A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=799368#post799368][b]Ajtay Brigitta Luca - 2020.03.19. 20:03[/b][/url]

Két hete. Két hete valami nagyon nincs rendben velem.
A gyengélkedőre teljes rémületben és pánikban igyekeztem a gyengélkedőre. Volt ugyanis némi problémám, amit azért nem bíztam volna a véletlenre. Erősen fáradékonynak és fásultnak éreztem magam, a hangulatom össze-vissza ingadozott, és bizonyos részletek az életemből ki is maradtak.
Lehet, a vizsga okozta stresszhelyzet miatt van ez így, de jobb félni, mint megijedni. Már nem vagyok ártatlan virágszál, és számtalan ilyen váratlan bébigondos sztorit hallottam már a suliban ahhoz, hogy tudjam, ez minden, csak nem játék. Nem álltam rá készen, hogy egyedül felneveljem egy ex rajtam hagyott nyomát, és magamban fohászkodtam Merlinhez, hogy legyen itt valaki még.
- Elnézést! Még jöhetek ugye? Beleférek a műszakba? – nagy kő esett le szívemről, amikor megláttam, hogy valami gyógyító-féle még itt tartózkodott. Sose árt, ha van, kire bízza magát az ember.
A nőci valamit nagyban olvasott, csak reméltem, hogy nem ijesztettem meg, és nem valami fontos munkában zavarta meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=799493#post799493][b]Ajtay Brigitta Luca - 2020.03.20. 14:24[/b][/url]

Megkönnyebbült pillantással néztem rá, majd a cicára mosolyodtam. De aranyos.
Követtem a nőt, és szerencsére elég hamar a tárgyra tért, jól van, nem köntörfalazós virágnyelven beszélős típusnak tűnt.  – Nem kertelek, babavésztől tartok.
Nyögtem ki, a tüneteit meg gondolom, ismeri, ha már gyógyítóként mutatkozott be. Meg azért felnőtt nő is, bár a magánéleti hátterébe nem volt betekintésem, és nem is szándékoztam, nem az a dolgom. Azért jöttem, hogy kivizsgáljon, egyedül vagyok-e, vagy sem.
- Ó, elnézést, de udvariatlan vagyok. Ajtay Brigitta Luca, Rellon, ötödév. – Nem tudtam, szüksége van-e ezekre az információkra is a nevem mellé, de ki tudja, ezzel megspóroltam pár ilyen kommunikatív, felesleges kört is.
- Tudom, hogy mindenkinél másféle módon jelentkezik be a gólyahír-magazin, de azért jobb a biztonság, ugyanis már nem vagyok szende szűzike, és érti, mi lenne vele a problémám, ha túl későn derülne ki – osztottam meg vele aggodalmam, orvos, benne megbízhatok, csak tudja, mit csinál. A lábammal idegesen lógázom a vizsgálóágyon ülve, valahogy le kell vezetnem a feszültséget. Nem élném túl, ha a tanulmányaimnak most pont egy baba vetne véget, és nagyon reméltem, hogy ez csak egy sima kimerültség, és a szervezetem csupán így vezeti le az elfojtott stresszt. Ez e túl jó dolog, de még mindig jobb, mert akkor meccselhetek a családommal, meg az exemmel, hogy mi legyen.
Azt a botrányt, ami ebből keletkezne, fúúú… cifra lenne, abban biztos vagyok, főleg, hogy nálunk nem szokás csak úgy elvetetni gyerekeket.
A gyermekáldással alapból nem lenne probléma, ha rendes körülmények között zajlana, úgy, hogy munkahelyem van, stabilan, és apuka is van mellé, meg saját „fészek”, ahova érkezzen a csöppség. Nálam legalábbis ez a norma.
Húsz éves korom előtti időre nem is terveztem volna.
Szülőnek lenni komoly felelősség, és nem csak a fizikai gondoskodással jár, egy gyermeknek lelki, érzelmi szükségletei is vannak, ehhez pedig meg kell érni.
Van, aki sose érik meg rá, van, aki meg hamar, és van, aki pont érzésének megfelelően, a jó, kellő időben.
Ahogy ezen pörgött az agyam, rájöttem, hogy feleslegesen pánikolok előre, azzal nem segítek magamon. Nem is biztos, hogy valós a baba-alert van a dologban.
Talán előbb meg kéne várnom a szaki válaszát, pánikolni ráérek utána is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=799522#post799522][b]Ajtay Brigitta Luca - 2020.03.20. 17:10[/b][/url]

Nagyon jól jött, hogy diszkréten el tudtam ezt intézni, és senki más nem tartózkodott a gyengélkedőn.
- Két hete, és… igen, ezért gyanakszom rá. Nagyon remélem, hogy csak vaklárma az egész, mert a lehetséges apával már nem vagyunk együtt, családi okok miatt – mert ugye a vérmánia, bármilyen kis mértékben, de van, ahol még tartja magát.
Ciki lesz, ha mégis lenne gyerek azok után, hogy szakítottunk emiatt, nem tudom, hogy közölném vele anélkül, hogy ne akadjunk ki mindketten.
Úgy tettem, ahogy kért, a pulcsimat és a pólómat felhúztam a kellő mértékben, és hagytam, hadd tegye a dolgát. Alsó ajkamba haraptam idegességemben, s egyelőre úgy tűnt, a diagnosztikai bűbáj semmit se mutatott. Akkor meg mégis mitől produkálok hasonló tüneteket?
A dobozt és a fiolát átvettem, s bólintva jeleztem, hogy megértettem. – Ugye a mugli cucchoz találok a dobozban használati útmutatót? Sajnos az ilyesmi nálunk ismeretlen.
Nem éltünk még soha mugli orvoslási módszerekkel jószerivel, de nem is nagyon voltunk betegesek, anyánk, mivel ideje volt rá, kellőképpen törődött azzal, hogy a legjobb jusson nekünk mindenből. Az étkezés is ilyen volt, és hm, a konyhatudománya mesés. Na ja, mi legalább nem manókat dolgoztattunk, anya azt sose engedte volna apának.
Van, amit jobb, ha az ember maga végez el. A megnyugtató válasz meg is érkezik, mindkettőhöz van használati útmutató, máris nyugodtabb voltam így, nem nagyon van esélyem elrontani, bár ki tudja.
- Értem. És… tudom, hogy még ilyet előre kérdezni nem túl okos dolog, de… mitől lehet ilyesmit produkálni, ha még sincs potyautasom? Valamiért… valamiért az jár a fejemben, hogy az lenne még a szerencsésebb, egészségesebb ok – egy gyerek nem probléma, nem betegség, a terhesség állapot. Viszont ha nincs, akkor meg valószínűleg valami betegség bujkálhat bennem, és nem kéne tovább kerülni a forró kását, jó, a tisztában vagyok a lehetőségeimmel.
- Vizsgastressz is kiválthatja? – puhatolóztam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=799794#post799794][b]Ajtay Brigitta Luca - 2020.03.22. 11:15[/b][/url]

Másnap este némileg zavarodottan, de ígéretemhez híven benéztem a gyengélkedőre a tesztek eredményével. Ezúttal hagytam a cicának, hogy megnyugtasson.
- Bocsánat, szabad megsimogatni? – kértem engedélyt a kis szeretgetésre, mert hát ez a cica nagyon aranyos. Billy annyira nem igényelte a babusgatásom, ő független tengeri malacka.
Végül rátértünk a tesztekre, jobb minél előbb túlesni, és hallani az igazságot, mert ha tényleg egy nagyjából két hetes csöppség van a pocakomban, akkor nem tudom, mihez kezdjek. Jó, de, vannak terveim, de Lilinek igaza van, előbb beszélnem kell az érintettekkel, a családommal és a gyermekem apjával.
Nem lenne szívem elvetetni, ebben az időszakban már nem.
- Azt hiszem, ez… ez pozitív, ugye? – próbáltam a mugli teszt használati útmutatását értelmezni.
A bájitalos tesztet is megcsináltam, azt meg rajta a sor, hogy értelmezze, elvégre ő a szakember, jobban tudja, mint én.
Itt már nem csak rólam volt szó, egészségileg is jobban kell vigyáznom magamra, mert a kicsinek joga van az életéhez, az egészséghez, de magamat is óvnom kell, hogy ne legyen belőle gázos szitu.
Csak azt nem tudom még, hogyan. Én mit tehetek ebben? Bíztam a doktornőben, hogy erről is tájékoztatást fog adni, bár én már a szívem mélyén tudtam, hogy valóban várandós vagyok, jó volt a megérzésem.
- Mondja, mik a lehetőségeim? – már így kérdeztem rá. Nem zárkózhatom el minden eshetőségtől, elvégre még fiatal vagyok, és akár az is játszhat, hogy örökbe adom, de az elvetetést kétszer is meggondolom. Az motoszkált a fejemben, hogy hányan, de hányan szeretnék, hogy lehessen gyermekük, és nekik mégsem adatik meg biológiailag, nem lehetek ilyen önző, hogy az örökbefogadás lehetőségétől megfosszak egy erről álmodó párt.
Aztán ki tudja, ha otthon rábólintanak, hogy maradjon nálunk, a családban, az is sokat változtat majd az életemen. Így, vagy úgy, tudom, hogy semmi se lesz már a régi, egy pici Ajtayval a szívem alatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=800084#post800084][b]Ajtay Brigitta Luca - 2020.03.23. 10:09[/b][/url]

Pozitív lett mind a kettő. Aucs. Persze, a szívem mélyén már sejtettem, hogy mi lesz az eredmény nagyjából – a női megérzésekre néha tényleg érdemes hallgatni, de ettől függetlenül még mindig sokkoló volt a tény, hogy körülbelül két-három hetes magzat fejlődött bennem, szinte majdnem teljesen észrevétlenül.
És én mit sem sejtettem róla. Persze, amikor két hét után sem jött meg, már megkondult a vészharang a fejemben, de se kis róka, semmi egyéb nem igen utalt rá, hogy valami változás lenne, csupán néhány tünet, ami inkább kimerültségre vallott, nem terhességre. Még az étvágyam se nőtt meg túlzottan.
A legdrasztikusabbtól eleve elhatárolódtam. Nem, nope, most már nem.
- Szó se lehet az első lehetőségről. Ha elcsesztem, csináljam is végig, nem a kicsi tehet róla, hogy hülyék voltunk.
Az örökbe adás és a megtartás között ingadoztam fejben, miközben Lexet, ezt a tündéri maccsot simogattam. – Gondolt már rá, hogy alkalmazza terápiás cicának? Annyira jól állna neki ez a foglalkozás.
Engedtem meg magamnak egy halvány mosolyt. Mostantól sokkal körültekintőbbnek kell lennem, és valószínűleg a tanulmányaim is egy időre megszakadnak, amíg tart ez az állapot.
- A családunkban nem szabadulunk meg úgymond senkitől. Erre megvan a saját protokollunk, bár eléggé meg fogom kapni érte a magamét. – Efelől semmi kétségem sem volt. Csúnya egy botrány lesz belőle, hogy a picinyem lesz talán az első Ajtay, aki házasságon kívül születhet.
Hacsak… bár kétlem, hogy ezek után Tomi még akarna tőlem bármit is.
Hisz nem ő az első, akinek beszámoltam róla, de az ég szerelmére, és ha csak vaklárma lett volna? Jobb, hogy az orvos tudta meg először gyakorlatilag.
- Az egyedül még nem olyan biztos. A gyermek apjával azért szakítottunk, mert a családom nem akarta elfogadni őt származása okán. Talán most majd… most majd kénytelenek lesznek elfogadni. Ha ezek után Tomi még hajlandó lesz nekem megbocsátani, hogy akkor nem tartottam vele, amikor kérte. Nekem sokat jelent a családom, és… jó, inkább nem fárasztom magát ilyenekkel ilyen késő éjjel. Azt mondja meg, mit tudok tenni a magzatért, hogy mostantól mindent megkapjon, ami neki kell. Kell-e változtatnom az eddigi étkezésemen, életmódomon?