Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

A vizsgaidőszakban a tanárokra kiosztható egyik legunalmasabb feladat a folyosófelügyelet. Ma rajtam volt a sor, hogy az asztronómia, bűbájtan és önismeret vizsgák ideje alatt a folyosón üldögéljek, és lefüleljek minden mágikus és nem mágikus csalási kísérletet. Szívesebben lettem volna inkább otthon, pláne, hogy most már három tagot számlált a mi kis családunk. Még szoknom kellett az apai szerepkört, egyelőre még csak kerestem az ideális egyensúlyt munka és magánélet között az új helyzetben. A komoly kviddicsezést mindenesetre abbahagytam, legfeljebb már csak öregfiúk meccseken vállaltam a továbbiakban játékot. A Bükki Bikáknál megértették a döntésemet, de rögvest felajánlottak egy játékosmegfigyelői szerepkört, hogy szemmel tartsam az iskolában felbukkanó tehetségeket. Belőlük pedig szerencsére nem volt hiány a Bagolykőben.
Székemet a folyosó végére raktam le, hogy egy irányba nézve is végiglássak mindent. A mellettem lévő ablakból kellő fény áradt be ahhoz, hogy közben javíthassam a magammal hozott repüléstan vizsgákat. Amint a termek ajtaja bezárult, és meggyőződtem arról, hogy egyelőre nincs min aggódnom, bele is kezdtem a javításba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=518540#post518540][b]Markovits István - 2015.09.15. 16:05[/b][/url]

A vizsgaidőszakban a tanárokra kiosztható egyik legunalmasabb feladat a folyosófelügyelet. Ma rajtam volt a sor, hogy az asztronómia, bűbájtan és önismeret vizsgák ideje alatt a folyosón üldögéljek, és lefüleljek minden mágikus és nem mágikus csalási kísérletet. Szívesebben lettem volna inkább otthon, pláne, hogy most már három tagot számlált a mi kis családunk. Még szoknom kellett az apai szerepkört, egyelőre még csak kerestem az ideális egyensúlyt munka és magánélet között az új helyzetben. A komoly kviddicsezést mindenesetre abbahagytam, legfeljebb már csak öregfiúk meccseken vállaltam a továbbiakban játékot. A Bükki Bikáknál megértették a döntésemet, de rögvest felajánlottak egy játékosmegfigyelői szerepkört, hogy szemmel tartsam az iskolában felbukkanó tehetségeket. Belőlük pedig szerencsére nem volt hiány a Bagolykőben.
Székemet a folyosó végére raktam le, hogy egy irányba nézve is végiglássak mindent. A mellettem lévő ablakból kellő fény áradt be ahhoz, hogy közben javíthassam a magammal hozott repüléstan vizsgákat. Amint a termek ajtaja bezárult, és meggyőződtem arról, hogy egyelőre nincs min aggódnom, bele is kezdtem a javításba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=519100#post519100][b]Markovitsné Győri Barbara - 2015.09.16. 03:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=519129#post519129][b]Markovits István - 2015.09.16. 11:27[/b][/url]

Barbicica

A síri csendet rövidesen léptek zaja törte meg. A hang egyre csak erősödött, az illető tehát közeledett. Ennyiből is felismerni véltem a hátam mögül érkező jellegzetes magassarkú-tipegés tulajdonosát, de nem fordultam meg, továbbra is a rám bízott folyosószakasz felügyeletére koncentráltam, fél szemmel a vizsgákat olvasva. Hiszen lehet, hogy egy ügyes diák illuziója próbál megtéveszteni, remélvén, hogy elhagyom a kijelölt helyemet. Az én Barbim különben sem lehet most itt, a kis Levire vigyáz. De amikor a kellemes parfüm illatot is érzékeltem, és a fülembe mézédes hang suttogott egy puszival kísérve, már tudtam, hogy ez bizony nem illuzió, hanem a hús-vér valóság. Barbi persze rögtön tudta, hogy mit kell mondania, megnyugtatott, hogy Levente jó kezekben van. Olvasta a gondolataimat, pedig nem legilimentor. Mire mennék vele nélküle? Hihetetlenül ügyesen szervezte a közös életünket minden szórakozottságom ellenére.
- Első átfutásra biztatónak tűnik a helyzet. - válaszoltam a repüléstan vizsgával kapcsolatos kérdésére.
- De most kénytelen leszek félretenni a javítanivalót, és megbüntetni azt, aki a környező termekben zajló vizsgák nyugalmát megzavarva illetéktelenül idetévedt. - pattantam fel csalfa mosollyal a papírokat a széken hagyva, majd Barbit gyengéden a falhoz szorítottam. Fél karommal átöleltem őt, szabad kezemmel pedig a falat támasztottam.
- Mit tudsz felhozni mentségül? - kezdtem meg a játékos felelősségrevonást, intim közelségbe hajolva.