Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

Olyan hajnali öt óra tájékában járhattunk amikor felhuppantam az ágyból és óvatosan, hogy senki ne ébredjen fel összepakoltam a cuccomat. Egy lánnyal találkozom hajnali 6 órakor, tanulni. Amikor kiértem az eridon elé, osonva elindultam a könyvtár irányába. És a bibircsókos banyánál megálltam és várakozni kezdtem. Hirtelen feltűnt egy lány a láthatáron. Integetni kezdtem neki. – Itt vagyok. – Mikor mellém ért. Megszólítom. – Szia! Örülök, hogy megkaptad a baglyomat. Indulhatunk? – Mikor válaszol, vagy amikor elindul akkor indulok én is. Hogy lássam a tempóját. – Hova menjünk tanulni? – Kérdezem amikor a lány már mellém ér. Séta közben elhalad mellettünk egy prefektus néhány elsős és kettő-három ötödik évfolyamos. – Azért vannak egy jó páran a folyosókon. Ilyen kora reggel. A prefektusok nem is lepnek meg, de az igen, hogy mennyi diák van kint ilyenkor. – Mondom, majd óvatosan közelítek a lány felé. – Milyen a másodév? – Kezdem nyugisan. Aztán csak sétálunk a csendben. Nyugalom van bennem és ennek örülők. Nem kell sietnünk ezért nyugiban lassú tempóban tudunk sétálni. Alig vannak a folyosókon. Csak pár diák. Egyszer-egyszer felbukkan tanár. Mosolygok és próbálok valami kérdést összehozni. – És te mennyire kelsz korán? – Kérdezem, mert ha ilyen korán tudtunk találkozni. Akkor biztosan nagyon korán kelő lehet. Én is korán reggel már topon vagyok és próbálok addig is olvasgatni. Azért, hogy aki még szeretne aludni azt ne keltsem fel. A lányt figyelem. Már rám is felzenézhetnek. Szóval példát kell mutatnom. Kihúzom magamat és úgy sétálok tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=853962#post853962][b]Fekete Nonó - 2022.10.07. 14:42[/b][/url]

Olyan hajnali öt óra tájékában járhattunk amikor felhuppantam az ágyból és óvatosan, hogy senki ne ébredjen fel összepakoltam a cuccomat. Egy lánnyal találkozom hajnali 6 órakor, tanulni. Amikor kiértem az eridon elé, osonva elindultam a könyvtár irányába. És a bibircsókos banyánál megálltam és várakozni kezdtem. Hirtelen feltűnt egy lány a láthatáron. Integetni kezdtem neki. – Itt vagyok. – Mikor mellém ért. Megszólítom. – Szia! Örülök, hogy megkaptad a baglyomat. Indulhatunk? – Mikor válaszol, vagy amikor elindul akkor indulok én is. Hogy lássam a tempóját. – Hova menjünk tanulni? – Kérdezem amikor a lány már mellém ér. Séta közben elhalad mellettünk egy prefektus néhány elsős és kettő-három ötödik évfolyamos. – Azért vannak egy jó páran a folyosókon. Ilyen kora reggel. A prefektusok nem is lepnek meg, de az igen, hogy mennyi diák van kint ilyenkor. – Mondom, majd óvatosan közelítek a lány felé. – Milyen a másodév? – Kezdem nyugisan. Aztán csak sétálunk a csendben. Nyugalom van bennem és ennek örülők. Nem kell sietnünk ezért nyugiban lassú tempóban tudunk sétálni. Alig vannak a folyosókon. Csak pár diák. Egyszer-egyszer felbukkan tanár. Mosolygok és próbálok valami kérdést összehozni. – És te mennyire kelsz korán? – Kérdezem, mert ha ilyen korán tudtunk találkozni. Akkor biztosan nagyon korán kelő lehet. Én is korán reggel már topon vagyok és próbálok addig is olvasgatni. Azért, hogy aki még szeretne aludni azt ne keltsem fel. A lányt figyelem. Már rám is felzenézhetnek. Szóval példát kell mutatnom. Kihúzom magamat és úgy sétálok tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=853963#post853963][b]Kobán Emma - 2022.10.07. 16:57[/b][/url]

Világ életemben az a lány voltam, aki néhány perccel az ébresztőórája előtt kelt. Ha nem lett volna mániám az életem lehető legalaposabb kontrollálása, akkor simán megtehettem volna, hogy nem állítok vekkert és mégis plusz-mínusz 5 perccel a tervezett időpontban ébredtem volna. Így volt ez ma is, ezzel megkímélve a szobatársaimat a hajnali ricsajtól, majd csendben készülődve indultam a megbeszélt találkozóra. Vastag kötött pulcsit és kényelmes bő szárú nadrágot vettem a szinte szokásos garbóm fölé, majd néhány kedvenc könyvemet felstócolva osontam ki a folyosókra.
Egyik évfolyamtársam jegyezte meg, hogy van egy eridonos lány, aki olvasópartnereket keres, és miután én is folyamatosan bújtam a könyveket úgy gondolta, felvehetném vele a kapcsolatot. Meg is tettem, bár inkább csak az évfolyamtársam kedvéért, mert bármennyire is imádtam olvasni, elképzelni nem tudtam a közös olvasás lehetőségét. De amíg nem indul be az év, addig legalább egyel több embert ismerhetek meg, és esetleg még néhány jó könyvajánlattal is gazdagodom. Csak annyit tudtam hogy a Bibircsókos Banya folyosóján találkozunk, és hogy Fekete Nonót kell keressem.
Még épp a forró kávémat kortyolgattam a kedvenc termoszomból, amikor megpillantottam a barna hajú lányt, aki már épp integetett felém.
-Szia!- köszönök halkan, egy óvatos mosollyal -persze, mehetünk.- Bólintottam egy aprót és elindultam a könyvtár irányába. Valami miatt egyértelműnek tűnt, hogy ott lesz a legalkalmasabb.
-Ó, én a könyvtárra gondoltam, de Te tanulni szeretnél? Én azt hittem olvasásra keresel társaságot.- pillantok fel kicsit meglepetten. Lehet én értettem félre, hogy pontosan mi is a tervünk.
-Hát ezek szerint itt nem számít bolondságnak a koránkelés.- Eresztek meg egy kicsit magabiztosabb mosolyt. Svájcban azért kicsit furcsábban néztek rám, amikor hajnalban mászkáltam, de a nap legeslegjobb órái a napfelkelte előttiek, én pedig szerettem kihasználni ezt.
Amikor Nonó a másodévről kérdez nem igazán tudok mit felelni. Nekem olyan, mintha az első lenne, csak már idősebb fejjel, ezért csak egy apró vállrándítással és hümmögéssel jelzem, hogy "olyan amilyen".
-Az ötödév biztosan izgalmasabb. Ez már a legvége, merre felé tervezel tovább tanulni?- kérdezem érdeklődően, magamat is meglepve, hogy mennyire egyszerűen tudok beszélgetni vele. A bátyám miatt sokkal jobban működök idősebbek társaságában, ez már az előző iskoláimban is bebizonyosodott, de most már egészen tudatosan sikerült ezt is kezeljem.
-Alapvetően 4 és 5 között szoktam ébredni, de ha későn fekszem le azért bőven tudok aludni akár kilencig is. Te is inkább koránkelős vagy gondolom.- válaszolok a lány kérdésére szinte automatikusan, de az eszem már a könyveken járt.
-Te miket szoktál olvasni? Én főleg csak mugli könyveket, amiket nagyon szeretek, de kíváncsi vagyok hogy tudsz-e ajánlani esetleg jó varázskönyveket.-

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=855339#post855339][b]Fekete Nonó - 2022.10.28. 14:51[/b][/url]

Visszagondolom, hogy mit mondtam és javítom
– Ő... Tényleg, rosszul mondtam bocsi. Olvasunk. Itt vannak nálam, amiket fogunk. De akkor menjünk és üljünk le valahol. Te látsz valami helyet arra, hogy leülhessünk? Mert azért állva egyikünk sem szeretne olvasni gondolom.
– Körülnézek, hátha kiszúrok egy zugot vagy egy üres termet. Megpillantok, egy puffokat és asztalokat teli termet, ahol nem ül senki. Ez tökéletes.
– Nézzd az a terem nem jó? nincs itt senki menjünk, szerintem ez jó. – Választ se várva elindulok a szoba irányában. Aztán megtorpanok. – Nem jössz? – Kérdezem a még ott álló Emmától. Megvonom a vállam. Az ajtón befordulok, de visszapillantok az üvegen át. Aztán mivel tudom, hogy utánam jön, ezért a sarokba megyek, és lerakom a táskámat.
– Itt vagyok! – Kiabálom oda a lánynak, amikor meglátom. Leülök, és kiveszem a táskámból a könyveket és egy jegyzetfüzetet. És kinyitom. Megvárom, amíg ő is előkészül, ami neki szükséges azt előveszi. Aztán kezdhetjük is.
– Meg vagy? Legyen az, hogy ha kész vagy egy könyvel akkor kibeszéljük, és én mindent lejegyzetelek. Szóval első lépés: osszuk szét egyenlően a könyveket. Te mennyire vagy gyakorlott olvasó? Tudsz hosszabbat is olvasni? – Kérdezem. Mert az fontos az elosztás szempontjából.
– Amúgy bocsi. Nem is válaszoltam a kérdésedre. Na, szóval. Hát, a VAVra most nagyon szeretnék készülni rá. De amúgy nem annyira izgi. És nem tudom hova szeretnék tovább menni. Még szét kell néznem, mik vannak. Mivel tanácstalan vagyok, hova menjek tovább, ezért én inkább azon izgulok, hogy mit fogok választani, és hogy hol tanulok tovább.
Elmosolyodom. Majd a lányt nézem.
– Hol tartasz? – Kérdezem.
– Mit csináltál a Bagolykőbe jöveteleed ellőt? – Ez a legizgibb. Legalábbis szerintem erről jó, ha beszél. Nekem is jó volt akkoriban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=855889#post855889][b]Kobán Emma - 2022.11.05. 15:01[/b][/url]

Őszintén megnyugtat, hogy nem én értettem félre, tényleg olvasni fogunk, mert tanulni már semmi, de tényleg semmi kedvem az elmúlt hét után. Kissé félszeg léptekkel követem Nonót, és automata üzemmódban válaszolok a kérdésekre. Bármennyire is szeretem a reggeleket, én a lassú, megfontolt, minden percet kiélvezős típus vagyok így hajnalban, nem megy ez a nagy pörgés, mint a mellettem lépkedő leányzónak. Amikor befordul egy üres terembe, hirtelen megtorpanok. Nem tudom, hogy most akkor megbeszéltük-e hogy hová megyünk, vagy csak hirtelen jött ötlet, és abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán szabad-e nekünk üres termekben lófrálni. Néhány másodpercnyi küszöbön ácsorgás után, viszont inkább követem a sarokban lévő asztalhoz, mert bármennyire is lehet tilosban járunk, talán a "korán reggel egy szabad teremben olvasgattak" felkiáltással egyik tanár vagy prefektus sem szeretne nekünk büntetőmunkát adni.
-Persze, itt vagyok.- Mosolyodom el ismét, és közben lepakolom a könyveimet. Nonóval szemben lévő helyet foglalom el, és szinte automatikus mozdulattal húzom magam alá egyik lábamat a puffon.
-Rendben, én most a három kedvencemet hoztam, nem tudom van-e kedved elolvasni valamelyiket, vagy van konkrét listád.- rendezgetem a lány felé fordítva a három könyvet. Egyik borítón lévő kép sem mocorog, és ha kicsit közelebbről megnézi, akkor könnyen kitalálhatja, hogy semmi összefüggés nincs a három mű között, tényleg mindenfélét szeretek olvasni. Az egyik a legeslegkedvencebb Enzo, avagy az emberré válás művészete címet viseli, a másik egy kissé kevésbé ismert Karl May regény, a harmadik pedig egy magyar klasszikus, Az ember tragédiája.
-Szeretek hosszabbakat olvasni, viszont akkor én is csinálok majd hozzá néhány jegyzetet, hogy jól el tudjam mondani neked. Te miket hoztál?- kérdezem kíváncsian az általa lepakolt kupacra pillantva. -Nagyon szívesen olvasok tényleg bármit, úgyhohgy ha adsz egy könyvet, azzal kezdem.- nézek rá mosolyogva, és szemléltetve a szándékomat kinyújtom a kezem, hogy akármelyik kötetet beletegye.
-Igen, még én sem tudom mit szeretnék csinálni a jövőben.- teszem hozzá együttérzően a továbbtanulást érintő magyarázatára, majd igyekszem az olvasmányomra koncentrálni.
Talán megint kicsit késve jut el az agyamig, hogy Nonó kérdezett, de amint tudatosul felnézek rá.
-Az elmúlt évben a Herzbergben tanultam. Aztán egy költözés miatt jöttem át ide.- válaszolom elmélázva a kérdés tényleges értelmén. Lehet nem is erre volt kíváncsi, hanem arra, hogy hol nőttem fel? Vagy hogy milyen hobbijaim voltak a kastély falain kívül? Fogalmam sincs, de majd kijavít, ha másra akart célozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=858252#post858252][b]Fekete Nonó - 2023.01.06. 12:14[/b][/url]

Amikor utolér a lány, bólintok. És mosolygok, lehet ő sem bírja a reggel már toppon lévő Nonót. De hát nem tudok vele mit csinálni. De a többsége a barátaimnak jól viseli, már aki tudja.
– Hát, van egy konkrét de bármilyen könyvet szívesen olvasok – mosolygok rá aki éppen elém tesz három könyvet. Megnézem, milyen vastagságúak, és megfogom az elsőt.
– A hobbit egy nagy jó könyv. Régebben olvastam – mesélem a lánynak. – Akkor olvasunk. Csendben.  
Bár amúgy most jövök rá, hogy ezt a könyvtárban is tehetnénk, mert ott amúgy is csendben kell lenni. Mindegy.
– Vannak céljaid az évre? – kérdezem amikor mindketten elolvastunk egy fejezetet. Talán még barátok is lehetünk. Szuper így új ismeretségeket szerezni. Bár Navinés, nem baj, mert ugyanolyan jól lehet mindenkivel beszélni. Tovább olvasok. Végül befejezem. Eléggé gyorsan olvasok, de megértem amit olvastam. Itt ez most egy jó képesség.
– Kész vagyok. – mondom. Jegyzeteltem magamnak a saját kis füzetben amit hoztam.
– Lejegyzeteltem magamnak, majd ha végeztél akkor mondd el röviden a történetet, és hogy miről szól és akkor azt leírom. – adom a feladatot a lánynak.
A válasz elgondolkodtat, de mosolygok a lányra.
– Neked még van időd, nekem már kevesebb. Bár az év végén kell csak dönteni addig van időm gondolkodni. De el vagyok veszve.
Kezdem megint a pánikrohamot a választás miatt, de a könyvbe mélyedek, és az olvasott szöveg lenyugtat. Pont egy nem pörgős könyvet tartok a kezemben. Szerencsémre, mert ilyen témák mellett nehéz is lenne azokra koncentrálni.
– Szóval, tanácstalan vagyok.
– Értem. – Érzek együtt a lánnyal, mert én is folyton utaztam a cirkuszi fellépések miatt így rengeteg helyen voltam, külföldön is jártam egyszer-egyszer.