Markovits István

Rosszabbra számítottam, hogy őszinte legyek. Az anyasággal sok idegesség jár, de sok boldogság is. Elég segítséget kapok ahhoz, hogy tudjam folytatni a házvezető helyettesi és tanári munkámat. Na nem mintha rá lennék szorulva, de jó érzés heti pár órában olyan alap dolgokkal foglalkozni, ami a diákoknak jól jöhet az életük során és annak a háznak a vezetőségében lenni amelyhez én is tartoztam még néhány évvel ezelőtt mestertanoncként.
Istvánnal a kapcsolatunk szorosabbra fűződött Levente világra jövetelével. Kiveszi a részét a dolgokból, szóval nincs okom panaszra. A testvéremék is a segítségünkre vannak, ennek volt köszönhető, hogy volt egy kis szabadidőm amelyben fel tudtam menni a kastélyba.
Intézni való papírokkal igyekeztem az igazgatóiba amikor eszembe jutott, hogy fel kéne néznem Markihoz, mert ügyel. Hála Merlinnek én ezt megúsztam, ő viszont ott kellett, hogy üldögéljen pár órát.
Nem lehetett meglepetésszerűen érkezni. Hallhatta a kihalt folyosón a cipőm sarkának koppanásait. Ráérősen sétáltam felé, jól szemügyre vettem és hát nem igazán hatott meg, hogy el volt foglalva.
- Ákoséknál van a baba - mondtam halkan miközben lehajoltam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára. - Javítasz? Milyenek lettek az idei vizsgák?