A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=778781#post778781][b]Rentai Bálint - 2019.10.22. 22:10[/b][/url]

Thomas és Karola

Almát eszem és egy ceruzával dobolok az asztalon a gyengélkedőn. A gyakorlatom alatt az Ispotályban megszoktam a sürgés-forgást, ehhez képest a Bagolykő gyengélkedője így év elején, igazán nyugisnak tűnik. Még jó az idő, keveseknek van szüksége Kalapkúra bájitalra, és az egyéb gondok, amik felmerülnek öt-tíz percnél nem igényelnek több munkát. Szóval mondhatni unatkozom, de igazából nem. Bogi már vagy háromszor benézett hozzám, csakhogy közölje megbánom még, hogy itt kezdtem dolgozni és ne higgyem, hogy jobban szemmel tarthatom. Természetesen biztosítottam róla, hogy ilyesmiről szó sincs, de valószínűleg nem hisz nekem. Mindenesetre én élvezem most nagyon a kialakult helyzetet. Az egyetlen gond még a szállás... De az is meg lesz oldva, hamarosan.
Szóval dobolok az asztalon és rágcsálom az almámat, amikor is kopogást hallok. A ceruzát az asztalra ejtem, de az almám magammal viszem és nagyban rágva nyitom ki az ajtót. A fiú köszöntésére csak biccentek aztán oldalra döntött fejjel hallgatom, hogy mi a története. Kicsit gyorsabban nyelem le az almát, ami majdnem meg is akad a torkomon.
- Khm... Lebegtesd az ágyhoz kérlek - mutatok az almát tartó kezemmel a legközelebbi beteg ágyra, miközben a szabad kezemmel a mellkasomra verek, hogy lecsússzon az almafalat. Az almám, jobb ötlet a köpenyem zsebébe ejtem. Bár a varázsvilágban a gyógyítók talárt hordanak, nekem szimpibb a muglik fehér köpenye, így én abban vagyok most. Az ajtót becsukom mögöttük, aztán az ágy mellé sietek. Megmosom a kezeimet egy odakészített tálban, aztán a lányért nyúlok, hogy félig ölbe véve a duzzadt bokáját kímélve fektessem az ágyra.
- Szia! Én Bálint vagyok - kezdek bele, aztán a fiúra pillantok. - Jól tetted, hogy lebegtetted - és miután a lányt az ágyra helyezem a fiúnak is intek, hogy foglaljon helyet.
- Egy tízes skálán mit mondanál, mennyire fáj? - érdeklődöm a lánytól, a lábát bal kézzel továbbra is tartva, miközben egy adag párnát hívok magamhoz, hogy a sérült végtagot felpolcoljam, illetve a lány háta mögé is tegyek néhány plusz párnát, hogy kényelmesen ülhessen. Aztán ha ez meg van és válaszol, akkor gyengéden megtapogatom. - Hallottál valami reccsenést, kattanást, amikor leestél? Meg tudod mondani, hogy körülbelül, milyen magasról? Földet éréskor történt, vagy beakadtál valamibe? - kérdezek még tovább, s bár lehet ez így sok, kell ahhoz, hogy fel tudjam mérni a helyzetet. Természetesen el fogom végezni a szükséges varázslatokat is, de először szeretnék képben lenni. Persze, ha nagyon fáj neki, akkor előbb arról gondoskodom, hogy a kellemetlen érzést csökkentsem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=778890#post778890][b]Rentai Bálint - 2019.10.23. 22:58[/b][/url]

- Idd meg ezt. Az íze nem a legjobb, de fájdalomcsillapításra kiváló - nyomok a lány kezébe egy apró fiolát, miután eligazítottam a párnákat a lába és a háta mögött. Leginkább azért, mert azt mondja fáj. A valóságban ez a bájital fele annyira sem hatásos, de bízom a placebo erejében.
- Értem - a jobb kezemmel az államat simogatom, miközben hallgatom a sztoriját és balról is meg jobbról is megnézem a lábát, időnként hümmögök, meg bólogatok. - Világos - állapítom meg, amikor a történet végére ér, aztán a kérdésére csak megvonom a vállam.
- Ezt ránézésre nem tudom megmondani. De mindjárt leellenőrzöm. - Azzal fordulok is, és egy szerkényből pólyát, néhány kenőcsöt, illetve gyógyító követ veszek ki, olyasmiket, amikről úgy gondolom, hasznosak lehetnek. Ezekkel aztán visszasietek és szépen lepakolom őket az éjjeli szerkényre.
Az értesítés kapcsán bólintok a fiúnak. Pont úgy van, ahogy mondta. Értesítve lesz mindenki. Ez a kötelező protokoll.
Aztán ahogy hátrál és a szárítást említi eszmélek rá, hogy mind a ketten vizesek. Jól van Bálint. Nem vagy bamba. Csak kicsit. Ehh. Na nem baj.
- Oh, bocsi... Nem kéne, hogy megfázzatok - azzal felkapom a pálcámat és mindkettőjükre szórok egy szárító bűbájt. A ruháik szinte rögtön gőzölögni kezdenek, és egy perc sem telik bele már szárazok.
- Ha már megkeresel valakit a háztársai közül, kérd hogy hozzanak két-három napra váltás ruhát, pár könyvet, meg... Mit szeretsz csinálni? - fordulok a lányhoz, egy könnyed mosollyal, de azért éreztetve, hogy bizony maradni fog pár éjszakára. Ha pedig megmondja mit is szeretne, akkor ismét a fiúra pillantok - Köszi.
Ha pedig Karola nem akar neki mást mondani, én útjára engedem, így jobban tudok Karolára koncentrálni.
- Mikor van a szülinapod? - érdeklődöm, miközben hanyagul meglengetem a pálcám a bokája felett. Érezhet némi csiklandozást, ahogy a bűbáj végig fut a lábfeje és a bokája körül. Olyan ez, mintha a bőre alatt hangyák mászkálnának. Kicsit zsibbadós, de hamar véget ér, én pedig könnyedén megállapítom, hogy nem a legrosszabbal van dolgunk.
- Szerencsés vagy. Nem tört el, és szalag szakadásod sincs. De eléggé meghúzódott-zúzódott. - Magyarázom, aztán egy kerek széket húzok magamhoz, hogy leülhessek, és kényelmesebb szemszögből vizsgálhassam tovább a lábát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=779920#post779920][b]Rentai Bálint - 2019.11.03. 19:54[/b][/url]

Miután megszárítom őket,hagyom hogy megbeszéljék, mire lesz szüksége a lánynak. Igaz ez ráérne később is, de addig sem a fájdalomra figyel és a főzetnek is van ideje hatni. Aztán, ahogy megbeszélik a fontosabb dolgokat és a fiú lelép, én is neki állok a komolyabb munkának.
Varázslattal mérem fel a súlyosságot, és szerencsére így nem is okozok további fájdalmat.
- Kellemesebb, mintha jól megkergetném, nem? - nézek a lányra mosolyogva, bár jól nem tekergetném meg... Mugli kórházba, röntgenre küldeném, itt sem ártana, sokkal egyszerűbb lenne. De időigényesebb, az pedig, tekintve, hogy már jó ideje fájlalhatja, nincs.
- Hányadikán? - érdeklődöm tovább, mert a szülinapja kapcsán nem kapok elég pontos választ. De ha nem értené, miért kérdezem, akkor hozzáfűzök egy kisebb magyarázatot - Ezek a kövek gyógyító hatásúak, de csak akkor hatnak, ha a megfelelőt választjuk ki. És a születési dátumot ebben kulcsszerepet játszik. - Remélem így érteni fogja, hogy ez valóban fontos. Aztán ha válaszol, akkor szépen válogatni kezdek a kövek között.
- Gipszet nem. Egy kötést mindenképp és pár nap ágyhoz láncoltságot - felpillantok a kövek közül - Na nem szó szerint. De ha nem muszáj nem kéne terhelned. Gyorsabban gyógyul, ha pihensz.
A lehetséges köveket az ágyra teszem a többit visszalebegtetem a szekrénybe. Aztán egy tálat és egy kendőt varázsolok a kis asztalra. A kendőt a vízbe mártom, majd jól kicsavarom, hogy épp csak nedves legyen.
- Felhúznád a ruhád? Mármint... Térdig - Oké, ez hülyén hangzott, be kell vallanom, de nem feltétlenül vágnám szét, levarázsolni se szeretném róla mégis csak egy kislány és hát biztos nem örülne neki. Engem mondjuk nem érdekelne. De akkor is. Szóval ha ezzel megvan és a ruha már nincs útban, akkor gyengéden megtörölgetem a lábát. Aztán újra meg újra bevizezem a kendőt, majd kicsavarom és végül egy bájitalt öntök rá, majd azt helyezem a sérült lábra.
- Ez lejjebb viszi majd a duzzanatot. Ne ijedj meg, ha nem érzed majd a lábad. Ritkán, de előfordul. Teljesen normális. Viszont szólj ha megtörténik. - kérem majd szépen, gyengéden a lába alá is dugom a kendőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=791107#post791107][b]Rentai Bálint - 2020.01.30. 18:58[/b][/url]

Elmosolyodom a válaszán. Megnyugtató, hogy nem okoz kellemetlenséget neki az ellenőrző bűbáj. Aztán a szülinapjáról kérdezem, de úgy kell mindent kihúzni belőle. Persze elmagyarázom neki, hogy mihez kell és így már jóval készségesebb is.
- Tizenkettő - jegyzem meg magamnak és fejben már számolok is. - És amúgy hány éves vagy? - csak mert a születési éve is kell ugyebár, de azt sem akarta elárulni eddig. Viszont amint megkapom a választ gyorsan kimatekozom a dolgot, s a kérdésén fel is nevetek - Valami olyasmi. Addig adogatom a számokat amíg egy jegyű nem lesz. Ez alapján döntök - felelem, aztán tovább magyarázok, magamhoz véve két követ. - A te esetben ugye ez a szám a három lesz - intek a pálcámmal mire két doboz repül ki a kupacból felém, ezeket gyorsan el is kapom. - Ezek a kövek azok, amik a hármas számú emberekhez általában illenek. Általában, mert mindig vannak kivételek, de elég jók azért - Mutatom meg a lánynak a dobozkát, aztán elmosolyodom - Ennek itt biztos örülnél, ez gyémánt - mutatok az egyik kőre, ami bár itt és most csiszolatlan és aprócska, azért biztosan tudom, hogy a legtöbb lánynak vágyálma. - Ez rubin - mutatok a pirosasra - Ez gránát - és egy sötétebbre bökök - Ez pedig topáz - jutok az utolsó átlátszó kőhöz az első dobozban - Ezek itt egy másik összeállítás... - magyarázom a másik dobozt a kezembe véve - Ezt biztos ismered, ez egy türkiz - mondom, a kőre, ami a nevével egyező színben pompázik,  - ez cirkon - folytatom a felsorolást a következő kővel, - ez pedig megint csak topáz. - S azzal ki is emelem a dobozból az átlátszó követ - Ez a kő a leggyakoribban használt, plusz, hogy a skorpióknak is az egyik köve, szóval ezzel próbáljuk meg először. - Magyarázom és a lány felé nyújtom a követ. - Fogd a kezedbe - kérem - ha felmelegszik és érzed is hogy melegszik, akkor jók vagyunk. Ha nem... akkor puzzlezunk tovább - magyarázom a lánykának és várom, hogy mi lesz a kővel.
Közben azért máshogy is szeretnék rajta segíteni így arra kérem, hogy húzza fel a köpenyét, hogy beborogathassam a lábát. Először persze kicsit furcsán jön ki. Freud, de utállak. De korrigálok és szerencsére ő sem ijed meg túlságosan. Engedelmesen felhajtja a térdéig a talárt én pedig a lába köré tekerem a vizes-bájitalos törölközőt.
- Ezt bóknak veszem - mondom a fiatalos megjegyzésére de aztán hozzáteszem - hivatalosan csak most kezdtem - kap mellé egy kacsintást is. Mert miért ne - Amúgy majdnem kétszer annyi, mint te - mondom még és csinálok még egy ellenőrző bűbájt, aztán elindulok, hogy fáslit is kerítsek, amivel majd bekötözöm a lábát, ha lement a duzzanat.
- Máris? - pillantok vissza és felkapva a fáslit visszasietek a lányhoz, felemelem a borogatást és szemügyre veszem a lábát újra - Érdekes. - Állapítom meg, mert azért én úgy gondoltam, hogy egy félóra lesz, mire ez bekövetkezik. Nem mintha baj lenne. Nyilván érzékenyebb, vagy csak a kővel kombinálva erősebb a hatás. Így vagy úgy, a duzzanat egyértelműen kisebb, s ha nem érez, akkor gond nélkül be is köthetem a lábát.
- Ez egy kenőcs, kifejezetten ficamokra - magyarázom kezembe véve egy tégelyt. - A szaga nem a legjobb, de ha gyorsan fel akarsz épülni, akkor semmi sem lehet jobb ennél - azzal letekerem a kupakot és az ujjaimmal egy diónyi adagot kanalazok ki, majd kezdem el vele masszírozni a lábát - Szólj ha fáj - kérem bár nem kéne, hiszen már nem érzett semmit. De azért óvatos vagyok. Ha pedig sikerült eloszlatni a krémet akkor be is fáslizom a sérült bokát. - No, ez kész. Ha újra érzel szólj. Akkor teszünk rá egy hűtőbűbájt.
Ezt követően kicsit magára hagyom, amíg nem jelez, és elvégzem a szükséges adminisztrációt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=797322#post797322][b]Rentai Bálint - 2020.03.07. 11:50[/b][/url]

Bár az influenza időszak tombol, szerencsére a kastély lakói mind jól viselik. A kviddics meccsek mondjuk húzósabbak, de semmi olyan nem történt még amiből pár nap alatt ne lehetne felépülni. Szerencsére. Szóval semmivel sem vagyok elfoglaltabb, mint máskor. Egy-két diák persze befut, ilyen-olyan, apróbb dologgal, de a többséget rögtön el is tudom küldeni egy főzettel, vagy más gyors megoldással. Jelenleg nagyon kevesen fekszenek bent, őket pedig inkább hátrébb raktuk, hogy ha valaki betéved ne legyenek zavarva. A szokásos ellenőrzést végzem, miből mennyi van, mit kell pótolni, feltölteni, rendelni, amikor érzékelem az ajtó nyitódását és csukódását. Azonban nem kiabálnak gyógyítóért én pedig egyelőre nem veszek róla tudomást. Vannak akik szeretnek belógni a barátaikhoz, meg ilyesmi, és miért kéne nekem őket megakadályozni ebben? Az mondjuk más, ha valamit el akarnak vinni... De erre meg vannak azért védő bűbájok, nem menne annyira könnyedén. De aztán nem hallok több neszelést, így csak felpillantok eddigi elfoglaltságomból, s egy eddig ismeretlen, mégis valamennyire ismerős alakot pillantok meg. Közelebb sétálok, s talán észre is vesz. Nem tudom. De a hangját, ahogy egy bizonyos Marcit keres, így már egész jól hallom.
- Csak nem te vagy a kisebbik Vlad? - érdeklődöm mosolyogva, s ha beigazolódik a gyanúm, hogy Vlad Marci húgához van szerencsém, akkor válaszolok is a korábbi kérdésére - kivételesen nincs itt. Igazából már egy hete nem láttam, ami kifejezetten pozitív. - Magyarázom a lánynak, aki biztosan tudja, hogy miről beszélek, máskülönben ő sem itt keresné a bátyját. - Én Bálint vagyok, az egyik gyógyító. Téged hogy szólíthatlak? - kérdezem, mert a későbbiekre még jól jöhet ez az információ morzsa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=797506#post797506][b]Rentai Bálint - 2020.03.08. 13:25[/b][/url]

Mosolyogva figyelem, ahogy a lány meglepődik jöttömön. Nem tudom mire számított, de csak nem gondolta, hogy egyedül hagyjuk a diákokat. Váltásban dolgozunk, ki nappal ki éjjel, de valaki mindig van itt, elvégre bármikor történhet valami, na meg a már itt fekvőknek is lehet szükségük hirtelen valamire. Így tehát a legegyszerűbb, lévén a kastélyban nem lehet hoppanálni.
Azt pedig, hogy ki lehet hamar kitalálom, már csak a külsejéből is.
- Igazán örülök - felelem továbbra is mosolyogva, ahogy megerősíti, hogy jól tippeltem. A testvére kapcsán pedig még fel is nevetek.
- Valóban nem, bár nem vagyok itt mindennap, könnyen megeshet hogy valamelyik kollégámnál járt - toldom hozzá, aztán látva a lány bizonytalanságát én is elgondolkodom - Remélhetőleg nem valami olyan helyzetben, hogy már ide jönni sem tud. - No nem akarom megijeszteni, egyébként sem szokott annyira vészes lenni egyik eset sem. De sosem lehet tudni. Ő nyilván jobban ismeri a bátyját.
- Lehet direkt és ha nem keresed majd felbukkan - adok egy tippet, mert Virág húgommal én is gyakran játszottam ilyesmit. - De ha ennyire szeretnéd tudni merre jár tehetsz rá nyomkövető bűbájt - teszek még egy javaslatot kacsintva, aztán eszembe jut, hogy még nem mutatkoztam be s ez nagyon illetlen tőlem, így ezt gyorsan pótlom is. S szerencsére az ő nevét is megtudom.
- A nem-olyan-kétballábas, ezt megjegyzem - válaszolom továbbra is vidáman aztán úgy döntök teszek egy javaslatot - ha már úgysem találod, de esélyes, hogy még ma felbukkan itt, nem lenne kedved segíteni? - fogalmam sincs mit tudna csinálni, nyilván még csak elsős, de majd kitalálok valamit. Addig is le van kötve, nem aggódik, nem csinál butaságot. Mert hiába állítja, hogy ő nem olyan mint a bátyja, azért mégis csak rokonok. Én pedig inkább félek, minthogy aztán megijedjek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=798303#post798303][b]Rentai Bálint - 2020.03.13. 22:32[/b][/url]

Aranyos lányka, s valahogy saját magam és Virág húgom kapcsolatát képzelem az övékébe. Nyilván ők másmilyenek, de egész biztos, hogy hasonló helyzetben Virág engem is itt keresett volna. Sajnos ő sosem jutott be a varázsvilágba, s mostanra a kapcsolatot sem tartjuk, bármennyire is szörnyű ez. Nekem. Neki nem, mert nem emlékszik. Sem ő, sem a szüleink már. Így a jobb, mindannyiunknak.
- Biztos nem szeretné, hogy aggódj miatta - próbálom védeni a fiút, még mindig magamból kiindulva, s bízom benne, hogy nem értelmezem félre ezt a helyzetet. De ahogy mosolyog-kuncog azt kell hinnem, hogy jó a kapcsolatuk, s nem másért titkolja ezt a fiú. Egyébként is sokszor emlegette a húgát, meg még talán egy öcsköst is, s ha nem lenne jó a kapcsolatuk akkor nem tenné.
- Szólj, ha épp nem dolgozom - kacsintok rá, ahogy azt mondja megkér valakit. Mint gyógyító nem tehetem meg, s valószínűleg egyébként sem, de attól még viccelhetek ezzel. Remélhetőleg veszi ő is a lapot. Mosolygok is mellé, aztán hogy kicsit eltereljem a figyelmét egy javaslatot teszek, hogy segítsen, hátha ide téved a tesója, amíg itt van.
- Épp ellenőriztem a készleteinket. Abban segíthetsz. Megszámolni hány üveg kalapkúra bájital van... ilyesmik - magyarázom, és közben intek, hogy kövessen egy kicsit beljebb. Egy szekrény előtt állok meg aztán a pálcámért nyúlok.
- Tiszták a kezeid? - kérdezem, de nem igazán várok választ, szinte rögtön intek is egyet, egy tisztító-fertőtlenítő bűbájt végezve, hogyha van valami a kezén, az most végleg eltűnjön, aztán átnyújtok neki egy pár kesztyűt is. A műveletet magamon is megismétlem, aztán felveszem én is a saját kesztyűmet.
- Ezeket itt, ha megszámolod, illetve ha megnéznéd rajtuk a dátumot. Elvileg ezek több évig jók, és nem szoktak itt maradni, de biztos, ami biztos - magyarázom miközben a szekrényben alulról a harmadik polcra mutatok. Én a felső polcról húzom le a tálat, amiben a komolyabb, veszélyesebb bájitalokat tartjuk, s azokat nézem meg, egyeztetve a listámmal, hogy miből mennyinek kell lennie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=801752#post801752][b]Rentai Bálint - 2020.03.30. 19:28[/b][/url]

Lejegyzem a korát, és így már gyors fejben számolás után magamhoz intem a köveket, amik szóba jöhetnek. Mivel érdeklődik, dióhéjban elmagyarázom neki a dolgot, és megmutatom a köveket.
- Ha érdekel vedd fel a gemmalógiát, az ezzel foglalkozik - kacsintok rá a lányra, mert ha szépnek és érdekesnek tartja, akkor az a tárgy is lehet tetszeni fog neki. Én szerettem annak idején.
Ki is választok egyet és odaadom neki, s a kő szerencsére hamarosan meleggé válik. Bólintok neki, hogy bizony az jó.
- Fogd még egy kicsit - azzal a többit visszaintem a korábbi helyükre s a borogatást intézem el a lábára. Csinálhatnám ezeket is varázslattal, de hiszem, hogy egy betegnek, bármi is legyen a baja, segít ha érzi a törődést, és az egy pár pálcamozdulatból nem érezhető. Persze más lenne a helyzet, ha valami fertőző betegséggel jött volna, de egy bokaficamtól nem kell tartanom.
- Nem - nevetem el magam, hogy elsőnek véli magát - Pontosítok. Idén kezdtem itt. A tanév elején. Szóval itt vagyok egy pár hete - magyarázom meg a rövid kis kacaj okát, aztán kicsit rólam beszélünk. Édes, ahogy fiatalnak titulál, egy mosollyal díjazom a megjegyzést.
- Szerintem az anyukámnak köszönhetem. Tudod az ázsiai gének... - A legtöbben legalábbis ezen a véleményen vannak, hogy az ázsiaiak nem öregszenek, sokáig fiatalnak látszanak, nehéz a korukat megsaccolni. Nekem azt hiszem van gyakorlatom benne, bár az is igaz, hogy sminkkel is sokat lehet változtatni, de én azt speciel nem használok. Egy időre magára hagyom, hogy a kő és a bájitalos törölköző megtegye a hatását. Viszonylag hamar jelez Karola, hogy érzi a mágia működését, így vissza is megyek hozzá, hogy ellenőrizzem. Bekenem a lábát egy másik krémmel és gyengéd mozdulatokkal betekerem fásliba. A kezében lévő követ is elkérem, mert most hogy tudjuk, hogy használ a lábára is rá merem tenni. Így azt közvetlenül a bőrére helyezem, úgy tekerem köré a fáslit.
- Köszönöm, rosszul érezném magam, ha mást mondanál, mert nem azért tanultam több, mint tíz évig, hogy még ez se menjen - válaszolok neki, de nincs bennem gúny vagy ilyesmi. Szimplán szeretném ha tudná, hogy ez igazán semmiség. Na meg azt nem tudhatja, de kiskorom óta sokat kellett magamat is kötözgetni, így ebben azért van gyakorlatom.
- Nem. Reggelig mindenképp maradsz, nem akarom, hogy terheld a lábad, és bár biztos vagyok benne, hogy rendes lány vagy és nem tennéd, azt is tudom, hogy ezen a termen kívül nagy a kísértés - például csak mosdóba menni, vagy csak egy könyvet keresni. Akármit.
- De nézd a jó oldalát: reggelig hű szolgád vagyok - felelem viccelődve és az ágy melletti szekrényen lévő kis csengő felé intek. - Bármire szükséged van, csak csengess, és itt termek - A szobatársai meg remélhetőleg hoznak neki egy váltás ruhát, meg valami mást, amit szeret. - Ha szeretnéd beszélgethetünk is, amíg nincs más dolgom - toldom még hozzá, mint lehetséges opciót, hogy tudja nem ellene vagyok, szimplán csak biztosra megyek. - Ha reggel nem fáj és nincs felduzzadva elengedlek. De akkor is pihentednek kell még egy pár napig.
Ezzel a beszélgetés részemről lezárva. De azt hogy reggelig itt leszek és figyelek rá, komolyan gondolom és tényleg megpróbálom majd elviselhetővé tenni, az itt töltendő éjszakát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=801764#post801764][b]Rentai Bálint - 2020.03.30. 20:21[/b][/url]

- Ezt valahol megértem - nézek rá megértően, hogy csak jobban aggódik a testvére miatt, amiért az titkolódzik és nem avatja be mindenbe. De ez egy teljesen normális reakció. Viszont neki is szeretnék valami kis segítséget nyújtani, így ha mást nem egy kis viccelődéssel oldani a feszültséget, amit érezhet emiatt. Szerencsére jól veszi a lapot és vigyorogva válaszol.
Aztán jobb ötlet híján felajánlom, hogy maradjon és segítsen, így ha a tesója nem jön hozzá, de benéz hozzám, akkor összefuthatnak itt.
A kezeit megtisztítom, mert biztosra megyek, de azért kap egy bocsánat kérő pillantást, amiért nem várom meg a választ, aztán kiosztok neki egy kisebb feladatot: hogy számolja meg az alsó polcokon lévő üvegeket. Közben én egy másik adagot kezdek el nézegetni.
- A kalapkúrából legalább harmincnak, mert még nincs megfázós időszak, de amikor beköszönt akkor majd több kell. Álomtalan Álomitalból pedig... - a listára nézek, mert nem mindent tudok én sem fejből - húsznak. Ezt a listát leteszem ide. Ha valamiből annyi van, vagy több, akkor pipáld ki nyugodtan - azzal a közeli asztalra helyezem a papírost. - Ha pedig valami hiányzik, vagy kevesebb, akkor húzd át a listán szereplő számot és írd oda mennyi van - kérem könnyedén, majd visszafordulok a saját adagomhoz, és tovább ellenőrizgetek. Remélhetőleg így viszonylag gyorsan haladunk majd, hogy én fentről ő lentről számol, s valahol középen majd találkozunk. Visszarakom az éppen aktuális adagot, tálcástól, és egy másikat húzok le.
- Ne mozogj - kérem, mert ha véletlenül pont most állna fel, vagy ilyesmi és meglök, az kellemetlen lenne. Legalábbis ha a jól sejtem, hogy mit emelek le. Természetesen ha biztonságban leemeltem, akkor jelzek neki, hogy már oké, és dolgozhatunk tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=805295#post805295][b]Rentai Bálint - 2020.04.14. 11:13[/b][/url]

Átlagos keddi nap van. Alig néhányan néztek be ide, és azokat a gyerekeket is elengedtem viszonylag gyorsan. A legtovább az a fiú volt itt, akinek sikerült valami pattanástalanító krémet elrontani és így csak nagyobbak lettek a pattanásai. A lohasztó, amit én adtam neki, jó másfél óra alatt megtette a hatását, utána már csak a normális nagyságú bőrhibái voltak meg. Adtam neki egy másik főzetet, illetve mivel kiderült, hogy azért elég sok zsíros ételt eszik, javasoltam, hogy próbáljon ki egy másik étrendet. Szkeptikusnak tűnt, és persze értem én, hogy könnyebb lenne egy krémmel eltüntetni a szépség hibákat, de azért hiába vagyunk varázslók, ennyire sosem lesz egyszerű. A főzet persze javít majd a helyzeten, de csak akkor van értelme, ha tényleg megpróbál figyelni rá, hogyan és mit eszik, na meg rendszeresen tisztítja az arcát.
A többieknek csak a fejük, a gyomruk fájt - avagy óráról akartak lógni. Sosem fogom megtudni, de kaptak fájdalomcsillapítót. Ledőlhettek arra a tíz percre, amíg a főzet hatni kezdett, aztán mivel más tünetük nem volt útjukra bocsájtottam őket is.
Épp a jegyzőkönyvet ellenőrzöm, hogy felírtam-e mindent pontosan, van-e esetleg valami főzet vagy krém, amit pótolni kell, vagy jön-e valaki vissza, ellenőrzésre. Mára azonban semmi ilyesmi nincs már, így nyugodtan csukom be a könyvet, veszem le a fehér köpenyt, amit talán helyett hordok és veszem ki a táskámból az almámat, úgyis uzsonna idő van.
Megmosom a kezeimet és a gyümölcsöt is, aztán az ablakhoz sétálok, kinyitom és felülök a párkányra. Jobb lábam felhúzva, a balt lelógatva, a falnak dőlve nézek ki a kastély parkjára, miközben almát falatozok.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=819431#post819431][b]Rentai Bálint - 2020.10.16. 13:38[/b][/url]

Az este nyugalmát és a következő randim tervezgetését az zavarja meg, ahogy valaki feltépi a gyengélkedő ajtaját. Nagyot sóhajtok, mert bár éppen örültem volna, hogy nem lesz semmi teendőm ma este, mégis csak a "beteg" az első.
Kilépek a gyógyítók számára fenntartott apró helyiségből, hogy megnézzem kinek van rám szüksége. Meglepetésemre egy nagyon is ismerős pofit pillantok meg és bár elsőre mosolyra húzom a számat, abból ahogy lépked és amilyen arcot vág, nem számítok sok jóra.
- Mit csináltál? - kérdezem félig aggódva, félig rosszallóan, mert hát na... miért nem vigyáz magára jobban?! De jobban aggódom, mint az ő gondolná, s mielőtt tovább csörtetne nagy vehemensen egy széket varázsolok mögé, közelebb lépkeded és leültetem. Már egyáltalán nem bánom, hogy megzavart a nyugalmamban, vagy a tervezgetésben. Minden várhat, amíg ő jól nem lesz. Persze nem kötöm a nózijára, de azért örülök, hogy felkeres ha baja van. Igaz, van egy sejtésem, hogy nem akart ő ide jönni, csak valószínűleg a saját kis esze kevés volt ahhoz, hogy kikúrálja magát. - Ne morcizz. Mi a baj? - kérdezem újra, kissé összeborzolva a haját, miközben magamnak is varázsolok egy széket. Az első tippem egy ficam, de megvárom, amíg Bogáncs mondja el, hogy mi is történt, hogy miért keresett fel. Aztán majd kiderül, hogy mennyire találtam el...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=820033#post820033][b]Rentai Bálint - 2020.10.25. 15:29[/b][/url]

Miért nem lep meg, hogy minden szava olyan, mintha utálna? Pedig én tényleg nem tettem semmi rosszat ellene. Sőt! De hát nem érti még, vagy ha érti akkor csak kamasz még mindig, nagyon, és nem hajlandó mutatni. Nagyot sóhajtok, nem lesz ez sem könnyű menet.
- A fejed? - kérdezek vissza és a kezem a homlokára teszem. Láza nincs, ami megnyugtató. Az hogy hányni akar, már kevésbé. - Ebbe hányj - varázsolok neki egy vödröt és nyomom a kezébe, biztos, ami biztos. - Mióta fáj a fejed ennyire? És pontosan hol fáj? Lüktet vagy folytonos? - kérdezgetem tovább, mert bár gyakorlom, nem vagyok még gondolatolvasó. Bogi meg... nos ő igazán más eset. Aggódom érte és persze tudni akarom, hogy mi is pontosan a baj. - Vettél már be valamit? - faggatom tovább, aminek biztos nem örül, de mégis csak fontos, hiszen nem vehet be mindenféle bájitalt sem csak úgy egymás után. Szóval ha valamit már evett-ivott akkor annak fényében kell keresnem valamit, ami enyhítheti a rosszul létét.
- Szédülsz is? - kérdezem újra, s a válaszait követően felteszek majd még másik ezer kérdést. Tuti ki fog akadni, pedig esküszöm csak jót akarok. Jobb híján a bokáját teszem rendbe, mert hogy én ma innen ki nem engedem, az is biztos. A duzzanatot bekenem egy kenőccsel, ami a borogatást imitálja, így nem kell folyamatosan mellette lennem. Fáslit tekerek köré, és így az legalább már meg van oldva.
- Fel tudsz állni? Mert az a benyomásom, jobb lenne, ha ágyban lennél... - állapítom még meg, és ha hagyja akkor segítek neki eltántorogni a legközelebbi ágyig. Ha pedig válaszolt minden kérdésemre a fejfájást illetően, akkor magamhoz lebegtetek egy apró fiolát, ami remélhetőleg segít majd, elmulasztani a fájdalmat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=822550#post822550][b]Rentai Bálint - 2020.12.06. 13:59[/b][/url]

Az utóbbi időkben fellendült a kutatásom. Lett pár ígéretes eredményünk és emiatt eléggé belemerültem a munkába. Egy kis beszélgetés után a bagolykő igazgatójával kaptam egy hosszabb szabadságot, így több időt tölthettem Pesten a csapattal, és testközelből figyelhettem az eseményeket. Így viszont több időt töltök távol a kastélytól és kevesebb időm jut Anára. Tudom, hogy ő is elfoglalt, hiszen neki is van egy kutatása, mellette tanít is, és valószínűleg a gyengélkedőn is több munka szakad most rá, hogy én kevesebbet vagyok ott. Fáradtan érek vissza a faluba és bár hívogat az ágyam, nem dőlök le. Helyette a konyhában készítek egy egyszerű salátát és grillezek mellé egy kis csirkemellet. Egy kosárba teszem ezt, meg bedobok mellé még egy pár banánt, almát és mandarint. Lezuhanyozom és tiszta ruhát veszek fel, majd a kis korsárral felsietek a kastélyba, bízva benne, hogy nincs túl sok beteg gyerek a gyengélkedőn és eltölthetünk együtt egy kellemes kis vacsorát. Vagy ha nem is eszünk, legalább beszélgetünk, eltöltünk együtt egy kis időt. Mert mostanában nem tettem, nem eleget, és az, hogy elfoglaltak vagyunk csak kifogás.
- Ana? - suttogom, ahogy halkan becsukom magam mögött a gyengélkedő ajtaját és körbepislogok. Pár ágyban fekszenek, de nincs zsúfoltság, ami jó jel. Talán ma lesz sikerül valóban időt szakítanunk egymásra.