A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=790819#post790819][b]Anastasia Strakhova - 2020.01.27. 19:42[/b][/url]

Gyógyítóvá való kinevezésem óta szerencsére alig kellett igazán komoly sérüléseket ellátnom. A kviddics szezon kezdetéig azt hiszem ez így is lesz. Akkor aztán majd liter számra adagolhatjuk a pót-csont rapidot és méter szám bugyolálhatjuk gézbe a diáksereget. Addig azonban leszámítva egy-két bájital okozta égést, szerelmi bánat keltette sírógörcsöt és féltékenységi roham által elkövetett tényszerű orrbetörésen kívül egészen nyugalmas napok várnak ránk. Ahogy hitem szerint a mai is az lesz. Nincs órám, hiszen hetente kétszer vagy esetenként háromszor is idefenn vagyok. Asztalomon egy kis vörös könyvecske van jelenleg. ADRM naplója fekszik előttem, amit olvasgatok és jegyzeteket készítek hol a tudományos, hol a magán jellegű részéből. Épp egy verset igyekszem elemezni a gyógyítói helységben, amikor neszezést hallok odakintről. Összecsukom a kötetet és zsebem mélyére süllyesztem. Kilépek a terembe és meg is pillantom a tőlem nem messze lévő kettőst. - Jó napot! Milyen természetű az orvosi vészhelyzet? - kérdezem egy klasszikust idézve, ám mosolyom elárulhatja, hogy próbálom oldani a hangulatukat - Szóval miben tudok segíteni önöknek? - bővítem azért ki egy kicsit kérdésemet. A sci-fi sorozatok főleg a muglik körében kedveltek és ott is csak a hozzám hasonlóan elvetemült Star Trekesek szokták fejből tudni az ilyen jellegű elszólásokat. Tehát koránt sem biztos, hogy bármelyikük is tudja miből csentem nyitó mondatomat. Remélem azért ez nem tántorítja el őket. Minden esetre míg várok tovább mosolygok és tekintetemmel felmérem őket. Ha ők is ugyanezt teszik velem, akkor azt láthatják, hogy szőke hajamat kis kontyba csavartam, nagy kék szemeimben barátságos fény csillog. Jobbomban pálcámat tartom, nyakamban pedig fonendoszkópom lóg békés kígyóként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=795409#post795409][b]Anastasia Strakhova - 2020.02.23. 12:34[/b][/url]

A két diák közül a fiatalabbik, egy lány a sérült. Talárja csatakos. Nedves és sáros is itt-ott. A fiú pedig nagyon jó szándékú. Ölben tartja a lányt majd szép óvatosan lepakolja a vizsgálóasztalra. Ezután illedelmesen elköszön tőlünk, majd ő távozik is a gyengélkedőből. Nem csodálom. Ezt a jellegzetes illatot és miliőt kevesen kedvelik. Ráadásul nem hiszem, hogy testvérek lennének, vagy bármi kötődés volna köztük azon túl, hogy egy azon iskola diákjai. Még a házuk sem közös, ezt is észrevettem, de öröm látni, hogy mégis segített egyik a másikon. - Na jó, lássuk mivel is van dolgunk - húzom elő a pálcám és először egy bűbáj segítségével gyorsan megszárítom a lány ruháját, hogy ne dideregjen - Leesett. Honnan? - nézek a lányra barátságos, nyílt és őszintén kíváncsi tekintettel - Nyugodtan elmondhatja - biztatom, mert úgy látom mintha tartana tőlem - A fájdalmat könnyen tudom csillapítani, de, hogy tökéletesen meggyógyíthassam tudni szeretném, hogy mi történt pontosan - mondom jó szándékúan de azért komoly hangon. Nem szeretném félre kezelni - Köt a titoktartás - teszem még hozzá, hátha ez segít megnyílnia. Tanárként persze szabhatok ki ilyen esetben is büntetést vagy effélét, de ennek nem vagyok híve és inkább szeretném egészségesen és mosolyogva elengedni. A korán belénk plántált félelmeink miatt nem merünk orvoshoz járni vagy mentőt hívni. Ha pedig megtesszük, sokszor nem mondjuk el mink is fáj vagy mi történt velünk, mert biztos találnak valamit, vagy csak még nagyobb bajunk és fájdalmaink lesznek. Ez igaz, főleg ha azt kell találgatnia az orvosnak, hogy vajon mi lehet a bajunk. Sokszor a felesleges vizsgálatok fájdalmasabbak, mint ha a kezelést célirányosan végezhetjük. Fontos a gyógyító-beteg közti bizalom. Ez az alapja mindennek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=799358#post799358][b]Anastasia Strakhova - 2020.03.19. 19:38[/b][/url]

Tanítás, kutatás, gyógyítás és most még a szerelem is mindezek tetejébe? Na azt már nem! Azt hiszem kicsit túl sok lenne ez egyszerre. Ebben az új tanévben kicsit lazábbra veszem a gyeplőt. Nem tartom olyan szorosan, mert azt hiszem beleroppanok. Porcelánbaba kinézetem ellenére erősnek tartom magam, de mindennek van épeszű határa. A vizsgákat az előző év végén már pont emiatt nem tartottam meg egyik évfolyamban sem. Csupán az órai jelenlét és a dolgozatok jegyeire zártam a diákokat. Nem okozott ez semmi fennakadást. A kutatásom még mindig az anyag és adatgyűjtés fázisában van, s mivel még az özveggyel nem sikerült megbeszélnem a verseskötet helyzete is a levegőben lóg. Mindent a maga idejében! Pár hónap ide vagy oda nem számít. Főleg, hogy a napló évek óta porosodott abban a raktárban ott a Könyvtár mögött. Tanítás nem lévén mára plusz éjszakai műszakot vállaltam a Gyengélkedőn. Van időm és nincs dolgom. Legalábbis, ha innen nézzük nincs. Lex az orvosi szoba ablakában heverészik. Mostanában le szoktam hozni magammal. Kicsit ebben is renitenskedem. Egy macska nem megszokott az ilyen helyeken. Viszont rávetettem egy erős fertőtlenítő és allergiagátló bűbájt. Tiszta az én kedves Alekszejem, mint a frissen hullott hó. Így már nyugodt lélekkel mondhatom nincs ok vele kapcsolatban aggodalomra. Sőt, néha még terápiás, nyugtató, vérnyomás, fájdalom és ijedség csökkentőként is remekül teljesít. A nap fénye melegíti a bundáját míg le nem bukik a horizont mögé, hogy azután a csendesnek ígérkező este sötétsége fesse homályos szürkére a szőrét. Az asztalomnál ülök és egy kicsit olvasgatok. A könyvem a köveket taglalja erejük szerint. A gránát van soron. Szépséges vörös színkavalkád és megannyi nagyszerű energia. A képek és a szócikkek magukért beszélnek: ..."A pirop színe mint a vér. Sötét vörös, néha már-már feketébe hajló. Belső tüzében barnás, narancsos árnyalatokkal hívogat. Ereje sokrétű. Segíti a vér oxigén felvételét, erősíti a szívet, regenerálja az immunrendszert. Színe veszély esetén megváltozik. Az almandin színe bíbor. Lilásvörös, enyhén kékes és rózsaszínes árnyalatokkal tüzében. Már nem olyan szorosan kötődik a gyökér csakrához, mint az előbb említett pirop vagy más néven Cseh gránát. Ő már a korona csakrához is húz, ezért egyszerre serkenti a testet és a szellemet"... Olvasom átszellemülten és szinte megelevenednek előttem a leírt szavak. Számomra a piropok hatalma vöröses sugarakkal tarkított, pulzáló fényburok megjelenésével mutatkozik meg. Míg az almandinok egy lágyan hullámzó aurát engednek látnom. De ez a sor még igen hosszú, ahogyan a gránátok is még rengeteg fajtában jelennek meg, mint a zöld grosszulár más néven egres gránát, a fahéj szín hesszonit, vagy a rózsás vörös rodolit. Egészen magával ragad az olvasott sorokból sugárzó melegség. Szeretem ezt a nemeskő csoportot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=799491#post799491][b]Anastasia Strakhova - 2020.03.20. 13:44[/b][/url]

Már épp a demantoidnál tartok, amikor Lex fülét-farkát kíváncsian felcsapva leugrik mellém és még mielőtt léphetnék kislisszol a kórterembe. Ekkor hallom meg a lány hangját, aki elé macskám lecövekelt. - Jó estét! Pesze, jöjjön csak! - mondom és közelebb sétálok a lányhoz. Látom és hangjából hallom is, hogy izgul. Senki sem jó kedvéből jön ide, ráadásul ilyen későn pláne nem. Szóval biztosan jó oka van rá, amit igyekszem mielőbb megtudakolni tőle. - Strakhova gyógyító vagyok. Téged hogy hívnak? - kérdezem és biztató de lágy mosollyal a vizsgáló felé mutatok, hogy ott beszélgethessünk tovább. Ha kész követni, akkor elindulok és odabenn a kis tiszta fehér helységben leülve egy székre egy asztal mellett folytatom tovább - Miben segíthetek? Milyen természetű az orvosi vészhelyzet? - idézem mint mindig, úgy most is kedvenc mugli sorozatomat. Nem várom, hogy bárki is felismerje, de már hozzám nőtt ez a mondat. Azt hiszem lassan mondhatom védjegyemnek. Kíváncsi tekintettel nézek tehát most a lányra és várom, hogy beavasson jöttének okába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=799515#post799515][b]Anastasia Strakhova - 2020.03.20. 16:41[/b][/url]

Benn a vizsgálóban ő felül az ágyra és nem kertel. Pont így fogalmazza meg ő maga is azt, hogy nyíltan elmondja mire gyanakszik. Vagyis inkább, hogy mitől tart. - Közösült az elmúlt időszakban, ami miatt erre alapozza a feltevését? - én sem látom értelmét körözni a téma körül, mint macska a forró kása körül. Tehát lényegre törő kérdéseket teszek fel. Legyenek azok bármilyen magánjellegűek, vagy privátok. - Kérem feküdjön le és tegye szabaddá az alhasi területet - mutatok az asztalon hosszában végig, majd először áttapintom a területet - Hány napja késik a menstruációja? - tudakolom, majd pálcámmal is átpásztázom a medencéjét. Elváltozást nem jelez a diagnosztizáló bűbáj, ezért más úton igyekszem megbizonyosodni arról, hogy terhes-e a fiatal lány vagy sem. Jelzem neki, hogy nyugodtan üljön fel és igazgassa meg a ruháját, míg én kartont nyitok neki és lejegyzem korábban megtudott nevét és a vizsgálatokat, amiket az imént elvégeztem. - Nos, több módon is a végére járhatunk a dolognak - kelek fel asztalomtól és az egyik üvegezett szekrényből leveszek egy dobozt és egy fiolát - Menjünk biztosra. Ez itt - mutatom fel a dobozt - egy mugli terhességi teszt. Ez pedig egy szintén ugyanerre a célra szolgáló bájital. Mindkettőt csinálja meg kérem holnap reggel, az első vizeletéből. Ez azért fontos mert abban a legmagasabb annak a hormonnak a szintje ami már korai stádiumban jelzi, ha ön várandós lenne - nyújtom át neki a két indikációs eszközt. - Mindkettőhöz van használati útmutató. Az eredmény fényében lesz értelme további vizsgálatoknak és a majdani döntésnek. Ha ez egyáltalán szükséges. Ugyanis előfordulhat, hogy ön ugyan tüneteket mutat, de valójában nem fejlődik semmiféle magzat a méhében. Egyelőre ne aggódjon. Holnap este megint én ügyelek. Jöjjön vissza és megbeszéljük a továbbiakat - mondom és biztos vagyok benne, hogy akkor többet tudok már majd segíteni. Na meg abban is, hogy neki is kényelmesebb lesz ez a fajta diszkrét hozzáállás. Az ő helyzetében és korában a társai és a társadalom szemében sem nagy dicsőség babát várni. Sok tekintetben ön sorsrontás tud lenni egy elhamarkodott anyaság. Ezért sem mindegy miként kezeli majd a helyzetet, ha egyáltalán kell bármit is kezelni. Elvetetheti, hiszen még igen korai szakaszban lehet, hiszen a diagnoszta igézet sem mutatott ki semmit. Örökbe adhatja és persze dönthet úgy is, hogy megtartja és felnevelheti. Mind nehéz út, de mindnek megvan a maga létjogosultsága. De lehet megkönnyebbülten lélegzik majd fel. Meglátjuk holnap este mi lesz aktuális ezekből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=799621#post799621][b]Anastasia Strakhova - 2020.03.21. 11:25[/b][/url]

Mivel a leányzó nyílt volt hozzám és őszinte, így könnyű dolgom van vele. Segíteni csak annyit tudok egyelőre, hogy alapvető vizsgálatokat végzek rajta. Ám ezek nem vezetnek diagnózishoz. Ezért önellenőrző eszközöket keresek számára. Kétféle teszttel tudtam ellátni, de még mindig aggódni látom. Lex, aki mindeddig békésen ült háttal nekünk az ajtóban most felugrik a vizsgáló ágyra a lány mellé és úgy néz rá, mint aki meg akarja nyugtatni. - Bocsánat, szeret úgy viselkedni, mint egy terápiás szakértő - jegyzem meg mosolyogva és közben elrakom a kartonját az irattartó polcra, majd kezet mosok. Közben a kis hölgy kérdez tőlem. Pár pillanatot gondolkozom és elmémben egyeztetem a szimptómáit. - Az emberi test különös dolgokat képes produkálni. Ezért akár lehet a kimerültség is a ludas, de azt hiszem ezt majd a tesztek eredményének fényében tudjuk eldönteni a legbiztosabban - felelem végül diplomatikusan. Nem fogom feleslegesen sem megrémíteni, sem legördíteni a követ a szívéről. Ha kimerült az persze sokkal könnyebben lesz majd kezelhető, mint egy terhesség, de én azért vagyok, hogy bármelyik eset is áll fenn, abban segítsem. Meggyógyítsam vagy épp támogassam.  - Holnap már többet fogunk tudni - bólintok biztatón - Akkor, várom holnap este ugyanitt - mondom és kifelé haladva kísérem távoztában. Szép lassú léptekkel hagyjuk el a vizsgálót  - Bármivel is állunk szemben, találunk rá megoldást! - mosolygok rá és lábunk mellé pillantva látom, hogy Lex a nyomunkba szegődött. Lehet tényleg megteszem terápiás segédemnek. Tanulmányok bizonyítják, hogy az állatok jelenléte jó hatással van a betegekre. Macskám kicsit még továbbslattyog a lány után, majd hátranéz felém. Leguggolok, mire visszanyargal hozzám. Felkapom és együtt térünk vissza az ügyeleti szobába, hogy együtt töltsük el az előttünk álló éjszakát. Eseménymentesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=799811#post799811][b]Anastasia Strakhova - 2020.03.22. 12:11[/b][/url]

Egy újabb csendes ügyelet. Egy újabb virrasztással kecsegtető éjszaka. Ez áll előttem és egy megbeszélt kontroll. A tegnapi fiatal Rellonos lányt várom vissza. Nem tudom mi lett az eredmény, de azért miután sikerült pár órát aludnom utánanéztem a lehetőségeinek, így bármire fel vagyok készülve. Megint olvasgatással múlatom az ilyenkor lassan telő perceket. Most a Hematit van soron. A vér köve, ahogy többen nevezik gemmológus körökben. Már épp belemerülnék a sorokba, amikor Lex jelzi, hogy érkezett valaki. Kimegyek elé és örömmel látom, hogy a lány jött tényleg vissza. Köszönünk egymásnak, majd miután beértünk a vizsgálóba ő felül a betegágyra és macskám azonnal mellé pattan - Persze, simogasd csak nyugodtan - mosolygok a párosra. A fiatal lány arcát látva jól jön neki az én Dali képű szőrpamacsom simogatása, hogy megnyugtassa. Sejtem, hogy miért. Elém tartja a mugli tesztet, rátérve a lényegre. - Igen ez határozottan pozitív - mondom őszintén de nyugodt hangon. Nem kell a pánik, ez nem a világ vége. Ezután átnyújtja a bájitalos flaskát is, ami szintén egyértelműen pozitív eredményt mutat. - Ez szintén azt jelzi, hogy ön várandós - bólintok, ahogy látom a színkódot az üvegcse oldalán - Méghozzá nagyjából egy-három hét között lehet a teszt szerint - magyarázom és mutatom meg neki is mi alapján mondom ezt neki. A varázsvilág tesztje ebből a szempontból kicsit talán fejlettebb, mert behatárolja a magzat korát. - Nos, lássuk csak - veszek mély levegőt és a lány szemébe nézek saját kékjeimmel próbálva megnyugtatni - Mivel fiatal vagy és előtted az egész élet így kezdem a legdrasztikusabbtól visszafelé - jelentem ki határozottan. Felesleges finomkodnom, ő nem annak a fajtának tűnik, aki a tények elkenésétől jobban érezné magát - Tehát, elvetetheted egy egyszerű főzettel és egy hét ágynyugalom után vissza is térhetsz a mindennapi teendőidhez. Aztán ott az örökbefogadás, annak titkos vagy nyitott változatában. A zártnál nem ismernéd meg a családot akihez a pici kerül, míg a nyitott esetén bizonyos fokig része lehetsz az életének - vázolom fel nagy vonalakban a különbséget. Ha ezt választja úgyis részletesen meg fogjuk majd ezt még beszélni. Ezért nem is fecsérlek rá több szót - És végül úgy is dönthetsz, hogy megtartod és te magad neveled fel egyedül, vagy a családod segítségével - zárom szavaimat és nem jegyzem meg, csak magamban, hogy az apát kár is lenne említenem, hiszen ha most nincs itt, lehet később sem lesz. Bár ne így lenne. Ennek a lánynak most támaszokra lesz szüksége, akik átsegítik ezen a nehéz időszakon. Bármit is válasszon. A magam észéről én mellette fogok állni, amennyire hagyja és etikailag lehetőségeim engedik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=800698#post800698][b]Anastasia Strakhova - 2020.03.25. 18:19[/b][/url]

Észrevétlenül, de direkt váltottam tegezésre. Lehet neki fel sem tűnt, ami nem is baj, annál jobb minél simább a kommunikáció irányítása. Mivel a magzata elvetetését azonnal hárította így jobb, ha minél szorosabb gyógyító-páciens kapcsolatot alakítok ki vele. A bizalom fontos. Ennek egyik módja a közvetlenebb, de továbbra is tárgyilagos és őszinte beszédmód. - A család fontos éppannyira mint a szerelem. Szükséged lesz egy stabil háttérre, akik támogatnak. Egy kicsi emberke növekszik benned, de ezt te nagyon jól tudod - mosolygok rá biztatóan - A nagyszüleire és az apjára is szüksége lesz a kicsinek és joga is van minden érintett félnek tudni róla, hogy mi is a helyzet - mondom ítélkezéstől mentes hangon, miközben odahúzok el egy széket és leülök hozzá - Nem fárasztasz. Az a dolgom, hogy én is egyfajta hátteret adjak számodra. Gyógyítóként és tanárként fel kell hívnom a figyelmed a buktatókra, ónom kell a te és a kicsi egészségét és nem csak a fizikait. És ha ez azzal jár, hogy az éjszaki ügyelet azzal telik, hogy kivizsgállak és meghallgatlak, ám legyen - nézek rá nyugodt tekintettel. Aztán a feltett kérdésein gondolkozom. Gyorsan összeszámolok fejben pár dolgot. - Nem kell sok mindenen változtatni. Egyelőre azt javaslom úgy élj, ahogy eddig. Azt edd meg, amit kívánsz és minél kevesebbet aggódj. A vitaminokat zöldségek és gyümölcsök formájában vedd magadhoz. A mozgást úgy folytasd, mint eddig. Tehát ha mondjuk futottál vagy repültél azt a hatodik hónapig nyugodtan folytathatod, feltéve, hogy nincs gond egyik kontrollon sem és nem kviddicsezel, mert az a sérülésveszély miatt tiltólistás - felkelek és az egyik fiókból előveszek pár követ, majd egy pálcamozdulattal karkötőt varázsolok belőlük - Ezt viseld minden nap. Három naponta öt percet tartsd folyó víz alá, majd egy órára tedd ki a napra, majd ismét vedd vissza - nyújtom oda neki a kis ékszert - Rózsakvarc, ami segít a hangulatingadozásokat kisimítani, kalcedon, ami a nyirokkeringésedet támogatja, larimar a folyadék háztartásod egyensúlyban tartásáért és végül egy kis hematit a hányás ellen és a vérkép javításához - mutatok végig a köveken, amik szép egymásutánban következnek. Rózsaszín, halványkék, tengerkék és fémes szürke színeivel még divatosan is mutat majd a csuklóján. Ezután még ellátom őt néhány hasznos tanáccsal és ha nincs további kérdése nyugodt szívvel engedem el őt pihenni. Elég késő lett már ugyanis. Lex nehezen akar kimászni az öléből. A piszok fráter odavan a birizgálásért. Nem hétköznapi macska, ő élvezi és ki is követeli a napi simogatás adagját, amit úgy fest azért most csak megkapott. Miután ismét csend költözik a gyengélkedőre én nekilátok, hogy a lány kartonjába bevezessek mindent, ami a mai konzultáción történt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=812113#post812113][b]Anastasia Strakhova - 2020.06.22. 21:12[/b][/url]

A nap egészen csendes. Lex halkan dorombol a kezem alatt, ahogy ujjaimat futtatom bundáján. Terápiás kandúr lett belőle. Nagyon szeretik és tényleg jó hatással vannak azokra akik valami matt bekerülnek a gyengélkedőre. Nincs okom panaszra. Minden rendben körülöttem. Bálinttal bár kevesebbet találkozunk, mint szeretnénk jól megvagyunk. A tanítás kevesebb siekrt adott, mégis úgy érzem van értelme folytatni. A gyógyítás pedig a legjobb dolog, ami történhetett velem a szerelmen kívül azóta, hogy megérkeztem ide a tanodába. A kopogásra mindketten felkapjuk a fejünket. - Tessék! - hívom be a várakozót, aki egy diáklány. - Jó napot Olívia, az én nevem Strakhova professzor! - mutatkozom be neki miközben átveszem tőle a papírokat. Gyors és rutinos mozdulatokkal lapozom át és azonnal felfedezem a vérszegénységet és az allergiákat valamint a gyógyszerlistát - Látom külön is fogyaszt vasat - futom át újra a laborleletet - Azért egy hematitot mindenképpen adnék önnek, hogy a vas amit bevisz a szervezetébe kicsit jobban ott is maradjon - mondom, majd leteszem a papírhalmot az asztalomra és az egyik üveges tárlóból előveszek egy doboz zsebkő méretűre csiszolt, furattal ellátott, grafitszürkén csillogó hematitot és felé nyújtom az egyiket - Ezt minig hordja magánál, lehetőleg bőr közelben - adom ki az orvosi utasítást mialatt ellenőrzöm, hogy helyesen működik-e a kiválasztott darab. Teljesen rendben van. A kő körül vörösen buborékoló vérre emlékeztető auraként áramlik a benne rejlő energia. Lex persze nem bír magával és fontoskodva köröz a lány lábánál, megharcolva annak egy cseppnyi figyelméért. Nagyon érti a dolgát annyi szent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=812267#post812267][b]Anastasia Strakhova - 2020.06.25. 12:28[/b][/url]

A lány megkönnyebbült arcát látva úgy érzem nem lesz gond a gyógyító-pácien kommunikációval. A felkészült betegekkel is sokkal gördülékenyebben lehet progressziót elérni, mint az állapotukról teljesen tájékozatlanokkal vagy a szimplén érdektelenekkel. A tiltakozókat meg már nem is említem. Szerencsére ez esetben Olívia pontosan annyit tud amennyit kell. Azaz hallgat a szakértő tanácsokra, de megkérdőjelezi azok helyességét, ha annak szükségét érzi. Mint most az általam adott és az ááltala viselt kő esetbében. Pufogtathatnék olyan szakszavakat, hogy e két ásvány egyidejű viselése nem kontraindikált. Azonban már első évben a fejünkbe verték, hogy a köznyelven való kommunikáció a biztos alapja a megfelelő orvos-beteg viszonynak. Ha az emberek értik mi történik, velük akkor nem érzik annyira kiszolgáltatottnak magukat. Ha tudják mit miért kell tennünk velük akkor jobban elviselik az esetleges kellemetlenségeket is és partnerek lesznek a gyógykezelés folyamatában. Ezért most én is lefordítom a mndandómat. - A hematit és a holdkő nagyszerű munkatársak - mondom megnyugtatóan mosolyogva, majd kifejtem ezt a szófordulatot az érthetőség kedvéért - A holdkő a szervezet vízháztartására hat, ezen kívül a női ciklusra. A hematit segtít megkötni a vasat, ezáltal támogatja a vérkeringést. Ez a kettő pedig szorosan összefügg. Egymásért dolgoznak a kövek. Ha jól működik a keringés, nem lesz gond a vízháztartással sem. Természetesen ehhez a megfelelő folyadékbevitel is nagyon fontos - zárom monológomat. Ugyan nem tértem ki a két kő pszichére gyakorolt hatására, de mindkettő támogató. Míg a holdkő a negatív gondolatokat blokkolja, így védve a depressziótól, addig a hematit erősíti a pozitívakat, így növelve az életösztönt. Lepillantok Lexre, aki úgy néz fel a lányra, hogy az már szinte kunyerálásnak tűnhet. Szegénykém most lehet hoppon marad. Nem mindenki szereti a macskákat. Allergiás szerencsére nem lehet rájuk, mert minden szolgálat előtt rávetek egy antiallergén bűbájt az én kedves terápiás segítőmre, hogy feladatát minden körülmények közt elláthassa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=814871#post814871][b]Anastasia Strakhova - 2020.08.02. 07:13[/b][/url]

Egyetértően bólogatok arra amiket mond. ez a lány tudja mit a helyes és mi a jó a testének. Az egészségtudata ebben a zsenge korban már igen kiforrott. Ennek örülök. Vannak akik az ő helyében már két végéről égetnék a gyertyát. Szerencsére Olívia nem ilyen. A sport fegyelme meglátszik rajta. - Ezt helyesen teszed - erősítem meg fejmozdulataimat. Ezután említ egy szerencsetalizmánt. Sejtem kikről lehet szó, de mivel nem szívlelem a pletykálkodást így inkább gemmológus szemszögből gondolom végig a hallottakat. - Bizonyára olyan kövekből áll, amik segítik a jó szerencse áradását, vagy legalább bevonzzák őket - mosolygok, majd a hozzám visszaslattyogó Lexet a karomra veszem. Ösztönös öntudatlansággal kezdem ujjaim bundájában futtatni és érzem dorombolásának rezgéseit kezem alatt. - Igen, nagyon szép és okos a kis mihaszna - nézek le macskámra, aki felnéz rám, mintha értené, hogy bizony éppen ő lett itt megdicsérve. Mindezek után figyelem a fiatal lány mozdulatait, ahogy felteszi a láncot a nyakába. Olyan egyszerű és természetes cselekedet. A két kő immár ott lóg a mellkasa fölött és látom amint a vörösen bugyogó hematit erőmegjelenésével a holdkő kékesfehér selyme összefonódik. Pillantásom csak egy másodpercnyi időre fókuszál a jelenségre, így a lány előtt valószínűleg észrevétlen marad látásom. - Minden megvan amire szükség van, köszönöm - válaszolok mosolyogva  kérdésére, amit a papírjaival kapcsolatban feltett - Ha bármiben segíthetek a későbbiekben, az ajtóm nyitva áll ön előtt. Keressen nyugodtan! - egészítem ki még mondandómat pár bizalmat szilárdító mondattal. Ezután jó szívvel és dolgunk végeztével búcsúzunk el egymástól és ki-ki elindult saját ügyeinek nyomába. Mindent egybevetve, biztos vagyok benne, hogy ez a fiatal lány jó úton jár. A gyengélkedő ágyát pedig legfeljebb kviddics sérülés miatt fogja nyomni, mert minden más tekintetben vigyáz magára, felelősségteljesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=819871#post819871][b]Anastasia Strakhova - 2020.10.23. 09:40[/b][/url]

Bejárom az ágyakat, hogy leellenőrizzem a kis betegeinket. Kórlapjaikra pillantva hol bólintok, hol a fejemet csóválom meg és van, amelyik papírra pár szót körmölök. Korán van még és én ügyeletem végén tartok. Bezzeg Lex most úgy döntött, hogy az asztalom tetején horpaszt, ahelyett, hogy pusztán terápiás célzattal végiggyalogoljon az ágyakon, felébresztve a benne fekvőknek azon részét, akik éberek. A beáradó őszi napsütést itt az úgymond intenzív részlegen, ami valójában négy, függönnyel lekerített részre rendezett ágyat jelent, az éjjel nappal égve tartott lámpák fénye egészíti ki és teszi vakítóvá és időtlenné. Mivel nem látni az ágyak mögötti ablakokat, így a betegek néha teljesen elvesztik az időérzéküket. Ez teljesen természetes jelenség minden itón, tehát itt sem ér váratlanul, hogy az egyik ágyon fekvő hirtelen ébredve azonnal ijedten kérdi hol van. Odasietek hozzá és már lapozom is fel a papírjaimon az ágy számát, hogy ne csak emlékezetből tudjam miért is került be hozzánk a Farkas Marcell nevet viselő kamasz. - Szia Marcell! lépek közel az ágyához és ártatlan tekintetű kék szemeimet a papírokra vetve átfutom az arra leírtakat - A nevem Strakhova gyógyító - mosolygok le rá megnyugtatóan és elégedetten, mert úgy látom elmúlt a veszély. Természetesen ezt előbb majd még meg is kell néhány vizsgálattal erősíteni, de most az ijedtségét kell orvosolni haladéktalanul - Nincs semmi baj, biztonságban vagy. A Bagolykő gyengélkedőjén, mert csúnyán beverted a fejed - közlök vele néhány fontos dolgot arra kíváncsian, hogy az emlékezetében nem esett-e kár és ki tudja-e egészíteni az elmondottakat például azzal, hogy hol történt a beleset. Csúnya ügy volt. A leírtak szerint rosszabb vége is lehetett volna.  A fiú lába beakadt a vonat lépcsőjébe leszállás közben, ő pedig fejjel előre a peronra zuhant. Karjaival hála az égnek még tudta valamelyest tompítani a becsapódás erejét. Ezt támasztják alá a karjain lévő zúzódások és horzsolások meg a tény, hogy csak egy nagy seb éktelenkedett a homlokán és nem tört darabokra a koponyája. Ha nem ilyen szerencsés és a vonat alá esik az induló szerelvény maga alá gyűrte volna és az biztosan az életébe kerül. Az őrangyala ezért száz százalék, hogy kapott pár dicsérő szót odafenn. - Kérsz inni vagy enni egy kicsit? - kérdezem ezt sem ok nélkül. Ha émelygésre vagy szédülésre esetleg fejfájásra agy látászavarokra panaszkodna az annak a jele is lehet, hogy agyrázkódása még mindig nem múlt el illetve tovább kellene vizsgálni az esetleges rejtett agysérülések lehetőségét és mielőbb feltárni azokat. Végszóra megjelenik mögöttem Lex. Hát persze, ki mertem ejteni a számon azt a szót, hogy enni. Macskám bélpoklosabb, mint azt hinnék róla. Imádja a tonhalat és a zöldborsót. Lábamhoz dörgölőzik, majd illedelmesen felugrik a fiú ágyának legvégére. - Ne félj tőle, ő csak a macskám Lex, aki nagyon szeret kíváncsiskodni - mondom lágy, angyali mosollyal és a bűbájokkal teljesen antiallergénné és mindennemű kórokozótól mentessé tett macsek fejére teszem a kezem, hogy búbját kezdjem finoman birizgálni. Imádja. Meg azt ha a fülei tövét vakargatom. Mindkettőért odavan és dorombolás koncerttel hálálkodik. - Most kezdted az iskolát? - kérdezem, mert az évnyitón mintha nem láttam volna az elsősök közt, pedig a kora alapján velük kellett volna lennie. Lehet persze, hogy én nem figyeltem. Ami megeshet főleg mert kicsit sok dolog járt egyszerre a fejemben még így az év legelején. A tanítás, a kutatásom, a verseskötet és Bálint ügye. Mindez így egyszerre. Szóval tényleg valószínű csak elsiklottam afelett a rész felett, amikor őt beosztották a négy ház egyikébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=819953#post819953][b]Anastasia Strakhova - 2020.10.24. 10:31[/b][/url]

A kötés már csak azért van a fején, hogy az általa rárögzített hegyikristály lapocskát a helyén tartsa. Arra programozta a legtisztább erejű követ, hogy finom energiaszálakkal kapcsolódjon a fiú agyhullámaira és mint a mugli EEG jelezze annak változásait. Így a kis belső orvosi szobában lévő másik darab drasztikus változás esetén nyomban felfénylett volna, de erre hála az égnek nem került sor szerencsére. - Beakadt a lábad a vagon lépcsőjébe és fejjel előre kiestél a peronra - mondom miközben megint belepillantok a lázlapba, de csak futólag, hogy feljegyezzem, hogy a fiú memóriája jelen állás szerint rendben van - A varázsmentő hozott be hozzánk eszméletlen állapotban - fogalmazok szabatosan de szakszerűen. Nem olyan kicsi már az ágyban fekvő betegem, hogy ne értené meg szavaimat. Kérdésemre azt feleli szomjas, de a mozgásából arra következtetek, hogy még mindig nincs egészen rendben a koordinációja, feltehetően szédül is még mindig. - Csak pár kortyot ihatsz egyelőre és azt is nagyon lassan! - lépek éjjeliszekrénye mellé és odanyújtom neki a poharat, aminek le van fedve a teteje és egy szívószál lóg ki belőle. Ezen át könnyebb vízszinteshez közeli testhelyzetből innia. Ha kihányná a vizet az is intő jel volna és azonnal megkezdenék egy átfogó diagnosztikai bűbájt, de remélem csak némi kótyagossággal van dolgunk és az is hamar elmúlik majd így, hogy már felébredt. Ekkor érkezik meg az én drága Lexem, hogy ellopja előlem a fiú figyelmét. Ezért majd kap egy plusz haldarabot vacsorakor. Nem hiába lett hivatalosan is terápiás kandúr belőle. Most is tökéletes gondolatterelőnek és aggódásgátlónak bizonyult. - Nyugodtan simogasd meg, azt nagyon szereti - mondom és közben kezem elveszem Lex fejéről, aki hátra néz rám, hogy "na ezt most miért" majd amikor rájön, hogy tőlem már nem számíthat több abajgatásra a fiúhoz oldalog és lefekszik a keze mellé. Ezután betegem a neki feltett kérdésemre úgy felel, mintha zavarban volna. - Nem mindig könnyű - állapítom meg egyetértően bólogatva és ártatlan kék szemeimmel figyelve őt és Lexet. Van aki a ragaszkodás, más épp annak hiánya miatt ütközik nehézségekbe. Gondolkozom el egy kicsit, ám a fiú hangját továbbra is hallom. - Az vagyok, ahogy te is - válaszolom kedvesen és őszinte megértéssel mosolyogva. Ezek szerint mugli születésű, akinek eddig még nem volt semmilyen belátása világunkba. Nem tudom kinek nehezebb a helyzete. Annak aki így belecsöppen ebbe a világba, vagy annak aki félvérként mindkettőben és egyikben sincs otthon igazán

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=820184#post820184][b]Anastasia Strakhova - 2020.10.27. 11:05[/b][/url]

Mivel arcának színe kezd visszatérni, a beszéde tiszta, térben és ahogy szavaiból kiveszem, időben is orientált, így majdnem teljes lelki nyugalommal válaszolhatok kérdésére, míg a köszönő szavakat egy mosollyal viszonzom. - Az állapotod nem ad okot aggodalomra, de ha bármi furcsát érzel, azonnal szólj! Rendben? - adok utasítást kedves, de azért továbbra is gyógyító mivoltomhoz illően határozott hangnemben. Nagyon fontos, hogy figyeljen önmagára és szóljon, ha olyasmit tapasztal, ami szokatlan. Hirtelen hányingert, szédülést, látás-hallás-beszédzavart. Fiatal és erős szervezete van, de nagyon nagyot esett és a fejsérüléseket minden esetben igen komolyan kell venni, már ami az ellátás szakaszait illeti. Az utógondozás is ugyanolyan fontos, mint a megszerzés utáni mielőbbi ellátás. Ezután Lex közbenjárására oldottabbá válik a hangulat. Macskám befészkelve magát a fiú keze alá úgy zörög, mint valami ezeréves motor. Dorombolásának hangja egy pár percig betölti az amúgy igen csendes gyengélkedőt. Betegem pedig, hála ennek a titkos terápiának ismét megszólal. Nem csak kérdez, de mesél is magáról. Megnyílik nekem és ez számomra megtisztelő. Ezért és mivel rajta kívül szerencsére nincs most komoly esetem leülök a mellette lévő ágyra, ahol ha kicsit oldalvást fordul sajátján jól láthat. - Először is tudd, hogy a világ legjobb dolga történik veled - mosolygok bátorítóan a fiúra és ha belenéz ártatlan, nagy és kék szemeimbe láthatja a jóindulatomat, amivel viseltetek iránta - A mágia olyan utakat nyit majd meg előtted, amikről nem is álmodtál, csak higgy magadban. Mert ide senki sem véletlenül kap behívót - magyarázom és még aprókat biccentek is hozzá - Az iskola maga nem sokban különbözik a sima változataitól. Itt is diákok és tanárok vannak, csak a tananyag más egy kicsit, de meg fogsz barátkozni vele, mert sok érdekes dologról fogsz hallani - magyarázom visszaemlékezve saját egykori elsős koromra, amikor beléptem a varsói intézet kapuján. Annak ellenére, hogy az apám mágus volt, sok dolog meglepetésként ért és meg kellett szoknom. Így át tudom érezni a fiú helyzetét - Rellonosnak lenni épp olyan mint bármelyik ház tagjának. A lényeg az, hogy a benned rejlő tulajdonságok alapján oda illesz a legjobban. Tudod, ők a leleményesek, akik megélnek a jég hátán és sokszor ezt kicsit önző módon saját hasznukra fordítják és hajlamosak azok felett pálcát törni, akik nem olyanok mint várják - mesélek eddigi tapasztalataimból és ismereteimből kiindulva - Viszont neked nem kell így tenned és nem szabad visszaélned a képességeiddel, hanem inkább fordítsd majd arra őket, hogy mások javát is szolgálják, mert akkor büszkén járhatod ki a rád váró éveket - nézek bizakodón a fiúra. Az ő helyzetében maga választhatja meg milyen útra lép. Tiszta lap az itteni élete, amire bármit írhat és nem mindegy, hogy szép szavak vagy gonoszak kerülnek a papírra. Jelleme formálódni fog, ez elkerülhetetlen, hiszen egy teljesen új világba, közösségbe csöppent, ami hatással lesz rá az idők során. De ha hallgat a szívére és értékrendje helyes marad, akkor nem téved majd el a számára kijelölt ösvényen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=820467#post820467][b]Anastasia Strakhova - 2020.10.31. 18:37[/b][/url]

A fiú látászavarokra panaszkodik. Ez lehet az ébredés nyoma, de komolyabb probléma is, mint például egy látóideget nyomó vérömleny. Tudnom kell mit ért azon, hogy "nem teljesen tiszta" a látása. - Mit látsz pontosan? Esetleg nem látsz élesen? Foltot látsz magad előtt, netán olyan az egész mintha egy csövön néznél keresztül? tudakolom tőle, hogy tisztában lehessek a helyzet fontosságával. Ezután letelepszem a mellette lévő ágyra, hogy kényelmesebben beszélgethessünk, míg ő Lexet dögönyözi, amit macsekom békés zörgéssel hálál meg neki. - A házvetetőd vagy a házvezető helyettesed biztosan segíteni fog neked abban, hogy megtaláld a helyed. Sőt szerintem a szobában, ahol majd lakni fogsz, vár is valami üdvözlőcsomag féleség amiben minden szükséges holmit megtalálsz majd - mondom kicsit elmélázva, bár ezt csak gyanítom mert nem igazán ismerem a házak egyedi belső szokásait. De bízom abban, hogy az elsősökkel még mindenütt gondoskodóan bánnak. Marcell ezt követően megosztja velem miként is érez helyzetével kapcsolatban. Szavaira elmosolyodom, olyan szépen fogalmazta meg mi játszódik le benne. - Az ilyen álmok lesznek végül a legszebbek, hidd el nekem - bólogatok aprókat mosolyogva majd folytatom - Van esetleg valami amiben még segíthetek neked? - kérdezem meg egyszerűen, mert tényleg szívesen segítek, ha tudok - Magunk vagyunk, szóval azt is megkérdezheted tőlem, amit mások előtt cikinek érzel - nézek rá minden megértésemmel és együttérzésemmel - Csak az a buta kérdés, amit nem tesznek fel amikor lehetne - rázom meg fejem amitől fonatomból kicsúszó tincseim meglebbennek angyalarcom körül. A gyerekek emiatt szeretnek és bíznak meg bennem, mert ártatlan és jóságos küllemmel áldott meg a genetika. Vagyis mindezt a szüleimnek köszönhetem. - Ma éjszakára és holnap nappalra megfigyelésre benntartalak. Viszont ha ezalatt minden rendben lesz, akkor holnap este már az új rellonos ágyadban alhatsz, ami sokkal jobb mint ez itt - válaszolom kérdésére biztató komolysággal. A fejsérülésekkel nem szerencsés játszani. Nem szeretném sem túl korán elengedni, sem túl soká marasztalni. Senki sem szeret azért itt lenni annyira. Főleg különösebb indok nélkül és ezzel én vagyok a leginkább tisztában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=820701#post820701][b]Anastasia Strakhova - 2020.11.03. 10:22[/b][/url]

Körbepillantok. Nekem már természetes, hogy a falat kaméleon festék fedi, mely olyan színt vesz fel, ami a napszakhoz és a benn tartózkodók kedvéhez idomul. Elmosolyodom és visszafordulva a fiúhoz tartom barátságos arckifejezésemet - A szemednek nincs baja. Ez a fal tényleg színváltó - mondom megnyugtató hangon. Minden új, minden szokatlan. De izgalmas is egyben. Jó lenne kicsit a helyében lenni. Nem vagyok irigy, mert én is rá tudok csodálkozni még sok dologra, de ennyi friss élmény azért már nem ér engem, pedig az érzés jó nagyon. Ezután újabb kérdésekkel bombáz, megfogadva tanácsomat, hogy addig tegye míg ilyen csend és béke van itt a gyengélkedőn. - Például az, hogy a házadnak pontokat gyűjtesz azzal ha jól tanulsz és egy verseny van ezen az alapon, ami egész évben tart és az évzárón mindenki a győztes házat ünnepli - mesélem a házkupa lényegét - Aztán persze, ha valami butaságot vagy csínyt követsz el, akkor le is vonhatnak pontokat. Szóval inkább ne járj tilosban, vagy legalább ne vegyék észre se a tanárok, se a prefektusok, vagyis azok a diákok, aki mint őrszemek figyelnek rátok, többiekre - magyarázom és kicsit szégyenlem magam, hogy nem tudok szent lenni és csak azt mondani, ami helyes. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy büszke vagyok rá, de anno pár kis kihágásom nekem is akadt. Viszont kihasználva angyali ábrázatomat mindig csak legyintettek rájuk. Ne gondoljon senki nagy dolgokra. Azért az alaptermészetem nem volt sokkal másabb. - Nem alkudozunk! - emelem fel mutatóujjam és összevonom szemöldökömet. Nem nagyon, csak annyira morcosan, hogy tudja itt az én szavam a perdöntő. Szeretek biztosra menni és érezze fekve most magát virgoncul, ha felkel akár össze is eshet a megváltozott gravitáció miatt. Marad a kis fenekén, ez a végszavam. - Az nem kérdés, hogy vissza fogsz jönni - teszem még mellé, hogy ezt is tisztázzuk. Meg kell néznem majd a sebét és legalább arról is mesélhet, hogy milyen volt az első pár napja. Ahogy majd beszámol legalább én is úgy érezhetem, hogy újra diák vagyok. Vicces helyzet lenne, bár amikor ide érkeztem annak néztek. Most is civilben könnyen beolvadhatnék a mestertanoncok közé. Lehet egyszer kipróbálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=821284#post821284][b]Anastasia Strakhova - 2020.11.15. 12:43[/b][/url]

Csendes esténk van Lexel. Sok ilyenünk akad mostanság. Csak ő és én és meg az a néhány ápolt, akit éjszakára kénytelenek voltunk benntartani. Épp újságot olvasok, miközben macskám fejét cirógatom. Hajam fejem tetején kontyba fogva, fehér talárban ülök az ajtónak háttal. Az egyetlen zajt Lex rombolása adja. Betölti a gyógyítói szobát a nyugodt, egyenletes drümmögés. Minden békés. Bennem van némi feszültség. Bálinttal megint alig találkoztunk, pedig megbeszéltük igyekszünk minél több időt együtt tölteni. Valahogy sosem sikerült. Váltjuk egymást itt a gyengélkedőn. Mellette nekem ott a tanítás, a kutatásom. Talán az én hibám, hogy a maradék időt nem nyomában járva töltöm. Szégyenlem is magam miatta meg nem is, ami azt illeti. Felnőttek vagyunk. Ha ezen múlik a kapcsolatunk, akkor ott már eleve baj van. Ezen gondolkozom és már vagy tíz perce olvasok újra nagyjából három sort egy bizonyos mugli sorozaztról a magát Loisként megnevező író tollából. Nem megy ez ma nekem. Teszem le a lapot a tizenkettedik perc után és magamhoz ölelve macskámat kelek fel, hogy járkálva agyaljak tovább. Angyali ábrázatomon látszik, hogy frusztrált vagyok. Illetve inkább az, hogy szomorú. Kandúrom puha bundájára hajtom arcom. - Úgy hiányzik - suttogom a lágy szőrmébe és tovább folytatom a fel-alá járkálást. Lex pedig néha nyaffantva egyet, tűri a sétálgatást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=822725#post822725][b]Anastasia Strakhova - 2020.12.08. 16:24[/b][/url]

Egy helyben állok a ránk telepedett éteri csendben. Karomban tarom Lexet és kifelé nézek az ablakon. Nincs sok látnivaló, csak a sötét éjszaka kékjeinek játékát látom. Vagy magamat, ha tekintetem fókuszpontját az üvegre helyezem. Egy dolog jár az eszemben. Pár napja olvastam. Néhány sor a Rubya naplóból, amit kérésemre csak az új évben adnak ki a nyomdák. Nem szeretném, ha a nő tragédiája nyomán nőne meg, az ünnepek idején mindig magasabbra emelkedő öngyilkossági ráta. Mégis a vers részlete beleégett a fejembe.

S ha levetni vágynám magam egy szirtről,
Mond, utánam jönél-e Kedvesem?
Megragadnád-e akkor a kezem?
Vagy állnál némán szüntelen,
Ahogy a temető csendjében tetted Édesem?
Szomorú, hogy ilyet vet papírra bárki, de érthető a vele történtek miatt. Elmélázok. Macskám ficánkolására és nyávogására jövök vissza a jelenbe. Lex addig izeg-mozog, hogy letáncol karomból és megindul kifelé. - Mi a baj? Mit hallasz? - kérdezem, miközben követem a kórterem felé, ahová elinal. Égnek emelte farkát, ami nála a kíváncsiság jele. Kiérve, és persze a hirtelen fénymennyiség változás miatt szó szerint belefutok Bálintba. A találkozás erejétől számra szorított kezemen át hallatszó sikkantással szökellek hátra. Meglepődtem, de ahogy megismerem a nyakába borulok. - Úgy hiányoztál! - mondom bájos ártatlansággal és angyali arcom felderül. Elhúzódom, hogy a lágy félhomályban kékjeimmel megnézhessem magamnak. Macskám tehát az ő érkezését vette nálam sokkal hamarabb észre. Ott járja a boldog, doromboló nyolcasokat Bálint lábai között. Szokása így üdvözölni azokat, akiket megkedvelt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=825918#post825918][b]Anastasia Strakhova - 2021.02.09. 20:10[/b][/url]

Vihar előtti csend. Így szokták nevezni az ilyen látszólag békés és teljességgel eseménymentes estéket. A váltás hamar lezajlott. Bálint úgy suhant el mint egy kísértet. Szerintem titkon leckéket vett elillanástanból. Ilyen az élet. Szerencsére számomra ez nem akkora trauma. Valahogy sosem volt köztünk akkora lángolás, mint amiről a romantikus könyvekben lehet olvasni. Ettől még nagyon szeretem és tisztelem. Úgy is mint embert és úgy is mint kollégát. Sosem kaptam még tőle rendetlenül meg a gyengélkedőt, és ez ma sem volt másként. Egy beteg feküdt az itón és egy a normál kórteremben. Minden lázlap ki volt töltve, rám csak a gyógyszerelés maradt. A változtatást, hogy - akárcsak a mugli kórházakban - ketté legyen osztva az ellátási terület én javasoltam. Így könnyebb kezelni a betegeket, akiknek az osztályozását is remekül elsajátították már a kollégák. A komótosan mellettem ügető Lex díszkíséretében tartok épp ellenőrzést. Félóránkként rápillantok a két kezelt páciensünkre, hogy minden rendben van-e velük. Megszokás. Ha jeleznek a monitorozó bűbájok, ha nem, én akkor is razziázok. A jobb állapotban lévő diákkal váltok éppen szót és hagyom, hogy kicsit még dögönyözze macskámat, amikor kopogást hallok a bejárat felől. Három kopogást hallok, mire sietve odalépek és kinyitom az ajtót. - Sziasztok! Milyen természetű az orvosi vészhelyzet? - kérdezek az előttem álló lányokra pillantva, akik közül az egyikkel nemrég futottam össze, a másikat pedig mintha látásból ismerném. Nincs rossz memóriám, de akit nem tanítok, annak csak akkor jegyzem meg az arcát vagy a nevét és a vonásait, ha adott esetben találkozunk valamilyen okból kifolyólag, mint az előttem álló navinés leányzó esetében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=826463#post826463][b]Anastasia Strakhova - 2021.02.17. 19:58[/b][/url]

A felvázolt helyzetre csak biccentek, hogy értem mi is itt a hiba. Ilyenkor, a szerelmesek ünnepének idején előfordul, hogy egyesek a kiszemeltjüket efféle csellel szeretnék magukhoz édesgetni. A baj csak akkor van, ha a bájitallal megspékelt ajándék más gyomrában landol. Egy kicsit emlékeztet ez a muglik partidrogjaira. A gyanútlan lány megissza az italt amibe belekeverték és azt sem tudja milyen rendezvényen van és hányan hágtak át rajta meg úgy az összes gátlásán. Szerencsére itt nem ekkora a baj, hála Zaydaynek, aki behozta háztársát. - Van nálad esetleg minta abból a csokiból, amit megevett? - kérdezem halkabban az eszénél lévő lánytól, majd a bűbáj hatásától megrészegülthöz fordulok - Igen tudom, hogy hol van akit keresel - kezdem kedves, nyugtató, de határozott hangon - Gyere beljebb és ülj le ide, Kedvesem. Elmegyek, szólok neki, hogy várod őt és míg jön, hozok neked valamit inni. Rendben! - beszélek tovább miközben már azt latolgatom, hogy bezoár por és ametiszt por keverékét fogom neki egy pohár narancslében feloldva adni, hogy mielőbb megszűntessem a szerelmi bűvöletet. - Tartsd kicsit szóval! Bármit mondhatsz, a lényeg az, hogy ne menjen sehová. Mindjárt visszajövök! - adom ki ezután ismét fojtottabb hangon az utasítást a jószándékú Hudson kisasszonynak és sietve robogok az orvosi szoba irányába, majd el is tűnök annak ajtaja mögött. Gyors és gyakorlott mozdulatokkal őrlök porrá egy kisebb bezoárt és egy kis csiszolatlan ametiszt csúcsot a márványmozsárban. A fekete és fehéres lilás finomszemcsés őrleményt ezután egy pohárba kanalazom, majd nyakon öntöm egy kis narancslével, amit szoktam hozni magammal. Ez tehát nem kincstári, de a célnak most tökéletesen meg fog felelni. Laza csuklómozdulattal lötyögtetve keverem meg a gyógyitalt és indulok is vissza a két navinés lányhoz, hogy segíthessek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=829750#post829750][b]Anastasia Strakhova - 2021.04.17. 20:44[/b][/url]

Kezemben tartom és kékjeimet nem tudom levenni róla. Apró bőrbe kötött könyvecske lett. Arany színnel rányomva a cím: Lithocordiológia - Gondolatok egy kőszívből. Minden benne van ebben a kifejezésben, amiről a kötetecske szól. Boldog vagyok, hogy sikerült végre kiadni és a kezemben tarthatom. Ahogy belelapozok orromba kúszik a frissen nyomtatott lapok jellegzetes illata. Egy naplóbejegyzésnél ütöm fel, ahol arról a napról ír, amikor elment táncolni majdani férjével. Mennyire más ez mint a vége felé lévő sorok. Ezekből még az izgatottság, a várakozás és a romantikára szomjazás árad. Mintha csak magamat olvasnám, ha vezetnék ilyen emlékgyűjteményt. Már épp belemerülnék a szavakba, amikor meghallom, hogy valaki hív engem. - Megyek! - kiáltok ki az orvosi szobából és magamra kanyarítom fehér taláromat - Mi az orvosi vészhelyzet? - kérdezem érdeklődve, ahogy szembe találkozok az elém siető diákkal. Biztosan nem vele van gond. Nem néz ki betegnek. Inkább kissé feszült és kimerült így ránézésre. - Nem neked van valami panaszod, igaz? - kérdezek azért rá a biztonság kedvéért. Sosem lehet tudni mire képes az adrenalin, például egy baleset után. Közben, amennyiben el is indul valamerre, úgy természetesen felveszem vele a lépést és követem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=831178#post831178][b]Anastasia Strakhova - 2021.05.09. 21:02[/b][/url]

Megkaptam a választ a diáktól, egy rövid helyzetjelentés formájában. Sőt még egy rögtönzött ténymegállapítást is adott. De azt mondta, út közben, hogy rám hagyja a diagnosztizálást. Ez kedves tőle. Tényleg. Igazán kedves. Belefutottam már pár önjelölt gyógyítóba, az ide tévedők között. Szóval már meg sem lepődöm. Valójában lassan semmin sem, ami azt illeti. Leány anyák, öngyilkossági kísérlet, pirománia, konyhai baleset, túladagolt szerelmi bájitalok, alkohol és nikotin mérgezés, kábító és bódító szerek miatti dührohamok. Volt már pályafutásom során mindenhez szerencsém. Pont az utóbbiak miatt kellett a kivonulásból az irányításba váltanom annak idején. Egy törött láb kismiska lesz. -  Legközelebb biztosan nem felejted majd el - mosolygok a lány humorizálásán és megvárom míg befejezik a tirádát kísérőjével és az végül távozik. Magunkra maradva pálcám elhúzom a lába felett mire ketté hasad az azt fedő nadrág szövete. - Ez nem szép - ingatom fejem és magamhoz igézek egy kis üvegcsét a nem messze lévő ellátó kocsiról - Ezt idd meg. Azonnal ható érzéstelenítő - adom át a lánynak, majd miután felhajtott a tartalmát magamban hatvanig számolok. - Most meg foglak vizsgálni és ha szükséges helyre igazítom a csontot és ezután kapni fogsz egy gipszet, egy üveg pótcsont rapiddal. Ma éjjel és holnap itt kell maradnod és ezalatt meginnod. A gipsz pedig ezután két hétig rajtad kell, hogy maradjon, amihez meg mankót kapsz, hogy ezalatt is be tudj járni órákra - magyarázom, hogy amint befejeztem megtegyem azt amiről beszéltem. Finoman megfogom a lábát és végig tapintom. Ebből ő már szinte elvben alig érez valamit. Maximum enyhe nyomást és a törés konkrét pontján kellemetlen, rövid szúrást, de fájdalmat semmiképp. Ismét pálcámat hívom segítségül és helyére igazítom a csontot, amit megint tapintással és bűbájjal ellenőrzöm, hogy biztosan tökéletesen a helyén van-e és semmi nemű eltolódás ne legyen. Mert ha rosszul forr össze, azt nehezebb korrigálni, bár persze nem lehetetlen. Ezután újabb bűbájt vetek a végtagra, mire a gipszes pólya és egy tál lebben mellénk és "láthatatlan kezek" végzik el a piszkos munkát. Ellenőrzöm pár mozdulattal a szorosság mértékét, nehogy túl szoros vagy épp ellenkezőleg, túl laza legyen, majd egy szárító igézettel véglegesítem a művet, ami fehérre színeződik és teljesen  megkeményedik. - Kész is van. Mindjárt hozom a csont növesztőt és egy poharat. Addig pihenj - mosolygok biztatóan a lánykára, majd elmegyek az orvosi szoba felé, hogy néhány perc múlva az ígért két dologgal térjek vissza hozzá. Az üveget kibontom és kiöntöm az első adag italt, majd bátorító pillantással felé nyújtom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=836276#post836276][b]Anastasia Strakhova - 2021.08.28. 22:38[/b][/url]

Mindenről tájékoztattam. Minden kérdésére válaszoltam. Magamban ugyan együtt éreztem vele, mégis jót derültem a cserfes megjegyzésein. Igen a csontnövesztőnek nincs jó íze, ezzel még egyet is értettem és meg is mondtam neki, hogy igaza van, teljes mértékben. Nem tudom, hogy az alap természete ilyen-e vagy csak a fájdalomcsillapító főzet és a sérülés adta adrenalin löket tette-e ilyen beszédessé, minden esetre nagyon jól eltársalogtam vele. Az óráimról ismerem is őt, most, hogy jobban megnézem. Ott is mindig rendesen viselkedik és nincs vele baj sosem. A fiatal korban elkezdett sport ad egy bizonyos plusz fegyelmezettséget a gyerekeknek, az már biztos. Könnyebben lehet őket kezelni és mentalitásukon is meglátszik. - Ha bármi kérdésed lenne a gyógyulás ideje alatt, vagy fájdalmad lenne, kérlek azonnal gyere majd vissza! Rendben? - mondom a lánynak miközben egy pár mankót hívok magamhoz és átadom neki. Megmutatom és el is magyarázom hogyan használja. Kímélnie kell a lábát és ez a jól bevált mugli eszköz ebben remek segítője lesz. Ezután még beszélgetünk egy kicsit, hogy lássam nincsenek-e fájdalmai. Az érzéstelenítő hatása lassan elmúlik, de Zselyke nem adja jelét erős fájdalmaknak, így megnyugodok, hogy rendben helyre sikerült tennem minden porcikáját és a gyógyulás simán fog zajlani. Azért még majd ellenőrizni fogom egyszer vagy kétszer, de ahhoz már elég lesz annyi is, hogy óra végén rápillantok. Nincs akadálya, hogy tanuljon. Nem veszi zokon. Szorgalmas és már most nagyon kötelességtudó. Megnyugtatom afelől is, hogy ezt a napját egy az egyben én magam fogom igazolni. Nyugodtan pihenhet ma még itt a gyengélkedőn, de holnap már mehet is órára. Közben befut hozzánk Lex, így az ő gondjaira bízom. Macskám nem rest és teszi is a dolgát. Felugrik az Eridonoshoz és körbe udvarolja, hogy simogatást kapjon tőle. Nézem őket egy darabig, majd amikor egy bagoly reppen be az ablakon, lábán levéllel, gyorsan elköszönök és a madárral a nyomomban visszavonulok a gyógyítói szobába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854077#post854077][b]Anastasia Strakhova - 2022.10.10. 14:36[/b][/url]

Azt szeretem az éjszakai ügyeletben, hogy behozhatom magammal Lexet és amikor épp nincs betegünk őt dajkálhatom. Ma azonban kölcsönadtam. Az egyik diákunk nagyon szomorú volt, mert míg ő itt volt, sajnos meghalt a nagypapája. Nehezen dolgozza fel az elvesztését, mert közel álltak egymáshoz. Teljesen meg tudom érteni mit érez. Ezért gondoltam egyet és megkértem, vigyázzon Alexejre egy kiscsit. Eltereli a figyelmét és macskám kedvessége még a lelkének is jót fog tenni. Így történt tehát, hogy egymagam ülök a gyógyítóiban és kórlapok szortírozásával, rendezésével és archiválásával töltöm az amúgy, hála at égnek csendes estét. Szőke fürtjeim franciás fonatba fogtam össze, púder színű pulóverem és bézs nadrágom felett fehér talárt viselek. Az asztal felett görnyedve olvasok egy diagnózis sort immár negyedjére, de a betűk kicsit összefolynak. Ujjaim közé veszem orrnyergemet és kis nyomást gyakorlok az ott lévő akupresszúrás pontra. Ezután megmozgatom elgémberedett nyakamat, majd a vállam következik. Ébernek kell maradnom még pár órát. Éjféltől hajnal ötig elvben aludhatok úgyis majd. Úgy döntök készítek egy teát. Megindulok tehát a szamovárom felé, amit még tavaly rendszeresítettem ide a gyengélkedőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854095#post854095][b]Anastasia Strakhova - 2022.10.11. 13:20[/b][/url]

Orrnyergemet masszírozva, kezemben egy bögre teával ülök vissza az íróasztalhoz. Nagyot sóhajtok, látva a rengeteg átnézendő kórlapot, ami rám vár még ma éjjel. Folytatom is azonnal, hogy haladjak, de csak nem sikerül koncentrálnom. Nincs idebenn oxigén. Felkelek ablakot nyitni és kiszellőztetni a régi papíroktól poros helyiséget. Ekkor hallom meg a nyávogást és a kaparászást. Felelősségteljes macska gazdiként automatikusan veszem az irányt a hangok forrásához. Arra gyanakszom, Lex lopakodott vissza hozzám suttyomban, de nem. - Helló Cicus! A gazdádat hol hagytad? - kérdezem, miközben kipillantok a folyosóra, hátha meglátok valakit. Odakinn csend és béke honol. Csak a fáklyák adnak némi fényt ilyen, hiszen későn igazából már senkinek sem illenék kinn kóricálni. - Gyere szépen, kérsz egy kis tejet? - nyúlok óvatosan a szép állat felé, hogy előbb hagyjam magam megszagolni, majd elkezdjem simogatni, ha hagyja magát. A fejénél kezdem, a füle tövénél folytatom és ujjaim végigszántanak a hátán. Ártatlan kék szemeim közben keresnek egy nyakörvet vagy bilétát, ami elárulhatja a macska nevét és a tulajdonosa kilétét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854233#post854233][b]Anastasia Strakhova - 2022.10.15. 10:09[/b][/url]

Puhán kutató ujjaim ugyan meglelik a bilétát, de olyan fáradt vagyok, hogy csak mosolyogva megrázom a fejemet arra, amit olvasni vélek rajta. Nem csoda mindez, hiszen azon túl, hogy itt dolgozom még kutatok is és néha besegítek a diákoknak, akiknek nem megy a gemmológia. Szinte csak aludni járok fel a lakrészembe és azt sem sokat. Túlterhelt munkamániás vagyok mióta magamra maradtam, aki saját lelkiismeretessége miatt bukik fel egyszer a kimerültségtől. - Gyere szépen, bemegyünk aztán meglátjuk találok-e neked valami finomságot - nyalábolom fel óvatosan a méretes macsekot, és amennyiben az hagyja magát, simogatások duruzsolás és cirógatás közepette cipelem be a gyógyítóiba szőrös vendégemet. Lehuppanok vele a székre és ölemben tatva kezdek kutatni holmim között. - Hmm...nézd csak, akad itt egy tonhal konzerv. Na, mit szólsz Szépségem? - húzom ki az íróasztal nekem felcímkézett fiókját, miközben szakadatlanul vakargatom a kandúr füle tövét, ha pedig az még bizalma jeléül a hasát is megmutatná, akkor azt is megsimogatnám. Lex például teljesen odavan érte, így nekem is természetes cselekvés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854260#post854260][b]Anastasia Strakhova - 2022.10.15. 15:18[/b][/url]

Kezem alól leszökken a padlóra a macska. Nem tartóztatom, pedig már nálam van a konzerv, amit kivettem a fiókom aljából. Nagyon rázza a fejét, amit a nemleges válasz jelének kellene tekintenem, arra a kérdésre, hogy mit szól hozzá. Ehelyett valamiért arra jutok, hogy elege lett a simogatásból. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Tágra nyílt szemmel és elnyíló szájjal nézem végig, ahogy emberré válik előttem. Ajkaim elé kapom a kezem, ahogy aprót sikkantok és érzem, hogy rákvörösre vált az amúgy halvány színű arcom. - Teee, te macska voltál...és én..én meg simogattalak és becézgettelek...Jaj nekem...Ne haragudj rám... - mondom zavaromban kicsit dadogva és ártatlan kék szemeimből süt a kétségbeesett naivitás. Nem akartam én rosszat. Esküszöm. Hiszen ez a férfi az előbb még csak egy macska volt, akit meg akartam etetni. Egy nagy macska. Egy main coon, igen. Mondom magban, hogy aztán végre leessen a papírtantusz. - Egy teát? Máris, máris hozok neked - téblábolok el a szamovárig, aztán vállam felett hára pillantva kérdezzem meg, hogy mivel is inná a teáját. Az arcom még mindig rózsás, a füleim égnek, de a szívem már nem azért kalapál, mert megilletődtem. Atyaég! Én simogattam Őt! A hasát a mellkasát és a hátát! Ez már intim kapcsolatnak számít akkor vajon?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854730#post854730][b]Anastasia Strakhova - 2022.10.19. 22:20[/b][/url]

A tea készítése nagyszerű dolog arra, hogy ne lássa rajtam mennyire zavarban vagyok. Főleg attól amikre az előbb gondoltam. Teljesen összezilált a tudat, hogy olyan helyeken értem hozzá, még ha macska is volt, amikhez még jó sok randevú után sem biztos, hogy mernék a megkérdezése nélkül. - Igen, igen. Mondtad, de mostanában azt sem tudom hol áll a fejem - magyarázkodom úgy ötvenedjére megkeverve a teát, az üres teát! Jaj nekem! - Köszönöm, még a nagymamámé volt - mondom a szamovárra, aztán bíbelődöm és tipródom tovább - Tudod ott a kutatásom, aztán nyakamon egy konferencia, meg még az itteni műszakok - hadarom miközben odaadom neki a csészét, ami hogy-hogy nem macskás. Egy rőt macsek néz rá róla a nagy zöld szemeivel. Aztán végre leesik mit kérdezett - A hónapban ez az utolsó éjszakám, azután még lesz két nappal és ennyi - válaszolok és magamhoz veszem saját innivalómat, ami teljesen kihűlt. Annyi baj legyen, iszom ahogy sikerül. - Ez most bután hangzik, tudom, de te olyankor mit érzel, amikor macskaként dögönyöznek? - teszem fel ártatlan, őszinte tekintettel a kérdést pár pillanatnyi hallgatás után, mert nem hagy nyugodni a dolog. Igazából az nem, hogy most akkor már emberként is közelebb vagyunk egymáshoz és mondjuk nem csak az arcára adhatok mondjuk puszit, hanem...Áh...badarság! Még ilyesmiről szó sem esett közöttünk. Mondjuk eshetne, de az olyan furcsa lenne. Vagyis nem furcsa, csak más. Ő teljesen más mint Bálint. Belőle egészen más energiák sugároznak. Kedves energiák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=855558#post855558][b]Anastasia Strakhova - 2022.11.01. 13:07[/b][/url]

Erre most mit lehet mondani? Zavaromban még picit túl is cukrozom a teáját. Legalább nem sót kap bele, az is valami. Tanakodom egy kört magamban, míg a szamovárnál szöszmötölök aztán rá emelem ártatlan tekintetemet. - Az biztos, hogy nem fogom egyhamar elfelejteni - fut azonnal leheletnyi az arcomra és bizseregnek az ujjaim, amik nem sokkal ezelőtt még a bundájában voltak elmerülve. Teljesen átjár ez a furcsa valami és szinte érzem, ahogy feromonokat bocsátok ki, miközben a véredényeim kitágulnak és még jobban elpirulok. Attól félek ezt ő is észre fogja venni. Gyorsan témát váltok, de túl hamar kanyarodom vissza a macska lét részleteihez. Alig tudok odafigyelni a saját mozdulataimra. Esetlenül közlekedem a szűkké és meleggé vált szobában. Aztán kimondja amit reméltem nem fog, de mégis megteszi. Nekem meg azonnal nyilik is kifelé a szám, amit pont most kellene lelakatolnom, aztán jó messzire dobnom a kulcsot. - Megmutatod? Dorombolnál nekem? - ahogy kimondom rájövök, hogy ez mekkora butaság volt, amit már nem csinálhatok vissza. Túlságosan imádom a macskákat és vonzódom hozzá. Mint valami szédült bakfis úgy nézek rá, várakozva vágyakozva vagy nem is tudom hogyan. Nagyon meleg van, ezért kigombolok két gombot a blúzomon. Orromba tolakszik parfümöm és saját vágyaim illata. Ez teljesen összezavar. Ilyen még nem történt velem. Lehet beteg vagyok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=855876#post855876][b]Anastasia Strakhova - 2022.11.05. 07:24[/b][/url]

Egyáltalán nem vártam bocsánatkérést. Kicsit zavarba ejtő volt az élmény, de mindenképp kellemes. Bizarr és izgalmas egyszerre. Nem sok ilyenben van részem. Igazából sosem volt még ennyire közeli kapcsolatom egy animágussal. Elmosolyodom és megrázom a fejem. - Semmi baj, jó értelemben volt felejthetetlen - mondom halkan, ezzel le is zárva ezt a részét a beszélgetésnek. Kezemben teámmal kérem meg ezután a legbotorabb dolgra, amire csak lehet. Félek teljesen bolondnak, vagy ami még rosszabb, tolakodónak néz azon túl, hogy megtagadja a kérésemet. Látványosan elpirulok saját butaságom zavarától és szóhoz sem jutok az elkövetkező pár pillanatban. Egyszerre ér el hozzám vacsora meghívásával együtt a tény, hogy már fel is ölti macska alakját és hangos, szívmelengető dorombolásba kezd. Teljesen elgyengül a térdem. Leteszem a teámat és bátorságot merítve vágyamból odalépek elé. Kezeimet kinyújtom, ha hagyja elkezdem simogatni, majd a füléhez hajolok.- Nagyon szeretnék veled vacsorázni - suttogom neki, mert úgy tudom, ilyenkor valamivel jobban hallanak. Aztán egy lágy puszit adok szőrös fejére és eltávolodom egy kicsit, hogy ha akar visszaváltozhasson. A szívem most elég szabálytalanul ver és aggódom, mit fog szólni a merészségemhez. Nem tudom milyennek lát engem, de az biztos, hogy fülem hegyéig vörös vagyok és kék szemeim úgy csillognak, mintha valami tűz lenne bennük. Furcsa, mégis otthonos érzés, mintha hazaértem volna valahová, ahol még nem is jártam. Lehet ez a szerelem? Annyit olvastam és hallottam róla, de Bálinttal egészen más volt. Olyan tudományos. Nagyon kellemes, és biztonságos. De ez valami egészen más és új és ismeretlen.