A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

KAROLA és BÁLINT
délután a faháztól jövet | #knockknockGIF



Néhány perce még kint áztunk a viharbann és úgy is nézünk ki. Mintha ruhástul a tóba ugrottunk volna, azonban nem ez a legfurább a levitáson és rajtam, hanem az, hogy a lány függőleges helyzetben lebeg a föld felett. Én lebegtetem.
Sejtettem, hogy megérzi majd kifordult bokáját, ha útnak indítom, és ezt sajnálom is, viszont szerencsére terhelés nem éri a lábat. Az talán nem tesz jót, hogy áramlik bele a vér, dehát fejjel lefele csak nem hozhattam szegényt. Vízszintesen nem tudtam, otthagyni meg semmiképp sem akartam. Komolyan remélem, hogy nem csinálok ezzel semmi nagyon rosszat. Nem azért, mert majd kapok érte fejreolvasást, az nem érdekel, az viszont igen, hogy a póruljártunk jól legyen. Úgyhogy, amikor arról kérdezett, kap-e büntetést azért, hogy arra kószált, ahol nem kellett volna, annyit feleltem neki, hogy nem tudom, de ne törődjön most ezzel. Ebből is látszik, mennyire nem rutinos szabályszegő, hiszen amennyire el voltam foglalva azzal, hogy segítsek, eszembe se jutott, hogy prefektusként a bajbajutotthoz sietésen kívül egyéb feladatom is lenne.
Szabad, nem pálcát szorongató kezemmel bekopogok a gyengélkedőre, aztán hátratúrom csapzott hajam, amíg várom a bebocsátást, ajtónyitást. Ezúttal nem mint ellátandó érkezek, viszont ez cseppett sem vígasztal ebben a helyzetben. Nemsokára feltűnik az új gyógyító. Biccentek neki.
- Üdv! A... a hölgyet baleset érte odakinn, leesett valahonnan és... és nagyon ronda a bokája, mozgatni se tudja - köszönök és térek rögvest a lényegre, kicsit bár akadozva, mert ugyan elkezdtem átgondolni idefele, hogyan kéne összefoglalnom a dolgokat, azok aztán soha nem jönnek ki úgy, mint az ember tervezi. Minden esetre szerintem sikerült előállnom a legfontosabbakkal. Azt nem mondtam, hogy ki van ficamodva a bokája, mert eleve nem is tudhatom, hogy ki van-e. Mit értek én ehhez? Hagyjuk rá a szakemberre!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=778779#post778779][b]Thomas Middleton - 2019.10.22. 21:36[/b][/url]

KAROLA és BÁLINT
délután a faháztól jövet | #knockknockGIF



Néhány perce még kint áztunk a viharbann és úgy is nézünk ki. Mintha ruhástul a tóba ugrottunk volna, azonban nem ez a legfurább a levitáson és rajtam, hanem az, hogy a lány függőleges helyzetben lebeg a föld felett. Én lebegtetem.
Sejtettem, hogy megérzi majd kifordult bokáját, ha útnak indítom, és ezt sajnálom is, viszont szerencsére terhelés nem éri a lábat. Az talán nem tesz jót, hogy áramlik bele a vér, dehát fejjel lefele csak nem hozhattam szegényt. Vízszintesen nem tudtam, otthagyni meg semmiképp sem akartam. Komolyan remélem, hogy nem csinálok ezzel semmi nagyon rosszat. Nem azért, mert majd kapok érte fejreolvasást, az nem érdekel, az viszont igen, hogy a póruljártunk jól legyen. Úgyhogy, amikor arról kérdezett, kap-e büntetést azért, hogy arra kószált, ahol nem kellett volna, annyit feleltem neki, hogy nem tudom, de ne törődjön most ezzel. Ebből is látszik, mennyire nem rutinos szabályszegő, hiszen amennyire el voltam foglalva azzal, hogy segítsek, eszembe se jutott, hogy prefektusként a bajbajutotthoz sietésen kívül egyéb feladatom is lenne.
Szabad, nem pálcát szorongató kezemmel bekopogok a gyengélkedőre, aztán hátratúrom csapzott hajam, amíg várom a bebocsátást, ajtónyitást. Ezúttal nem mint ellátandó érkezek, viszont ez cseppett sem vígasztal ebben a helyzetben. Nemsokára feltűnik az új gyógyító. Biccentek neki.
- Üdv! A... a hölgyet baleset érte odakinn, leesett valahonnan és... és nagyon ronda a bokája, mozgatni se tudja - köszönök és térek rögvest a lényegre, kicsit bár akadozva, mert ugyan elkezdtem átgondolni idefele, hogyan kéne összefoglalnom a dolgokat, azok aztán soha nem jönnek ki úgy, mint az ember tervezi. Minden esetre szerintem sikerült előállnom a legfontosabbakkal. Azt nem mondtam, hogy ki van ficamodva a bokája, mert eleve nem is tudhatom, hogy ki van-e. Mit értek én ehhez? Hagyjuk rá a szakemberre!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=778781#post778781][b]Rentai Bálint - 2019.10.22. 22:10[/b][/url]

Thomas és Karola

Almát eszem és egy ceruzával dobolok az asztalon a gyengélkedőn. A gyakorlatom alatt az Ispotályban megszoktam a sürgés-forgást, ehhez képest a Bagolykő gyengélkedője így év elején, igazán nyugisnak tűnik. Még jó az idő, keveseknek van szüksége Kalapkúra bájitalra, és az egyéb gondok, amik felmerülnek öt-tíz percnél nem igényelnek több munkát. Szóval mondhatni unatkozom, de igazából nem. Bogi már vagy háromszor benézett hozzám, csakhogy közölje megbánom még, hogy itt kezdtem dolgozni és ne higgyem, hogy jobban szemmel tarthatom. Természetesen biztosítottam róla, hogy ilyesmiről szó sincs, de valószínűleg nem hisz nekem. Mindenesetre én élvezem most nagyon a kialakult helyzetet. Az egyetlen gond még a szállás... De az is meg lesz oldva, hamarosan.
Szóval dobolok az asztalon és rágcsálom az almámat, amikor is kopogást hallok. A ceruzát az asztalra ejtem, de az almám magammal viszem és nagyban rágva nyitom ki az ajtót. A fiú köszöntésére csak biccentek aztán oldalra döntött fejjel hallgatom, hogy mi a története. Kicsit gyorsabban nyelem le az almát, ami majdnem meg is akad a torkomon.
- Khm... Lebegtesd az ágyhoz kérlek - mutatok az almát tartó kezemmel a legközelebbi beteg ágyra, miközben a szabad kezemmel a mellkasomra verek, hogy lecsússzon az almafalat. Az almám, jobb ötlet a köpenyem zsebébe ejtem. Bár a varázsvilágban a gyógyítók talárt hordanak, nekem szimpibb a muglik fehér köpenye, így én abban vagyok most. Az ajtót becsukom mögöttük, aztán az ágy mellé sietek. Megmosom a kezeimet egy odakészített tálban, aztán a lányért nyúlok, hogy félig ölbe véve a duzzadt bokáját kímélve fektessem az ágyra.
- Szia! Én Bálint vagyok - kezdek bele, aztán a fiúra pillantok. - Jól tetted, hogy lebegtetted - és miután a lányt az ágyra helyezem a fiúnak is intek, hogy foglaljon helyet.
- Egy tízes skálán mit mondanál, mennyire fáj? - érdeklődöm a lánytól, a lábát bal kézzel továbbra is tartva, miközben egy adag párnát hívok magamhoz, hogy a sérült végtagot felpolcoljam, illetve a lány háta mögé is tegyek néhány plusz párnát, hogy kényelmesen ülhessen. Aztán ha ez meg van és válaszol, akkor gyengéden megtapogatom. - Hallottál valami reccsenést, kattanást, amikor leestél? Meg tudod mondani, hogy körülbelül, milyen magasról? Földet éréskor történt, vagy beakadtál valamibe? - kérdezek még tovább, s bár lehet ez így sok, kell ahhoz, hogy fel tudjam mérni a helyzetet. Természetesen el fogom végezni a szükséges varázslatokat is, de először szeretnék képben lenni. Persze, ha nagyon fáj neki, akkor előbb arról gondoskodom, hogy a kellemetlen érzést csökkentsem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=778809#post778809][b]Bossányi Karola - 2019.10.23. 10:57[/b][/url]

Miközben Thomas lebegtetett, s próbált engem kijuttatni az erdőből, az átázott ruháimban vacogva, tűrve a fájdalmat azon gondolkodtam, hogyan is lehettem ilyen ostoba, hogy egyedül indultam az erdőbe gombát gyűjteni. Még ha jó idő is volt, akkor sem szabadott volna egyedül mennem, hisz bármikor történhet bármilyen baleset, és akkor már nem tudok mit tenni.
Felelőtlen voltam, hogy ezekbe a dolgokba nem gondoltam bele, csak hajtott előre a saját kis ostobaságom, s a bájitalok főzése iránti vágy. Ha tudtam volna, hogy ez lesz belőle, akkor inkább el sem indulok. Bűntudatom is volt, mert ezzel nem csak magamat kevertem veszélybe, hanem a navinés prefektust is, akivel szintén történhetett volna baj. Még szerencse, hogy benne volt elegendő lélekjelenlét, s nem döntött úgy, hogy várakozzunk tovább.
- Sajnálom Thomas, tényleg- mondtam bűnbánóan, ahogy a gyógyító ajtaja elé értünk, s igazából nem is vártam választ, csak azt akartam, hogy tudja, nem akartam őt is veszélybe sodorni.
A lebegésből már kezdett kicsit elegem lenni, bármennyire is jó megoldásnak tűnt, nekem nagyon kellemetlen volt így lógatnom a lábamat, mert a lüktető fájdalom felerősödött.
- Szia, én meg Karola - köszöntem a fiatal gyógyítónak, akit korábban még nem láttam, de úgy hiszem, az elkövetkezendő napokban egyre többször fogom.
- Köszi Thomas, hogy eljuttattál ide - hálálkodva pillantottam a prefektusra, majd vártam arra, hogy mikor fejezi be a varázslatot, s mikor kerülök végre vízszintes állapotba.
Miután az ágyra kerültem, végre egy kicsit csillapodott a lüktetés, jó volt az, hogy nem mozdult a lábam. Amikor azonban Bálint megemelte, újra éreztem azt a kellemetlen feszítő, s lüktető érzést, mely még az arcomra is kiült.
- Tíz, tíz, tényleg nagyon fáj. - nyöszörögtem, s bár nem sírtam el magam, de könny gyűlt a szemeimbe, mert nem igazán voltam jó a fájdalmak tűrésében.
- Nem hiszem, nagyon dörgött az ég és minden gyorsan történt, szerintem nem hallottam, nem tudom...- bizonytalan voltam, s tényleg nem emlékeztem, csak arra, hogy hirtelen csapott le a vihar.
- Földet éréskor, fel akartam mászni a faházhoz, és azt hiszem a harmadik, vagy a negyedik létrafokról zuhanhattam vissza, a bokám befordult alám, és azonnal éreztem a feszítő érzést. - csúnyán be is dagadt a lábam, ha Bálint vizsgálódott, láthatta, hogy milyen hatalmas nagy duzzanat van a jobb bokám külső részén. A belső oldalt csúnya véraláfutás színezte.
- De nagyon fáj, eltört?- kérdően pillantottam Bálintra, majd a navinés felé fordultam.
- Thomas, szólnál majd valakinek a háztársaim közül? Vagy a házvezetőmnek? Csak hogy tudják, nem tűntem el- mivel én magam nem szóltam senkinek, hogy elsétálok, aggasztott az, hogy ha nem kerülök vissza estig, akkor értesítik a szüleimet, ezt pedig nagyon nem szerettem volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=778869#post778869][b]Thomas Middleton - 2019.10.23. 22:02[/b][/url]

KAROLA és BÁLINT
délután a faháztól jövet | #listeningGIF



Csak kedvesen megrázom a fejem, hogy ne butáskodjon. Nem tehet róla, nincsen semmi baj, nem kell sajnálkozzon. Nyílik aztán az ajtó. Különös, fel sem tűnik nekem a gyógyító muglis egyenruhája, pedig idegen a számomra, hiába láttam már a kevés filmek egyikében, amihez eddig szerencsém volt. Mondjuk az alma sem szúr szemet. Túlságosan lefoglal a varázslás és a helyzet megoldása. Bólintok az ukászra és óvatosan lebegtetem a lányt az ágyhoz. Ott megvárom a fiatal férfit, pislogva felé, mi legyen és vele összedolgozva helyezzük kényelembe a sérültet. Véget vetek a bűbájnak, amint a levitás leért a puha fekhelyre. Elrakom pálcám és igazgatom magamon ázott ruhámat. Megkönnyebbültet sóhajtok és elmosolyodom, amikor biztosít róla, jól cselekedtem az idehozással, annak módjával.
- Igazán nincs mit - bólintok a háláját kifejező Karolának, azonban már húzódom is hátra, az ágy végétől két lépésre figyelem az eseményeket.
- Persze, szólok, akinek szeretnéd - ígérem a kérésére. - De a házvezetőt úgyis értesítik - adom ezt a tudtára, talán beelőzve ezzel a javasférfit, aki ezt szintén megmondta volna neki. Meg a szüleit is értesíteni fogják. Nagyon friss a tapasztalásom erről. Pár hete itt hevertem, sokkal rosszabb állapotban, még ha nem is pont ebben az ágyban. Megvárom még, hogy megmondja, kinek szóljak, aztán...
- Szerintem el is megyek, intézem, nem zavarok, meg... megszárítkozom, ilyesmi. Aztán visszanézek - adom tudtukra gyorsan terveimet. Semmi értelme itt ácsorognom. Meg bácsikámat sem ártana értesíteni, hogy később érek haza. Be szeretnék még ugrani tényleg, megtudni, mi a helyzet, hogy van a lánnyal. Amennyiben ez rendben van nekik, én hamarosan magukra is hagyom őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=778890#post778890][b]Rentai Bálint - 2019.10.23. 22:58[/b][/url]

- Idd meg ezt. Az íze nem a legjobb, de fájdalomcsillapításra kiváló - nyomok a lány kezébe egy apró fiolát, miután eligazítottam a párnákat a lába és a háta mögött. Leginkább azért, mert azt mondja fáj. A valóságban ez a bájital fele annyira sem hatásos, de bízom a placebo erejében.
- Értem - a jobb kezemmel az államat simogatom, miközben hallgatom a sztoriját és balról is meg jobbról is megnézem a lábát, időnként hümmögök, meg bólogatok. - Világos - állapítom meg, amikor a történet végére ér, aztán a kérdésére csak megvonom a vállam.
- Ezt ránézésre nem tudom megmondani. De mindjárt leellenőrzöm. - Azzal fordulok is, és egy szerkényből pólyát, néhány kenőcsöt, illetve gyógyító követ veszek ki, olyasmiket, amikről úgy gondolom, hasznosak lehetnek. Ezekkel aztán visszasietek és szépen lepakolom őket az éjjeli szerkényre.
Az értesítés kapcsán bólintok a fiúnak. Pont úgy van, ahogy mondta. Értesítve lesz mindenki. Ez a kötelező protokoll.
Aztán ahogy hátrál és a szárítást említi eszmélek rá, hogy mind a ketten vizesek. Jól van Bálint. Nem vagy bamba. Csak kicsit. Ehh. Na nem baj.
- Oh, bocsi... Nem kéne, hogy megfázzatok - azzal felkapom a pálcámat és mindkettőjükre szórok egy szárító bűbájt. A ruháik szinte rögtön gőzölögni kezdenek, és egy perc sem telik bele már szárazok.
- Ha már megkeresel valakit a háztársai közül, kérd hogy hozzanak két-három napra váltás ruhát, pár könyvet, meg... Mit szeretsz csinálni? - fordulok a lányhoz, egy könnyed mosollyal, de azért éreztetve, hogy bizony maradni fog pár éjszakára. Ha pedig megmondja mit is szeretne, akkor ismét a fiúra pillantok - Köszi.
Ha pedig Karola nem akar neki mást mondani, én útjára engedem, így jobban tudok Karolára koncentrálni.
- Mikor van a szülinapod? - érdeklődöm, miközben hanyagul meglengetem a pálcám a bokája felett. Érezhet némi csiklandozást, ahogy a bűbáj végig fut a lábfeje és a bokája körül. Olyan ez, mintha a bőre alatt hangyák mászkálnának. Kicsit zsibbadós, de hamar véget ér, én pedig könnyedén megállapítom, hogy nem a legrosszabbal van dolgunk.
- Szerencsés vagy. Nem tört el, és szalag szakadásod sincs. De eléggé meghúzódott-zúzódott. - Magyarázom, aztán egy kerek széket húzok magamhoz, hogy leülhessek, és kényelmesebb szemszögből vizsgálhassam tovább a lábát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=779165#post779165][b]Bossányi Karola - 2019.10.27. 16:47[/b][/url]

A gyógyító meglehetősen fiatalnak tűnt, korábban csak anyával egykorúaknál jártam, ettől függetlenül nem tartottam tőle, mert az arcvonásai , s a szavai alapján is nagyon barátságosnak tűnt.
- Jól van - bólintottam a felém nyújtott fiolára, melyen csak néhány pillanatig időzött el a tekintetem. Nem akartam elemezni, hogy mi is van benne, egyszerűen csak magamba döntöttem a kesernyés, gyógynövény ízekre hajazó anyagot, abban reménykedve, hogy ez talán majd elűzi a fájdalmat.
- Remélem, hogy nem, nem szeretnék gipszet és hetekig feküdni - mindezt inkább halkan motyogtam, hisz egyikük sem tehetett erről az állapotról, s amúgy sem tudták volna oly könnyedén megváltoztatni. S még ha volt is varázslat a csontok összeforrasztására, úgy hallottam, hogy az igen nagy fájdalommal jár, ilyesmire pedig nem voltam felkészülve, emiatt is rimánkodtam azért, hogy csak nehogy törés legyen.
Bálint, a gyógyító ténykedését követtem közben nyomon, aki mindenféle eszközt halászott elő a szekrényéből, amik egyelőre még nem tudtam, hogy miféle célt is szolgálnak. De egyelőre nem is kellett tudnom, habár az orvoslás nagyon is érdekelt. Még nem tudtam, hogy mi szeretnék majd lenni, ha elvégzem az iskolát, de a gyógyítás nagyon érdekelt. Eközben Thomas is megszólalt, ráemeltem a pillantásom, szegény haja csurom víz volt, nem beszélve a ruhájáról.
- Rendben, és még egyszer, köszönöm Thomas a segítséget, remélem, hogy nem leszel beteg - hálás mosollyal néztem rá, amikor a gyógyító egy váratlan, ám nagyon is jó ötlettel állt elő. Varázslatával egy-kettőre megszárította a ruháinkat, így már nem kellett nekem sem vacogva ücsörögnöm, s talán már Thomas is komfortosabban érezte magát. Bálint kérdésére elgondolkodtam, de nem akartam felsorolni a hobbijaimat, sem untatni, sem pedig várakoztatni nem akartam a navinést, aki már így is túl sok időt fecsérelt rám.
- Olvasni szeretek, és igazából bármilyen könyv megteszi, valamelyik szobatársam meg biztosan ad ruhát, ha megkéred, kihozza. - utóbbit már Thomasnak címeztem, s hozzátettem. - Menj csak nyugodtan - aztán mosolyogva integettem neki, s csak azután pillantottam Bálintra, ha már Thomas elhagyta a helyiséget.
- Rendes ez a srác, nem hagyott ott, azonnal segített- jegyeztem meg a gyógyítónak, majd tovább figyeltem, hogy mit fog csinálni velem, pontosabban a lábammal.
- November elején van - nem tudom, hogy csak beszéltetni akart, vagy tényleg érdekelte valamiért a születésnapom, de a figyelmemet nem tudta elterelni arról a furcsa, bizsergető érzésről a bokám környékén. Nagyon érdekes volt, de nem fájt, persze ebben talán a korábban elfogyasztott szer is segített.
- Zsibbad, ez elég érdekes érzés...-jegyeztem meg a vizsgálat végén, aztán amikor Bálint végre közölte, hogy nincs túl nagy baj, megkönnyebbült mosoly szökött az arcomra.
- Nagyon örülök, ez jó hír. Féltem attól, hogy eltört, mert tudod szeretek táncolni és most talán indul egy csapat is, ahová csatlakozhatnék. Ez meg éppen most történt velem - sóhajtva mutattam a lábamra.
- Gipsz kell azért, vagy csak bekötözöd? - érdeklődve pillantottam a gyógyítóra, amikor hirtelen valami koppant az ablakon. Meg is ijedtem egy pillanat erejéig.
- Huh, ez mi volt? - remélhetően csak a vihar produkálta ezt a hangot, de az is lehet, hogy valami más okozta a koppanást.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=779920#post779920][b]Rentai Bálint - 2019.11.03. 19:54[/b][/url]

Miután megszárítom őket,hagyom hogy megbeszéljék, mire lesz szüksége a lánynak. Igaz ez ráérne később is, de addig sem a fájdalomra figyel és a főzetnek is van ideje hatni. Aztán, ahogy megbeszélik a fontosabb dolgokat és a fiú lelép, én is neki állok a komolyabb munkának.
Varázslattal mérem fel a súlyosságot, és szerencsére így nem is okozok további fájdalmat.
- Kellemesebb, mintha jól megkergetném, nem? - nézek a lányra mosolyogva, bár jól nem tekergetném meg... Mugli kórházba, röntgenre küldeném, itt sem ártana, sokkal egyszerűbb lenne. De időigényesebb, az pedig, tekintve, hogy már jó ideje fájlalhatja, nincs.
- Hányadikán? - érdeklődöm tovább, mert a szülinapja kapcsán nem kapok elég pontos választ. De ha nem értené, miért kérdezem, akkor hozzáfűzök egy kisebb magyarázatot - Ezek a kövek gyógyító hatásúak, de csak akkor hatnak, ha a megfelelőt választjuk ki. És a születési dátumot ebben kulcsszerepet játszik. - Remélem így érteni fogja, hogy ez valóban fontos. Aztán ha válaszol, akkor szépen válogatni kezdek a kövek között.
- Gipszet nem. Egy kötést mindenképp és pár nap ágyhoz láncoltságot - felpillantok a kövek közül - Na nem szó szerint. De ha nem muszáj nem kéne terhelned. Gyorsabban gyógyul, ha pihensz.
A lehetséges köveket az ágyra teszem a többit visszalebegtetem a szekrénybe. Aztán egy tálat és egy kendőt varázsolok a kis asztalra. A kendőt a vízbe mártom, majd jól kicsavarom, hogy épp csak nedves legyen.
- Felhúznád a ruhád? Mármint... Térdig - Oké, ez hülyén hangzott, be kell vallanom, de nem feltétlenül vágnám szét, levarázsolni se szeretném róla mégis csak egy kislány és hát biztos nem örülne neki. Engem mondjuk nem érdekelne. De akkor is. Szóval ha ezzel megvan és a ruha már nincs útban, akkor gyengéden megtörölgetem a lábát. Aztán újra meg újra bevizezem a kendőt, majd kicsavarom és végül egy bájitalt öntök rá, majd azt helyezem a sérült lábra.
- Ez lejjebb viszi majd a duzzanatot. Ne ijedj meg, ha nem érzed majd a lábad. Ritkán, de előfordul. Teljesen normális. Viszont szólj ha megtörténik. - kérem majd szépen, gyengéden a lába alá is dugom a kendőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=780469#post780469][b]Bossányi Karola - 2019.11.10. 20:15[/b][/url]

- Igen, kellemes, olyan bizsergető érzés - nagyjából így tudtam megfogalmazni Bálintnak azt, amit a beavatkozás után éreztem a bokám környékén. Egészen furcsa volt, mintha hangyák rohangálnának a lábamban, s azt hiszem, hogy ma is sikerült valami újat tanulnom ettől a gyógyítótól. Tovább azonban nem volt időm ezen agyalni, hogy a csodaeszközei pontosan mit is művelnek, hisz elég érdekes kérdést szegezett nekem. Kissé össze is vontam a szemöldököm, mert nem sokan szoktak érdeklődni a születésnapom iránt, ő viszont még a pontos dátum is érdekelte.
- Nahát, szóval ez is a kezelés része. Hm, érdekes - még soha nem hallottam efféléről korábban, ismét meglepett a gyógyító, de nem volt okom elhallgatni előle a dátumot, így inkább válaszoltam.
- Tizenkettedike. Szóval akkor van egy ilyen kőgyűjteményed, és be van dátumozva mindegyik? Vagy hogyan működik ez pontosan? - kíváncsian emeltem fel rá a pillantásom, tényleg izgatott, hogy mi köze lehet a dátumnak a gyógyulásomhoz. Emellett azért az is érdekelt, hogy most vajon mi lesz velem ezután, hisz a gyógyital ellenére ismét elkezdtem érezni a fájdalmat a bokám körül, s aggasztott az, hogy talán valami komolyabb baj is lehet. A gyógyász azonban megnyugtatott, szerencsére kiderült, hogy nem lesz szükségem semmilyen gipszre, s talán néhány nap után már újra működőképes lesz a lábam.
- Ez nagyon jó hír, most egy kicsit megnyugodtam. Már féltem attól, hogy ez törés. Egyszer volt egy ismerősöm, aki gipszet kapott, és négy hétig kellett viselnie. Azért ettől tartottam, de huhh, örülök, hogy nincs gond - némi megkönnyebbülés tört fel belőlem, miközben hálásan mosolyogtam rá Bálintra. Aztán megint kérdezett, s én megint meglepetten pillantottam rá.
- Öh, tessék? - húzzam fel a ruhámat? De mégis miért? Szerencsére gyorsan korrigált, s már értettem, hogy miért kéri, így térdig fel is húztam azt, hogy jobban hozzáférjen a lábamhoz.
- Jól van, egyelőre még érzem - bólintva kezdtem jobban odafigyelni arra, hogy mit érzek, közben figyeltem a fiatal orvos munkásságát is. Kora ellenére elég ügyesen bánt velem, így már nem is tartottam tőle annyira.  
- Egyébként régóta dolgozol gyógyítóként? Csak mert...nagyon fiatalnak tűnsz- a kérdés után azért kicsit félve pillantottam rá, s reméltem, hogy nem veszi zokon a kérdésemet.
- Amúgy most..nem érzem a lábamat - a gyógykencés törölgetése után, néhány perccel később bekövetkezett az, amire figyelmeztetett, s tényleg nem éreztem a lábamat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=791107#post791107][b]Rentai Bálint - 2020.01.30. 18:58[/b][/url]

Elmosolyodom a válaszán. Megnyugtató, hogy nem okoz kellemetlenséget neki az ellenőrző bűbáj. Aztán a szülinapjáról kérdezem, de úgy kell mindent kihúzni belőle. Persze elmagyarázom neki, hogy mihez kell és így már jóval készségesebb is.
- Tizenkettő - jegyzem meg magamnak és fejben már számolok is. - És amúgy hány éves vagy? - csak mert a születési éve is kell ugyebár, de azt sem akarta elárulni eddig. Viszont amint megkapom a választ gyorsan kimatekozom a dolgot, s a kérdésén fel is nevetek - Valami olyasmi. Addig adogatom a számokat amíg egy jegyű nem lesz. Ez alapján döntök - felelem, aztán tovább magyarázok, magamhoz véve két követ. - A te esetben ugye ez a szám a három lesz - intek a pálcámmal mire két doboz repül ki a kupacból felém, ezeket gyorsan el is kapom. - Ezek a kövek azok, amik a hármas számú emberekhez általában illenek. Általában, mert mindig vannak kivételek, de elég jók azért - Mutatom meg a lánynak a dobozkát, aztán elmosolyodom - Ennek itt biztos örülnél, ez gyémánt - mutatok az egyik kőre, ami bár itt és most csiszolatlan és aprócska, azért biztosan tudom, hogy a legtöbb lánynak vágyálma. - Ez rubin - mutatok a pirosasra - Ez gránát - és egy sötétebbre bökök - Ez pedig topáz - jutok az utolsó átlátszó kőhöz az első dobozban - Ezek itt egy másik összeállítás... - magyarázom a másik dobozt a kezembe véve - Ezt biztos ismered, ez egy türkiz - mondom, a kőre, ami a nevével egyező színben pompázik,  - ez cirkon - folytatom a felsorolást a következő kővel, - ez pedig megint csak topáz. - S azzal ki is emelem a dobozból az átlátszó követ - Ez a kő a leggyakoribban használt, plusz, hogy a skorpióknak is az egyik köve, szóval ezzel próbáljuk meg először. - Magyarázom és a lány felé nyújtom a követ. - Fogd a kezedbe - kérem - ha felmelegszik és érzed is hogy melegszik, akkor jók vagyunk. Ha nem... akkor puzzlezunk tovább - magyarázom a lánykának és várom, hogy mi lesz a kővel.
Közben azért máshogy is szeretnék rajta segíteni így arra kérem, hogy húzza fel a köpenyét, hogy beborogathassam a lábát. Először persze kicsit furcsán jön ki. Freud, de utállak. De korrigálok és szerencsére ő sem ijed meg túlságosan. Engedelmesen felhajtja a térdéig a talárt én pedig a lába köré tekerem a vizes-bájitalos törölközőt.
- Ezt bóknak veszem - mondom a fiatalos megjegyzésére de aztán hozzáteszem - hivatalosan csak most kezdtem - kap mellé egy kacsintást is. Mert miért ne - Amúgy majdnem kétszer annyi, mint te - mondom még és csinálok még egy ellenőrző bűbájt, aztán elindulok, hogy fáslit is kerítsek, amivel majd bekötözöm a lábát, ha lement a duzzanat.
- Máris? - pillantok vissza és felkapva a fáslit visszasietek a lányhoz, felemelem a borogatást és szemügyre veszem a lábát újra - Érdekes. - Állapítom meg, mert azért én úgy gondoltam, hogy egy félóra lesz, mire ez bekövetkezik. Nem mintha baj lenne. Nyilván érzékenyebb, vagy csak a kővel kombinálva erősebb a hatás. Így vagy úgy, a duzzanat egyértelműen kisebb, s ha nem érez, akkor gond nélkül be is köthetem a lábát.
- Ez egy kenőcs, kifejezetten ficamokra - magyarázom kezembe véve egy tégelyt. - A szaga nem a legjobb, de ha gyorsan fel akarsz épülni, akkor semmi sem lehet jobb ennél - azzal letekerem a kupakot és az ujjaimmal egy diónyi adagot kanalazok ki, majd kezdem el vele masszírozni a lábát - Szólj ha fáj - kérem bár nem kéne, hiszen már nem érzett semmit. De azért óvatos vagyok. Ha pedig sikerült eloszlatni a krémet akkor be is fáslizom a sérült bokát. - No, ez kész. Ha újra érzel szólj. Akkor teszünk rá egy hűtőbűbájt.
Ezt követően kicsit magára hagyom, amíg nem jelez, és elvégzem a szükséges adminisztrációt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=800962#post800962][b]Bossányi Karola - 2020.03.26. 18:40[/b][/url]

- 15 vagyok, egy évvel később kezdtem, de hamarosan 16 leszek - meséltem mosolyogva Bálintnak, aki közvetlenségével elfeledtette velem, hogy a gyengélkedőn vagyok. Pedig nem szerettem se az Ispotályokat, se ezeket a helyeket, s valamiért a gyógyítóktól is tartózkodtam, de ő nem is tűnt annyira kegyetlennek, és a módszerei is egész barátságosak voltak.
Kíváncsian hallgattam őt arról, hogy egész pontosan mit és hogyan csinál, nagyon is érdekesnek tűnt ez a szakma, bár egyelőre még nem igazán értettem, biztos meg volt a számoknak is a jelentése. Pillantásommal nyomon követtem a lebegtetett dobozok mozgását, majd érdeklődve figyeltem tovább a fiatal gyógyító munkáját.
- Hűűűű, gyönyörűek ezek a kövek! - egyik szebb volt, mint a másik, meg is volt bennem a késztetés, hogy utánuk nyúljam és megérintsem őket, de aztán visszafogtam magam, hisz még sem egy bazárban voltam, ahol szabad a rablás.
- Rendben, remélem, hogy működni fog - ahogy kérte, a kezeimbe vettem a követ, de kellett néhány perc, míg megéreztem azt, hogy felmelegszik. - Ez meleg, gondolom akkor jó - kíváncsian pillantottam Bálintra, még mindig nem értettem a kövek működését, de ő volt a doki, ő egész biztos, hogy tudta, mit és miért csinál.
- Ez a borogatás jól esik - jegyeztem meg, miután lábamra tette a törölközőt, s bár az elején kicsit meglepődtem, hogy azt kérte, húzzam feljebb a taláromat, de aztán mégis csak rájöttem, hogy ez egy teljesen normális kérés egy ilyen helyen.
- Nahát, akkor én vagyok az első beteged? - mosolyogtam rá, a kacsintás egy kicsit zavarba hozott, nem voltam ehhez hozzászokva. Azon viszont nagyon meglepődtem, mikor azt mondta, hogy dupla annyi idős, mint én.
- Érdekes, mert egyáltalán nem látszik rajtad, hogy ennyivel idősebb lennél - jegyeztem meg, s közben jeleztem a javulást. Láttam rajta, hogy egy kicsit meglepődött, igazán én sem értettem, hogy minek hatására enyhült ennyire a duzzanat.
- Nem számít a szaga, ha hat - minél előbb jól akartam lenni, ezért is bólintottam a krém használatára, majd figyeltem, ahogy a sérült területre felvisz egy kis adagot. Egy kicsit azért fura volt, hogy elkezdte egy idegen masszírozni a lábamat, de ez végül is része volt a kezelésnek. - Nem fáj, egész kellemes...mármint, ügyesen csinálod - jegyeztem meg és haloványan elmosolyodtam. Közben előkerült a fásli, s nem sokkal később már be is volt kötve a bokám. Az anyag szorosan tartott, s már szerencsére nem is éreztem az erős fájdalmat, csak egy kis enyhe bizsergést.
- Rendben van, köszönöm szépen - hálásan mosolyogtam Bálintra, aki egy kicsit magamra hagyott. Végre tényleg kezdtem magam jobban érezni, már meg is nyugodtam, de rossz volt visszagondolni a viharra. Eszembe jutott az, hogy ha Thomas nem sétál arra, akkor talán nagyobb bajba is kerülhettem volna, így mindenképp tartoztam még egy nagy köszönettel neki. Meg persze Bálintnak is, aki ügyesen ellátott.
- Öhm, Bálint, mi lenne, ha mégis elmehetnék? Ha nem muszáj, akkor nem éjszakáznék itt a gyengélkedőn - vetettem fel egy kicsit félve, mert nem akartam kekeckedő betegnek tűnni, de jobban éreztem volna magamat a szobámban, mint hogy a gyengélkedőn aludjak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=801752#post801752][b]Rentai Bálint - 2020.03.30. 19:28[/b][/url]

Lejegyzem a korát, és így már gyors fejben számolás után magamhoz intem a köveket, amik szóba jöhetnek. Mivel érdeklődik, dióhéjban elmagyarázom neki a dolgot, és megmutatom a köveket.
- Ha érdekel vedd fel a gemmalógiát, az ezzel foglalkozik - kacsintok rá a lányra, mert ha szépnek és érdekesnek tartja, akkor az a tárgy is lehet tetszeni fog neki. Én szerettem annak idején.
Ki is választok egyet és odaadom neki, s a kő szerencsére hamarosan meleggé válik. Bólintok neki, hogy bizony az jó.
- Fogd még egy kicsit - azzal a többit visszaintem a korábbi helyükre s a borogatást intézem el a lábára. Csinálhatnám ezeket is varázslattal, de hiszem, hogy egy betegnek, bármi is legyen a baja, segít ha érzi a törődést, és az egy pár pálcamozdulatból nem érezhető. Persze más lenne a helyzet, ha valami fertőző betegséggel jött volna, de egy bokaficamtól nem kell tartanom.
- Nem - nevetem el magam, hogy elsőnek véli magát - Pontosítok. Idén kezdtem itt. A tanév elején. Szóval itt vagyok egy pár hete - magyarázom meg a rövid kis kacaj okát, aztán kicsit rólam beszélünk. Édes, ahogy fiatalnak titulál, egy mosollyal díjazom a megjegyzést.
- Szerintem az anyukámnak köszönhetem. Tudod az ázsiai gének... - A legtöbben legalábbis ezen a véleményen vannak, hogy az ázsiaiak nem öregszenek, sokáig fiatalnak látszanak, nehéz a korukat megsaccolni. Nekem azt hiszem van gyakorlatom benne, bár az is igaz, hogy sminkkel is sokat lehet változtatni, de én azt speciel nem használok. Egy időre magára hagyom, hogy a kő és a bájitalos törölköző megtegye a hatását. Viszonylag hamar jelez Karola, hogy érzi a mágia működését, így vissza is megyek hozzá, hogy ellenőrizzem. Bekenem a lábát egy másik krémmel és gyengéd mozdulatokkal betekerem fásliba. A kezében lévő követ is elkérem, mert most hogy tudjuk, hogy használ a lábára is rá merem tenni. Így azt közvetlenül a bőrére helyezem, úgy tekerem köré a fáslit.
- Köszönöm, rosszul érezném magam, ha mást mondanál, mert nem azért tanultam több, mint tíz évig, hogy még ez se menjen - válaszolok neki, de nincs bennem gúny vagy ilyesmi. Szimplán szeretném ha tudná, hogy ez igazán semmiség. Na meg azt nem tudhatja, de kiskorom óta sokat kellett magamat is kötözgetni, így ebben azért van gyakorlatom.
- Nem. Reggelig mindenképp maradsz, nem akarom, hogy terheld a lábad, és bár biztos vagyok benne, hogy rendes lány vagy és nem tennéd, azt is tudom, hogy ezen a termen kívül nagy a kísértés - például csak mosdóba menni, vagy csak egy könyvet keresni. Akármit.
- De nézd a jó oldalát: reggelig hű szolgád vagyok - felelem viccelődve és az ágy melletti szekrényen lévő kis csengő felé intek. - Bármire szükséged van, csak csengess, és itt termek - A szobatársai meg remélhetőleg hoznak neki egy váltás ruhát, meg valami mást, amit szeret. - Ha szeretnéd beszélgethetünk is, amíg nincs más dolgom - toldom még hozzá, mint lehetséges opciót, hogy tudja nem ellene vagyok, szimplán csak biztosra megyek. - Ha reggel nem fáj és nincs felduzzadva elengedlek. De akkor is pihentednek kell még egy pár napig.
Ezzel a beszélgetés részemről lezárva. De azt hogy reggelig itt leszek és figyelek rá, komolyan gondolom és tényleg megpróbálom majd elviselhetővé tenni, az itt töltendő éjszakát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=801973#post801973][b]Bossányi Karola - 2020.03.31. 21:09[/b][/url]

Gemmalógia, hm. Még nem láttam a listán ezt a tárgyat, de ha Bálint ajánlotta, akkor biztos, hogy előbb-utóbb majd úgyis felbukkan a tárgyak közt, s ha ez így lesz, akkor talán jó lenne felvenni. Gondolataim közben kérésére megfogtam, s nem sokkal később már érződött is a hatása. Ráadásul Bálint is remek gyógyítónak bizonyult, hisz megtehette volna azt, hogy magamra hagy, hadd szenvedjek, ő azonban minden módszert kipróbált, amivel enyhíthette a fájdalmaimat. - Ó értem - mosolyogva bólintottam, majd érdeklődve hallgattam a szavait, s visszamosolyogtam. - Igen, ezt már én is észrevettem egyébként, hogy az ázsiaiak körében nehezebb megállapítani az életkort. - közben Bálintnak dolga akadt, így leginkább csak bámészkodtam, míg vissza nem tért hozzám, hogy ellássa a lábamat.
- Tíz év? Huh, tényleg sokat kell tanulnia egy gyógyítónak - futott ki a számon, majd hálásan rámosolyogtam, amiért befáslizta a lábamat. Szerettem volna visszatérni a körletembe, de nem engedélyezte, ez pedig némi csalódottsággal töltött el. - Hjó, akkor maradok - sóhajtottam, annyira azért nem örültem a döntésének, de nem volt más választásom, az éjszakát a gyengélkedőn kellett töltenem.
- Köszi, rendes vagy - tényleg nagyon kedves volt, így rá is mosolyogtam, hisz tényleg nem volt okom panaszra. Ekkor kopogtattak az ajtón, s az egyik szobatársam lépett be, majd miután köszönt, letelepedett mellém, és beszélgettünk, ha Bálint magunkra hagyott minket. Röviden elmeséltem a lánynak, hogyan sérültem meg, s azt is, hogy Bálint milyen segítőkészen viselkedett, s milyen ügyesen látta el a feladatát. A barátnőm ezután elmesélte, hogy vele mi történt aznap, majd átadta a váltóruhámat, s még egy könyvet is, amiről tudta, hogy szeretem. Hálás voltam azért, hogy meglátogatott, biztosan Thomas szólhatott neki. Végül, elköszöntem tőle, átvettem a pizsamámat, s még elalvás előtt egy kicsit olvasgattam a könyvből. Aztán elnyomott az álom, így arra fel sem keltem, ha esetleg Bálint visszanézett. Fogalmam sincs, hogy hány órát alhattam, csak azt tudom, hogy a nap sugarai már megtöltötték a helyiséget, amikor felébredtem. Kissé kócosan, gyűrött arccal, nagyot ásítva pillantottam körbe, eszembe jutott a csengő, így azzal jeleztem a gyógyítónak, s ha ő is áldását adta arra, hogy hazamehetek, akkor végre magam mögött hagytam a gyengélkedőt, megköszönve a fiatal férfi segítségét.