a vizsgáló felé mutatok, hogy ott beszélgethessünk tovább. Ha kész követni, akkor elindulok és odabenn a kis tiszta fehér helységben leülve egy székre egy asztal mellett folytatom tovább - Miben segíthetek? Milyen természetű az orvosi vészhelyzet? - idézem mint mindig, úgy most is kedvenc mugli sorozatomat. Nem várom, hogy bárki is felismerje, de már hozzám nőtt ez a mondat. Azt hiszem lassan mondhatom védjegyemnek. Kíváncsi tekintettel nézek tehát most a lányra és várom, hogy beavasson jöttének okába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=799493#post799493][b]Ajtay Brigitta Luca - 2020.03.20. 14:24[/b][/url]

Megkönnyebbült pillantással néztem rá, majd a cicára mosolyodtam. De aranyos.
Követtem a nőt, és szerencsére elég hamar a tárgyra tért, jól van, nem köntörfalazós virágnyelven beszélős típusnak tűnt.  – Nem kertelek, babavésztől tartok.
Nyögtem ki, a tüneteit meg gondolom, ismeri, ha már gyógyítóként mutatkozott be. Meg azért felnőtt nő is, bár a magánéleti hátterébe nem volt betekintésem, és nem is szándékoztam, nem az a dolgom. Azért jöttem, hogy kivizsgáljon, egyedül vagyok-e, vagy sem.
- Ó, elnézést, de udvariatlan vagyok. Ajtay Brigitta Luca, Rellon, ötödév. – Nem tudtam, szüksége van-e ezekre az információkra is a nevem mellé, de ki tudja, ezzel megspóroltam pár ilyen kommunikatív, felesleges kört is.
- Tudom, hogy mindenkinél másféle módon jelentkezik be a gólyahír-magazin, de azért jobb a biztonság, ugyanis már nem vagyok szende szűzike, és érti, mi lenne vele a problémám, ha túl későn derülne ki – osztottam meg vele aggodalmam, orvos, benne megbízhatok, csak tudja, mit csinál. A lábammal idegesen lógázom a vizsgálóágyon ülve, valahogy le kell vezetnem a feszültséget. Nem élném túl, ha a tanulmányaimnak most pont egy baba vetne véget, és nagyon reméltem, hogy ez csak egy sima kimerültség, és a szervezetem csupán így vezeti le az elfojtott stresszt. Ez e túl jó dolog, de még mindig jobb, mert akkor meccselhetek a családommal, meg az exemmel, hogy mi legyen.
Azt a botrányt, ami ebből keletkezne, fúúú… cifra lenne, abban biztos vagyok, főleg, hogy nálunk nem szokás csak úgy elvetetni gyerekeket.
A gyermekáldással alapból nem lenne probléma, ha rendes körülmények között zajlana, úgy, hogy munkahelyem van, stabilan, és apuka is van mellé, meg saját „fészek”, ahova érkezzen a csöppség. Nálam legalábbis ez a norma.
Húsz éves korom előtti időre nem is terveztem volna.
Szülőnek lenni komoly felelősség, és nem csak a fizikai gondoskodással jár, egy gyermeknek lelki, érzelmi szükségletei is vannak, ehhez pedig meg kell érni.
Van, aki sose érik meg rá, van, aki meg hamar, és van, aki pont érzésének megfelelően, a jó, kellő időben.
Ahogy ezen pörgött az agyam, rájöttem, hogy feleslegesen pánikolok előre, azzal nem segítek magamon. Nem is biztos, hogy valós a baba-alert van a dologban.
Talán előbb meg kéne várnom a szaki válaszát, pánikolni ráérek utána is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=799515#post799515][b]Anastasia Strakhova - 2020.03.20. 16:41[/b][/url]

Benn a vizsgálóban ő felül az ágyra és nem kertel. Pont így fogalmazza meg ő maga is azt, hogy nyíltan elmondja mire gyanakszik. Vagyis inkább, hogy mitől tart. - Közösült az elmúlt időszakban, ami miatt erre alapozza a feltevését? - én sem látom értelmét körözni a téma körül, mint macska a forró kása körül. Tehát lényegre törő kérdéseket teszek fel. Legyenek azok bármilyen magánjellegűek, vagy privátok. - Kérem feküdjön le és tegye szabaddá az alhasi területet - mutatok az asztalon hosszában végig, majd először áttapintom a területet - Hány napja késik a menstruációja? - tudakolom, majd pálcámmal is átpásztázom a medencéjét. Elváltozást nem jelez a diagnosztizáló bűbáj, ezért más úton igyekszem megbizonyosodni arról, hogy terhes-e a fiatal lány vagy sem. Jelzem neki, hogy nyugodtan üljön fel és igazgassa meg a ruháját, míg én kartont nyitok neki és lejegyzem korábban megtudott nevét és a vizsgálatokat, amiket az imént elvégeztem. - Nos, több módon is a végére járhatunk a dolognak - kelek fel asztalomtól és az egyik üvegezett szekrényből leveszek egy dobozt és egy fiolát - Menjünk biztosra. Ez itt - mutatom fel a dobozt - egy mugli terhességi teszt. Ez pedig egy szintén ugyanerre a célra szolgáló bájital. Mindkettőt csinálja meg kérem holnap reggel, az első vizeletéből. Ez azért fontos mert abban a legmagasabb annak a hormonnak a szintje ami már korai stádiumban jelzi, ha ön várandós lenne - nyújtom át neki a két indikációs eszközt. - Mindkettőhöz van használati útmutató. Az eredmény fényében lesz értelme további vizsgálatoknak és a majdani döntésnek. Ha ez egyáltalán szükséges. Ugyanis előfordulhat, hogy ön ugyan tüneteket mutat, de valójában nem fejlődik semmiféle magzat a méhében. Egyelőre ne aggódjon. Holnap este megint én ügyelek. Jöjjön vissza és megbeszéljük a továbbiakat - mondom és biztos vagyok benne, hogy akkor többet tudok már majd segíteni. Na meg abban is, hogy neki is kényelmesebb lesz ez a fajta diszkrét hozzáállás. Az ő helyzetében és korában a társai és a társadalom szemében sem nagy dicsőség babát várni. Sok tekintetben ön sorsrontás tud lenni egy elhamarkodott anyaság. Ezért sem mindegy miként kezeli majd a helyzetet, ha egyáltalán kell bármit is kezelni. Elvetetheti, hiszen még igen korai szakaszban lehet, hiszen a diagnoszta igézet sem mutatott ki semmit. Örökbe adhatja és persze dönthet úgy is, hogy megtartja és felnevelheti. Mind nehéz út, de mindnek megvan a maga létjogosultsága. De lehet megkönnyebbülten lélegzik majd fel. Meglátjuk holnap este mi lesz aktuális ezekből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=799522#post799522][b]Ajtay Brigitta Luca - 2020.03.20. 17:10[/b][/url]

Nagyon jól jött, hogy diszkréten el tudtam ezt intézni, és senki más nem tartózkodott a gyengélkedőn.
- Két hete, és… igen, ezért gyanakszom rá. Nagyon remélem, hogy csak vaklárma az egész, mert a lehetséges apával már nem vagyunk együtt, családi okok miatt – mert ugye a vérmánia, bármilyen kis mértékben, de van, ahol még tartja magát.
Ciki lesz, ha mégis lenne gyerek azok után, hogy szakítottunk emiatt, nem tudom, hogy közölném vele anélkül, hogy ne akadjunk ki mindketten.
Úgy tettem, ahogy kért, a pulcsimat és a pólómat felhúztam a kellő mértékben, és hagytam, hadd tegye a dolgát. Alsó ajkamba haraptam idegességemben, s egyelőre úgy tűnt, a diagnosztikai bűbáj semmit se mutatott. Akkor meg mégis mitől produkálok hasonló tüneteket?
A dobozt és a fiolát átvettem, s bólintva jeleztem, hogy megértettem. – Ugye a mugli cucchoz találok a dobozban használati útmutatót? Sajnos az ilyesmi nálunk ismeretlen.
Nem éltünk még soha mugli orvoslási módszerekkel jószerivel, de nem is nagyon voltunk betegesek, anyánk, mivel ideje volt rá, kellőképpen törődött azzal, hogy a legjobb jusson nekünk mindenből. Az étkezés is ilyen volt, és hm, a konyhatudománya mesés. Na ja, mi legalább nem manókat dolgoztattunk, anya azt sose engedte volna apának.
Van, amit jobb, ha az ember maga végez el. A megnyugtató válasz meg is érkezik, mindkettőhöz van használati útmutató, máris nyugodtabb voltam így, nem nagyon van esélyem elrontani, bár ki tudja.
- Értem. És… tudom, hogy még ilyet előre kérdezni nem túl okos dolog, de… mitől lehet ilyesmit produkálni, ha még sincs potyautasom? Valamiért… valamiért az jár a fejemben, hogy az lenne még a szerencsésebb, egészségesebb ok – egy gyerek nem probléma, nem betegség, a terhesség állapot. Viszont ha nincs, akkor meg valószínűleg valami betegség bujkálhat bennem, és nem kéne tovább kerülni a forró kását, jó, a tisztában vagyok a lehetőségeimmel.
- Vizsgastressz is kiválthatja? – puhatolóztam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=799621#post799621][b]Anastasia Strakhova - 2020.03.21. 11:25[/b][/url]

Mivel a leányzó nyílt volt hozzám és őszinte, így könnyű dolgom van vele. Segíteni csak annyit tudok egyelőre, hogy alapvető vizsgálatokat végzek rajta. Ám ezek nem vezetnek diagnózishoz. Ezért önellenőrző eszközöket keresek számára. Kétféle teszttel tudtam ellátni, de még mindig aggódni látom. Lex, aki mindeddig békésen ült háttal nekünk az ajtóban most felugrik a vizsgáló ágyra a lány mellé és úgy néz rá, mint aki meg akarja nyugtatni. - Bocsánat, szeret úgy viselkedni, mint egy terápiás szakértő - jegyzem meg mosolyogva és közben elrakom a kartonját az irattartó polcra, majd kezet mosok. Közben a kis hölgy kérdez tőlem. Pár pillanatot gondolkozom és elmémben egyeztetem a szimptómáit. - Az emberi test különös dolgokat képes produkálni. Ezért akár lehet a kimerültség is a ludas, de azt hiszem ezt majd a tesztek eredményének fényében tudjuk eldönteni a legbiztosabban - felelem végül diplomatikusan. Nem fogom feleslegesen sem megrémíteni, sem legördíteni a követ a szívéről. Ha kimerült az persze sokkal könnyebben lesz majd kezelhető, mint egy terhesség, de én azért vagyok, hogy bármelyik eset is áll fenn, abban segítsem. Meggyógyítsam vagy épp támogassam.  - Holnap már többet fogunk tudni - bólintok biztatón - Akkor, várom holnap este ugyanitt - mondom és kifelé haladva kísérem távoztában. Szép lassú léptekkel hagyjuk el a vizsgálót  - Bármivel is állunk szemben, találunk rá megoldást! - mosolygok rá és lábunk mellé pillantva látom, hogy Lex a nyomunkba szegődött. Lehet tényleg megteszem terápiás segédemnek. Tanulmányok bizonyítják, hogy az állatok jelenléte jó hatással van a betegekre. Macskám kicsit még továbbslattyog a lány után, majd hátranéz felém. Leguggolok, mire visszanyargal hozzám. Felkapom és együtt térünk vissza az ügyeleti szobába, hogy együtt töltsük el az előttünk álló éjszakát. Eseménymentesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=799794#post799794][b]Ajtay Brigitta Luca - 2020.03.22. 11:15[/b][/url]

Másnap este némileg zavarodottan, de ígéretemhez híven benéztem a gyengélkedőre a tesztek eredményével. Ezúttal hagytam a cicának, hogy megnyugtasson.
- Bocsánat, szabad megsimogatni? – kértem engedélyt a kis szeretgetésre, mert hát ez a cica nagyon aranyos. Billy annyira nem igényelte a babusgatásom, ő független tengeri malacka.
Végül rátértünk a tesztekre, jobb minél előbb túlesni, és hallani az igazságot, mert ha tényleg egy nagyjából két hetes csöppség van a pocakomban, akkor nem tudom, mihez kezdjek. Jó, de, vannak terveim, de Lilinek igaza van, előbb beszélnem kell az érintettekkel, a családommal és a gyermekem apjával.
Nem lenne szívem elvetetni, ebben az időszakban már nem.
- Azt hiszem, ez… ez pozitív, ugye? – próbáltam a mugli teszt használati útmutatását értelmezni.
A bájitalos tesztet is megcsináltam, azt meg rajta a sor, hogy értelmezze, elvégre ő a szakember, jobban tudja, mint én.
Itt már nem csak rólam volt szó, egészségileg is jobban kell vigyáznom magamra, mert a kicsinek joga van az életéhez, az egészséghez, de magamat is óvnom kell, hogy ne legyen belőle gázos szitu.
Csak azt nem tudom még, hogyan. Én mit tehetek ebben? Bíztam a doktornőben, hogy erről is tájékoztatást fog adni, bár én már a szívem mélyén tudtam, hogy valóban várandós vagyok, jó volt a megérzésem.
- Mondja, mik a lehetőségeim? – már így kérdeztem rá. Nem zárkózhatom el minden eshetőségtől, elvégre még fiatal vagyok, és akár az is játszhat, hogy örökbe adom, de az elvetetést kétszer is meggondolom. Az motoszkált a fejemben, hogy hányan, de hányan szeretnék, hogy lehessen gyermekük, és nekik mégsem adatik meg biológiailag, nem lehetek ilyen önző, hogy az örökbefogadás lehetőségétől megfosszak egy erről álmodó párt.
Aztán ki tudja, ha otthon rábólintanak, hogy maradjon nálunk, a családban, az is sokat változtat majd az életemen. Így, vagy úgy, tudom, hogy semmi se lesz már a régi, egy pici Ajtayval a szívem alatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=799811#post799811][b]Anastasia Strakhova - 2020.03.22. 12:11[/b][/url]

Egy újabb csendes ügyelet. Egy újabb virrasztással kecsegtető éjszaka. Ez áll előttem és egy megbeszélt kontroll. A tegnapi fiatal Rellonos lányt várom vissza. Nem tudom mi lett az eredmény, de azért miután sikerült pár órát aludnom utánanéztem a lehetőségeinek, így bármire fel vagyok készülve. Megint olvasgatással múlatom az ilyenkor lassan telő perceket. Most a Hematit van soron. A vér köve, ahogy többen nevezik gemmológus körökben. Már épp belemerülnék a sorokba, amikor Lex jelzi, hogy érkezett valaki. Kimegyek elé és örömmel látom, hogy a lány jött tényleg vissza. Köszönünk egymásnak, majd miután beértünk a vizsgálóba ő felül a betegágyra és macskám azonnal mellé pattan - Persze, simogasd csak nyugodtan - mosolygok a párosra. A fiatal lány arcát látva jól jön neki az én Dali képű szőrpamacsom simogatása, hogy megnyugtassa. Sejtem, hogy miért. Elém tartja a mugli tesztet, rátérve a lényegre. - Igen ez határozottan pozitív - mondom őszintén de nyugodt hangon. Nem kell a pánik, ez nem a világ vége. Ezután átnyújtja a bájitalos flaskát is, ami szintén egyértelműen pozitív eredményt mutat. - Ez szintén azt jelzi, hogy ön várandós - bólintok, ahogy látom a színkódot az üvegcse oldalán - Méghozzá nagyjából egy-három hét között lehet a teszt szerint - magyarázom és mutatom meg neki is mi alapján mondom ezt neki. A varázsvilág tesztje ebből a szempontból kicsit talán fejlettebb, mert behatárolja a magzat korát. - Nos, lássuk csak - veszek mély levegőt és a lány szemébe nézek saját kékjeimmel próbálva megnyugtatni - Mivel fiatal vagy és előtted az egész élet így kezdem a legdrasztikusabbtól visszafelé - jelentem ki határozottan. Felesleges finomkodnom, ő nem annak a fajtának tűnik, aki a tények elkenésétől jobban érezné magát - Tehát, elvetetheted egy egyszerű főzettel és egy hét ágynyugalom után vissza is térhetsz a mindennapi teendőidhez. Aztán ott az örökbefogadás, annak titkos vagy nyitott változatában. A zártnál nem ismernéd meg a családot akihez a pici kerül, míg a nyitott esetén bizonyos fokig része lehetsz az életének - vázolom fel nagy vonalakban a különbséget. Ha ezt választja úgyis részletesen meg fogjuk majd ezt még beszélni. Ezért nem is fecsérlek rá több szót - És végül úgy is dönthetsz, hogy megtartod és te magad neveled fel egyedül, vagy a családod segítségével - zárom szavaimat és nem jegyzem meg, csak magamban, hogy az apát kár is lenne említenem, hiszen ha most nincs itt, lehet később sem lesz. Bár ne így lenne. Ennek a lánynak most támaszokra lesz szüksége, akik átsegítik ezen a nehéz időszakon. Bármit is válasszon. A magam észéről én mellette fogok állni, amennyire hagyja és etikailag lehetőségeim engedik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=800084#post800084][b]Ajtay Brigitta Luca - 2020.03.23. 10:09[/b][/url]

Pozitív lett mind a kettő. Aucs. Persze, a szívem mélyén már sejtettem, hogy mi lesz az eredmény nagyjából – a női megérzésekre néha tényleg érdemes hallgatni, de ettől függetlenül még mindig sokkoló volt a tény, hogy körülbelül két-három hetes magzat fejlődött bennem, szinte majdnem teljesen észrevétlenül.
És én mit sem sejtettem róla. Persze, amikor két hét után sem jött meg, már megkondult a vészharang a fejemben, de se kis róka, semmi egyéb nem igen utalt rá, hogy valami változás lenne, csupán néhány tünet, ami inkább kimerültségre vallott, nem terhességre. Még az étvágyam se nőtt meg túlzottan.
A legdrasztikusabbtól eleve elhatárolódtam. Nem, nope, most már nem.
- Szó se lehet az első lehetőségről. Ha elcsesztem, csináljam is végig, nem a kicsi tehet róla, hogy hülyék voltunk.
Az örökbe adás és a megtartás között ingadoztam fejben, miközben Lexet, ezt a tündéri maccsot simogattam. – Gondolt már rá, hogy alkalmazza terápiás cicának? Annyira jól állna neki ez a foglalkozás.
Engedtem meg magamnak egy halvány mosolyt. Mostantól sokkal körültekintőbbnek kell lennem, és valószínűleg a tanulmányaim is egy időre megszakadnak, amíg tart ez az állapot.
- A családunkban nem szabadulunk meg úgymond senkitől. Erre megvan a saját protokollunk, bár eléggé meg fogom kapni érte a magamét. – Efelől semmi kétségem sem volt. Csúnya egy botrány lesz belőle, hogy a picinyem lesz talán az első Ajtay, aki házasságon kívül születhet.
Hacsak… bár kétlem, hogy ezek után Tomi még akarna tőlem bármit is.
Hisz nem ő az első, akinek beszámoltam róla, de az ég szerelmére, és ha csak vaklárma lett volna? Jobb, hogy az orvos tudta meg először gyakorlatilag.
- Az egyedül még nem olyan biztos. A gyermek apjával azért szakítottunk, mert a családom nem akarta elfogadni őt származása okán. Talán most majd… most majd kénytelenek lesznek elfogadni. Ha ezek után Tomi még hajlandó lesz nekem megbocsátani, hogy akkor nem tartottam vele, amikor kérte. Nekem sokat jelent a családom, és… jó, inkább nem fárasztom magát ilyenekkel ilyen késő éjjel. Azt mondja meg, mit tudok tenni a magzatért, hogy mostantól mindent megkapjon, ami neki kell. Kell-e változtatnom az eddigi étkezésemen, életmódomon?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=800698#post800698][b]Anastasia Strakhova - 2020.03.25. 18:19[/b][/url]

Észrevétlenül, de direkt váltottam tegezésre. Lehet neki fel sem tűnt, ami nem is baj, annál jobb minél simább a kommunikáció irányítása. Mivel a magzata elvetetését azonnal hárította így jobb, ha minél szorosabb gyógyító-páciens kapcsolatot alakítok ki vele. A bizalom fontos. Ennek egyik módja a közvetlenebb, de továbbra is tárgyilagos és őszinte beszédmód. - A család fontos éppannyira mint a szerelem. Szükséged lesz egy stabil háttérre, akik támogatnak. Egy kicsi emberke növekszik benned, de ezt te nagyon jól tudod - mosolygok rá biztatóan - A nagyszüleire és az apjára is szüksége lesz a kicsinek és joga is van minden érintett félnek tudni róla, hogy mi is a helyzet - mondom ítélkezéstől mentes hangon, miközben odahúzok el egy széket és leülök hozzá - Nem fárasztasz. Az a dolgom, hogy én is egyfajta hátteret adjak számodra. Gyógyítóként és tanárként fel kell hívnom a figyelmed a buktatókra, ónom kell a te és a kicsi egészségét és nem csak a fizikait. És ha ez azzal jár, hogy az éjszaki ügyelet azzal telik, hogy kivizsgállak és meghallgatlak, ám legyen - nézek rá nyugodt tekintettel. Aztán a feltett kérdésein gondolkozom. Gyorsan összeszámolok fejben pár dolgot. - Nem kell sok mindenen változtatni. Egyelőre azt javaslom úgy élj, ahogy eddig. Azt edd meg, amit kívánsz és minél kevesebbet aggódj. A vitaminokat zöldségek és gyümölcsök formájában vedd magadhoz. A mozgást úgy folytasd, mint eddig. Tehát ha mondjuk futottál vagy repültél azt a hatodik hónapig nyugodtan folytathatod, feltéve, hogy nincs gond egyik kontrollon sem és nem kviddicsezel, mert az a sérülésveszély miatt tiltólistás - felkelek és az egyik fiókból előveszek pár követ, majd egy pálcamozdulattal karkötőt varázsolok belőlük - Ezt viseld minden nap. Három naponta öt percet tartsd folyó víz alá, majd egy órára tedd ki a napra, majd ismét vedd vissza - nyújtom oda neki a kis ékszert - Rózsakvarc, ami segít a hangulatingadozásokat kisimítani, kalcedon, ami a nyirokkeringésedet támogatja, larimar a folyadék háztartásod egyensúlyban tartásáért és végül egy kis hematit a hányás ellen és a vérkép javításához - mutatok végig a köveken, amik szép egymásutánban következnek. Rózsaszín, halványkék, tengerkék és fémes szürke színeivel még divatosan is mutat majd a csuklóján. Ezután még ellátom őt néhány hasznos tanáccsal és ha nincs további kérdése nyugodt szívvel engedem el őt pihenni. Elég késő lett már ugyanis. Lex nehezen akar kimászni az öléből. A piszok fráter odavan a birizgálásért. Nem hétköznapi macska, ő élvezi és ki is követeli a napi simogatás adagját, amit úgy fest azért most csak megkapott. Miután ismét csend költözik a gyengélkedőre én nekilátok, hogy a lány kartonjába bevezessek mindent, ami a mai konzultáción történt.