Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

Piros prefektuskisasszony
Késő este, takarodó után

Lemosolyog a lányra, majd mutatóujját a szája elé emelve int fejével a bibircsókos banya portréja felé, jelezve, hogy jobb, ha felfüggesztik szaftos beszélgetésüket és abbahagyják a hangos röhögést is, különben holnap már mindenki tudni fogja, hogy szolgálatuk során erre jártak. Abba pedig jobb bele sem gondolni, hogy a banya mit pletykálna arról, hogy a kastély két prefektusa éjnek évadján, éppen mit csinált az ő folyosóján.
- Vérmes egy boszorkány ez - szűri a fogai között, míg leül a süppedős kanapéra, és előrehajolva újraköti kioldódott cipőfűzőjét. Felpillantva folytatja. - Hiába van csukva a szeme, most is fülel.
Tekintetét átvezeti a festményre, amelyen a csúnya néni látszólag mélyen alszik, majd horkantva megrázza a fejét, és hátradől egy pillanatra. Az este eddig csendes volt, mintha mindenki szabálytisztelő diákként a klubhelyiségében, vagy a szobájában lebzselne, de Hunter tisztában van vele, hogy a legjobb bulik csak ezután veszik kezdetüket.
- Szerinted ma éjjel melyik lesz a legfurább hely, ahol álmatlanságban szenvedőket találunk? - kérdezi felvont szemöldökkel, féloldalas mosollyal. A kifogások a legjobbak. Álmatlanság, kórság, szénanátha, tiszavirágzás, fogadás, féltékenység. Aham, jahm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=693507#post693507][b]Hunter Bailey - 2017.08.01. 12:00[/b][/url]

Piros prefektuskisasszony
Késő este, takarodó után

Lemosolyog a lányra, majd mutatóujját a szája elé emelve int fejével a bibircsókos banya portréja felé, jelezve, hogy jobb, ha felfüggesztik szaftos beszélgetésüket és abbahagyják a hangos röhögést is, különben holnap már mindenki tudni fogja, hogy szolgálatuk során erre jártak. Abba pedig jobb bele sem gondolni, hogy a banya mit pletykálna arról, hogy a kastély két prefektusa éjnek évadján, éppen mit csinált az ő folyosóján.
- Vérmes egy boszorkány ez - szűri a fogai között, míg leül a süppedős kanapéra, és előrehajolva újraköti kioldódott cipőfűzőjét. Felpillantva folytatja. - Hiába van csukva a szeme, most is fülel.
Tekintetét átvezeti a festményre, amelyen a csúnya néni látszólag mélyen alszik, majd horkantva megrázza a fejét, és hátradől egy pillanatra. Az este eddig csendes volt, mintha mindenki szabálytisztelő diákként a klubhelyiségében, vagy a szobájában lebzselne, de Hunter tisztában van vele, hogy a legjobb bulik csak ezután veszik kezdetüket.
- Szerinted ma éjjel melyik lesz a legfurább hely, ahol álmatlanságban szenvedőket találunk? - kérdezi felvont szemöldökkel, féloldalas mosollyal. A kifogások a legjobbak. Álmatlanság, kórság, szénanátha, tiszavirágzás, fogadás, féltékenység. Aham, jahm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=693511#post693511][b]Tóth Lola - 2017.08.01. 12:40[/b][/url]

Tulajdonképp még mindig nem jöttem rá, hogy miért lettem pont én prefektus - erre a kérdésre a kinevezésem óta keresem a választ, de nem is nagyon tettem eddig panaszt az ügy érdekében. Szabadon járkálhatok éjszaka, hát hülye leszek visszaadni a jelvényem.
- Mindig ezt csinálja - megforgatva szemeim dőlök hátra a fotel másik végében, kényelmesem felrakom karom a karfára, még a lábaim is keresztbe rakom. Hát ennyire komolyan dolgozik bennem a munkamorál. Követem a tekintetét, kicsit még előre is dőlök, hogy biztos lássam, majd megvonogatva vállaim, vissza is ereszkedek. Rólam aztán azt is pletykálhatná, hogy unikornison lovagolok és terhes vagyok egy Bibivel, akkor sem különösebben hatna meg. Lehet, hogy egy kicsit újítanék a festésén, elvégre már úgyis aaannnnyira régi, de nem hatna meg.
- Hmmmmm, nem tudom. Eddig a szellemvécé volt a kedvencem, amikor azt mondta, hogy alvajár, de ezek mindig képesek kitalálni valamit - elvigyorodva csóválom meg fejem, jó jó, tudom, egy rossz szavam sem lehet ellenük, miután én is ugyan ezt csinálom, és csinálnám akkor is, ha nem lennék prefektus. Van egy így, nekem jutott a szabályos fele, másnak meg a rizikós. Nem mintha nem csinálnék elég rizikós dolgot úgy amúgy, a kastélyon kívül.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=695789#post695789][b]Hunter Bailey - 2017.08.11. 15:05[/b][/url]

Piros prefektuskisasszony
Késő este, takarodó után

Fejét a hideg kőfalnak dönti, és miután felpillant az épp fölöttük pihenő banya képkeretére, lassan lehunyja szemét. Testét iszonyú fáradtság járja át, ami ólomsúlyként ereszkedik tagjaira, mintha hónapok óta nem aludna, pedig minden éjjel sikerül néhány órát. Csak éppen a napjai már nem a deszkázásról meg a ház- és iskolatársak idegesítéséről szólnak, és már nem a semmittevésben fárad el. A gyerekek megszületése előtt nem is gondolta volna, hogy az otthon megteremtése nemcsak a nő dolga, hanem a férfié is. A biztonság és egyáltalán, a jelenléte, az, hogy Szofi bármikor számíthat rá, hogy tudja, ha történik valami, vagy ha nem is, csak épp beszélgetni szeretne, ő ott van, és meghallgatja, talán a legfontosabb, amit férfi adhat egy friss és nagyon-nagyon, végtelenül fáradt anyukának.
- Hiányoznak - az ajkai ugyan csak résnyire vannak nyitva, hangja jól hallható a kihalt folyosón. - Pedig csak most hagytam ott őket. Ez kész katasztrófa.
Milyen gusztustalan érzések ezek, hé! Az egy évvel korábbi önmaga most biztosan jól pofán vágná, majd istenesen kioktatná magát, hogy keresse meg a félúton elhagyott férfiasságát és tegye vissza a nadrágjába, különben idejekorán komoly gondjai lesznek. Aztán megnézheti magát, Mr Bailey.
Saját magán felnevetve csóválja meg a fejét, majd a lány felé fordul, hogy ráhunyorogjon az alváshiánytól és fáradtságtól kipirosodott szemeivel.
- Bocs, a Daddy-hormonjaim túlműködnek, vagy az ég tudja mi bajom van, de bármi is legyen, lefogadom, hogy halálos kimenetelű kórral kell számolnunk - cuppant egyet oldalrahúzott szájával, és mosolyogva kezdi bámulni Lollert. - Na mindegy. Halljam, milyen pletykákat hoztál ma éjszakára az Eridon háza tájáról?
A legjobb helyen sikerült kimondania a varázsszót: pletyka. De az a csúf igazság, hogy még ahhoz is lusta, hogy felálljon, és valódi munkát végezzen. Járőrözés? Áh, az egyenesen kizárva.