37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2020. november 15. 12:43 | Link

Bálint  Love

Csendes esténk van Lexel. Sok ilyenünk akad mostanság. Csak ő és én és meg az a néhány ápolt, akit éjszakára kénytelenek voltunk benntartani. Épp újságot olvasok, miközben macskám fejét cirógatom. Hajam fejem tetején kontyba fogva, fehér talárban ülök az ajtónak háttal. Az egyetlen zajt Lex rombolása adja. Betölti a gyógyítói szobát a nyugodt, egyenletes drümmögés. Minden békés. Bennem van némi feszültség. Bálinttal megint alig találkoztunk, pedig megbeszéltük igyekszünk minél több időt együtt tölteni. Valahogy sosem sikerült. Váltjuk egymást itt a gyengélkedőn. Mellette nekem ott a tanítás, a kutatásom. Talán az én hibám, hogy a maradék időt nem nyomában járva töltöm. Szégyenlem is magam miatta meg nem is, ami azt illeti. Felnőttek vagyunk. Ha ezen múlik a kapcsolatunk, akkor ott már eleve baj van. Ezen gondolkozom és már vagy tíz perce olvasok újra nagyjából három sort egy bizonyos mugli sorozaztról a magát Loisként megnevező író tollából. Nem megy ez ma nekem. Teszem le a lapot a tizenkettedik perc után és magamhoz ölelve macskámat kelek fel, hogy járkálva agyaljak tovább. Angyali ábrázatomon látszik, hogy frusztrált vagyok. Illetve inkább az, hogy szomorú. Kandúrom puha bundájára hajtom arcom. - Úgy hiányzik - suttogom a lágy szőrmébe és tovább folytatom a fel-alá járkálást. Lex pedig néha nyaffantva egyet, tűri a sétálgatást.
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. december 6. 13:59 | Link

Anastasia Love
(bocsi, hogy csak most Shocked)

Az utóbbi időkben fellendült a kutatásom. Lett pár ígéretes eredményünk és emiatt eléggé belemerültem a munkába. Egy kis beszélgetés után a bagolykő igazgatójával kaptam egy hosszabb szabadságot, így több időt tölthettem Pesten a csapattal, és testközelből figyelhettem az eseményeket. Így viszont több időt töltök távol a kastélytól és kevesebb időm jut Anára. Tudom, hogy ő is elfoglalt, hiszen neki is van egy kutatása, mellette tanít is, és valószínűleg a gyengélkedőn is több munka szakad most rá, hogy én kevesebbet vagyok ott. Fáradtan érek vissza a faluba és bár hívogat az ágyam, nem dőlök le. Helyette a konyhában készítek egy egyszerű salátát és grillezek mellé egy kis csirkemellet. Egy kosárba teszem ezt, meg bedobok mellé még egy pár banánt, almát és mandarint. Lezuhanyozom és tiszta ruhát veszek fel, majd a kis korsárral felsietek a kastélyba, bízva benne, hogy nincs túl sok beteg gyerek a gyengélkedőn és eltölthetünk együtt egy kellemes kis vacsorát. Vagy ha nem is eszünk, legalább beszélgetünk, eltöltünk együtt egy kis időt. Mert mostanában nem tettem, nem eleget, és az, hogy elfoglaltak vagyunk csak kifogás.
- Ana? - suttogom, ahogy halkan becsukom magam mögött a gyengélkedő ajtaját és körbepislogok. Pár ágyban fekszenek, de nincs zsúfoltság, ami jó jel. Talán ma lesz sikerül valóban időt szakítanunk egymásra.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2020. december 8. 16:24 | Link

Bálint Love

Egy helyben állok a ránk telepedett éteri csendben. Karomban tarom Lexet és kifelé nézek az ablakon. Nincs sok látnivaló, csak a sötét éjszaka kékjeinek játékát látom. Vagy magamat, ha tekintetem fókuszpontját az üvegre helyezem. Egy dolog jár az eszemben. Pár napja olvastam. Néhány sor a Rubya naplóból, amit kérésemre csak az új évben adnak ki a nyomdák. Nem szeretném, ha a nő tragédiája nyomán nőne meg, az ünnepek idején mindig magasabbra emelkedő öngyilkossági ráta. Mégis a vers részlete beleégett a fejembe.

S ha levetni vágynám magam egy szirtről,
Mond, utánam jönél-e Kedvesem?
Megragadnád-e akkor a kezem?
Vagy állnál némán szüntelen,
Ahogy a temető csendjében tetted Édesem?

Szomorú, hogy ilyet vet papírra bárki, de érthető a vele történtek miatt. Elmélázok. Macskám ficánkolására és nyávogására jövök vissza a jelenbe. Lex addig izeg-mozog, hogy letáncol karomból és megindul kifelé. - Mi a baj? Mit hallasz? - kérdezem, miközben követem a kórterem felé, ahová elinal. Égnek emelte farkát, ami nála a kíváncsiság jele. Kiérve, és persze a hirtelen fénymennyiség változás miatt szó szerint belefutok Bálintba. A találkozás erejétől számra szorított kezemen át hallatszó sikkantással szökellek hátra. Meglepődtem, de ahogy megismerem a nyakába borulok. - Úgy hiányoztál! - mondom bájos ártatlansággal és angyali arcom felderül. Elhúzódom, hogy a lágy félhomályban kékjeimmel megnézhessem magamnak. Macskám tehát az ő érkezését vette nálam sokkal hamarabb észre. Ott járja a boldog, doromboló nyolcasokat Bálint lábai között. Szokása így üdvözölni azokat, akiket megkedvelt.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet